A szent tehén
A középkorban az európai keresztényföldet az Egyház dominanciája határozta meg. Nem csak a vallási meg a társadalmi szférákat uralta, hanem tudományokét is. Az egyetemek, a tudományok, a tudósok mind az Egyház felügyelete alatt voltak. Ezt a helyzetet leginkább Galileo Galilei esete világítja meg. "E pur si muove"...
Az ateisták itt szeretnek beszólni: A középkori sötét egyház, a gonosz inkvizició... Pedig hát nem volt ott semmi gonoszság. Egyszerûen a hit-erkölcsi és a természeti valóságok összeütközése történt akkor... A hit szerinti geocentrikus világkép ütközött a természet szerinti heliocentrikus vilagképpel. A hit szerint, a Föld és az emberiség a teremtett világ központja, a természet szerint pedig egy bolygó az univerzumban. Ehez adott hozzá Kopernikusz egy löketet, megszilárdítva a mai világképet...
A következõ nagy lépést Darwin tette meg "A fajok eredete" című művével. Már Kopernikusznál megfigyelhetjük, hogy a tudomány kikerül az Egyház befolyása alól. Darwin esetében azonban már azt láthatjuk, hogy az egyenesen szembemegy az Egyházzal. Darwinnal kiéllezõdött a konfliktus az Egyház és az ateista tudósok között. Elkezdõdött az evolucionista vs,. kreacionista harc. Ebben a harcban sok tárgyi bizonyíték veszett oda, mert a bizonyítékokat mindenki a maga javára akarta manipulálni...
A következõ nagy dobás a Big Bang volt, a Nagy Bumm, vagyis az Õsrobbanás , amelyet egy belga katolikus pap, Georges Lemaitre alapozott meg. Innentõl fogva nagyjából összeállt az ateista tudósok világképe. Szerintük, az anyag ott szunnyadt a semmi közepén, aztán egyszer csak felrobbant és szétterült a térben. Azóta is terjeszkedik, tágul gyorsulva, egyre nagyobb iramban... A háttérsugárzás meg szerintük mindent bizonyít. Az univerzumból pedig iderepült a földre valamiféle élõ sejt, amely a vízben, a víz által, megfelelõ környezetben, elkezdett magától fejlõdni, evoluálni és így létrejött az élõvilág...
Így aztán megmagyarázzák nekünk:
- Az univerzum meg a Föld keletkezését és korát (4,6 milliárd év a Földtörténet szerint);
- a Földtörténet korszakait (a föld rétegei szerint);
- Az élõvilág megjelenését, fejlõdését és evoluálását ( jégkorszakok, dinozaurszok, becsapódó meteoritok, stb.).
- Az emberiség történetét (homo sapiens, kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, stb.).
Szerintük minden úgy van ahogyan õk állítják, de az kérdéses, hogy volt-e Özönvíz a földön, holott mindenhol látszanak a nyonai. De nem, mert azt a Szentírás állítja...
Tehát a tumomány mára már mindent megmagyarázott... Mi, egyszerû flótások, nem tudunk minden tudós mellé odaállni, hogy felülbíráljuk kutatásaikat és az azokból levont következtetéseket. Az Egyház pedig rezignáltan visszavonult erről a területről, mivel történelmi kudarcot vallott. Sokkal egyszerübb engedni, hogy a tudomány szent tehén legyen. Amit a tudósok ma mondanak, fõleg a brit tudósok, az hétszentség...
A rossz gyümölcsök
De számunkra itt van az Úr igéje:
(Mt 12:33) Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni.
Akkor hát nézzük meg, melyek a fent említett tudományok gyümölcsei:
1. Kitágult az ember látása a világmindenség felé, de elűnt az Isten. Megfigyelhetõ, hogy ezen tudományok célja Istent nemlétezõvé tenni és teremtõ munkáját tagadni;
2. Amíg a teremtéstörténet az univerzumról az emberre mutat, addig ezek a tudományok csak az univerzumra mutatnak, és elfelejtetik velünk Istent is, meg az embert is;
3. Amíg a teremtéstörténet azt sugallja, hogy minden ami van, az emberért lett, aki a teremtés koronája, addig ezek a tudományok azt sugallják, hogy az ember jelentéktelen az univerzumhoz képest és csak a véletlen műve;
4. Ezek a tudományok elistentelenítik az embert és dehumanizálják az univerzumot. Ebben az Isten nélküli univerzumban, az elveszett és magára hagyott ember depresszióba esik...
