Nem elég jónak lenni

Egy alkalommal elgondolkodtam valakinek az életén, és erre fel, azon az éjjelen, egy álmot láttam. Azt álmodtam, hogy a régi kis templomunk udvarán vagyok, az impozáns, régi, márványsírok mellett. Amint ott álltam, hát azt látom, hogy a földön két kupac avar van összegereblyézve, fű, gaz és száraz levelek vegyesen. Az avarkupacok tetején, egy öregember meg egy öregasszony feküdt háttal. Tehetetlenül feküdtek, mint valami elgyengült cserebogarak, egyik az egyik kupacon és a másik a másikon. Az öregek töpörödöttek voltak, és régies, tehetős embereknek való gunyában voltak öltözve. Az öreg fekete posztó priccses nadragú kosztümben volt és sz öregasszony fekete kendőben és rokolyában. 

Amint néztem őket, egyszer csak azt veszem észre, hogy alóluk füst jön ki az avarból. Az avar lassan, csendesen, fellobbanó láng nélkül füstölt, emésztődött és vele együtt az öregek is. Zavartan néztem a jelenetet és arra gondoltam, hogy szegényeknek lassú és hosszú lessz a szenvedésük. Amint sajnálattal és rettenettel néztem őket, egyszer csak az Úr Jézust láttam az égő avarkupacok mellett. Hallottam, amint mély részvéttel és sajnálattal mondta: “Pedig milyen jó emberek voltak…”

Álom, s esős idő?... Az álom csak pelyva, de Isten igéje búza... De mégis, van-e mondanivalója ennek az álomnak?...  Szerintem igen. A mondanivalója az lehet, hogy az emberek azt gondolják, hogy elég ha jók lesznek embertársaikhoz, viszont életük végéig elutasítják az Isten Fiába, Jézus Krisztusba, a Megváltóba vetett hitet...

Tudomásul kell vennünk, hogy senki sem üdvözülhet azáltal, hogy jó próbál lenni önerőből, vagy jónak gondolja magát, miközben megveti a hitet, hiszen egyedül csak Isten jó. Mi mindnyájan gonoszak vagyunk és nélkülözzük Isten dicsõségét...

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Ef 2:8-9) Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.

(Lk 18:19) Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

Mi a bűnük az ilyen embereknek? Az a bűnük, hogy Isten Fia, a világ világossága, eljött a világba, hogy tanuságot tegyen az igazságról, de ők nem fogadták be. Inkább szerették a sötétséget. Mivel azt mondták magukról, hogy ők jók, nem bűnösök, ezért vétkük megmaradt...

(Jn 1:10-11) A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Jn 3:19) Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.

(Jn 9:41) Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Hit nélkül, nincs üdvösség, mert az üdvösség kegyelemből van. Ugyanakkor, az is igaz, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. De ezek a jócselekedetek nem önerőből vannak, és nem hit nélkül, hanem az élő hit által, a Szentlélek segítő és megszentelő kegyelméből...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

(Jak 2:26) Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(2Tim 2:1) Fiam, légy tehát erős a Jézus Krisztusban levő kegyelem által...

Ima: Urunk Jézus Krisztus, kérjük a hit kegyelmét, hogy mindvégig megállhassunk a küzdelemben. Ámen.

A feminizmus botránya

Mivelhogy manapság ez egy igen érzékeny téma, ezért először is tisztázzuk a fogalmakat...

- A feminizmus: A nők szociális, politikai és kulturális szerepének előremozdítását szorgalmazó mozgalom.

- A botrány: (KEK 2284) A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.

A teljesség igénye nélkül, szeretnék rámutatni néhány - a szentírásban olvasható - erkölcsi és állapotbeli kötelességekkel kapcsolatos igazságra, amelyek a nőkre vonatkoznak. Ugyanakkor, ott van egy egyházi dokumentum is ezzel kapcsolatosan: a Mulieris Dignitatem, II. János Pál pápa apostoli levele a nő méltóságáról és hivatásáról, 1988. augusztus 15.  

Tudom, hogy ez a téma mindig heves vitákat vált ki különböző fórumokon. Ugyanakkor, nem ringatom magam abban az illúzióban sem, hogy egy meggyőződéses feminista elolvassa majd az írásokat, és főleg abban nem, hogy el is fogadja a bennük lévő igazságokat. Mégis, azért kell gondolkodni erről, mert mára már akkora lett a befolyása a botrányos feminizmusnak, hogy gyakorlatilag alig lehet vele normálisan együtt élni. Elárasztotta a családokat, a társadalmat és az egyházat is. És persze, vannak nők, akik azt mondják: Na, még egy férfi, aki megmondja tutit a nőknek... 

-------------

Az eredeti bűn utáni, megromlott világban, de akár még a múlt században is, a nő sok helyen "asszonyállat" szintjére volt sülyesztve. Talán Szent Pál volt az első férfi, aki világosan kifejtette leveleiben a nő méltóságát (legyen az feleség vagy szűz), és a kereszténység emelte vissza igazán a nőt a férfi tisztelt és megbecsült társává. Igaz, elvétve, a kereszténység előtti időkben is voltak uralkodó nők vagy harcos nők, akik beírták magukat a történelembe. A keresztény középkorban aztán voltak uralkodó nők, szent vagy tudós nők, és harcos nők is, de azért a nők többsége otthon dolgozó háziasszony és gyereket szűlő anya volt...

