A diavetítő *.pps fájl a NASA legtávolabbi csillagkép felvételeivel kezdõdött, majd közelített a naprendszerhez, majd a Földhöz, majd leszállt a földre, egy falevélre, majd belehatolt a falevél anyagába, és végül lenyúlt a molekulák meg az atomok legapróbb részeibe. Egy igen látványos bemutatója volt a teremtett világnak.
Az említett *.pps diában, a háromdimenzíós teremtett világot egy kétdimenziós képernyőn érzékeltették. A háromdimenzíós tér lényünk és életünk egyetlen természetes közege, amelyen kívül nem tudjuk magunkat elképzelni. Akárhogyan is próbálkoznak a matematikusok négy vagy többdimenziós tereket spekulálni, az ember mindigcsak visszazuhan a háromdimenzíós, természetes látásába. Van egy X tengely jobbra-balra, van egy Y tengely fel-le és van egy Z tengely előre-hátra. A W tengelyt bármennyire is próbálják odailleszteni, az sehogyan sem akar az egy külön dimenzióvá válni...
Tudjuk, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Vagyis, kezdetben, Isten megteremtette a szellemi világot, az összes seregeivel, az angyalokkal, és utána megteremtette az anyagi világot, a kozmoszt és benne a Földet, minden teremtményével. Mivel Isten végtelen betölti az egész mindenséget. De ugyanakkor tudjuk, hogy a teremtés nem azonos Istennel, hanem Isten teremtő szava által lett a semmiből, ezért egyes teológusok olyant is mondanak plasztikusan, hogy Isten „összehúzta magát” az Ő végteleségében, mindenségben, hogy helyet adjon a teremtésének: úgy a teremtett szellemi világnak, mint a teremtett anyagi világnak...
Észleljük, hogy a teremtés anyagi, látható része három dimenzíós. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor a mi emberi látásunkkal, a harmadik égben is, vagyis a mennyben is, csak három dimenziót képzelünk el. Igaz, hogy a Jelenések könyvében, Isten képekben és szimbólumokban nyilatkoztatta ki mondanivalóját az ember számára, aki csak három dimenzíóban képes látni, de az ember ott is ember marad, és feltételezhetően, ott is csak három dimenzióban fog látni. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor észrevehetjük, hogy ott van a mennyei Atya az Ő trónusán (Dán 7:9; Jel 4:2), ott van a Fiú, a Bárány (Jel 5:6;12), Aki méltó felnyítani a könyvet... De hol van a Szentlélek? Ott van a hét fáklya (Jel 4:5)...
Megyek az utcán, és bele vagyok mélyedve a gondolataimba... Olyan, mintha az énem kurzora leszállott volna a lelkem zsákjának legmélyére. Egy egész univerzum van bennem. Valakinek nekiütközök véletlenül a tömegben. Az mérgesen néz a szemembe és rámmordul, hogy nyissam ki a szememet. Az ő szemében lelátok lelkének zsákjába, de nem a legmélyére. Benne is egy egész univerzum van. Aztán szétnézek a piactéren, ahol emberek százai futkosnak, mindenki a maga dolga után. Mindegyikben egy-egy univerzum van. Ekkor megállok és megrendülök... Te jó ég, ebbe még bele sem tudok gondolni.... Hogyan tudod Istenem mindezt átlátni, vizsgálni, irányítani, sugallmazni, gondját viselni, éltetni és szeretni. A válasz számomra a Szentlélek. A Szentlélek az, Aki mindent, mindenkit, még Isten mélységeit is vizsgálja...
Az említett *.pps diában, a háromdimenzíós teremtett világot egy kétdimenziós képernyőn érzékeltették. A háromdimenzíós tér lényünk és életünk egyetlen természetes közege, amelyen kívül nem tudjuk magunkat elképzelni. Akárhogyan is próbálkoznak a matematikusok négy vagy többdimenziós tereket spekulálni, az ember mindigcsak visszazuhan a háromdimenzíós, természetes látásába. Van egy X tengely jobbra-balra, van egy Y tengely fel-le és van egy Z tengely előre-hátra. A W tengelyt bármennyire is próbálják odailleszteni, az sehogyan sem akar az egy külön dimenzióvá válni...
Tudjuk, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Vagyis, kezdetben, Isten megteremtette a szellemi világot, az összes seregeivel, az angyalokkal, és utána megteremtette az anyagi világot, a kozmoszt és benne a Földet, minden teremtményével. Mivel Isten végtelen betölti az egész mindenséget. De ugyanakkor tudjuk, hogy a teremtés nem azonos Istennel, hanem Isten teremtő szava által lett a semmiből, ezért egyes teológusok olyant is mondanak plasztikusan, hogy Isten „összehúzta magát” az Ő végteleségében, mindenségben, hogy helyet adjon a teremtésének: úgy a teremtett szellemi világnak, mint a teremtett anyagi világnak...
Észleljük, hogy a teremtés anyagi, látható része három dimenzíós. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor a mi emberi látásunkkal, a harmadik égben is, vagyis a mennyben is, csak három dimenziót képzelünk el. Igaz, hogy a Jelenések könyvében, Isten képekben és szimbólumokban nyilatkoztatta ki mondanivalóját az ember számára, aki csak három dimenzíóban képes látni, de az ember ott is ember marad, és feltételezhetően, ott is csak három dimenzióban fog látni. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor észrevehetjük, hogy ott van a mennyei Atya az Ő trónusán (Dán 7:9; Jel 4:2), ott van a Fiú, a Bárány (Jel 5:6;12), Aki méltó felnyítani a könyvet... De hol van a Szentlélek? Ott van a hét fáklya (Jel 4:5)...
Megyek az utcán, és bele vagyok mélyedve a gondolataimba... Olyan, mintha az énem kurzora leszállott volna a lelkem zsákjának legmélyére. Egy egész univerzum van bennem. Valakinek nekiütközök véletlenül a tömegben. Az mérgesen néz a szemembe és rámmordul, hogy nyissam ki a szememet. Az ő szemében lelátok lelkének zsákjába, de nem a legmélyére. Benne is egy egész univerzum van. Aztán szétnézek a piactéren, ahol emberek százai futkosnak, mindenki a maga dolga után. Mindegyikben egy-egy univerzum van. Ekkor megállok és megrendülök... Te jó ég, ebbe még bele sem tudok gondolni.... Hogyan tudod Istenem mindezt átlátni, vizsgálni, irányítani, sugallmazni, gondját viselni, éltetni és szeretni. A válasz számomra a Szentlélek. A Szentlélek az, Aki mindent, mindenkit, még Isten mélységeit is vizsgálja...
(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.
Tehát a Szentlélek hasolatos egyfajta „negyedik dimenzió”-hoz, amely bárhol "átlyukasztja" a teremtett világ három dimenzióját, és ott lép be, ahol akar. És nemcsak belép, hanem össze is kapcsol. A bennem lévő univerzumot, a Szentlélek összekapcsolja Krisztus testében, minden hívő ember lelkében lévő univerzummal, a "negyedik dimenzióban". És ez hasonlóképpen történhet odaát is, a szellemi világban... Ott vannak a hatalmas szeráfok, kerubok és főangyalok. Ott vannak megváltott emberi lelkek milliói... Mindnyájan Istenben élnek a Szentlélek által. Mindez a Szentlélek egyesítő erejében történik, mintegy a „negyedik dimenzióban”. Mi csak annyit tudunk, hogy Isten trónja előtt hét láng van, a Báránynak hét szeme van, és ezek Isten Lelkének hét szelleme, amely mindent, mindenhol és mindenkor átlát, az egész teremtett világban...
(Zak 4:10) Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.
(Jel 4:5) A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
(Jel 5:6) Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme.
A Szentlélek olyan, mint a „negyedik dimenzió”, Aki bárhol és bármilyen számban, de ugyanabban a személyben tud behatolni és megjelenni ebben a háromdimenzíós világban. Az egy láng egy személy, de a tizenkét lángnyelv is ugyanaz az egy személy...
(ApCsel 2:3) Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Sőt, nemcsak a Szentlélek létezhet a „negyedik dimenzióban”, hanem a három dimenzióban lévő embert is el tudja ragadni oda. Ezekiel próféta és Fülöp diákónus esete példa arra, hogy emberek lettek elragadva az ég és a föld közé. Ha az ég és a föld közé ragadtattak el (Ter 1:1), akkor nem voltak sem a teremtett szellemi világban, sem a teremtett anyagi világban, hanem a Lélek átrepítette őket egyféle "negyedik dimenzióba", az ég és föld közé. Így Fülöp diákónus, egy szempillantás alatt Asdódban teremhetett. Ez aztán az igazi teleportálás! És ez a bilokáció módja is...
(Ez 8:3) És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;
(Ap Csel 8:39) Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.
Az emberi gondolkodásnak, háttér-tudásának, van egy „fal csapdája”. Az ember elrepül gondolatban a végtelenbe egy falig, és azt mondja, hogy eddig van... De ekkor rögtön jön a kérdés: De mi van ezen túl?... Ha továbbrepül a végtelenben, akkor megint azt mondja, hogy na jó, akkor eddig van... De ekkor megint jön a kérdés: Mi van ezen túl?.. És ez így megy tovább a végtelenségig. Ez megbolondítja az embert, és az emberi elme megbomlik... Ez egy „fal csapda” az ember véges elméjének...
A „fal csapdának” csak egyetlen egy megnyugtató megoldása van: A fal mögött az örök, végtelen, mindenható és mindenhol jelenlévõ Isten van, aki szeret minket és vár reánk. Benne megáll minden kérdés és minden keresés. Az ateista tudósok gyötrelme az, hogy a végtelen matematikai jelében hisznek és nem a végtelen, személyes és jóságos Istenben, Aki a maga "negyedik dimenzió"...
Ima: Vezess Uram bennünket gyermeki alázatosságra, amelyben megelégszünk az óvóda négy falai között. Ámen.
Ima: Vezess Uram bennünket gyermeki alázatosságra, amelyben megelégszünk az óvóda négy falai között. Ámen.
