A megtestesülés célja

A megtestesülésrõl szóló tanítást megtaláljuk tömören a Magyar Katolikus Lexikonban is, amint azt bemásoltam ide az alábbiakban:

Magyar Katolikus Lexikon > M > megtestesülés

---

Megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio): 

1. üdvtörténeti esemény, melynek során az Ige testté lett: →angyali üdvözlet. - 2. az emberré lett Fiúisten misztériuma: →Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével, mint létének alapjával: →hüposztatikus egység (Jn 1,14; Fil 1,5-8; Zsid 10,5-7). - A ker. hit lényeges ismeretőjegye az Isten Fia ~ébe vetett hit. „Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van” (1Jn 4,2). Az Egyh. meggyőződése kezdettől fogva, hogy Jézus Krisztus „megjelent testben” (1Tim 3,16). A nicea-konstantinápolyi hitvallás szerint: Jézus „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett”. - 3. A ~ célja: a) hogy Istennel kiengeszteljen minket és üdvözítsen: „Isten, aki szeret minket, elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). „Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5). A mi beteg természetünknek orvosra volt szüksége. - b) hogy mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). - c) hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Valóban ő a boldogságok modellje és az új törv. normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat (vö. Mk 8,34). - d) hogy az „isteni természetben részesítsen minket” (2Pt 1,4). „Az Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenülhessünk” (Szt Atanáz: De Incarnatione 54,3). „Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye” (Aquinói Szt Tamás). - 4. Ikgr. Képciklusokban a →mennyei tanácskozás képei között ábrázolták, mint az Igazságosság és az Irgalmasság közötti harc diadalmas eredményét. Idővel szárnyasoltáraink liturgikus fegyelme meglazult, s a ~ már nem az égi pör, hanem Mária élete egyik epizódjaként jelenik meg, majd a misztérium a Legenda Aurea ihletében már szinte idillé válik. - A ~t megörökítő falképek: Csécs (13. sz.), Geriny (14. sz.), Hizsnyó (13. sz.), Keresztfalu (1400), Lőcse (14. sz.), Martonháza (14. sz.), Őraljaboldogfalva (g.kel., 14. sz.), Podolin (14. sz.), Vizsoly (11. sz.), Zsigra (13. sz.). G.F.-**

HtG I:706. - Bálint 1989:29. - Schütz 1993:150. - LThK 1993. V:498.

-----------------------------------------------------------------

A fentiekbõl egyértelmûen és tisztán az következik, hogy a megtestesülés célja a megváltás. Mégis, én továbbvinném a gondolatot... 

Egyes egyházatyák, az angyalok egy részének lázadását értelemszerűen azáltal próbálták magyarázni, hogy az angyaloknak, Isten Fiát, emberi alakban kellett volna imádniuk. Ezt nem fogadták el és ezért következett be a bukott angyalok lázadása és perverziója. Tehát a megtestesülés terve, az ok-okozat láncolatában, megelõzte az õsbûnt. 

Mivel már a fellázadt Sátán kísértette meg az elsõ emberpárt, ezért a megtesülés terve már ki kellett legyen nyilatkoztatva az angyaloknak az õsbûn elkövetése elõtt. Tehát, ezek szerint, az örök Ige mindenképpen megtestesült volna, a Sátán ténykedésétõl vagy az õsbûn elkövetésétõl függetlenül. Ugyanakkor, mivel itt tér és idõ feletti dolgokról van szó és ezek meghaladhatják értelmünket, ezért mindez csak feltételezés...

Figyeljük meg az alábbi  igerészeket:

(Jn 1:1-14) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Igaz, hogy a megtestesült Ige e világ lelki sötétségébe jött el, hogy világosságot és életet hozzon az embereknek, de ebbõl nem feltétlenül kell következzen az, hogy ha nem lett volna a bûn sötétsége, akkor nem testesült volna meg és nem jött volna el az emberek közé...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Igaz, hogy Isten az Õ egyszülött Fiát adta, hogy a magára vett emberi természetével megváltson minket a kereszten, de ebbõl nem feltétlenül kell következzen az, hogy ha nem lett volna az õsbûn, akkor Isten nem adta volna a világnak Szent Fiát...

A hasonló példák alapján, úgy néz ki, hogy a teremtés utáni őstörténet fejleményeitõl függetlenül, Istennek volt egy elõre elhatározott üdvözítõ terve és Õ tartja magát a tervéhez. Istent nem lehet befolyásolni vagy eltéríteni attól, amit elhatározott az Õ szent akaratával...

Isten öröktõl fogva eltervezte, hogy magához öleli és feleségül veszi az Õ népét, hogy olyan lesz az Õ viszonya népével, mint amilyen a viszonya a võlegénynek a menyasszonyával. Szerintem ez igaz volt, az õsbûn megtörténésétõl függetlenül...

(Iz 62:5)  Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd;
és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(2Tim 1:9) Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

(Jel 21:3) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Az õsszentség állapotában lévõ embernek is szügsége volt egyfajta üdvözítésre és megdicsõülésre, mert habár közösségben élt Istennel, mégsem volt kiteljesedve az Istennel való kapcsolata. Ha ki lett volna teljesedve az Istennel való szeretetkapcsolata, akkor nem tudta volna elhitetni õt az õskígyó. Ádámnak és Évának szilárdan kellett volna hinniük, hogy egyszer Isten oly módon lesz közöttük, hogy megölelhetik Õt. Egy ember szeretetkapcsolata csak akkor lehet teljes, ha együtt ehet azzal akit szeret, és megölelheti azt akit szeret. Ez azonban, az Istennel való viszonyban, csak az idõk végezetén teljesedhetett be, miután az örök Ige testté lett, és magához ölelte és emelte az egész emberiséget, és eledelül adta az Õ testét szentjeinek...

