(Mt 5:28) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Van aki megrészegedik és rossz társaságba kerül. Amikor felébred, akkor eszmél rá, hogy hová sülyedt és mit cselekedett. Az ilyen ember mélységesen bánja ocsmányságát és hamar tisztulni, szabadulni akar. Lelkiismerete a gyóntatófülkébe meg házastársa elé viszi, megvallja bűnét, és bocsánatért esedezik. Ez a könnyebbik eset...
Aztán van aki lelkiismeret nélkül hajszolja állati ösztöneit. Amint csak távol van az otthonától, azonnal azt keresi, hogyan elégíthetné ki bűnös vágyait, és örömmel veti magát bele a bujaság mocsarába. A ilyen ember egésszen szétzúzza a házasság szentségét, és csak a buja, testi élvezeteinek él. Ez a nehezebbik eset...
De ott van a fádalmasabb eset is, amelyik se nem az első, se nem a második, hanem egy lassú, belső szétesése a házasságnak. Minden zajlik a maga rendjén a családban, de szép lassan megszűnnek a mosolyok, aztán megszűnnek a beszélgetések, aztán megszűnnek a közös programok, szórakozások, stb. Lassan távolodik el egymástól az Isten által egybekötött két lélek, mint két evező nélküli sajka a víz színén. Senki nem lát semmit, senki nem vesz észre semmit, senki nem tudatosít semmit, hanem egy szép nap, mint derült égből a villámcsapás, a egyik házastárs bejelenti, hogy válik. Nemsokára összepakol és elköltözik, vagy esetleg be sem jelenti, hanem simán lelép...
Miért történik mindez? Hát a hitetlenség miatt, ami valójában egyfajta bálványimádás. Ezek az emberek nem hiszik, vagy elfelejtik már hinni, hogy nem a véletlen hozta őket össze, hanem Isten rendelte őket egymásnak. De ugyanez van az istenfélelem hiánya miatt is. Mivel nem hisznek Istenben, azért nem is félik Őt, amikor megszegik hűségi ígéretüket, amelyet az Úr oltára előtt fogadtak meg. Pedig Isten számonkéri tőlük az oltár előtt kimondott eskűjüket, és a házasságtörő nem örökölheti Isten országát...
(1Kor 6:10) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.
(Kol 3:5) Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.
A feleségnek jó szakmája van. Ugyanolyan jól menő, mint a férjének szakmája. Céget alapít, jól megy neki és sikeres. Ez az én cégem, ez az én pénzem - mondja a feleség. Először külön kassza lesz, aztán külön utazások, aztán külön programok, és végül külön életek. A férj is kitalálja, hogy van neki egy hobbija, és eljár egy klubba. Ott megismerkedik egy nővel, akinek ugyanaz a hobbija van, mint neki. Olyan pontosan, mint a felesége, csak újabb, izgalmasabb... Jó lenne újrakezdeni. Jó lenne ismét fiatalnak és szerelmesnek lenni. Egy másik feleség negyven éves kora után fedezi fel, hogy ő még mindig szép. A gyerekek nagyok, és ő most már fitness terembe járhat. Egyre inkább a fitness társaságba avul be, ahol aztán talál magának egy izgalmas férfit. És még hosszan lehetne sorololni az eseteket...
Van akiket a pénz választ el, van akiket az egymás megúnása, az újrakezdés reménye, vagy a megfiatalodás csábítása. Mindegy, hogy mi. A gyökere mindegyiknek egy és ugyanaz: a hitetlenség. A házasságtörő nem hisz sem Istenben, sem Isten tervében, sem az saját sorsában, sem házastársában, sem saját magában. Mivel nem hisz, azért nem is birtokolja a Szentlelket, és nem birtokolja a Szentlélek ajándékát sem, az istenfélelmet. A házasságtörő ember félelem nélkül, meggondolatlanul és önző módon rombolja le házastársa életét, munkáját, otthonát és mindenét. A házasságtörő nem csak házasságot tör, hanem életeket és lelkeket is. Összetöri házastársa és gyermekei szívét, lelkét. Az összetört család gyermekeinek összetört lelkét ki ragasztja majd össze, és ki gyógyítja meg?...
