Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát

(Jn 20:24-29) A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”  Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Szent Tamás apostolt legtöbbször negatív példaként mutatják be nekünk, mint a hitetlen ember prototipusát, holott az õ magatartása nagyon sokat mond nekünk, a mindenkori hívõknek. Vajon hinnünk kell mindenkinek és mindennek? Vajon nem kell utánajárnunk a dolgoknak, hogy meggyõzõdjünk arról, hogy igazak-e? Maga az Úr Jézus óv minket attól, hogy bármit elhiggyünk...

(Mt 24:4-5) Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. 

Egyszer egy szentnek megjelent az Úr Jézus imádkozás közben. A szent ránézett a látomásra, és amikor látta, hogy az megjelent Jézus kezein nincsenek ott a szent sebhelyek, rögtön parancsolt a látomásnak az Úr Jézus nevében, hogy távózzék, és a látomás azonnal eltünt...

Egy dologról nem szabad megfeledkeznünk, és ebben Szent Tamás apostol segít nekünk: a feltámadt Úr Jézus, az Ő megdicsõült testén, ott hordozza kínszenvedésének jeleit. A szent sebhelyek ott vannak örökké az Úr Jézus kezein, lábain és oldalán. Azok soha nem gyógyulnak be, nem tünnek el, hanem ott maradnak, mint az Ő dicsõséges gyõzelmének és érdemének tanuságai...

Hogy mennyire megfeledkeznek errõl az emberek, azt láthajuk egyes mai templomi ábrázolásokon. Minálunk, az egyik templom szentélyben, a megfeszített Krisztus látható, de nincs a kereszten, hanem a kereszt elõtt lebeg felfüggesztve. Amikor közelebbrõl megnézed a corpust, akkor láthatod, hogy nincsenek rajta se szegek, se a szegeknek nyomai. Tehát ez se nem a megfeszített Krisztus, se nem a megdicsõült Krisztus, hanem valami megtévesztõ ábrázolás, amely Krisztushoz hasonlít. Ilyen ábrázolás sok helyen van nyugaton mindenféle modern festményeken vagy szobrok formájában, amelyeket kiállítanak a templomokban. és azt mondják, hogy az Úr Jézus ábrázolják...

Ebben a templomban, az Úr Jézus teste a keresztfa elõtt lebegve van felfüggesztve és nincsenek megjelenítve testén a szent sebhelyek. Tehát, akkor ez se nem a kereszten függõ, átszegezett Krisztus, se nem a feltámadt Krisztus... 

Ugyanakkor meg lehet figyelni a baloldali nõi ábrázolást. Azt egy magyarországi neves mûvésznõ alkotta és "Angyali üdvözletnek" nevezte. Ez vajon az tényleg a Szûzanyát ábrázolja? Csillagok a feje fölött, pálmalevelekbe öltözve és várandós... Mi köze ennek az angyali üdvözlethez? Ez nem inkább valamiféle Pachamama? Vajon, ez nem inkább a pogány természetimádók termékenység istennõje?...

Ne legyünk már bárgyúak és ne álmodozzunk. Ne higgyünk el mindent, és ne hagyjuk, hogy csúfot üzzenek keresztény hitünkbõl. Szent Tamás apostol példájára vizsgáljunk meg mindent és tapogassunk meg mindent, amit Krisztus nevében el akarnak adni nekünk. Ne hagyjuk, hogy megtévesszenek minket az ördög fiai (Jn 8:44)...

Boldogok akik nem látták a feltámadt Krisztust, de hisznek az apostolok tanuságtételében. Boldogok akik életük reménységét a mennyei hazába és a feltámadásba vetik, akik nem esnek kétségbe a halál kapuja előtt.

Ima: Uram Jézus, a Te átdöfött Szent Szíved ma is nyitva áll, hogy befogadjon engem. Add, hogy egyesüljek Veled. Ámen.