A Szentlélek elleni bûnök

Az alábbiakat a HOZSANNA! - Teljes kottás népénekeskönyv (Szent István társulat, 1995) címû imakönyvbõl vettem:

A Szentlélek elleni bûnök 

Ezek alapjaiban rendítik meg az istenes életet...

A Szentlélek elleni bûnök a következõek:

1. Aki vakmerõen bizakodik Isten irgalmasságában;

2. Aki kétségbeesik Isten kegyelmérõl;

3. Aki a megismert igazság ellen tusakodik;

4. Aki irigyli mástól Isten kegyelmét;

5. Aki az üdvös figyelmeztetések ellenére a bûnökben megátalkodik;

6. Aki mindhalálig nem bánja meg bûneit. 

Ezeket a meghatározásokat gyakran nehezen értelmezik az emberek, ezért hozzáfûzöm meglátásaimat:

1. Az bizakodik vakmerõen Isten irgalmasságában

Az akiben nincs meg az istenfélelem, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

(Iz 11:2-3) Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.

Akit a Szentlélek betölt és vezet, az szent rettegéssel mûveli saját üdvösségét, annak tudatában, hogy a mi szeretõ Istenünk hatalmas Isten, Aki tér és idõ felett trónol, és Akinek van hatalma örök halálba taszítani a testet is meg a lelket is...

(Fil 2:12) Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket...

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Az ilyenek fittyet hánynak a parancsolatokra, azt gondolván/mondogatván, hogy az Úrnak majd jó lesz úgy is, ahogyan õk vélni/élni gondolják a vallásosságot...

Néhány példa:

- Van aki nem jár el ünnepnap szentmisére, istentiszteletre és azt mondogatja, hogy õt otthon is meghallgatja az Isten;

- Van aki házasságtõrõ, törvénytelen kapcsolatban él, azt gondolván, hogy Isten majd elnézi neki;

- Van aki kulturális alapon vagy akár az evangelizációban, viccet csinál Isten nevébõl és hiába veszi az Õ szent nevét;

- Van aki parázna vagy szodomita testi kapcsolatban él és azt gondolja, hogy Isten, az egyház és az emberek egyaránt el kell fogadják életállapotát.

Kérjük a Szentlélek ajándékát, az istenfélelmet, hogy ne essünk a vakmerõség bûnébe.

2. Aki kétségbeesik Isten kegyelmérõl

Az ilyen aggályoskodik és nincs bizalma Istenben. Elmegy ugyan szentgyónást végezni, meggyónja bûneit, de utána mégiscsak a múltján rágódik... Elmagyarázzák neki Isten szeretetét és irgalmát, de õ még mindig csak azzal jön vissza hogy: „de...” Az ilyen ember megosztott szívû, állhatatlan a hitben és olyan, mint a háborgó tenger...

(Jak 1:6-8) De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Ennek a bûnnek alapja a hitetlenség és a megosztott szív...

(Sir 1:28) Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. ( V.ö Sir 1:36);

(Jak 4:8) Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.

Higgyünk Istenben, és közeledjünk Hozzá gyermeki bizalommal, mert Õ nagyon szeret minket. Õ egy emberszeretõ Isten...

3. A megismert igazságok ellen az eretnekek tusakodnak

Ma nem divat valakit le-eretnekezni, pedig hát ez van: aki válogat az isteni igazságok között, amelyeket az Egyház tévedhetetlenül elénk tárt a Hitletéteményben, bárki legyen is az, eretnek. Sokféle eretnekség volt és van: 

- Voltak akik tagadták Krisztus istenségét;

- Voltak akik tagadták Krisztus emberségét; 

- Voltak akik tagadták Mária istenanyaságát;

- Voltak akik tagadták a péteri primátust, a papság intézményét, a szentségeket. 

- Vannak akik tagadják a Szentlelket, az emberi lélek létezését és halhatatlanságát, stb. 

- Aztán most jönnek azok, akik tagadják az élet törvényeit és annak Istentõl kapott erkölcsi normáit. Ezek azok, akik szentesítik a homoszexualitást, az újraházasodást, az euthanáziát, a nõk pappá szentelését, stb. Ezek ellene mondanak a teremtés és az üdvtörténet legalapvetõbb igazságainak és törvényeinek. Ezekkel nem lehet vitatkozni... 

Szent Pál azt mondja, hogy az eretneket egy-két intés után kerüld...

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

Engedelmeskedjünk az isteni igazságoknak, amelyeket az Egyház tévedhetetlenül elénk tárt a Szentírásban, a Katolikus Egyház Katekizmusban (a Hitletéteményben) és az egyetemes zsinatok határozatai által...

4. Aki másoktól irigyli Isten kegyelmét

Az ilyen hasonlatos a zsidó farizeusokhoz és írástudókhoz, akik látván az apostolok mûködését, irgységükben fogukat csikorgatták és az életükre törtek...

(ApCsel 5:33) Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.

A vallásosságban irigy ember, irigyli testvérétõl a Szentlélektõl kapott ajándékokat, karizmákat, isteni és erkölcsi erényeit, illetve egyházi méltóságát, szolgálatát. Az irigy ember, mindig arra áhitozik, ami nem illeti meg õt, amit nem érdemelt ki, annélkül, hogy megtérne bûneibõl vagy belátná méltatlanságát. Nursziai Szent Benedeket is nem egyszer akarták megmérgezni a társai irigységbõl...

(Jak 4:1-3) Honnan a háborúskodás és pártoskodás köztetek? Honnan, ha nem bűnös kívánságaitokból, melyek tagjaitokban viaskodnak? Kívántok valamit, de nem teljesül. Öltök és irigykedtek, de nem juthattok semmihez. Veszekedtek és pöröltök, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek. S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hiszen bűnös kívánságaitok kielégítésére akarjátok fordítani.

Mindig önmagunkat, saját állapotunkat és a mi feledatunkat tartsuk szem elõtt. Legyünk mindig tudatában annak, hogy nem az a nagyobb, aki nagyobb pozícióban van, hanem az, aki alázatosabb és jobban szeret. Aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. Aki nagy akar lenni, legyen olyan, mint egy kisgyerek. Aki megalázza önmagát, az felmagasztaltatik (Mt 23:12)...

5. Aki az üdvös figyelmeztetésekre is a bûnökben megátalkodik

Az ilyen nyakas, keményszívû és engedetlen. Az ilyenekért imádkozni kell... Mivel Isten az utolsó percig nem adja fel, ezért mi sem mondhatunk le róluk soha ebben az életben...

(1 Kor 13:7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

De vigyázzon mindenki, mert nem lehet tudni mikor fogy el Isten türelme, kegyelme és irgalmassága. Kempis Tamás idézi a szentírást, miszerint rettenetes dolog a magasságos Isten kezébe esni (Zsid 10:31). Egyszer csak eljön a vincellér és kivágja a bûnös ember életének fáját...

(Péld 29:1) Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.

(Luk 13:7) Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?

Igyekezzünk tüstént pattanni, amikor meghalljuk Isten parancsolatát. Ha figyelmeztetnek hibánkra, rögtön és jól figyeljünk oda. Hosszasan vizsgáljuk meg lelkünket és életünket, hogy miként állunk azzal a bûnnel, amire felhívták a figyelmünket, és azonnal változtassunk magatartásunkon...

6. Aki mindhalálig nem bánja meg bûneit

Ez a legszomorúbb eset. A szív és a nyak keménysége nagyon nagy baj. Az ilyenek nem mehetnek be Isten országába, amint az írások is figyelmeztetnek...

(Zsid 3:15-19) Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.

(Zsid 4:1-11) Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról.  A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

 

Legyünk hát engedelmesek. Ha vétkeztünk is, legalább bánjuk meg bûneinket, és valljuk meg azokat, kérve Isten bocsánatát. Bizzunk az Õ nagy irgalmában...

Utolsóként, ráadásúl, megemlítenék még egyet...

7. A Szentlélek káromlása 

Ez egy roppant titokzatos és veszedelmes bûn, amelynek értelmezése eléggé homályos. Van aki a 6. ponttal azonosítja...

(Mt 3:28-30) Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.” Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”

(Lk 12:10) Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.

 

Isten káromlása az, amikor valaki, valami sértõt, gyalázkodót, lealacsonyító dolgot mond Istenrõl. A Szentlélek káromlásánál nem annyira a rossz szó, a bûnös cselekedet a lényeg, hanem inkább a lelki természet összeférhetetlensége. A káromlást a gonosz lélek mondatja ki az emberrel, amely benne lakózik. Az ember lelke arra teremtetett, hogy egyesüljön Isten lelkével. A gonosz lélek azonban soha sem egyesülhet Isten Lelkével. Ahogy az írás mondja: mi köze Istennek Béliállal?... Vagy, hogy senki sem mondhatja Krisztus az Úr, csakis a Szentlélek által...

(2Kor 6:14) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

(1Kor 12:3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: »Átkozott legyen Jézus!«, és senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek által.

Elkárhozik valaki, ha a Szentlelket káromolta... mondjuk, meggondolatlanul, indulatból, véletlenül, tudatlanul, stb?...  Ezt senki sem mondhatja meg bizonyosan...  Az Egyház senkit sem nyilvánít ki elkárhozottnak, ördögnek, hanem csakis szentekrõl nyilatkozik...

Mivel az ember általában sosincs teljesen megszállva a gonosz lélektõl, hanem leginkább csak részlegesen van megszállva, elnyomva vagy befolyásolva, ezért, talán valami olyansmi történik, mint amit Szent Pál úgy fogalmaz, hogy ki kell égnie belõle...

(1Kor 3:1215) Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

Ezért aztán, ha látunk valakit, aki Krisztus nevében csodás dolgokat mûvel, de nagyon gyanus, hogy mûködése nem Istentõl való, sose mondjuk azt, hogy az ördög által mûködik, még akkor sem, ha nagyon biztosak vagyunk benne... Inkább vizsgáljuk meg az ember életének gyümölcseit, és ha nem találjuk meg benne a Szentlélek gyümölcseit, akkor mondjuk azt, hogy nem hiteles ember, mert nincsenek meg benne a Lélek gyümölcsei (Gal 5:22)...

(Mt 7:15-20) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.  A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

 

Ima: Uram Jézus! Arra tanítottál, hogy kérjük a Szentlelket, mert a mennyei Atyánk soha sem utasít el minket, ha kérünk. Add Uram nekünk Szentlelkedet, hogy nehogy megbántsunk valamivel. Ámen.

 

 

Égbekiáltó bûnök

Elõttem van három imakönyv, amelyek magukba foglalják a katolikus hittan rövid összefoglalását:

1. Az elsõ 

Katolikus Imakönyv, Életünk Krisztusban, kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség, 1975. Ez az imakönyv meg sem említi az égbekiáltó bûnöket. Miért? Mert talán akkor még annyira törekedtek az emberek az erkölcsös életre, hogy az ilyenfajta intelmek fel sem merültek.

2. A második 

Hozsanna, Teljes Kottás Népénekeskönyv, Szent István Társulat, 1995. Ebben az imakönyvben már megemlítik az égbekiáltó bûnöket: "ezek szörnyûsége a Szentírás kifejezése szerint Istentõl kér bûtetést". Három ilyen bûnt sorol fel: 1. A szándékos gyilkosság; 2. A szegények, árvák és özvegyek nyomorúságának nagyobbítása; 3. A munkások bérének igazságtalan visszatartása.

Érdekes, hogy másokhoz képest, az egyik égbekiáltó bûnt, a fajtalanságot, amely magába foglalja az aktív homoszexualitást is, egyszerûen kifelejtették... Véletlenül? Kétlem...

3. A harmadik 

A Jubileumi Katolikus Imakönyv, kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2000, amelyben már mind a négy égbekiáltó bûn szerepel: 1. Szándékos gyilkosság; 2. A természet ellenes tisztátalanság; 3. A szegények, árvák, özvegyek nyomorúságának nagyobbítása; 4. A munkások bérének  igazságtalan visszatartása.

Amióta az internetes apostolkodás létrejött, azóta ez a téma több helyen is jól ki van fejtve...

Magyar Katolikus Lexikon > E > égbekiáltó bűnök

égbekiáltó bűnök: az erkölcsi rendet olyan súlyosan sértő bűnök, melyek a Szentírás szerint „az égbe kiáltanak” büntetésért: →gyilkosság (Ter 4,10), →homoszexualitás (Ter 19,13: szodómia), özvegyek és árvák sanyargatása (Kiv 22,22), a munkás megszolgált →bérének megtagadása (MTörv 24,14; Jak 5,4). Az ~ kifejezés a 16. sz: vált ált-sá. **

Palazzini II:1214.

------------------------------------------

A Magyar Katolikus Egyház meghatározása:

Égbekiáltó bűnök

A kateketikai hagyomány emlékeztet arra is, hogy vannak "égbekiáltó bűnök" is. Az égbe kiáltanak:

1. Ábel vére (Ter 4,10);

2. A szodomaiak bűne (Ter 18,20; 9,13.);

3. Az egyiptomiaktól elnyomott nép kiáltása (Kiv 3,7-10.);

4. A jövevények, özvegyek és árvák jajgatása (Kiv 22,20-22.);

5. A bérmunkással szemben elkövetett igazságtalanság (MTörv 24,14-15; Jak 5,4.).

Itt a 3. és a 4. egy kalap alá tartoznak, a korábbi felsorolások 3. pontjaként...