Ezen tudományok rendszere, szolgálóival, elméleteivel, összefüggéseivel és tudományos bizonyításaival együtt, arra enged következtetni, hogy itt egy emberek és emberöltők fölött átívelő antikrisztusi tervről van szó...
(Jel 12:9 Károli) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
(Jel 13:13) Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
Tehat egy sátáni, ateista tudomány sejlik fel, amely felhasználva a teremtett világ erõit, a tudomány nevében elkápráztatja az embereket. Gondoljunk csak az ûrbõl lebocsájtott lézersugarakra, a fúziós kísérletekre (mesterséges nap) vagy a Naphoz küldött ûrszondákra...
(Jak 3:15) Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.
(1Tim 5:1) A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak...
Jonathan Swift író és lelkész, a Guliver utazasainak írója volt az első aki a XVIII. század elején kijelentette, hogy a tudomány az emberiség pusztulásához vezet.
Miközben ezek a sátáni, ateista tudományok dominálnak, addig néhány zavaró tényező ott éktelenkedik szerteszét a világban.
Ilyen zavaró tényezők pl:
- Az egyiptomi nagy piramisok;
- A Szakkarai Szerapeum;
- A törökországi, máltai és amerikai site-kon látható keréknyomok a kõzetekben;
- A tengeri kagylók és növények amelyeket a Himalája kõzetében találtak 4000 méter fölött;
- A Dél-Amerikai megalitikus építmények;
- A Nazca vonalak rejtélye;
- A Star Child koponya rejtéje, stb.
Tehát, az egész tudományos rendszer valahol igencsak santít... Látjuk, hogy egyfelõl a mai tudományok segítenek nekünk a mindennapi életünkben különböző eszközökkel, gépekkel, tehnikákkal és technológiákkal, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy ezek elidegenítenek minket Istentõl, az emberektõl és önmagunktól. Tehát van, ami hasznunkra válik, és van, ami megkülönböztetésre szorúl...
Ugyanakkor, azzal szembesülünk, hogy bármit is feltételezünk, ami szembemegy a mainstream tudományos felfogással, azt elutasítják úgy a tudósok, mint a mai teológusok is. Minden, ami eltér a mai ateista, evolucionista, progresszivista felfogástól, tudományoktól, azokat paratudományoknak, áltudományoknak vagy összesküvés elméleteknek titulálják. Aztán, ha netán mégis egy úgynevezet összeesküvés elméletet vagy áltudományt igazol a valóság, akkor majd azt is megmagyarázzák tudományosan...
Isten igéje
A hívõ ember látva a mai létkérdésekre adott tudományos magyarázatok ellentmondásait, nem menekülhet az UFO-ba vetett tévhitekhez vagy elveszett ismeretlen civilizációkhoz, hanem kezébe kell vegye a Szentírást, Isten élõ szavát és ott kell keresnie a válaszokat. A mai ember, figyelembe véve a mára kialakult világképet, ismerethalmazt, feltárásokat, megalitikus építményeket, másképpen tudja értelmezni a Teremtés könyvét, mint elõdeink...
Ha figyelmesen olvassuk a Teremtés könyvének első két fejezetét, akkor egy sor dolgot figyelhetünk meg:
1. A Szentírást fordító biblikusok két teremtéstörténetet különböztetnek meg: az első teremtéstörténet a Teremtés könyvének első fejezet szerint, és a második teremtéstörténet, a Teremtés könyvének második fejezete szerint.
2. Tartalmilag, a két teremtéstörténet nem fedi egymást, és nem is ismétlik egymást. Inkább úgy néz ki, hogy az elsõ teremtéstörténet egy makro-teremtéstörténet, amely a világmindenség lépésekben való teremtését tárja elénk, míg a második teremtéstörténet egy mikro-teremtéstörténet, amelyben a kinyilatoztató leereszkedik az Éden kertjébe, az ott történt teremtéshez.
3. A biblikusok azt állítják, hogy az elsõ teremtéstörténet csak késõbb keletkezett, a Babiloni fogság idején, és a zsidó papok utólag rakták oda a Tóra elejére. Ugyanis jónak látták, hogy az írásoknak legyen egy koszmológiai bevezetõje, amelyet a csillagász káldeusoktól kölcsönöztek. Ha ez igaz lenne, akkor megkérdõjelezõdne a Teremtés könyvének Istentõl való sugallmazottsága. Ha a Teremtés könyvének csak egy fejezete is emberi okoskodás, akkor az nem lehetne Istentõl sugallmazott. Ha a Szentírás egyik könyve nem lenne Istentõl sugalmazott, akkor, hogyan mondhatjuk, hogy a Szentírás Istentõl sugallmazott? Márpedig mi megtapasztaltuk, hogy a Szentírás Isten élõ igéje: (Zsid 4:12) Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
4. Mózes olyan próféta volt, akihez fogható többé nem támadt Izraelben. Ővele szemtől szembe beszélt az Úr. Józsue, az ő szolgája, mindent lejegyzett, amit az Úr Mózesnek kinyilatkoztatott (Kiv 33:11; Szám 11:28). Ugyan, ki számolta volna meg Ádám éveit és miért? Ádám nem gondolhatott a saját szülinapjaira, hiszen nem tudta előre, hogy az élete el fog múlni... Ki számolta meg Ádám 930 esztendejét? Hát nem az Úr, aki kinyilatkoztatta Mózesnek? Ez is bizonyítja, hogy a Teremtés könyve megbízható adatokat közöl... A évek pedig a mai csillagászati év szerint lehettek, mert Mózes a legmagasabb egyiptomi képzésben részesült a fáráó udvarában. Az egyiptomi papok jól ismeték a Nap, Hold és a csillagok járását. Az ősatyák első gyermekének születési ideje és a teljes életkoruk ideje kizarja azt, hogy rövidebb évekről legyen szó. Pl. ha tízzel elosztjuk az ősatyák éveit, akkor egy 80-90 éves embernek 6-10 éves korában kellett volna születnie az első gyermeke. Ezt pedig lehetetlen...
5. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet. Itt világosan látszik, hogy ég megteremtésében benne kell lennie az egész szellemi dimenziónak, minden seregével, vagyis a menny és az angyali karok megteremtése (Iz 45:12).
6. Kezdetben csak a földkerekség volt, amelyet víz borított be teljesen. A Nap, a Hold és csillagok csak a harmadik nap lettek megteremtve. Tehát a teremtéstörténet szöges ellentéte a Big Bang elméletnek. A teológusok igencsak tiltakoznak, amikor valaki természettudományos szempontból vizsgálja a teremtéstörténetet. Miért? Hát a második teremtéstörténetben megemlített folyók, a Tigris (Dekkel vagy Hidekkel) és Eufrátesz, nincsenek rajta a térképen? Vagy a földrajz nem természettudomány? Aztán hová lettek a Pison meg a Gichon folyók? Talán közük lehet a Nilushoz, amely Kus földjét öntözi, meg a Jordánhoz? Vagy ha nem, akkor az egész teremtéstörténet csak egy mese?...
7. A kezdetben teljes sötétség volt a földön, kietlen és puszta volt. A földkerekséget víz borította és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A húsvéti feltámadási szertatásban, a keresztelővíz megszentelésekor, felemlegetik ezt a kezdeti állapotot, és ez a világmindenség eredeti szentség állapotára utal. Ebben az állapotban a teremtett anyagi világ teljes egységben volt Isten Lelkével, a szellemi világgal, vagyis az éggel.
8. Aztán Isten megteremtette a világosságot és különválasztotta a világosságot a sötétségtõl. Ez a világosság lehet szellemi világosság, de lehet fizikai világosság is. Ez a világosság megelõzte a Nap világosságát, amely csak a harmadik napon jött létre, és meghatározta a teremtés napjainak időszakát...
9. A teremtés napjainak idõszaka a mai idõszámítás szerint ismeretlen. Péter apostol utalást tesz ugyan ennek a napnak az idõtartalmára: (2Pét 3:8) Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Ha ezt megemlíti az ember, akkor a teológusok egybõl ugranak és millenarizmust (eretnekség) kiáltanak. De hát itt nem errõl van szó... Az Úr azt mondta az embernek, hogy ha szakít a tiltott fáról, akkor még azon a napon meghal (Ter 2:17). Péter apostol, valószínüleg látta hogy az õsatyák, egésszen az Özönvízig, közel ezer évig éltek (a legtöbbjük 900 év felett). Ugyanakkor, nem téveszthetjük szem elõl azt, hogy az egyszerû halász Simon, akibõl Péter apostol lett, a világmindenség kozmológiai pusztulását prófétálta meg: (2Pét 3:10) Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden műve, mely rajta található. Tehát, ott van az a lehetõség, hogy a teremtés hat napja 6000 év volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberiség története 6000 év, hiszen az egyház is az advent 4 hetét a Krisztusra való várakozás 4000 évéhez igazította, akkor valójában lehet, hogy a világ csak 12000 éves. Ja, hogy nem hisszük el? És miért hinnénk el a 4,6 milliárd évet? Egy sugárzás értelmezése alapján, amelyet Isten teremtett meg, sõt, készen megérkezve is odateremthette? Miért kellene várnia Istennek, hogy egy sugár millió fényévek alatt érkezzen meg a Földre? Neki minden kehetséges, tehát készen oda is teremthette. Ha egy autó az A város felõl a B város felé tart egy bizonyos sebességgel, az még nem jelenti azt, hogy az autó az A városból indult el, hogy végig ugyanaz a sebessége volt, vagy, hogy biztosan a B városba tart...
10. A szilárd mennyezet az alsó vizek és a felsõ vizek között világosan ábrázolja az atmoszférát, vagyis a levegõt. A föld tûz által emelkedett ki a vízbõl, ahogyan ma is keletkeznek a vulkanikus szigetek. Tehát kezdetben megjelent a világban a négy anyagi elem: a víz, a levegõ, a tûz és a föld. Ezek alkotják az anyagi világ alapjait, amelyeket az õserõ hozott létre, Isten teremtõ szava által...
11. Isten párát bocsájtott a földre, és a földet dús növényzet lepte el. Megfigyelhetõ, hogy a növényzet keletkezése megelõzi a Nap megteremtését és annak éltetõ sugarait. Vajon ez egy szarvas hiba lenne a Teremtés könyvében? Az izraelita papok hogy nem vették észre, hogy a növényzet létezése nem elõzheti meg a Nap létezését? Biztosan õk is megtapasztalták, hogy a pincében vagy egy barlangban nem lehet virágokat növeszteni. És évszázaokon át olvasták, másolták ezt a tévedést? Nem lehet az, hogy a kezdeti szellemi világosság éltette a növényeket? Figyeljük csak meg az õsrégi növényeket és állatokat: a fák, a csigák, a dinozauruszok, stb. mind-mind nagyok voltak. Miért? Talán mert az akkori ökoszisztéma, az akkori õserõ, az akkori felhõkkel borított, meleg, párás környezet favorizálta a növekedést? A seqoia óriás mamutfenyõk hogyan nõttek meg akkorára? Ma miért nem nõnek olyan nagyra a fák? A kőzetekben talált óriás csigák meg a dinozauruszok hogyan nõttek akkorára? Honnan volt olyan nagy életerejük?...
12. Az Éden kertjében egy folyó folyt és az négy ágyra szakadt (Ter 2:10). Ja, ezt se kell szó szerint venni? Akkor miért beszél az írás két ma is ismert folyóról, a Tigrisről meg az Eufráteszről? Nézzük meg a térképet. Láthatjuk, hogy a folyók általában összegyûlnek és nagyobb folyókat alkotnak. Csakis a deltáknál láthatjuk azt, hogy egy folyó több ágra szakad. Nézzük meg a Nilus vagy a Duna deltáját. Tehát a föld, és rajta az Éden kertje, egy sík terület volt, ahol a folyó lassan folyt és több ágra szakadt. Tehát az õkontinensnek, a Pangea vagy Gondwana egytömbbû földnek, nem voltak hegyei. Azok csakis az Özönvíz kataklizmája által alakultak ki...
13. A Nap, a Hold és a csillagok megteremtése után beindulhatott az univerzum ma ismert mozgása. Létrejöttek a bolygók közötti erõk és a bolygók mozgása. A Nap és a Hold mozgása meghatározta az általunk ismert csillagászati idõt és annak mérését. Az idõ nagyon csalóka dolog a mai ember számára. Egyesek odáig mennek, hogy az idõt független valóságnak gondolják, amely meghatározza a létet. Végtelen párhúzamos idõket és világokat képezelnek el, meg időutazást... Ez egy hiábavalóság. Az idõ csak egy elméleti dolog, amely az anyagi események sorát mutatja, és csakis az anyag létezése és annak evoluálása határozza meg. Minden evilági, anyagi dolog a végsõ állapota felé evoluál, ami a megdicsőült állapot a megváltásban, mert az ember idők feletti örök életre teremtetett (Róm 8:19-23). Anyag nélkül nincsen idõ. Ha az embernek nincs homokórája, karórája vagy atomórája, ha nem látja a Napot, a Holdat meg a csillagokat, akkor gyakorlatilag nem tudja meghatározni az idõt...
14. Az élõvilág teremtésének sorrendje valahogyan összevág Darwin megállapításaival. Elõször lettek a tengeri állatok, majd a levegõég állatai és végül a szárazföld állatai. A szárazföldi állatok mintha felfejlődtek volna emlõsökké meg hàziállatokká, hogy végül meg legyen teremtve az ember.
15. Az egész teremtéstörténet olyan, mintha minden csakis az emberért lett volna teremtve. Tehát az állatok egyre magasabbredûbb megjelenése, az ember teremtésére mutat. Ha pedig az állatok az ember miatt lettek, akkor nem-e az van, hogy ezekre épûlt az emberi test megteremtése, és nemcsak az van, hogy az ember hasznára lettek teremtve? Tehát gondolhatunk itt egyfajta "evoluciós teremtésre", amelyben az egyik faj megteremtése, egy korábbi, alacsonyabbrendűbb faj genetikájának továbbteremtésébõl történt. Ebben az értelemben, lehet, hogy Darwin közel járt az igazsághoz, és az, amit ma õsembernek neveznek, a majomból lett továbbteremtve. De bárhogyan is volt, bármennyi õsember csontvázat is találnak, csakis akkor beszélhetünk emberrõl, amikor az ember elkészült testileg, kiválasztatott, és Isten az Õ lelkét lehelte orrába (Ter 2:7). Ekkor lett az ember Isten képmására teremtett lény. Ha ma látjuk, hogy egy macska vagy egy kutya, egy majom vagy egy holló, képes értelmesen cselekedni, akkor semmi okunk azt gondolni, hogy az õsember nem tudott volna értelmesen cselekedni. De ez nem jelenti azt, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember lett volna. Csakis akkor lett az ember emberré, amikor Isten az orrába lehelte az Ő lelkét (Ter 2:7).
16. Éva megteremtése egy különleges történet. Itt gyakorlatilag egyfajta "teremtő mûtétrõl" lehet szó. Isten mély álmot bocsájtott az emberre és kivette az egyik oldalbordáját. Gondoljunk csak bele... Ma honnan vághatnánk ki egy emberbõl, melyik csontják vehetnénk ki, úgy, hogy ép és egészséges maradjon. Szerintem csakis a legalsó oldalborda jöhet számításba. Ha valakinek kivennénk az egyik oldalbordáját, akkor annak gyerekei borda nélkül születnének? Nem... A génörökség szerint, teljes oldalbordaszámmal születnek. Tehát logikus, hogy itt egy genetikailag passzoló társlény "klónozásáról" van szó... Persze, hogy ez a "klónozás" egy teremtõ aktus volt, de ezt csak így tudom elképzelni. Ha Ádámnak egy állati nőnemű ősember egyeddel kellett volna egyesülnie, akkor az genetikailag visszarántotta volna õt az állati kondícióba. Ezért volt szükséges, hogy az ő génjeibõl, az õ csontjából és húsából legyen teremtve Éva.
17. A háziállatokat nem a vadállatokból szelíditette meg az ember, hanem azokat Isten kezdettől fogva az embernek teremtette. Az ember már Ábel idejében (kb. K.e. 4000) juhokat tartott (Ter 4:2). A háziállatok tartása az Özönvíz után válhatott általánossá (kb. K.e. 2500), amikor Isten az állatokat rendelte az embernek eledelül (Ter 9:3)...
18. Az emberiségnek nem kellett évezredek alatt fejlődjön a kőkorszakból a bronzkorszakba, meg a vaskorszakba. Ezek a feltárások és leletek az emberiség különböző ősi életformáját mutatják. Az ú.n. kőkorszaki leletek: a kőmozsarak, kőmalmak, stb. az eredeti szentség utáni élet maradványai, amikor az emberek csak magokat, vagyis búzából készített kovásztalan kenyeret ettek. Mivel Isten bőruhába öltöztette az Éden kertjéből kiűzött embert (Ter 3:21), megjelentek az éles pattintott kőszerszámok, az állatok levágására és a bőrök kikészítésére. Káin hatodik leszármazottja, Tubalkain, ismerte a bronz és a vas kovácsolását (Ter 4:22). Tehát kb. K.e. 3300-ban már az ember megmunkálta a bronzot is, meg a vasat is. Akkor hogyan beszélgetünk bronzkorszakról meg vaskorszakról? A vas oxidálódik és a rozsda által teljesen szertefoszlik. Meg lehet megállapítani azt, hogy mikortól vannak vaseszközök?...
19. Az Éden kertjében két szent fa volt: az élet fája és a jó meg a rossz tudásának fája (Ter 2:9). Ezekkel a szent fákkal sok a félreértés... A tiltást az emberek gyakran mind a két fára vonatkoztatják, holott a tiltás csakis a jó meg a rossz tudásának fájára vonatkozott. Szerintem az elsõ emberpár rendszeresen odajárult az élet fájához és táplálkozott gyümölcsével. Erre utal a mai szentáldozás, meg az eszkatológiai élet fája is (Jel 22:2). Csak miután az ember elkövette az õsbûnt, akkor lett eltiltva az élet fájától, a kerubok lángoló kardja által, hogy ne ehessen az élet fájáról és ne éljen örökké (Ter 3:22; 24)...
20. Kezdetben az állatok füvet ettek, az emberek pedig magot termõ gyümölcsöket (Ter 1:29-30). Abban az idõben, még sokáig nem volt szokásban a húsevés. Sõt, az ősbûn esete után is, Ábel állatáldozata nem azért volt, mert ő állathúst fogyasztott volna. Az õsbûn után, az Úr állatbõbõl készített ruhákat a szégyenkező embernek (Ter 3:21). Tehát Ábel juhpásztorkodása az öltözet előállításáért volt ( juhbõr, gyapjú). Abban az idõben és még sokáig létezett a termékeny félhold, ahol a föld magától hozta a búzatermést. Tehát az õsbûn utáni átok következményei (Ter 3:17), vagyis a föld elgyomosodása, csak lassan, idõvel vált valóra...
21. Nagy kérdés, hogy mi történt a teremtés napjainak világosságával és a két szent fával. Szerintem azok szellemi dolgok voltak, lathatók és tappinthatók, mint a megdicsőült test, és addig voltak velünk, amíg e világ külön nem vált a szellemi diminziótól, az eredeti szentség állapotától. Ez akkor a két dimenzió lassú különválása lehetett, a szellemi és az anyagi dimenziók szétválása. Ezeket a diminziókat aztán csak a Jákób létrája kötötte újra egybe (Ter 28:12), amikor az Úr, Ábrahám, Izsák és Jákob által ujra fel nem vette a fonalat a bűnbe esett emberiséggel. Tehát, amikor ez a világ belemeredt a halandóságba, akkor fokozatosan elhomályosodtak és eltüntek a szellemi dolgok: a mennyei világosság, a szent fák, az isteni táplálék és a virrasztó angyalok (Énok könyve 6.)...
Még sokáig elidõzhetnénk az Éden kertjében, de szerintem ennyi is elég ahoz, hogy elgondolkozzunk: magától lett ez a világ, vagy Isten teremtette és formálta azt az idõk folyamán?...
A mai tudományok, amelyek egy Isten nélküli, magától keletkező világról beszélnek, leginkább a sugárzásokra hagyatkoznak. Akár teleszkópba néznek, akár rádióspektrumokat analizálnak, akár radiómetrikus kórmeghatározást végeznek, mind-mind sugarakkal dolgoznak. Az ember ma a sugarakban és a fénysebességbe veti bizalmát. Pedig hát az Úr a sugarakat is készen odateremtette... Hogyan hihetnek inkább egy sugárban, mint Istenben, annak teremtőjében?...
Az Úr ma is cselekszik és létrehozza az Oltáriszentség csodákat, amikor az átváltoztatott szentostyában, a valóságosan jelen lévő Krisztus testét élő hússá és vérré változtatja. Aki a szentostyát Krisztus élõ szívizomjává és élő vérévé változtatja, nem tudta a világot megteremteni? Ne legyünk hitetlenek, hanem legyünk hívõk...
(Jn 3:16-21) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.
Ahogyan most látom a dolgokat az egy dolog, és amit majd odaát az Úrnál fogunk látni, az teljesen más dolog. Ott majd mindent úgy fogunk ismerni, ahogy van és nem lesz már több kérdésünk (Jn 16:23).
Ima: Uram Jézus, Te általad lett a világ, Te vagy a mi Teremtőnk és Megváltónk. Őrizz meg minket szent hitünkben és szabadíts meg minket a hitetlenség sivárságától. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése