Az én örömöm legyen bennetek

Mi az öröm? Egy érzés?... Kapunk egy ajándékot, és örülünk annak. Sikerül egy vizsgánk, és örülünk a sikernek. Elérjük célkitüzésünket, s örülünk, stb. De vajon ez az igazi öröm? Az igazi öröm az, amit egyes dolgok elnyerése vagy birtoklása ad nekünk? Persze, ezek is örömök, mégpedig nagyon fontos örömök. Nélkülük az életünk szürke, sívár és üres lenne. De hány megszentelt életű ember van, akik sugározzák az örömet, de semmit sem birtokolnak az elõbb felsorolt világi dolgokból?...

Az igazi öröm, az evangéliumi öröm, vagyis Krisztus öröme...

(Mt 25:21) Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.

(Jn 15:11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

(Jn 17:13) Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

Ma divat a „vidám vasárnapos” krisztusi közösségekben a dicsõítés alatt örülni. Örülni kell... Muszály, mert ha nem, az annak a jele, hogy baj van veled, azaz „nem vagy az Úrral”... A szomorú keresztény nem jó reklám... A tagok behunyt szemmel, mosolyogva, kitárt karokkal, exaltáltan, majdnemhogy extázisban tárulkoznak a magasba, mintha levitálni akarnának... Ez igen! Nézd mennyire betöltötte õket a Szentlélek! Lehet, hogy egyeseket tényleg betöltötte, de lehet, hogy másokat csak egyfajta öngerjesztõ érzelmi állapot ragadott el, és amint vége a dicsõítésnek és kijönnek a valós életbe, visszazuhannak a kishitüségbe, személyes frusztrációikba, lelki vakságukba és önáltatásaikba.

Az igazi öröm, nem egy külsõ és nem is egy feltétlenül látható öröm. Van aki látszólag folyton örömben van, de tulajdonképpen megjátszodja magát, és az élete tele van sebzettségekkel, frusztrációkkal. Az ilyen nem is tud másokat boldogítani. Aztán van aki látszólag morcos, mogorva, de a lelkében ott van egy megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm, amelyet ugyan nem mutat ki, de ott repes a szívében. Az ilyen kimegy a világba, és örömmel cselekedve a jót, másokat is boldogít...

A második Szentlélek szemináriumon vettem részt. Ekkor már elõ lettem léptetve és egy kiscsoportot vezettem. A bûnbánati liturgiánál felügyelni kellett, mert ilyenkor gyakran volt valamiféle kisértés, felforgatás vagy zûrzavar. A „fickó” soha sem alszik... Ekkor is ez volt. Valahogy elkerültünk egy botrányt és az egyik papunkat megóvtuk egy felgerjedt eszelõstõl. Aztán valahogyan visszatartottunk egy-két olyan embert, akik meg akartak futamodni az életgyónás elõl. Szóval ilyenkor egy szellemi harc zajlik... Az életgyónások vége felé, én is beálltam a sorba gyónni. A gyóntató pap maga a püspök úr volt. Az imakönyv szerint, nem mondhatom, hogy a gyónásom egy jó gyónás volt. Nem készültem fel igazán a szentgyónásra, nem is tudom, hogy tartottam-e egyáltalán bûnbánatot, de amikor a szentgyónás végén a püspök úr megadta a feloldozást, és a kezét fölém emelve imádkozott értem, éreztem, hogy betöltött a Szentlélek. Erõteljesen éreztem, hogy személyesen találkoztam a feltámadt Jézus Krisztussal. Kijöttem a gyóntatófülkébõl és percekig alig tudtam magamhoz térni. Még egy félóra múlva is, odakint az utcán, egy olyan megmagyarázhatatlan, ok nélküli öröm volt bennem, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Vigyorogtam, mint egy fakutya... Amikor kérdezték, hogy minek örülök annyira, csak vonogattam a vállam. Nem tudtam megmagyarázni. Bementem gyónni, imádkoztak értem, megáldottak és olyan öröm lett bennem, hogy legszivesebben szárnyra keltem volna. Azt hiszem, ez az igazi öröm. Ez Krisztus öröme...

Az igazi öröm nem csak egy mulandó érzés, hanem betöltekezés a Szentlélekkel. A krisztusi öröm, akárcsak a krisztusi béke, a Szentléleknek egyik „arca”. Ezért a Szentlélekkel való betöltekezésnek lehetnek különbözõ megnyilvánulásai: érezhet az ember egy nagy örömet vagy érezhet az ember egy nagy csendet és békességet. Láttam olyant is, hogy valakinek kacagógörcse lett, de olyant is, aki földre zuhanva gyönyörületbe esett, mintha szerelmes lenne... A Szentlélek a harmadik isteni személy, Aki cselekszik. Amikor örömet ad, megajándékoz, amikor békét ad, magához ölel, amikor megkacagtat, boldogít, amikor elnyugatat, meggyógyít...

Krisztus örömét az ima által kapjuk meg, leginkább a testvérek szolgálata által. Ez azért van, mert Krisztus testének tagjai vagyunk (1Kor 12:12) és nincs privát krisztuskövetés. És végül, Krisztus öröme felgerjed bennünk, valahányszor önzetlenül cselekedjük a jót, vagy ártatlanul szenvedünk Krisztusért.

Ima: Urunk Jézus Krisztus, tanuságot teszünk, hogy feltámadtál és ma is élsz. Kérünk legyen ez az írás eleven, hogy aki olvassa, az elnyerje a Te örömödet. Ámen.