(Lk 12:37) Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket.

(Jel 3:20) Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

 

 

(Iz 25:6) Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát,
lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból.

(Jn 21:20) Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán keblére borult és megkérdezte: „Uram ki az , aki téged elárul?”

Ha az õsszentség állapotában lévõ embernek nem testesült volna meg Isten, akkor valahogy olyan maradt volna a viszony Isten és ember között, mint amilyen az ember és az állat között van. Isten léte és gondolatai annyival magasabbak az ember gondolatainál, mint amennyivel magasabb az ég a földtõl. Ezért mindenképpen szükséges volt, hogy Isten leereszkedjen az emberhez, hogy az, kiteljesedve, megistenesedve, örökre boldog legyen Istenben, az õsbûntõl függetlenül...
 

(Iz 55:9) Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.  

Ami itt nem passzol nekem, az a Sátán további mûködése... Ha a Sátán nem akarta megalázni magát a test elõtt és nem fogadta el a megtestesülést, akkor hogyan kedvelhette meg az emberek leányait?... Akkor miért szedett magára egyfajta testet és miért vett feleséget magának az emberek leányai közül?...

(Ter 6:1-2) Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.

Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy a Sátán, a perverz, elvetemedett állapotában, mindenáron meg akarta rontani az egész emberi génállományt, hogy ne legyen igazi ember a földön és ne tudjon megtestesülni és valóságos ember lenni az Isten Fia. 

Azonban, az õsbûn esetében (Ter 3), és a bukott angyalok földre szállásának esetében (Ter 6), ugyanaz a dolog domborodik ki: a Sátán közeledése az asszonyhoz. Miért közeledett a Sátán az asszonyhoz? Talán azért, mert az asszony által olyan dolgot birtokolt az ember, ami nem volt meg neki: az utódnemzés képességét. Az embernek megadatott a gyermekáldás öröme, de az angyaloknak nem. Az angyalok tiszta szellemi lények, akik hatalmasabbak az embereknél, de nem gazdagabbak. Pl. egy angyalnak sincs hatalma átváltoztatni a kenyeret és a bort Krisztus testtévé és vérévé, de az embernek: a papoknak igen. Ma is lehetne okuk az angyaloknak az engedetlenségre és irigységre...

Senki sem ismeri a teljes igazságot, de úgy néz ki, hogy az angyalok bukásának oka vagy a megtestesülés tervének kinyilatkoztatása, vagy az asszony és az utódnemzés megkívánása volt. Ugyanakkor, úgy néz ki, hogy a megtestesülés mindenképpen szükséges lett volna az emberek örök boldogításához és megistenesítéséhez, az õsbûn eseményétõl függetlenül. Tehát a megtestesülés végsõ célja, hogy Isten és ember teljes szeretetközösségben élhessen együtt...

(Jel 21:3) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Ima: Mennyei Atyám! Hálát adok Neked innen a pórból, az örök, változtathatatlan és boldogító tervedért. Ámen.

Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák

Kihirdették a dohányzás ellenes törvényt. Egyes elfogult keresztények jubilálnak és hajráznak, csak azt nem értem, hogy mire fel. Mire jó egy eltúlzott törvény? Jónak gondolhatunk egy törvényt, ha az nekünk jó, de mások jogait igazságtalanul korlátozza? Hogyan fog majd tudni teljesíteni a munkában egy szivaras ember, akinek óránként szüksége van arra, hogy elszívjon egy szivarat? Hogyan fog szórakozni és szocializálódni egy szivaras ember, aki egy kávé vagy sör mellé szivarat szokott szívni? Nem lehet a XXI.-ik században elkülöníteni egy helységet a dohányzóknak? Ja, hogy mondjon le? Mindenki! De azonnal! Miért? Mert valaki azt mondja? Milyen jog és erkölcs alapján? Jómagam 13 évig szivaraztam. A maximum amit fogyasztottam, 2 csomag volt napjában. Elhagytam a szivarazást 26 éve. Tehát jól ismerem mind a két állapotot. Tömören: ez a törvény felháborító és még felháborítóbb az egyes elfogult keresztény emberek örvendezése.

(Mt 9:13) Menjetek csak, és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák
 

Füstölgés és katolicizmus: dohányzó szentek és pápák

2012. november 27. kedd 15:52

Hallott már pöfékelő pápákról, tubákos szentekről, dohánytermesztő szerzetesrendekről, valamint a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságáról? S hogy számos szentté avatási perben hozták fel a jelölt ellen, hogy dohányzott, sikertelenül? A dohányzás és a katolicizmus története. 

 

Az első missziós papok számára, akik Kolumbusz nyomán az Újvilágba érkeztek, a bennszülöttek dohányfüstbe burkolózása valamiképp szentségtöréssel ért fel, azt ugyanis a szentségek kifigurázásáként fogták fel; habár az indiánok a dohányfüstben a láthatatlan lelkekkel való kapcsolatteremtés eszközét látták – írja a dohányzás és a katolicizmus összefonódásának történetét bemutató cikkében a Catholic World Report (a képen XXIII. János pápa cigarettázik, még pápasága előtt).

1575-re már az újvilági szinódusok gyakori témájává vált a probléma, hogy a katolizált bennszülöttek a templomban sem mondtak le a füstölésről, amelyet ráadásul részint incenzálásként és a Szentlélek hívásaként fogtak fel. A mexikói püspökök meg is tiltották a templomban való dohányzás szerte Amerikában.

1583-ban egy limai szinódus az „örök kárhozat” terhe mellett megtiltotta a papoknak, hogy a szentmise bemutatása előtt dohányozzanak – a határozat akkurátusan sorra veszi a dohányzás fajtáit, beleértve a dohány rágicsálását és a dohánypor orron keresztül való felszívását – azaz a tubákolást. 1588-ban a bíborosok kollégiuma megerősítette a spanyol újvilági kolóniára vonatkozó tiltást. (Az 1980-as években egyébként egyes katolikus indiánok újra rituális dohányzásba kezdtek a misék előtt Latin-Amerikában.)

A probléma azonban nem maradt meg az Újvilág határain belül, a dohányzás ugyanis gyorsan terjedt az Óvilágban is, papok és egyszerű hívek közt egyaránt – legyen szó füstölésről, rágcsálásról vagy tubákolásról. Alig volt néhány ember, aki a dohányzás káros hatásait, az egészségrombolást, a függőséget, a büdöset hangsúlyozta volna, sokkal inkább jótékony mivoltára helyezték a hangsúlyt: kellemes mivoltát hangsúlyozták, azt, hogy megállásra kényszerít, szemlélődésre késztet és közösséget teremt – sőt, a tubákolás esetében pozitív egészségügyi hatásokról beszéltek, minthogy a dohány tisztítja az orrjáratokat.

Kétségtelen, hogy a dohányzás nem csak Új-Spanyolországban, hanem Európán belül is gyorsan terjedt az Egyházban. Olyannyira, hogy liturgikus visszaélésekhez is vezetett, minthogy sok hívő és pap nem volt hajlandó lemondani a dohányzásról a szentmise közben.  

Dohányzás a misén

Ez a szélsőséges példa is mutatja, hogy templomi dohányzás egyre súlyosabb problémát okozott, így az egyházi hatóságok egyre többfelé tiltották a liturgia előtti és alatti, néhol pedig a templombeli dohányzást. A papság esetében a szent áldozat bemutatásához szükséges tisztaság miatt is különösen hangsúlyosan merült fel a kérdés: a liturgia közben mind a papnak, a pap kezének és a liturgikus öltözetnek is abszolút tisztának kellett volna lennie.

Így aztán 1642. január 30-án kelt bullájában, a Cum Ecclesiae-ben VIII. Orbán pápa a sevillai katedrális dékánjának kérésére automatikusan beálló kiközösítés (latae sententiae) terhe mellett megtiltotta a sevillai egyházmegye területére vonatkozólag, hogy bárki dohányozzon a templomokban, legyen szó akár pipázásról, akár egész dohánylevelek, vágott dohány vagy pordohány élvezetéről. Az ok a bulla szerint a templomok bekoszolódástól való megvédése volt. A sevillai egyházmegyében olyannyire elterjedt a dohányzás, hogy a hívek, ministránsok, kórustagok, de még a papok is dohányoztak a szentmiseáldozat bemutatása közben is – egyes papok egyenesen az oltár szélére helyezték tubákos dobozukat.

Rómában a bulla magyarázataként terjedt Jób könyvének egyik mondata: „Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?” (Jób 13,25) Ez aztán több városi legendának adott alapot, például annak, miszerint a pápa úgy, ahogy van, betiltotta a dohányzást, vagy hogy azt hitte volna, hogy a tubákolás fokozott szexuális extázist okoz. Egyesek odáig merészkedtek, hogy azzal vádolták VIII. Orbánt, hogy betiltotta a tüsszentést.

Mindenesetre 1650-ban X. Ince megerősítette elődje rendelését, és újra megtiltotta a dohányzást a templomokban, kápolnákban, a sekrestyében, és külön kitért a Lateráni-bazilika és a Szent Péter-bazilika csarnokára. Ennek részben az volt az oka, hogy igen sok időt és pénzt áldozott ezen csarnokok márvánnyal való díszítésére, s nem szerette volna, ha azt elszínezi a dohány. XI. Ince újfent megerősítette elődjei rendelkezéseit. 1685-ben már arról vitatkoztak a teológusok, hogy a bullák ezen kitételeit vajon implicite az egész Egyházra, illetve minden, a templomhoz kapcsolódó épületre vonatkozólag kell-e értelmezni.

XIII. Benedek, aki egyébként maga is hódolt a tubákolás szokásának, újra megtiltotta az oltárnál és a tabernákulumnál való dohányzást, illetve kiközösítés terhe mellett kitiltotta a dohányt az egész Szent Péter-bazilikából, mivel megfigyelte, hogy a hívek jelentős része ki-kiugrik a miséről egy tubákra, ami igencsak zavarta a liturgiát – az azon való elmélyült részvételről nem is beszélve.

Ekkoriban merült fel az a kérdés is, hogy a dohányzás vajon a böjt megtörésének számít-e. Liguori Szent Alfonz, maga is nagy tubákos, a gyónóknak írt útmutatásában határozottan a nemmel felel a kérdésre a tubákolás esetében, még abban az esetben is, ha a dohány egy kis része a gyomorba jut, de a dohányrágást sem tartotta problémának – más szerzők is egyetértettek vele, bár hozzátették, hogy ha nagyobb mennyiségű dohány jut a gyomorba, akkor az már a böjt megszegése.

Pápai tubák és pápai humidor

XIV. Benedek úgyszintén rendszeres tubákos volt. Egyszer, mikor egy szerzetesrend vezetőjét fogadta, meg is kínálta az illetőt tubákkal. A rendfőnök azonban azzal utasította el, hogy nem szokott ily módon vétkezni. A pápa azzal felelt: „ez nem bűn, ha az volna, önnek is volna” – mármint tubákos doboza.

IX. Piusz megrögzött tubákos volt – olyannyira, hogy naponta többször kellett átvennie fehér pápai reverendáját, hiszen a folyamatosan használt dohány pora könnyen elszínezte azt. A pápai tiarát az egyik leghosszabb ideig viselő főpap látogatóit is megkínálta dohányporából. Pontifikátusa alatt egyébként a pápai állam monopóliumot hirdetett a dohánykereskedelemre, 1863-ban pedig felállították a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságát, melynek a Trasteverén, a Piazza Mastaion húzták fel a központi épületét, és alá rendelték a dohányipar rendbetételét.

