Az Õ parancsai nem nehezek – második rész

(1Ján 5:3) Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.

Ismételjük meg: Mi a szeretet? A szeretet a parancsolatok megtartása. Onnan tudjuk, hogy szeretjük Istent, hogy megtartjuk parancsolatait. Ha megtartjuk az Ő parancsolatait, akkor szeretjük az Urat... El, és vissza...

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat…

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Isten szeretete könnyen elérhető, mert az Õ parancsolatai nem nehezek. 

Néhány példa a parancsolatok megtartására, mindnyájunk serkentésére:

1.  Az Istennek tett fogadalmad tartsd meg

Isten szent színe elõtt az ember háromféle fogalamat szokott tenni: a házassági fogadalom (a házasság szentsége), a papság fogadalma (az egyházirend fölvétele meg a cölibátusi fogadalom) és a szerzetesi fogadalom, a megszentelt életre (az engedelmesség, a szegénység és a szüzesség hármas fogadalma). Ezek bizony szent dolgok és ha megfogadtad õket, akkor tartsd is meg, mert majd számonkérik azokat (Préd 5:3). 

Van aki a szentségi házasság után egyet gondol, már nem szereti többé házastársát és elválik. Mit sem gondol az oltár elõtt kimondott esküjére, fogadalmára. Az ilyen vakmerõ álmodozó, aki egy kis testi örömért az örökkévalóságot kockáztatja. Aztán van olyan pap, aki miután pappá lett szentelve és kimondta a cölibátusi fogadalmat, felfedezi, hogy a szentírás sehol sem kötelez cölibátusra, nem írja elő a papi nõtlenséget. Az igaz, hogy a cölibátusnak nincsen kötelező szentírási alapja, de az is igaz, hogy ettõl függetlenül, őt ílyen feltétellel szentelték pappá, és a cölibátusra tett fogadalmat Isten szent színe elõtt. Itt nincs helye a vitának, nem is beszélve a paráznaság elkövetésérõl... Amit megfogadtál, tartsd meg. A szerzetesek, többszöri ideiglenes, éves fogadalom után, leteszik az örök fogadalmat. Aztán néhány év után kialszik egyesekben a hivatás lángja, és ki akar lépni a szerzetbõl. És az örök fogadalommal mi lesz?... Hát majd valamelyik elõljáró felmenti a fogadalom alól... Hát ha két ember házasságát nem lehet felbontani, akkor Krisztus és a szerzetes közötti „jegyességet” hogyan bontják fel?... Igaz, hogy a szerzetesi fogadalom nem szentség, de az is fogadalom, amit meg kellene tartani... Elveszítette a lelkületét és már nem találja helyét a szerzetben? Szenved ettõl? Persze, egy rossz házasságban is hasonlóképpen kell szenvedni...

2. Az életszövetségedhez légy hûséges

Van házasember, akinek titokban van viszonya... Van pap, aki távoli üdülőkön, civilben szórakozik a szeretõjével... És van szerzetes, aki titokban kijár a szerelméhez... Azt hiszik, hogy az Úr alszik és az emberek sem látnak... Az emberek látják, tudják, beszélik és pletykálnak róluk. Ez botrány... S a botrány csak akkor dagad igazán nagyra, amikor valamilyen véletlen, valamilyen tragédia vagy szerencsétlen esemény által, mindezek a titkos együttlétek napvilágra kerülnek. Az ilyen hûtlen szolgák nem állhatnak meg az Úr elõtt és jaj azoknak a fehérnépeknek, akik papokra vagy szerzetesekre vetik ki a hálójukat. Ezért aztán légy mindig hûséges az életszövetségedhez és fogadalmad tartsd meg. Ha netán eddig megcsaltad az Urat, vagy élettársadat, akkor bánd meg, gyónd meg és többé ne vétkezz...

3. Ne légy oktalanul a gazdagok pártján

Mennyire visszataszító, amikor valaki állandóan a gazdagoknak hízeleg, az õ társaságukat keresi, abban a reményben, hogy profitálhat társaságukból, kapcsolataikból vagy befolyásukból. Ez fõleg akkor szomorú, ha egy pap vagy egy szerzetes teszi, az õ sikere, karrierje, elõrehaladása érdekében. Szövetségre lép mindenféle dubiózus, kétes erkölcsû, gazdag emberrel, akiknek keresztényi magatartása igencsak megkérdõjelezhetõ. Az is elõfordul nem egyszer, hogy maffiózó-szerû bûnözõk a főszponzorok, hogy Isten szolgája által megvásárolják maguknak az emberek előtt a templomi, vallásos tisztességet. Az ilyen papok fittyet hánynak a szegény, istenfélõ emberek hûséges életére (Jak 2:6) és akkor csodálkozunk, hogy gyakran, az úgynevezett „templomi szolgáltatásokért” csillagászti árakat szabnak meg. Hát persze hogy igen, ha már rég elidegenedtek a nyájtól és annak valós életétõl. Honnan is tudhatnák, hogy mi az elviselhetõ anyagi teher az egyszerû szegénynek? Mérjétek magatokat a szegényekhez, a kicsinyekhez és az alázatosokhoz (Róm 12:2;16)...

4. Ne gyûjts vagyont

Egyszer valakit belekényszerítettek egy boldogtalan házasságba. Mivel nem volt más terület, ahol megtalálta volna boldogságát, ezért beleélte magát a szakmájába. Történt aztán, hogy a szakmája igencsak jövedelmezõ lett. Ekkor aztán beindult a pénzgyártó gépezet, amelynek teljesen rabja lett és egyúttal, ennek rabjává tette a gyermekeit is. A gyermekei már nem járhatták a saját életútjukat, hanem az ő pénzgyárának munkásai lettek. A végén már sem neki, sem gyermekeinek, nem volt Isten akarata szerinti életük, hanem csak a pénzszerzés, a romokba heverő családi életek és a boldogságot pótló futó kalandok... A munka, a pénzharácsolás mániája nagy betegség. Aztán van olyan is, aki vett egy lakást és kiadta azt bérbe. Utána vett még egyet és azt is kiadta... Aztán egy idõ után már harminc kiadó lakása volt. Mit sem gondol az ilyen ember Krisztus hegyi beszédére, amelyben arra int, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincset a földön (Mt 6:19), vagy Izaiás próféta intelmére, hogy jaj azoknak, akik házhoz házat ragasztanak (Iz 5:8). Tartsuk hát meg az Úr Jézus tanítását és akkor lelkünk, életünk, sziklára épült ház lesz (Lk 6:48)...

5. Ne képzeld magad valakinek

Az, hogy a világ fiai nagyok akarnak lenni, nagynak képzelik magukat, az egy „normális” dolog a maga nemében (Lk 16:8)...  De az, hogy a világosság fiai, akik már megtértek és megismerték Krisztus evangéliumát, átmentik megtért életükbe az önmegvalósítást, a karrierizmust és a „kivagyokén” magatartást, az tényleg érdekes... 

Legyen az pap, szerzetes vagy világi, lelkiségi vezetõ, egy idõ után abba a hibába esnek, hogy önmagukat kezdik keresni és valakik akarnak lenni hivatásukban vagy lelkiségükön belül. Megvalósításokat, hírnevet, dicsõséget, elismerést és pozíciót akarnak szerezni maguknak, mintha egyáltalán létezne ilyen Krisztusban. Krisztusban nincs más név csak Jézus, nincs más dicsõség, csak Isten dicsõsége és nincs más pozíció csak az, amit Isten ajándékoz ingyenesen a szentek hierarhiájában. A többé merő hiábavalóság...

6. Ne légy önfejû

Az önfejüség hajtóereje a kevélység... A kevélység a hét fõbûn legrosszabbikja, mert ezáltal romlott meg a Sátán és ezáltal rontotta meg az Sátán az egész emberiséget. Az, hogy nem vagyunk önfejűek, nem jelenti azt, hogy széltõl lengedezõ nádszálak vagyunk (Mt 11:7), amelyet oda hajlítanak, ahová akarnak. Nem... Az alázatos, engedelmes ember úgy tud szilárd maradni, hogy közben nem lesz sem kevély, sem engedetlen. Az alázatos ember elfogadja a tekintélyt, az intelmet és a jó tanácsot. A kevély ember minden üdvös figyelmeztetést személye elleni közvetlen támadásnak tekint, és azt gondolja, hogy minél inkább támadják, annál inkább a jó úton halad, mert az ellenség (mármint az ördög) támadja ezzel. Az ilyen ember csapdába zárja önmagát és lassan belemumifikálódik életének téves felfogásaiba. Ez egy sajnálatos és veszedelmes lelki állapot. Legyünk nyitottak a kritikára és az üdvös figyelmeztetésekre, mert az örök sorsunk múlhat ezeken...

7. Ne légy se gyáva, se áruló

Jaj annak aki gyáva és aki elárulja embertársát. Az ilyen iskarisóti Judás nyomdokain jár, és igen gyászos lesz a sorsa. Mindnyájan félünk, mindnyájan izgulunk, remegünk és rettegünk, de ha kérjük a Szentlelket, akkor Õ betölt minket bátorsággal és átsegít a megpróbáltatásokon. Ahogyan Péter apostol gyáva volt nagycsütörtök estéjén, de bátor lett Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetele után, úgy mi is bátrak tudunk lenni minden félelmeinkben a Szentlélek segítsége által. A bátorság kulcsa a Szentlélek birtoklása, Aki átformálja jellemünket és kitámasztja rogyadozó térdeinket a nehéz pillanatokban. Kérjük a Szentlélek ajándékát, hogy soha fel ne adjuk...

A továbbiakban olvassuk el és szívleljük meg Szent Pál apostol intelmeit:

(Róm 1:28-32) Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.

(1Kor 6:9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Ima: Uram Jézus, kérünk add kegyelmedet, hogy Szentlelked által mindvégig meg tudjunk állni a küzdelemben. Ámen.