(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van,
nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy,
szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált
színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged
szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.
(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint
a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne
járjon, és ne lássák a szégyenét!
A meztelenség a szentírásban egy õsrégi szimbólum. Már a biblia elsõ lapjain
találkozunk vele, az Ádám és Éva eredeti szentségi állapotában. Az ősbűn elkövetése után, a bűnbe esett ember már szégyenli meztelenségét. Ugyanezt láthatjuk Noé esetében, amikor
megrészegedve aludt meztelenül a sátrában...
(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és
megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint
földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül
feküdt a sátrában.
Mivel Ádám minden ember test szerinti atyja, amint Éva minden ember anyja (Ter 3:20), és Noé meg családja a vízözön utáni új világ magva, ezért ezek a képek prófétikus jellegûek, és az egész emberiségre
kihatnak. Úgy gondolom, hogy ennek megértéséhez, ki kell ellemezni Noé esetének
szimbólumait...
1. A sátor
Noé sátra az ember
testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy
sátorhoz, amelyben az ember éli, eltölti az evilági, „hiábavaló napjait”...
(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis,
hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem
kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben,
mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk,
mezítelennek ne bizonyuljunk.
2. Az alvás
Lelki szemponból, az
alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést és az isteni kapcsolattól, dolgoktól való
elidegenedést szimbolizálja...
(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk
hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az
alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a
nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek
páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
(Mt 26:40) Ezután odament a
tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem
tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”
3. A meztelenség
Lelki
szemponból, a meztelenség, az õsbûn által eltcsúfitott, foltossá és szeplőssé vált szellemi
test látványára utal. Az õsbûn elõtt, az eredeti szentség állapotában élõ ember, nem szégyelte
testi-szellemi meztetelségét, mert tiszta volt és szeplőtelen. A bûnös ember rejtõzködik Isten és embertársai
elõl, lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolatokkal...
(Ter 2:25) Az ember és a felesége
mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
(Kol 3:12) Mint Istennek szent és
kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a
szelídséget és a türelmet.
4. A részegség
Lelki szemponból a részegség az isteni bölcsesség, az értelem, a lelki józanság, és a lelki erõ elvesztését, vagyis a lecsúszott bûnös állapotot jelképezi...
(Zsolt 107:27) Imbolyogtak,
tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint
a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is
kel föl többé.
Ezen szimbólumokra való rávilágítás által, gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent számunkra virrasztani és vigyázni a lelki ruházatunkra. A kegyelem megtisztít és felöltöztet. A bûn megrészegít, sötétségbe
vezet és feltárja lelkünk meztelenségét, rútságát. A részegség pedig sötétséget, kártékony, lelket romboló alvást bocsájt az ember lelki szemeire. A részegség
öntudatlansága a lelki ruházat elveszítéséhez vezet. Mindezek szégyenbe és
gyalázatba taszítják az embert...
Ezek figyelmeztetések különösen szólnak napjainkra. Manapság pont azok,
akiknek a hitet kellene õrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak lelkileg. Arra használják teológiai tudományukat, vallásos képzettségüket, egyházi hatalmukat és tekintélyüket, hogy
megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek egyből rávágja, hogy "meztelen a király". Azzal ámítják, hitetik el a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket,
hogy a súlyos, sõt égbekiáltó bûnök is elfogagahatóak Isten
elõtt, mert megváltoztak az idõk. Az ilyenek álmodozók, viharvert fellegek, akik a nagy veszedelembe tartanak, amint Judás apostol is megírta levelében...
(Jud 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek,
akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk
kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus
Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s
mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de
később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem
becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére
örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a
szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes
gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a
büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a
testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi)
hatalmasságokat...
Azt gondolom, hogy a mai nehéz idõkben, a helyes út Krisztus követésében:
- A hallgatás - kerülni a hit-erkölcsi vitákat;
- A napi szentmise - rendszeres szentáldozás;
- A napi rózsafûzér imádság - rendszeresen felszítani a hit lángját.
Van aki felveszi a harcot a mai erkölcstelen, eretnek állapotokkal szemben. Ez
szerintem kontraproduktív, mert az ellen az egyház ellen kellene harcolni, amely mindnyájunknak Anyja. A harc csak mélyíti a szakadékokat... Ezzel szemben talán a "nepomuki hallgatás" az,
amely által óvhatjuk az Úrnõt (2Ján 1:1). Hallgatni és határozott léptekkel Krisztust követni...
- A napi szentáldozás megerõsít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne
aludjunk a mindennapok világi dolgaiba.
- A napi rózsafûzér imádság elvezet a pusztába a Szûzanyához. Ha vele
vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el minket a gonosz áradata...
(Jel 12:6; 15-18) ...az
asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt,
hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
A kígyó pedig a szájából folyónyi
vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a
száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott
a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik
az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél
megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.
A protestánsoknak is ajánlható, hogy tanulják meg a Rózsafûzér imádságot. Hiszed a Sola Scriptura-t?... Jól van, akkor olvasd el a (Lk 1:42-44)-et...
(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok
között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak
anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől
megmozdult méhemben a gyermek.
A szentírás szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr
anyja, vagyis Isten Anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Isten Anyja? Hiszem, hogy Mária segíthet nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az
éberségben, a krisztusi tiszta, fehér ruházat megõrzésében, és az állhatatosságban...
Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel
teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te
méhednek gyümölcse Jézus... Ámen.