Az olasz egység megteremtése idején Viktor Emmanuel király volt, hogy a pápával tárgyalt, s amikor IX. Piusz meghallotta a számára elfogadhatatlan feltételeket, olyan erővel kopogott az asztalon tubákos dobozával, hogy az elrepedt. 1871-ben a pápa felajánlotta arany tubákos dobozát, az oldalán két bárányábrázolással a virágok és lombok közt a lottó főnyereményének, hogy így szerezzen pénzt egyháza számára.

XIII. Leó úgyszintén a tubákolást részesítette előnyben. Pápasága előtt, mikor még Gioacchino Pecciként brüsszeli nuncius volt, gyakran jelent meg a könnyed életet élő fiatal arisztokraták társaságában. Egy vacsorán egy szabadgondolkodó gróf úgy gondolt, megvicceli a nunciust, és odanyújtott neki egy tubákos dobozt, amin egy meztelen Vénusz volt látható. A nuncius tiszteletteljesen azzal a megjegyzéssel adta vissza a dobozkát: „Valóban, gyönyörű! Gondolom, a dobozon a grófné látható!” A társaság nevetésben tört ki. Élete vége felé egyébként XIII. Leó nem szívesen tett eleget orvosai tanácsának, miszerint le kell szoknia a tubákról.

X. Szent Piusz tubákolt és szivarozott, még pápai humidora is volt (sőt, elneveztek róla egy szivarmárkát, a képen pedig egy, az ő arcképével díszített szivarosdoboz látható). Fel is hozta ellene az ördög ügyvédje szentté avatási perében, hogy rossz szokása volt a dohányzás. XV. Benedek nem dohányzott, és azt sem szerette, ha mások dohányoznak a jelenlétében. XI. Piusz alkalmanként szivarozott. XII. Piusz nem dohányzott, XXIII. János pedig már a cigarettát részesítette előnyben. VI. Pál sem dohányzott, ahogy I. János Pál sem – habár hirtelen halála után egyesek azt feltételezték, hogy annak oka talán a súlyos dohányzás volt. II. János Pál a nem dohányzó római püspökök sorát gyarapította, XVI. Benedekről viszont az hírlik, hogy nem veti meg a cigarettát – vagy legalábbis egyszer látták, amint elmélyülten járkál a vatikáni kertekben, és Marlborót szív. 

Szent füst, vagy inkább füstölő szentek

Miután Marie Thérèse de Lamourous megvizsgálta Avilai Nagy Szent Teréz palástját a karmeliták párizsi kolostorában, azt jegyezte fel: még azokat a kis foltokat is tanulmányozta, amelyek spanyol tubák maradványának tűnnek.
A tubákfüggés fontos kérdés volt Bosco Szent János, Cupertinói Szent József (1603-1663, a repülés, a pilóták és a tanulás védőszentje) és Néri Szent Fülöp boldoggá avatási perében. Az első két szent esetében az ördög ügyvédje azzal érvelt, hogy nem gyakorolhatták hősies fokon az erényeket, hiszen tubákoltak. A cupertinói ügyvédje azonban a József életében vele folytatott, fennmaradt beszélgetésekre hivatkozott, amelyekben azt vallotta, hogy a dohány segített neki tovább fennmaradni éjjel imádkozni, valamint meghosszabbítani a böjtjeit. Fülöp esetében egyesek azt hangoztatták, hogy a teste azért maradt fenn, mert konzerválta a dohány.

A lourdes-i Bernadette Soubirous-nak gyermekkorában az orvos tubákot írt fel az asztma ellen (a tubákos doboza ki is van állítva Lourdes-ban). Később úgy emlékezett, hogy mennyire felháborodott egyik tanára, amikor 16 éves korában tubákot fújt szét a teremben egy  óra alatt, és mindenki tüsszögni kezdett. Később, mikor már szerzetesnő volt, egy rekreáció alkalmával elővette tubákos dobozát a nővérek legnagyobb megrökönyödésére. Egyik társa még meg is rótta: „Marie-Bernard nővér, téged sosem fognak kanonizálni!” „Miért?” – kérdezte Bernadette. „Mert tubákolsz. Ez a rossz szokás majdnem kizárta (a szentek sorából – a szerk.) Páli Szent Vincét!” „Te, nővér – válaszolt Bernadette – pedig azért leszel kanonizálva, mert nem személyeskedsz!”

Vianney Szent János gyakran órás gyóntatásai közben tubákolt. Pio atya habitusa egyik zsebében tartotta a tubákját, és rendszerint megkínálta vele a látogatókat. Egyik életrajzírója szerint egy onkológiai konferencián Pio atya egy rákról szóló előadás közben odafordult szomszédjához, és megkérdezte: ön dohányzik? Mikor igenlő választ kapott, a kapucinus szerzetes felemelt ujjal figyelmeztette az illetőt: „ez nagyon rossz!”, majd egy másik doktorhoz fordult, és megkérdezte: „van dohánya?”

Jezsuita dohány

A jezsuiták, a ferencesek, augusztiniánusok és a dominikánusok jelentős dohányérdekeltségekkel rendelkeztek a 16-17. századi Közép- és Dél-Amerikában, ahol nagy dohányültetvényeik voltak. A jezsuitákat a protestánsok és szekuláris ellenfeleik azzal vádolták, hogy mérgezett dohányt hordanak magukkal, és azzal mérgezik meg ellenfeleiket. A CWR cikkírója, John B. Buescher, a vallástudományok doktora gyorsan leszögezi: erre ő nem talált bizonyítékot. De a „jezsuita dohány” fogalommá vált. A jezsuiták Kínában is gyorsan terjesztették a dohányzást, főleg a fővárosban, Pekingben, a Mandzsu-dinasztia alatt, olyannyira, hogy egy idő után a katolikus konvertitákat „dohányzóknak”, „tubákolóknak” hívták a birodalomban.

A 19. század során azonban a tubákolást egyre inkább felváltotta a szivar és a pipa, majd később a cigaretta. Az irodalmi források szerint a tubák a szegények szokása maradt, valamint egyes konzervatív papoké, akik nem voltak hajlandóak átszokni az új módira. William Faber atya, Néri Szent Fülöp papi rendjének tagja 1846-ban azt írta egy levélben, hogy mindenképp látni akarta őt Firenzében a kamalduliak elöljárója, aki épp betegen feküdt dohánnyal teli ágyában.

A katekizmus ezt írja:
2289. Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet - a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat - az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.
2290. A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben.

A The Galaxy magazin egy 1870-es számának egy cikke (a címe: Tíz év Rómában) szerint Róma egyik jellegzetes figurája a dohányos dobozzal mászkáló, barna ruhás kapucinus szerzetes. Egy női szerző, And Maud Howe pedig azt írt a1898-ban a The Outlookba, hogy az olaszoknál a régimódiak és az öregek még mindig tubákolnak, amit a papok is szentesítenek. Rómában pedig még olyat is látott, hogy egy pap az oltárnál belecsippantott a tubákjába. James Joyce pedig, amikor Flynn atyát jellemzi a Dublinersben, azt írja, hogy a tubákolás a XX. századra kiment a klerikusi divatból.

1957 szeptemberében XII. Piusz meglátogatta a jezsuiták általános rendi gyűlését, amin megragadta az alkalmat, hogy számos, a világiak számára legitim, de felszínes szokás elhagyására szólítsa fel a Jézus Társaságának tagjait, többek közt megemlítve a „széleskörben elterjedt dohányzást”.

2002-ben pedig II. János Pál kiadta azt a rendelkezést, miszerint tilos a dohányzás a Vatikán területén a valamint a Vatikán ellenőrzése alatt álló helyeken (ami többek közt a pápai nunciatúrákat jelenti) a sokak által látogatott tereken és a munkahelyeken. A tilalom megszegőjét harminc euróra büntethetik.

Magyar Kurír (szg)

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon, a képek csak a szerkesztőség engedélyével felhasználhatók.

Órások éltek - harmadik rész

Újból vissza a témára, azt, hogy óriások éltek a földön, két dolog is bizonyítja:

- A Szentírás kánonba felvett könyvei;

- A világon mindenhol fellelhető sokféle megalitikus kőépítmény és faragvány.

Ezek kifejtettem az Óriások éltek és Óriások éltek – második rész írásokban. Azonban, az óriások témájában van még néhány részletkérdés, mint pl.: hogyan éltek ezek az óriások, mivel foglalkoztak és milyen volt a társadalmuk?...

Az utolsó évszázad archeológiai feltárásai is egyértelmûen bizonyítják, hogy léteztek óriások a földön... Ezek a feltárások, fontossági sorrendben, a következők:

1. Az egyiptomi megalitikus épitmények és szobrok;

2. A Costa Rica-i óriás kõgolyók;

3. A Gornaya Shoria hegységben található megalitikus kõfal;

4. A japán, Yonaguni tengeralatti kõfaragványok;

5. A mexikói, perui, boliviai, chilei megalitikus kõalkotások, amelyeket most nem sorolok fel, mert azok nem hoznak semmit pluszba a témához...

1. Az egyitomi megalitikus szobrok azért fontosak, mert ezok a vezető szerepet betöltő, leghatalmasabb óriásokat ábrázolják. Ez arról tanuskodik, hogy az óriások között létezett egy jól meghatározott hierarchia. Voltak hatalmasok, hatalmasabbak és volt a leghatamasabb, aki a király volt (nem pedig fáráó), és aki uralkodott mindenki fölött. Ő viselte és birtokolta a hatalom szimbólumait és eszközeit...

2. A Costa Rica-i kőgolyók ( kb. 300 db.) azért fontosak, mert ezek arról tanuskodnak, hogy az erőmutatványok, az edzések és az erőversenyek, fontos szerepet játszodtak az óriások életében. Ilyen kõgolyókat találtak még Új Zélandon, Boszniában, Kínában és Ausztráliában is. A kisebb óriások, kisebb golyókat emelgettek, kb. 70-100 cm átmérőjüeket, míg a nagyok 2,5-2,7 m átmérõjű, 10-15 tonnás kőgolyókat emelgettek.

Megfigyelhetjük, hogy ez az erőpróba napjainkban is gyakorlatban van az erős emberek versenyein. Ezek a kőgolyók azért is nagyon fontosak, mert ezekből lehet következtetni az óriások méretére. Az óriások átlagban 4-6 méter magasak voltak, de ha figyelembe vesszük, hogy a legnagyobb kőgolyó 2,7 m átmérõjű, és 15 tonnát nyom, akkor  beszélhetünk akár 10-11 méter magas óriásról is...

3. A Shoria hegységben található megalitikus kőstrukturáról először is le kellene szögeznem, hogy szerintem az egy mesterségesen épített fal, és nem egy természetes képződmény. Ezt az is bizonyítja, hogy egyes kőtömbök tövében nem kőszikla van, hanem termőtalaj. Másrészt, látható, hogy többféle strukturájú kõtömbök vannak egymásra rakva a falban. Harmadrészt, olyan vájatok is vannak ott, amelyek egyértelműen kézi faragások nyomai. A fal csak részlegesen lett elkészítve, mert valószínűleg az özönvíz gátat vetett a további építkezésnek.

