Tapogatózás a démonológiában - Elsõ rész

Észrevehetjük, hogy a Sátán ellenkezésének, lázadásának van egy bizonyos fokozatossága és dinamikája. 

Sokan sokfélét mondanak a Sátán lázadásának okáról és idejérõl, de két dolog valószínûnek látszik:

1. A Sátán, az anyagi világ és az ember teremtésével kapcsolatosan lázadt fel;

2. A Sátán, az édenkerti õsbûn esetekor, már Isten ellen volt fordulva.

Ezekre abból sejthetünk rá, hogy mit céloz meg a Sátán tevékenysége. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Ez magában hordozza a szellemi világ és az angyali seregek, illetve az anyagi világmindenség és az emberek teremtésének történetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy a mi Istenünk az ajándékozás Istene, aki bevonja teremtményeit az Õ tervébe, megosztja önmagát és munkatársaivá teszi gyermekeit. Innen gondolhatjuk, hogy az angyalok már munkatársai voltak Istennek az anyagi világ megteremtésekor. 

Ebben a csodálatos munkában, a Sátánban valahogyan felülkerekedett a kevélység és úgy tûnik, hogy magáénak kívánta a teremtés mûvét, vagy legalábbis annak az anyagi, evilági részét. Ezt abból sejthetjük, hogy a Sátán ellopta Istentõl az embert az asszony által, majd magáévá tette az emberi nemet, ugyancsak az asszony által. Végül pedig uralmat igényelt az egész földkerekség fölött ( Jn 12:31; 14:30).

Hogyan tette meg ezeket? Az õsbûn esetében ( Ter 3) megrontotta Évát. Éva által meggyőzte Ádámot us, és a megrontott emberi természet által, ellopta Istentõl az egész tőlük leszármazó emberiséget.

Késõbb, elhagyva az egeket (Jud 1:6), asszonyokat vett magának az emberek leányai közül (Ter 6:4) és az óriások születése által megrontotta az emberi faj tisztaságát. Végül pedig még Isten Fiának, az Úr Jézusnak is, a világ uraként lépett fel a pusztai kisértésben ( Lk 4:5-6), olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte (Jn 12:31; 14:30). 

Irányadók a Miatyánk szavai : ...jõjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...(Mt 6:10, Lk 11:2)...

Láthatjuk, hogy a Sátán meg akarja hiúsítani Isten akaratát és országát a világban és az emberek életében...

A Sátán ellenkezése és lázadása, láthatóan több fokozatban bontakozott ki:

1. Az elsõ, a szívbéli lázadása és ellenkezése volt. A Sátán akkor még csak a szívében forralt gonoszat Istennel és az Ő dolgaival kapcsolatosan, és nem értett egyet Vele, de mivel tiszta szellemi lény, ezért gondolata, döntése már egyfajta cselekedet volt, egyfajta „kattanásszerû” és visszafordíthatatlan lelki változás.

2. A második a szóbeli ellenkezése volt, amelyben kijelentette nyilvánosan, hogy  “non serviam”, azaz “nem szolgálok”.

3. A harmadik Isten mûvének megrontása és elrablása volt az édenkerti bûneset által, amikor a Sátán rávette az embert, hogy egyen a tiltott fáról és elszakadjon Istentõl.

4. A negyedik az volt, amikor engedetlenül elhagyta a neki rendelt lakhelyet és méltóságát, a mennyet, és leszállott a földre, hogy testi élvezeteknek adja magát és asszonnyal éljen.

5. Az ötödik az volt, amikor arra vetemedett, hogy megkísértse a Megváltót, magát az Isten Fiát, ott a pusztában, majd a getcemáni kertben és a keresztfán.

6. A hatodik az volt, amikor harcba szállt Szent Mihály arkangyallal és seregeivel, amikor azok  kitaszították õt a mennybõl (Jel 12:7).

7. A hetedik az volt, amikor az Asszony ellen támadt vagyis az Egyház ellen, Krisztus misztikus teste ellen ( Jel 12:4).

8. A nyolcadik Krisztus második eljövetelekor van, a nagy öszecsapásban, amikor a Sátán legyõzettetik és megkötöztetik ( Jel 19:19).

9. A kilencedik akkor van, amikor a Sátánt megint eloldozzák és újból elcsábítja az embereket ( Jel 20:8).

Tudjuk, hogy mi, itt az anyagi világban, térben és idõben élünk. A szellemvilágban, ahol nincsen anyag, a szellemi dolgok nincsenek alávetve a tér és idõ korlátainak. Mégis, a transzcendesben is, beszélhetünk egyfajta idõrõl, mint a dolgok keletkezésének, vekövetkezésének sorrendjérõl. Az Úr Jézus azt mondja, hogy Õ elõbb van, mint Ábrahám: 

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”   

Tehát az Úr Jézus, összeméri a transzcendesben való létezést az evilági, történelmi létezéssel. Ebben az értelemben, habár a Sátán kárhozata már a korábbi egyes pontnál nyilvánvaló, sõt, a hármas pontnál, Éva és Ádám megrontásánál, Isten átokkal is kijelenti ezt, mégis azt olvashatjuk, hogy Jób idejében, a Sátán még ott jön-megy a mennyben, Isten színe elõtt, Isten angyalai között (Job 2:1). 

Habár a Sátán végsõ és teljes romlottsága nyilvánvaló, a mennybõl való kivettetése csak akkor következik be, amikor elõször nyilvánul meg a pogányok hite és üdvössége is. Amikor az föld végsõ határainak hódolata is megnyilvánul, akkor kezdõdik el a Sátán ítélete és kitaszítása...

(Jn 12:20-31) Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

(Lk 10:18) Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

(Jel 12:7-9) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.

A Sátán itt van közöttünk és tudatosítanunk kell, hogy nem vér és test ellen küzdünk, hanem megromlott égi fejedelemségek ellen...

(Ef 6:12) Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Megfontolás 

Jusson mindig eszünkbe, hogy a halálos bûn a gondolatban kezdõdik, amint ez a Sátánnal is történt (az egyes pont). Bennünk is egy megromló folyamat mehet végbe, ami után  "kattanásszerûen" megtörténik a rosszra való hajlás, a rossz mellett való döntés. Mivel mi még testben vagyunk és nem vagyunk beteljesedve, ezért még van lehetõségünk "visszakattanni" az igazságba, azaz még van idõnk megtérni. Azonban, emlékezzünk mindig arra, hogy az embernek sincs több megtérés a halála után...

Kérdések

1. Mi volt a sátán ellenkezésének és lázadásának közvetlen oka?

2. Az emberiség megrontása és elrablása közvetlen cél volt-e vagy ez csak az irigységének és a bosszújának következménye?

3. Miért férfi nemûként jelennek meg az angyalok, így a bukott angyalok is? Miért az asszony által rontották meg az emberiséget? Miért a nõket, az emberek leányait kívánták meg és vették maguknak feleségül? Miért nem lehetett mindez fordítva, nõként, a férfit környékezve meg?

4. Mi az összefüggés az Isten férfiképe, az angyalok férfi formája, Megváltónk, Fõpapunk és a szolgálati papság férfi neme között és az asszony protoevangéliumi szerepe között?

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik leginkáb rászorulnak irgalmadra. Ámen.