(Jn 20:24-29) A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Szent Tamás apostolt leginkább negatív példaként mutatják be, mint a hitetlen ember prototipusát, holott az ő magatartása nagyon sokat mond el nekünk a mindenkori hívőknek. Vajon hinnünk kell nekünk mindenkinek és mindenben? Vajon nem kell utánajárnunk a dolgoknak, hogy meggyőződjünk igazak-e? Maga az Úr Jézus óv minket attól, hogy bármit elhiggyünk...
(Mt 24:4-5) Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.
Egyszer egy szentnek (Assziszi Szent Ferencnek?) megjelent az Úr Jézus imádkozás közben. A szent ránézett a látomásra, és amikor látta, hogy a megjelent Jézus kezein nincsenek ott a szent sebhelyek, rögtön parancsolt a látomásnak az Úr Jézus Krisztus szent nevében, hogy távózzék, és a látomás azonnal eltűnt...
Egy dologról nem szabad megfeledkeznünk, és ebben Szent Tamás apostol segített nekünk: a feltámadt Úr Jézus ott hordozza szent testén a kínszenvedésének jeleit. A szent sebhelyek ott vannak örökre az Úr Jézus kezein, lábain és oldalán. Azok soha nem gyógyulnak be, nem tűnnek el, hanem ott maradnak szent testén, mint az Ő dicsőséges győzelmének és felbecsülhetetlen érdemének bizonysága...
Hogy mennyire megfeledkeznek erről az emberek, azt láthajuk az egyes templomi ábrázolásokon manapság. Minálunk is, az egyik templom szentélyben, a megfeszített Krisztus látható, de nincs rajta a keresztfán, hanem a kereszt előtt lebeg felfüggesztve. Amikor közelebbről megnézed a corpust, akkor láthatod, hogy nincsenek rajta sem a szegek fejei, sem a kihúzott szegek nyomai. Tehát ez se nem a megfeszített Krisztus, se nem a megdicsőült Krisztus, hanem valami megtévesztő ábrázolás, amely Krisztushoz hasonlít. Ilyen ábrázolás sok helyen van nyugaton mindenféle modern festményeken vagy szobrok formájában, amelyeket kiállítanak a templomokban, és azt mondják, hogy az Úr Jézus ábrázolják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése