IV. Puto sic: A Sátán országa

A Sátán létezése

Kell-e beszélnünk a Sátánról? Van-e a Sátánnak országa? Ezekre a kérdésekre keressünk most a választ...

A Sátán tisztán szellemi teremtmény, ki angyalnak teremtetett, de elbukott, mert föllázadt Isten ellen, és elszakadt Tőle. A Sátán ugyanakkor gyûjtõfogalom is, mely megnevezi a bukott angyalok seregét, akiket ördögnek is neveznek. Ide gyakran beleértik a tisztátalan, gonosz lelkeket is, melyek a bukott angyalok ivadékainak lelkei, akik testben éltek és elkárhoztak. Ezek azok, akik testbe kivánkoznak vissza, és megszállhatják az élő testeket (Mt 12:44)...

Egyszer egy lelkiségi közösségben megtapasztaltam a gonosz lélek látható jelenlétét egy szabadító imaszolgálat által, amelyet egy megszállott asszonyon végeztünk. Gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a tapasztalatomat szélesebb körben, ezért tanácsot kértem az egyik tapasztaltabb testvértől. Ő azt mondta, hogy nekünk nem az ördögnek kell reklámot csinálnunk, hanem Jézus Krisztusról kell tanuságot tegyünk. Megvizsgáltam magamban a véleményét, és nem találtam helyesnek...

Megfigyeltem a szentmiséken, hogy a prédikációkban ritkán esik szó a Sátánról. Leginkább Isten szeretetéről és a hit-erkölcsi dolgokról prédikálnak. Ha szó is esik a gonoszról, akkor azt valamilyen homályos, személytelen rossznak mutatják be, amit ördögnek neveznek. Persze, tisztelet a kivétel, van olyan pap is, aki jártas az okkultizmus területén, és okítja a népeket... Azonban, a hétköznapokban, az emberek legtöbbször nem hiszik el, hogy az ördög valóságos személy, hanem valamilyen pozitív vagy negatív energiákról beszélnek. Erre mondta aztán valaki, hogy aki nem hisz a Sátánban, mint valóságos személyben, vagyis nem hisz az ördög létezésében, az az evangéliumban sem hisz. Hát igen. Ha nincs ördög, akkor nincs áteredõ bűn, és akkor nem kell a megvátás se. És persze, megtérnie sem kell az embernek (Mt 4:17), mert nincs bűne. Ezért kényelmesebb eltüntetni a Sátánt, és tagadni a bűnt...

Hogy van-e a Sátánnak országa a földön? Hát maga az Úr Jézus mondta, hogy van a Sátánnak országa, hogy ő e világ fejedelme. A Sátán annyira úrnak képzeli magát ebben a világban, hogy még az Úr Jézustól is azt kérte, hogy boruljon le elõtte, és imádja őt...

(Mt 12:16) Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa?

(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

(Mt 4:8-9) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.

Ma is vannak olyan eltévelyedett papok és világiak, akik azt gondolják, hogy a Sátán, az Isten ellen folytatott harcában, győzedelmeskedhet. Ezek az emberek az okkultizmussal, a fehér és fekete mágiával, az ödögöt szolgálják...

Az Sátán országának alapítása

A Sátán akkor alapította országát a földön, amikor a harmadik lázadásában úgy döntött, hogy elhagyja az egeket, és leszáll a földre. Kezdetben az angyalok állandóan jelen voltak a földön az emberek között. Mint valami ajón keresztül (Mt 25:10), úgy léptek be ebbe a világba a szellemi dimenzióból, egyfajta levegőből magukra szedett testben, amint azt a dél-amerikai indiánok is megjelenítették a megalitikus alkotásaikban. Az volt a feladatuk, hogy vigyázzanak az első emberekre, és õrizzék õket. Énok, az ő könyvében, "virrasztók"-nak nevezi ezeket. A visszasztóknak egy része látva, hogy az emberek leányai szépek, majdnemhogy angyaliak, megkívánták õket (1Kor 11:10). Elhatározták, hogy feleségeket vesznek közülük maguknak, akár csak az emberek, és gyerekeket nemzenek (Ter 6:3). Ezért hát elhagyták örök lakóhelyüket, halhatatlanságuk helyét, és leszálltak a földre...

(Jud 1:6) Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.

(Ter 6:1-4) Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei.

Úgy gondolom, hogy ezt az eseményt örökítették meg az egyiptomi Dendera templom mennyezetén, és ábrázolták, ahogyan az istenek a felső vizeken, csónakokon szállnak alá a földre...

Mivelhogy az emberek kezdetben Édentől keletre, vagyis a Tigris és az Eufrátesz környékén szaporodtak el, ezért a Sátán országát is elõször itt kell keresnünk. Rengeteg summér kõalkotás tanuskodik errõl az idõszakról. Hatalmas, erõs lényeket láthatunk, szárnyakkal ábrázolva, vagy oroszlánokkal, és valami különös, fogantyus tárgyat tartanak a kezükben. Sokan anunnakik-rõl beszélnek, istenségekrõl, és mindenféle mitológiákról...

A bukott angyalok, akik elhagyták a mennyet, Énok könyvének 6.6. verse szerint, a Hermon hegyén gyűltek össze, mintegy kétszázan. Itt esküvel kötötték egybe magukat, hogy mindvégig kitartanak lázadásukban. Ezért van az, hogy az Úr Jézus megtilt tanítványainak mindenféle eskütételt (Mt 5:34; Jak 5:12). A Hermon hegye Izrael északi határán van, ezért jön a gonosz északról. Az Egyház jelképrendszerében az észak a Sátán birodalmának, a sötétség és a halál, a kárhozott lelkek országának iránya. 

A továbbiakban, a Sátán északon, Libanonba rakta le a szentélyét, a Baalbek megépítésével. Baál temploma és kultusza végigkisérte az egész ókort. A pogány népek itt hódolt az ördögnek, folyamatosan építve Baál templomát, generációkon keresztül...

A bukott angyalok Járed idejében szálltak le a földre, kb. K.e. 3500-ban. Énok Járednek, az ő apjának házában, és nagyapja, Mahalaleel házában készült küldetésére. Énok megtanult írni-olvasni, és azt a küldetést kapta, hogy elvigye Isten üzenetét és ítéletét a bukott angyaloknak. Miután elvégezte küldetését, Énok nem halt meg, hanem 365 éves korában elragadtatott az égbe Istenhez (Ter 5:23; Zsid 11:5)...

A bukott angyalok megtanítottak az embereknek egy csomó olyan dolgot, amit nem kellett volna. Különösen Azazel bizonyúlt nagyon gonosznak, mert ő tanította meg az embereket a fegyverek készítésére. Ezért aztán Ráfáel arkangyal, Isten parancsára, sziklák alá zárta Azazelt a pusztában. A szentírásban olvashatjuk, hogy Izrael papjai Azazelhez, a pusztába, küldték ki a bűnbakot (Lev 16:8-26)...

Később az ördög Egyiptomba helyezte székhelyét, és ivadékaival, az óriásokkal, sok templomot és egyébb komplexust hozott létre, mint pl. a Luxor, Karnak, Abu-Simbel, a Gízai piramisok, a Sakkarai Szerapeum, stb. Akkor a bukott angyalok és az óriások egy igen gonosz világot hoztak létre, amelyben az emberek rabszolgák voltak, és folyton robotoltak. Az emberek legkisebb engedetlensége is azonnali halált jelentett. A kivégzéseket az óriás ivadékok hajtották végre helyben, buzogánnyal loccsantva ki az emberek agyvelejét...

A Sátán országának terjedelme és populációja

Úgy tűnik, hogy a Sátán országának kindulópontja a Hermon hegye volt, a spirituális központja Baalbek, és a fizikai uralmának kezdete Káldea. Onnan terjedt át egésszen Egyiptomig, sõt a felsõ Egyiptomig. Késõbb a Sátán kiterjesztette uralmát az egész földre, és szellemileg hatalma alá vonta az egész emberiséget. Az egész világ a Sátan alá került, és teljes szellemi sötétség uralkodott a földön. Ebbe a sötétségbe jött el az Úr Jézus (Mt 4:16), a világ világossága, hogy lerombolja az ördög munkáit (1Ján 3:8)...

(Mt 4:15-16) „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.”

(1 Ján 3:8) Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.

A Sátán országát az istenek (bukott angyalok), az óriások (az angyalok ivadékai) és az emberek lakták. A bukott angyalok, akik istenek voltak, feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül, bementek hozzuk, és gyerekeket nemzettek. Ezek a gyerekek korcsok lettek, a régi idõk óriásai. Az angyalok szellemi természetének és az emberek anyagi természetének keveréke, egy olyan tisztátalan korcs fajt hozott létre, amely fizikailag igen nagy termetet és fizikai erõt eredményezett, de ugyanakkor, egy nagyon gonosz szellemi természetet. Isten megüzente Énok által a bukott angyaloknak, hogy nincs kegyelem ezeknek a korcs fattyaknak, paráznaságuk gyümölcsének. Ezeknek az óriásoknak, akik az õsi idõk híres-neves hõsei voltak, igencsak tragikus sors jutott, amelyben egymás ellen háborúztak, gyilkolták és pusztították egymást. Ezeknek, haláluk után nincs üdvösség, hanem lehullanak a pokolra, mert tisztátalan, gonosz lelkek. Az óriások kb. K.e. 3500-tól, K.e. 1000-ig éltek a földön. A legutolsó óriás család, mely dokumentálva van az írásokban, Góliátnak és testvéreinek családja, kik Dávid idejében éltek (1Sám 17:4; 1Krón 20:5)...

Az óriások idejében jött létre a rabszolgatartás és a fajtalanság. Mivelhogy az óriásoknak igen nagyok voltak a fizikai szükségletei, amelyet gyakran nehezen tudtak kielégíteni, befogták az embereket rabszolgáknak, hogy szolgálják őket élelemmel és ruházattal. Ugyanakkor, a sokasodó óriásoknak gondjuk lehetett a párkereséssel, a házasodással és a szexuális igényeik kielégítésével. Ezért aztán hamar elterjedt körükben a mindenféle fajtalanság, és elkezdődött a harc a szükségleteik kielégítéséért. A szükség miatt öltek, pusztítottak, és mindent felfaltak. Sőt, ha kellett, egymást is felfalták, és a vért is megitták. A legnagyobb és legerõsebb óriások uralkodtak fölöttük, és döntöttek a javak elosztásáról. Ezek voltak Egyiptom első óriás királyai, akikről óriási méretű szobrokat faragtak...

A Sátán országának romlása

Az óriások szaporodása, és a Sátán országának megalitikus épitkezései, igencsak megterhelték a földet. Az emberek szüntelenül robotoltak, és az erőszakos halál mindennapos volt. Az óriások bejárták az akkor még egytömbbű földet Costa Rica térségétől az Uralig, és a Krímtől egésszen Japánig. Nagy kőgolyókkal edzettek és versenyeztek, küzdöttek egymás között, és folyton csak öltek. Háborúztak egymás ellen a javakért, és mindent felemésztettek. Olyan nagy lett a terhük a földön, hogy az egész emberi nem veszélybe került. Talán ez is volt a gonosznak terve, hogy ne maradjon valóságos ember a földön, akitől megtestesülhetett volna az örök Ige (Jn 1:14). A valóságos emberi természet, és a gének megőrzésének fontosságát abból is láthatjuk, hogy Izsák és Jákób nem akárhonnan vettek maguknak feleséget, hanem csakis a rokonaiktól Mezopotámiából (Ter 24:4), akiknek testi és szellemi integritását biztosra vették...

Ezekben a nehéz időkben jött a döntés, hogy Isten özönvízzel sújtja a földet. Isten kiválasztotta Noét és családját, mint az új világ igaz és tiszta magját, és megmentette őket a vizek pusztításától. A bárka ajtaját bezárta az Úr angyala (Ter 7:16), és az özönvíz belepte az egész akkori világot. A föld közepe táján, ahol a Sátan országa állt, a víz állása több, mint 100 m magas lehetett, ahogyan azt a gizai középső piramis burkolata is mutatja. Az egytömbbű föld akkor kettészakadt észak és dél irányában (Afrika-Amerika vonalán), majd a keleti rész szétnyílt három darabban. A föltömbök csúszásai, és a fordulásai, gyűrődéseket hoztak létre, és kiemelkedtek a nagy hegyek meg a halmok ( pl. az Andok és a Himalája). Az istenek szétrebbentek, az óriások a magaslatok és a föld szélei felé menekültek, az emberek meg az állatok pusztultak...

Az özönvíz visszavonulása igen sok földmozgással járt. A vizek tengernyi mennyiségben folytak ide meg oda, mignem a föld üregei el nem nyelték azokat. Ezek a vízmozgások gyorsan kimosták a talajt, létrehozva a nagy sziklákat, meg a kanyonokat. A növényzet eltünt, csak a nagyobb fák maradtak meg, és mindent iszap borított be. Az iszap hónapok alatt megszilárdult, és bizonyos reakciók által hamar szilard kővé változott. Ebben az iszapban ténykedtek az özönvizet túlélő óriások. Lábnyomaik és szekereik nyomai ma is ott vannak a sziklákban. Először a talaj puha volt, aztán majd megkövesedett, és a köveket ugyanazok a szekerek horzsolták, amelyek a nyomokat préselték. Tehát a kőzet nem évmilliók alatt jött létre, hanem hónapok, vagy néhány év alatt... De ekkor az óriásoknak már nem volt mit enniük, és ember sem volt, aki nekik szolgáljon. Nagy éhinség jött az óriásokra, akik egyre ádázabban harcoltak a túlélésért. Ekkor egymást falták fel, és létrehozták a kanibalizmust...

