Az én békémet adom nektek

Nyugtalan a világ. Minden forrong körülöttünk. Folyamatos rohanásban élünk, a modern rabszolgaság stresszes életében. Ha megfelelünk az elvárásoknak jó, ha nem, akkor kiselejteznek... Vajon holnap meg tudom oldani a problémákat? Vajon meddig fogom még bírni? Mi lesz velünk?... 

Ebben az állandó változásban, egyre gyorsabb ütemben jelentkeznek az életünket felforgató, folyamatosan fejlődő új eszközök, programok, menüsorok, tudományok, elvárások, lehetőségek és veszélyek. Sok ember arca merev, morcos, aggódó, ráncos vagy kétségbeesett. Szemeik karikások, tekintetük kemény és hideg a gondok miatt. Kacagásuk nem őszinte és nem tiszta szívből jövő. Mulatságaik is olyanok, mint a halálraítélt utolsó szivara...

Sokan keresik a megoldást a stresszre, a félelem, az aggódás, a nyugtalanság és a depresszió kezelésére. Tanácsokat adnak egymásnak, és a hitegető, spirituális írók mesterkurzusainak önmegváltó tanításait olvasgatják. Keresik a békét pétereknél meg emőkéknél, és más psziho-guruknál, buddhistáknál, krisnásoknál, meg a Dalai Lámánál. Elkezdenek jógázni, meditálni, transzcendentálisan, metafizikusan, lent alfában, a mélyben, a magasban és szivárványszínű aurákban... Aztán elhitetik magukkal, hogy megtalálták a békét. De közben megjelennek életükben a rossz gyümölcsök: hitehagyás, elpogányosodás, szellemi betegségek (zavarodottság, demencia, Atzheimer kor, stb.), a káros szenvedélyek, a súlyos bűnök, meg a szerencsétlenségek, míg végül a romba nem dől az egész életük itt a földön, meg ki tudja, talán az örökkévalóságban is...

Az igazi béke

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen

Krisztus békéje nem egyfajta buddhista béke... A buddhista béke egy önerőből kimunkált kiüresedés, amely által ki kell(ene) zárni a világ minden zaját és függőségét. De valójában nem létezik spirituális vákum. Ezt a spirituális kiüresedést mindig betölti valami, mint a vákumos üveget a levegő, amint felnyítják. Ha az ember lelkét nem a Szentlélek tölti be, akkor vajon mi töltheti be? Hát csakis az antikrisztus lelke. A szellemi dimenzióban nincs semleges terület. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy aki nincs Ővele, az ellene van (Mt 12:30). János és Péter apostolok figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk, mert az antikrisztus lelke a világban van, és keresi, hogy kit vehet birtokba...

(1Ján 4:3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Ezért aztán ne csodálkozzunk ha azok, akik a sztresszet, a félelmet, az aggódást, a nyugtalanságot vagy az önkontrolt, jógával, transzcendentális meditációval, vagy más okkult, távolkeleti vagy modern New-Age-s ezoterikus nyugati praktikákkal próbálják kezelni, elveszítik a hit kegyelmét, és helyzetük, lelkük állapota, a korábbinál is rosszabbá válik...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Krisztus békéje viszont egésszen más... Azt nem lehet elérni önerőből, hanem felülről adják ingyenesen és kegyelemből.

Nem lehettem elsőáldozó a többiekkel... Egyszer aztán, nyolcadikos koromban, hazahozott édesanyám valami régi selyempapírra gépelt kopott szöveget, hogy tanuljam meg, mert vizsgáznom kell belőle. Hol? Miért?... Hát a papbácsinál, mert elsőáldozó leszel… Megpróbáltam elolvasni az anyagot, de nem sokat értettem meg belőle. Legalább húsz oldalnyi mindenféle istenes szöveg volt rajta. Esélytelen… Én még egy verset se tudtam soha rendesen megtanulni. Egyszerűen nem voltam képes magolni. Ha valamit megértettem, akkor azt vissza tudtam adni, de ha nem, akkor sehogy sem tudtam megjegyezni. Aztán eljött a nap, amikor el kellett menni a papbácsihoz kikérdezésre. Valahogy eljutottam a plébániára. Azt se tudtam korábban, hogy létezik plébánia. Bekopogtattam, és ott várt rám egy öreg pap, az esperes úr. Betessékelt jobbra a fogadószobába. Volt benne egy szőnyeg, egy kopott százéves íróasztal, és két nyikorgó faszék. Na meg egy megbarnult szentkép a falon… Az öreg esperes úr leültetett, majd ő is helyet foglalt az íróasztalnál. Elkezdett beszélni nekem mindenféle istenes dologról, majd egy könyvet adott a kezembe, hogy majd olvassam el. A szívemre kötötte, hogy aztán föltétlenül vigyem vissza azt neki. Mai napig csak az első oldalt olvastam el a könyvből, és a könyv most is ott áll a könyves polcomon. Soha nem felejtem el, hogy amint beszélt hozzám, éreztem, hogy valami nagyon jóleső érzés, egyfajta, minden világi zajt kizáró, bizsergő csend és békesség szállt le rám. Ez az érzés egésszen betöltötte a testemet meg a lelkemet, és arra gondoltam, hogy örökre ott maradnék mozdulatlanul, és hogy milyen jó lenne, ha soha nem érne véget ez az érzés. Tán egy fél óráig is éreztem magamban ezt a békét. Amint kijöttem az utcára, lassan elhalványult bennem ez az érzés, de még ma is belebizsergek, ha visszaidézem emlékét...

Na, ez Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek jelenléte és kegyelme. A lelki béke a Szentlélek egyik “arca”, amely rászáll arra, aki a békesség embere, és aki hittel fogadja az igét. Ezt a békét adta az Úr Jézus az apostoloknak, és az apostolok ezt a békét adták tovább a híveknek...

(Mt 10:12-13) Amikor házába léptek, köszöntsétek!  Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.

(Jn 20:21-22) Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

Tehát az igazi béke Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek kegyelme: az Atya és a Fiú Lelkével való betöltekezés...

A békességszerzés

Az ember meglehet a világi békével, vagy betelhet Krisztus békéjével... A világi békét kivülről biztosítják az emberek, vágyaik kielégítésével és a közrend törvények és fegyver általi fenntartásával. A világi békét ember adja, kivülről jön, és ideigtartó. Szükséges kielégíteni az emberek fiziológiai, szellemi szükségleteit, és szükséges a közrend meg a béke törvényes, fegyveres fenntartása. A világ békéje egyfajta Pax Romana, jólét, amely a világi törvények és fegyverek erejének biztonságában virágzik...

Krisztus békéje viszont belülről jön, Isten adja és eszkatológikus perspektívájú. A krisztusi béke az örök szombatban teljesedik be, a nyugalom helyén, a mennyben...

(Zsid 4:1-11) Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták. Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmamba nem mennek be.” Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.  Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az igazi békeségszerző nem erőszakkal, nem fegyver által éri el a békét, hanem belülről, az emberi szív megnyerésével. A megnyert szív megnyílik előbb az embernek, majd aztán Istennek, és így befogadja Isten kegyelmét. Így nyerik el hallás által az emberek a hit kegyelmét (Róm 10:17) és a hit által, a lelki békesség kegyelmét. Boldogok a békességszerzők (Mt 5:9)...

Ezért az erőszakos hittérítések, a „keresztes hadjáratok” kudarcra vannak ítélve, és nagy károkat okoznak. Az ember szív ajtaját nem lehet berugni az evangéliummal. Azt kinyíthatják belülről, jóakarattal, Krisztus előtt (Jel 3:20), de ha megerőszakolják, akkor az ajtóval együtt összetörik a szívet is, meg a lelket is...

Nincs békesség a hitetleneknek

Nincs békesség a hitetleneknek, azoknak akik ellene szegülnek az Isten ország örömhírének, az evangéliumnak. És ezért nem Isten a hibás. Ő nem egy kegyetlen Isten... Isten egyszülött Fiát adta a világnak, hogy aki Benne hisz, annak örök élete legyen (Jn 3:16), vagyis, hogy bemenjen az örök béke és nyugalom országába. Ez volt Isten utolsó kártyája, amikor a gazda már nem a szolgáit küldi el a világba, hanem egyszülött Fiát (Lk 20:13). Ennél többet már nem tehet. Ő a legtöbbet adta nekünk, amin felül már nincs több. A végtelen után, már nem következhet valami véges...

(Iz 57:19-21, Károli ) Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

(Ez 13:10-12) Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és kitör a szélvihar, akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

Ima: Uram Jézus, add nekünk, hogy keressük és megtaláljuk békédet, és járjunk a nyomában. Add, hogy mindaz, aki olvassa ezt, elnyerje a Te békéd ajándékát. Ámen.