Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részekben, hogy a Sátán tisztátalan, gonosz lekek seregeibõl áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve.

Ezek a lelkek, valószínüleg, kétféle származásúak lehetnek:

- Tisztan szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testbe született, és elhunyt teremtmények elkárhozott lelkei ( óriasok és emberek).

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegõégben (Ef 6:12; Jel 20;13) vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. 

Láthatjuk a Tóbiás esetében vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg ( Tób 8:3) vagy oldanak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot írtam ehhez a szentírási részhez:

Kedves X Y,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, egy akárki laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhiva...

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt
leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi, nem ellensúllyozza azt, amit hirdet.

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelkét, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az õ
hûtlen életét, mások elõtt is megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bûnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bûnben élnek,
ahelyett, hogy megfeddené õket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja õket a bûnben és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik.

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök
élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának.
Õ is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a
nevük az élet könyvében, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak
a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek.

A hamis sáfár hûtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak
használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök életbeni lelki "felszereltséget", amit az Istennel való közösségben, az örök életben mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfõbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való elvegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hûtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Pál kérdezi: Nem tudjátok-e hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel?

A kérdés itt, ami itt felvetõdik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják őt be?... Hát nem a hûtlenségrõl, a hûtlenekrõl és a világ fiairól van szó? Akkor nem lehetséges az, hogy itt nem az üdvözültekrõl és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetséges, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél láthattuk (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az örök hajlékába, az õ országába és most még szabadon kószálnak?... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek és szabadon mozognak? Tehát az feltételezhetõ, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testbe születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják õket a pokolba.

Van aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen pozíciójuk és feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk. 

Láthatjuk, hogy az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyõzte azt. Tóbiás könyvében láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte a démont és tudta, hogy mi annak a személyes gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imával. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányféléek lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a démonnak és ördögökké válnak?

Ima: Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnös emberen! Ámen.