Az özönvíz után az emberek ismét elszaporodtak, valahol a mai Törökország és Szíria környékén. Később aztán ismét levonultak Káldea környékére, ahol korábban is éltek. Ekkorra az óriások már elveszítették hatalmukat, és az emberek, erőre kapva, megsokasodtak. Amint az Úr angyalai óvták Noét meg családját, úgy óvták az új világ embereit is, hogy megerősödjenek. De a Sátán ismét rávette az embert, hogy istenítse önmagát, és, hogy égig érő tornyot építsen. Az emberek nagy nemzetté akartak lenni, és elkezdték építeni a Bábel tornyát (Ter 11:4). Ekkor Isten közbeszólt és összezavarta a nyelveket. Az emberek egy szép reggel arra ébredtek, hogy csak a saját sátruk nyelvét ismerik, de a szomszéd család sátrának nyelvét nem. Nagy volt a zavarodottság... Ez Péleg idejében történt, kb. K.e. 2200-2000 körül, mert az ő idejében osztották szét a földet (Ter 10:25). Azért kellett a földet szétosztani, hogy a különbőző nyelvű törzsek külön tudjanak gazdálkodni. Péleg idejétől kezdve ismét megfeleződött az ember élettartama. A nemzetségi táblázat szerint, a kezdeti, majdnem 1000 év élettartamból, kevesebb mint 500 év lett az özönvíz után, és kevesebb, mint 250 év lett a bábeli zűrzavar után...

A továbbiakban, a Sátán Egyiptomba építette országát. Az emberek visszatértek az ősi, egyiptomi komplexusokba, és a Sátán irányítása alatt újra benépesítették Egyiptomot. Az egyiptomi fáráók istenek lettek, ráfaragtatták történetüket a korábbi faragásokra, és az egyiptomi papság megtanulta a Sátántól és démonaitól az okkult tudonmányokat meg a varázslást. Isten ekkor Egyiptomban sújtotta a Sátán országát, amikor kivezette a zsidókat Mózes által, nagy jelekkel és csodákkal. Ekkor Isten megverte Egyiptomot és annak minden istenét (Kiv 12:12). Izráel népének Kánaán földjén való letelepedésével, és Izrael megalakulásával, létrejött az első sziget, mely most már Istennek volt lefoglalva. Ezután a Sátán a görögökhöz költözött, és Pergamonba rakta le székhelyét (Jel 2:13), ahová a Zeus oltárát építették. A görög mitológia nem más, mint a bukott angyalok és az emberek, illetve azok ivadékainak legendái. A pergamoni Zeus oltárt később a német arheológusok feltárták és Berlinbe vitték, ahol felújították, és a Pergamonmuseumba kiállították. Ezért aztán a Sátán egy ideig Németorszagban uralkodott, és két világégést is okozott...

Az idők teljességében, Isten egyszülött Fia, az Úr Jézus Krisztus, Isten ujjával (Lk 11:20), vagyis a Szentlélek erejével űzte ki az ördögöget Izraelben. Ezután, az apostolok nyomában, az Egyház terjedésével, a Sátán országa egyre inkább hanyatlott Kis-Ázsiában és Európában, mígnem a Római Birodalom által, Konsztantin császár ideje alatt, Isten országa szét nem terjedt a világban. Nursziai Szent Benedek és a népvándorlások ideje után, a Sátán országának már nem volt már helye az óvilágban, és így áttelepedett az amerikai kontinensre. Itt leginkább Mexikó, Bolivia, Peru és Chile területén találhatjuk meg a nyomait. Az itt létrejött alkotásokra rányomta a bélyegét a primitívebb indián emberek stilusa. Az özönvizet sokan túlélték Amerika, Afrika és Ázsia távolabbi területein. Ezek a népek megőrizték kulturájukban a nagy özönvíz emlékét. Az amerikai megalitikus kőalkotások messze elmaradnak az egyiptomi alkotásoktól, mert azok inkább primitívek és emberiek, mint angyaliak. A bukott angyaloknak ekkor már inkább kellett a szerzett testük öregedésével törődniük, és annak megmentésével foglalkozniuk. Az óriás ivadékok ekkor már nagyon harcoltak az élelemért és a megélhetésért. Háborúztak és szilárd védő kőfalakat építettek. A kőfalak mögül köveket zúdítottak egymásra, mert egy óriást csakis nagy kővel lehetett megölni. A halott óriásokat megették vagy elégették. A Húvét szigete az óriások kanibalizmusáról tanuskodik. Mivelhogy az özönvíz kataklizmájában az óriások ottrekedtek a Húsvét szigetén, ezért a kényszer rávette őket, hogy egymást felfalják. Sorshúzásszerűen egyet-egyet megöltek maguk közül, és elfogyasztották annak húsát. Minden feláldozott óriásnak kőszobrot faragtak a bányában a szigeten való raboskodás alatt, és sorba felállították ezeket. Az utolsó ilyen szobrot már nem tudták kifaragni, hanem ott maradt a bányában...

A Sátán országa levegőégben

A Sátán országának elég hamar jelentkezett a legnagyobb problémája. Ahogyan az idő telt, úgy kb. A.D. 1000 körül, vagyis K. e. 3000 körül, kezdtek természetes módon  meghalni az első asszonyaik, akik az ördögök feleségei voltak, és az első kedvenc ivadékaik, akik az uralkodó óriások voltak. Ezek, haláluk után, lehulltak volna a pokolra. Olvashatunk a szentírásban több helyen is az óriások pusztulásáról  és az alvilágban való senyvedésükről (Jób 26:5; Péld 9:18; Iz 14:9; Iz 26:19; Bar 3:26-28). A Sátán, tudva, hogy az ereje véges, és az övéit nem tudja mind megmenteni, létrehozta a halhatatlanságnak egyfajta alkotmányát. Ez lehetett az egyiptomi Halottak könyve. Ebben határozták meg, hogy kinek a lelkét mentik ki halálakor a pokolból, és fogadják be a levegőégben leledző seregükbe. Akit nem fogadtak be, az nyomban lezuhant a pokolba...

A Sátán, aki tisztán szellemi teremtmény, gyakran hátrahagyta felvett fizikai testét egyfajta tetszhalott állapotban, hogy csak szellemként kóboroljon a világban. Fizikai testének maradvanyait ma egy perui múzemban láthatjuk, ahová kiállították azokat a különös, elnyújtott koponyákat. Sőt, mivel a Sátán szellemi teremtmény, így visszakívánkozott a mennybe is, Isten színe elé (Jób 2:1). Tehát ma, amikorra a Sátán magára szedett teste már elpusztult, a Sátán országa leginkább a levegőégben van, ahol a Sátán angyalaival és az elkárhozott emberi lelkekkel kóborol, hogy ártson a földön élő embereknek...

(Ef 2:1-2) Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Erről tanuskodik az az eset is, amikor az Úr Jézus kiűzi az "ördögi légiót" a megszállottból. Azok a gonosz lelkek azért könyörögtek, hogy a disznókba mehessenek, hogy ne kelljen  alászállniuk a pokolra (Mt 8:32)...

Mára már nagyon sok ember lelke, főleg papok és szerzetesek elkárhozott lelke, van a Sátán országában, amely a levegőégben van. Ez az a hely, ahová befogadják a hamis sáfárt (Lk 16:9), miután az Úr elbocsájtja szolgálatából, és ez az a tenger, melynek fövenyére állott a nagy sárkány (Jel 12:18). Gyakran, ezek az elkárhozott lelkek vágják ki az ember életének fáját (Mt 3:10), amikor az ember rákos beteg lesz, amikor a bűnök miatt átadják testét a Sátánnak, hogy a lelke megmeneküljön az életre (1Kor 5:5)... A spontán benső kombusztió jelensége is azt jelzi, hogy egy ördöngős, elkárhozott lelket elragadott a Sátán, és ölelésében tüzével emésztette meg a testét...

A Sátán országa az utolsó időkben

A Sátán levettetett a földre (Jel 12:7-8), és nagy haraggal jár körbe, mert tudja, hogy rövid az ideje, míg elnyeri büntetését, és az örök tűzre vetik...

(Jel 12:12) Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!...

Ma a Sátán behálózza az Egyházat és elcsábítja a világ hatalmasait. Ezért van az, hogy egyesek annyi vagyont halmozhatnak fel, mint a világ országainak vagyona. Ezért van az, hogy az egyház előljarói furcsán beszélnek, viselkednek és fura dokumentumokat adnak ki. Ezért van az, hogy a világban mindent perverz módon megkérdőjeleznek, felrugnak és összezavarnak. A woke és a cancel kulturával, meg a gender ideológiával mindent összezavarnak. Még nem is olyan régen az emberek elmosolyodtak az olyan kérdéseken, amelyekért ma letámadnak, és egyes országokban be is börtönöznek. Ma már annyira összezavarodtak az emberek, hogy szó szerint azt se tudják, hogy fiúk-e vagy lányok... 

A főpapok és a teológusok okoskodnak és különböző fejtegetésekkel magyarázzák a mai helyzetet. Nincs mit magyarázni. A Sátán perverz, és a perverzióra jellemző, hogy nincs mit rajta magyarázi. Egyszerűen az van, hogy amint a földi Egyház teret veszít, úgy a gonosz lelkek egyre nagyobb tömegeket vonnak hatalmuk alá. Ez lassan általános keresztényüldözésbe fog torkollni, mert az embereket az antikrisztus lelke mozgatja. Ekkor majd minden krisztuskövető gyűlöletes lesz a világ szemében (Mt 10:22). Az emberek elárulják saját szüleiket, vagy saját gyermekeiket. Végül, a nagy elpártolás után, beül az Antikrisztus, Isten templomába, és istenként mutogatja magát (2Tessz 2:4). Ekkor fog eljönni az Úr Jézus dicsőségben, hogy szája leheletével elpusztítsa a Sátánt (2Tessz 2:8)...

Ima: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

III. Puto sic: Az eredeti szentség

Az ember csak test

Aquinói Szent Tamás szerint, minden mozgó test mögött kell lennie egy mozgatónak. Mivelhogy a teremtés sora véges, és csak egyedül Isten végtelen, ebbõl következik, hogy valahol e sor legelején kell lennie egy elsődleges mozgatónak, amely mozdulatlan. Mivel Isten a Teremtõ, ebből következik, hogy Isten az első mozgató, Aki mozdulatlan. Hasonlóképpen, minden született embernek kell legyen egy szülõje. Mivelhogy a születések sora véges, ebbõl következik, hogy kell lennie egy első szülõnek, aki nem született, hanem Isten teremtette. Ebből következik, hogy Ádám és Éva ugyanolyan emberi természettel rendelkezõ személyek voltak, mint mi. Tehát Ádám és Éva nem valami ősi homo sapiens embercsoportot szimbólizáló fogalmak, hanem valóságos személyek, halhatatlan lélekkel és emberi természettel...

Vajon Ádám és Éva ugyanolyanok voltak mi mi? Ezzel kapcsolatosan egy igen érdekes dolgot mondott nekem egy iskolás gyerek: Hogyan ismerjük fel a mennyországban a sok ember közül, hogy melyik Ádám és Éva? Hát úgy, hogy Ádámnak és Évának nincs köldöke. Érdekes... Ez nem egy megvetendõ gondolat. Hogy miért? Hát azért, mert még a korunk pápái is tettek olyan kijelentéseket, hogy Isten nem varázspálcával teremtette az embert. Mit jelentsen ez? Azt, hogy nem hisszük a kreacionisták elképzelését, miszerint Isten közvetlenül a porból teremtette volna az embert. Márpedig, ha nem közvetlenül a porból teremtette Isten az embert, akkor csakis a fokozatos teremtés változata marad számunkra. Mit jelent az, hogy fokozatos teremtés? Azt, hogy Isten elõbb teremtette meg az alacsonyabb rendû lényeket, majd azoknak bizonyos egyedeit továbbteremtette, így fokozatosan teremtve meg az egyre magasabb rendû lényeket. Ezt nevezem én "evoluciós teremtésnek"... Tehát az élõlények nem maguktól evoluáltak, a természetes kiválasztódás által, hanem tovább lettek teremtve. Tudott dolog, hogy az állatok nem képesek átlépni a saját genetikai állományuk határait. Ha egy faj kilép a saját genetikájából, akkor vagy elpusztul, vagy nem képes szaporodni. De ha egy fajnak bizonyos egyede kiválasztatott, és egy magasabb rendû, újonnan teremtett genetikával született, akkor egy új faj jött létre...

Elképzelhetõnek tartom, hogy Ádám, test szerint, közvetlenül egy homo sapiens-féle törzs tagjaként született, de egy új és magasabbrendû genetikával teremtve. Ez a törzs pedig származhatott, egy vagy több teremtési fokozaton át egy majomtól... De az így megteremtett emberi test, mely Ádám lett, csakis akkor vált valóságos emberré, amikor Isten belelehelte lelkét. Így lett Ádám élő lélekké, amikor Istenhez hasonlatos halhatatlan lelket kapott. A homo sapiens törzs tagjai viszont, amelyből született, még nem voltak valóságos emberek, mert csak állati lelkük volt. Tehát végül, meglehet, hogy Darwin evoluciós, "fajok eredete" elméletének van egyfajta valóságtartalma, csakhogy nem maguktól jelentek meg a fajok, az evolució által, hanem Isten fokozatos teremtõ mûve által...