Ma mindenki családokat akar gondozni, ápolni, hogy ne essenek szét. Nagy divat a családpasztoráció, a családterápia, a családos hétvége, a családos misék, stb... Állítólag ez az egyik legfontosabb feladat... Miért? Mert hát a jövő nemzedék...Hát nem az üdvösség a legfontosabb? Nem a hitet kellene erősíteni, növelni?...
(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.
(Róm 7:3) Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
A házasságtörő, ha nem bánja meg bűnét, és nem tér meg belőle, akkor bizony el fog kárhozni...
Van aki házasságtörését egyházi bírósággal akarja legitimizáltatni, és sikerül is neki... Olyant is tudok, nem egyet, hogy mindketten elváltak polgárilag, vadházasságban éltek, majd mindketten érvénytelenítették házasságukat az egyházi biróság által, és ismét szentségi házasságot kötöttek. Minő véletlen... Mindkettőnek egyformán érvénytelen volt a korábbi házassága? Hihetetlen!... Az emberek azt gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, de a meztelen valóság úgyis az, ami Isten szent színe előtt van. Amit Isten egybekötött, azt semmilyen bíróság nem tudja szétválasztani, bárhogyan is akarják magukat és egymást becsapni...
Ima: Uram Jézus, ma is válólevelet írnak, mint Mózes idejében, de amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Gyógyítsd meg Uram a hit által a házastársi kapcsolatokat, hogy a bűn ne vehessen rajtuk hatalmat. Ámen.
Van aki megrészegedik és rossz társaságba kerül. Amikor felébred, akkor eszmél rá, hogy hová sülyedt és mit cselekedett. Az ilyen ember mélységesen bánja ocsmányságát és hamar tisztulni, szabadulni akar. Lelkiismerete a gyóntatófülkébe meg házastársa elé viszi, megvallja bűnét, és bocsánatért esedezik. Ez a könnyebbik eset...
Aztán van aki lelkiismeret nélkül hajszolja állati ösztöneit. Amint csak távol van az otthonától, azonnal azt keresi, hogyan elégíthetné ki bűnös vágyait, és örömmel veti magát bele a bujaság mocsarába. A ilyen ember egésszen szétzúzza a házasság szentségét, és csak a buja, testi élvezeteinek él. Ez a nehezebbik eset...
De ott van a fádalmasabb eset is, amelyik se nem az első, se nem a második, hanem egy lassú, belső szétesése a házasságnak. Minden zajlik a maga rendjén a családban, de szép lassan megszűnnek a mosolyok, aztán megszűnnek a beszélgetések, aztán megszűnnek a közös programok, szórakozások, stb. Lassan távolodik el egymástól az Isten által egybekötött két lélek, mint két evező nélküli sajka a víz színén. Senki nem lát semmit, senki nem vesz észre semmit, senki nem tudatosít semmit, hanem egy szép nap, mint derült égből a villámcsapás, a egyik házastárs bejelenti, hogy válik. Nemsokára összepakol és elköltözik, vagy esetleg be sem jelenti, hanem simán lelép...
Miért történik mindez? Hát a hitetlenség miatt, ami valójában egyfajta bálványimádás. Ezek az emberek nem hiszik, vagy elfelejtik már hinni, hogy nem a véletlen hozta őket össze, hanem Isten rendelte őket egymásnak. De ugyanez van az istenfélelem hiánya miatt is. Mivel nem hisznek Istenben, azért nem is félik Őt, amikor megszegik hűségi ígéretüket, amelyet az Úr oltára előtt fogadtak meg. Pedig Isten számonkéri tőlük az oltár előtt kimondott eskűjüket, és a házasságtörő nem örökölheti Isten országát...
(1Kor 6:10) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.
(Kol 3:5) Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.
A feleségnek jó szakmája van. Ugyanolyan jól menő, mint a férjének szakmája. Céget alapít, jól megy neki és sikeres. Ez az én cégem, ez az én pénzem - mondja a feleség. Először külön kassza lesz, aztán külön utazások, aztán külön programok, és végül külön életek. A férj is kitalálja, hogy van neki egy hobbija, és eljár egy klubba. Ott megismerkedik egy nővel, akinek ugyanaz a hobbija van, mint neki. Olyan pontosan, mint a felesége, csak újabb, izgalmasabb... Jó lenne újrakezdeni. Jó lenne ismét fiatalnak és szerelmesnek lenni. Egy másik feleség negyven éves kora után fedezi fel, hogy ő még mindig szép. A gyerekek nagyok, és ő most már fitness terembe járhat. Egyre inkább a fitness társaságba avul be, ahol aztán talál magának egy izgalmas férfit. És még hosszan lehetne sorololni az eseteket...
Van akiket a pénz választ el, van akiket az egymás megúnása, az újrakezdés reménye, vagy a megfiatalodás csábítása. Mindegy, hogy mi. A gyökere mindegyiknek egy és ugyanaz: a hitetlenség. A házasságtörő nem hisz sem Istenben, sem Isten tervében, sem az saját sorsában, sem házastársában, sem saját magában. Mivel nem hisz, azért nem is birtokolja a Szentlelket, és nem birtokolja a Szentlélek ajándékát sem, az istenfélelmet. A házasságtörő ember félelem nélkül, meggondolatlanul és önző módon rombolja le házastársa életét, munkáját, otthonát és mindenét. A házasságtörő nem csak házasságot tör, hanem életeket és lelkeket is. Összetöri házastársa és gyermekei szívét, lelkét. Az összetört család gyermekeinek összetört lelkét ki ragasztja majd össze, és ki gyógyítja meg?...
Ma mindenki családokat akar gondozni, ápolni, hogy ne essenek szét. Nagy divat a családpasztoráció, a családterápia, a családos hétvége, a családos misék, stb... Állítólag ez az egyik legfontosabb feladat... Miért? Mert hát a jövő nemzedék...Hát nem az üdvösség a legfontosabb? Nem a hitet kellene erősíteni, növelni?...
Nem a házasságot kell ápolni, hanem a hitet kell növelni. Aki hisz Istenben, akinek élő hite van és éli az evangéliumot, az sosem fog elválni. A házasság szentsége csak egy ideigtartó szentség, amely a halállal véget ér, de az üdvösség örök...
A házasságtörőnek pedig csak egy menekvése van: ha megbánja bűnét, megszakítja a házasságtörő kapcsolatát, és ha lehet, visszatér a családjához. Ha ez nem lehetséges, mert már nem fogadják vissza, vagy már gyereke van az újabb kapcsolatból, akkor egyedül, tisztaságban kell leélnie az életét. Aztán van olyan is, akinél az idő segít, megözvegyűl, és rendezheti egyházilag a házasságát...
A házasságtörőnek pedig csak egy menekvése van: ha megbánja bűnét, megszakítja a házasságtörő kapcsolatát, és ha lehet, visszatér a családjához. Ha ez nem lehetséges, mert már nem fogadják vissza, vagy már gyereke van az újabb kapcsolatból, akkor egyedül, tisztaságban kell leélnie az életét. Aztán van olyan is, akinél az idő segít, megözvegyűl, és rendezheti egyházilag a házasságát...
(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.
(Róm 7:3) Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
A házasságtörő, ha nem bánja meg bűnét, és nem tér meg belőle, akkor bizony el fog kárhozni...
Van aki házasságtörését egyházi bírósággal akarja legitimizáltatni, és sikerül is neki... Olyant is tudok, nem egyet, hogy mindketten elváltak polgárilag, vadházasságban éltek, majd mindketten érvénytelenítették házasságukat az egyházi biróság által, és ismét szentségi házasságot kötöttek. Minő véletlen... Mindkettőnek egyformán érvénytelen volt a korábbi házassága? Hihetetlen!... Az emberek azt gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, de a meztelen valóság úgyis az, ami Isten szent színe előtt van. Amit Isten egybekötött, azt semmilyen bíróság nem tudja szétválasztani, bárhogyan is akarják magukat és egymást becsapni...
Ima: Uram Jézus, ma is válólevelet írnak, mint Mózes idejében, de amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Gyógyítsd meg Uram a hit által a házastársi kapcsolatokat, hogy a bűn ne vehessen rajtuk hatalmat. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése