Eszembe jutott egy régi esetem, amikor vitába kerültem egy unitárius barátommal. Akkoriban már elég sokat olvastam a szentírást, és egy alkalommal, a hivatalban, szó szót váltott, és én tanúságot
tettem az Úr Jézus Krisztus isteni természetéről. Akkor még nem voltam tisztában, hogy a különböző felekezeteknek milyen a hitük...
Ez a barátom, mivelhogy ő unitárius, igencsak nekemugrott, és elkezdte bizonygatni, hogy Jézus
csak ember volt. Váltig állította, hogy egy az Isten, a mennyei Atya, és rajta kívül nincs más isteni személy... Én viszont szentírási részekkel bizonygattam, hogy az egy Istenben három
személy van, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. De hiába bizonygattam így, mert ő is kiválogatta és idézte azokat az igerészeket, amelyek "emberfiának" és "prófétának" nevezik az Úr Jézust. Majdnem egy órán át vetekedtünk így a munkatársak nagy érdeklődése közepette, mert hát a barátomnak igencsak
erős hangja van, és fölöttébb vehemens. Ez a vita aztán még egyszer megismétlõdött, úgy kb. egy évre rá, amikor egy asztalnál együtt ültünk társaságban...
A Messiás igérete
Az ószövetségi írások beszélnek az eljövenőről, az Igazról és a Szentről, Dávid sarjáról, aki helyreállítja majd Izraelt, megszabadítja
Izrael népét és országát. Sőt Izajás könyvében az áll, hogy maga Isten jön el, és
szabadítja meg a népet...
Ezt azonban nem könnyű értelmezni. Maga Keresztelő János is
elbizonytalanodott, és kérdeztette tanítványai által az Úr Jézustól, hogy Ő-e az eljövendő, vagy mást várjanak.
Erre az Úr Jézus a fenti igerészre hivatkozva válaszolt...
De más igerészek is előrevetítik, hogy
a Messiás Isten...
(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
Az Úr Jézus nem mondta ki direkt, hogy Ő Isten. Ez
ugyanaz a magatartás, mint amikor csodatettei után megtiltja az embereknek,
hogy beszéljenek róluk (Mk 7:36; 8:30). Szerénységrõl lenne szó? Nem, hanem az Ő isteni bölcsességről, hogy időnap előtt ellene ne
támadjanak, hogy véghez tudja vinni mindazt, amiért eljött a
világba. De ugyanakkor, implicit módon, többször is rávilágított a maga istenségére...
- Elõször is akkor, amikor a gazdag ifjú jónak mondja az Úr Jézust. Ekkor Ő azt válaszolta, hogy senki sem jó csak egyedül az Isten. Ugyanakkor, az evangéliumban,
még a vele együtt megfeszített lator is tanuskodik, hogy az Emberfia semmi rosszat sem tett...
(Jn 10:32) Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”
(Lk 23:41) Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.”
Tehát az tény, hogy az Úr Jézus csupa jót cselekedett, bizonyítja,
hogy Ő Isten, mert csak egyedül Isten teljesen jó…
- Másodjára akkor, amikor a béna embernek megbocsájtja bűneit.
Az írástudók joggal gondolták, hogy csakis Isten bocsájthatja meg a
bűnöket. Ezért, hogy meggyőzze őket és higgyenek, az Úr Jézus látható jelét adta
bűnbocsájtó hatalmának, azzal, hogy a bűn fizikai következményeit is megszűntette...
Ezzel is az Úr Jézus bizonyította, hogy
az Emberfia valóságos Isten...
A zsidók megértik, hogy Jézus Istenként nyilatkozik
A zsidók, az írástudók meg a farizeusok, elég hamar értelmezték teológiailag is az Úr Jézus beszédét, és felfogták, hogy Ő Istenként beszél...
(Jn 10:33) A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.
Ezt leginkább az Atyával való egységének kijelentésével nyilvánította ki...
(Jn 14:11) Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.
A zsidók megértik, hogy Jézus Istenként, Istennel egyenlőként lép fel, de mivel nem hisznek neki, meg akarják Őt ölni istenkáromlásért...
Isten Fia és Isten fiai
Amikor a zsidók szemére vetik az Úr Jézusnak, hogy Istenként nyilatkozik azáltal, hogy Isten Fiának mondja magát, akkor Ő azzal védekezik, hogy az írásokban is ott
áll, hogy “istennek vagytok”, mármint azok is istenek, akikhez az ige szól...
Ezzel arra utal, hogy Ő nem csupán
egy az Isten fiai közül [akik az angyalok ( v.ö. Ter 6:4)], hanem különb azoknál: Ő Isten egyszülött Fia...
(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Az Úr Jézusnak hatalma van élet és halál fölött
Az Úr Jézus nem kell, hogy életet kapjon valakitől, mert az Atya megadta neki, hogy élete legyen önmagában...
Jn 5:26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
Ezt az életet adja nekünk
az Õ testében, az Ősszentségben, ami az élet kenyere (Jn 6:35-59). Ez istenségének legnagyobb
bizonyítéka, hogy élete van önmagában. És Ő képes lerakni életét, hogy aztán újra
felvegye...
De nemcsak újra felveszi
életét, hanem feltámaszt mindenkit, és visszadja életét mindazoknak, akik hisznek Őbenne...
Tehát az Úr Jézus „Isten
az Istentõl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentõl.
Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű és minden általa lett.”
Az Úr Jézusnak van hatalma ítélni
A mennyei Atya teljesen átadta az ítéletet a Fiúnak. Ezért az Úr Jézusnak van hatalma eldönteni örökre minden teremtmény sorsát...
(Jn 5:22) Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át...
Az utolsó napon, az Úr Jézus megítéli a
földet, és különválasztaja a búzát a konkolytól és a juhokat a kosoktól...
(Mt 25:32-33) Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Kinek van hatalma örök életre vagy örök
kárhozatra ítélni az embert, ha nem Istennek?...
Tamás apostol megbizonyosodása
Tamás apostol hitetlenkedése igen nagy hasznára volt az Egyháznak. Mivel hitetlenkedett és a saját szemével, tappintásával akart meggyőződni arról, hogy valóban feltámadt a Mester, ezért a megtapasztalt valóságtól megrendülve kiáltott fel, és Urának, Istenének vallotta az Úr Jézust. Az Úr Jézus elfogadja az ő vallomását. Ez olyan volt, mint a lábmosás esete, amikor az Úr Jézus igazolta, hogy Ő valóban Úr...
(Jn 20:28) Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!«
(Jn 13:13) Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
Tehát láthajuk mindezekbõl, és még más igékből is, hogy az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten. És mivel kezdettől fogva az Ő emberségéből indultunk ki, ezért tehát bizonyított dolog, hogy az Úr Jézus Krisztus, egy személyben, valóságos Isten és valóságos ember ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése