Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák

Kihirdették a dohányzás ellenes törvényt. Egyes elfogult keresztények jubilálnak és hajráznak, csak azt nem értem, hogy mire fel. Mire jó egy eltúlzott törvény? Jónak gondolhatunk egy törvényt, ha az nekünk jó, de mások jogait igazságtalanul korlátozza? Hogyan fog majd tudni teljesíteni a munkában egy szivaras ember, akinek óránként szüksége van arra, hogy elszívjon egy szivarat? Hogyan fog szórakozni és szocializálódni egy szivaras ember, aki egy kávé vagy sör mellé szivarat szokott szívni? Nem lehet a XXI.-ik században elkülöníteni egy helységet a dohányzóknak? Ja, hogy mondjon le? Mindenki! De azonnal! Miért? Mert valaki azt mondja? Milyen jog és erkölcs alapján? Jómagam 13 évig szivaraztam. A maximum amit fogyasztottam, 2 csomag volt napjában. Elhagytam a szivarazást 26 éve. Tehát jól ismerem mind a két állapotot. Tömören: ez a törvény felháborító és még felháborítóbb az egyes elfogult keresztény emberek örvendezése.

(Mt 9:13) Menjetek csak, és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák
 

Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák

2012. november 27. kedd 15:52

Hallott már pöfékelő pápákról, tubákos szentekről, dohánytermesztő szerzetesrendekről, valamint a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságáról? S hogy számos szentté avatási perben hozták fel a jelölt ellen, hogy dohányzott, sikertelenül? A dohányzás és a katolicizmus története. 

 

Az első missziós papok számára, akik Kolumbusz nyomán az Újvilágba érkeztek, a bennszülöttek dohányfüstbe burkolózása valamiképp szentségtöréssel ért fel, azt ugyanis a szentségek kifigurázásáként fogták fel; habár az indiánok a dohányfüstben a láthatatlan lelkekkel való kapcsolatteremtés eszközét látták – írja a dohányzás és a katolicizmus összefonódásának történetét bemutató cikkében a Catholic World Report (a képen XXIII. János pápa cigarettázik, még pápasága előtt).

1575-re már az újvilági szinódusok gyakori témájává vált a probléma, hogy a katolizált bennszülöttek a templomban sem mondtak le a füstölésről, amelyet ráadásul részint incenzálásként és a Szentlélek hívásaként fogtak fel. A mexikói püspökök meg is tiltották a templomban való dohányzás szerte Amerikában.

1583-ban egy limai szinódus az „örök kárhozat” terhe mellett megtiltotta a papoknak, hogy a szentmise bemutatása előtt dohányozzanak – a határozat akkurátusan sorra veszi a dohányzás fajtáit, beleértve a dohány rágicsálását és a dohánypor orron keresztül való felszívását – azaz a tubákolást. 1588-ban a bíborosok kollégiuma megerősítette a spanyol újvilági kolóniára vonatkozó tiltást. (Az 1980-as években egyébként egyes katolikus indiánok újra rituális dohányzásba kezdtek a misék előtt Latin-Amerikában.)

A probléma azonban nem maradt meg az Újvilág határain belül, a dohányzás ugyanis gyorsan terjedt az Óvilágban is, papok és egyszerű hívek közt egyaránt – legyen szó füstölésről, rágcsálásról vagy tubákolásról. Alig volt néhány ember, aki a dohányzás káros hatásait, az egészségrombolást, a függőséget, a büdöset hangsúlyozta volna, sokkal inkább jótékony mivoltára helyezték a hangsúlyt: kellemes mivoltát hangsúlyozták, azt, hogy megállásra kényszerít, szemlélődésre késztet és közösséget teremt – sőt, a tubákolás esetében pozitív egészségügyi hatásokról beszéltek, minthogy a dohány tisztítja az orrjáratokat.

Kétségtelen, hogy a dohányzás nem csak Új-Spanyolországban, hanem Európán belül is gyorsan terjedt az Egyházban. Olyannyira, hogy liturgikus visszaélésekhez is vezetett, minthogy sok hívő és pap nem volt hajlandó lemondani a dohányzásról a szentmise közben.  

Dohányzás a misén

Ez a szélsőséges példa is mutatja, hogy templomi dohányzás egyre súlyosabb problémát okozott, így az egyházi hatóságok egyre többfelé tiltották a liturgia előtti és alatti, néhol pedig a templombeli dohányzást. A papság esetében a szent áldozat bemutatásához szükséges tisztaság miatt is különösen hangsúlyosan merült fel a kérdés: a liturgia közben mind a papnak, a pap kezének és a liturgikus öltözetnek is abszolút tisztának kellett volna lennie.

Így aztán 1642. január 30-án kelt bullájában, a Cum Ecclesiae-ben VIII. Orbán pápa a sevillai katedrális dékánjának kérésére automatikusan beálló kiközösítés (latae sententiae) terhe mellett megtiltotta a sevillai egyházmegye területére vonatkozólag, hogy bárki dohányozzon a templomokban, legyen szó akár pipázásról, akár egész dohánylevelek, vágott dohány vagy pordohány élvezetéről. Az ok a bulla szerint a templomok bekoszolódástól való megvédése volt. A sevillai egyházmegyében olyannyire elterjedt a dohányzás, hogy a hívek, ministránsok, kórustagok, de még a papok is dohányoztak a szentmiseáldozat bemutatása közben is – egyes papok egyenesen az oltár szélére helyezték tubákos dobozukat.

Rómában a bulla magyarázataként terjedt Jób könyvének egyik mondata: „Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?” (Jób 13,25) Ez aztán több városi legendának adott alapot, például annak, miszerint a pápa úgy, ahogy van, betiltotta a dohányzást, vagy hogy azt hitte volna, hogy a tubákolás fokozott szexuális extázist okoz. Egyesek odáig merészkedtek, hogy azzal vádolták VIII. Orbánt, hogy betiltotta a tüsszentést.

Mindenesetre 1650-ban X. Ince megerősítette elődje rendelését, és újra megtiltotta a dohányzást a templomokban, kápolnákban, a sekrestyében, és külön kitért a Lateráni-bazilika és a Szent Péter-bazilika csarnokára. Ennek részben az volt az oka, hogy igen sok időt és pénzt áldozott ezen csarnokok márvánnyal való díszítésére, s nem szerette volna, ha azt elszínezi a dohány. XI. Ince újfent megerősítette elődjei rendelkezéseit. 1685-ben már arról vitatkoztak a teológusok, hogy a bullák ezen kitételeit vajon implicite az egész Egyházra, illetve minden, a templomhoz kapcsolódó épületre vonatkozólag kell-e értelmezni.

XIII. Benedek, aki egyébként maga is hódolt a tubákolás szokásának, újra megtiltotta az oltárnál és a tabernákulumnál való dohányzást, illetve kiközösítés terhe mellett kitiltotta a dohányt az egész Szent Péter-bazilikából, mivel megfigyelte, hogy a hívek jelentős része ki-kiugrik a miséről egy tubákra, ami igencsak zavarta a liturgiát – az azon való elmélyült részvételről nem is beszélve.

Ekkoriban merült fel az a kérdés is, hogy a dohányzás vajon a böjt megtörésének számít-e. Liguori Szent Alfonz, maga is nagy tubákos, a gyónóknak írt útmutatásában határozottan a nemmel felel a kérdésre a tubákolás esetében, még abban az esetben is, ha a dohány egy kis része a gyomorba jut, de a dohányrágást sem tartotta problémának – más szerzők is egyetértettek vele, bár hozzátették, hogy ha nagyobb mennyiségű dohány jut a gyomorba, akkor az már a böjt megszegése.

Pápai tubák és pápai humidor

XIV. Benedek úgyszintén rendszeres tubákos volt. Egyszer, mikor egy szerzetesrend vezetőjét fogadta, meg is kínálta az illetőt tubákkal. A rendfőnök azonban azzal utasította el, hogy nem szokott ily módon vétkezni. A pápa azzal felelt: „ez nem bűn, ha az volna, önnek is volna” – mármint tubákos doboza.

IX. Piusz megrögzött tubákos volt – olyannyira, hogy naponta többször kellett átvennie fehér pápai reverendáját, hiszen a folyamatosan használt dohány pora könnyen elszínezte azt. A pápai tiarát az egyik leghosszabb ideig viselő főpap látogatóit is megkínálta dohányporából. Pontifikátusa alatt egyébként a pápai állam monopóliumot hirdetett a dohánykereskedelemre, 1863-ban pedig felállították a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságát, melynek a Trasteverén, a Piazza Mastaion húzták fel a központi épületét, és alá rendelték a dohányipar rendbetételét.

Az olasz egység megteremtése idején Viktor Emmanuel király volt, hogy a pápával tárgyalt, s amikor IX. Piusz meghallotta a számára elfogadhatatlan feltételeket, olyan erővel kopogott az asztalon tubákos dobozával, hogy az elrepedt. 1871-ben a pápa felajánlotta arany tubákos dobozát, az oldalán két bárányábrázolással a virágok és lombok közt a lottó főnyereményének, hogy így szerezzen pénzt egyháza számára.

XIII. Leó úgyszintén a tubákolást részesítette előnyben. Pápasága előtt, mikor még Gioacchino Pecciként brüsszeli nuncius volt, gyakran jelent meg a könnyed életet élő fiatal arisztokraták társaságában. Egy vacsorán egy szabadgondolkodó gróf úgy gondolt, megvicceli a nunciust, és odanyújtott neki egy tubákos dobozt, amin egy meztelen Vénusz volt látható. A nuncius tiszteletteljesen azzal a megjegyzéssel adta vissza a dobozkát: „Valóban, gyönyörű! Gondolom, a dobozon a grófné látható!” A társaság nevetésben tört ki. Élete vége felé egyébként XIII. Leó nem szívesen tett eleget orvosai tanácsának, miszerint le kell szoknia a tubákról.

X. Szent Piusz tubákolt és szivarozott, még pápai humidora is volt (sőt, elneveztek róla egy szivarmárkát, a képen pedig egy, az ő arcképével díszített szivarosdoboz látható). Fel is hozta ellene az ördög ügyvédje szentté avatási perében, hogy rossz szokása volt a dohányzás. XV. Benedek nem dohányzott, és azt sem szerette, ha mások dohányoznak a jelenlétében. XI. Piusz alkalmanként szivarozott. XII. Piusz nem dohányzott, XXIII. János pedig már a cigarettát részesítette előnyben. VI. Pál sem dohányzott, ahogy I. János Pál sem – habár hirtelen halála után egyesek azt feltételezték, hogy annak oka talán a súlyos dohányzás volt. II. János Pál a nem dohányzó római püspökök sorát gyarapította, XVI. Benedekről viszont az hírlik, hogy nem veti meg a cigarettát – vagy legalábbis egyszer látták, amint elmélyülten járkál a vatikáni kertekben, és Marlborót szív. 

Szent füst, vagy inkább füstölő szentek

Miután Marie Thérèse de Lamourous megvizsgálta Avilai Nagy Szent Teréz palástját a karmeliták párizsi kolostorában, azt jegyezte fel: még azokat a kis foltokat is tanulmányozta, amelyek spanyol tubák maradványának tűnnek.
A tubákfüggés fontos kérdés volt Bosco Szent János, Cupertinói Szent József (1603-1663, a repülés, a pilóták és a tanulás védőszentje) és Néri Szent Fülöp boldoggá avatási perében. Az első két szent esetében az ördög ügyvédje azzal érvelt, hogy nem gyakorolhatták hősies fokon az erényeket, hiszen tubákoltak. A cupertinói ügyvédje azonban a József életében vele folytatott, fennmaradt beszélgetésekre hivatkozott, amelyekben azt vallotta, hogy a dohány segített neki tovább fennmaradni éjjel imádkozni, valamint meghosszabbítani a böjtjeit. Fülöp esetében egyesek azt hangoztatták, hogy a teste azért maradt fenn, mert konzerválta a dohány.

A lourdes-i Bernadette Soubirous-nak gyermekkorában az orvos tubákot írt fel az asztma ellen (a tubákos doboza ki is van állítva Lourdes-ban). Később úgy emlékezett, hogy mennyire felháborodott egyik tanára, amikor 16 éves korában tubákot fújt szét a teremben egy  óra alatt, és mindenki tüsszögni kezdett. Később, mikor már szerzetesnő volt, egy rekreáció alkalmával elővette tubákos dobozát a nővérek legnagyobb megrökönyödésére. Egyik társa még meg is rótta: „Marie-Bernard nővér, téged sosem fognak kanonizálni!” „Miért?” – kérdezte Bernadette. „Mert tubákolsz. Ez a rossz szokás majdnem kizárta (a szentek sorából – a szerk.) Páli Szent Vincét!” „Te, nővér – válaszolt Bernadette – pedig azért leszel kanonizálva, mert nem személyeskedsz!”

Vianney Szent János gyakran órás gyóntatásai közben tubákolt. Pio atya habitusa egyik zsebében tartotta a tubákját, és rendszerint megkínálta vele a látogatókat. Egyik életrajzírója szerint egy onkológiai konferencián Pio atya egy rákról szóló előadás közben odafordult szomszédjához, és megkérdezte: ön dohányzik? Mikor igenlő választ kapott, a kapucinus szerzetes felemelt ujjal figyelmeztette az illetőt: „ez nagyon rossz!”, majd egy másik doktorhoz fordult, és megkérdezte: „van dohánya?”

Jezsuita dohány

A jezsuiták, a ferencesek, augusztiniánusok és a dominikánusok jelentős dohányérdekeltségekkel rendelkeztek a 16-17. századi Közép- és Dél-Amerikában, ahol nagy dohányültetvényeik voltak. A jezsuitákat a protestánsok és szekuláris ellenfeleik azzal vádolták, hogy mérgezett dohányt hordanak magukkal, és azzal mérgezik meg ellenfeleiket. A CWR cikkírója, John B. Buescher, a vallástudományok doktora gyorsan leszögezi: erre ő nem talált bizonyítékot. De a „jezsuita dohány” fogalommá vált. A jezsuiták Kínában is gyorsan terjesztették a dohányzást, főleg a fővárosban, Pekingben, a Mandzsu-dinasztia alatt, olyannyira, hogy egy idő után a katolikus konvertitákat „dohányzóknak”, „tubákolóknak” hívták a birodalomban.

A 19. század során azonban a tubákolást egyre inkább felváltotta a szivar és a pipa, majd később a cigaretta. Az irodalmi források szerint a tubák a szegények szokása maradt, valamint egyes konzervatív papoké, akik nem voltak hajlandóak átszokni az új módira. William Faber atya, Néri Szent Fülöp papi rendjének tagja 1846-ban azt írta egy levélben, hogy mindenképp látni akarta őt Firenzében a kamalduliak elöljárója, aki épp betegen feküdt dohánnyal teli ágyában.

A katekizmus ezt írja:
2289. Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet - a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat - az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.
2290. A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben.

A The Galaxy magazin egy 1870-es számának egy cikke (a címe: Tíz év Rómában) szerint Róma egyik jellegzetes figurája a dohányos dobozzal mászkáló, barna ruhás kapucinus szerzetes. Egy női szerző, And Maud Howe pedig azt írt a1898-ban a The Outlookba, hogy az olaszoknál a régimódiak és az öregek még mindig tubákolnak, amit a papok is szentesítenek. Rómában pedig még olyat is látott, hogy egy pap az oltárnál belecsippantott a tubákjába. James Joyce pedig, amikor Flynn atyát jellemzi a Dublinersben, azt írja, hogy a tubákolás a XX. századra kiment a klerikusi divatból.

1957 szeptemberében XII. Piusz meglátogatta a jezsuiták általános rendi gyűlését, amin megragadta az alkalmat, hogy számos, a világiak számára legitim, de felszínes szokás elhagyására szólítsa fel a Jézus Társaságának tagjait, többek közt megemlítve a „széleskörben elterjedt dohányzást”.

2002-ben pedig II. János Pál kiadta azt a rendelkezést, miszerint tilos a dohányzás a Vatikán területén a valamint a Vatikán ellenőrzése alatt álló helyeken (ami többek közt a pápai nunciatúrákat jelenti) a sokak által látogatott tereken és a munkahelyeken. A tilalom megszegőjét harminc euróra büntethetik.

Magyar Kurír (szg)

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon, a képek csak a szerkesztőség engedélyével felhasználhatók.

Órások éltek - harmadik rész

Újból vissza a témára, azt, hogy óriások éltek a földön, két dolog is bizonyítja:

- A Szentírás kánonba felvett könyvei;

- A világon mindenhol fellelhető sokféle megalitikus kőépítmény és faragvány.

Ezek kifejtettem az Óriások éltek és Óriások éltek – második rész írásokban. Azonban, az óriások témájában van még néhány részletkérdés, mint pl.: hogyan éltek ezek az óriások, mivel foglalkoztak és milyen volt a társadalmuk?...

Az utolsó évszázad archeológiai feltárásai is egyértelmûen bizonyítják, hogy léteztek óriások a földön... Ezek a feltárások, fontossági sorrendben, a következők:

1. Az egyiptomi megalitikus épitmények és szobrok;

2. A Costa Rica-i óriás kõgolyók;

3. A Gornaya Shoria hegységben található megalitikus kõfal;

4. A japán, Yonaguni tengeralatti kõfaragványok;

5. A mexikói, perui, boliviai, chilei megalitikus kõalkotások, amelyeket most nem sorolok fel, mert azok nem hoznak semmit pluszba a témához...

1. Az egyitomi megalitikus szobrok azért fontosak, mert ezok a vezető szerepet betöltő, leghatalmasabb óriásokat ábrázolják. Ez arról tanuskodik, hogy az óriások között létezett egy jól meghatározott hierarchia. Voltak hatalmasok, hatalmasabbak és volt a leghatamasabb, aki a király volt (nem pedig fáráó), és aki uralkodott mindenki fölött. Ő viselte és birtokolta a hatalom szimbólumait és eszközeit...

2. A Costa Rica-i kőgolyók ( kb. 300 db.) azért fontosak, mert ezek arról tanuskodnak, hogy az erőmutatványok, az edzések és az erőversenyek, fontos szerepet játszodtak az óriások életében. Ilyen kõgolyókat találtak még Új Zélandon, Boszniában, Kínában és Ausztráliában is. A kisebb óriások, kisebb golyókat emelgettek, kb. 70-100 cm átmérőjüeket, míg a nagyok 2,5-2,7 m átmérõjű, 10-15 tonnás kőgolyókat emelgettek.

Megfigyelhetjük, hogy ez az erőpróba napjainkban is gyakorlatban van az erős emberek versenyein. Ezek a kőgolyók azért is nagyon fontosak, mert ezekből lehet következtetni az óriások méretére. Az óriások átlagban 4-6 méter magasak voltak, de ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb kőgolyó 2,7 m átmérõjű, és 15 tonnát nyom, akkor  beszélhetünk akár 10-11 méter magas óriásról is...

3. A Shoria hegységben található megalitikus kőstrukturáról először is le kellene szögeznem, hogy szerintem az egy mesterségesen épített fal, és nem egy természetes képződmény. Ezt az is bizonyítja, hogy egyes kőtömbök tövében nem kőszikla van, hanem termőtalaj. Másrészt, látható, hogy többféle strukturájú kõtömbök vannak egymásra rakva a falban. Harmadrészt, olyan vájatok is vannak ott, amelyek egyértelműen kézi faragások nyomai. A fal csak részlegesen lett elkészítve, mert valószínűleg az özönvíz gátat vetett a további építkezésnek.

Az a kérdés, hogy miért akartak falat építeni vagy miért építettek falakat ezek az óriások? A válasz talán a kínai fal okában keresendő... Azért építhették, mert ellenségeskedés, háború volt az óriások között, és az ellenség útját kőfallal lehetett elzárni, és amögött lehetett védekezni a zúdúló kősziklák elől... 

Az óriások közötti háboruskodást Énok könyve is megemlíti. Ha megfigyeljük a kõfalak magasságát, akkor meg lehet saccolni az ellenség méreteit is. Peruban, Boliviában is látni tökéletesen összecsíszolt kőfalakat. Csak falak vannak és semmi más... Van amelyik egy doboldalban, czik-czak alakzatban épült. Ezek a zúduló kövek elleni védelemre szolgálhattak. Egy óriást csakis kővel lehetett megölni, mert nem volt olyan fémfegyver, amely végezhetett volna velük...

 

 

 

 

 

 

Az egyitomi kőbányák, a yonaguni tengeralatti kõstrukturák azt bizonyítják, hogy az óriások hatalmas, akár több ezer tonnás kőtömböket is kivágtak és elszállítottak az özönvíz előtti korszakban. A kérdés az, hogy mindezeket a munkálatokat csakis az óriások végezték? Feltételezhetõ, hogy nem, hanem az ördög atyjuk segítségével is, a földre szállott, testet öltött, bukott angyalok segítségével.

Az óriások életével kapcsolatosan, egy érdekes tanulmány lehetne az óriások szexuális élete is, mert az óriásoknak nem csak hatalmas méretük volt, nemcsak nagy erejük volt, nemcsak nagy fiziológiai szükségletük volt (táplálék, ruházat), hanem erőteljes szexuális indulatok is dúltak testükben, amelyeket valahogyan ki kellett elégítsenek.Az óriások időszakában jelenhettek meg a bizonyos romlottságok, perverziók az emberiség életében, mert nem minden óriásnak juthatott megfelelő pár. Ők kezdhették el a homoszexuális életet és a bestialitást, mert nem mindegyik óriás talált magának feleséget. Ők vezethették be a királyságot, a hierarchiát, a testi erő dominanciáját és a rabszolgaságot...

Amit ma az iskolákban tanítanak az evolucióról és az ember őstörténetéről, szerintem mind kamu. És ezt ma már sokan így gondolják... Darwin szerintem nem akart egy hazugságot terjeszteni. Ő csak megfigyelt egy bizonyos rendezettséget a teremtésben és az élővilágban, ahogyan és amilyen rendben teremtette Isten az élőlényeket. De az ő elméletét felhasználták az ateisták a világ elhitetésére. Hogyan férhet össze az ősember és a kőkorszak elmélete a mára már fetárt, megmagyarázhatatlan, megalitikus alkotásokkal, amelyeket jóformán a mai eszközökkel sem bírnak megmozdítani és megalkotni?...

Nem állítom, hogy a kreacionistáknak van igazuk. Valóban, én is úgy hiszem, hogy az ember nem közvetlenül a porból lett. De, aki beveszi az ősrobbanás elméletét, beveszi azt, hogy az élet magától lett a földön és rendeződött ilyenné amilyen, az semmit sem értett meg az életből. Méghogy az ember magától lett a majomból homo-sapiensé, és hogy a kőkorszakból magától fejlõdött ki a mai posztmodern ember... Hiába várjuk, hogy a kutatók majd elismerik a tévedésüket. Ez azt jelentené, hogy újra kellene gondolni és írni az egész emberiség történetét, az egész iskolai és egyetemi oktatást és a kutatási pénzeket sem lehetne az emberek elhitetésére pazarolni. Ezt sohase fogják megtenni…

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a Szentlélek benső tanítása által megmutatod az összefüggéseket. Kutatva a régieket, megérteted velünk a mai titkokat is. Ámen.

Máriás élmény

Nemrég ért véget a Mária tisztelet Erdélyben kiállítás, amelyet a Csíki Székely Múzeum szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a ferencesek Kisebb Testvérek Rendjének Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya és a Csíkszereda Polgármesteri Hivatal támogatásával. Olvastam a sajtóban a megnyitóról, láttam a képeket és én is megkívántam, hogy megtekintsem a kiállítást. 

 

Nemsokára el is mentünk a feleségemmel a múzeumba. Sajnos, mivel nem ismertük a múzeum nyitási rendjét és d.u. 5 körül értünk oda, alig 45 percünk maradt a kiállítás megtekintésére. 

A lényeg az, hogy amint beléptünk az elsõ terembe, rögtön megéreztem a Lélek jelenlétét és egy sugallat ezt mondta a szívemben: A Szûzanya nagyon szeret téged! Továbbhaladtam a termeken, mintha mi se történt volna, de lélekben ledermedtem ennél az élménynél. Éreztem, hogy Krisztus békéje száll le rám és a Szûzanya mindent elhessegtetõ, megnyugtató szeretete vesz körül. 

Azon töprengtem, hogy vajon a Szentlélek szólt-e, de inkább arra tippeltem, hogy ez egy angyal “hangja” volt. A szeretet és a béke érzése mindvégig velem volt, amíg a múzeumban tartózkodtunk. Mivel az idõ nagyon rövidnek bizonyult, elhatároztam, hogy még egyszer visszajövök és zavartalanul fogok figyelni a lelki megtapasztalásomra.

Nemsokára vissza is tértem a múzeumba, egydül, a fényképezõgépemmel felszerelkezve, és alaposan végigjártam minden képet és szobrot. Ekkor már nem tapasztaltam semmi rendkívülit, de a vetítõteremben leülve végigimádkoztam a rózsafûzért és olyan forró szeretetet éreztem, mint a amilyent egyes ünnepekkor szoktam érezni a szentmise alatt. Többször is megfordult a fejemben, hogy tegyek tanuságot a megtapasztalásmról, s ekkor olvasom a Szekelyhon-on, hogy bizony mások is megtapasztalták, hogy a múzeum egy idõre szakrális térré változott.

