- A feminizmus: A nők szociális, politikai és kulturális szerepének előremozdítását szorgalmazó mozgalom.
- A botrány: (KEK 2284) A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.
A teljesség igénye nélkül, szeretnék rámutatni néhány - a szentírásban olvasható - erkölcsi és állapotbeli kötelességekkel
kapcsolatos igazságra, amelyek a nőkre vonatkoznak. Ugyanakkor, ott van egy egyházi dokumentum is ezzel kapcsolatosan: a Mulieris Dignitatem, II. János Pál pápa apostoli levele a nő méltóságáról és hivatásáról, 1988. augusztus 15.
Tudom, hogy ez a téma mindig heves vitákat vált ki különböző fórumokon. Ugyanakkor, nem ringatom magam abban az illúzióban sem, hogy egy meggyőződéses feminista elolvassa majd az írásokat, és főleg abban nem, hogy el is fogadja a bennük lévő igazságokat. Mégis, azért kell gondolkodni erről, mert mára már akkora lett a befolyása a botrányos feminizmusnak, hogy
gyakorlatilag alig lehet vele normálisan együtt élni. Elárasztotta a családokat, a társadalmat és az egyházat is. És persze, vannak nők, akik azt mondják: Na, még egy férfi, aki megmondja tutit a nőknek...
-------------
Az eredeti bűn utáni, megromlott világban, de akár még a múlt században is, a nő sok helyen "asszonyállat" szintjére volt sülyesztve. Talán Szent Pál volt az első férfi, aki világosan kifejtette leveleiben a nő méltóságát (legyen az feleség vagy szűz), és a kereszténység emelte vissza igazán a nőt a férfi tisztelt és megbecsült társává. Igaz, elvétve, a kereszténység előtti időkben is voltak uralkodó nők vagy harcos nők, akik beírták magukat a történelembe. A keresztény középkorban aztán voltak uralkodó nők, szent vagy tudós nők, és harcos nők is, de azért a nők többsége otthon dolgozó háziasszony és gyereket szűlő anya volt...
A polgárosodás ideje alatt, majd a modern korszakban, főleg a XX. század elejétől kezdve, a feminizmus egy szociális, politikai és kulturális
áramlattá nőtte ki magát. Sok mindenért küzdöttek: egyenjogúságért, tanuláshoz való jogért, szavazati jogért, politikai szerepvállalásért, stb. Mondhatni, hogy ezek a
harcok jogosak voltak, mert ahogyan a XIX. században a rabszolgaság is még megvolt amerikában, úgy az asszony is csak egy "asszonyállat" volt sok helyen ebben
az időben. De ahogy sokminden, ami jól kezdődik, egy idő után elfajúl, úgy a mai feminizmus is lassan elvetemedett. Olvashatjuk
a Példabeszédek könyvében, hogy bizony van úgy, hogy a dolgok megromolnak...
(Péld
14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a
vége halálba vezet.
Íme, néhány területet,
ahol a feminizmus bizonyos formái mára már komoly botrányt okoznak...
A feminizmus
botránya a családban
Az élet rendje, amelyet a Teremtő rendelt, hogy a férfi legyen a feje az asszonynak, és nem az asszony a
férfinak. Az asszony követi a férjét engedelmességgel, és nem a férj az
asszonyt. Az asszony teremtetett a férfiból, és nem a férfi az asszonyból. Isten
az embert férfinek és nőnek teremtette, egyenlő méltóságot adott
mindkettőjüknek, de nem ugyanolyan szerepet és tisztséget. Az
asszony rendeltetett a férfi segítőjéül, és nem fordítva (Ter 2).
Olvassuk el figyelmesen az alábbi igéket...
(1Kor 11:2-16) Megdicsérlek
titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet
végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni,
hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje
pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál,
szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy
prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták
volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha
szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék,
födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és
dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az
asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az
asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a
jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan,
hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül,
mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de
minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen
fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy
ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony
növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig
valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten
Egyházának.
(Ef 5:22-26) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,
mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis
testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony
is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is
szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy az élet igéje által
tisztára mosva megszentelje.
(Kol 3:18-21) Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik.
Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben.
Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak.
Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.
(1Pét 3:1-7) Ugyanígy ti asszonyok is engedelmeskedjetek férjeteknek. Akkor
majd azokat, akik nem hisznek az igének, az asszonyok élete beszéd nélkül is
megnyeri, amikor istenfélő, tiszta élteteket figyelik. Ékességetek ne legyen
külsőséges: kigöndörített haj, arany ékszer vagy fényes öltözet. Isten előtt a
rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki
nyugalmában. Így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok, akik
férjük iránt engedelmesek voltak. Például Sára is engedelmeskedett
Ábrahámnak, és urának hívta. Ha tehát jót tesztek és semmiféle
fenyegetéstől nem féltek, az ő leányai vagytok. Ti férfiak szintén megértéssel
éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet,
mint akik örököstársai az élet kegyelmének, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.
Ha egy nő hívő keresztény, akkor nem hagyhatja figyelmen
kívül ezeket az igéket, amelyeket kanonizált, szent a könyvekbe íródtak meg. A férfinak pedig szeretnie kell az asszonyt, mint a saját testét, és életét is kell adnia feleségéért. Azért "pedig", mert a feministák mindig azzal jönnek, hogy: De a férfiak milyenek?... Ezért van a következő mondatban ott az a parancs, hogy "férfiak, szeressétek fekeségeteket", mert az kölcsönös engedelmességet követel, egyenlő méltóságot ad, de ugyanakkor nem engedi, hogy a szerepek felcserélődjenek...
Akármennyire is állítják ma egyes lelkészek, teológusok, hogy ezek az igék már idejét múlták, és hogy ezek csak az akkori társadalmi berendezkedésnek feleltek meg, Isten igéje nem évül el, és az ember teremtett természete nem változik meg. Ez bizony minden időre és minden kornak szól.
Vajon, így élünk ma a családban, ahogyan a szentírás írja? Ma már gyakran úgy fest a dolog, hogy az asszony akarja hordani a kalapot, és a férjet papucsba
akarja kényszeríteni. Egyfajta áludvariasság, állovagiasság és nőknek kijáró áltisztelet
nevében, sok nő kiharcolja magának a dominanciát a családban, és a dolgok a feje
tetetjére állnak. Ezért aztán a család ma már nem működik normálisan, és a gyermekek, akik a
szülőkben ösztönösen Istent látják, egy torz képet kapnak a családról és
Istenről. Ebből kifolyólag, aztán megesik, hogy a fiúgyermekek pipogyák lesznek, nem érnek férfiúvá, a lányok pedig önfejűek
lesznek, az anyjuk modellje szerint, és olyan fiúkat választanak, akiket maguk is az
orruknál fogva tudnak vezetni. Aztán ravasz-viccesen, mondogatják hogy: "a férj a
fej, de a nyak a feleség, és a fej oda fordul, ahová a nyak fordítja". Nahát! A férfi jó idejében, még a házasságkötés előtt vizsgálja meg a nőt... Ma már sok fiatalember úgy gondolja, hogy nem érdemes feleségül venni egy olyan nőt, aki hiú, kifestett, szemérmetlen, anyagias, büszke, független és engedetlen...
(Sir 25:28-36) Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt! Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat, az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével. Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony. Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét. Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan. Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre! Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt, vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.
A feminizmus botránya a gyerekvállalásban
Bizonyos feminista nők már rég eljutottak oda,
hogy a testük abszolut urának gondolják magukat. Ne mondja meg nekik senki, hogy vállaljanak-e gyereket vagy se, vagy hogy mikor és hány gyermeket vállajanak. Egyeseknek az abortusz annyi, mint egy hajcsináltatás a fodrászatban. Az ocsmányabbja nem riad vissza az emberi méltóság dúrva megsértésétől
se, akár szóban, akár írásban (bizonyos fórumokon), amikor a gyerekvállalásról, a szexuális
életről, vagy az abortuszról fejti ki véleményét.
Az ilyen családok aligha nevezhetők családoknak. Aztán, egy abortusz után, a férj is mélyen sérültté válik, és lehet, hogy részese lesz egy olyan szörnyű bűnnek, amely maga
után vonja az önmagától beálló egyházból való kiközösítést is...
A feminizmus botránya az egyházban
Habár kezdettől fogva úgy volt rendelve az egyházban, hogy az oltár, az igehirdetés és a felügyelet (episzkoposz) szolgálatát csakis
férfiak végezzék, mára már nő lelkészek, sőt nő püspökök is vannak a protestáns
részegyházakban. Ez a törekvés erőteljesen jelen van a Katolikus Egyházban is. Emlékezzünk csak a
hirhedt nő papszentelésre, amely a Dunán történt 2002-ben, és amelyet egy bizonyos argentin püspök
végzett. Ez az eset, 2003-ban, a vétkesek kiközösítését vonta maga után. Ma már a német szinódális út, de nem csak, a női papság létrehozásával próbálkozik...
Olvassuk el az alábbi igéket...
(1Tim 2:9-15) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában
járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal,
arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élő
asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben hallgassa a tanítást,
teljes engedelmességgel. Azt
nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék,
hanem maradjon csöndben. Hiszen Ádám első a teremtésben, Éva csak a
második. Ádám
nem hagyta magát félrevezetni, mint az asszony, aki bűnbe esett. De
üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a
szerénységgel párosult tisztességben.
(1Kor 14:33-35) Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok
hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem
legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak
valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a
közösségben beszélni.
Igaz, hogy ma már nem minden igét veszünk teljesen szó szerint, de azért mégsem önthetjük ki a csecsemőt a mosdólével. Ha egy nő egy picit is istenfélő és belátó, akkor
ezeket az igéket komolyan veszi, és a helyére teszi önmagát. Azonban, manapság egyes nők gyakran félmeztelenül járnak a templomba, a kegyesebbje teologizál és tanításokat tart, akár még a papoknak is. A legveszélyesebbek a liberális nézetű teológus nők és feminista apácák, akik a püspökségeken koslatnak. És a mai divat, meg a világ szelleme szerint, a püspökök promoválják őket. Ezek a nők, a zavaros gondolkodásukkal, hamis analógiáikkal, metaforáikkal és hiábavaló meséikkel, mindent összezagyválnak. A női alázatot megjátszva, egyfajta női klerikalizmussal és hiú teológiai büszkeséggel lépnek föl, holott Nagy Szent Gergely pápa tanítása szerint, még az előljárok parancsára sem szabadna elfogadniuk olyan tisztségeket, amelyekre nem alkalmasak...
Volt egyszer alkalmam megfigyelni
egy protestáns lelkésznőt, aki szolgálati kötelességből eljárt betegeket látogatni
a korházba. Annyira gyenge és erőtlen volt a szolgálata, hogy sajnálat volt nézni. Ahelyett, hogy a beteget vigasztalta volna, és imádkozott volna érte
erővel és hatalommal, a saját és gyerekei problémáit osztotta meg a beteggel. Még egy házas férfi is megosztott a család és az Úr
szolgálata között (1Kor 7:33), hát akkor egy anya, akinek a
gondolatai folyton a gyerekei körül forognak.
A feminizmus bizonyos formái suttyomban felforgatják az egyházat. Mindenhol előre tolakodnak a nők, minden szerepet felvállalnak, és így
a férfiak szépen visszahúzódnak. Hogyan vitatkozzon a férfi egy nővel a
templomban, az egyházban, és hogyan vegyen komolyan a férfi egy olyan szerepet, amelyet a
nők dominálnak? És hogyan menjenek a fiúk ministrálni, ha a leányok elözönlik a sekrestyét? Talán ide vezethető vissza részben a papi hivatások drasztikus csökkenése
is. Ha a férfiaknak nincs megbecsülésük a templomban, a szolgálatokban, az egyháztanácsban és ha a
pap asszonyokkal rajongtatja-csicseregteti magát körül, akkor ne
csodálkozzunk, hogy fogynak a hivatások...
A feminizmus botránya a szexualitásban
Megfigyelhető, hogy a feminista nők közül sokan leszbikusok, vagy erőssen kötődnek az eféle mozgalomakhoz, a gender ideológiához. Miért? Talán azért, mert elszakadtak Isten törvényeitől és parancsolataitól... Vajon, Isten ezért szolgáltatja ki őket bűnös vágyaiknak?...
(Róm 1:26) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik
ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a
természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak
férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.
Megfigyelhető a híres, liberális
színésznők és énekesnők között, akik átadták magukat a világi sikerek hajhaszásának, a gazdagságnak és a csillogásnak, hogy mennyire gyakori a leszbikus orientáltság. Érthetetlen és követhetetlen, amikor a nő egyszer férfi szerepben van, aztán a férfi szerepű nő eljátsza a nőt, aztán megint fordítva, és aztán egyszerre már nincsenek is nemek ebben az egész gender őrületben. És ugyanez megvan fordítva is, az elnőiesedett férfiaknál...
A feminizmus botránya a társadalomban
A mai feminista nők egy része igen ravaszul ötvözi a
régimódi udvariasságból származó előnyöket, a feminizmus által
kiharcolt jogokkal. Vannak nők, akik ha nem vigyázol, a férfias udvariasságot kihasználva, fel is öklelnek az ajtóban. A piacon, ha sorban álsz és nézegeted, hogy mit vásárolj, egyszerűen félretaszigálnak, és elhápolják előled, amit kiszemeltél. A
tömegközlekedésben, a váróteremben, a templomban, ha rogysz is össze a fáradságtól, melléd
gyúródnak, és szó szerint letaszigálnak a padról. A munkahelyen mindent jobban
tudnak, mindent összekavarnak, nem szabad őket megsérteni, nem lehet velük
vitatkozni, elnézéssel kell lenni irántuk, mert hiszen ők nők, ők anyák, de amikor a
fizetésről van szó, akkor ők követelőznek a leghangosabban. Ráadásúl, még nőnapi bónuszt és szabadnapot is kapnak...
A politikában,
mindegy, hogy képesek-e valamire vagy sem, kvótát kell nekik biztosítani a
testületekben. Már csak az hiányzik, és nem állunk messze tőle, hogy a
nagyhatalmakat is mind nők vezessék. Nem volt elég a nők nemzetközi napja, kellett
aztán anyák napja is. Most aztán csináltak valamiféle
férfiak napját is szemkiszúrásból. Csodálom, hogy nem április 1-re tették, a
bolondok napjára. És így, a férfiaknak marad a munka, meg a kocsma. Ezzel szemben,
hallottam már korrektebb feminista nőkről is, akik elutasítják a nőknek járó előnyöket, pl. amikor udvariasan előre akarják engedni őket az ajtóban. Azt mondják, hogy ha
egyenjogúság van a férfi és a nő között, akkor nem jár nekik a lovagias
udvariasság sem. Ezek legalább korrekt feministák...
Minden embert, így minden nőt is megillet a tisztelet, és a nőnek Istentől kapott méltósága van. És igen, vannak nők, akik alkalmasak
bármilyen feladatra a társadalomban. Vannak nők, akik sokkal jobban elvégeznek egy-egy
feladatkört a társadalomban, mint a férfiak. De van egy bizonyos rend, amit Isten teremtett a világba. A hal nem élhet víz nélkül, és nem fog fára mászni... A
kivételek nem adhatnak okot az általános rend felborítására. A nő szerepe az
életben, a családban, a társadalomban és az egyházban világos, nemcsak bizonyos közhelyek szerint, hanem a
fent említett Mulieris Dignitatem dokumentum szerint is. Reméljük a legjobbakat, hogy hátha mégis egyesek elgondolkodnak és okulnak...
Ima: Szentháromság egy Isten! Uram, Te teremtetted a világot a
maga rendjével és természetével. Kérünk Téged, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében, hogy szívből el tudjuk fogadni törvényeidet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése