A Szentlélek elleni bûnök

Az alábbiakat a HOZSANNA! - Teljes kottás népénekeskönyv (Szent István társulat, 1995) címû imakönyvbõl vettem:

A Szentlélek elleni bûnök 

Ezek alapjaiban rendítik meg az istenes életet...

A Szentlélek elleni bûnök a következõek:

1. Aki vakmerõen bizakodik Isten irgalmasságában;

2. Aki kétségbeesik Isten kegyelmérõl;

3. Aki a megismert igazság ellen tusakodik;

4. Aki irigyli mástól Isten kegyelmét;

5. Aki az üdvös figyelmeztetések ellenére a bûnökben megátalkodik;

6. Aki mindhalálig nem bánja meg bûneit. 

Ezeket a meghatározásokat gyakran nehezen értelmezik az emberek, ezért hozzáfûzöm meglátásaimat:

1. Az bizakodik vakmerõen Isten irgalmasságában

Az akiben nincs meg az istenfélelem, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

(Iz 11:2-3) Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.

Akit a Szentlélek betölt és vezet, az szent rettegéssel mûveli saját üdvösségét, annak tudatában, hogy a mi szeretõ Istenünk hatalmas Isten, Aki tér és idõ felett trónol, és Akinek van hatalma örök halálba taszítani a testet is meg a lelket is...

(Fil 2:12) Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket...

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Az ilyenek fittyet hánynak a parancsolatokra, azt gondolván/mondogatván, hogy az Úrnak majd jó lesz úgy is, ahogyan õk vélni/élni gondolják a vallásosságot...

Néhány példa:

- Van aki nem jár el ünnepnap szentmisére, istentiszteletre és azt mondogatja, hogy õt otthon is meghallgatja az Isten;

- Van aki házasságtõrõ, törvénytelen kapcsolatban él, azt gondolván, hogy Isten majd elnézi neki;

- Van aki kulturális alapon vagy akár az evangelizációban, viccet csinál Isten nevébõl és hiába veszi az Õ szent nevét;

- Van aki parázna vagy szodomita testi kapcsolatban él és azt gondolja, hogy Isten, az egyház és az emberek egyaránt el kell fogadják életállapotát.

Kérjük a Szentlélek ajándékát, az istenfélelmet, hogy ne essünk a vakmerõség bûnébe.

2. Aki kétségbeesik Isten kegyelmérõl

Az ilyen aggályoskodik és nincs bizalma Istenben. Elmegy ugyan szentgyónást végezni, meggyónja bûneit, de utána mégiscsak a múltján rágódik... Elmagyarázzák neki Isten szeretetét és irgalmát, de õ még mindig csak azzal jön vissza hogy: „de...” Az ilyen ember megosztott szívû, állhatatlan a hitben és olyan, mint a háborgó tenger...

(Jak 1:6-8) De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Ennek a bûnnek alapja a hitetlenség és a megosztott szív...

(Sir 1:28) Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. ( V.ö Sir 1:36);

(Jak 4:8) Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.

Higgyünk Istenben, és közeledjünk Hozzá gyermeki bizalommal, mert Õ nagyon szeret minket. Õ egy emberszeretõ Isten...

3. A megismert igazságok ellen az eretnekek tusakodnak

Ma nem divat valakit le-eretnekezni, pedig hát ez van: aki válogat az isteni igazságok között, amelyeket az Egyház tévedhetetlenül elénk tárt a Hitletéteményben, bárki legyen is az, eretnek. Sokféle eretnekség volt és van: 

- Voltak akik tagadták Krisztus istenségét;

- Voltak akik tagadták Krisztus emberségét; 

- Voltak akik tagadták Mária istenanyaságát;

- Voltak akik tagadták a péteri primátust, a papság intézményét, a szentségeket. 

- Vannak akik tagadják a Szentlelket, az emberi lélek létezését és halhatatlanságát, stb. 

- Aztán most jönnek azok, akik tagadják az élet törvényeit és annak Istentõl kapott erkölcsi normáit. Ezek azok, akik szentesítik a homoszexualitást, az újraházasodást, az euthanáziát, a nõk pappá szentelését, stb. Ezek ellene mondanak a teremtés és az üdvtörténet legalapvetõbb igazságainak és törvényeinek. Ezekkel nem lehet vitatkozni... 

Szent Pál azt mondja, hogy az eretneket egy-két intés után kerüld...

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

Engedelmeskedjünk az isteni igazságoknak, amelyeket az Egyház tévedhetetlenül elénk tárt a Szentírásban, a Katolikus Egyház Katekizmusban (a Hitletéteményben) és az egyetemes zsinatok határozatai által...

4. Aki másoktól irigyli Isten kegyelmét

Az ilyen hasonlatos a zsidó farizeusokhoz és írástudókhoz, akik látván az apostolok mûködését, irgységükben fogukat csikorgatták és az életükre törtek...

(ApCsel 5:33) Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.

A vallásosságban irigy ember, irigyli testvérétõl a Szentlélektõl kapott ajándékokat, karizmákat, isteni és erkölcsi erényeit, illetve egyházi méltóságát, szolgálatát. Az irigy ember, mindig arra áhitozik, ami nem illeti meg õt, amit nem érdemelt ki, annélkül, hogy megtérne bûneibõl vagy belátná méltatlanságát. Nursziai Szent Benedeket is nem egyszer akarták megmérgezni a társai irigységbõl...

(Jak 4:1-3) Honnan a háborúskodás és pártoskodás köztetek? Honnan, ha nem bűnös kívánságaitokból, melyek tagjaitokban viaskodnak? Kívántok valamit, de nem teljesül. Öltök és irigykedtek, de nem juthattok semmihez. Veszekedtek és pöröltök, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek. S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hiszen bűnös kívánságaitok kielégítésére akarjátok fordítani.

Mindig önmagunkat, saját állapotunkat és a mi feledatunkat tartsuk szem elõtt. Legyünk mindig tudatában annak, hogy nem az a nagyobb, aki nagyobb pozícióban van, hanem az, aki alázatosabb és jobban szeret. Aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Aki nagy akar lenni, legyen olyan, mint egy kisgyerek. Aki megalázza önmagát, az felmagasztaltatik (Mt 23:12)...

5. Aki az üdvös figyelmeztetésekre is a bûnökben megátalkodik

Az ilyen nyakas, keményszívû és engedetlen. Az ilyenekért imádkozni kell... Mivel Isten az utolsó percig nem adja fel, ezért mi sem mondhatunk le róluk soha ebben az életben...

(1 Kor 13:7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

De vigyázzon mindenki, mert nem lehet tudni mikor fogy el Isten türelme, kegyelme és irgalmassága. Kempis Tamás idézi a szentírást, miszerint rettenetes dolog a magasságos Isten kezébe esni (Zsid 10:31). Egyszer csak eljön a vincellér és kivágja a bûnös ember életének fáját...

(Péld 29:1) Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.

(Luk 13:7) Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?

Igyekezzünk tüstént pattanni, amikor meghalljuk Isten parancsolatát. Ha figyelmeztetnek hibánkra, rögtön és jól figyeljünk oda. Hosszasan vizsgáljuk meg lelkünket és életünket, hogy miként állunk azzal a bûnnel, amire felhívták a figyelmünket, és azonnal változtassunk magatartásunkon...

6. Aki mindhalálig nem bánja meg bûneit

Ez a legszomorúbb eset. A szív és a nyak keménysége nagyon nagy baj. Az ilyenek nem mehetnek be Isten országába, amint az írások is figyelmeztetnek...

(Zsid 3:15-19) Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.

(Zsid 4:1-11) Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról.  A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

 

Legyünk hát engedelmesek. Ha vétkeztünk is, legalább bánjuk meg bûneinket, és valljuk meg azokat, kérve Isten bocsánatát. Bizzunk az Õ nagy irgalmában...

Utolsóként, ráadásúl, megemlítenék még egyet...

7. A Szentlélek káromlása 

Ez egy roppant titokzatos és veszedelmes bûn, amelynek értelmezése eléggé homályos. Van aki a 6. ponttal azonosítja...

(Mt 3:28-30) Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.” Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”

(Lk 12:10) Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.

 

Isten káromlása az, amikor valaki, valami sértõt, gyalázkodót, lealacsonyító dolgot mond Istenrõl. A Szentlélek káromlásánál nem annyira a rossz szó, a bûnös cselekedet a lényeg, hanem inkább a lelki természet összeférhetetlensége. A káromlást a gonosz lélek mondatja ki az emberrel, amely benne lakózik. Az ember lelke arra teremtetett, hogy egyesüljön Isten lelkével. A gonosz lélek azonban soha sem egyesülhet Isten Lelkével. Ahogy az írás mondja: mi köze Istennek Béliállal?... Vagy, hogy senki sem mondhatja Krisztus az Úr, csakis a Szentlélek által...

(2Kor 6:14) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

(1Kor 12:3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: »Átkozott legyen Jézus!«, és senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek által.

Elkárhozik valaki, ha a Szentlelket káromolta... mondjuk, meggondolatlanul, indulatból, véletlenül, tudatlanul, stb?...  Ezt senki sem mondhatja meg bizonyosan...  Az Egyház senkit sem nyilvánít ki elkárhozottnak, ördögnek, hanem csakis szentekrõl nyilatkozik...

Mivel az ember általában sosincs teljesen megszállva a gonosz lélektõl, hanem leginkább csak részlegesen van megszállva, elnyomva vagy befolyásolva, ezért, talán valami olyansmi történik, mint amit Szent Pál úgy fogalmaz, hogy ki kell égnie belõle...

(1Kor 3:1215) Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

Ezért aztán, ha látunk valakit, aki Krisztus nevében csodás dolgokat mûvel, de nagyon gyanus, hogy mûködése nem Istentõl való, sose mondjuk azt, hogy az ördög által mûködik, még akkor sem, ha nagyon biztosak vagyunk benne... Inkább vizsgáljuk meg az ember életének gyümölcseit, és ha nem találjuk meg benne a Szentlélek gyümölcseit, akkor mondjuk azt, hogy nem hiteles ember, mert nincsenek meg benne a Lélek gyümölcsei (Gal 5:22)...

(Mt 7:15-20) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.  A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

 

Ima: Uram Jézus! Arra tanítottál, hogy kérjük a Szentlelket, mert a mennyei Atyánk soha sem utasít el minket, ha kérünk. Add Uram nekünk Szentlelkedet, hogy nehogy megbántsunk valamivel. Ámen.