Amint azon töprengtem, hogy ugyan miért is szeretne engem a Szûzanya, eszembe jutott egy korábbi élményem. Szolgálati küldetésbe kellett utaznom az anyavállalathoz. Korán reggel, az autóban, azon törtem aggódva a fejem, hogy miként is lesz majd, mert a küldetés témája igencsak kényes volt. Amint ezen töprengtem, egy látomásom volt.  Azt láttam, hogy a Szûzanya áll velem szemben és egyenes karokkal, határozottan nyújtja felém a kis Jézuskát. A karocskái alatt fogta a Jézuskát, felém fordítva és úgy nyújtotta nekem. Megzavarodva ráztam ki a fejembõl ezt a képet. Nem értettem meg semmit belõle…

Egy idõ után aztán meglátogatott bennünket egy ismerõsünk a kisbabájával. Egy adott pillanatban az anyuka, se szó se beszéd, a legtermészetesebb mozdulattal átadta nekem a kisbabát. Már elég rég volt, amikor kisbabát fogtam a karjaimban. Az arcomhoz szorítottam pihés fejecskéjét. Ekkor két dolog érintett meg: a kisbaba törékenysége és az anyuka bizalmas gesztusa. Igen, az anyuka azt nyomta a kezembe, ami neki a legdrágább volt. Ezzel akaratlanul is azt fejezte ki, hogy: benned megbízom, te a barátom vagy…  Hasonlóképpen, amikor a Szûzanya felénk nyújtja a kis Jézust, ez azt jelenti, hogy megbízik bennünk és a barátai vagyunk. Ez pedig igen nagy kegy, mert ha a fõ közbenjáró barátai vagyunk, akkor bizalommal járulhatunk a nagy Király elé.

 

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes...

Az antiszemitizmus gyökerei

Már évek óta igencsak téma az antiszemitizmus újjáéledése, a holokauszt emlékezetének ápolása vagy annak tagadása, és a zsidók jogtalan vagy jogos elmarasztalása. Még a legjobb keresztények között is megtörténik, hogy akarva-akaratlanul, a beszélgetés zsidózásba megy át. Akkor hát nézzük meg, hogy mi ennek az oka. Melyek az antiszemitizmus gyökerei?...

Az antiszemitizmusnak három motivációja, ha úgy tetszik, három gyökere van. Ezek mögött vannak puszta emberi gyarlóságok, de gyakran vannak sátáni befolyások is.

Ez a három gyökér a következõ:

1. Isten Ábrahámnak tett ígéretei és a zsidó nép ószövetségi kiválasztottsága;

2. Jézus Krisztusnak zsidó testben való megtestesülése;

3. A Biblia.

1.  Isten Ábrahámnak tett ígéretei és a zsidó nép ószövetségi kiválasztottsága

Isten kiválasztotta Ábrahámot, mint az üdvtörténet elsõ emberét (Ter 12:1) és megígérte neki, hogy benne nyer áldást minden nemzetség (Ter 12:3). Ugyanakkor azt is megígérte, hogy bárki áldja Ábrahámot és az õ ivadékait, áldást nyer, de aki átkozza Ábrahámot és az õ ivadékait, az átkot von magára. Szent Pál világosan kifejti, hogy Ábrahám ivadékai test szerint a körülmetélt zsidók, de lélek szerint, minden körülmetéletlen hívõ is (Róm 4)...

(Gal 3:8) Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned nyer áldást minden nép.”

(Ter 12:3)  Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Róm 4:11-12) Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.

Mózes közvetítésével, Izrael népe megkapta a Törvényt. Isten, Izrael népét Ábrahám ivadékául támasztotta, hogy világossága legyen minden nemzetnek és hogy benne szülessen meg a világ Világossága, Jézus Krisztus (Lk 2:32). A Törvény fontos része az áldás és az átok két útjának ünnepélyes bemutatása a Jordán folyón való átkelés alkalmával (MTörv 30). E szerint, ha Izrael népe ragaszkodik az Úrhoz és törvényeihez, akkor áldásban lesz része. Akkor Izrael fej lesz a nemzetek között és a többi nemzet pedig farok. De ha az átkot választják, akkor a pogány nemzetek lesznek a fej és Izrael lesz a farok ( Mtörv 28)...

(MTörv 28:13) Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz, s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

Az antiszemiták azért lázadnak és gyülölködnek a zsidók ellen, mert látják, hogy Izrael ma is fej a világban és ma is felül van. Nem értik, nem fogadják el, hogy Isten abszolut szuverén hatalom és úgy osztja kegyelmi ajándékait és áldását, ahogyan Õ méltóztatja az Õ végtelen bölcsessége szerint. Nem értik és nem fogadják el azt a tényt, hogy Isten nem vonja vissza ígéreteit, még akkor sem ha az üdvtörténet továbbhaladt és kibontakozott a történelemben. 

Ez a lázadás hasonlatos ahoz, amikor a protestánsok egy része lázad Mária, Isten Anyja kiválasztottsága ellen és azt állítják, hogy Mária csak egy egyszerü asszony, akit mi katolikusok imádunk. Hát elõször is Mária nem "csak egy egyszerü asszony", hanem valóságosan és szeplõtelenül Isten Anyja és másodszor is, nem imádjuk õt, hanem a hüperdulia által a legnagyobb tisztelettel vagyunk iránta...

Tehát az antiszemitizmus elsõ gyökere, a zsidó népnek Istentõl való kiválasztottsága elleni lázadás. Habár az üdvtörténet és a történelem továbbhaladt ezen az eseményen, Isten mégsem vonja vissza ígéreteit és az idõk végén, Izrael népe, a zsidók is meg fognak térni (Róm 11)...

2. Jézus Krisztus zsidó testben való megtestesüése

Máté evagéliumában (Mt 1:1-17) és Lukács evagélumában (Lk 3:23-38) láthatjuk, hogy az Üdvözítõk, Jézus Krisztus, nem ûrhajón szállt le a világba, hanem beleszületett a történelembe, a zsidó nép egyik családfájába, éspedig Dávid házába. A Szentlélektõl fogantatott (Mt 1:20; Lk 1:35), de a társadalmi rend szerint József családjába jött el és test szerint a zsidó Mária génjeit vette magára. 

Tehát Jézus Krisztus, az Õ emberi természete szerint, zsidó férfi volt. Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy mivel Õ nem e világból való, ezért gyûlöli Õt a világ, sõt, az Õ követõi is gyûlöletesek lesznek mindenki elõtt...

(Jn 15:18-19) „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Az antiszemiták legrosszabbjai nemcsak azt nem fogadják el, hogy Jézus Krisztus zsidó testben született, hanem azt sem, hogy egyáltalán testben született volna. Az ördögi antiszemitizmus ekkor társul az eretnek, panteista, kozmikus fénylény Jézus hirdetésével, ami az antikrisztus lelkétõl való (2 Ján 1:7). Ilyen volt pl. Robespierre vagy a katolikus neveltetésû Imrédy Béla miniszterelnök, aki egy kozmikus csodaszarvas, eretnek hitet követett...

(2Ján 1:7) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.

Tehát az antiszemitizmus második gyökere Jézus Krisztus gyülölete, aki zsidó testben jött el a világba...

3. A Biblia

A Biblia, a Szentírás, a kanonizált szent könyvek gyüjteménye. A Biblia 72 könybõl áll, amelybõl 27 újszövetségi könyv. A szent könyvek nyelvei általában a héber és az ógörög. Bármit is mondanak egyes emberek, bármilyen kultúrkör is folyásolta be a Biblia könyveit, azokat majdnem mind zsidó emberek írták. Minden próféta, majdnem minden evangélista és minden apostol, zsidó ember volt... A misztikus Egyház alapja zsidó emberekból áll és annak fundamentumán (Ef 2:20) és kapuin, zsidó emberek nevei fognak állni (Jel 21:12)...

A Biblia nem csak egy egyszerû könyvgyûjtemény, hanem egy élõ írás. A Biblia és más könyvek között olyan a különbség, mint az oltott élõ mész és az élettelen homok között. A Biblia olvasása átformálja a lelket, az embert és az életet. A Biblia napi fél óra, hittel való olvasása, elképzelhetetlenül radikális változást hozhat az ember életében. A Biblia Isten eleven igéje, az örök Ige nyomtatott, betükben szunnyadó, befogadásra váró, fizikai jelenléte... Tehát az antiszemitizmus harmadik gyökere a Biblia zsidó eredete.

Összegzés

Habár az antiszemitizmus mindhárom gyökerében a zsidó nép elleni gyûlöletet láthatjuk, mégis, a végsõ célja ennek a gyûlöletnek nem a zsidó nép, hanem maga Isten Fia, Jézus Krisztus és Õrajta keresztül a mennyei Atya, aki Õt elküldte a világba. Tehát az antiszemitizmus valójában egy az igaz Isten elleni gyûlölet, ami a Sátántól ered...

Az antiszemitizmusnak két kategóriája van

1. A sátáni antiszemitizmus – amikor valaki a gonosz lélek által vezérelve, irracionális módon gyûlöli a zsidókat.

2. A belenevelt antiszemitizmus – amikor valakivel elhitetik, hogy a világon minden rosszat a zsidók tesznek: a zsidók a nagy bankárok és a világ uzsorásai, a zsidók a nagy összeesküvõk és háboruk gerjesztõi, a zsidók a liberális megrontók és az Egyház ellenségei, stb. 

Egy racionálisan gondolkodó ember láthatja, hogy a zsidók sem gazdagabbak, mint más nemzetiségû gazdagok, a zsidók sem összesküvõbbek, mint a nagyhatalmak és a zsidók sem liberálisabbak, mint más nemzet liberálisai. Valóban, sok kivételesen tehetséges, tudós, művész és gazdag zsidó volt és van, de ez Isten áldasa...

A belenevelt antiszemitizmust ki lehet nevelni és helyes útra lehet terelni, de a sátáni antiszemitizmust nem. A sátáni antiszemitizmus ellen csak egy megoldás létezik, éspedig a Katolikus Egyház Katekizmusának  értelmében meghatározott igazságos háború (KEK 2309). Nem gondolom antiszemitizmusnak a palesztinok konfliktusait a zsidókkal Izraelben, Jeruzsálemben vagy a gázai övezetben. Ezek területekért, erőforrásokért vagy vallásos meggyõzõdésbõl származó konfliktusok...

Szerintem a keresztény embernek kötelessége szeretni és pártolni a zsidókat, még a cionista Izraelt is. Aki nem szereti a zsidókat és Izraelt, az elõbb-utóbb a zsidókat gyûlölõ vagy kiírtani vágyó erõk pártjára sodródik. A keresztény embernek mindenkit áldania kell, de Egyházunk mellett, különösen áldanunk kell az idõsebb, ószövetségi testvéreinket, a zsidókat és államukat, Izraelt... Is

Ima: Uram! Áldott legyen Izrael és minden zsidó a világon. Ámen.

Idők és a korszakok

(ApCsel 1:6-7) Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát? Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg.”

Gyakran hibázunk, amikor kiragadunk egy szentírási részt, és úgy értelmezzük, hogy nem vetjük össze más szentírási részekkel. Ebben ez esetben is vannak olyan szentírási részek, amelyek direkt buzdítanak az idők és a korszakok megfigyelésére és kutatására. De ez is csak egy magánelmélkedés, amely nem az egyház tanítása...

(MTörv 4:32)  Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

(Mt 16:3) Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

(Lk 21:29-31) Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.

Az idő

Mi az idő? Létezik-e egyáltalán az idő? A hétköznapi ember számára, az idő nem más, mint az egyik test mozgásának, a másik test mozgásával való összevetése. Pl. míg egy autó eljut az A pontból a B pontba, addig az óra mánusa körbefordul X számú fokozatot. Mivel a második test mozgása egyelő fokozatokra van osztva, ezért azt mondjuk, hogy az autó megtette az útat az A pontból a B pontba, X fokozatnak megfelelő idő alatt... 

De ez is egy relatív dolog. Ha a második test anyagának megváltoznának a tulajdonságai, esetleg a hõmérséklet drasztikus változása miatt, akkor már nem bíztos a mérés. Ezért az ember, egy biztosabban mozgó test ciklusát választja magának referenciául, mint pl. a Föld mozgása a Naphoz viszonyítva, vagy a modern világban, az atomórát. De végső soron, ezek is relatív dolgok, mert elméletileg ezek belső tulajdonságai is megváltozhatnak, ha egy magadabbrendű erő hat rájuk. Akkor hát mi is az idő valójában?...

Aquinói Szent Tamás úgy bizonyítja Isten mozulatlanságát és változatlanságát, hogy minden mozgó dolognak kell legyen egy őt megelőző mozgatója, amihez viszonyítva mozog. Ebből szükségszerűen következik, hogy kell lennie egy első mozgatónak, amely mozdulatlan és változatlan. Ez maga Isten. 

Tehát minden teremtett dolog mozgó, változó, azaz a beteljesedése felé evoluáló, ahol aztán majd egyszer beteljesedik a változatlanságban. Innen következik, hogy az "abszolut idő" nem más, mint a teremtett dolgok evoluálása a végső beteljesédése felé tartó úton, Istenhez viszonyítva és Isten felé haladva...

Az örökkévalóság

Isten örök. Létének nincs kezdete és nincs vége. Isten az idő és tér fölött van és mérhetetlen. Isten változatlan és mozdulatlan. Ebben az örökkévalóságban teremtette meg Isten a a világmindenséget, és a teremtéssel együtt elkezdődtek az idők. 

Az időket - mivel Isten nagy művének szakaszait sorolják fel és mérik - örök időknek is nevezzük (Jn 9:32; 2Tim 1:9, stb.). Az idők kezdete, amikor elkezdődött a teremtés, és az idők végezete, amikor beteljesedik a teremtés a teljes megváltásban (Róm 8:24), az eszkatonban. Az idők teljességében, amikor a megtestesült az örök Ige, az Úr Jézus Krisztus, akkor megváltotta a kereszten a világot (Gal 4:4; Ef 1:10).

Tehát az örökkévalóságban három szakaszt figyelhetünk meg: 

1. A teremtés előtti örökkévalóságot; 

2. Az teremtett világi időket, az idők kezdetétől, az idők végezetéig: az ószövetség és újszövetség;

3. Az eszkatoni örökkévalóságot. 

Mivel minden Krisztusban és Krisztus által lett, és minden Krisztussal kezdődik és Krisztussal végződik, ezért Krisztus az Alfa és az Ómega, vagyis a kezdet és a vég (Kol 1:16:20).

(Jel 1:8) Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljõ, a Mindenható.

(Jel 22:13) Én vagyok az alfa és az ómega, az elsõ és az utolsó, a kezdet és a vég.

(Kol 1:17) Õ elõbb van mindennél, és minden benne áll fenn.

Megfigyelhetjük, hogy az örökkévalóságban is van egyfajta "idő", mint az események sorrendjének megnyilvanulása. A Fiú született, de nem teremtmény (Niceai hitvallás). A Fiú az Atyától született, míg a Szentlélek az Atya és a Fiú Lelke. Tehát a Fiú nem lehet az Atya előtt. Ezt nem a mi időfogalmunk szerint kell értenünk, hanem sorrend és alárendeltség szerint, az örökkévalóságban. 

Az Atya teljesen beleleheli szeretetét és dicsőségét a Fiúba, és a Fiú, fiúi szereteből, az Atya akaratát cselekszi és így teljesen aláveti magát az Atyának. Így a Fiú teljesen visszaleheli szeretetét és dicsőségét az Atyába. Ez a lehelet körforgás a Szentlélek, a harmadik isteni személy. Így van az, hogy az Atya a Fiúban van és a Fiú az Atyában (Jn 10:38; Jn 14:11). A Fiú pedig elküldte nekünk a Szentlelket, a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, Aki az Atyától és a Fiútól származik...

(1Kor 15:24) Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsõbbséget, hatalmat és erõt megsemmisített.

(Zsid 10:9) Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Mégis – és ez nagyon érdekes – az Úr Jézus, összeveti az Ő isteni személyének születését, Ábrahám születésével, holott Ő örökkévaló isten személy, míg Ábrahám csak teremtmény. Összeveti az örökkévalóságot a múlandó időkkel...

(Jn 8:58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(2Tim 1:9) ...aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelmébõl, amelyet Krisztus Jézusban örök idõk óta nekünk ajándékozott...

Az idők kezdete

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az idők kezdete az anyagi világ teremtésével kezdődött, pedig a teremtés nem az anyagi világ teremtésével kezdődött, hanem a szellemi világ, vagyis az ég megteremtésével...

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.

Amikor Isten megteremtette az eget, akkor megteremtette benne az ég seregeit is, az angyali karokat. Tudjuk, hogy az angyalok egy része, habár jónak lettek teremtve, megromlottak és Isten ellen fordultak. Tehát változás állt be bennük.

Mivel az angyalok is csak teremtmények, ezért meg is változhattak. Ha pedig megváltozhattak, akkor ők is evoluálnak a végső beteljesedésük felé. A jó angyalok haladnak az Isten dicsőségben való beteljesedésük felé, míg a bukott angyalok, az ördögök, haladnak az örök tűzben való végleges pusztulásuk felé (Jel 20:10). 

Az emberek, mind a legkisebb teremtmények, vagy az egyiket oldalt, vagy a másik oldalt követik, aszerint, hogy Jézus Krisztus mellett, vagy a Sátán mellett döntenek (Jel 20:15). Ez egyfajta „Adj király katonát!” színjáték, ami az idők végezetéig fog tartani...

A föld teremtése és a nagy szakadék

Az anyagi világ teremtése fölött leginkább a keracionisták és az evolucionisták vitatkoznak. Az igaz, hogy Isten nem varázspálcával teremtette az anyagi világot 6x24 óra alatt, de az is igaz, hogy az evolucionisták ki akarják zárni Istent szerepét a világ eredetéből, és azt állítják, hogy a világ magától lett. 

Gyümölcseiről ismerni meg a fát (Mt 7:16). Ha az evolucionisták azt állítják, hogy a világ magától lett, akkor ezzel tagadják Istent. Ha pedig tagadják Istent, akkor az eszméjük nem Istentől való. Ha az eszméjük nem Istentől való, akkor az csakis az ördög cselvetése lehet, mert a szellemvilágban nincs köztes terület. Darwin még csak tévedhetett emberileg, de azok akik Darwin tévedésébõl, egy egész korszakot meghatározó eszmerendszert hoztak létre, azok már sátáni tanításokat követnek (1Tim 4:1)...
 

Több elmélet magyarázza a világ keletkezését. Ezek közül az egyik az ősrobbanás elmélete, amelyet Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Louvaini Római Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozott ki először 1931-ben „ősatom” név alatt. Ezt az elméletet az akkori pápa is díjazta, amit a később felfedezett háttérsugárzások is bizonyítani látszanak. Einstein relativitás elmélete is, meg az E=mc² is tán összevág ezzel... 

Az ember fel tudja szabadítani az energiát az anyagból az atombombával, de visszapréselni az energiát anyaggá már nem nagyon tudja. Erre egyedül csak Isten képes. Tehát lehetséges, hogy Isten, az Ő teremtő szavával, a semmiből összenyomta az erőt, és az erő anyaggá lett. De valójában, ki tudja, hogy a termetésnek hány változata lehetséges Isten számára?... 

A súgárzások, a quantumfizika, a fénysebesség vagy a szénizotropos kormeghatározások, mind-mind relatív dolgok, mert ha egy fénysúgarat megmérünk is, az nem jelent biztosan X millió fényévet, hiszen Isten a fénysugarat is odateremtheti, már készen a célba érkezve. Olvashatjuk a szentírásban, hogy Isten megállította a napot az égen, vagy visszafordította a nap árnyékát is a falon...

(Józs 10.12-13) Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.

(Iz 38:8) Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsõfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.

Ezeken sokat lehetne még filozófálni, de a lényeg, hogy van egy „nagy szakadék” az anyag megteremtése és az ember megteremtése között, amely lehet több milliárd év is, de lehet akár néhány év, vagy akár néhány nap is. Nem tudhatjuk mekkora ez az idő, és nincs is semmi gyakorlati haszna ezt tudni.

Az ember teremtése

Valószínű, hogy Isten nem közvetlenül a föld porából, az élettelen anyagból teremtette Ádámot, hanem sok evoluciós teremtő aktus által, egy egymásra épülő, újabb és újabb, alkalmasabb és alkalmasabb lények egyikéből. Ez ad értelmet az állatok létének is, amelyekre már nem lesz szükség az eszkatonban. Ezért nem lehet elvetni teljesen az ősember elméleteket sem és Darwin elméletét sem. Ha a tudósok megtalálták az ősember koponyákat és csontvázakat, akkor azok valóban léteztek, de ez nem jelenti azt, hogy minőségi emberek is voltak. A minőségi ember alatt azt értem, hogy az ő lelke Isten képére és hasonlatosságára alkotott lélek volt, és nem állati lélek. Az ősemberből valószínüleg akkor lett valóságos ember, amikor Isten kiválasztotta Ádámot, és belelehelte az Ő lelkét (Ter 2:7)...

Kezdetben csak egyetlen egy valóságos ember volt a földön: Ádám. Ádám magányossága hasonlatos az Úr Jézus Krisztus magányosságához itt a földi életében. Amint Isten Fia magányosan, egyedül volt bűntelen, senkihez sem hasonlítva és senki által meg nem értve világított ebben a világban földi életének ideje alatt, úgy Ádám is magányosan járt kelt az akkori élőlények között, kibökve azok neveit, úgy, ahogyan Isten lelke adta azokat az õ szájára (lásd Szent Pál párhúzamát: az új Ádám; Róm 5:14-19; 1Kor 15:45). Ha nem lett volna Ádám magányos egy ideig, akkor hogyan válhatott volna nyilvánvalóvá, hogy nem jó az embernek egyedül lenni a világban (Ter 2:18)?...

Éva teremtése már egésszen más volt mint Ádám teremtése, mert Éva Ádámból vétetett (Ter 2:21-22). Bármennyire is akar kinőni a mai posztmodern emberiség a teremtett test korlátai közül, és el akarja törölni a nemek közötti különbségeket (gender elmélet), tudomásul kell vennünk, hogy nem lehetünk egésszen olyanok mint az angyalok, sem itt a földön, sem pedig a mennyben. Még a mennyben is férfi a férfi, és nő a nő... Igaz, hogy a nemiség ott már nem fog számítani, de nem múlik el (lásd a Szűzanya megdicsőülése: Nagyboldogasszony)...

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

Az eredeti szentség állapota

Kezdetben csak egy emberpár volt: Ádám és Éva. Nem szabad azt gondolni, hogy Ádám és Éva valami ősember csoport lett volna. Ők tényleg az emberiség atyja és anyja testileg. Mindenki tőlük származik (Ter 3:20). Ha nem így lenne, akkor lehetne-e mindenki ugynolyan bűnre hajló természetű? Lenne-e értelme Krisztus nemzetségi táblázatának, amelyet Lukács evangélista feljegyzett (Lk 3:38)?...
 

Az eredeti szentség állapotában, Ádám és Éva olyan egységben voltak Istennel, amelyben halhatalanok és sérthetetlenek voltak. Ez az állapot azonban csak egy nagyon rövid ideig tarthatott, és az eredeti bűnnek meg kellett történnie még mielõtt megszülethettek volna Ádám és Éva első gyermekei. Ha Ádámnak és Évának gyermekei lehettek volna az eredeti bűn előtt, akkor lehetséges lett volna, hogy több utód is továbbszármazzon az eredeti szentség állapotában. A Sátán szándéka pedig az volt, hogy megrontsa és elrabolja az egész emberiséget és vilagot, ezért hát nagyon hamar cselekedett, hogy elnyelhesse az asszony, azaz ebben az esetben Éva magzatát (Jel 12:4)...

Az ősatyák ideje

Az első emberek magukban hordozták még egy ideig az eredeti szentség erejének "inerciáját". Ezért aztán hosszú életet éltek (900 év fölött), keveset vétkeztek, élő istenismeretük volt, és a testi-lelki életük egységes volt. A Sátán azonban tovább működött, hogy egyre inkább lerombolja az ember életét és annak egységét. Mára az ember élete gyakorlatilag atomizálódott...

Az engedetlen angyalok földre szállása

A Sátán nemcsak, hogy elcsábította az első emberpárt, hanem teljesen magáénak is akarta a földet és az embereket. Testet szedvén magára a levegőégből, leszállott a földre. A földre szállt angyalok feleségeket vettek maguknak és ivadékokat nemzettek (Ter 6:2-4), akik az óriások voltak. Ezek félig angyali és félig emberi természettel rendelkeztek. Ezáltal egy olyan folyamatot inditottak el a földön, amely a bűn rettenetes szaporodásához, az emberek megrontásához és elnyomásához vezetett. Mindez Járed és Énok idejében kezdődött el...

Az óriások korszaka

Az óriások korszaka kb. 2500 évet tartott, Járed és Énok idejétõl egésszen Dávid király idejéig. 

