Áldott legyen az Isten szentjeiben

A káromlásokért és az istentelen beszédekért mondott engesztelő imában van az, hogy: Áldott legyen az Isten az Ő angyalaiban és szentjeiben. Ámen. Ezért hát most emlékezzünk meg néhány szentről, akik fontos szerepet játszodtak az üdvtörténetben...

Énok

Áldott legyen az Isten Énokban, aki Ádám után a hetedik (Júd 1:14-15), akit apja, Járed idejében hívott el a Seregek Ura, hogy az Ő követe legyen a bukott angyalok előtt, és megírja a súlyos ítéleteket. Szembeszállt a hatalmasságokkal és fejedelemségekkel (Ef 6:12), és bátran tudatta velük kárhozatukat. Megprófétálta a Sátán minden ivadékának pusztulását és minden istentelen büntetését, az ő istentelen tetteikért, de az igazaknak irgalmat hirdetett... 

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

(Júd 1:14-15) Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: „Íme, jön az Úr ezernyi szentjével, minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszságért, amelyet gonoszul véghez vittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.”

Név szerint ismerte Isten angyalait, és azok megmutattak neki mindent, amit Te, Uram, teremtettél az égen és a földön. Írt a korai és a késői időkről, és úgy szólt a jövendő dolgokról, mintha az csak a jelen lenne. Amikor pedig beteltek küldetése napjai, nem hagytad Uram, hogy halált ízleljen, hanem a magasba ragadtad el, az angyalok társaságába. És nem volt többé senki, akinek ily nagy dolgokat mutattál volna... 

Énok, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Ábrahám

Áldott legyen az Isten Ábrahámban, akit az Úr elhívott atyja, Terah házából, Háránban, hogy elvezesse őt arra a földre, amelyet ígért neki, és megkezdje vele az Ő üdvözítő tervét. Habár élemedett korú volt, mégis hitt az Úr szavában, hogy annyi utóda lesz, mint az ég csillagai, és hite igazságul számíttatott be neki. Amikor aztán fia született, akit Izsáknak nevezett, kész volt feláldozni azt az Úrnak. Aki téged áld, áldott lesz, és aki téged átkoz, átkozott lesz. Áldott vagy Ábrahám, és tebenned nyer áldást a föld minden nemzettsége. Te vendégelted meg az Urat, és te könyörögtél Szodomáért meg Gomoráért. Te atyja vagy a körülmetélteknek, test szerint, és a körülmetéletleneknek, hit szerint (Róm 4:12)... 

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Róm 4:11-12) A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is. Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, az élők Istene, nem a holtak Istene (Lk 20:37-38). Sokan jönnek majd hívők napkeletről és napnyugatról, hogy letelepedjenek veled Isten országában (Mt 8:11). 

Ábrahám, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

(Mt 8:11) Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, és letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

(Lk 20:37-38) Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.

Mózes

Áldott legyen az Isten Mózesben, kihez fogható próféta nem volt többé Izraelben. Te a Úr barátja vagy, akivel Ő szemtől szembe beszélt, nem pedig álmokban vagy látomásokban (MTörv 34:10). Arcod fénylett Isten dicsőségétől, amikor lejöttél a hegyről (Kiv 34:30)... 

(Kiv 34:30) Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni.

(MTörv 34:10) Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott.

Fiatalon herceg voltál. Meglett férfiként, jupásztorként tanultál alázatot. Majd Isten elhívott a csipkebokorban népe kiszabadításának szolgálatára. Szembeszáltál a fáráóval, és általad Isten nagy csapásokkal súlytotta Egyiptomot. Milliónyi népet vezettél, és nem volt náladnál alázatosabb ember a földön (Szám 12:3)... 

(Szám 12:3) Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.

Az Úr szakított lelkedből a hetven vénnek, és amikor könyörögtél a népért, még az élet könyvéből is kitöröltetted volna nevedet (Kiv 32:32). Azt kívántad, hogy bárcsak az egész nép prófétálna, és te voltál az eljövendő Próféta előképe (MTörv 18:18)...

(Kiv 32:31-32) Mózes tehát ismét az Úr elé járult, és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Mégis bocsásd meg vétkét… ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.”

(MTörv 18:18) „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.”

Te vagy az egyik olajfa, az egyik felkent, az arany mécsestartó mellett, amelyből drága olaj folyik (Zak 4:13-14; Jel 11:4), és a Tábor hegyén, Illéssel együtt erősítetted az Úr Jézust (Lk 9:30-31)...

(Zak 4:13-14) Ő így szólt hozzám: »Nem tudod-e, hogy mik ezek?« Mondtam: »Nem, uram.« Ő azt mondta: »Ez az a két felkent, akik az egész föld uralkodója előtt szolgálnak.«

(Jel 11:4) Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.

(Lk 9:30-31) És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.

 Az Úr mindent elmesélt neked, amit kezdetektől fogva művelt, és te szolgáddal Józsuéval, mindent följegyeztettél. Általad kapta Izrael a törvényt kőtáblákon, és a tanítást is mi, a pogányok ivadékai. Hála és dicsőség legyen az Úrnak, hogy minket, vad szőlővesszőket is, beleoltott a nemes szőlőtőbe (Róm 11:17)... 

(Róm 11:17) Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására.

Egy tévedésed miatt nem léphettél be az igéret földjére, de Isten felemelte lelkedet az égbe, és elküldte testedért is Mihály arkangyalt (Júd 1:9), hogy megdícsőítsen téged is, mint Illést... 

(Júd 1:9) Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta: „Büntessen meg téged az Úr!”

Mózes, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Illés

Áldott legyen az Isten Illésben, aki hatalmas próféta volt Izraelben. Imádra bezárultak az egek három és fél évre, és nem esett eső a földre (Jak 5:17). Nagy éhinség támadt a földön, mert a nép bálványokhoz fordult, és az Úr parancsára hollók gondoskodtak rólad (1Kir 17:4). A sareptai özvegynél nem fogyott ki a liszt a szakajtóból és az olaj a korsóból (1Kir 17:14), és a te imádra feltámadt az özvegy fia... 

(1Kir 17:4) Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad.

(1Kir 17:14) Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.

(Jak 5:17) Illés hozzánk hasonló ember volt, s amikor buzgón imádkozott, hogy ne essék eső a földre, nem is esett három évig és hat hónapig.

Nagy bátorsággal, áldozat bemutatásnak párbajára hívtad ki a hamis prófétákat. Te pedig Uram, igazoltad Illést, és tüzet bocsájtottál az ő áldozatára. És így, a hamis próféták megszégyenültek, és Illés mind megölte őket a nép színe előtt. Erre a gonosz Jezabel királynő halálra keresett téged, de Isten angyala erősített meg kenyérrel és vízzel (1Kir 19:6)...

(1Kir 19:6) Odatekintett, és íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél. Evett és ivott, aztán ismét elaludt.

Isten hegyénél, Hórebnél, szelíd szellőből szólt hozzád az Úr, és az Ő szavára Elizeust kented fel prófétává magad helyett. Te vagy a másik olajfa, amely a mécstartó mellett áll, amelyből drága olaj folyik (Zak 4:21; Jel 11:4). S miután felkented Elizeust, szavadra tűz szállt alá az égből ellenségeidre, palástoddal kettéválasztottad a Jordán vizét, és tüzes szekér jött le érted, hogy dicsőségben ragadjon el az égbe (2Kir 2:11)... 

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

A Tábor hegyén, Mózessel együtt erősítetted az Úr Jézust, és Mózessel együtt, az Úr mellett a helyed. 

Illés, Isten szent embere, erős védőszentem, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Keresztelő János

Áldott legyen az Isten Keresztelő Szent Jánosban, aki az Úr Jézus rokona volt test szerint, és akinél nem volt nagyobb az asszonyok szülöttei között (Mt 11:11). Már a születésed is csodálatot keltett egész Judeában, anyád méhétől fogva beteltél Szentlélekkel, és részegítő italt nem kóstoltál (Lk 1:15)...

(Mt 11:11) Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.

(Lk 1:15) Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

Amikor felnőttél, a pusztában éltél, sáska és vadméz volt az eledeled, és teveszőr ruhád volt, bőrövvel a derekadon. Intetted a népet, hogy a fejsze már a fák gyökerére vettetett, és az Úr a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. Szavadra sokan bűnbánatot tartottak, és megkeresztelkedtek a Jordán vizében, a bűnbánat keresztségével. Te Illés lelkével jártál, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsd, és a fiak szívét az atyákhoz, hogy az Úr meg ne verje a földet átokkal (Mal 4:6, Mt 11:14)... 

(Mal 4:6) És ő az atyák szivét a fiakhoz hajtja és a fiak szívét atyáikhoz, netalán eljőjek, és megverjem a földet átokkal.

(Mt 11:14) S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.

A nép, a vámosokkal és a katonákkal együtt, megtért szavaidra (Lk 3:10-14), és te a kiáltó szava voltál a pusztában (Jn 1:23)...

(Mt 3:10-14) Ekkor megkérdezte a tömeg: „Mit tegyünk hát?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit...

Megkeresztelted az Úr Jézust a Jordán vizében, és tanúságot tettél róla, hogy Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit, Aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd minket. Megintetted Heródest, hogy nem szabad elvennie Heródiást, Fülöp feleségét. Ezért aztán börtönbe vetettek, és Heródiás ármánykodására, az ő lányának tánca által, a megszédült Heródes fejedet vétette.

Keresztelő János, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

János apostol

Áldott legyen az Isten János apostolban, Zebedeus fiában, aki az Úr Jézus szeretett tanítványa volt (Jn 21:20). Te Keresztelő János szavára, a tízedik órában kezdted el követni az Urat (Jn 1:39), amely az Ő kereszthalálának időpontjára következő óra. Megnézeted hol lakik, Vele voltál, és ettől kezdve mindvégig Őt szolgáltad...

(Jn 1:39) „Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.

(Jn 21:20) Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki árul el?” – az követi.

Boanérgesz nevet kaptad, ami annyit jelent, hogy a mennydörgés fia (Mk 3:17), és még tüzet is akartál volna lehívni az égből a hitetlenekre (Lk 9:54)... 

(Mk 3:17) Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak...

(Lk 9:54) Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: „Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?”

Jól figyeltél az Úr Jézus szavaira, megismerted és megértetted Őt. Te írtad meg az "Én vagyok" evangéliumot, amelyben hétszer is idézed az Úr Jézus "Én" kinyilatkoztatását. Mindent jól a szívedbe véstél, és az utolsó vacsorát részletesen leírtad. Az Úr Jézus keblére hajtottad fejed, és megkérdezted, hogy ki lesz az áruló (Jn 13:25). Te rögzítetted isteni Főpapunk imáját, te áltál Máriával, Isten Anyjával a kereszt alatt, te fogadtad be házadba őt, és a tebenned lett a Szűzanya mindnyájunk égi édesanyja. Te futottál Péter apostollal az üres sírhoz, felismerted az összehajtott lepelen az Úr kezének nyomát, és hittél (Jn 20:8)...

(Jn 13:25) Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?”

(Jn 20:8) Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt.

Már a Tibériás tónál is azt beszélték, hogy nem fogsz meghalni (Jn 21:22-23), és elragadtattál a harmadik égig (2Kor 12:2), Isten szent színe elé. Megetted a könyvet, amely keserű volt a gyomrodban, miközben elmélkedted, de édes volt a szájadban, miközben azt hírdetted (Jel 10:9)...

(2Kor 12:2) Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.

(Jel 10:9) Elmentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. Ő azt felelte nekem: „Fogd és edd meg! Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.”

(Jn 21:22-23) Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg.

Forró olajba vetettek, de nem haltál meg, hanem a bőröd még szebb lett, és amikor eljött az ideje, talán élve ragadtattál el az égbe. 

János apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Pál apostol

Áldott legyen az Isten Pál apostolban, aki Saul volt (ApCsel 7:58), de Paulus lett az Úr nagy kegyelméből. Elszólított téged az Úr Damaszkusz kapujánál (ApCsel 9:3), és nagy apostolává tett téged. Igaz farizeus voltál és kemény férfi (Fil 3:5-6). Nem volt, és nem is lesz többé hozzád fogható teológus... 

(ApCsel 7:58) Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lába elé tették ruháikat.

(ApCsel 9:3) De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből.

(Fil 3:5-6) Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.

Te vigasztaltad Aquinói Szent Tamást is. Többet tettél az Úr űgyéért, mint bárki más (1Kor 15:10), és leveleid az evangéliumok mellett, az Újszövetség java. Te valóban atyánk vagy nekünk, pogányok ivadékainak, akik az Úr kegyelme által üdvözülünk. Zsidó létedre bánkódtál a zsidókért (Róm 9:2), de igen megdorgáltad a galatabelieket a körülmetélkedés miatt (Gal 5:12). Népednek a reményt szavait írtad az utolsó időkre (Róm 11:25-26)... 

(Róm 9:2) Nagy a szomorúságom, és állandó a szívem fájdalma.

(Róm 11:25-26) Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadítóés eltörli Jákob gonoszságát.

(1Kor 15:10) De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt.

(Gal 5:12) Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek!

Mindenkit tanítottál, gyámolítottál és könnyek között intettél. Az Úr igazolt téged, és az Ő jegyeit viselted testeden (Gal 6:17). Római kiváltságodat okosan használtad az evangélium javára, és még a császárnak is hirdetted az evangéliumot (ApCsel 27:24)... 