Az a kérdés, hogy miért akartak falat építeni vagy miért építettek falakat ezek az óriások? A válasz talán a kínai fal okában keresendő... Azért építhették, mert ellenségeskedés, háború volt az óriások között, és az ellenség útját kőfallal lehetett elzárni, és amögött lehetett védekezni a zúdúló kősziklák elől... 

Az óriások közötti háboruskodást Énok könyve is megemlíti. Ha megfigyeljük a kõfalak magasságát, akkor meg lehet saccolni az ellenség méreteit is. Peruban, Boliviában is látni tökéletesen összecsíszolt kőfalakat. Csak falak vannak és semmi más... Van amelyik egy doboldalban, czik-czak alakzatban épült. Ezek a zúduló kövek elleni védelemre szolgálhattak. Egy óriást csakis kővel lehetett megölni, mert nem volt olyan fémfegyver, amely végezhetett volna velük...

 

 

 

 

 

 

Az egyitomi kőbányák, a yonaguni tengeralatti kõstrukturák azt bizonyítják, hogy az óriások hatalmas, akár több ezer tonnás kőtömböket is kivágtak és elszállítottak az özönvíz előtti korszakban. A kérdés az, hogy mindezeket a munkálatokat csakis az óriások végezték? Feltételezhetõ, hogy nem, hanem az ördög atyjuk segítségével is, a földre szállott, testet öltött, bukott angyalok segítségével.

Az óriások életével kapcsolatosan, egy érdekes tanulmány lehetne az óriások szexuális élete is, mert az óriásoknak nem csak hatalmas méretük volt, nemcsak nagy erejük volt, nemcsak nagy fiziológiai szükségletük volt (táplálék, ruházat), hanem erőteljes szexuális indulatok is dúltak testükben, amelyeket valahogyan ki kellett elégítsenek.Az óriások időszakában jelenhettek meg a bizonyos romlottságok, perverziók az emberiség életében, mert nem minden óriásnak juthatott megfelelő pár. Ők kezdhették el a homoszexuális életet és a bestialitást, mert nem mindegyik óriás talált magának feleséget. Ők vezethették be a királyságot, a hierarchiát, a testi erő dominanciáját és a rabszolgaságot...

Amit ma az iskolákban tanítanak az evolucióról és az ember őstörténetéről, szerintem mind kamu. És ezt ma már sokan így gondolják... Darwin szerintem nem akart egy hazugságot terjeszteni. Ő csak megfigyelt egy bizonyos rendezettséget a teremtésben és az élővilágban, ahogyan és amilyen rendben teremtette Isten az élőlényeket. De az ő elméletét felhasználták az ateisták a világ elhitetésére. Hogyan férhet össze az ősember és a kőkorszak elmélete a mára már fetárt, megmagyarázhatatlan, megalitikus alkotásokkal, amelyeket jóformán a mai eszközökkel sem bírnak megmozdítani és megalkotni?...

Nem állítom, hogy a kreacionistáknak van igazuk. Valóban, én is úgy hiszem, hogy az ember nem közvetlenül a porból lett. De, aki beveszi az ősrobbanás elméletét, beveszi azt, hogy az élet magától lett a földön és rendeződött ilyenné amilyen, az semmit sem értett meg az életből. Méghogy az ember magától lett a majomból homo-sapiensé, és hogy a kőkorszakból magától fejlõdött ki a mai posztmodern ember... Hiába várjuk, hogy a kutatók majd elismerik a tévedésüket. Ez azt jelentené, hogy újra kellene gondolni és írni az egész emberiség történetét, az egész iskolai és egyetemi oktatást és a kutatási pénzeket sem lehetne az emberek elhitetésére pazarolni. Ezt sohase fogják megtenni…

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a Szentlélek benső tanítása által megmutatod az összefüggéseket. Kutatva a régieket, megérteted velünk a mai titkokat is. Ámen.

Máriás élmény

Nemrég ért véget a Mária tisztelet Erdélyben kiállítás, amelyet a Csíki Székely Múzeum szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a ferencesek Kisebb Testvérek Rendjének Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya és a Csíkszereda Polgármesteri Hivatal támogatásával. Olvastam a sajtóban a megnyitóról, láttam a képeket és én is megkívántam, hogy megtekintsem a kiállítást. 

 

Nemsokára el is mentünk a feleségemmel a múzeumba. Sajnos, mivel nem ismertük a múzeum nyitási rendjét és d.u. 5 körül értünk oda, alig 45 percünk maradt a kiállítás megtekintésére. 

A lényeg az, hogy amint beléptünk az elsõ terembe, rögtön megéreztem a Lélek jelenlétét és egy sugallat ezt mondta a szívemben: A Szûzanya nagyon szeret téged! Továbbhaladtam a termeken, mintha mi se történt volna, de lélekben ledermedtem ennél az élménynél. Éreztem, hogy Krisztus békéje száll le rám és a Szûzanya mindent elhessegtetõ, megnyugtató szeretete vesz körül. 

Azon töprengtem, hogy vajon a Szentlélek szólt-e, de inkább arra tippeltem, hogy ez egy angyal “hangja” volt. A szeretet és a béke érzése mindvégig velem volt, amíg a múzeumban tartózkodtunk. Mivel az idõ nagyon rövidnek bizonyult, elhatároztam, hogy még egyszer visszajövök és zavartalanul fogok figyelni a lelki megtapasztalásomra.

Nemsokára vissza is tértem a múzeumba, egydül, a fényképezõgépemmel felszerelkezve, és alaposan végigjártam minden képet és szobrot. Ekkor már nem tapasztaltam semmi rendkívülit, de a vetítõteremben leülve végigimádkoztam a rózsafûzért és olyan forró szeretetet éreztem, mint a amilyent egyes ünnepekkor szoktam érezni a szentmise alatt. Többször is megfordult a fejemben, hogy tegyek tanuságot a megtapasztalásmról, s ekkor olvasom a Szekelyhon-on, hogy bizony mások is megtapasztalták, hogy a múzeum egy idõre szakrális térré változott.

Amint azon töprengtem, hogy ugyan miért is szeretne engem a Szûzanya, eszembe jutott egy korábbi élményem. Szolgálati küldetésbe kellett utaznom az anyavállalathoz. Korán reggel, az autóban, azon törtem aggódva a fejem, hogy miként is lesz majd, mert a küldetés témája igencsak kényes volt. Amint ezen töprengtem, egy látomásom volt.  Azt láttam, hogy a Szûzanya áll velem szemben és egyenes karokkal, határozottan nyújtja felém a kis Jézuskát. A karocskái alatt fogta a Jézuskát, felém fordítva és úgy nyújtotta nekem. Megzavarodva ráztam ki a fejembõl ezt a képet. Nem értettem meg semmit belõle…

Egy idõ után aztán meglátogatott bennünket egy ismerõsünk a kisbabájával. Egy adott pillanatban az anyuka, se szó se beszéd, a legtermészetesebb mozdulattal átadta nekem a kisbabát. Már elég rég volt, amikor kisbabát fogtam a karjaimban. Az arcomhoz szorítottam pihés fejecskéjét. Ekkor két dolog érintett meg: a kisbaba törékenysége és az anyuka bizalmas gesztusa. Igen, az anyuka azt nyomta a kezembe, ami neki a legdrágább volt. Ezzel akaratlanul is azt fejezte ki, hogy: benned megbízom, te a barátom vagy…  Hasonlóképpen, amikor a Szûzanya felénk nyújtja a kis Jézust, ez azt jelenti, hogy megbízik bennünk és a barátai vagyunk. Ez pedig igen nagy kegy, mert ha a fõ közbenjáró barátai vagyunk, akkor bizalommal járulhatunk a nagy Király elé.

 

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes...

Az antiszemitizmus gyökerei

Már évek óta igencsak téma az antiszemitizmus újjáéledése, a holokauszt emlékezetének ápolása vagy annak tagadása, és a zsidók jogtalan vagy jogos elmarasztalása. Még a legjobb keresztények között is megtörténik, hogy akarva-akaratlanul, a beszélgetés zsidózásba megy át. Akkor hát nézzük meg, hogy mi ennek az oka. Melyek az antiszemitizmus gyökerei?...

Az antiszemitizmusnak három motivációja, ha úgy tetszik, három gyökere van. Ezek mögött vannak puszta emberi gyarlóságok, de gyakran vannak sátáni befolyások is.

Ez a három gyökér a következõ:

1. Isten Ábrahámnak tett ígéretei és a zsidó nép ószövetségi kiválasztottsága;

2. Jézus Krisztusnak zsidó testben való megtestesülése;

3. A Biblia.

1.  Isten Ábrahámnak tett ígéretei és a zsidó nép ószövetségi kiválasztottsága

Isten kiválasztotta Ábrahámot, mint az üdvtörténet elsõ emberét (Ter 12:1) és megígérte neki, hogy benne nyer áldást minden nemzetség (Ter 12:3). Ugyanakkor azt is megígérte, hogy bárki áldja Ábrahámot és az õ ivadékait, áldást nyer, de aki átkozza Ábrahámot és az õ ivadékait, az átkot von magára. Szent Pál világosan kifejti, hogy Ábrahám ivadékai test szerint a körülmetélt zsidók, de lélek szerint, minden körülmetéletlen hívõ is (Róm 4)...

(Gal 3:8) Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned nyer áldást minden nép.”

(Ter 12:3)  Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Róm 4:11-12) Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.

Mózes közvetítésével, Izrael népe megkapta a Törvényt. Isten, Izrael népét Ábrahám ivadékául támasztotta, hogy világossága legyen minden nemzetnek és hogy benne szülessen meg a világ Világossága, Jézus Krisztus (Lk 2:32). A Törvény fontos része az áldás és az átok két útjának ünnepélyes bemutatása a Jordán folyón való átkelés alkalmával (MTörv 30). E szerint, ha Izrael népe ragaszkodik az Úrhoz és törvényeihez, akkor áldásban lesz része. Akkor Izrael fej lesz a nemzetek között és a többi nemzet pedig farok. De ha az átkot választják, akkor a pogány nemzetek lesznek a fej és Izrael lesz a farok ( Mtörv 28)...

(MTörv 28:13) Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz, s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

Az antiszemiták azért lázadnak és gyülölködnek a zsidók ellen, mert látják, hogy Izrael ma is fej a világban és ma is felül van. Nem értik, nem fogadják el, hogy Isten abszolut szuverén hatalom és úgy osztja kegyelmi ajándékait és áldását, ahogyan Õ méltóztatja az Õ végtelen bölcsessége szerint. Nem értik és nem fogadják el azt a tényt, hogy Isten nem vonja vissza ígéreteit, még akkor sem ha az üdvtörténet továbbhaladt és kibontakozott a történelemben. 

Ez a lázadás hasonlatos ahoz, amikor a protestánsok egy része lázad Mária, Isten Anyja kiválasztottsága ellen és azt állítják, hogy Mária csak egy egyszerü asszony, akit mi katolikusok imádunk. Hát elõször is Mária nem "csak egy egyszerü asszony", hanem valóságosan és szeplõtelenül Isten Anyja és másodszor is, nem imádjuk õt, hanem a hüperdulia által a legnagyobb tisztelettel vagyunk iránta...

Tehát az antiszemitizmus elsõ gyökere, a zsidó népnek Istentõl való kiválasztottsága elleni lázadás. Habár az üdvtörténet és a történelem továbbhaladt ezen az eseményen, Isten mégsem vonja vissza ígéreteit és az idõk végén, Izrael népe, a zsidók is meg fognak térni (Róm 11)...

2. Jézus Krisztus zsidó testben való megtestesüése

Máté evagéliumában (Mt 1:1-17) és Lukács evagélumában (Lk 3:23-38) láthatjuk, hogy az Üdvözítõk, Jézus Krisztus, nem ûrhajón szállt le a világba, hanem beleszületett a történelembe, a zsidó nép egyik családfájába, éspedig Dávid házába. A Szentlélektõl fogantatott (Mt 1:20; Lk 1:35), de a társadalmi rend szerint József családjába jött el és test szerint a zsidó Mária génjeit vette magára. 

Tehát Jézus Krisztus, az Õ emberi természete szerint, zsidó férfi volt. Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy mivel Õ nem e világból való, ezért gyûlöli Õt a világ, sõt, az Õ követõi is gyûlöletesek lesznek mindenki elõtt...

(Jn 15:18-19) „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Az antiszemiták legrosszabbjai nemcsak azt nem fogadják el, hogy Jézus Krisztus zsidó testben született, hanem azt sem, hogy egyáltalán testben született volna. Az ördögi antiszemitizmus ekkor társul az eretnek, panteista, kozmikus fénylény Jézus hirdetésével, ami az antikrisztus lelkétõl való (2 Ján 1:7). Ilyen volt pl. Robespierre vagy a katolikus neveltetésû Imrédy Béla miniszterelnök, aki egy kozmikus csodaszarvas, eretnek hitet követett...

(2Ján 1:7) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.

Tehát az antiszemitizmus második gyökere Jézus Krisztus gyülölete, aki zsidó testben jött el a világba...

3. A Biblia

A Biblia, a Szentírás, a kanonizált szent könyvek gyüjteménye. A Biblia 72 könybõl áll, amelybõl 27 újszövetségi könyv. A szent könyvek nyelvei általában a héber és az ógörög. Bármit is mondanak egyes emberek, bármilyen kultúrkör is folyásolta be a Biblia könyveit, azokat majdnem mind zsidó emberek írták. Minden próféta, majdnem minden evangélista és minden apostol, zsidó ember volt... A misztikus Egyház alapja zsidó emberekból áll és annak fundamentumán (Ef 2:20) és kapuin, zsidó emberek nevei fognak állni (Jel 21:12)...

A Biblia nem csak egy egyszerû könyvgyûjtemény, hanem egy élõ írás. A Biblia és más könyvek között olyan a különbség, mint az oltott élõ mész és az élettelen homok között. A Biblia olvasása átformálja a lelket, az embert és az életet. A Biblia napi fél óra, hittel való olvasása, elképzelhetetlenül radikális változást hozhat az ember életében. A Biblia Isten eleven igéje, az örök Ige nyomtatott, betükben szunnyadó, befogadásra váró, fizikai jelenléte... Tehát az antiszemitizmus harmadik gyökere a Biblia zsidó eredete.

Összegzés

Habár az antiszemitizmus mindhárom gyökerében a zsidó nép elleni gyûlöletet láthatjuk, mégis, a végsõ célja ennek a gyûlöletnek nem a zsidó nép, hanem maga Isten Fia, Jézus Krisztus és Õrajta keresztül a mennyei Atya, aki Õt elküldte a világba. Tehát az antiszemitizmus valójában egy az igaz Isten elleni gyûlölet, ami a Sátántól ered...

Az antiszemitizmusnak két kategóriája van

1. A sátáni antiszemitizmus – amikor valaki a gonosz lélek által vezérelve, irracionális módon gyûlöli a zsidókat.

2. A belenevelt antiszemitizmus – amikor valakivel elhitetik, hogy a világon minden rosszat a zsidók tesznek: a zsidók a nagy bankárok és a világ uzsorásai, a zsidók a nagy összeesküvõk és háboruk gerjesztõi, a zsidók a liberális megrontók és az Egyház ellenségei, stb. 

Egy racionálisan gondolkodó ember láthatja, hogy a zsidók sem gazdagabbak, mint más nemzetiségû gazdagok, a zsidók sem összesküvõbbek, mint a nagyhatalmak és a zsidók sem liberálisabbak, mint más nemzet liberálisai. Valóban, sok kivételesen tehetséges, tudós, művész és gazdag zsidó volt és van, de ez Isten áldasa...

A belenevelt antiszemitizmust ki lehet nevelni és helyes útra lehet terelni, de a sátáni antiszemitizmust nem. A sátáni antiszemitizmus ellen csak egy megoldás létezik, éspedig a Katolikus Egyház Katekizmusának  értelmében meghatározott igazságos háború (KEK 2309). Nem gondolom antiszemitizmusnak a palesztinok konfliktusait a zsidókkal Izraelben, Jeruzsálemben vagy a gázai övezetben. Ezek területekért, erőforrásokért vagy vallásos meggyõzõdésbõl származó konfliktusok...

Szerintem a keresztény embernek kötelessége szeretni és pártolni a zsidókat, még a cionista Izraelt is. Aki nem szereti a zsidókat és Izraelt, az elõbb-utóbb a zsidókat gyûlölõ vagy kiírtani vágyó erõk pártjára sodródik. A keresztény embernek mindenkit áldania kell, de Egyházunk mellett, különösen áldanunk kell az idõsebb, ószövetségi testvéreinket, a zsidókat és államukat, Izraelt... Is

Ima: Uram! Áldott legyen Izrael és minden zsidó a világon. Ámen.