Elmélkedés a teremtéstörténetrõl

Kérdések

1. Kell-e elmélkedni a teremtéstörténterõl?...

Isten elénk tárta a teremtéstörténetet, hogy minden idõk embere meg tudja érteni azt valamilyen szinten, a maga módján. A posztmodern embernek is kötelessége, hogy megismerje Isten üzenetét, a mai tudományokban és felfedezésekben elõrehaladott, körülmények között...

2. Hogyan kell elmélkedni a teremtéstörténetrõl?

Elsõsorban kérnünk kell a Szentlélek segítségét és az értelem alázatát, hogy el ne ragadtassuk magunkat hiábavaló bölcselkedésekkel. A teremtéstörténetet az Egyház Tanítóhivatalának tanításával és a Szentírással összhangban kell elmélkedni. Igaz, hogy jómagam figyelembe veszek olyan apokrif irásokat is, mint pl. Énok könyve...

3. Milyen lelki haszonnal van ránk nézve a teremtéstörténet átelmélkedése?

Jobban megismerhetjük Teremtõnket,  a Szentháromság egy Istent. Jobban megfigyelhetjük a bűn eredetét, lényegét, hogy felismerve azt elkerüljük. Nagyobb világosságot kaphatunk a teremtett világgal és az élettel kapcsolatosan, hogy méginkább dicsõíthessük az Urat. Erõsíti a hívõben az istenfélelemet, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

Bevezetõ

A teremtéstörténetben minden szónak, minden igének, jelentõsége van. Amíg nem találtuk meg a bizonyos igének jelentõségét, addig csak úgy olvassuk a Teremtés könyvét, mint valami tanító mesét, annélkül, hogy megértenénk a lényeges dolgokat. 

Jómagam a teremtéstörténetet nem tekinthetem valamiféle tanító mesének, vagy csakis üdvtörténeti események szimbólikus árbázolásának, mert túl sok benne a testi, evilági konkrétum, amelyeket nem lehet mellõzni és nem lehet elválasztani a teremtéstörténet lelki mondanivalójától. A teremtéstörténet körül sok vita van (kreacionisták vs. evolucionisták), ezért elõrebocsájtom, hogy elmélkedésem csakis a személyes meglátásaimat vázolja fel...

Csak lelki vagy testi jellegû is?

A hivatalos szentírás kommentárok leszögezik, hogy a teremtéstörténetet csakis üdvtörténeti, lelki szempontból kell vizsgálni és annak nincsen semmilyen természettudonyányos értelmezése. Ha ez valóban igaz, akkor elfogadom, de amíg nem értem meg, addig ez az érv nem gyõz meg engem. Ha test szerint minden ember Ádám és Éva leszármazottja, ha Éva minden élõ ember anyja (Ter 3:20), akkor nekik valóságos, emberi természetük kellett legyen. Ha Ádámnak és Évának valóságos emberi természetük volt, akkor kellett létezniük valahol a térben és idõben. Ha Ádám és Éva az Édenben voltak, akkor az Édennek léteznie kellett valahol a térben és idõben. Ha az Éden kertejének két folyama ma is fellelhetõ a térképen (a Hiddekel, vagyis a Tigris és az Eufrátesz, Ter 2:14), akkor semmi okom azt hinni, hogy ezek csak szimbólikusan vannak a teremtéstörténetben. 

Ha az Úr Jézus az új Ádám (Róm 5) és ha az Úr Jézusnak valóságos emberi természete van, akkor a kölcsönösség elve szerint Ádámnak is valóságos emberi természete kellett hogy legyen. Mindezek összefüggésében, nem értem, hogy miért ne vizsgálhatnám a teremtéstörténetet természettudományos szempontból is. Hol volt? Mikor volt? Milyen volt? Mikor élt Ádám és Éva? Milyenek voltak? stb. És végül, ha az "elsõ teremtéstörténetet" oly sok képzett izraelita pap és írástudó rendezte versekbe az évszázadok során, akkor hogy nem tûnt fel nekik, hogy értelmetlen dolog a növényvilág megteremtése és létezése, a Nap megteremtése elõtt (Ter 1:11-14)? Hiszen õk is jól tudták, hogy napfény nélkül a növények nem élhetnek...