(ApCsel 27:24) Azt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.

(Gal 6:17) Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen.

Miután összes utadat bejártad, s a hét egyházat is körbejártad, bilincsbe vertek. Végül az Úr Jézusért életedet adtad, és karddal fejedet vették.

Pál apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Péter apostol

Áldott legyen az Isten Péter apostolban, aki a halász Simon volt, András testvére, de Kéfás lett az Úr kegyelméből (Jn 1:42)... 

(Jn 1:42) És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: „Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jelenti, hogy Péter, vagyis Szikla.

Te szóltál a Tizenkettő nevében, és tenéked nyilatkoztatta ki a mennyei Atya, hogy az Úr Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Te vagy a szikla, amelyre Jézus Krisztus építette Anyaszentegyházát, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt, és te kaptad a mennyek országának kulcsait (Mt 16:17-19)... 

(Mt 16:17-19) Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait.

Az Úr szavára kivetetted a hálót, és annyi halat fogtál, hogy a háló szakadozni kezdett (Lk 5:6). Kiléptél a tengerre, meg a népek fövenyére, és ha sülyedni kezdtél gyengeségedben, az Úr Jézus kezébe kapaszkodtál (Mt 14:29)... 

(Mt 14:29) „Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen.

(Lk 5:6) És miután ezt megtették, a halaknak olyan nagy sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.

Nagyon szeretted az Urat, óvni szeretted volna a kereszthaláltól, és szíved szerint meg is haltál volna érte (Mt 26:35). De az ember önmagában semmi, ezért háromszor tagadtad meg az Urat, mielőtt a kakas megszólalt volna (Mk 14:72)... 

(Mt 26:35) Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

(Mk 14:72) Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Erre Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És keserves sírásra fakadt.

De az Úr imádkozott érted, és amikor eljött az ideje, te erősítetted testvéreid hitét az Úrban. Pünkösdkor, amikor a Szentlélek leszállott tüzes nyelvek alakjában, bátran hirdetted az Úr Jézus feltámadását, és beszédedre több, mint háromezren tértek meg (ApCsel 2:41)... 

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták a szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

A bénát talpra állítottad, megbotoztak az Úrért, és angyal vezetett ki a tömlöcből (ApCsel 12:10). Amikor eljött az ideje, az Úr téged is felvitt Rómába, hogy ott bizonyságtételedért keresztre feszítsenek. Bűnbánatod könnyei barázdát vágtak arcodra, és tagadásod miatt fejjel lefele feszíttetted meg magad. 

(ApCsel 12:10) Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, és ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle.

Péter apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Júdás apostol

Áldott legyen az Isten Júdás apostolban, aki egy a tizenkettő közül, akit buzgóság emésztett az igaz hitért. Te a múltból merítettél, és a jövőbe tekintettél. Méltó utóda voltál Énoknak, Járed fiának, akit szó szerint idéztél: 

(Júd 1:14-15) „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.” (Énok k. 1:9). 

Buzdítottál minket, hogy mindenkor küzdjünk a szentek hitéért (Júd 1:3), mert tudtad, hogy tévtanítók, hamis próféták, és fajtalankodó elvetemültek lepik el majd az Egyház vezetését... 

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

Te a mi napjainkról írtál, amikor azok, akik a szent apostolok utódai kellene legyenek, kicsapongó életet élnek, megfertőztetik a testet, és megrontják a szent tanítást. Ezek hamis próféták, akik befurakodtak az egyházba, és káromolják az égi hatalmasságokat (Júd 1:4-8)...

(Júd 1:4-8) Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust tagadják. Figyelmeztetni akarlak titeket – bár mindezt jól tudjátok –, hogy az Úr, miután kiszabadította a népet Egyiptom földjéről, később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek hasonlóképpen paráznák voltak, és más test után jártak, szenvedik az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk. Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják. 

Megírtad ítéletüket, amint Énok is tette, és Szodoma meg Gomora példájával intetted őket. Angyalok osztottak meg veled titkokat, és megmutatták neked az utolsó idők gúnyolódóit, akik istentelen szenvedélyeikben élnek, és szakadásd okoznak az Egyházban (Júd 1:19)...

(Júd 1:19) Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Lélek nélkül valók.

Júdás apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Urunk és Istenünk, drága mennyei Atyánk! Kérünk Téged, Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében, add nekünk a Szentlélek hét ajándékát, hogy eljuthassunk mi is a szentek társaságába, az örök boldogságba. Ámen.