Tanúságtevő: A megtestesülés célja

A megtestesülésrõl szóló tanítást megtaláljuk tömören a Magyar Katolikus Lexikonban is, amint azt bemásoltam ide az alábbiakban:

Magyar Katolikus Lexikon > M > megtestesülés

Megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio):

1. üdvtörténeti esemény, melynek során az Ige testté lett: →angyali üdvözlet. - 2. az emberré lett Fiúisten misztériuma: →Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével, mint létének alapjával: →hüposztatikus egység (Jn 1,14; Fil 1,5-8; Zsid 10,5-7). - A ker. hit lényeges ismeretőjegye az Isten Fia ~ébe vetett hit. „Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van” (1Jn 4,2). Az Egyh. meggyőződése kezdettől fogva, hogy Jézus Krisztus „megjelent testben” (1Tim 3,16). A nicea-konstantinápolyi hitvallás szerint: Jézus „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett”. - 3. A ~ célja: a) hogy Istennel kiengeszteljen minket és üdvözítsen: „Isten, aki szeret minket, elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). „Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5). A mi beteg természetünknek orvosra volt szüksége. - b) hogy mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). - c) hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Valóban ő a boldogságok modellje és az új törv. normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat (vö. Mk 8,34). - d) hogy az „isteni természetben részesítsen minket” (2Pt 1,4). „Az Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenülhessünk” (Szt Atanáz: De Incarnatione 54,3). „Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye” (Aquinói Szt Tamás). - 4. Ikgr. Képciklusokban a →mennyei tanácskozás képei között ábrázolták, mint az Igazságosság és az Irgalmasság közötti harc diadalmas eredményét. Idővel szárnyasoltáraink liturgikus fegyelme meglazult, s a ~ már nem az égi pör, hanem Mária élete egyik epizódjaként jelenik meg, majd a misztérium a Legenda Aurea ihletében már szinte idillé válik. - A ~t megörökítő falképek: Csécs (13. sz.), Geriny (14. sz.), Hizsnyó (13. sz.), Keresztfalu (1400), Lőcse (14. sz.), Martonháza (14. sz.), Őraljaboldogfalva (g.kel., 14. sz.), Podolin (14. sz.), Vizsoly (11. sz.), Zsigra (13. sz.). G.F.-**

HtG I:706. - Bálint 1989:29. - Schütz 1993:150. - LThK 1993. V:498.

-----------------------------------------------------------------

A fentiekbõl egyértelmûen és tisztán az következik, hogy a megtestesülés célja a megváltás. Mégis, én továbbvinném a gondolatot...

Egyes egyházatyák, az angyalok egy részének lázadását értelemszerűen azáltal próbálták magyarázni, hogy az angyaloknak, Isten Fiát, emberi alakban kellett volna imádniuk. Ezt nem fogadták el és ezért következett be a bukott angyalok lázadása és perverziója. Tehát a megtestesülés terve, az ok-okozat láncolatában, megelõzte az õsbûnt.

Mivel már a fellázadt Sátán kísértette meg az elsõ emberpárt, ezért a megtesülés terve már ki kellett legyen nyilatkoztatva az angyaloknak az õsbûn elkövetése elõtt. Tehát, ezek szerint, az örök Ige mindenképpen megtestesült volna, a Sátán ténykedésétõl vagy az õsbûn elkövetésétõl függetlenül. Ugyanakkor, mivel itt tér és idõ feletti dolgokról van szó és ezek meghaladhatják értelmünket, ezért mindez csak feltételezés...

Figyeljük meg az alábbi igerészeket:

(Jn 1:1-14) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Igaz, hogy a megtestesült Ige e világ lelki sötétségébe jött el, hogy világosságot és életet hozzon az embereknek, de ebbõl nem feltétlenül kell következzen az, hogy ha nem lett volna a bûn sötétsége, akkor nem testesült volna meg és nem jött volna el az emberek közé...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Igaz, hogy Isten az Õ egyszülött Fiát adta, hogy a magára vett emberi természetével megváltson minket a kereszten, de ebbõl nem feltétlenül kell következzen az, hogy ha nem lett volna az õsbûn, akkor Isten nem adta volna a világnak Szent Fiát...

A hasonló példák alapján, úgy néz ki, hogy a teremtés utáni őstörténet fejleményeitõl függetlenül, Istennek volt egy elõre elhatározott üdvözítõ terve és Õ tartja magát a tervéhez. Istent nem lehet befolyásolni vagy eltéríteni attól, amit elhatározott az Õ szent akaratával...

Isten öröktõl fogva eltervezte, hogy magához öleli és feleségül veszi az Õ népét, hogy olyan lesz az Õ viszonya népével, mint amilyen a viszonya a võlegénynek a menyasszonyával. Szerintem ez igaz volt, az õsbûn megtörténésétõl függetlenül...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd;
és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(2Tim 1:9) Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

(Jel 21:3) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Az õsszentség állapotában lévõ embernek is szügsége volt egyfajta üdvözítésre és megdicsõülésre, mert habár közösségben élt Istennel, mégsem volt kiteljesedve az Istennel való kapcsolata. Ha ki lett volna teljesedve az Istennel való szeretetkapcsolata, akkor nem tudta volna elhitetni õt az õskígyó. Ádámnak és Évának szilárdan kellett volna hinniük, hogy egyszer Isten oly módon lesz közöttük, hogy megölelhetik Õt. Egy ember szeretetkapcsolata csak akkor lehet teljes, ha együtt ehet azzal akit szeret, és megölelheti azt akit szeret. Ez azonban, az Istennel való viszonyban, csak az idõk végezetén teljesedhetett be, miután az örök Ige testté lett, és magához ölelte és emelte az egész emberiséget, és eledelül adta az Õ testét szentjeinek...

(Lk 12:37) Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket.

(Jel 3:20) Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

(Iz 25:6) Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát,
lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból.

(Jn 21:20) Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán keblére borult és megkérdezte: „Uram ki az , aki téged elárul?”

Ha az õsszentség állapotában lévõ embernek nem testesült volna meg Isten, akkor valahogy olyan maradt volna a viszony Isten és ember között, mint amilyen az ember és az állat között van. Isten léte és gondolatai annyival magasabbak az ember gondolatainál, mint amennyivel magasabb az ég a földtõl. Ezért mindenképpen szükséges volt, hogy Isten leereszkedjen az emberhez, hogy az, kiteljesedve, megistenesedve, örökre boldog legyen Istenben, az õsbûntõl függetlenül...

(Iz 55:9) Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

Ami itt nem passzol nekem, az a Sátán további mûködése... Ha a Sátán nem akarta megalázni magát a test elõtt és nem fogadta el a megtestesülést, akkor hogyan kedvelhette meg az emberek leányait?... Akkor miért szedett magára egyfajta testet és miért vett feleséget magának az emberek leányai közül?...

(Ter 6:1-2) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.

Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy a Sátán, a perverz, elvetemedett állapotában, mindenáron meg akarta rontani az egész emberi génállományt, hogy ne legyen igazi ember a földön és ne tudjon megtestesülni és valóságos ember lenni az Isten Fia.

Azonban, az õsbûn esetében (Ter 3), és a bukott angyalok földre szállásának esetében (Ter 6), ugyanaz a dolog domborodik ki: a Sátán közeledése az asszonyhoz. Miért közeledett a Sátán az asszonyhoz? Talán azért, mert az asszony által olyan dolgot birtokolt az ember, ami nem volt meg neki: az utódnemzés képességét. Az embernek megadatott a gyermekáldás öröme, de az angyaloknak nem. Az angyalok tiszta szellemi lények, akik hatalmasabbak az embereknél, de nem gazdagabbak. Pl. egy angyalnak sincs hatalma átváltoztatni a kenyeret és a bort Krisztus testtévé és vérévé, de az embernek: a papoknak igen. Ma is lehetne okuk az angyaloknak az engedetlenségre és irigységre...

Senki sem ismeri a teljes igazságot, de úgy néz ki, hogy az angyalok bukásának oka vagy a megtestesülés tervének kinyilatkoztatása, vagy az asszony és az utódnemzés megkívánása volt. Ugyanakkor, úgy néz ki, hogy a megtestesülés mindenképpen szükséges lett volna az emberek örök boldogításához és megistenesítéséhez, az õsbûn eseményétõl függetlenül. Tehát a megtestesülés végsõ célja, hogy Isten és ember teljes szeretetközösségben élhessen együtt...

(Jel 21:3) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Ima: Mennyei Atyám! Hálát adok Neked innen a pórból, az örök, változtathatatlan és boldogító tervedért. Ámen.