IV. Puto sic: A Sátán országa

A Sátán létezése

Kell-e beszélni a Sátánról? Van-e a Sátánnak országa? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ...

A Sátán tisztán szellemi teremtmény, ki angyalnak teremtetett, de elbukott, mert föllázadt Isten ellen és elszakadt tőle. A Sátán, ugyanakkor gyűjtőfogalom is lehet, mely megnevezi a bukott angyalok seregét, akiket ördögöknek is neveznek. Ebbe gyakran beleértik a tisztátalan, gonosz lelkeket is, melyek a bukott angyalok ivadékainak lelkei, akik testben éltek korábban és elkárhoztak. Ezek azok, akik testbe kivánkoznak vissza, mert testben születtek, és megszállhatják az élőlények testét (Mt 12:44)...

Egyszer egy lelkiségi  közösségben megtapasztaltam a gonosz lélek látható jelenlétét egy szabadító imaszolgálat által, amelyet egy megszállott asszonyon végeztünk. Gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a tapasztalatomat szélesebb körben, ezért tanácsot kértem egy tapasztaltabb testvértől. Ő azt mondta, hogy nekünk nem az ördögnek kell reklámot csinálnunk, hanem az Úr Jézus Krisztusról kell tanuságot tegyünk. Megvizsgáltam magamban a véleményét, de nem találtam helyesnek...

Megfigyeltem a szentmiséken, hogy a prédikációkban csak ritkán esik szó a Sátánról. Leginkább Isten szeretetéről és a hit-erkölcsi dolgokról prédikálnak. Ha szó is esik a gonoszról, akkor azt valamilyen homályos, személytelen rossznak mutatják be, amit ördögnek is neveznek. Persze, tisztelet a kivétel, van olyan pap is, aki jártas az okkultizmus területén, és okítja a népet... De a hétköznapokban az emberek legtöbbször nem hiszik el, hogy az ördög valóságos személy, hanem valamilyen negatív energiákról beszélnek. Erre mondta aztán valaki, hogy aki nem hisz a Sátánban, mint valóságos személyben, vagyis nem hisz az ördög létezésében, az az evangéliumokban sem hisz. Hát igen... Ha nincs ördög, akkor áteredő bűn sincs, és akkor nem is kell a megvátás. És persze, megtérnie sem kell az embernek (Mt 4:17), mert nincs is bűne. Ezért kényelmesebb eltüntetni a Sátánt, és tagadni a bűnt...

Van-e a Sátánnak országa a földön? Igen, van... Hiszen maga az Úr Jézus mondta, hogy országa van a Sátánnak és, hogy ő ennek a világnak a fejedelme. A Sátán annyira úrnak képzeli magát ebben a világban, hogy még az Úr Jézustól is azt kérte, hogy boruljon le előtte és imádja őt...

(Mt 12:16) Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa?

(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

(Mt 4:8-9) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.

Ma is vannak olyan eltévelyedett krisztuskövetők, papok és világiak, akik azt gondolják, hogy a Sátán, az Isten ellen folytatott harcában győzedelmeskedhet. Ezek az emberek az okkultizmussal, a fehér és fekete mágiával, az ödögöt szolgálják...

Az Sátán országának alapítása

A Sátán akkor alapította országát a földön, amikor a harmadik lázadásában úgy döntött, hogy elhagyja az egeket, és leszáll a földre. Kezdetben az angyalok állandóan jelen voltak a földön az emberek között. Ő voltak a Virrasztók, a vigyázók... Mint valami ajtón keresztül (Mt 25:10), úgy léptek be ebbe a világba a szellemi dimenzióból, egyfajta levegőből magukra szedett testben, ahogyan azt a dél-amerikai indiánok is megjelenítették a megalitikus alkotásaikban. Az volt a feladatuk, hogy vigyázzanak az első emberekre, és őrizzék őket. Énok, az ő könyvében, "virrasztók"-nak nevezi ezeket. A visszasztók egy része, látva, hogy az emberek leányai szépek, majdnemhogy angyaliak, megkívánták őket (Ter 6:2; 1Kor 11:10). Elhatározták, hogy feleségeket vesznek maguknak közülük, akárcsak az emberek, és gyerekeket nemzenek (Ter 6:3). Ezért hát elhagyták örök lakhelyüket, halhatatlanságuk helyét, és leszálltak a földre...

(Júd 1:6) Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.

(Ter 6:1-4) Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei.

Úgy gondolom, hogy ezt az eseményt örökítették meg az egyiptomi Dendera templom mennyezetén, és ábrázolták azt, ahogyan az istenek, a felső vizeken, csónakokban szállnak alá a földre...

Mivelhogy az emberek kezdetben Édentől keletre, vagyis a Tigris és az Eufrátesz környékén szaporodtak el, ezért a Sátán országát is először itt kell keresnünk. Rengeteg summér kőalkotás tanuskodik erről az időszakról. Hatalmas, erős lényeket láthatunk szárnyakkal ábrázolva, vagy oroszlánokkal, és valami különös, fogantyus tárgyat tartanak a kezükben. Sokan anunnakik-ről beszélnek, istenségekről, és mindenféle mitológiákról...

A bukott angyalok, akik elhagyták a mennyet, Énok könyvének 6.6. verse szerint, a Hermon hegyén gyűltek össze, mintegy kétszázan. Itt eskűvel kötötték egybe magukat, hogy mindvégig kitartanak lázadásukban. Ezért van az, hogy az Úr Jézus megtiltott tanítványainak mindenféle eskütételt (Mt 5:34; Jak 5:12). A Hermon hegye Izrael északi határán van, ezért van az, hogy a gonosz északról jön. Az Egyház jelkép rendszerében az észak a Sátán birodalmának, a sötétség és a halál, a kárhozott lelkek országának iránya... 

A továbbiakban, a Sátán északon, Libanonba rakta le a szentélyét, a Baalbek templom megépítésével. Baál temploma és kultusza végigkisérte az egész ókort. A pogány népek itt hódoltak az ördögnek, folyamatosan építve Baál templomát, generációkon keresztül...

A bukott angyalok Járed idejében szálltak le a földre, kb. K.e. 3500-ban. Énok Járednek, az ő apjának házában, és nagyapja, Mahalaleel házában készült küldetésére. Énok megtanult írni-olvasni, és azt a küldetést kapta, hogy elvigye Isten üzenetét és ítéletét a bukott angyaloknak. Miután elvégezte küldetését, Énok nem halt meg, hanem 365 éves korában elragadtatott az égbe Istenhez (Ter 5:23; Zsid 11:5).

A bukott angyalok megtanítottak az embereknek egy csomó olyan dolgot, amit nem kellett volna  tudniuk. Különösen Azazel bizonyúlt nagyon gonosznak, mert ő tanította meg az embereket a fegyverek készítésére. Ezért aztán Rafael arkangyal, Isten parancsára, sziklák alá zárta Azazelt a pusztában. Rafael a Tóbiás könyvében is megkötözött egy démont (Tób 8:3)... Ugyanakkor, a szentírásban is olvashatjuk, hogy Izrael papjai Azazelhez, a pusztába küldték ki a bűnbakot (Lev 16:8-26)...