Az óriások korszaka két részre osztható: 

1. Az özönvíz előtti korszk ( kb. 1000 év) – ez a dicsőséges korszakuk; 

2. Az özönvíz utáni korszak (kb. 1500 év) – ez a pusztulásuk korszaka.  

Az óriások első korszaka volt az megszaporodó bűnök, az erőszak és az elfajzás sötét ideje, amely miatt muszály volt eltörülni az egész élő világot az Özönvízzel. Énok könyve szerint ezek az elpusztult óriások lettek a tisztátalan, gonosz lelkek...

Az özönvíz utáni korszak

Isten kiválasztotta Noét és családját, mint az emberiség igaz magját, hogy általuk továbbvigye és megmentse az Ő művét. Az özönvíz után az egész föld színe megváltozott. Szigetek, kontinensek és tengerek jöttek létre. Kitisztult az ég, megjelent az első szivárvány (Ter 9:13), és beindultak a szelek, a tengeri áramlatok meg az évszakok (Ter 8:22). Lettek jól termő vidékek és lettek sivatagok. Nem gondolom, hogy minden élőlény elpusztult volna az özönvízben. Valószínűleg ez csak az akkori civilizációra vonatkozik: Egyiptom, Mezopotámia, Kis-Ázsia, Perzsia vidékei. Itt pusztulhatott el minden, de több helyen maradhattak túlélők. 

Noé családjának leszármazottai hamar elszaporodtak a földön, és erőre kaptak. Az óriások túlélő maradéka (mint pl. Enak fiai; Szám 13:33) már nem tudtak hatalmaskodni az emberek fölött. Az ő koruk hanyatlani kezdett, és pusztulásra voltak ítélve. Ugyanakkor, az özönvíz után, az emberi élet hossza gyakorlatilag megfeleződött, és így elkezdődött az emberi élet 120 évre való korlátozódása (Ter 6:3). Az özönvíz utáni emberiség valószínűleg utánozni akarta az özönvíz előtti korszakot, az óriások híres-neves korszakát, és nevet akartak szerezni maguknak (Ter 11:4). Tornyot akartak építeni maguknak, amely az égig ér. Ezért jött el aztán a Bábeli zűrzavar...

A Bábeli nyelvzavar és a nemzetek korszaka

A Bábeli nyelvzavar előtt minden ember ugyanazt a nyelvet beszélte. Hogy milyen volt az a nyelv? Egy nyelvész, aki magyarázni tudja a nyelvek fejlődését és dinamikáját, bizonyítani tudja, hogy egy nyelv pár száz év alatt olyan sokat változik, hogy alig lehet megérteni a korábbi kifejezéseket. Tehát ma már nincs értelme keresni az õsnyelvet, amelyet az ősatyák beszélték. 

A bábeli nyelvzavar Héber és Péleg idejében történt. Péleg idejében kellett szétosztani a földet (Ter 10:25; 1 Kron 1:19), mert a nyelvzavar miatt már nem élhettek az emberek ugyanabban a gazdaságban. Megszűnt az emberiség egysége, és elkezdődött a nemzetek korszaka. A mai tudományok, kutatók, archeológusok és történészek nem biztosra visszanyúlni eddig a korszakig. Ebből a korszakból csak egy biztos dolog maradt fenn: Héber nyelve. Héber gyakorlatilag mindenkit túlélt, még Ábrahámot is. A héber nyelv lett az Ószövetség és a Törvény szent nyelve. A Bábeli nyelvzavar után, az emberi élet hossza megint megfelezõdött, és így, a kezdeti ősatyák élethosszának egynegyedére csökkent.

A pátriárkák korszaka

Ábrahámmal kezdõdött el az üdvtörténet. Isten Ábrahám által felveszi a fonalat az emberrel, ott ahol elhagyta, vagyis Móré terebintjénél, az Éden kerjének maradékánál. Ábrahám, Izsák és Jákób az ígéretek birtokosai, és az élő Isten lett az ő istenük (Kiv 3:6). Ábrahámban és utódaiban nyert áldást a föld minden nemzetsége (Ter 26:4; 28:14; Gal 3:8). Jákóbnak, aki az Izráel nevet kapta, megnyílt az ég álmában, és látta az égig érő létrát, amelyen angyalok jártak le és fel (Ter 28:12). Ez az első visszakapcsolódás az ég és a föld között, az eredeti bűn esete után. Jákób Egyiptomba telepszik át az éhinség idején, ahol József csodálatos sorsa által, jó dolguk lesz hosszú ideig.

Az egyiptomi fogság ideje

A kb. 400 éves egyiptomi tartózkodás ideje alatt Jákób háza igencsak elszaporodott a Gósen földjén. Az ottani politikai hatalom, a fáráó, nem nézte ezt jó szemmel, és mivel félt tőlük, rabságba hajtotta őket. Ugyanakkor, írtani kezte magzatjaikat, hogy ne szaporodjanak tovább. Nagy volt ekkor Izráel népének nyomorúsága...

Mózes és a Törvény korszaka

Isten kiválasztotta Mózest és felkészítette őt a nagy feladatára. Mózes kivezette Izráel népét az egyiptomi fogságból, végigvezette a népet a pusztai vándorlásban és közvetítette nekik a Törvényt. Isten szövetséget kötött népével Mózes által (Kiv 24:8). Egyiptomba még csak Jákób családja vonult be, de Egyiptomból már Izráel népe vonult ki. Isten népet szerzett magának kb. 450 év alatt. Törvényt adott Isten Izráel népének, hogy világossága legyen a nemzeteknek, és előkészítse őket a Megváltó befogadására (Lk 2:32). Izráel népe letelepedett az ígéret földjére, és elkezdődött Izrael országának története.

Az idők teljessége

Az idők színpadának közepén és csúcsán, az örök Ige, Isten Fia megtestesülése (Jn 1:14) és megváltó keresztáldozata áll. Az Emberfia, Jézus Krisztus, asszonytól született, akit Máriának hívnak. Ő meghírdette Isten országának örömhírét, az evangéliumot: elérkezett hozzánk Isten országa (Mk 1:15). Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, teljesen kinyilatkoztatta nekünk a Szentháromságot, majd megváltotta a világot. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz bene, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Az Úr Krisztus betöltötte a Törvényt, teljesen ártatlanul átok lett miértünk, felvitte adóslevelünket a keresztfára és Szent Vérével lemosta bűneinket. Az Ő sebei által nyertünk mi gyógyulást (Iz 53:5; 1Pét 2:24), és az Ő fájdalmas testében lettünk új teremtmények. Krisztus teste pedig az Ősszentség, amelyből kibuggyant az Egyház és az isteni kegyelem. Feltámadásával igazolta Őt Isten, és teljessé tette örömünket, mert legyőzte a bűnt és a halált. Mennybemenetele után elküldte nekünk a Szentlelket, és elindult az Egyház élete, az apostolok és utódai által. Isten, az Õ Szent Fia által, új és örök szövetséget kötött az emberiséggel.

A mártirok korszaka

Az egyház és a világ történetében fontos helyet foglal a mártírok korszaka. Ez az apostolokkal kezdődött, és Konstantin császárig tartott. Ebben az időben sok keresztény halt vértanúhalált. Tanuságot tettek Krisztusról és kitartottak a hitükben a vérük árán is. Az ő vérük öntözte az Egyház fájának gyökerét. Életük példa és bátorítás marad minden mártírnak, az idők végezetéig...

A világi hatalommal rendelkező Egyház korszaka

Konstantin császár után, az apostolutódok egyre inkább kezdtek politikai és társadalmi befolyással bírni. Fokozatosan, létrejött a Pápai Állam, amely közel ezer évig koronázta a királyokat. Ez az Egyház fejlődésének dicsőséges korszaka volt, amelynek a nyelve először a görög, majd a latin volt...

A forradalmak korszaka

A forradalmak korszaka az Amerikai Függetlenségi Háborúval kezdődött (1775), a Francia Forradalommal (1789) és az 1848-as forradalomakkal folytatódott, míg végül a Nagy Októberi Forradalommal (1917) teljesedett be. Minderre rárakodott még az Ipari Forradalom is (1814), a munkamegosztás, a részvénytársaságok és a polgárosodás. Utolsó felvonásként jött a szocializmus és a kommunizmus.

Ezek úgy néznek ki, hogy a szabadkõművesek ténykedései által jöttek létre, akik az Egyház ellenségei. Ebben a korszakban nagy romlás kezdődött el a világban. A forradalmak célja nem az volt, hogy az emberek szabadabban, vagy jobban éljenek, hanem az, hogy a hatalom átkerüljön az Egyházról és az Isten nevében felkent monarchiákról, a részvénytársaságokra és a pénzre. A korona és kard helyét, a politika és a pénz vette át... 

Kivégezték a királyokat, elvették a királyok és az egyház birtokait, és létrehozták a részvénytársaságok által, az önmagát gerjesztő gazdagság mechanizmusát. Ettől kezdve az igazi királyok, akik a világot vezetik, a tőkések, a bankárok, meg a hasonló mágnások. Az országok, a nemzetek, a kormányok és az intézmények, lassan másodlagosak lettek...

Mária korszaka

A forradalmak korszákának közepén, a La Salette-i és a Lourdesi jelenésekkel elkezdődött a Mária korszak. A Mária korszak legdrámaibb időszaka a Fatimai jelenések ideje (1917) és azok üzenetei. Ebben a korszakban a Szűzanya megjelenik a világ számos pontján, és próbálja megmenteni az embereket, visszaterelve őket Szent Fiához és az Egyházhoz. 

A Mária korszak valószínleg egy, a forradalmak korszakára adott kegyelmi válasz volt (Róm 5:20). Ebből is látszik, hogy a forradalmaknak milyen tragikusak voltak, és milyen nagy veszélyben van az Egyház, meg az emberek üdvössége. Több Mária jelenés van, amelyet kivizsgált és elismert az Egyház, de még több, amelynek kivizsgálására nem volt lehetőség. A Mária jelenések terén is űzi a Sátán a megtévesztő tevékenységét, ezért lehetnek hamis Mária jelenések is...

A modern és a posztmodern korszak

A modern kor hajnala a Francia Forradalomra vezethető vissza, de leginkább a XX. század elején bontakozott ki. Ebben a korszakban az ember elkezdi saját önistenítését, a tudományok, az ateizmus és a liberális szabadosság által. Elkezdődött a nők jogaiért való harc, a nők emancipálódása, ami aztán átcsapott a feminizmusba, majd a gender ideológiába. 

A modern korban elkezdődött az hittől és az Egyháztól való tömeges elszakadás (2Thessz 2:3-4), ami aztán a posztmodern korban világméretű jelenséggé vált. Mára már egész országok és azok törvénykezései szakadtak el Istentől és az örök szövetségtől. Ebben a korszakban rombolják le a családot és az életet. Legalizálták az abortuszt, az euthanáziát és az egynemûek házasságát. Az aposztázia már elérte az Egyház legmagasabb szintjeit is...

A digitális korszak

A tranzisztor feltalálása után (1948), a PC, a személyi számítógépek kifejlesztése és az internet megalkotása altal (1974), elkezdődött a világban az emberi élet teljes ellenőrzés alá vonása. Alig 70 év alatt, olyan "fenevadat" hoztak létre a földből, amely képes ellenőrizni teljesen az emberek életét. A földből kivont homokból, kőolajból, ásványi anyagokból előállították a sziliciumot, az aranyat, az ezüstöt, a rezet, az alumíniumot, a vasat, a műanyagokat, a ritkafémeket, az üvegszálakat, a szigetelő anyagokat, cementet, stb. amelyekből aztán létrehozták a számítgépeket, a villamos betáplálókat, a szervereket, a kábeleket, a csatlakozásokat, a szateliteket, a hullámokat, a Wi-Fi, Bluetooth kapcsolatokat, stb. Létrehozták a sokféle készüléket, amelyek programjai automatikusan kapcsolódnak mindenhez és így mindent tudnak látni és követni. Mára megalkották a mesterséges inteligenciát is, és ezáltal mindent a hatalmuk alá vonnak. Mindent uralnak és figyelnek, különösen a pénzt (a bankok), az élelmet (a szupermarketek) és a gazdaságot (a GDP-k). 

Ezt lehetne jól is értelmezi, hiszen a Teremtés könyvében az áll, hogy hajtsátok uralmatok alá a földet (Ter 1:28), de sajnos egyre inkább csak rosszként lehet ezt felfogni, mint az Antikrisztus korszakának előjelét (Dán 7:23; Jel 13:16). Az AI vagyis a mesterséges inteligencia és a quantum komputer olyannyira felgyorította ezt a folyamatot, hogy pár éven belül mindent fognak már ellenőrizni.

Az utolsó idők és a katasztrófák

Látható, hogy az utolsó időket éljük. Az őrült profithajsza, az anyagiak bálványozása, az emberek telhetetlensége és a növekvő emberszaporulat, mind-mind egyre inkább felemésztik a föld tartalékait. Az ember lassan mindent megmérgez és elpusztít. A föld tartalékainak és az ivóvíznek megfogyatkozása olyan konfliktusokat fog gerjeszteni, amelyek elkerülhetetlenül háborúhoz fognak vezetni. Csak idő kérdése és bekövetkezik mindaz, amit az Úr Jézus mondott az apostoloknak...

(Mt 24:7-8) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

(Mk 13:8) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!”

(Lk 21:10-11) Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.

(Iz 24:3-6) Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét. Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt. A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.

A nagy elpártolás és az Antikrisztus korszaka

Hamarosan elszakad a földi egyház Isten parancsolataitól. Mint a megbabonázott béka, úgy sétál bele a kígyó szájába. Mindenki beavul az új rendbe, amit majd létrehoznak. De az elszakadt egyháznak és az embereknek jaj lesz a földön. A csapások elkezdődtek, és folytatódni fognak, de az emberek, a hitetlenségük miatt nem térnek meg. Láthatjuk már az egészségűgyi diktatura, a transzhumanizmus, a globális digitalizáció, az űrtevékenység, a totális személykövetés kibontakozását...

Az Antikrisztus korszakában, az ördögi tehnika és a tehnológia által megvalósul a transzhumanista korszak, amelyben az emberek félig robotokká válnak és a robotok félig emberekké válnak. A gazdagok halhatatlanok és szuperemberek akarnak lenni Isten nélkül, és csak az vásárolhat meg adhat el majd, aki testére veszi a fenevad bélyegét...

A parúzia

A parúzia Krisztus második és dicsőséges eljövetelét jelenti. A második eljövetelnek időpontja titok, de ez nem jelenti még a világ és az idők végét. Krisztus második eljövetele vigasztalás lesz a szenteknek, mert helyreállítja az igazságot. Krisztus „ezeréves uralmát” (Jel 20:4) sokféle téves millenarista felfogás tárgyalja, eretnek felfogásnak minősítik. Állítólag a millenarizmus kérdése Szent Ágoston óta mégiscsak nyitott maradt...  

Szent Pál szerint a parúziát az Antikrisztus és a hamis próféta fellépése fogja megelőzni, aki istenként mutogatja majd magát Isten templomában. Ekkor Isten templomában ott lesz az a bizonyos pusztító utálatosság, amelynek nem szabadna ott lennie. Azt gondolom, hogy a parúziával érkezik el konkrétan és teljességgel Isten országa a földre és az emberi szívekbe, ahogyan azt a Miatyánkban is imádkozzuk: "...jõjjön el a Te országod, amint a mennyben, úgy a földön is..."

(Mt 24:15) „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg!

(2Thessz 2: 3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

(Dán 9:27)  Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres­ és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.

(Dán 11:1) Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.

(Jel 11:3)  És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.

(Jel 12:6) Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

(Jel 12:14) De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.

(Jel 19:11-14)  Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg.  Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő.  Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.  Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.

(Jel 20: 4-6) Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

Az utolsó ítélet

A Jelenések könyvének leírása szerint, a krisztusi "ezeréves" uralom után, a Sátánt ismét elengedtetik, minha csak ismét próbára tennék. Ez a Sátán utolsó rugaszkodása. Ekkor még egyszer és utoljára elhiteti az embereket, de már semmit sem tehet, mert hamar lejár az ideje. Seregeit, gógot és mágogot égből leszálló tűz emészti meg, őt pedig a kénköves tüzes tóba vetik. Ezután a holtak ítélet alá esnek, az utolsó ítéletben (Jel 20). Ez lesz az idők végezete...

Új ég és új föld

Az idők végezete után, Isten mindent újjá teremt. Új eget, új földet, egy új Jeruzsálemet teremt Isten az Ő népének (Jel 21). Ekkor Isten velünk és közöttünk fog lenni, és innentõl fogva csak a boldog örökkévalóság lesz...

(2Kor 6:16) Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

Jel 21:3 Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Uram Jézus, csodálatosak a te dolgaid, és mi rettegéssel szemléljük azokat. Uram irgalmazz nekünk! Ámen.