Érzelem, értelem és akarat

Azt mondják, hogy az embert három dolog határozza meg leginkább: az érzelmei, az értelme és az akarata. Ezeken nem szabad átgázolni, hanem tiszteletben kell tartani. Azért kell tiszteletben tartani, mert ezekben áll az emberi személy méltósága, amelyet Isten is tiszteletben tart. Isten soha nem fog kényszeríteni bennünket, hogy szeressük Őt, ha nem fogadtuk be Őt a szívünkbe, ha nem fogadtuk el parancsolatait és ha nem értettük meg azok hasznát. Nem kényszerít, hogy megcselekedjük akaratát, ha mi nem akarunk engedelmeskedni. Isten csendben megadja mindenkinek a személyes, lelki szabadságát, hogy válasszon Őközte és a világ között, de ugyanakkor az élet és a halál között is...

Fõleg vallásos szempontból, a történelem folyamán, sok bigott, durvalelkû ember erõszakolta meg az emberi méltóságot, rá akarva kényszeríteni olyan dolgokat, amelyeket érzelmileg, értelmileg és akaratilag nem tudott és nem akart elfogadni. Sajnos, a közéletben, ma is ugyanez folyik… Ma sem tisztelik az embert: erõszakolják szakmai területen a munkahelyen, politikai területen a közéletben,  bürokratikus szabályokkal a gazdaságban, stb. És minderre azt mondják, hogy demokrácia meg jog…

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egy személyben két természet és két akarat. Ezért mi, krisztuskövetõ emberek, az emberi természettel rendelkező Jézust tekintjük példaképünknek. A megtestesült Isten Fia szenvedése a mi erõforrásunk, és az élet útvesztõiben Rá tekintünk. Azt fürkésszük, hogy milyen volt az ember Jézus, hogyan cselekedett vagy hogyan cselekedne a mi helyzetünkben… Ezért az Úr Jézus minden szentnek, minden krisztuskövetõnek mintaképe, õsmintája, nagytestvére (2Kor 3:18; Fil 2:7; Zsid 2:17)...

(Rom 8:29-30) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Az apostolok, az evangelisták, akik személyesen ismerték az Úr Jézust, nem tartották fontosnak elmondani, hogy milyen volt Ő külsõleg, hogyan nézett ki, milyen volt az arca, a haja, a szeme színe vagy mekkora volt a lába mérete. Arról tettek tanuságot, hogy ki Jézus Krisztus és mit tett értünk... Kezdetben, csak a feltámadás fényébõl fakadó, szóbeli tanuságtétel létezett. Csak késõbb, úgy kb. K.u. 60-100 között íródtak az evangéliumok. Mi ezekbõl az írásokból próbáljuk kifürkészni, hogy milyen is lehetett az ember Jézus…

Jézus érzelmei

(Mt 14:14) Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. – Jézus irgalmas.

(Mt 17:17) Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” – Jézus bosszankodik.

(Mt 26:38) Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. – Jézus szomorú.

(Mk 1:41) Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” – Jézus irgalmas.

(Mk 14:31) ...majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” – Jézus szomorú.

(Mk 6:34)  Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. – Jézus irgalmas.

(Mk 10:21) Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” – Jézus szeret.

(Lk 7:12-13) Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” – Jézus irgalmas.

(Lk 10:21) Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. – Jézus örül.

(Lk 10:21, Neovulgata) Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. – Jézus örül.

(Jn 2:15) Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította... – Jézus haragszik.

(Jn 2:17) Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«. – Jézus buzgó.

(Jn 11:34-36) „Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” – Jézus részvéttel van. – Jézus sír.

(Jn 19:26)  Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” – Jézus szeret.

(Jn 20:2) Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” – Jézus szeret.

(Jn 21:7) Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: „Az Úr az!” Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. – Jézus szeret.

(Jn 21:20) Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki elárul téged?” – Jézus szeret.