Később, az ördög Egyiptomba helyezte székhelyét, és ivadékaival, az óriásokkal, sok templomot és egyébb megalitikus komplexust hozott létre, mint pl. a Luxor, Karnak, Abu-Simbel, a Gízai piramisok, a Sakkarai Szerapeum, stb. Akkor a bukott angyalok és az óriások egy igen gonosz világot hoztak létre, amelyben az emberek rabszolgák voltak, és folyton robotoltak. Az emberek legkisebb engedetlensége is azonnali halált jelentett. A kivégzéseket az óriás ivadékok hajtották végre helyben, buzogánnyal loccsantva ki az emberek agyvelejét...

A Sátán országának terjedelme

Úgy tűnik, hogy a Sátán országának kinduló pontja a Hermon hegye volt, a spirituális központja Baalbek, és a fizikai uralmának kezdete Káldea. Onnan terjedt át aztán egésszen Egyiptomig, sőt a felső Egyiptomig is. Később a Sátán kiterjesztette uralmát az egész földre, és szellemileg hatalma alá vonta az egész emberiséget. Az egész világ a Sátan hatalma alá került, és teljes szellemi sötétség uralkodott a földön. Ebbe a sötétségbe jött el az Úr Jézus (Mt 4:16), a világ világossága, hogy lerombolja az ördög munkáit (1Ján 3:8)...

(Mt 4:15-16) „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.”

(1Ján 3:8) Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.

A Sátán országát az istenek, vagyis a bukott angyalok, a félistenek, vagyis az óriások (az angyalok ivadékai) és az emberek lakták. A bukott angyalok, akik az istenek voltak, feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül, bementek hozzájuk, és gyerekeket nemzettek. Ezek a gyerekek korcsok lettek, a régi idők óriásai. 

Az angyalok szellemi természetének és az emberek anyagi természetének keveréke egy olyan tisztátalan korcs fajt hozott létre, amely fizikailag igen nagy termetet és erőt eredményezett, de ugyanakkor, egy nagyon gonosz lelki természetet is. Isten megüzente Énok által a bukott angyaloknak, hogy nincs kegyelem ezeknek a korcs fattyaknak, paráznaságuk gyümölcsének. 

Ezeknek az óriásoknak, akik az ősi idők híres-neves hősei voltak, igencsak tragikus sors jutott. Folyton egymás ellen háborúztak, gyilkolták és pusztították egymást. Haláluk után pedig nincs üdvösségük, hanem lehullanak a pokolra, mert tisztátalan, gonosz lelkek. Az óriások kb. K.e. 3500-tól, K.e. 1000-ig éltek a földön. A legutolsó óriás család, mely dokumentálva van az írásokban, az Góliátnak és testvéreinek családja, kik Dávid idejében éltek (1Sám 17:4; 1Krón 20:5)...

Az óriások idejében jött létre a rabszolgatartás és a fajtalanság. Mivelhogy az óriásoknak igen nagyok voltak a fizikai szükségletei, amelyet gyakran nehezen tudtak kielégíteni, befogták az embereket rabszolgáknak, hogy szolgálják őket élelemmel és ruházattal. Ugyanakkor, a sokasodó óriásoknak gondjuk lehetett a párkereséssel, a házasodással és a szexuális igényeik kielégítésével. Ezért aztán hamar elterjedt körükben a mindenféle fajtalanság, és elkezdődött a harc a szükségleteik kielégítéséért. A szükség miatt öltek, pusztítottak, és mindent felfaltak. Sőt, ha kellett, egymást is felfalták, és a vért is megitták. A legnagyobb és legerősebb óriások uralkodtak fölöttük, és ők döntöttek a javak elosztásáról. Ezek voltak Egyiptom első óriás királyai, akiket az óriási méretű szobrok ábrázolnak...

A Sátán országának romlása

Az óriások szaporodása és a Sátán országának megalitikus épitkezései, igencsak megterhelték a földet. Az emberek szüntelenül robotoltak, és az erőszakos halál mindennapos volt. Az óriások bejárták az akkor még egytömbbű földet Costa Rica térségétől az Uralig, és a Krímtől egésszen Japánig. Nagy kőgolyókkal edzettek és versenyeztek, küzdöttek egymás ellen, és folyton csak öltek. Háborúztak a javakért és mindent felemésztettek. Olyan nagy lett a terhük a földön, hogy az egész emberi nem veszélybe került. Talán ez is volt a gonosznak terve, hogy ne maradjon valóságos ember a földön, akitől megtestesülhetett volna az örök Ige (Jn 1:14). A valóságos emberi természet, és a gének megőrzésének fontosságát abból is láthatjuk, hogy Izsák és Jákób nem akárhonnan vettek maguknak feleséget, hanem csakis a rokonaiktól Mezopotámiából (Ter 24:4), akiknek testi és szellemi integritását biztosra vették...

Ezekben a nehéz időkben jött aztán a döntés, hogy Isten özönvízzel sújtja a földet. Isten kiválasztotta Noét és családját, mint az új világ igaz és tiszta magját, és megmentette őket a vizek pusztításától. A bárka ajtaját bezárta az Úr angyala (Ter 7:16), és az özönvíz belepte az egész akkori világot. A föld közepe táján, ahol a Sátan országa állt, a víz állása kb. 100 m magas lehetett, ahogyan azt a gizai középső piramis burkolata is mutatja. Az egytömbbű föld akkor kettészakadt észak és dél irányában (Afrika-Amerika vonalán), majd a keleti rész szétnyílt három darabban. A földtömbök csúszásai és fordulásai gyűrődéseket hoztak létre, és kiemelkedtek a nagy hegyek meg a halmok (pl. az Andok, a Himalája, stb). Az istenek szétrebbentek, az óriások a magaslatok és a föld szélei felé menekültek, és az emberek meg az állatok elpusztultak...

Az özönvíz visszavonulása is igen sok földmozgással járhatott. A vizek tengernyi mennyiségben folytak ide meg oda, mígnem a föld üregei el nem nyelték azokat. Ezek a vízmozgások gyorsan kimosták a talajt, létrehozva a nagy sziklákat, meg a kanyonokat. A növényzet eltünt, csak a nagyobb fák maradtak meg, és mindent iszap borított be. Az iszap hónapok alatt megszilárdult, és bizonyos kémiai reakciók által hamar szilard kővé változott. Ebben az iszapban ténykedtek az özönvizet túlélő óriások. Lábnyomaik és szekereik nyomai ma is ott vannak a sziklákban. Először a talaj puha volt, aztán majd megkövesedett, és eközben a köveket ugyanazok a szekerek horzsolták amelyek a nyomokat préselték. Tehát a kőzet nem évmilliók alatt jött létre, hanem hónapok, vagy néhány év alatt... De ekkor az óriásoknak már nem volt mit enniük, és emberek sem voltak, kik nekik szolgáljanak. Nagy éhinség jött az óriásokra, akik egyre ádázabban harcoltak a túlélésért. Ekkor egymást falták fel, és létrejött a kanibalizmus...

Az özönvíz után az emberek ismét elszaporodtak, valahol a mai Törökország és Szíria környékén. Később aztán ismét levonultak Káldea környékére, ahol korábban is éltek. Ekkorra az óriások már elveszítették hatalmukat, és az emberek, erőre kapva, megsokasodtak. 

Amint az Úr angyalai óvták Noét meg családját, úgy óvták az új világ embereit is, hogy megerősödjenek. De a Sátán ismét rávette az embert, hogy istenítse önmagát, és, hogy égig érő tornyot építsen. Az emberek nagy nemzetté akartak lenni, és elkezdték építeni a Bábel tornyát (Ter 11:4). Ekkor Isten közbelépett, és összezavarta a nyelveket. 

Az emberek egy szép reggel arra ébredtek, hogy csupán a saját sátoraljuk nyelvét ismerik, de a szomszéd család sátrának nyelvét nem. Nagy volt ekkor a zavarodottság... Ez Péleg idejében történt, kb. K.e. 2200-2000 körül, mert az ő idejében osztották szét a földet (Ter 10:25). Azért kellett a földet szétosztani, hogy a különbőző nyelvű törzsek külön tudjanak gazdálkodni. Péleg idejétől kezdve ismét megfeleződött az ember élettartama. A nemzetségi táblázat szerint, a kezdeti, majdnem 1000 év élettartamból, kevesebb mint 500 év lett az özönvíz után, és kevesebb, mint 250 év lett a bábeli zűrzavar után.

A továbbiakban, a Sátán újra Egyiptomba építette fel országát. Az emberek visszatértek az ősi, egyiptomi komplexusokba, és a Sátán irányítása alatt újra benépesítették Egyiptomot. Az egyiptomi fáráók istenek lettek, ráfaragtatták történetüket a korábbi faragásokra, és az egyiptomi papság megtanulta a Sátántól és démonaitól az okkult tudonmányokat meg a varázslásokat...

Később, Isten Egyiptomban sújtotta a Sátán országát, amikor kivezette a zsidókat Mózes által, nagy jelekkel és csodákkal. Ekkor Isten megverte Egyiptomot és annak minden istenét (Kiv 12:12). Izráel népének a Kánaán földjén való letelepedésével, és Izrael megalakulásával, létrejött az első sziget a földön, mely Istennek lett lefoglalva. 

Ezután a Sátán a görögökhöz költözött, és Pergamonba rakta le székhelyét (Jel 2:13), ahová a Zeus oltárát építették. A görög mitológia nem más, mint a bukott angyalok és azok ivadékainak legendái. A pergamoni Zeus oltárt később a német arheológusok feltárták és Berlinbe vitték, ahol felújították, és a Pergamonmuseumba kiállították. Ezért aztán, valószínűleg, a Sátán egy ideig Németorszagban került uralomra, és két világégést is okozott...

Az idők teljességében, Isten egyszülött Fia, az Úr Jézus Krisztus, Isten ujjával (Lk 11:20), vagyis a Szentlélek erejével űzte ki az ördögöket Izraelben. Ezután, az apostolok nyomában, az Egyház terjedésével, a Sátán országa egyre inkább hanyatlott Kis-Ázsiában és Európában, mígnem a Római Birodalom által, Konsztantin császár ideje alatt, Isten országa szét nem terjedt az akkori világban. 

Nursziai Szent Benedek és a népvándorlások ideje után, a Sátán országának már nem volt helye az óvilágban, és így, ez áttelepedett az amerikai kontinensre. Itt leginkább Mexikó, Bolivia, Peru és Chile területén találhatjuk meg a nyomait. Az itt létrejött megalitikus alkotásokra rányomta a bélyegét a primitívebb indián emberek stílusa. 

Az özönvizet sokan túlélték Amerika, Afrika és Ázsia távolabbi peremein. Ezek a népek megőrizték kulturájukban a nagy özönvíz emlékét. Az amerikai megalitikus kőalkotások pedig messze elmaradtak az egyiptomi alkotásoktól, mert azok inkább primitívek és emberiek, mint angyaliak. A bukott angyaloknak ekkor már inkább kellett a szerzett testük öregedésével törődniük, és annak megmentésével foglalkozniuk. Az óriás ivadékok ekkor már nagyon harcoltak az élelemért és a megélhetésért. Háborúztak és szilárd védő kőfalakat építettek. A kőfalak mögül köveket zúdítottak egymásra, mert egy óriást csakis nagy kövek hajításával lehetett megölni. A halott óriásokat pedig megették vagy elégették. 

A Húvét szigete az óriások kanibalizmusáról tanuskodhat. Mivelhogy az özönvíz kataklizmájában az óriások ottrekedtek a Húsvét szigetén, ezért a kényszer rávette őket, hogy egymást felfalják. Gondolom, hogy sorshúzásszerűen egyet-egyet megöltek maguk közül, és elfogyasztották annak húsát. Minden feláldozott óriásnak kőszobrot faragtak a bányában, a szigeten való raboskodásuk ideje alatt, és sorba felállították ezeket. Az utolsó ilyen szobrot már nem tudták kifaragni, hanem ott maradt a bányában...

A Sátán országa levegőégben

A Sátán országának elég hamar megjelent a legnagyobb problémája. Ahogyan az idő telt, úgy kb. A.D. 1000 körül, vagyis K. e. 3000 körül, kezdtek természetes módon meghalni az első asszonyaik, akik az ördögök feleségei voltak, és az első kedvenc ivadékaik, akik az uralkodó óriások voltak. Ezek, a haláluk után, mind lehulltak volna a pokolra. 

Olvashatunk a szentírásban több helyen is az óriások pusztulásáról  és az alvilágban való senyvedésükről (Jób 26:5; Péld 9:18; Iz 14:9; Iz 26:19; Bar 3:26-28). A Sátán, tudva, hogy az ereje véges, és az övéit nem tudja megmenteni, létrehozta a halhatatlanságnak egyfajta alkotmányát. Ez lehetett az egyiptomi Halottak könyve. Ebben határozták meg, hogy kinek a lelkét mentik ki halálakor a pokolba való lehullásatól, és fogadják be a levegőégben tartózkodó seregükbe. Akit nem fogadtak be, az nyomban lezuhant a pokolba...

A Sátán, aki tisztán szellemi teremtmény, gyakran hátrahagyta felvett fizikai testét egyfajta tetszhalott állapotban, hogy csak szellemként kóboroljon a világban. Fizikai testük maradvanyait  szerintem ma néhány perui múzemban láthatjuk, ahová kiállították azokat a különös, elnyújtott koponyákat. Sőt, mivel a Sátán szellemi teremtmény, így visszakívánkozott a mennybe is, Isten színe elé (Jób 2:1). Tehát ma, amikor a Sátán magára szedett teste már elkopott és elpusztult, a Sátán országa leginkább a levegőégben van, ahol a Sátán, angyalaival és az elkárhozott emberi lelkekkel kóborol, hogy ártson a földön élő embereknek...

(Ef 2:1-2) Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Erről tanuskodik az az eset is, amikor az Úr Jézus kiűzi az "ördögi légiót" a megszállottból. Azok a gonosz lelkek azért könyörögtek, hogy a disznókba mehessenek és, hogy ne kelljen  alászállniuk a pokolra (Mt 8:32)...

Mára már sok ember lelke, főleg papok és szerzetesek elkárhozott lelke, van a Sátán országában, amely a levegőégben kóborol. Ez lehet az a hely, ahová befogadják a hamis sáfárt is (Lk 16:9), miután az Úr elbocsátja szolgálatából, és ez az a tenger, melynek fövenyére áll a nagy sárkány (Jel 12:18). Ezek az elkárhozott lelkek vágják ki az ember életének fáját (Mt 3:10), amikor az ember rákos beteg lesz, ha a bűnök miatt átadják testét a Sátánnak, hogy a lelke megmeneküljön az életre (1Kor 5:5)... A spontán benső kombusztió jelensége is azt jelzi, hogy egy ördöngős, elkárhozott lelket, elragadott a Sátán, és ölelésében, az ő tüzével, elemésztette a testét...

A Sátán országa az utolsó időkben

A Sátán levettetett a földre (Jel 12:7-8), és nagy haraggal jár körbe, mert tudja, hogy rövid az ő ideje, mígnem elnyeri büntetését és az örök tűzre vetik...

(Jel 12:12) Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!...

Ma a Sátán behálózza az Egyházat és elcsábítja a világ hatalmasait. Ezért van az, hogy egyesek annyi gazdagságot halmozhatnak fel, mint a világ országainak összes vagyona. Ezért van az, hogy az egyház előljarói furcsán beszélnek, különösen viselkednek és fura dokumentumokat adnak ki. Ezért van az, hogy a világban mindent perverz módon megkérdőjeleznek, felrugnak és összezavarnak. A woke, a cancel kultura, a gender ideológia, stb. által mindent összezavarnak. Még nem is olyan régen az emberek elmosolyodtak az olyan kérdéseken, amelyekért ma letámadnak, és ha kell, egyes országokban be is börtönöznek. Ma már annyira összezavarodtak az emberek, hogy szó szerint azt se tudják, hogy fiúk-e vagy lányok... 

A főpapok és a teológusok emberi módon okoskodnak, és különböző fejtegetésekkel magyarázzák a helyzetet. Nincs itt mit magyarázni... A Sátán perverz, és a perverzióra az jellemző, hogy nincs mit rajta magyarázni. Egyszerűen az van, hogy amint a földi Egyház teret veszít, úgy a gonosz lelkek egyre nagyobb tömegeket vonnak hatalmuk alá. Ez lassan általános keresztényüldözésbe fog majd torkollni, mert az embereket az antikrisztus lelke mozgatja. Ekkor majd minden krisztuskövető gyűlöletes lesz az ő szemükben (Mt 10:22). Az emberek elárulják majd saját szüleiket, vagy gyermekeiket. Végül, a nagy elpártolás után, beül az Antikrisztus Isten templomába, és istenként fogja mutogatni magát (2Tessz 2:4). Ekkor fog eljönni az Úr Jézus dicsőségben, hogy szája leheletével elpusztítsa a Sátánt és országát (2Tessz 2:8)...

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

III. Puto sic: Az eredeti szentség

Az ember csak test

Aquinói Szent Tamás szerint, minden mozgó mögött kell lennie egy mozgatónak. Mivelhogy a teremtés sora véges, és csak egyedül Isten végtelen, ebből következik, hogy valahol e sor legelején kell lennie egy elsődleges mozgatónak, amely mozdulatlan. Mivel Isten a Teremtő, ebből következik, hogy Isten az első mozgató, Aki mozdulatlan. 

Hasonlóképpen, minden született embernek kell legyen szűlője. Mivelhogy a születések sora véges, ebből következik, hogy kell lennie egy első szűlőnek, aki nem született, hanem Isten teremtette. Ezért Éva minden élő anyja (Ter 3:20) Ebből következik, hogy Ádám és Éva ugyanolyan emberi természettel rendelkező személyek voltak, mint mi. Tehát Ádám és Éva nem valami ősi, homo sapiens embercsoportot szimbólizáló fogalmak, hanem valóságos személyek, akik halhatatlan lélekkel és emberi természettel rendelkeztek.

Vajon Ádám és Éva ugyanolyanok voltak mi mi? Ezzel kapcsolatosan egy igen érdekes dolgot mondott nekem egy iskolás gyermek: Hogyan ismerjük fel a mennyországban a sok ember közül, hogy melyik Ádám és Éva? Hát úgy, hogy Ádámnak és Évának nincs köldöke. Érdekes... Ez nem is egy megvetendő gondolat. Hogy miért? Hát azért, mert még a korunk pápái is tettek olyan kijelentéseket, hogy Isten nem varázspálcával teremtette meg az embert... 

Mit jelentsen ez? Ez azt jelenti, hogy nem hisszük el a kreacionisták elképzelését, miszerint Isten közvetlenül a porból teremtette volna meg az embert. Márpedig, ha nem közvetlenül a porból teremtette meg Isten az embert, akkor csakis a "fokozatos teremtés" változata marad. Mit jelentsen a "fokozatos teremtés"? Azt, hogy Isten előbb megteremtette az alacsonyabb rendű lényeket, majd azoknak bizonyos egyedeit továbbteremtette, és így fokozatosan megteremtette az egyre magasabb rendű lényeket. Ezt nevezném én "evoluciós teremtésnek"... 

Az élőlények nem maguktól evoluáltak a természetes szelekció által, amint azt az evolucionisták állítják, hanem tovább lettek teremtve Isten teremtő szava által. Tudott dolog, hogy az állatok nem képesek kilépni a saját genetikájukból. Ha egy faj kilép a saját genetikai állományának határaiból, akkor az vagy elpusztul, vagy nem képes tovább szaporodni. De ha egy fajnak bizonyos egyede ki kett választva, és egy magasabb rendű, tovább teremtett genetikával született, akkor egy új faj jöhetett létre...

Elképzelhetõnek tartom, hogy Ádám, test szerint, közvetlenül egy homo sapiens féle törzs tagjaként született, de egy új és magasabb rendű genetikával megteremtve. Ez a törzs pedig származhatott, egy vagy több teremtési fokozaton keresztül egy majomtól. De az így megteremtett emberi test, melyből Ádám lett, csakis akkor válhatott valóságos emberré, amikor Isten bele lehelte az Ő lelkét, az élet leheletét. Akkor lett Ádám élő lélekké, amikor Isten képére és hasonlatosságára, teremtett halhatatlan lelket kapott ( Ter 1:26; 2:7). A homo sapiens törzs tagjai viszont, amelyből Ádám születhetett, még nem voltak valóságos emberek, mert csak állati lelkük volt. Tehát végül, meglehet, hogy Darwin evoluciós, "fajok eredete" elméletének van egyfajta valóság tartalma, csakhogy azok nem maguktól jelentek meg az evolució által, hanem Isten fokozatos teremtő műve által...

Ha így nézzük a dolgokat, akkor Ádámnak lehetett köldöke, azonban már Évának nem lehetett, mert őt Isten Ádám oldalbordájából, vagyis csontjából és húsából teremtette. Ez a pillanat a legcsodálatosabb az egész teremtéstörténetben. Ezt a motívumot jelenítették meg az egyik kínai filmben, ahol egy sivatagi ifjú harcos mellé odaszegült egy misztikus nő. Nem tudni honnan való volt ez a nő, de neki nem volt köldöke... Ádám pedig Évának nevezte az asszonyt, mert ő lett minden élő anyja, vagyis minden köldökzsinórral született ember anyja... 

A mai Ádám is, vagyis a férfi, erősebb, szőrösebb és durvább, mint a nő. A mai Éva is, vagyis a nő, szőrtelenebb, szebb, mint a férfi, és ugyanakkor valamennyire angyali megjelenésű is... A nő alkata már eltávolodik az állati vonásoktól, és inkább hasonlít az angyalira. Tehát az asszony ideája közelít az angyalihoz... 

Képzeljük el: Ádám mély álomban merül egy lapos sziklán. Odamegy hozzá egy angyal és belenyúl a kezével az oldalába. Kiveszi az egyik oldalbordáját, mint egy psychic surger féle műtétnél, ahol talán mágiával majmolják az isteni cselekvést, és leteszi azt egy csupasz sziklára (Ter 2:21). Ott Ádám csontja és húsa elkezd formálódni és növekedni. Így kialakul Éva teste, és amikor elkészül, Isten beleleheli az Ő lelkét. Miután Éva is élő lélekké vált, Isten képére és hasonlatosságara, akkor odavezette Évát Ádámhoz, aki örömében felujjongott: Ez igen! Ez már csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Ezért asszonynak nevezem őt...

A mai teológusok talán túl sokat akarnak csakis átvitt értelemben értelmezni a szentírásból. De meglehet, hogy egyszer majd fel kell ocsúdniuk, amint Péter apostol is felocsúdott, amikor kivitte őt az Úr angyala a börtönből az utcára. Ekkor döbbent rá Péter apostol Isten hatalmára... Bizony, sokmindent szó szerint is kell értenünk, mert Istennek minden lehetséges...

(ApCsel 12:10-11) Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Víz, vér és Lélek

Az eredeti szentség állapotának megértéséhez kulcsfontosságú az, amit a szentírás első soraiban olvashatunk...

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

A víz elengethetetlen az élet létezéséhez, és ugyanakkor, kezdetben Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. Tehát akkor, az eredeti szentség állapotában, Isten Lelke volt mindenen, ami víz által jött létre. Ez azt jelenti, hogy a teremtett élővilág teljes egységben volt Istennel és az éggel. Úgy képzelhetjük ezt el, hogy Isten trónjától egyésszen a földig, egységes szellemi dimenzió volt. Csak az eredeti bűn elkövetése után szakadt el a föld és annak élővilága Istentől és az égtől. Ezt az elszakadást, később csak Jákób létrája kötötte össze, amelyen Isten angyalai járkáltak le és fel (Ter 28:12). Kezdetben még az egész teremtetés, az ég és a föld, egységesen Isten dicsőségében és világosságában fürödözött. Ebben az eredeti szentségben, különösen az első emberpár, úgy tündököltek az isteni fényben, mint az angyalok. Azt is mondják, hogy az eredeti szentségben a meztelen Ádám és Éva ruházata az isteni dicsőség volt...

Ugyanakkor, az emberi test háromnegyede vízből áll, az ereiben csörgedező vér, életető lélek (MTörv 12:23) és a halhatatlan lelkét éltető és megvilágító Lélek a Szentlélek. Az eredeti szentség állapotában, a vízből való emberi test, a vérben lévő éltető lélek és az ember halhatatlan lelkét betöltő Szentlélek, harmonikus egységben voltak...

Az Éden kertje

Kezdetben a szárazföld egytömbbű lehetett, akár egy sziget a vizek közepén. A levegő megteremtése után pára szállt fel a vízből és bepermetezte a földet. Az egész földön dús növényzet fakadt. A fű selymes volt, nem volt közte semmilyen tövis vagy kóró, és a fák is hatalmasra növekedtek. Erről tanuskodnak a Libanon cédrusai és a kaliforniai seqoia mamutfenyők. De Mamré tölgyese is, meg Móre terebintje is, Josephus szerint olyan idősek voltak, mint maga a világ...

Az akkori világ és az Éden kertje teljesen sík volt, és benne ott folyt lassan az édeni nagy folyó. Éden kerjében a nagy folyó négy ágra szakadt (Ter 2:10): Pison, Gichon, Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz. Valahol Pison és Gihon között állhatott az Éden kertje, és a Tigris meg az Eufrátesz között az Édentől keletre lévő termékeny föld, ahová aztán az ember kiűzetett az ősi bűn elkövetése után. 

Az Éden kertjében két szent fa állt: az élet fája, és a jó meg a rossz tudásának fája. Míg az elsőről ennie kellett az embernek, hogy örökké éljen, addig a másodikról tilos volt ennie. Míg az elsőnek gyümölcse hasonlatos volt az Eucharisztiához, mely életet ad, addig a másodiknak gyümölcse hasonlatos lehetett a mágiához, egyfajta ellen-eucharisztiához, vagy a "pusztító utálatosság"-hoz ( Mt 24:15). A két fa, természetük szerint, valamiképp hasonlatosak lehetettek Krisztus megdicsőült testéhez, Akinek valóságos, tappintható, hús és csont teste volt, Aki enni tudott, de mégis megdicsőült volt, Aki átment a zárt ajtókon, megjelent és eltűnt tetszése szerint (Lk 24:36-42)...

Ádám és Éva teljesen meztelenek voltak, és mégsem szégyelték meztelenségüket. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy az első emberpár csakis értelmi lény volt, és nem volt bennük semmi érzékiség. Az érzékiség azt jelenti, hogy az ember felfogja a külső világ benyomásait. 

Mi a szégyenérzet? Az ember önmagával szemben, vagy a környezetével szemben érzi a szégyenérzetet? Hát a környezetével szemben... Amikor kicsik voltunk, édesanyánk gyakran engedett minket meztelenül homokozni. Aztán úgy négy-ötéves korunk felé, egyszer csak észrevettük játszás közben, hogy meztenek vagyunk, és odaszaladtunk édesanyánkhoz, hogy húzzon már ránk bugyit. A szellemi látásunk és lelki érzésünk ilyen pillanat alatt bekövetkező változása, valamilyen lelki folyamat eredménye... Hirtelen felébred bennünk az érzékiség. Miért? Mert így örököltük lélekben az ősszülőktől az áteredő bűn által. Egyszerre csak azt érezzük, hogy látnak minket és rajtunk a világ szeme... 

Szerintem lehetséges, hogy a valóságban a két szent fa gyümölcse valamilyen ehető, de szellemi természetű dolog volt, amely hatással bírt az ember lelkére. Az élet fája a megfeszített Úr Jézus Krisztus előképe, vagyis a szent Eucharisztiáé, míg a tiltott fa a bálványimádás és a mágia előképe, vagyis az önistenítésé...

Hol lehetett az Éden kertje? Egyesek ezt is csak egyfajta szimbólumnak gondolják. Ahogyan Isten megteremtette a világot, és az van, úgy az Éden kertje is valóságosan létezett valahol. Ha pedig volt, akkor itt a földön volt, és annak helye ma is megtalálható a térképen. Az Éden kertje nem olyan volt, mint ma az Isten országa, mely csak az emberi lelkekben van, és nincs rajta a térképen...

Ahoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk az eredeti bűn utáni eseményeket. Az eredeti bűn után Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből, Édentől keletre, és ezzel megkezdődött az emberiség Istentől elszakadt élete. Az emberiség bölcsője Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz folyók környéke. Tehát ez az a hely, amely Édentől keletre esik.

Ugyanakkor, Isten megszólította Ábrahámot, és elvezette őt Mezopotamiából arra a földre, amelyet neki adott. Ez Kánaán földje volt. Ábrahámban nyert áldást a föld minden nemzetsége (Ter 28:14). Tehát Ábrahámmal kezdődik el Isten üdvözítő terve, amely által visszavezeti a bűnbe esett embert az elveszített Éden kertjébe, vagyis üdvösséget szerez az ember számára. Ez azt jelenti, hogy Isten, Ábrahám által, visszavezeti az emberiséget az elvesztett Édenbe, ami hely szerint leginkább az ígéret földjén lehetett.

Abban a látogatásban, amikor az Úr meglátogatta két angyalával Ábrahámot Mamré tölgyesénél (Ter 18), Isten felvette Ábrahám által azt az elejtett fonalat, amelyet az ember, az Édenből való kiűzetésekor veszített el. Tehát az Éden kertje részben az ígéret földjén volt, az ókori Júdea és Izrael területén. Isten mindig következetes. Ő mindig ott veszi fel az események fonalát, ahol az elmaradt, és úgy folytatja azokat, ahogyan korábban is akarta... 

Ezek után talán jogos feltételezni azt, hogy az élet fája valahol Jeruzsálem szent városánál volt. Azt mondják, hogy az Úr Jézus Szent Keresztje Ádám sírja fölé lett emelve, és az Úr Jézus Szent Vére Ádám koponyáját és csontjait öntözte. Hát bizony, ez logikus... Amikor 960 év után Ádám meghalt, ugyan hová temethették volna őt leginkább? Hát nem oda, ahol korábban az élet fája állt? Hát nem a feltámadás és az örök élet reményében temették oda?...

Tehát láthatjuk, hogy az Éden kertje valóságosan létezett, betájolható, és az a két nagy folyó között helyezkedett el, amint azt az Ábrahamnak tett igéretben is láthatjuk: vagyis a Nílus és az Eufrátesz között. Ezek szerint meglehet, hogy az Éden kertjének nyugati része a Földközi tenger alá került... 

(Ter 15:18) Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: »Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig...

Kőbe ne üsd a lábad

Az Éden kertjében, az első emberpár, vagyis Ádám és Éva, halhatatlan és sérthetetlen volt. Van, aki azt állítja, hogy az embernek az áteredő bűn előtti eredeti szentség állapotában is meg kellett volna egyszer halnia, hogy Istenhez távózzon az égbe. Ez szerintem butaság... Ha az embernek az eredeti szentség állapotában is meg kellett volna tapasztania a halált, akkor hogyan mondhatta volna neki Isten a tiltó paranccsal kapcsolatosan, hogy "még azon a napon meghalsz"? Nem... Ha az ember nem bukott volna el az eredeti bűn által, akkor nem ismert volna halált, hanem élve dicsőült volna meg, és emelkedett volna fel az égbe, mint Énok is, aki Istennel járt (Ter 5:24), vagy Illés is, akit tüzes szekéren ragadtak el (2Kir2:11), vagy János apostol is, akinek megígérte az Úr Jézus, hogy nem fog meghalni (Jn 21:22-23). Maga az Úr Jézus mondta, hogy bizonyos tanitványai nem ízlelik meg a halált (Mk 9:1)...

(Mt 16:28) Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.

A másik kérdés az, hogy az első emberpár megsérülhetett volna-e az eredeti szentség állapotában? Pl. belefuladhatott volna-e a folyóba, vagy leeshetett volna-e valamilyen kőről? Stb. Olvashatjuk az evangéliumban, hogy maga a Sátán idézi a kezdeti parancsot, amelyet Isten az Ő angyalainak adott, hogy őrizzék az embert...

(Mt 4:6) Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Tehát szerintem az első emberpár nem sérülhetett meg: nem üthette meg magát, nem vághatta meg magát, nem fuladhatott folyóba, sem valamilyen állat nem okozhatott nekik sérülést. Nem ismerte a fájdalmat és a könnyet, mert a "Virrasztók" (értsd "vigyázó angyalok", lásd Énok könyve) egy pillanatig sem engedték, hogy valami árthasson nekik...

Isten országa

Isten országát nem lehet behatárolni a térképen, mert az bennünk és köztünk van...

(Lk 17:21) Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.

(Lk 17:21, Károli) Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

A kegyelem nem olyan, mint az eredeti szentség. Az eredeti szentség állapotában az ember nem ismerte a bűnt, a kegyelmi állapotban viszont megmarad a bűnre való hajlam. Az eredeti szentség állapotában az egész világ Isten fényében és dicsőségében ragyogott, a kegyelem által pedig a világosság ragyog a sötétségben. 

A Megváltás nem adja vissza a világnak az eredeti szentség állapotát, hanem meghívja a választottakat, hogy jőjjenek ki a világ sötétségéből Krisztus világosságára. A kegyelem által a megváltottak maguk is világítók lesznek a bűn sötétségében senyvedő világban. A kezdeti, testi halhatatlanságot nem kapjuk vissza, hanem meghalunk, de Krisztusban feltámadunk az örök életre. Ez a világ pedig elmúlik, és minden ami benne van. Isten így szólt: Mindent újjáteremtek! (Jel 21:5). 

Tehát ez a világ nem tér vissza az eredeti szentség állapotába, hanem elmúlik. Isten országa által, Krisztus kimenti követőit ebből a világból egy új életre, az Új Jeruzsálembe (Jel 21:2), mely Krisztus Menyasszonya. Akkor majd Isten feleségül veszi az Ő népét, ahogyan kezdettől fogva tervezte. Isten tervét nem lehet megakadályozni, mert Ő mindenképen véghez viszi akaratát. Dicsőség és hála legyen Neki örökkön-örökké. Ámen.

(Kol 1:11-13) Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.

Veni, veni, Emmanuel... Gaude! Gaude Israel...

Hála és dicsõség Neked Uram, hogy feltártad előttünk titkaidat, hogy értelmes hívők legyünk. Add, hogy növekedjünk a hitben, meg az értelemben, a tudományban és a bölcsességben. Ámen.

II. Puto sic: A lázadások

Az Egyház tanításából tudjuk, hogy léteznek angyalok. De olvashatjuk már a szentírás legelején is, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Tehát, amikor Isten megteremtette az eget, vele együtt megteremtette az ég seregeit is, vagyis az angyali karokat.

(Zsolt 33:6) Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.

Az angyaloknak nincs testük, hanem tisztán szellemi teremtmények (KEK 330). Az angyalokról szóló tanítást az Egyház elénk tárta néhány teológus munkája által, mint pl. Nagy Szent Gergely pápa, Aquinói Szent Tamás vagy Temesvári Boldog Pelbárt. Külön figyelmet érdemel Temesvári Pélbárt angyaltana, amelyben felsorolja a kilenc angyali kart...

A próbatétel

Úgy néz ki, hogy Isten próbára teszi teremtményeit. Így próbára lettek téve az angyalok is, meg az emberek is... 

Az angyalok próbatétele egy titok felfedése lehetett, amelyet egyes angyalok engedelmességgel fogadtak, míg mások lázadva elutasítottak. Van aki azt gondolja, hogy a bukott angyalok aránya egyharmad része lehet a teremtett angyalok összlétszámának. Ezt a Jel 12:4 igerészre alapozzák, amely azt mondja, hogy az ősi sárkány lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét. 

Amikor Isten közölte a titkot angyalaival, akkor egyes angyalokban "kattanásszerűen" megszületett a döntés, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Mivelhogy az angyalok tisztán szellemi lények, nem kell testben növekedniük és formálódniuk, mert az állapotuk végleges, ezért a döntésük is végleges és visszavonhatatlan. A titok, amelyet Isten közölt az angyalokkal, valószínűleg a Szenthátomságnak az a benső terve volt, amelyről a Zsidókhoz írt levélben olvashatunk...

(Zsid 10:5) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem...

Tehát, a bukot angyalok lázadásának oka a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása lehetett. Úgy tűnik, hogy az Úr mindenképpen megtestesült volna azért, hogy az embert, aki csak test (Ter 6:3), magához ölelje és örök boldogságban részesítse. 

Akár az eredeti szentség állapotában, akár megváltva és megdicsőülten, az embernek teste van, és az ember lelke csakis a testével egyesülve lehet megállapodott boldogságban. Mivel Isten lélek, ezért csak úgy tudja érezhetően és teljesen magához ölelni az embert, ha leereszkedik hozzá és felveszi az emberi természetet. Isten és az ember egy asztalhoz ül. Kevélysége miatt a Sátán nem tudta elviselni, hogy egy alacsonyrendű, megtestesült, emberi természettel is rendelkező Úr előtt hódoljon...

Az ember is próbatétel elé lett állítva. Egy parancsot kapott, éspedig a jó és a rossz tudásának fájáról való evés tilalmát (Ter 2:16-17). Amíg az angyalok mind egyszerre lettek megpróbálva, addig az ember csak egy emberpárban, vagyis az ősszülőkben. A többi ember már az eredeti bűn állapotát örökölte születésileg. Vagyis Isten teremté Ádámot az Ő képére és hasonlatosságára, és Ádám nemzé Séthet, az ő fiát, az ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:27; 5:3). Innen van az eredeti bűn állapotának továbböröklése. De mi is, mindnyájan, megpróbáltatunk legalább egyszer életünk során, hogy lám méltók vagyunk-e Isten végtelen szeretetéhez...

(Sir 4:17) Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. 

Van akit hatalomvággyal próbálnak meg, van akit anyagiakkal, van akit a házassági hűségben, és van akit a tisztaságos életben...

1. Az első lázadás

A Sátán első lázadása belső forumon történt, az õ szívében. Magában így gondolta: Non serviam... Azt hitte, hogy gondolatai rejtve maradnak, és oktalanságában nem tudta, hogy Isten mindent lát. Isten minden tud ma, holnap, az idők végezetéig és örökké... E magatartása miatt írja a szentírás, hogy a kígyó ravaszabb volt minden állatnál (Ter 3:1). Figyeljünk mi is a gondolatainkra, mert az Isten iránti hűtlenség és lázadás az ember szívében születik meg...

(Mt 15:19) A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

2. A második lázadás

A második lázadás az első emberpár megkísértése volt, az eredeti bűn elkövetésere való csábítás (Ter 3:1-5). Itt az őskígyó már nem csak, hogy nem akar Istennek szolgálni, hanem el is akarja rabolni az Ő tulajdonát. Az ördög hazudik, a hazugság atyja, és csak ölni meg pusztítani akar...

(Jn 8:44) Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

A Sátán, aki ördög, elrabolta Isten tulajdonát, az embert és a teremtett világot, olyannyira, hogy az a megtestesült Isten Fiát sem fogadta be, amikor a tulajdonába jött...

(Jn 1:10-11) A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 

3. A harmadik lázadás

A harmadik lázadás akkor történt, amikor a Sátán és angyalai elhatározták, hogy elhagyják az egeket, leszállnak a földre, és testben élve feleségeket vesznek maguknak és gyermekeket nemzenek...

(Ter 6:14) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

(Júd 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Igen, az angyaloknak megvan az a képességük, hogy testet tudnak szedni magukra a levegőből. A szentírásban olvashatunk arról, hogy Ábrahám megvendégelte az Urat, aki két angyallal volt együtt (Ter 18:1-5). A két angyal aztán Lóthoz ment Szodomába, ahol a szodomaiak meg akarták erőszakolni őket (Ter 19:4). Rafael arkangyal Tóbiást kísérte, és Tóbiás nem vette észre, hogy egy angyallal jár...

(Tób 12:15-18) Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

Amíg az emberek teste angyagi, addig az angyalok teste szellemi (Énok könyve, 15:8). E két természet kereszteződése létrehozott egy olyan korcsot, amely egy nagy szellemi erővel rendelkező test volt. Így lettek az  óriások, a titánok, az ősidők híres-neves férfiai...

Az a kérdés, hogy a bukott angyalok miért vettek feleségeket maguknak az emberek leányai közül? Azért mert megkívánták őket, vagy azért, hogy óriásokat nemzve megsemmisítsék genetikailag az emberiséget? T.i. lehet, hogy egy idő után, a földön elhatalmasodó óriások, az erőszak, a bestialitás és a egyébb fajtalanságok által, megsemmisítették volna az emberi nemet, és így meggátolhatták volna a Megtestesülést, hogy Isten Fia valóságos asszonytól születhessen meg. Végül, ez is oka lehetett az özönvíznek. Ezért nem akarhatott feleséget venni Izsák és Jákób Kanaán földjéről, mert vigyáztak a királyi vérvonal, vagyis nemzettség (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) genetikájának tisztaságára. Valószínűleg mindkét ok fennállt: a bukott angyalok meg is kívánták az emberek leányait, és meg is akarhatták semmisíteni az emberi nemet...

4. A negyedik lázadás

A negyedik lázadás akkor történt, amikor a Sátán még bejárhatott a mennybe, Isten "udvartartásába", és szemtelenül szembeszállt Istennel, Jób igazságával kapcsolatosan...

(Jób 1:6-12) Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.

A Sátán kétségbe vonta, hogy egy ember érdek nélkül szeretheti Istent. Ezért megnyomorította Jóbot, aki aztán mindvégig kitartott Isten mellett...

5. Az ötödik lázadás

Az ötödik lázadás az idők teljességében történt, amikor a Sátán arra az elképesztő vakmerõségre vetemedett, hogy megkísértse Teremtőjét, Isten egyszülött Fiát...

(Mt 4:3-10) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Elképesztő ez az arcátlanság... A Teremtő eljött az Ő tulajdonába, és a teremtmény azt mondja teremtőjének, hogy Neki adja az Ő tulajdonát. A teremtett azt mondja a Teremtőnek, hogy boruljon le előtte és imádja őt. A Sátán annyira elvakult a saját szellemi fényétől, hogy az emberi természetet magára vevő Istent kisebbnek látta önmagánál...

(Zsid 2:9) De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.

6. A hatodik lázadás

A hatodik lázadás akkor történhetett, amikor néhány görög látni szerette volna az Úr Jézust. Ezek odamentek kérésükkel Fülöphöz, aki Andrással együtt elmondta ezt Jézusnak. Ekkor jelenti ki az Úr Jézus, hogy eljött az óra, hogy Ő megdicsőüljön, hogy ítélet van, és kivetik e világ fejedelmét (Jn 12:20-32). Valószínűleg ekkor történt az, hogy Mihály arkangyal és angyali serege harcba szállt a Sátánnal és seregével, kiszorították őket a mennyből és letaszították őket a földre...

(Jel 12:7-12) Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

Jaj ezért a földnek és lakóinak, mert itt van a Sátán a levegőégben, hogy ártson az embereknek. Ezért a keresztény embernek nem testtel és vérrel kell küzdenie, hanem a levegőégben kóborló hatalmasságokkal és fejedelemségekkel...

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

7. A hetedik lázadás

A hetedik lázadás az Úr Jézus passiója alatt történt. Ekkor maga az Úr Jézus nevezi a Sátánt a világ fejedelmének...

(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

A Getszemáni kert véres izzadásától, egésszen a kereszthalálig, mindvégig ott van az őskígyó, hogy hazugságaival meghiúsítsa a Megváltást. Teljes erejéből, minden gonoszságával feszítette az Úr Jézus akaratát, hogy szétszakítsa a Benne lévő két akaratot: az emberi akaratot és az isteni akaratot...

8. A nyolcadik lázadás

A nyolcadik lázadás akkor történt, amikor a Sátánt elengedték az ezer éves megkötözöttségből. Ezer év, ami Péter apostol szerint Istennek csak egy nap (2Pét 3:8), elég kellett volna legyen ahoz, hogy a Sátán elgondolkodjon és megtérjen. Isten tudja, hogy a Sátán képtelen megtérni, de azért, hogy ez mindenkinek nyilvánvaló legyen, minden lehetséges esélyt megad a Sátánnak...

(Jel 20:2-3;7-8) Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre... Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye..

Egyesek ezt a millenarizmus elméletével magyarázzák, mások pedig azt mondják, hogy a Sátán ezer éves megkötözése már megtörtént (La Salette). Van, aki ezt Nursziai Szent Benedek idejétől (VI. század) a reformációig számítja (XVI. század) és van, aki 1864-re... Ebben az időben, ezer esztendeig, a kereszténység relatív biztonságban bontakozhatott ki és terjedt szét a világban. Ezután, lassan erőre kaptak a lázadó, Krisztus és Egyház ellenes mozgalmak, amelyek aztán a Francia Forradalom idején nyertek társadalmi kifejeződést...

9. A kilencedik lázadás

A kilencedik lázadás akkor történt, amikor XIII. Leó pápa hallotta a Sátánt, és a Sátán azt mondta neki, hogy tönkreteszi az Egyházat. Ekkor a pápa lejegyezte azt az imát, amit segitségül kapott, a Szent Mihály arkanyal imáját...

Azóta láthatjuk, hogy az Egyházba beáramlanak a káros eszmék, befurakodnak bizonyos romlott lelkű emberek (Júd 1:4), akik hamis tanításokkal és az egyházi szervek megszállásával rombolnak. Ezeknek az céjuk, hogy átvegyék az irányítást az Egyház fölött, és alárendeljék üdvösségszerző hajóját az Antikrisztusnak...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Azokban az időkben, ki kell majd vonulni a nagy Babilonból, és a hívők nehezen fogják megtalálni az üdvösség utját. Pusztító utálatosság lesz ott, ahol nem kellene lennie, és alig lesz majd "test" amely életben maradna (Jel 18;1-4; Mt 24:15)...

Megfontolások

A Sátán az ő kevélysége miatt bukott el. Azonban fontos megvizsgálnunk, hogy a kevélysége mire vezetett. Először csak gondolatban romlott meg, aztán Teremtője ellen fordult és elrabolta teremtését. Majd visszaélt mindazzal a hatalommal, amit a Teremtőtől kapott. Később már vádaskodni kezdett testvérei ellen, és harcba szállt velük. Harcol az mindmáig Teremtője ellen és minden teremtménye ellen...

Ugyanez történik a mindenkori bűnös emberrel is, aki a Sátánt követi és az ördög fia... Először csak gonoszat forral magában, aztán az ő atyja, vagy főnöke ellen fordul. Meglopja és kiforgatja őt javaiból. Majd áruló, hazug és tolvaj lesz, és harcol mindenki ellen, aki nem tart vele. Ezt láthatjuk a politikában is, az üzleti életben és a különböző karrierista versengésekben is. Imadkozzunk, hogy ne jussunk a Sátán sorsára...

(1Tim 3:6) Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.