Még egy picit bontsuk ki, hogy mi az a természetellenes tisztátalanság vagy a szodomaiak bûne. Ezt megérthetjük, ha megnézzük a Magyar Katolikus Lexikonban, hogy mit jelent a fajtalanság:

Magyar Katolikus Lexikon > F > fajtalanság

fajtalanság: →égbekiáltó bűn, mely a nemi képességet megfosztja természetes rendeltetésétől és élvezetkeresés természetellenes eszközévé alacsonyítja. Két változata a →bestialitás és a →homoszexualitás.

Tehát a 2.  égbekiáltó bûn az aktív homoszexualitás meg az állatokkal való szexuális érintkezés.

Véssük jól eszünkbe ezeket a bûnöket és óvakodjunk tõlük, mert jönnek majd idõk, s már itt is vannak, amikor ilyenfajta bûnöket jogként állítanak be…

Ima: Ó Jézusom, bocsásd meg bûneinket, ments meg minket a pokol tüzétõl, különösen azokat, akik a leginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.

Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.
(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

A meztelenség a szentírásban egy õsrégi szimbólum. Már a biblia elsõ lapjain találkozunk vele, az Ádám és Éva eredeti szentségi állapotában. Az ősbűn elkövetése után, a bűnbe esett ember már szégyenli meztelenségét. Ugyanezt láthatjuk Noé esetében, amikor megrészegedve aludt meztelenül a sátrában...

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”

(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

Mivel Ádám minden ember test szerinti atyja, amint Éva minden ember anyja (Ter 3:20), és Noé meg családja a vízözön utáni új világ magva, ezért ezek a képek prófétikus jellegûek, és az egész emberiségre kihatnak. Úgy gondolom, hogy ennek megértéséhez, ki kell ellemezni Noé esetének szimbólumait...

1. A sátor

Noé sátra az ember testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz, amelyben az ember éli, eltölti az evilági, „hiábavaló napjait”...

(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

2. Az alvás

Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést és az isteni kapcsolattól, dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja...

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

3. A meztelenség

Lelki szemponból, a meztelenség, az õsbûn által eltcsúfitott, foltossá és szeplőssé vált szellemi test látványára utal. Az õsbûn elõtt, az eredeti szentség állapotában élõ ember, nem szégyelte testi-szellemi meztetelségét, mert tiszta volt és szeplőtelen. A bûnös ember rejtõzködik Isten és embertársai elõl, lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolatokkal...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség

Lelki szemponból a részegség az isteni bölcsesség, az értelem, a lelki józanság, és a lelki erõ elvesztését, vagyis a lecsúszott bûnös állapotot jelképezi...

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

Ezen szimbólumokra való rávilágítás által, gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent számunkra virrasztani és vigyázni a lelki ruházatunkra. A kegyelem megtisztít és felöltöztet. A bûn megrészegít, sötétségbe vezet és feltárja lelkünk meztelenségét, rútságát. A részegség pedig sötétséget, kártékony, lelket romboló alvást bocsájt az ember lelki szemeire. A részegség öntudatlansága a lelki ruházat elveszítéséhez vezet. Mindezek szégyenbe és gyalázatba taszítják az embert...

Ezek figyelmeztetések különösen szólnak napjainkra. Manapság pont azok, akiknek a hitet kellene õrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak lelkileg. Arra használják teológiai tudományukat, vallásos képzettségüket, egyházi hatalmukat és tekintélyüket, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek egyből rávágja, hogy "meztelen a király". Azzal ámítják, hitetik el a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, hogy a súlyos, sõt égbekiáltó bûnök is elfogagahatóak Isten elõtt, mert megváltoztak az idõk. Az ilyenek álmodozók, viharvert fellegek, akik a nagy veszedelembe tartanak, amint Júdás apostol is megírta levelében...

(Júd 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

Azt gondolom, hogy a mai nehéz idõkben, a helyes út Krisztus követésében:

- A hallgatás - kerülni a hit-erkölcsi vitákat;

- A napi szentmise - rendszeres szentáldozás;

- A napi rózsafûzér imádság - rendszeresen felszítani a hit lángját.

Van aki felveszi a harcot a mai erkölcstelen, eretnek állapotokkal szemben. Ez szerintem kontraproduktív, mert az ellen az egyház ellen kellene harcolni, amely mindnyájunknak Anyja. A harc csak mélyíti a szakadékokat... Ezzel szemben talán a "nepomuki hallgatás" az, amely által óvhatjuk az Úrnõt (2Ján 1:1). Hallgatni és határozott léptekkel Krisztust követni...

- A napi szentáldozás megerõsít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk a mindennapok világi dolgaiba.

- A napi rózsafûzér imádság elvezet a pusztába a Szûzanyához. Ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el minket a gonosz áradata...

(Jel 12:6; 15-18) ...az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

A protestánsoknak is ajánlható, hogy tanulják meg a Rózsafûzér imádságot. Hiszed a Sola Scriptura-t?... Jól van, akkor olvasd el a (Lk 1:42-44)-et...

(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

A szentírás szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr anyja, vagyis Isten Anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Isten Anyja? Hiszem, hogy Mária segíthet nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben, a krisztusi tiszta, fehér ruházat megõrzésében, és az állhatatosságban...

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus... Ámen.

A szentolvasó napi rendje

Beliál fiai

Ahoz, hogy megértsük ezt a témát, el kell olvasnunk a Bírák könyve utolsó három fejezetét (Bír 19-21). Most csak a 19-ik fejezetet hozom ide, mert abban jelenik meg leginkább a Beliál fiai fogalom...

Gibea lakóinak gaztette

Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz és hová mész?” Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” „Légy üdvöz! – mondta neki az öregember. – Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek – Beliál fiai – körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. „Kelj föl – mondta neki –, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”

A történet, a továbbiakban, azzal folytatódik, hogy Izrael népe felbőszül és majdnem kiírtja Benjámin törzsét. Ha figyelmesen elolvassuk az említett fejezeteket, akkor elcsodálkozhatunk, hogy vajon miért és hogyan kerülhetett a Szentírás kánonjába ez a történet?... Gondoljunk bele. Testi szempontból, a mai filmvilág híres rendezõi, micsoda filmet készíthetnének ebbõl a történetbõl. Van itt minden... Thriller, szex, horror, akció, háború, stb...

Akkor most nézzük meg, hogy mit jelent a Beliál név, és kik lehetnek azok, akik annak fiai?...

A Magyar Katolikus Lexikon a következõképpen defineálja Beliált:

„Beliál (gör. Beliár): az Ószövetségben az Istennel szembeforduló szellemi lény, "a gonosz" (P. Joüon), tehát azonos a Sátánnal. G. R. Driver a szót elemeire bontva "a zűrzavar"-nak mondja. - Az ÚSz-ben Krisztus ellenfele (2Kor 6,15). A kumráni szövegekben ált. a rossz és a gonosz, de Isten ellen lázadó szellemi lény is. Több apokrif iratban egy démon neve. Idővel az →Antikrisztus neveként is használták. →ördögök”

Tehát Béliál, valójában, ördögök, démonok csoportja, akik felelõsek a zûrzavarért, az aljas szexuális perverzitásért és az erőszakért. Beliál fiai pedig azok az ördöngös emberek, akik az ördög atyjuk befolyása alatt, annak késztetésére, cselekedik a gonosz dolgokat...

Figyeljük meg a történetben: a vendéglátó ember, a vendége iránti tiszteletből, a vendéglátó becsületéből, még azt is felajánlja, hogy az érintetlen lányát adja oda nekik, de Beliál fiai inkább a levita férfit akarják megismerni. A szentírás nyelvezetében „megismerni” annyit jelent, mint szexuális kapcsolatot létesíteni. Végül, Beliál fiai, beérik a férfi feleségével, akit halálra erőszakolnak. De igazából, a perverz kivánságuk szerint, a férfit kívánták...

Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a szodomai történetnél is. A szodomai férfiak is a fiatal férfi kinezetelű angyalokat kívánták... Hiába kínálta Lót az érintetlen lányait, azok csakis az azonos neműnek tetsző idegeneket akarták. Olvassuk el figyelmesen az alábbi szentírási részt...

Szodoma pusztulása (Ter 19:1-11)

A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

Tehát Beliál fiaira jellemző (az ellenkezés és a zûrzavar mellett) a perverz, és a homoszexuális hajlam. Innen látszik, hogy a homoszexualitás nem egy veleszületett hajlam, nem egy genetikai elváltozás, nem egy pszihés betegség, hanem egy ördögi befolyás, és egy szellemi elnyomás következménye. Beliál serege az, akik lelki rabságban tartjak a homoszexuális hajlamú embereket...

Ha meg akarjuk érteni ezt, akkor el kell olvasni azt az esetet, amikor az Úr Jézus kiűzi az ördögi légiót, akik aztán a disznókba szállnak (Mt 8:32). El kell olvasni a Ter 6-ban (és más ósz. részben) a bukott angyalok házasodásának történetét és fiaiknak, az óriásoknak létezését...

Amint Hénoch megírta könyvében, haláluk után, az óriások gonosz, tisztátalan lelkek lettek. Ezek földi életük során, nem találva magukhoz való társat, mindeféle fajtalanságban és bestialitásban éltek. Haláluk után, a gonosz lelkek lettek, a levegőégben kószálnak (Ef 2:1-2; 6:12) és ártanak a védteleneknek, akiken nincs Krisztus Szent Vérének védelme. Innen származnak a fajtalan hajlamok...

Két személyes tapasztalatom:

- Lelkigondozói kurzuson voltunk. Mindenkinek elvégezték a személyes lelki gondozását, mindenkiért imádkoztak és mindenki szabadult, gyógyult, amennyire lehetett, amennyire nyitott volt a szabadulásra és a gyógyulásra. A kurzus végén kihangsúlyozták, hogy ez egy folyamat és a további gyógyulásért, további lelkigondozásra, további imára lesz szükség... 

Az egyik testvér, akivel együtt voltam a kurzuson, nemsokára meghívott egy kávéra, mert hogy beszélnivalója van velem. A kávézóban döbbenten hallgattam végig, amint tökéletes nyugalommal elmesélte, hogyan rontotta meg őt egy idõsebb férfi, és hogyan lett belőle házasemberként aktív homoszexuális.

Megígértem neki, hogy segítek a lelkigondozásában, és imádkozni fogok érte. Ez meg is történt. Amikor egy Szentlélek szemináriumon, a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak a közösségben, én egy másik szobában, térdelve, kézrátétellel imádkoztam a tesvérem szabadulásáért. A szabadulása megtörtént. A testvér megszabadult a homoszexuális hajlamának rabságából, és azután tiszta életet élt és él feleségével, mind a mai napig...

- Nem sokkal ezután, elmentem egy áruházba és a pultnál valami képeslapokat nézegettem. Egyszercsak egy olyan képeslap került elém, amely egy kockásra gyúrt hasizmú, szexi fiatalembert ábrázolt, félig lecsúszó farmernadrággal. A kép - gondoltam - a nők szemének volt szerkesztve, de amint figyeltem a képet, egyszer csak azt éreztem, hogy megtámad a gonosz lélek a ferde hajlamú kívánság kisértésével... A gonosz lélek minden áron belém akart furakodni a hasam tájékán. Olyan érzés volt, mint amikor a filmekben látjuk, hogy egy agresszív,  hernyószerű valami furakodik az ember hasába, hogy aztán oda bejutva, átvegye az irányítást a megtámadott személy fölött... Azonnal észrevettem a támadást és rögtön elkezdtem imádkozni a Szent Mihály arkangyal szabadító imát. Kb. 15 percig imádkoztam, amíg vissza nem vertem ezt a szellemi támadást...

Sokféle ferde hajlamot tartanak számon. Azzal érvelnek, hogy sokuk már így született, egész pici koruktól ezzel a hajlammal élnek... Hát persze... A boszorkányok, az okkult csodatevők, a fémhajlítók, a bióenergiások is mind-mind, egyszerre csak felfedezik magukban a rendkívüli hajlamot, akár egész kisgyerek korukban. Miért? Mert már generációs vonalon öröklik a szellemilegban ezeket az okkult hajlamokat (Kiv 20:5; Kiv 34:7; Szám 14:18). Nem genetikailag öröklik, hanem szellemileg... Az ördöngösök vagy öröklik tulajdonságaikat, vagy saját akaratukból nyítanak szellemileg a gonosz előtt, és adják át magukat az ördögnek...

Fontos leszögezni, hogy a homoszexuális hajlamú embereket ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint bármelyik más embert. Emberi és istengyermeki méltóságuk sérthetetlen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el van fogadva az ő életvitelük és viselkedésük, ha nem élnek tisztán. Ugyanakkor, azt is ide kell hoznunk, hogy mit mond az egyház ezeknek az embereknek és milyen megfontolásokkal akarja javukat szolgálni.

A fentiek szerint azt gondolom, hogy a homoszexuálisok vagy öröklik hajlamukat vagy megrontja őket valaki testileg és szellemileg. Minden egyes ilyen esetben, létezik egy bizonyos rés a lelkük szellemi "védőpáncélján", amelyen keresztül beléjük hatol a Beliál szelleme. Így lesznek ők a "Beliál fiai"... Pl. ha egy fiút az apja vagy a tanítója, folyamatosan bántalmaz, megaláz kicsi korában, akkor ez egy olyan sebzettséget okozhat benne, amely később kiszolgáltatottá teszi őt, és így megnyílik a szíve a Béliál szelleme előtt. Meglehet, hogy később, majd azonos nemű kapcsolatokban próbálja enyhíteni a sebzettségéből fakadó lelki fájdalmait...

Mit tehet egy ember, ha ilyen nehéz sorsban részesül? Hát először is szembe kell nézzen a problémájával. Utána kérnie kell az Úrtól a hitet. Kell, hogy higgyen Jézus Krisztusban, a Szabadítóban, Aki képes őt megszabadítani problémájától. Ha hisz Jézusban, akkor azt is elhiszi, hogy létezik az ördög. Akkor elhiszi, hogy az ő problémájának okozója az ördög, a Beliál szelleme, akitől egyedül csak Jézus tudja megszabadítani. Ha ezen túl van, akkor kérnie kell a szabadulást. A szabadulást bűnbánat által, a bűnbánat szentsége által, a lelkigondozás által, és a szabadító imaszolgálat által érheti el az ember.

A homoszexuális hajlamú ember szabadulásának útja

1). Belátja és elismeri, hogy az aktív homoszexuális életállapot egy bűnös állapot és bűnbánatot tart;

2). Jézus Krisztusban veti bizalmát, elhiszi, hogy Ő meg tudja szabadítani problémájától, dicsőíti Istent és hálát ad az életéért;

3). A szentgyónásban megvallja fajtalan bűneit szám és fajta szerint, átadja problémáját Jézusnak, hogy Ő mossa le azokat az Ő Szent Vérével;

4). A szentgyónás után, lelkigondozásra és szabadító imára van szüksége;

5). A szabadító ima után, rögtön kérnie kell a Szentlelket, hogy töltse be a korábbi, aktív homoszexuális élet, sérült területeit;

6). Erős elhatározást kell hoznia, hogy szakít minden korábbi bűnös kapcsolatával, és ezután csak a tiszta, önmegtartóztató életet fog élni;

7). Folyamatosan imádkozik: leginkább a Rózsafûzér imádságot meg a Szent Mihály arkangyal imádságot, hogy mentes legyen a kisértésektől és a támadásoktól, nehogy visszaessen a bűnbe és az utolsó állapota még rosszabbá ne váljon a korábbinál (Mt 12:44-45).

Amint egy alkoholistából soha sem lehet többé szociális ivó, úgy szerintem, a homoszexuális emberből sem lesz heteroszexuális... Szerintem az egyetlen bíztos út számukra az önmegtartóztatás. Fontos a türelem, a kitartás és az esetleges elbukás esetén, mindig vissza kell térni a szentgyónáshoz. A lényeg az, hogy sohase eggyezzen bele, fogadja el többé ezt az állapotot és mindig küzdjön ellene...

Akkor kik is Beliál fiai? Azok az egyének, akik szégyentelen orcátlansággal vonulnak fel az utcákon, fesztiválokon, félmeztelenül, alsónemüben táncolva, dicsekedve romlottságukkal és gyalázva az egyházat, a szentírást, a szentségeket, a papi és szerzetesi ruhákat... Bemennek a templomokba és ott is szentségtelen ocsmányságokat művelnek. Õk azok, akik nemhogy belátnák szörnyűséges állapotukat, hanem még inkább, kifordulva önmagukból, hivalkodnak romlottságukkal. Ha meg nem térnek, biztosan elvesznek...

(Róm 1:25-28) Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.

(2 Pét 2:12) Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát.                                                                                                  

(Fil 3:19-20) Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják.

Beliál fiai azok is, akik rengeteg pénzzel, propagandával és csalárdságokkal elérték, hogy a homoszexuális házasságokat államilag törvényesítsék és jognak állítsák be. Beliál fiai azok is, akik arra törekednek, hogy a homoszexuális párok meg legyenek áldva a templomokban, és hogy ezek szentáldozáshoz is járulhassanak megtérés nélkül. Sajnos, ezek teljesen legalizálni akarják az egyházban az aktív homoszexuális életformát, házasságot... Meg akarják változtatni az időket, Isten örök törvényeit (Dán 7:25)…

Visszatérve a levita történetére (Bír 19-21), megkockáztatnék még egy gondolazot. Arra gondolok, hogy ha ez a történet egy prófétikus kép, akkor ezt értelmezni is kell... 

A szimbólumok a következõk lehetnek:

- A levita = Isten szolgája – Ebed Jahve, ami Jézusra utal, Aki a Võlegény;

- A mellékfeleség, az asszony = az Asszony, Úrnő (2Ján 1:5), aki az Egyház, vagyis a Menyasszony;

- Beliál fiai = a mindenkori Júdások, akikbe belement az ördög (Jn 13:27), egyháziak és világiak;

- Az erõszak elkövetése = Isten törvényeinek megrontása, főleg az Egyházban;

- A ház ahol megszálltak = Isten háza (1Pét 2:1);

- Az asszony feldarabolása = a küzdõ, földi egyház szétdarabolása;

- A Benjámin törzsének megbüntetése = ezeknek a felelősöknek bünhődése.

Valaki azt mondta, hogy ez egy merész asszociáció, de mára már azt látom, hogy egyre inkább valóság... 

Fõpapok, papok, szerzetesek erőszakolják meg nap mint nap tekintélyükkel, tisztségükkel és teológiájukkal az Egyházat és Isten örök törvényeit...

Mára a fajtalanságot szentesíteni akarják az egyházban. A szentségeket meggyalázzák és folyamatosan szentségtörést követnek el. Az isteni törvényeket lábbal tiporják. Bíboros bíboros ellen, püspök püspök ellen fordult… Az egyház szakadása lélekben már meg is történt. Aki el akart szakadni, az lélekben már el is szakadt...

Ennek következményei lavinaként zúdulnak az emberekre. Az emberek ma már semmin sem lepődnek meg, semmin sem csodálkoznak... Az álszeretet és az álirgalmasság nevében mindent és mindenkit el kell fogadni. Mindent eltörölnek, mindent összemosnak, mindent megváltoztatnak. Aki nem felel meg ennek a nyomásnak, azt megbélyegzik, az negatív beállítottságú, az merev, az ultrakonzervatív vagy fundamentalista...

A “cuki egyház”, elveszítve isteni jellegét, a földre zuhan és kegyes mosollyal temeti maga alá a gyanútlan tömegeket. Veszedelmes eretnekségeket csempésznek be az egyházba és sokakat elveszítenek...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Amikor a hívők, az igazak, eltűnnek az egyház vezetéséből, nehogy beteljesedjen a Benjámin törzse elleni bosszú... Ha végigmegyünk a szimbolisztika logikáján, akkor mindezt az elpártolást, aposztáziát egy nagy bosszú követheti, amely azok ellen fog irányulni, akik ezt a gonoszságot művelik: elsősorban a romlott főpapok és papok ellen... 

Megtörténhet, hogy egy olyan hivatáskrízis és üldözés jön majd az egyházra, hogy egész országokban nem lesz pap aki szentmisét mutathatna be... Ez Németországban, Belgiumban és máshol is, már szemmel látható jelenség. Havonta szűnik meg egy-egy templom vagy kolostor, vagy adnak fel egy-egy templomot, hogy pub-ot vagy más szórakozó helyet csináljanak belőle...

(Lk 18:8) De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?...

(Lk 17:22) Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

Mit tehetünk? Hát elsősorban azt, hogy ne ítélkezzünk, ne bélyegezzünk meg senkit és ne harcoljunk senki és semmi ellen. Minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, legyen az bármilyen hajlamú is... Különbséget kell tenni a gyarló ember személye és tettei között. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Amint mértek, úgy mérnek nektek is (Mt 7:1-2)...

Véleményem szerint, a hívők számára, a járható út az, ha a pusztába menekülünk a Szűzanyához...

(Jel 12:6) Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ha visszavonulunk a magunk pusztájába, naponta szentmisére járunk és imádkozzuk a Rózsafûzért, hiszem, hogy Mária, Isten Anyja, az Egyház Anyja, és mindnyájunk égi Édesanyja, túlsegít ezeken a nehéz idõkön (Dán 9:27)...

Ima: Asszonyunk Szûz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

 

 

 

 

További ajánlott oldalak:
Church Militant;
Katolikus válasz;
Gloria TV.