Az én békémet adom nektek

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.

Nyugtalan a világ. Minden forrong körülöttünk. Folyamatos stresszben élünk, a modern rabszolgaság stresszes életében. Ha megfelelünk az elvárásoknak jó, ha nem kiselejteznek... 

Vajon holnap meg tudom-e oldani a problémákat? Vajon meddig fogom még bírni? Mi lesz velünk?... 

Ebben az állandó változásban, egyre gyorsabb ütemben jelentkeznek az életünket felforgató új eszközök, programok, tudományok, elvárások, lehetõségek és veszélyek. Az emberek arca merev, morcos, aggódó, ráncos vagy kétségbeesett. Szemeik karikásak, tekintetük kemény és hideg a sok gond miatt. Kacagásuk nem õszinte, nem tiszta szívbõl jövõ... Mulatságaik, mint a halálraítélt utolsó szivara...

Sokan keresik a megoldást a stressz, a félelem, az aggódás, a nyugtalanság és a depresszió kezelésére, kiküszöbölésére. Tanácsokat adnak egymásnak, hitegetõ spirituális írók, mesterkurzusok önmegváltó tanításait olvasgatják. Keresik a békét „péterek”-nél meg „emõkék”-nél vagy  más psziho-guruknál, buddháknál, krisnáknál, meg a Dalai Lámánál... Elkezdenek jógázni, meditálni transzcendentálisan, metafizikusan, széltibe-hosszába meg a magasba, és persze a szivárványszínű aurákba... Aztán elhitetik magukat, hogy megtalálták a békét. De közben megjelennek életükben a rossz gyümölcsök: a hitehagyás, az elpogányosodás, különbözõ szellemi betegségek (szellemi zavarodottság, demencia, Atzheimer kor, stb.), káros szenvedélyek, súlyos bûnök, míg végül a romba dől az életük itt az evilágban, meg ki tudja, talán az örökkévalóságban is...

Az igazi béke

Krisztus békéje nem egyfajta buddhista béke... A buddhista béke egy önerõbõl kimunkált önkiüresedés, amely által ki kell(ene) zárni a világ minden zaját és függõségét. De valójában nem létezik spirituális vákum. Ezt a spirituális kiüresedést mindig betölti valami, mint a vákumos üveget a levegő, amint felnyítják. Ha az ember lelkét nem a Szentlélek tölti be, akkor vajon mi töltheti be?... Hát csakis az antikrisztus lelke. A szellemi dimenzióban nincs semleges terület. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy aki nincs Vele, az ellene van (Mt 12:30). János apostol figyelmeztet, hogy vigyázzunk, mert az antikrisztus lelke a világban van és azt keresi kit birtokolhat...

(1Ján 4:3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Ezért aztán ne csodálkozzunk ha azok, akik a sztresszet, a félelmet, az aggódást, a nyugtalanságot vagy az önkontrolt, jógával, transzcendentális meditációval vagy más okkult távolkeleti vagy modern New-Age-s, ezoterikus nyugati praktikákkal próbálják kezelni, elveszítik a hit kegyelmét és a helyzetük, lelkük állapota a korábbinál is rosszabb lesz...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Krisztus békéje egésszen más. Azt nem lehet elérni önerõbõl, hanem felülrõl adják ingyenesen, kegyelembõl...

Édesanyám tanítónő volt és a kommunista párt, az egyház miatt, egyszer majdnem megfosztotta a diplomájától, munkahelyétõl. Ezért aztán egyáltalán nem járhattunk templomba és nem lehettem elsõáldozó. Egy alkalommal, nyolcadikos koromban, hazahozott édesanyám valami régi selyempapírra gépelt, kopott szöveget, hogy tanuljam meg, mert vizsgáznom kell belõle. Hol és miért?... Hát a papbácsinál, mert elsõáldozó kell legyél… Megpróbáltam elolvasni az anyagot, de nem sokat értettem meg belõle. Legalább húsz oldalnyi mindenféle istenes szöveg volt rajta. Esélytelen… Én még egy verset se tudtam soha rendesen megtanulni... Egyszerûen nem voltam képes magolni. Ha valamit értettem, akkor azt vissza tudtam adni, de ha nem, nem tudtam megjegyezni. Aztán eljött a nap, amikor el kellett menni a papbácsihoz kikérdezésre. Valahogy eljutottam a plébániára. Azt se tudtam korábban, hogy létezik plébánia. Bekopogtattam és ott várt rám egy öreg esperes úr. Betessékelt a fogadószobába. Volt benne egy szõnyeg, egy kopott százéves íróasztal és két nyikorgó faszék. Na meg egy megbarnult szentkép a falon… Az öreg esperes úr leültetett, majd õ is helyet foglalt az íróasztalnál. Elkezdett beszélni hozzám mindenféle istenes dologról, majd egy könyvet adott a kezembe, hogy olvassam el. A szívemre kötötte, hogy föltétlenül vigyem majd vissza neki. Mai napig csak az elsõ oldalt olvastam el a könyvbõl és most is ott áll a könyv a könyves polcomon. Soha nem felejtem el, hogy amint ő beszélt hozzám, éreztem, hogy valami nagyon jóleső érzés, egyfajta, minden világi zajt kizáró, bizsergõ békesség szállt le rám. Ez az érzés egésszen betöltötte a testemet és arra gondoltam, hogy örökre itt maradnék mozdulatlanul, hogy jó lenne, ha soha véget nem érne ez az érzés. Tán egy félóráig is éreztem magamban ezt a békét. Amint kijöttem a plébániáról, lassan elhalványult ez az érzés, de még ma is megbizsergek, ha visszaidézem az emlékét...

Na, ez Krisztus békéje, ami nem más mint a Szentlélek jelenléte, kegyelme. A béke az Õ egyik “arca” amely rászáll arra, aki a békesség embere, és aki hittel fogadja az igét. Ezt a békét adta az Úr Jézus az apostoloknak és az apostolok ezt a békét adták tovább...

(Mt 10:12-13) Amikor házába léptek, köszöntsétek!  Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.

(Jn 20:21-22) Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

Tehát az igazi béke, Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek kegyelme, az Atya és a Fiú Lelkével való betöltekezés.

A békességszerzés

Az ember ellehet a világi békével vagy betelhet krisztusi békével.

A világi békét kivülrõl biztosítják az emberek, vágyaik kielégítésével és a közrend fegyver általi fenntartásával. A világi békét ember adja, kivülrõl jön és ideigtartó. Szükséges kielégíteni az emberek fiziológiai, szellemi szükségleteit és szükséges a közrend, meg a béke fegyveres fenntartása. A világ békéje egyfajta Pax Romana. Jólét, amely a fegyverek erejének biztonságában virágzik...

A krisztusi béke belülrõl jön, Isten adja és eszkatológikus perspektívájú. A krisztusi béke az örök szombatban teljesedik be, a nyugalom helyén, a mennyben...

(Zsid 4:1-11) Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták. Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmamba nem mennek be.” Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.  Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az igazi békeségszerzõ nem erõszakkal, nem fegyver által éri el a békét, hanem belülrõl, az emberi szív megnyerésével. A megnyert szív megnyílik elõbb az embernek, majd aztán Istennek, és így befogadja Isten kegyelmét. Így nyerik el hallás által az emberek a hit kegyelmét (Róm 10:17) és a hit által, a békesség kegyelmét. Boldogok a békességszerzõk... (Mt 5:9).  

Ezért az erõszakos hittérítések, a prozelitizmus, a modern „keresztes hadjáratok” kudarcra vannak ítélve és nagy károkat okoznak. Az ember szív ajtaját nem lehet berugni az evangéliummal. Azt kinyíthatják belülrõl jóakarattal (Jel 3:20), de ha megerõszakolják, akkor az ajtóval együtt összetörik a szívet is, meg a lelket is.

Nincs békesség a hitetleneknek

Nincs békesség a hitetleneknek, azoknak akik ellene szegülnek az Isten országa örömhírének, az evangéliumnak. És ezért nem Isten a hibás. Õ nem kegyetlen... Isten egyszülött Fiát adta a világnak, hogy aki Benne hisz, annak örök élete legyen (Jn 3:16), vagyis, hogy bemenjen az örök béke és nyugalom országába. Ez volt Isten utolsó kártyája, amikor a Gazda már nem a szolgáit küldte el, hanem az egyszülött Fiát (Lk 20:13). Ennél több már nincs... Ennél többet, hogy Isten meghalt értünk, nincs már mit tegyen... Ő a legtöbbet adta nekünk, amin felül már nincs több. A végtelen után, már nem következhet valami véges...

(Iz 57:19-21, Károli ) Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

(Ez 13:10-12) Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és kitör a szélvihar, akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

Ima: Add Uram, hogy keressük a békédet és járjunk a nyomában. Add, hogy mindaz, aki olvassa ezt az írást, elnyerje a Te békéd ajándékát. Ámen.