Menekülni

Nursiai Szent Benedek, Nolai Szent Paulinus (+431) tanácsát követte: ,,Ha az ember nem akar Isten országáról lemondani, akkor menekülnie kell Rómából.'' Abban az idõben, a dekadens Róma, a megromlott világi életet képviselte. Ma ezt a globalizált világ, a nagy Babilon testesíti meg (Iz 21:9; Jel 14:8). A fenti idézetet így szólhatna: Ha az ember nem akar Isten országáról lemondani, akkor menekülnie kell a globalizált világból...

Habár az egyház társadalmi tanítása és az új evangelizáció arra hív, hogy legyünk aktív tagjai a társadalomnak, és élõ kovászként lépjünk ki a világba, mégis muszáj egyfajta benedeki remeteségbe menekülni, különben elsodor e világ szennyének áradata. Hogyan lehetne megvalósítani ma Szent Benedek remeteségét?...

Ma már nincs lehetőségünk visszavonulni egy sziklabarlangba, ezért el kell gondolkodnunk azon, hogyan valósíthatnánk meg magunknak egy XXI. századi képzeletbeli remetebarlangot. A remetebarlangban nem az a lényeg, hogy sziklás-e, magányos helyen és bokrok között van-e, hanem az, hogy mitõl óv meg minket és mit biztosít...

A remete barlangja megóv:

1. A rendetlen vágyaktól

A rendetlen tekinteten keresztül tör ránk a szemek kívánsága, a test kívánsága és a világ kevélysége ( 1Ján 2:16). Ha megóvjuk magunkat a rendetlen kapcsolatoktól, a felesleges mászkálásoktól, a világ szemlélésétõl, kint az utcán, a TV-n keresztül, az interneten, stb., akkor megóvhatjuk magunkat a rendetlen vágyaktól. Ez a bűnre vezetõ alkalom elkerülésének elsõ lépése...

2. A gondolataink csapongásától

Ha visszavonulunk a magányba, akkor össze tudjuk szedni gondolatainkat, és akaratunkat a jóra tudjuk irányítani. Visszavolnulás és magány nélkül nem lesz lelki erőnk, akaratunk a küzdelemhez, a mértékletességhez és az önmegtagadáshoz. Összeszedettség és akarat nélkül pedig, a lelki szétesés veszélye leselkedik ránk. A magányban és a csendben oda tudunk figyelni a keblünk szentélyében lakózó szentháromságos egy Istenre, és ekkor tud a kegyelem dolgozni bennünk. A magány és a csendes visszavonulás, olyan az ember szívének, mint az abroncs a hordónak. Ha nincs abroncs, akkor a hordó szétesik, és a víz szétfolyik. Csendes visszavonulás nélkül szétesik a szívünk, és a Szentlélek kegyelme kárba veszik az életünkben...

3. A nyelvvel való vétkezéstõl

A nyelv az ember leggonoszabb tagja, amit a legnehezebben lehet megzabolázni ( Jak 3). A felesleges beszéd, a fecsegés, a pletyka, a rágalmazás, a hazugság, az erkölcstelen viccek, stb., mind-mind ott vannak nap mint nap a szájunkban. A hallgatás az egyik legnagyobb erény, és azzal sok bűntõl óvhatjuk meg magunkat. Hallgatásunkkal megvalósíthatjuk a magunk képzeletbeli barlangját, ahol leginkább Istennel folytatunk párbeszédet...

4. A rendetlen kapcsolatoktól

A rendetlen kapcsolatok, kötõdések, bűnre vezetnek, és elvonnak Istentõl. Ezeket úgy szűkíthetjük le, ha nem mászkálunk mindenfelé, nem látogatunk fölöslegesen, nem megyünk folyton társaságba, nem csüngünk az internetes szociális hálózatokon, nem kölcsönözünk dolgokat, és nem szerzünk magunknak mindenféle kacatot. Hiába gondoljuk azt, hogy kapcsolataink által evangelizálhatunk és kovászok lehetünk ( Mt 13:33; 1Kor 5:6). A valóság az, hogy gyakran minden csak rólunk és a saját vigasztalásunkról szól. Ha nem vagyunk előbb egésszen ura lelkünknek, ha nem tudjuk megzabolázni szenvedélyeinket, akkor a kapcsolatok rutinja és az információs özön lerángat az alantas életbe, és elvon Isten országától...
 

5. A kényelmességtõl és a puhányságtól

A test kényeztetése a bűn melegágya. Az elkényeztetett testben gerjednek a bűnös kívánságok, a bujaság, a torkosság, a restség, stb. Ezt a test szigorításával és fegyelmezésével lehet kordában tartani. Erre jó a titkos böjt, a rendszeres munka, az élvezetek megtagadása, a mértékletesség, az önmegtartóztatás, a pontos programhoz való igazodás, stb. Assziszi Szent Ferenc szerint a böjtöt és a test szigorítását vigyázattal és fokozatosan kell megvalósítani, nehogy a „test szamár” elkezdjen lázadozni, és az ember még rosszabb állapotba essék vissza ( Lk 11:26; 2Pét 2:20).

A remete barlangja bíztosítja:

1. A lelki szabadságot és az idõt az Istennel való kapcsolatra

Vizsgáljuk meg minden kapcsolatunkat, úgy személyekkel, mint az egyébb dolgokkal. Miért vannak? Javunkra válnak? Lekötnek bennünket? Rabul ejtenek? Elrabolják az idõnket? Szükségesek?... Döntsünk határozottan, és számoljunk fel minden haszontalan vagy káros kapcsolatot, kötődést életünkben. Megtapasztaljuk, hogy mennyi idő szabadul fel, a korábban még hajszolt életünkben. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a felszabadult idő automatikusan Istené is lesz. Az emberben ott zsong a világ zajának sürgetése. Valamivel föltétlenül be kellene tölteni ezt az űrt... Rajtad áll, hogy ezt az űrt Istennel töltsd ki. A napi szentmise, a napi ima, a napi visszavonulás a bensõ szobábádba, hasznosan töltheti be ezt az űrt...

2. Mértékletességet és önmegtartóztatást

A nyugati kereszténység csődje, hogy a mértékletességet és az önmegtartóztatást nem Szent Benedeknél keresik, hanem a buddhista szerzeteseknél. Vizsgáld meg vágyaidat, szíved mozgását és a tekinteted ugrálását. Mire irányul? Mire ugrik önkéntelenül? Emeletes házakra? Csodás autókra? Szuper smatphone-okra? Csinos hölgyekre? Gasztronómiai TV adásokra?... Mi az, ami vonzásának bűvkörében tart? Gondolkodj el az idők távtalában, tekintettel a végső dolgokra... Mit akarsz? Mulandó javakat, vagy az örök életet? Nem szolgálhatsz két úrnak (Mt 6:24). Ha szakítasz testi vágyaiddal, akkor alkalmassá teszed magad Isten országára...

3. Önuralmat

Ha tudunk uralkodni a nyelvünkön, akkor uraljuk az egész testünket (Jak 3:3). A vágyak és a szenvedélyek sarkalják a lelket, és önkéntelenül megszületik a szándék. A szándék pedig egyhamar akarattá feszül, és majd az akaratosságból indulat lesz... Az indulat kirobbantja az emberbõl a szavakat. Ez olyan, mint az okádás, mert az ember már nem ura szavainak, hanem azok magától ömlenek ki a szájából. Ezért, erre is találóak az írás szavai, miszerint visszatér a kutya okádásához ( Péld 26:11; 2Pét 2:22). Ha mindig meg tudjuk zabolázni nyelvünket, akkor urai vagyunk önmagunknak...

4. Szorgalmat és buzgóságot

A világi élet restségben tart, de a Szentlélek kegyelme jócselekedetekre sarkall. Ezért édes az iga és könnyű a teher (Mt 11:30), mert a Szentlélek tűze hajtja buzgóságban az Isten kegyelmében élő embert. A magányban és visszavonulásban, a Szentlélek erõt és vágyat ad a jócselekedetekre. Így a jócselekedetek gyakorlása már nem nehézség (Mt 5:16) hanem élvezetes és örömteli kihívás, amelyre türelmetlenül várunk. Szent Benedek kolostorokat építő szorgalma, a barlangi remeteségben érlelõdött meg...

5. Tiszta szívet

A világi ember azt gondolja, hogy ha nem tesz semmi rosszat felebarátjának, akkor már nem vétkezett, és nincs is neki bűne. Pedig hát mulasztással is lehet ölni. Aztán meg végképp nem gondol arra, hogy gondolattal is nagyot lehet vétkezni. Isten lélek. Ezért, akik Õt imádják, lélekben és igazságban kell, hogy imádják ( Jn 4:24). Hasonlóképpen, mivel Isten lélek, ezért lélekben, és a lélek gonosz gondolataiban is súlyosan vétkezhetünk ellene... Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják Istent (Mt 5:8). Boldogok akik magányban, visszavonultságban, szentírás olvasásában és imában tisztítják meg gondolataikat a világ szennyétől. Az ilyenek csakis a jóra, a szentre, meg az igazra irányítják gondolataikat. Ők meglátják Istent már ebben a világban, és elnyerik egykor jutalmukat, Isten örök és boldogító színelátását. 

Ima: Nursiai Szent Benedek, Európa védõszentje, remeték és szerzetesek atyja, könyörögj érettünk. Ámen.