Az ég és a föld

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 

Ebben a mondatban a kulcsszó, az “eget” … Mit értünk az “ég” szó alatt?...

- Az elsõ ég, az a kék ég, amelyet a földrõl felnézve láthatunk: az atmoszféra.

- A második ég, a csillagos ég, amit a földrõl felnézve láthatunk, vagy az a csillagos ég, amelyet az asztronauták láthatnak az ûrbázisról: a világegyetem, vagyis a kozmosz.

- A harmadik ég, az az ég, ahová az Úr Jézus Krisztus felemelkedett a tanitványok szeme láttára, illetve ahová elragadtatott az a tanítvány, aki állítólag Szent János apostol volt: ez pedig a menny. 

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. 

(2Kor 12:2) Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.

Melyik égrõl van szó a (Ter 1:1)-ben? Az elsõ égrõl nem, mert az késõbb lett megteremtve a (Ter 1:6-7)-ben. A második égrõl sem, mert az is késõbb lett megteremtve, a (Ter 1:14-16)-ban. Tehát itt a harmadik égrõl, a menny megteremtésérõl lehetett szó...

A (Ter 1:1) szerintem arról szólhat tömören, hogy kezdetben Isten megteremtette a szellemi világot, azaz mennyet és az anyagi világot, vagyis a kozmoszt. Mivel az ég van elõl, ezért elõbb a szellemi világ lett megteremtve és csak azután az anyagi világ. Isten nemcsak megteremtette a szellemi és az anyagi világot, hanem be is népesítette azokat. Amint elsõsorban a szellemi világot teremtette meg, úgy azt is népesítette be elõször...

(Ter 2:1) Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. ( Károliban: seregével)…

(Neh 9:6) Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.

A Teremtés könyve nem fejti ki részletesen a menny és az angyalok karainak teremtését, de világosan utal rájuk. A teljes szentírásból tudomást szerezhetünk az angyalokról. Tudjuk, hogy azok karokba, hierarhiákba és seregekbe vannak rendezve és hogy vannak szerafok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (Kol 1:16). 

Négy arkangyal van: Mihály (Mihail), Gábor (Gabriel), Rafael és Uriel. Ugyanakkor Énok könyve egy sor angyalt említ meg. Ezek között Mihály és Gábor arkangyalok a kiemelkedõbbek. Az arkangyalokon kívül még le vannak írva a kerubok és a szeráfok, akik Isten közvetlen környezetében szolgálnak. Aztan ott van Azazel a bukott angyal, amely szerepel az Énok könyvében is, meg a Torában is (Lev 16:8-26)... Az angyaltant Dionüsziosz Areopagitész, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Aquinói Szent Tamás dolgozták ki az idõk folyamán, de megemlíthetjük a Temesvári Pélbártot is...

A katekizmus világosan tanítja, hogy Isten a semmibõl teremtett. Nem az isteni subsztanciából ragadott ki és alakította a világot, mert akkor Õ nem lenne különb egy alkotó teremtményeknél. Mégis, a (Zsid 11:3) azt írja, hogy Isten a láthatót a láthatatlanból teremtette. A láthatatlan nem semmi, csak nem látható. Ez arra utalhat, hogy Isten elõször a láthatatlan dolgokat teremtette meg a semmibõl és csak utána alkotta a látható dolgokat a láthatatlan dolgokból...

(Zsid 11:3)  A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.

Én ezt egyfajta mindent felölelõ, öngerjesztõ teremtésnek képzelem, amely folyamatosan halad a beteljesedése felé. Amint Isten nem csak közvetlenül világosítja meg teremtményeit, hanem a nagyobb lelki teremtmények is megvilágosítják a kisebbeket, úgy a nagyobb lelki teremtmények is, létrejöttük után, hozzájárulhattak a teremtés késõbbi munkájához, nem mind mind teremtõk, hanem mint segítõk. 

Hasonlóképpen, minek a semmibõl atomokat teremteni, ha az erõt anyaggá lehet sûríteni, illetve, minek a semmibõl bolygókat teremteni, ha az atomokat bolygókká lehet préselni... Tehát Isten a semmibõl teremtett, de lehet, hogy nem közvetelnül mindent a semmibõl, hanem a teremtés fázisai egymásra épülnek, mint egy mindent felölelõ folyamat. Ez picit hasonlíthat a számítógépes stratégiai játékokhoz, amelyben van amit létrehozol és van létrehozott dolog, amelyet munkába állítasz, hogy sokszorozza az építés hatékonyságát...

KEK 302 A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtő kezéből. Úgy lett teremtve, hogy még "úton van" (in statu viae) az elérendő végső teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni "gondviselésnek".

A “föld” teremtése, az anyagi világ, vagyis az univerzum teremtésére útalhat. Az univerzum azonban, itt még nem úgy néz ki, ahogyan mi ismerjük. Az univerzum ekkor még kietlen, sötét, hideg és mozulatlan. Nincs benne se Nap, se Hold, sem fénylõ csillagok és semmi hõ vagy mozgás...

A teremtés napjai

Nagyon leköti a figyelmünket az, hogy mit teremtett Isten és ez elvonja a figyelmünket arról, hogy hogyan teremtett. Fontos az, hogy Isten a teremtést napokra osztotta, és a napokat is nappalra és éjszakára osztotta.

 
Ezek a napok a következõek:

- Elsõ nap: Isten megteremti a világosságot, különválasztja a világosságot a sötétségtõl és létrehozza a világosság és a sötétség váltakozását. A világosság és a sötétség váltakozásának ciklusát napnak nevezi. Az elsõ este és reggel után, eltelik az elsõ nap és kezdõdik a második nap.

- Második nap: Isten megteremti az atmoszférát és így, a vizek egy részét felemeli az elsõ égbe, felhõ formájában, hogy megöntözze a földet. Így megteremtette a körülményeket a leendõ flórának, amely akkor még nem létezett...

(Ter 2:4-5) Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.

- Harmadik nap: Isten megteremti a százazföldet, kiemelve azt a vizekbõl és megteremti rá a növényeket.

- Negyedik nap: Isten megteremti az égi, világító testeket: a Napot, a Holdat és a fénylõ csillagokat. Mozgásba lendíti azokat, hogy világítsanak, válasszák el a világosságot a sötétségtõl, a nappalt az éjszakától, és mozgásuk által mérjék az idõt és az ünnepeket.

- Ötödik nap: Isten megteremti a vízi állatokat és a madarakat;

- Hatodik nap: Isten megteremti a szárazföldi emlõs állatokat és legvégül az embert, mint a teremtés végcélját és koronáját.

- Hetedik nap: Isten megpihent minden munkájából, megáldá és megszentelé a hetedik napot.

Észrevételek:

- Úgy tûnik, hogy kétfajta nap van jelen a teremtéstörténetben és kétfajta világosság-sötétség által uralt napszakasz. Az elsõ nap (napszakasz) az, amely a teremtés hat napjának mértéke és amely a teremtés elsõ napján jött létre. A második a nap (napszakasz) a közönséges, ma ismert 24 órás nap, amely a negyedik nap jött létre. Az elsõ napszakasz ismeretlen hosszúságú, de feltételezhetjük a mai mérték szerint, hogy lehetett ezer év vagy akár többmillió év is. Ezt egyes kreacionisták "nagy szakadéknak", idõszakadéknak is neveznek. Nem lehet tudni mekkora és szerintem nincs is semmi jelentõsége számunkra...

- Van ahol az elsõ világosságot a létezéssel, míg a sötétséget a semmivel asszociálják. Van ahol a világosság Isten jelenléte és a sötétség annak hiánya és van ahol a világosság a magasság és a sötétség a mélység. De itt a világosság Isten szava által lett teremtve (Ter 1:3) és a teremtett dolog nem lehet azonos a Teremtõjével. A teremtett világosság elõtt már létezett a föld, mint anyagi valóság. Ez a világosság és sötétség lehetett az angyalok "tiltott fája" : õk mindig a világosságott kellett volna, hogy válasszák...

- A vízbõl kiemelkedõ szárazföld, valószínüleg egy egytömbû õskontinens lehetett (Gondwana vagy Pangea?), amely csak késõbb szakadt darabokra. Lásd, az afrikai és amerikai kontinensek közötti törésvonalat... Ennek az õskontinensnek a közepén lehetett valahol az Éden kertje. Az atmoszféra, a csapadék és a flóra, mintha korábban lett volna, mint a Nap, ha szó szerint vegyük az elsõ teremtéstörténetet. Mivel a csapadék körforgásának és a flórának, szüksége van a Nap fényére és melegére, arra gondolhatunk, hogy a teremtés napjait mérõ világosság melege éltethette ezeket. Ez itt egy nagy kérdés...

Világosság és sötétség

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Milyen mélységekrõl van szó? A harmadik égbõl, vagyis a mennybõl nézve, csakis az anyagi világról, a kozmoszról, az univerzumról és a földrõl lehet szó. Akkor a földbolygót még teljesen beborították a vizek (az õsócean) és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Nem-e, hogy itt egy testi értelembe vett, fizikai világosság hiányáról beszélünk? Ekkor az univerzumban, valószínüleg még teljes sötétség, mozdulatlanság és fagy volt ( 0 F fok)...

 
Isten azt mondta, hogy legyen világosság és lett világosság. Ez a világosság két módon képzelhetõ el:

- Egyfajta homogén világosság, amely betölti be az egész világegyetemet.

- Egyfajta kigyúladt fényforrás, az ûr bizonyos pontján.

- Egyfajta szellemi vilagosság, ami nem lehet elképzelni.

Ha a világosságot lelkileg értelmezzük, akkor az teljesen más. Akkor lelki-szellemi magasságokról és mélységekrõl lehet szó...

Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtõl és így létrehozta a teremtés ciklusait. Ez nem azonos a negyedik nap létrehozott világosság-sötétség, ma ismert nap ciklusaival. 

Hogyan lehetséges ez? Az ûr egyik felébe világosságot hagyott, míg a másik felét elsötétítette? Vagy talán a világosság Isten cselekvése, míg a sötétség az Õ mozdulatlansága volt? Ha Isten világosságot teremtett, akkor a teremtését nem téveszthetjük össze a Teremtõvel, vagy az Õ megnyilvánulásával. Kinek szolgálhatott ez a fényforrás? Istennek? Nem, mert Õneki nincs szüksége sem fényforrásra, sem mércére. Az angyaloknak? Igen, lehetséges, azért, hogy mindig a világosságban cselekedjenek, szolgáljanak. A földnek, amelyet megvilágította? Igen, lehetséges, mert úgy tûnik, hogy a növények élhettek. Az embereknek? Igen, mert e napszakaszok ciklusai határozták meg az első szombatot...

A teremtés napjait mérõ "fényforrás" azt a célt is szolgálhatta, hogy egyfajta "tiltott fa" legyen az angyalok számára. Úgy látszik, hogy Isten mindent nappal teremtett és éjszaka szünetelt a munkájában. Mindig megvárta, hogy az este után reggel legyen és csak akkor kezdte el a következõ nap teremtõ munkáját. Ez talán arra taníthatta az angyalokat, hogy Istenhez hasonlóan, csakis nappal munkálkodjanak, a világosságban, és semmit se cselekedjenek éjszaka a sötétben (Jn 3:21). Az angyaloknak úgy kellett volna a világosság fiai legyenek, hogy mindent nappal, Istennel és Istenben vigyenek végbe. Az angyalok "tiltott fája" arra szolgálhatott, hogy mindig válasszák a világosságot és tartózkodjanak a sötétségtõl. És itt a világosság már lelki értelmet nyer. A bukott angyalok elhagyták a világosságot és a sötétséget választották. Az õskígyó valószínüleg éjszaka kísértette meg az elsõ emberpárt. Ezt onnan sejthetjük, hogy az õsbûn esete után, Isten, a nappali járása közben szólította meg a rejtõzködõ, bûnbeesett emberpárt...

(Ter 3:8) Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.

A teremtéstörténet misztériumai

A teremtéstörténetben négy misztériumot látok:

 
- A teremtés napjait mérõ fényforrást és napszakaszokat;

- A jó és a rossz tudásának fáját;

- Az élet fájáz;

- Az elsõ emberpár teljes tudatra való ébredését.

A teremtés napjait mérõ fényforrás, amelyet az angyalok "tiltott fájának” nevezek, a hetedik nap utan eltûnt és többé nem jelentkezik a szentírásban. A bûneset után nincs több említés a jó és a rossz tudásának fájáról. Ez a fa egy olyan valami lehetett, mint egy  valamilyen "ellen-eucharisztia", valami csábító és veszélyes dolog,  amitõl Isten óvta az embert és amelynek gyümölcséhez az õskígyó csábította õket. Az ember ehetett az Éden kertejének minden fájáról, de a tiltott fáról, a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát az ember élhetett minden természetes dologgal, de nem közelíthetett önerõbõl a természetfölötti ismerethez, a szellemi világ ismeretéhez. A tiltott gyülölcs leszakítása valami olyansmi lehetett, amely által az ember, Isten háta mögött, önerõbõl, bûnös módon szerzett magának szellemi autonómiát. Ez mintha a mágiához hasonlítana...

 
A bûnbeesett, teljes öntudatra ébredt ember, hasonló lett Istenhez és képes volt önkényesen, Istennel visszaélve közelíteni az élet fájához. Ezért Isten elzárta útját az élet fájához. Az ember így megismerte mind az Istenben lévõ, mind az Istenen kívül lévõ életet. Az egy parancsolatnak "éjszakai" megszegése, létrehozta benne a lélek fekete foltját, a bûnt, amelyet szégyenleni és takargatni kellett. Ez a helyzet hozta létre az ember számára a meztelenség fogalmát, mert csak az meztelen, akinek takargatnivalója van. A takargatnivaló miatt volt szükség ágyékkötõre meg bokorban való rejtõzködésre, mint pótcselekvésre...

(Ter 3:22-24) Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Az élet fája hasonlított az Eucharisztiához és arra útal, hogy az ember róla táplalkozott lelkileg és örök életre rendeltetett. A kert minden fájáról ehettek csak a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát ehettek és ettek is az élet fájáról, amíg el nem szakadtak az õsbûn által Istentõl. Az eredeti szentség állapotából, az evilági életbõl, fel kellett volna fejlõdnie az embernek az örök, szellemi, megdicsõült létre. Mivel az ember egy Isten nélküli szellemi autonómiára törekedett, ezért többé már nem közelíthetett az élet fájához, Istenhez és meg kellett halnia: elõbb lelkileg, aztán testileg is...

Az Éden kertjét és a két fa helyét vélhetõleg a Özönvíz törlölte el, amikor megszûnt az õsvilág és az elsõ emberrel kötött első szövetség. Isten majd egy új szövetséget kötött Noéval, amelyet egy új természeti jelenséggel, a szivárvánnyal pecsételt meg. Az új világban, az újonnan kijelentett, "szivárványos" szövetségben, a fent említett misztériumok eltünnek és csak a bûnbeesett, teljesen tudatára ébredt ember marad. Az özönvíz utáni új világban, már több kontinens létezik. Minden megváltozik, de a régi Éden kert területének egy része és környéke: Kánaán földje, Mezopotámia, Babilon, a Tigris és az Eufrátsz vidéke és Egyiptom, felismerhetõen  megmaradnak...

Két teremtéstörténet?

Két teremtéstörténetrõl beszélnek és két különálló stílusról (Ter 1 és Ter 2). Bizonytalannak látom a biblikusok magyarázatait... Jómagam, a laikus ember szemével, nem igazán látok két teremtéstörténetet, hanem egy és ugyanazon teremtéstörténet két formáját: látok egy makro és egy mikro-teremtéstörténetet.  A makro-teremtéstörténet, a hét napra osztott, nagy léptékü, egész univerzum teremtését leíró történet, míg a mikro-teremtéstörténet behatol a teremtés végcéljába, az Édenbe és közelrõl írja le az ember teremtését. 

A két történet között nem látok semmiféle elkülönülést vagy ismétlõdést, hanem mintha szerves egységet alkotnának és kiegészítik egymást. Akkor látnék két teremtéstörténet, ha például, a második teremtéstörténetben megismétlõdne a föld és az élõvilág teremtése. Tehát én úgy látom, hogy egy teremtéstörténet van, amelynek van egy makro és egy mikro-teremtéstörténet fejezete. Hogy idõben, stílusban és források szerint, hogyan alakult a két teremtéstörténet, az számomra teljesen közömbös. Számomra csakis az Elsõ szerzõ számít és csakis az üzenet végsõ formája...

A teremtéstörténet és a legendák

Különbözõ kultúrákban vagy apokrif íratokban olvasni lehet legendákat, leírásokat a teremtésrõl, az özönvízrõl, az istenekrõl, félistenekrõl, stb. Hasznos lenne mélyrehatóan megvizsgálni ezeket, a Szentírás fényében, hogy miként viszonyulnak Mózes könyveihez. Ha nem is tudnánk bizonyossággal, de rásejthenénk néhány dologra és egy képet alkothatnánk magunknak az õsrégi időkről... 

Az írás is arra buzdít, hogy kutassuk a régi idõket...

(MTörv 4:32) Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

Az elmélkedésem gyenge pontjai

Az elmélkedésem gyenge pontjai, hogy elszakadnak imitt-amott a hivalatos szentírás kommentároktól, biblikusok magyarázataitól, azáltal, hogy a teremtéstörténetet profán, természettudományi szempontból is megközelíti. Ezt, tudomásom szerint, a mai teológusok hevesen elútasítják... 

Ugyanakkor, úgy veszem, hogy a Bibliának valójaban csak egy szerzõje van, Aki végsõ soron Isten, és azért van, hogy kinyilatkoztasson, eligazítást adjon a hit és az erkölcs kérdéseiben. Ennek ellenére, szerintem, nem káros vagy netán gnosztikus, ha ezeket végigelmélkedjük, annélkül, hogy tévedhetetlen igazságnak állítanánk be...

Lelki tanulságok

1. Isten mindent tervszerûen teremtett és semmi sincs véletlenül a világban;

2. Isten minden munkájával tanítja teremtményeit és rendet határoz meg számukra;

3. Az élet csakis Istenben van, a világosságban, azaz az õ akarata szerinti életben;

4. A legfontosabb dolog az élet, nem a tudás, a hatalom vagy a nagyság;

5. A lelkiek és a testiek párhúzamosan haladnak, mégis szétválaszthatatlan egységet alkotnak;

6. A teremtett dolgok bármennyire is nagyok, mégis végesek és korlátozottak;

7. A világegyetemet és a természettudományokat nem szabad isteniteni, mert azok ideiglenes dolgok, amelyek hamarosan elmúlnak;

8. A teremtés legfontosabb napja a hetedik nap, amikor Isten megpihent munkájából és ezért szenteljük meg a hetedik napot, ami a végsõ nyugalom;

9. Isten nagyon szereti teremtését és nem utálja azt meg soha: soha sem engedi ki kezébõl azt, ami az Övé;

10. A teremtéstörténet minden mozzanata Istent dicsõíti: dicsõséges, csodálatos és gyönyörûséges az Úr és minden mûve.

Ima: Uram Jézus, Általad, Teveled, Tebenned és Teérted teremtetett minden ami van. Ismerjék meg dicsõséged az emberek fiai. Ámen.

Kapcsolódó odal: A biblia és a természet.