A szentírási részekbõl láthatjuk, hogy az emberi természettel rendelkező Úr Jézus szerette az embereket, voltak szimpátiái, és volt akit jobban kedvelt, mint a többit. Jézus részvéttel volt, együttérzett az emberekkel, és irgalmasságot gyakorolt a szenvedõkkel meg a betegekkel. Jézus volt szomorú, volt amikor sírt, és volt, hogy örvendezett és ujjongott. Ugyanakkor láthatjuk, hogy Jézus tudott haragudni, bosszankodni is, és tudott indulatos is lenni. Jézus, az Ő emberi természete szerint, egy teljes ember volt, egésszen olyan, mint mi, kivéve a bûnt...

Jézus értelme

(Mt 24:45) „Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? – Jézus okos.

(Lk 2:52) Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. – Jézus bölcs.

(Lk 4:16) Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. – Jézus olvas.

(Lk 5:3) Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. – Jézus tanításra alkalmas.

(Jn 7:46) A szolgák így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.” - Jézus nagy szónoki tehetség.

(Jn 8:6) Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. – Jézus ír.

(Mk 12:41) Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. - Jézus számol.

Láthatjuk a szentírási részekbõl, hogy az Úr Jézus tudott írni, olvasni és számolni. A kor mûveltségének színtjén állt, felnövekedve bölcsességben, kedvességben és tudásban (Lk 2:52). Az Úr Jézus nem csöppent csak úgy bele a világba, nem volt elkülönülve a világtól, hanem belenõtt emberi természete szerint a világba és annak kultúrájába. Az, hogy nem írta le tanításait, nem írt evangéliumot és az apostolok egyszerű tanulatlan emberek voltak, nem azért volt, hogy mi is mûveletlenek legyünk, hanem azért, mert ez is Isten dicsõségét szolgálta. 

Jézus akarata

(Jn 4:34) Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. - Jézus a Atya akaratát cselekszi.

(Jn 5:30)  Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” - Jézus az Atya akaratát keresi.

(Jn 6:38) Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. - Jézus a Atya akaratát cselekszi.

(Lk 22:42) „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” - Jézus elfogadja az Atya akaratát.

(Mt 15:28) Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya. - Jézus enged a hívõ asszony akaratának.

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. - Jézus,  szolgai alakban, ismeri az Atya akaratát és meg is cselekszi azt.

 

Az Úr Jézusban két akarat volt teljes egységben: az isteni és az emberi akarat. Az Ő nagy érdeme, hogy teljesen alávetette akaratát a mennyei Atya akaratának. Engedelmes volt mindvégig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8). Az akarat terén pedig azt kell megtanulnunk, hogy erõs akaratunk kell legyen, de azt alá kell vessük Isten akaratának. 

Hamis az a mondás, hogy a krisztuskövetõnek fel kell adnia az akaratát. Nem... Az akaratunkat edzenünk kell, hogy olyan legyen, mint az acél, de az akaratunk nem lehet öncélú, hanem alá kell legyen rendelve Isten akaratának. Ha a mi akaratunk belesímúl Isten akaratába, akkor lehetséges az életszentség. Itt van a mi legnagyobb problémánk: szívünket pátyolgatva érzelgõsködünk, okoskodva csillogtatjuk értelmünket, de akaratunkat nem tudjuk, nem merjük, és nem is akarjuk igazán átadni Istennek...

Óvakodjunk a hamis, egyoldalú szent ember modellektõl, amelyeket néha könyvekben vagy filmekben tárnak elénk. Gyakran a szentet csak jámbornak és szelídnek ábrázolják. Máskor a szent csakis komoly és merev. Aztán van, akinek a szent ember valamiféle egyszerû, tanulatlan és a társadalmon kívüli vallásos ember. Az életszentség nem valami régi, más korabeli szentképben rejlik, hanem a mai emberben, a mai életkörülmények között. Az életszentség abban rejlik, hogy engedjük Istennek lefoglalni érzelmeinket, értelmünket és akaratunkat. Csak Õ gyógyíthatja meg érzelmeinket, csak Õ világosíthatja meg értelmünket, és csak Õ tökéletesítheti akaratunkat. Ha Isten lefoglalja érzelmeinket, értelmünket és akaratunkat, akkor már lefoglalt minket magának.... 

Ima: Uram Jézus! Mi azt mondogatjuk: Uram, Uram... Te azt mondod: Bûnbánat, bûnbánat... Irgalmazz nekünk! Add meg nekünk az igazi bûnbánatot és a megtérést. Ámen.