Ha így nézzük a dolgokat, akkor Ádámnak lehetett köldöke, azonban Évának nem lehetett, mert õt Isten Ádám oldalbordájából, vagyis csontjából és húsából teremtette. Ez a mozzanat a legcsodálatosabb az egész teremtéstörténetben. Ezt a motívumot jelenítették meg az egyik kínai filmben, amikor a sivatagi ifjú harcos mellé odaszegült egy misztikus nő, nem tudni honnan, akinek nem volt köldöke. Ádám pedig Évának nevezte az asszonyt, mert ő lett minden élő anyja, vagyis minden köldökzsinórral született ember anyja... 

A mai Ádám, vagyis a férfi, szőrösebb és durvább, mint a nő. A mai Éva, vagyis a nő, szőrtelenebb, szebb, mint a férfi, és ugyanakkor valamennyire angyali megjelenésű is... A nő alkata eltávolodik az állati vonásoktól és inkább hasonlít az angyalira. Tehát az asszony ideája közelít az angyalihoz... Képzeljük el: Ádám mély álomban merül egy lapos sziklán. Odamegy hozzá egy angyal és belenyúl a kezével az oldalába. Kiveszi az egyik oldalbordáját, mint egy psychic surgery-féle műtétnél, amely mágiával majmolja az isteni cselekvést, és leteszi azt a csupasz sziklára (Ter 2:21). Ott Ádám csontja és húsa elkezd formálódni és növekedni. Kialakul Éva teste, és amikor elkészül, Isten beleleheli lelkét. Miután Éva is élő lélekké vált, Isten odavezette őt Ádámhoz, aki örömében felujjongott: Igen! Ez már csont az én csontomból és hús az én húsomból. Ezért asszonynak nevezem...

A mai teológusok túl sokat akarnak csakis átvitt értelemben értelmezni a szentírasból. De majd egyszer fel fog kelleni ocsúdniuk, amint Péter apostol is felocsúdott, amikor kivitte az Úr angyala őt a börtönből az utcára. Ekkor döbbent Péter rá Isten hatalmára... Sok mindent szó szerint is kell értenünk, mert Istennek minden lehetséges...

(ApCsel 12:10-11) Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Víz, vér és Lélek

Az eredeti szentség állapotának megértéséhez kulcsfontosságú az, amit a szentírás elsõ soraiban olvashatunk...

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

A víz elengethetetlen az élet létezéséhez, és ugyanakkor, kezdetben Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött. Tehát akkor, az eredeti szentség állapotában, Isten Lelke volt mindenen, ami víz által jött létre. Ez azt jelenti, hogy a teremtett élõvilág teljes egységben volt Istennel és az éggel. Úgy képzelhetjük el, hogy Isten trónjától egyésszen a földig, egységes szellemi dimenzió volt. Csak az õsbûn elkövetésekor szakadt el a föld és annak élõvilága Istentõ és az égtõl. Ezt az elszakadást utána már csak Jákób létrája kötötte össze, amelyen Isten angyalai járkáltak le és fel (Ter 28:12). Akkor még az egész teremtetés, az ég és a föld, Isten dicsõségében és világosságában fürödözött. Ebben az eredeti szentségben, különösen az elsõ emberpár, úgy tündököltek az isteni fényben, mint az angyalok. Azt is mondják, hogy az eredeti szentségben Ádám és Éva ruházata az isteni világosság és dicsõség volt. 

Ugyanakkor, az emberi test háromnegyede vízből áll; az ereiben csörgedező vér, életető lélek (MTörv 12:23); és a halhatatlan lelkét megvilágító, éltető lélek a Szentlélek. Az eredeti szentség állapotában, a vízből álló emberi test, a vérben lévő éltető lélek, az ember halhatatlan lelke és az ember lelkét betöltő Szentlélek, harmonikus egységben voltak...

Az Éden kertje

Kezdetben a szárazföld egytömbbû lehetett, akár egy sziget a vizek közepén. A levegõ megteremtése után pára szállt fel a vízbõl és megpermetezte a földet. Az egész földön dús növényzet fakadt. A fû selymes volt, nem volt semmilyen tövis meg kóró, és a fák hatalmasra növekedtek. Errõl tanuskodnak a Libanon cédrusai és a kaliforniai seqoia mamutfenyõk. De Mamré tölgyese is, meg Móre terebintje is, Josephus szerint olyan idõsek voltak, mint maga a világ...

Az akkori világ és az Éden kertje teljesen sík volt, és benne lassan folydogált a nagy folyó. Éden kerjében a nagy folyó négy ágra szakadt (Ter 2:10): Pison, Gichon, Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz. Pison és Gihon k¥zött az Éden kertje állt, és a Tigris meg az Eufrátesz között az Édentõl keletre lévõ termékeny föld, ahová aztán az ember kiûzetett. Az Éden kertjében két szent fa állott: az élet fája, és a jó meg a rossz tudásának fája. Míg az elsõrõl ennie kellett az embernek, hogy örökké éljen, addig a másodikról tilos volt ennie. Míg az elsõnek gyümölcse hasonlatos volt az Eucharisztiához, mely életet ad, addig a másodiknak gyümölcse hasonlatos volt a mágiához, egyfajta ellen-eucharisztiához, vagy a "pusztító utálatosság"-hoz ( Mt 24:15). A két fa természet szerint hasonlatos lehetett Krisztus megdicsõült testéhez, Akinek valóságos, tappintható, hús és csont teste volt, Aki enni tudott, de mégis szellemi volt, Aki átment a zárt ajtókon, megjelent és eltûnt tetszése szerint (Lk 24:36-42)...

Ádám és Éva teljesen mezítelenek voltak és nem szégyelték mezítelenségüket. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy az elsõ emberpár csakis értelmi lény volt, és nem volt bennük érzékiség. Az érzékiség azt jelenti, hogy az ember felfogja a külsõ világ benyomásait. Mi a szégyenérzet? Az ember önmagával szemben, vagy a környezetével szemben érzi a szégyenérzetet? A környezetével szemben. Amikor kicsik voltunk, édesanyánk gyakran engedett el minket mezítelenül homokozni. Aztán, úgy ötéves korunk felé, egyszer csak észrevettük játszás közben, hogy mezítenek vagyunk, és odaszaladtunk édesanyánkhoz, hogy húzzon már ránk bugyit. A mi szellemi látásunk és lelki érzésünk ilyen pillanat alatt bekövetkezõ változása, valamilyen lelki folyamat eredménye... Hirtelen felébred bennünk az érzékiség. Miért? Mert így örököltük lélekben az õsszülõktõl az áteredő bűn által. Egyszerre csak azt érezzük, hogy látnak minket, rajtunk a világ szeme... 

Szerintem, a valóságban, a két szent fa gyümölcse valamilyen ehetõ, de szellemi természetű dolog lehetett, amely hatással bírt az ember lelkére. Az élet fája a megfeszített Úr Jézus Krisztus előképe, vagyis az Eucharisztiáé, míg a tiltott fa a bálványimádás és a mágia előképe, vagyis az önistenítésé...

Hol lehetett az Éden kertje? Egyesek ezt is csak egyfajta szimbólumnak gondolják. Ahogyan Isten megteremtette a világot, és az van, úgy az Éden kertje is valóságosan volt... Ha pedig volt, akkor itt a földön volt, és a helye ma is megtalálható a térképen. Az Éden kertje nem olyan volt, mint ma az Isten országa, mely csak az emberi lelkekben van, és nincs rajta a térképen. 

Ahoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk az ősbűn utáni eseményeket. Az ősbűn után, Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből, Édentől keletre, és ezzel megkezdődött az emberiség Istentől elszakadt élete. Az emberiség bölcsője Mezopotámia, a Tigris és az Eufrátesz folyók környéke. Tehát ez a hely, Édentől keletre esik... Ugyanakkor, Isten megszólította Ábrahámot, és elvezette őt Mezopotamiából arra a földre, amelyet neki adott. Ez Kánaán földje volt. Ugyanakkor, Ábrahámban nyert áldást a föld minden nemzete (Ter 28:14). Tehát Ábrahámmal kezdődik el Isten üdvözítő terve, amely által visszavezeti az embert az elveszített Éden kertjébe, vagyis üdvösséget szerez az ember számára. Ez azt jelenti, hogy Isten, Ábrahám által, visszavezeti az emberiséget az elvesztett Édenbe, amely hely szerint leginkább az ígéret földje... Abban a látogatásban, amikor az Úr meglátogatta két angyalával Ábrahámot Mamré tölgyesénél (Ter 18), Isten felvette Ábrahámban azt az elejtett fonalat, amelyet az ember, az Édenből való kiűzetésekor veszített el. Tehát az Éden kertje részben az ígéret földjén volt, az ókori Judea és Izrael területén. Isten következetes. Ő ott veszi fel az események fonalát, ahol elmaradtak, és úgy folytatja, ahogyan korábban is akarta... 

Ezek után jogos feltételezni azt, hogy az élet fája Jeruzsálem városánál volt. Azt mondják, hogy az Úr Jézus Szent Keresztje Ádám sírja fölé lett emelve, és az Úr Jézus Szent Vére Ádám koponyáját és csontjait öntözte. Hát bizony, ez logikus... Amikor 960 év multán Ádám meghalt, ugyan hová temethették volna õt leginkább? Hát nem oda, ahol korábban az élet fája állt? Hát nem a feltámadás és az örök élet reményében temették oda?...

Tehát láthatjuk, hogy az Éden kertje valóságosan létezett, betájolható, és az a két nagy folyó között helyezkedett el, amint azt az Ábrahamnak tett igéretben is láthatjuk, vagyis a Nilus és az Eufrátesz között...

(Ter 15:18) Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: »Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig...

Eszerint, az Éden kertjének nyugati része valószínüleg a Földközi tenger alá került... 

Kőbe ne üsd a lábad

Az Éden kertjében az első emberpár, Ádám és Éva, halhatatlan és sérthetetlen volt. Van aki azt állítja, hogy az embernek az ősbűn előtti eredeti szentség állapotában is egyszer meg kellett volna halnia, hogy Istenhez távózzon az égbe. Ez butaság... Ha az embernek az eredeti szentség állapotában is meg kellett volna tapasztania a halált, akkor hogyan mondhatta volna neki Isten a tiltó paranccsal kapcsolatosan, hogy "azon a napon meghalsz"? Nem... Ha az ember nem bukott volna el az ősbűnben, akkor nem ismert volna halált, hanem élve dicsőült volna meg, és emelkedett volna az égbe, mint Énok is, aki Istennel járt (Ter 5:24), vagy Illés, akit tüzes szekéren ragadtak el (2Kir2:11), vagy János apostol, akinek megígérte az Úr Jézus, hogy nem fog meghalni (Jn 21:22-23). Maga az Úr Jézus mondta, hogy bizonyos tanitványai nem tapasztalják meg a halált (Mk 9:1)...

(Mt 16:28) Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.

A másik kérdés az, hogy az első emberpár megsérülhetett volna-e? Pl. belefuladhatott volna-e a folyóba, vagy leeshetett volna-e valamilyen kőről? Olvashatjuk az evangéliumban, hogy maga a Sátàn idézi a kezdeti parancsot, amelyet Isten angyalainak adott, hogy őrizzék az embert:

(Mt 4:6) Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Tehát az első emberpár nem sérülhetett meg: nem üthette meg magát, nem vághatta meg magát, nem fuladhatott folyóba, sem valamilyen állat nem okozhatott nekik sérülést és nem ismerte a fájdalmat s a könnyet, mert a "Virrasztók" (értsd "vigyázó angyalok", lásd Énok könyve) egy pillanatig sem engedték, hogy valami árthasson nekik...

Isten országa

Isten országát nem lehet behatárolni a térképen, mert az bennünk és köztünk van...

(Lk 17:21) Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.

(Lk 17:21, Károli) Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

A kegyelem nem olyan, mint az eredeti szentség. Az eredeti szentség állapotában az ember nem ismerte a bűnt, a kegyelmi állapotban megmarad a bűnre való hajlam. Az eredeti szentség állapotában az egész világ Isten fényében és dicsőségében volt, a kegyelem által pedig a világosság ragyog a sötétségben. A Megváltás nem adja vissza a világnak az eredeti szentség állapotát, hanem meghívja a választottakat, hogy jõjjenek ki a világ sötétségébõl Krisztus világosságára. A kegyelem által a megváltottak világítók lesznek a bûn sötétségében senyvedõ világban. A kezdeti halhatatlanságot nem kapjuk vissza, meghalunk, de Krisztusban feltámadunk az örök életre. Ez a világ pedig elmúlik és minden ami benne van. Isten így szól: Mindent újjáteremtek! (Jel 21:5). Tehát ez a világ nem  tér vissza az eredeti szentség állapotába, hanem elmúlik. Isten országa által, Krisztus kimenti követõit az új életbe, az Új Jeruzsálembe (Jel 21:2), mely Krisztus Menyasszonya. Akkor majd Isten feleségül veszi az õ népét, ahogyan kezdettõl fogva tervezte. Isten tervét nem lehet megakadályozni, mert Õ mindenképen véghez viszi akaratát. Dicsõség és hála legyen Neki örökkön-örökké. Ámen.

(Kol 1:11-13) Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.

Veni, veni, Emmanuel... Gaude! Gaude Israel...

Ima: Hála és dicsõség Neked Uram, hogy feltártad elõttünk titkaidat, azért, hogy értelmes hívõk legyünk. Add, hogy növekedjünk a hitben, az értelemben, a tudományban és a bölcsességben. Ámen.

II. Puto sic: A lázadások

Az Egyház tanításából tudjuk, hogy léteznek angyalok. De olvashatjuk már a Szentírás legelején is, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Tehát, amikor Isten megteremtette az eget, vele együtt megteremtette az ég seregeit is, vagyis az angyali karokat.

(Zsolt 33:6) Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.

Az angyaloknak nincs testük, hanem tisztán szellemi teremtmények (KEK 330). Az angyalokról szóló tanítást az Egyház elénk tárta néhány teológus munkája által, mint pl. Nagy Szent Gergely pápa, Aquinói Szent Tamás vagy Temesvári Boldog Pelvárt. Külön figyelmet érdemel Temesvári Pélbárt angyaltana, amelyben felsorolja a kilenc angyali kart...

A próbatétel

Úgy néz ki, hogy Isten próbára teszi teremtményeit. Így próbára lettek téve az angyalok is, meg az emberek is... 

Az angyalok próbatétele egy titok felfedése lehetett, amelyet egyes angyalok engedelmességgel fogadtak, míg mások lázadva elutasítottak. Van aki azt gondolja, hogy a bukott angyalok aránya egyharmad része a teremtett angyalok összlétszámának. Ezt a Jel 12:4 igerészre alapozzák, amely azt mondja, hogy az ősi sárkány lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét. Amikor Isten közölte a titkot angyalaival, akkor egyes angyalokban pillanatszerűen megszületett a döntés, hogy nem engedelmeskednek Istennek. Mivelhogy az angyalok tisztán szellemi lények, nem kell testben növekedniük és formálódniuk, mert az állapotuk végleges, ezért a döntésük is végleges és visszavonhatatlan. A titok, amelyet Isten közölt az angyalokkal, valószínüleg a Szenthátomságnak az a benső terve volt, amelyről a Zsidókhoz írt levélben olvashatunk...

(Zsid 10:5) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem...

Tehát, a bukot angyalok lázadásának oka a megtestesülés titkának kinyilatkoztatása lehetett. Úgy tűnik, hogy az Úr mindenképpen megtestesült volna azért, hogy az embert, aki csak test (Ter 6:3), magához ölelje és örök boldogságban részesítse. Akár az eredeti szentség állapotában, akár megdicsőülten, az embernek teste van, és az ember lelke csakis a testével egyesülve lehet megállapodott boldogságban. Mivel Isten lélek, ezért csak úgy tudja érezhetően és teljesen magához ölelni az embert, ha leereszkedik hozzá és felveszi az emberi természetet. Isten és ember egy asztalhoz ül. Kevélysége miatt nem tudta elviselni a Sátán, hogy egy alacsonyrendű, megtestesült, emberi természettel rendelkező Úr előtt hódoljon.

Az ember is próbatétel elé lett állítva. Egy parancsot kapott, éspedig a jó és a rossz tudásának fájáról való evés tilalmát (Ter 2:16-17). Amíg az angyalok mind egyszerre lettek megpróbálva, addig az ember csak egy emberpárban, vagyis az ősszülőkben. A többi ember már az ősbűn állapotát örökölte születésileg. Vagyis Isten teremté Ádámot az Ő képére és hasonlatosságára, és Ádám nemzé Séthet, az õ fiát, az ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:27; 5:3). Innen van az ősbűn állapotának továbböröklése. De mi is, mindnyájan, megpróbáltatunk legalább egyszer életünk során, hogy lám méltók vagyunk-e Isten végtelen szeretetéhez...

(Sir 4:17) Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. 

Van akit hatalomvággyal próbálnak meg, van akit anyagiakkal, van akit a házassági hűségben, és van akit a tisztaságos életben...

1. Az első lázadás

A Sátán első lázadása belső forumon történt, az õ szívében. Magában így gondolta: Non serviam... Azt hitte, hogy gondolatai rejtve maradnak, és oktalanságában nem tudta, hogy Isten mindent lát. Isten minden tud ma, holnap, és az idők végezetéig... E magatartása miatt írja a szentírás, hogy a kígyó ravaszabb volt minden állatnál (Ter 3:1). Figyeljünk mi is a gondolatainkra, mert az Isten iránti hûtlenség és lázadás az ember szívében jön létre...

(Mt 15:19) A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

2. A második lázadás

A második lázadás az elsõ emberpár megkísértése volt, az ősbűn elkövetésere való csábítás (Ter 3:1-5). Itt az õskígyó már nem csak, hogy nem akar Istennek szolgálni, hanem el is akarja rabolni az Õ tulajdonát. Az ördög hazudik, a hazugság atyja, és csak ölni meg pusztítani akar...

(Jn 8:44) Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.

A Sátán, aki ördög, elrabolta Isten tulajdonát, az embert, olyannyira, hogy az a megtestesült Isten Fiát sem fogadta be, amikor a tulajdonába jött...

(Jn 1:10-11) A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 

3. A harmadik lázadás

A harmadik lázadás akkor történt, amikor a Sátán és angyalai elhatározták, hogy elhagyják az egeket, leszállnak a földre, és testben élve feleségeket vesznek maguknak és gyermekeket nemzenek.

(Ter 6:14) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

(Jud 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Igen, az angyaloknak megvan az a képességük, hogy testet tudnak magukra szedni a levegõbõl. A szentírásban olvashatunk arról, hogy Ábrahám megvendégelte az Urat, aki két angyallal volt együtt (Ter 18:1-5). A két angyal aztán Lóthoz ment Szodomába, ahol a szodomaiak meg akarták erőszakolni õket (Ter 19:4). Rafael arkangyal Tóbiást kísérte, és Tóbiás nem vette észre, hogy angyal...

(Tób 12:15-18) Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké. Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet. Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.

Amíg az emberek teste angyagi, addig az angyalok teste szellemi (Énok könyve, 15:8). E két természet keresztezõdése létrehozott egy olyan korcsot, amely egy nagy szellemi erõvel rendelkezõ test volt. Így lettek az  óriások, a titánok, az õsidõk híres-neves férfiai...

Az a kérdés, hogy a bukott angyalok miért vettek feleségeket maguknak az emberek leányai közül? Azért mert megkívánták õket, vagy azért, hogy óriásokat nemzve megsemmisítsék genetikailag az emberiséget? T.i. lehet, hogy egy idõ után, a földön elhatalmasodó óriások, az erõszak, a bestialitás és a egyébb fajtalanságok által, megsemmisítették volna az emberi nemet, és így meggátolhatták volna a Megtestesülést, hogy Isten Fia valóságos asszonytól születéssen meg. Végül, ez is oka lehetett az özönvíznek. Azért nem akarhatott feleséget venni Izsák és Jákób Kanaán földjérõl, mert vigyáztak a királyi nemzettség (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) genetikájára. Valószínüleg mindkét ok fennállt: a bukott angyalok meg is kívánták az emberek leányait, és meg is akarhatták semmisíteni az emberi nemet...

4. A negyedik lázadás

A negyedik lázadás akkor történt, amikor a Sátán még bejárhatott a mennybe, Isten "udvartartásába", és szemtelenül szembeszállt Istennel, Jób igazságával kapcsolatosan...

(Jób 1:6-12) Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.

A Sátán kétségbe vonta azt, hogy az ember érdek nélkül szeretheti Istent. Ezért megnyomorította Jóbot, aki viszont mindvégig kitartott Isten mellett...

5. Az ötödik lázadás

Az ötödik lázadás az idõk teljességében történt, amikor a Sátán arra az elképesztõ vakmerõségre vetemedett, hogy megkísértette Teremtõjét, Isten egyszülött Fiát...

(Mt 4:3-10) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Elképesztõ ez az arcátlanság!... A Teremtõ eljött az Õ tulajdonába, és a teremtmény azt mondja teremtõjének, hogy Neki adja az Õ tulajdonát. A teremtett azt mondja a Teremtõnek, hogy boruljon le elõtte és imádja õt. A Sátán annyira elvakult a saját szellemi fényétõl, hogy az emberi természetet öltõ Istent kisebbnek látta önmagánál...

(Zsid 2:9) De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.

6. A hatodik lázadás

A hatodik lázadás akkor történhetett, amikor néhány görög látni szerette volna Jézust. Ezek odamentek kérésükkel Fülöphöz, aki Andrással együtt elmondta ezt Jézusnak. Ekkor jelenti ki az Úr Jézus, hogy eljött az óra, hogy Õ megdicsõüljön, hogy ítélet van, és kivetik e világ fejedelmét (Jn 12:20-32). Valószínüleg ekkor történt az, hogy Mihály arkangyal és angyali serege harcba szállt a Sátánnal és seregével, kiszorították őket a mennybõl, és letaszították őket a földre...

(Jel 12:7-12) Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és nem maradt többé számukra hely a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

Jaj ezért a földnek és lakóinak, mert itt van a Sátán a levegõégben, hogy ártson az embereknek. Ezért a keresztény embernek nem testtel és vérrel kell küzdenie, hanem a levegõégben kóborló hatalmasságokkal és fejedelemségekkel...

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

7. Hetedik lázadás

A hetedik lázadás az Úr Jézus passiója alatt történt. Ekkor maga az Úr Jézus nevezi a Sátánt a világ fejedelmének...

(Jn 14:30) Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma.

A Getszemáni kert véres izzadásától, egésszen a kereszthalálig, végig ott van az õskígyó, hogy hazugságaival meghiúsítsa a Megváltást. Teljes erejéből, minden gonoszságával feszítette az Úr Jézus akaratát, hogy szétszakítsa a Benne lévõ két akaratot: az emberi akaratot, az isteni akarattól...

8. A nyolcadik lázadás

A nyolcadik lázadás akkor történik, amikor a Sátánt elengedik az ezer éves megkötözöttségbõl. Ezer év, ami Péter apostol szerint Istennek csak egy nap (2Pét 3:8), elég kellett volna legyen ahoz, hogy a Sátán elgondolkodjon és megtérjen. Isten tudja, hogy a Sátán képtelen megtérni, de azért, hogy ez mindenkinek nyilvánvaló legyen, minden lehetséges esélyt megad a Sátánnak...

(Jel 20:2-3;7-8) Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre... Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye..

Egyesek ezt a millenarizmus elméletével magyarázzák, mások pedig azt mondják, hogy a Sátán ezer éves megkötözése már megtörtént. Ezt Nursziai Szent Benedek idejétõl (VI. század) a reformációig számítják (XVI. század). Ebben az idõben, ezer esztendeig, a kereszténység relatív biztonságban bontakozhatott ki és terjedt szét a viláhban. Ezután, lassan erõre kaptak a lázadó, Krisztus és egyház ellenes mozgalmak, amelyek aztán a Francia Forradalom idején nyertek társadalmi kifejezõdést...

9. A kilencedik lázadás

A kilencedik lázadás akkor történt, amikor XIII. Leó pápa hallotta a Sátánt és a Sátán azt mondta neki, hogy tönkreteszi egyházát. Ekkor a pápa lejegyezte azt az imát, amit segitségül kapott, a Szent Mihály arkanyal imáját...

Azóta láthatjuk, hogy az egyházba beáramlanak a káros eszmék, befurakodnak bizonyos romlott emberek (Jud 1:4), akik hamis tanításokkal és az egyházi szervek megszállásával rombolnak. Ezeknek az céjuk, hogy átvegyék az irányítást az egyház fölött és alárendeljék üdvösségszerzõ hajóját az Antikrisztusnak...

(2 Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Azokban az idõkben, ki kell majd vonulni a nagy Babilonból, és a hívõk nehezen fogják találni az üdvösség utját. Pusztító utálatosság ott lesz, ahol nem kellene lennie, és alig lesz majd "test" mely életben maradna (Jel 18;1-4; Mt 24:15)...

Megfontolások

A Sátán az ő kevélysége miatt bukott el. Azonban fontos megvizsgálnunk, hogy a kevélysége mire vezetett. Először csak gondolatban romlott meg, aztán Teremtője ellen fordult, és elrabolta teremtését. Majd visszaélt mindazzal a hatalommal, amit a Teremtőtől kapott. Később már vádaskodni kezdett testvérei ellen, és harcba szállt velük. Harcol az mindmáig Teremtőjével és minden teremtménnyel...

Ugyanez történik a mindenkori bűnös emberrel is, aki a Sátánt követi, és az ördög fia... Először csak gonoszat gondol magában, aztán atyja, vagy főnöke ellen fordul. Meglopja és kiforgatja őt. Áruló, hazug és tolvaj lesz, harcol atyja ellen és mindenki ellen, aki nem tart vele. Ezt láthatjuk a politikában, az üzleti életben és a különböző karrierista versengésekben. Imadkozzunk, hogy ne jussunk a Sátán sorsára...

(1Tim 3:6) Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és az ördög sorsára jusson.

Ima: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellenlégy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztérekörüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.