A polgárosodás ideje alatt, majd a modern korszakban, főleg a XX. század elejétől kezdve, a feminizmus egy szociális, politikai és kulturális áramlattá nőtte ki magát. Sok mindenért küzdöttek: egyenjogúságért, tanuláshoz való jogért, szavazati jogért, politikai szerepvállalásért, stb. Mondhatni, hogy ezek a harcok jogosak voltak, mert ahogyan a XIX. században a rabszolgaság is még megvolt amerikában, úgy az asszony is csak egy "asszonyállat" volt sok helyen ebben az időben. De ahogy sokminden, ami jól kezdődik, egy idő után elfajúl, úgy a mai feminizmus is lassan elvetemedett. Olvashatjuk a Példabeszédek könyvében, hogy bizony van úgy, hogy a dolgok megromolnak...

(Péld 14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.

Íme, néhány területet, ahol a feminizmus bizonyos formái mára már komoly botrányt okoznak...

A feminizmus botránya a családban

Az élet rendje, amelyet a Teremtő rendelt, hogy a férfi legyen a feje az asszonynak, és nem az asszony a férfinak. Az asszony követi a férjét engedelmességgel, és nem a férj az asszonyt. Az asszony teremtetett a férfiból, és nem a férfi az asszonyból. Isten az embert férfinek és nőnek teremtette, egyenlő méltóságot adott mindkettőjüknek, de nem ugyanolyan szerepet és tisztséget. Az asszony rendeltetett a férfi segítőjéül, és nem fordítva (Ter 2).

Olvassuk el figyelmesen az alábbi igéket...

(1Kor 11:2-16) Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

(Ef 5:22-26) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy az élet igéje által tisztára mosva megszentelje.

(Kol 3:18-21) Asszonyok! Engedelmeskedjetek  férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben. Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.

(1Pét 3:1-7) Ugyanígy ti asszonyok is engedelmeskedjetek férjeteknek. Akkor majd azokat, akik nem hisznek az igének, az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyeri, amikor istenfélő, tiszta élteteket figyelik. Ékességetek ne legyen külsőséges: kigöndörített haj, arany ékszer vagy fényes öltözet. Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában. Így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok, akik férjük iránt engedelmesek voltak. Például Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának hívta. Ha tehát jót tesztek és semmiféle fenyegetéstől nem féltek, az ő leányai vagytok. Ti férfiak szintén megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az élet kegyelmének, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.

Ha egy nő hívő keresztény, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket az igéket, amelyeket kanonizált, szent a könyvekbe íródtak meg. A férfinak pedig szeretnie kell az asszonyt, mint a saját testét, és életét is kell adnia feleségéért. Azért "pedig", mert a feministák mindig azzal jönnek, hogy: De a férfiak milyenek?... Ezért van a következő mondatban ott az a parancs, hogy "férfiak, szeressétek fekeségeteket", mert az kölcsönös engedelmességet követel, egyenlő méltóságot ad, de ugyanakkor nem engedi, hogy a szerepek felcserélődjenek...

Akármennyire is állítják ma egyes lelkészek, teológusok, hogy ezek az igék már idejét múlták, és hogy ezek csak az akkori társadalmi berendezkedésnek feleltek meg, Isten igéje nem évül el, és az ember teremtett természete nem változik meg.  Ez bizony minden időre és minden kornak szól.

Vajon, így élünk ma a családban, ahogyan a szentírás írja? Ma már gyakran úgy fest a dolog, hogy az asszony akarja hordani a kalapot, és a férjet papucsba akarja kényszeríteni. Egyfajta áludvariasság, állovagiasság és nőknek kijáró áltisztelet nevében, sok nő kiharcolja magának a dominanciát a családban, és a dolgok a feje tetetjére állnak. Ezért aztán a család ma már nem működik normálisan, és a gyermekek, akik a szülőkben ösztönösen Istent látják, egy torz képet kapnak a családról és Istenről. Ebből kifolyólag, aztán megesik, hogy a fiúgyermekek pipogyák lesznek, nem érnek férfiúvá, a lányok pedig önfejűek lesznek, az anyjuk modellje szerint, és olyan fiúkat választanak, akiket maguk is az orruknál fogva tudnak vezetni. Aztán ravasz-viccesen, mondogatják hogy: "a férj a fej, de a nyak a feleség, és a fej oda fordul, ahová a nyak fordítja". Nahát! A férfi jó idejében, még a házasságkötés előtt vizsgálja meg a nőt... Ma már sok fiatalember úgy gondolja, hogy nem érdemes feleségül venni egy olyan nőt, aki hiú, kifestett, szemérmetlen, anyagias, büszke, független és engedetlen...

(Sir 25:28-36) Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt! Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat, az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével. Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony. Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét. Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan. Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre! Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt, vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.
                                                            

A feminizmus botránya a gyerekvállalásban

Bizonyos feminista nők már rég eljutottak oda, hogy a testük abszolut urának gondolják magukat. Ne mondja meg nekik senki, hogy vállaljanak-e gyereket vagy se, vagy hogy mikor és hány gyermeket vállajanak. Egyeseknek az abortusz annyi, mint egy hajcsináltatás a fodrászatban. Az ocsmányabbja nem riad vissza az emberi méltóság dúrva megsértésétől se, akár szóban, akár írásban (bizonyos fórumokon), amikor a gyerekvállalásról, a szexuális életről, vagy az abortuszról fejti ki véleményét.

Az ilyen családok aligha nevezhetők családoknak. Aztán, egy abortusz után, a férj is mélyen sérültté válik, és lehet, hogy részese lesz egy olyan szörnyű bűnnek, amely maga után vonja az önmagától beálló egyházból való kiközösítést is...

A feminizmus botránya az egyházban

Habár kezdettől fogva úgy volt rendelve az egyházban, hogy az oltár, az igehirdetés és a felügyelet (episzkoposz) szolgálatát csakis férfiak végezzék, mára már nő lelkészek, sőt nő püspökök is vannak a protestáns részegyházakban. Ez a törekvés erőteljesen jelen van a Katolikus Egyházban is. Emlékezzünk csak a hirhedt nő papszentelésre, amely a Dunán történt 2002-ben, és amelyet egy bizonyos argentin püspök végzett. Ez az eset, 2003-ban, a vétkesek kiközösítését vonta maga után. Ma már a német szinódális út, de nem csak, a női papság létrehozásával próbálkozik...

Olvassuk el az alábbi igéket...

(1Tim 2:9-15) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel.  Az asszony csöndben hallgassa a tanítást, teljes engedelmességgel.  Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.  Hiszen Ádám első a teremtésben, Éva csak a második.  Ádám nem hagyta magát félrevezetni, mint az asszony, aki bűnbe esett.  De üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a szerénységgel párosult tisztességben.

(1Kor 14:33-35) Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.

Igaz, hogy ma már nem minden igét veszünk teljesen szó szerint, de azért mégsem önthetjük ki a csecsemőt a mosdólével. Ha egy nő egy picit is istenfélő és belátó, akkor ezeket az igéket komolyan veszi, és a helyére teszi önmagát. Azonban, manapság egyes nők gyakran félmeztelenül járnak a templomba, a kegyesebbje teologizál és tanításokat tart, akár még a papoknak is. A legveszélyesebbek a liberális nézetű teológus nők és feminista apácák, akik a püspökségeken koslatnak. És a mai divat, meg a világ szelleme szerint, a püspökök promoválják őket. Ezek a nők, a zavaros gondolkodásukkal, hamis analógiáikkal, metaforáikkal és hiábavaló meséikkel, mindent összezagyválnak. A női alázatot megjátszva, egyfajta női klerikalizmussal és hiú teológiai büszkeséggel lépnek föl, holott Nagy Szent Gergely pápa tanítása szerint, még az előljárok parancsára sem szabadna elfogadniuk olyan tisztségeket, amelyekre nem alkalmasak...

Volt egyszer alkalmam megfigyelni egy protestáns lelkésznőt, aki szolgálati kötelességből eljárt betegeket látogatni a korházba. Annyira gyenge és erőtlen volt a szolgálata, hogy sajnálat volt nézni. Ahelyett, hogy a beteget vigasztalta volna, és imádkozott volna érte erővel és hatalommal, a saját és gyerekei problémáit osztotta meg a beteggel. Még egy házas férfi is megosztott a család és az Úr szolgálata között (1Kor 7:33), hát akkor egy anya, akinek a gondolatai folyton a gyerekei körül forognak.

A feminizmus bizonyos formái suttyomban  felforgatják az egyházat. Mindenhol előre tolakodnak a nők, minden szerepet felvállalnak, és így a férfiak szépen visszahúzódnak. Hogyan vitatkozzon a férfi egy nővel a templomban, az egyházban, és hogyan vegyen komolyan a férfi egy olyan szerepet, amelyet a nők dominálnak? És hogyan menjenek a fiúk ministrálni, ha a leányok elözönlik a sekrestyét? Talán ide vezethető vissza részben a papi hivatások drasztikus csökkenése is. Ha a férfiaknak nincs megbecsülésük a templomban, a szolgálatokban, az egyháztanácsban és ha a pap asszonyokkal rajongtatja-csicseregteti magát körül, akkor ne csodálkozzunk, hogy fogynak a hivatások...

A feminizmus botránya a szexualitásban

Megfigyelhető, hogy a feminista nők közül sokan leszbikusok, vagy erőssen kötődnek az eféle mozgalomakhoz, a gender ideológiához. Miért? Talán azért, mert elszakadtak Isten törvényeitől és parancsolataitól... Vajon, Isten ezért szolgáltatja ki őket bűnös vágyaiknak?...

(Róm 1:26) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

Megfigyelhető a híres, liberális színésznők és énekesnők között, akik átadták magukat a világi sikerek hajhaszásának, a gazdagságnak és a csillogásnak, hogy mennyire gyakori a leszbikus orientáltság. Érthetetlen és követhetetlen, amikor a nő egyszer férfi szerepben van, aztán a férfi szerepű nő eljátsza a nőt, aztán megint fordítva, és aztán egyszerre már nincsenek is nemek ebben az egész gender őrületben. És ugyanez megvan fordítva is, az elnőiesedett férfiaknál...

A feminizmus botránya a társadalomban

A mai feminista nők egy része igen ravaszul ötvözi a régimódi udvariasságból származó előnyöket, a feminizmus által kiharcolt jogokkal. Vannak nők, akik ha nem vigyázol, a férfias udvariasságot kihasználva, fel is öklelnek az ajtóban. A piacon, ha sorban álsz és nézegeted, hogy mit vásárolj, egyszerűen félretaszigálnak, és elhápolják előled, amit kiszemeltél. A tömegközlekedésben, a váróteremben, a templomban, ha rogysz is össze a fáradságtól, melléd gyúródnak, és szó szerint letaszigálnak a padról. A munkahelyen mindent jobban tudnak, mindent összekavarnak, nem szabad őket megsérteni, nem lehet velük vitatkozni, elnézéssel kell lenni irántuk, mert hiszen ők nők, ők anyák, de amikor a fizetésről van szó, akkor ők követelőznek a leghangosabban. Ráadásúl, még nőnapi bónuszt és szabadnapot is kapnak... 

A politikában, mindegy, hogy képesek-e valamire vagy sem, kvótát kell nekik biztosítani a testületekben. Már csak az hiányzik, és nem állunk messze tőle, hogy a nagyhatalmakat is mind nők vezessék. Nem volt elég a nők nemzetközi napja, kellett aztán anyák napja is. Most aztán csináltak valamiféle férfiak napját is szemkiszúrásból. Csodálom, hogy nem április 1-re tették, a bolondok napjára. És így, a férfiaknak marad a munka, meg a kocsma. Ezzel szemben, hallottam már korrektebb feminista nőkről is, akik elutasítják a nőknek járó előnyöket, pl. amikor udvariasan előre akarják engedni őket az ajtóban. Azt mondják, hogy ha egyenjogúság van a férfi és a nő között, akkor nem jár nekik a lovagias udvariasság sem. Ezek legalább korrekt feministák...

Minden embert, így minden nőt is megillet a tisztelet, és a nőnek Istentől kapott méltósága van. És igen, vannak nők, akik alkalmasak bármilyen feladatra a társadalomban. Vannak nők, akik sokkal jobban elvégeznek egy-egy feladatkört a társadalomban, mint a férfiak. De van egy bizonyos rend, amit Isten teremtett a világba. A hal nem élhet víz nélkül, és nem fog fára mászni... A kivételek nem adhatnak okot az általános rend felborítására. A nő szerepe az életben, a családban, a társadalomban és az egyházban világos, nemcsak bizonyos közhelyek szerint, hanem a fent említett Mulieris Dignitatem dokumentum szerint is. Reméljük a legjobbakat, hogy hátha mégis egyesek elgondolkodnak és okulnak...

Ima: Szentháromság egy Isten! Uram, Te teremtetted a világot a maga rendjével és természetével. Kérünk Téged, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében, hogy szívből el tudjuk fogadni törvényeidet. Ámen.

Vizet vagy forrást?

Gyermekkoromban nagyon sok mesét olvastam. Kedvenceim közé tartoztak azok a mesék, amelyben a királyfi útnak indúl, hogy megszerezze és elhozza édesapjának, az öreg királynak, az élet vizét. Akkor még nem tudtam, hogy az élet vize valóban létezik…

A fiatalság-bohóság korszaka után, amikor az ember már megtapasztalja az élet súlyát, legtöbben megérzik, hogy szükségük van valamiféle segítségre, egy benső erőre. Tudja az ember, hogy van Isten, hogy megsegíti őt, és elkezd kapaszkodni utána. Így, lassan-lassan, elkezdi az ember keresni Istent, sokmindenben és sokféle képpen. Van, aki szentképeket, kegytárgyakat kezd vásárolni, és van, aki már meg is áldatja azokat. Van, aki kegyes könyveket kezd vásárolni, és van, aki aztán el is olvassa ezeket. Van, aki imádságos füzeteket kezd vásárolni, és van, aki el is kezd imádkozni. Van, aki Szent Antal kilencedre kezd járni, és van, aki már azt gondolja, hogy az úgy ér az valamit, ha mind a kilenc alkalommal részt vesz. Van, aki a keresztény értékrendet szeretne, és van, aki tesz is ennek érdekében a társadalomban...

De vajon csak ennyit tartogat számunkra a jó Isten? Ad nekünk egy-egy pohár vizet, és aztán azzal annyi?... Kioltja szomjunkat egy-egy hétre, és kész?...

Olvassuk el a szamariai asszony esetét:

(Jn 4:6-14) Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.  Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.«  Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet?  Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,  de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.«

Tehát miről van szó? Ha az öreg király tudta volna, hogy az élet vizének forrását is meg lehet szerezni, akkor nem egy korsó vizet kért volna, hanem magát a  kútat, a vízforrást. Akkor azért küldte volna el a királyfit, hogy hozza el neki az élő vizek forrását...

Nekünk nem egy-egy pohár vizet kell kérnünk a jó Istentől, nem csak oltogatnunk kell lelki szomjunkat hetente, valamiféle keresztény értékrenddel. Nekünk magát az Élő Vizek forrását, Jézus Krisztust, az Isten Fiát kell elnyerjük. Jézus olyan vizet ad nekünk, amely buzogóvá válik szívünk mélyén, és élő vízforrásként szökkel fel belőlünk. Ez egy olyan nagy ajándék, amelyhez mérve minden csak szemét...

(Fil 3:7-8) Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.

De mi is valójában ez az élő víz, amelyet Jézus ad nekünk? Az nem mi, hanem Ki... Ő a Szentlélek Úristen, a harmadik isteni személy, a Vigaszlató, az Igazság Lelke, Akit az Úr Jézus megígért nekünk...

(Jn 15:26) Amikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam.

(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

Vajon a Szentlélek kiáradása csak az apostolok kiváltsága volt? Vajon csak az apostolutódok, a mai püspökök kiváltsága? Vajon, csak a papok és szerzetesek kiváltsága? Nem... Joél próféta szavai szerint, az utolsó időkben, a Szentlélek kiárad mindenkire: nagyokra és kicsikre, előkelőkre és szolgákra egyaránt. A Szentlélek kiáradt az első pünkösdkor, és egyre inkább kiárad napjainkban...

(Joel 3:1-5) Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.”  

(ApCsel 2:15-21) Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,  hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:  A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.  Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt. A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Mi a feltétele annak, hogy elnyerjük az Élő Vizek forrását? Az, hogy higgyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, és kérjük a Szentlelket. Vágyódnunk kell a Szentlélek keresztség után. Mi a jele annak, hogy elnyertük a Szentlélek ajándékát? Az, hogy prófétálni kezdünk... De mit jelent az, hogy prófétálni kezdünk? Hát az, hogy késztetést és erőt érzünk magunkban arra, hogy az Úr Jézusról és az örömhírről beszéljünk az embereknek... 

Amikor elkezdesz beszélni másoknak az Úr Jézusról és az Ő igéiről, amikor elkezdesz tanúságot tenni Róla, akkor bugyog fel benned az örök életre szökkelő vízforrás.

Gondold meg mit szeretnél: vizet vagy forrást? Válaszd ma az Élő Vízek forrását, s akkor soha többé fogsz szomjazni...

Ima: Drága mennyei Atyám, add, hogy aki olvassa ezeket a sorokat, elnyerje az Élő Vizek forrását, Szent Fiadat, Jézus Krisztust. Ámen.

Az elpogányosodás lookja

Még el se volt terjedve a Facebook, csak Hi5-oztunk, de már akkor megjelent a Vatikáni Rádió honlapján egy figyelmeztetõ írás a Facebook aggasztó társadalmi hatásairól. Azóta már tele van az internet mindenféle tanulmányokkal, hogy miként és hogyan deformálja  Facebook a fiatalok életét, viselkedését és lelki életét. Ma már fiatal és öreg, kicsi és nagy, mindenki fenn van a Facebook-on. Pózólnak és megosztanak, kommentelnek és lájkonak. Ahogy mondják: ha nem vagy a Facebook-on, nem is létezel, s ha Facebook profilt kreáltál magadnak, akkor ember lett belőled…

Jómagam arra törekszem, hogy mindenben a jót keressem és lehetőleg a jót hozzam ki belőle. Így a Facebook-ban is azt kerestem, hogy mi a hasznos, mi a magasabbrendű, mi értékes információ, mi az, ami jobb és nemesebb. Kerülöm a hiábavaló, buta, semmitmondó megosztásokat. Ennek ellenére, azt tapasztalom, hogy megállíthatatlan az alantas, önámító, világias és anyagias dolgok áradata a hírfolyamban. Ezek közül csak egy dolgot emelnék ki...

A Facebook egyik sajátossága (most már főleg az Instagram-nak), hogy mindenki képeket oszt meg magáról. Nagyon szép, ha valaki diszkrét és illendő fotókat oszt meg egy családi eseményről. Azonban, ma már jelenséggé vált, főleg a fiatalok körében, a folyamatos pózolás. A lányok, hála a fejlett textiliparnak, mindenféle szlimmes, testhez álló ruhákban mutogatják idomaikat, amelyeket, persze, fitness termekben jól kimunkáltak. Özönlenek a vastagon kifestett szemek, a kunkorított szempillák és a rikítóan kirúzsozott, duzzasztott-csücsörített szájak. Akár egy barbibaba boltban, mindegyiknek egyformára van vasalva a haja és több centisre van kiépítve a babos-virágos körme. Hipersarkú, vastagtalpú, színes lakkcipőikben, kihívóan nyújtják előre formás lábaikat, hogy az ember szeme odatapadjon. És ha még nem tapadt volna oda eléggé, akkor odatetoválnak valamit, vagy esetleg felcsatolnak egy aranyláncocskát. Erre aztán, azt mondogatja az ignoránsabbja: Fiatalság, bolondság… Vajon? Tényleg az?...

Aztán láthatjuk, hogy a negyvenes nők is ugyanilyenek, elvégre nekik is eljött a második virágzás kora. Tornászni járnak fitness termekbe, szebb lesz az anyuka a lányánál és a legények azon tűnődnek: az anyja vagy a lánya?... De már az ötvenes nők is szlimmesben járnak, vasalt a hajuk és azt mondogatják, hogy nemcsak a húszéveseké a világ… Mármint ők… Mások meg azt mondják, hogy hátulról líceum, s előlről múzeum… És nem jön el későre sem a szelídülés kora, mert már a vénasszonyok is Hellen Mirren-ek akarnak lenni és hetvenévesen is pózolni akarnak…

A férfiaknál sem jobb a helyzet. Ma már normává vált a konditerem, a testépítés és a macsós izmok... Kigyúrják magukat vastagra, kockásra, a karjuk vastagabb a lábuknál és ha még ez sem eléggé lenyűgöző, akkor jönnek a vad tetkók a karon, a lábon vagy akár az egész testen. A lényeg az, hogy az egész, úgy egyben, brut erőt, vadságot és durvaságot árasszon. A ruha nem igazán lényeg, de jó ha az ujatlan minél keskenyebb, hogy jobban látszodjon a bicepsz, a mell és hát izomzata... Az öltöny csak akkor menő, ha olyan Jason Statham-os. Ehez, végül, csak a bőrfej vagy a torzsásra felnyírt katonafrizura illik... Vagy kopaszok, vagy derékig érő, befont hajúak, vagy valami liánszerű csepű lóg le a hátukon... Az obligát szakáll, akár a mellkasig, csak hab a tortán... S ha még ez sem lenne elég, akkor jön a bombasztikus BMW, Audi, Mercedes és stb. fel a csillagos égig, vagy akár egy füsiketítően burrogó csopper… A végletekig individualista, eldurvult, ego-duzzasztó és elpogányosodott hivalkodások eszköztára felsorolhatatlan...

Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 

2289 Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erõsek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.

Még sokat lehetne ezekről a lookokról beszélni, de hadd ne ostorozzuk a világot…

De mi a baj ezekkel? Hát csak annyi, hogy a világias lelkület, a testiesség kultusza és a lelki élet elutasítása, elhanyagolása biztosan nem vezet az üdvösségre...

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Mutogatjuk magunkat és nézegetünk másokat… Eltelik a szemünk és a szívünk idomokkal, formákkal, színekkel, ízlésekkel, divatokkal és kivánságokkal. Idővel aztán mindez szokássá, függőséggé növi ki magát az ember lelkében és olyanok leszünk, mint egykor a római galdiátorharcokat bámuló rómaiak. Már nem tudták levenni a szemüket a vér látványáról... Hasonlóképpen, a mai nemzedék sem tudja már levenni szemeit a divatról, a look-okról meg a magamutogatás termékeiről, amelyek özönlenek a Facebookon meg az Instagram-on...

Az idő telik és mindenki rohan a saját örök sorsának beteljesedése felé… Miben akarunk kiteljesedni? A veszendő testiekben vagy az örökké boldogító lelkiekben?...

(1Tim 2:9) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

(1Pét 3:3-4) Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.

Van aki azzal ámítja az embereket, hogy nem a külső (külcsíny) számít, hanem a benső (belcsíny)... Vajon? Lehet a külső vad és pogány, s ugyanakkor a benső szelíd és krisztusi?... Ne áltassuk magunkat! Egyszer láttam egy evangelizációs előadást. Egy fiatalember tartott tanítást az USA-ban szabadkeresztény fiataloknak. Az elején még tapsoltak és hallelujáztak, de amikor az előadó keményen belevágott az öltözködés és magaviselet kielemzésébe, akkor nagy csend lett a teremben. Azt kérdezte a fiatal előadó: Ha a te öltözeted, viselkedésed, olyan, mint egy popsztár öltözete és viselkedése, akkor te mivel vagy jobb keresztény, mint ő?... Nem is hívták meg többé soha tanítást tartani...

A régen gyakorolt, illedelmes, keresztény öltözködés és viselkedés, valójában Nursiai Szent Benedek regulájában gyökerezik, aki Európa fővédőszentje. Abban meg van határozva a szerzetes illedelmes ruházata, testtartása és magaviselete. A külsőnek tükröznie kell a benső összeszedettséget. Ez a szellemiség aztán átragadt a kolostorok körül kialakult településekre, majd a városokra, uradalmakra és országokra. Innen származik az európai keresztény illem. A keresztény illem azt jelenti, hogy illedelmes, tisztességes ruházatban jelenek meg, összeszedett a testtartásom és szerény, tisztességtudó a magaviseletem. Innen van, hogy tiszta, vasalt inget, vasalt nadrágot veszünk fel. Illedelmes a hajviselet és levesszük a sapkát a házban meg az asztalnál. Nem tepsedünk leülve, hanem szépen ülünk a széken. Az asszonyok illedelmes, nem túl feszes, térdig érő szoknyát, ruhát viselnek. Szemérmetesek és nem látszik ki mindenük a ruhából vagy a ruhán keresztül. Főleg nem akkor, ha templomba mennek... Volt már olyan esetem, amikor főünnepen, felügyelő lévén a templomnál, zavarba jöttem amikor egy olyan pár jött be a szertartásra, amelynél a nőnek álló helyzetben kilátszott az alsóneműje a miniszoknya alól, a férfi pedig rövidnadrágban és műanyag papucsban tátotta a száját...

Ha egy osztályban a diákok rendetlen külsővel kezdenek járni iskolába, akkor az osztályfőnök figyelmezteti a szülőket és a diákokat. Fenntartja a rendet. De ha a társadalomban, sőt bent a templomban is, illetlen egyesek megjelenése, azt tolerálni kell... Örvendjünk, hogy eljön templomba - mondják... Ez olcsójános hozzáállás... Nem örvendeni kell, hogy egy félig-meddig vallásosnak tűnő elpogányosodott keresztény eljön szentmisére, hanem követelményeket kell állítani. Vajon milyen osztályfőnökök azok a pásztorok, akik nem látják az egyre eldurvuló külsőket, melyek hűen tükrözik a mai megkereszteltek belső elpogányosodását?

Választanunk kell a lookok között... Megtért keresztényi look-unk van-e vagy elpogányosodott look-unk?... Azt akarjuk, hogy olyanok legyünk, mint egyes amerikai szabadkeresztények, akik már majdnem teljesen kiüresedtek a krisztusi lelkületből? Mindenki maga választ és maga dönt. Mi döntsünk az életszentség mellett.

Ima: Urunk Jézus, add nekünk kegyelmedet, hogy megszülessen bennünk a szemérmetesség és a szerénység igénye. Ámen.

Lelki fogyatékosságaink Nagy Szent Gergely pápa tükrében

Az egyházban, a papság, kétfajta hivatást különböztetett meg: a világi, családi élet hivatását és a megszentelt életet hivatását (a cölibátusi vagy szűzeségi fogadalmas papi, illetve szerzetesi hivatást). Persze, ezt ma már sokan vitatják... Talán a legvitatottabb azoknak a világiaknak helyzete, akik nem lesznek se papok, se szerzetesek, de családosok sem, hanem magányosan élik életüket a világban...

Sok megtért világiban, akik elköteleződnek az Úr űgye mellett és evangelizálnak, egy idő után felvetődik az a kérdés, hogy vajon, nem maradtak-e le a papi vagy a szerzetesi hivatásról? Hát elsőször is, akiket Isten meg akar hívni a megszentelt életre, azokat meghívja, mert senki sem lehet pap vagy szerzetes a saját akaratából...

(Zsid 5:4) Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.

Másodsorban, felül kell vizsgálnunk, hogy vajon alkalmasak voltunk-e, illetve alkalmasak lennénk-e erre a hivatásra...

Ezért jó lelki tükör Nagy Szent Gergely tanítása, A lelkipásztorság törvénykönyve, és főleg annak XI. fejezete, mert szembesít bennünket lelki fogyatékosságainkkal és esetleges alkalmatlanságainkkal, nem azért, hogy elcsüggedjünk, hanem azért, hogy reálisan lássuk lelkünk állapotát, és lehetőleg jobbítsunk is rajta...

Nagy Szent Gergely:

A lelkipásztorság törvénykönyve

I./XI. fejezet   Milyennek nem szabad vállalni a pásztori hivatalt

Gondosan tegye tehát magát mérlegre mindenki, nehogy vezető szerepet merjen vállalni, ha benne még kárhozatosan uralkodik a bűn, s az, akit saját bűne nyom, közbenjáró akarjon lenni mások vétkeiért. Ezért szól égi szózat így Mózeshez: Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódai közül, bármely nemzedékben testi hibája leszen, ne mutasson be kenyeret Istenének (Lev 21,13). Aztán mindjárt azt is hozzáfűzi: Ne járuljon az ő szolgálatához, aki vak, aki sánta, aki tömpe-, vagy nagy vagy görbeorrú, aki törött lábú vagy kezű, aki púpos, aki fájósszemű, akinek a szemén hályog, a testén állandó varr avagy sömör van, vagy aki megszakadt (Lev 21,18-20). Vak ugyanis az, aki a természetfeletti szemlélet fényét nem ismeri, akit elnyom a jelen élet sötétsége, míg a túlvilági fényt nem szeretvén, azt nem is tekinti, s nem tudja, tettei léptét merre irányozza. Azért mondja a prófétáló Anna: Szenteinek lábát megóvja s sötétségben némulnak el az istentelenek (1Kir 2,9). Sánta pedig az, aki látja ugyan, hogy merre kellene menni, de lelke gyengesége miatt életét nem tudja megtartani azon az úton, amelyet lát, mert változékony szokása nem szilárdul az erény állapotává s így tetteinek léptei nem követik ténylegesen azt, ahová vágya törekszik. Ezért mondja szent Pál: Fel a lankadt kezekkel, és az ingadozó térdeket egyenesítsétek ki, és egyenes léptekre szoktassátok lábatokat, hogy
senki se tévelyegjen sántítva, hanem inkább gyógyuljon meg (Zsid 12,12-13). Kisorrú pedig az, aki a kellő mértéktartásra alkalmatlan. Az orral ugyanis az illatot és bűzt különböztetjük meg. Helyesen jelképezi tehát az orr a megkülönböztetést, amely által az erényeket választjuk és a vétkeket elvetjük. Ezért mondatik a jegyes dicséretében is: Orrod, mint a Libanon tornya (Én 3,4): az Egyház ti., amely okaiból látja a megkülönböztetés adományával a fejleményeket kiindulni, a hibákból eredő háborúságokat már messziről észreveszi. De vannak egyesek, akik mivel korlátoltaknak ítéltetni nem akarnak, szerfölötti vizsgálódásokba esvén, túlságos szőrszálhasogatások miatt esnek tévedésbe. Ezért van a hozzáadás: Nagy- vagy görbeorrú. A nagy és görbe orr ugyanis jelenti a különböztetés mértéktelen túlfinomodását, amely míg a kelleténél jobban megnőtt, a cselekvés helyességét összezavarja. Törött lábú vagy kezű az, aki egyáltalán nem tud az Isten útján járni s alapjában véve híjával van mindenféle jó cselekedetnek: mert ez még annyira sincs, mint a sánta, aki ha gyöngén is, de némileg kitart, ez azonban minden jótól idegen marad. Hajlotthátú pedig az, akit a földi szorgoskodás súlya nyom le, hogy soha fölfelé ne tekinthessen, hanem mindig csak arra nézzen, ami lent van, amit lábbal tipor. Aki, ha olykor hall is valamit a mennyei haza boldogságáról, a gonosz életmód súlyától lenyomva, lelki szemeit nem emeli fel arra: mert nem képes gondolkodásának menetét fölfelé irányítani az, akit a földi szorgoskodás rabsága görbévé tett. Az ilyenfélékről mondja a zsoltáros: Meggörbültem és szerfölött megaláztattam (Zsolt 38,8; a Hetvenes fordítás szerint). Akiknek bűnét maga az igazság feddi meg, mondván: A tövisek közé eső magvak pedig azok, akik hallgatják, de az igék utóbb az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei közt elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (Lk 8,14). Csipás pedig az, akinek elméje ott tündöklik az igazság megismerésére, de a test cselekedetei azt elhomályosítják. A csipás, szemekben ugyanis a szemgolyók egészségesek, hanem a lefolyó nedv által elgyengült szemhéjak megduzzadnak; mivel pedig a könnyezés miatt gyakran dörzsöltetnek, a szemfény ereje is gyöngül. Éppen így vannak némelyek, akiknek eltompítja érzékét a testi élet gyakorlása, kik bár értelmük segítségével a jót világosan látták, a rossz gyakorlása által homályba jutnak. Csipás tehát az, akit éles elmével áldott meg a természet, azt azonban megrontja a rossz gyakorlása által. Helyesen mondja az Ilyennek az angyal: Szemkenőccsel kend be szemedet, hogy láss (Jel 3,18). Hogy lássunk, szemkenőccsel kenjük meg szemünket, amidőn az igaz világosság fényének megismerésére értelmünk élét a jó cselekedetek gyakorlásának orvosszerével erősítjük. Hályog van annak a szemén, aki az Igazság fényét nem képes látni, mert okossága, vagy életszentsége önhittségétől megvakul. A fekete szemfény (pupilla) ugyanis lát, hályogtól megfehérítve azonban mit sem lát: ha ugyanis az emberi gondolkodás magát tudatlannak és bűnösnek tartja, belsô világosság ismeretére jut. Ha pedig az életszentség és bölcsesség ékességét tulajdonítja magának: elzárja magától a felsőbb megismerés fényét s annál kevésbé hatja át az igaz világosság ragyogása, minél inkább felmagasztalja magát önhittsége
által, amint az egyesekről mondatik: Bölcseknek mondogatták magukat és eszetlenek lettek (Róm 1,22). Állandó rühöt visel testén az, akin a testi zabolátlanság szüntelenül uralkodik. A rühességnél ugyanis a belső láz a bőrhöz húzódik, ami jól jelenti a bujaságot: mert, ha a belső kísértés cselekedetben folytatódik, ezáltal a belső láz már a bőr senyvedésévé lett s külsőleg sebzi meg a testet; úgyhogy ha gondolatban erőt nem veszünk a gyönyörködésen, akkor az a cselekedetben is uralkodóvá lesz. Szent Pálnak is a gondját mintegy a bőr viszketegségének eltörlése képezte, amidőn így szólt: Emberi kísértésnél egyéb ne érjen titeket (1Kor 10,13); mintha kifejezetten azt mondaná: Emberi gyarlóság a szívben kísértést szenvedni, de ördögi gonoszság a kísértés elleni küzdelemben cselekedetileg meghódolni.  Sömört hord pedig a testén az, akinek lelkében a kapzsiság eluralkodott: ezt ti. ha kicsiben el nem fojtjuk, mértéktelenül megnövekszik. A sömör ugyanis fájdalom nélkül terjed a testen, és a megtámadottnak undora nélkül terjeszkedvén csúfítja el a tagok szépségét; így a kapzsiság is, a rabul ejtett lelken, míg azt gyönyörködtetni látszik, sebet üt; mert míg a gondolkodást a megszerzendő dolgokra irányítja, ellenségeskedést szít: ám ebből fájdalom mégsem származik, mert a felhevült léleknek gazdagságot ígér a bűnből. De a tagok éke odavan, mert általa a többi erények szépsége is elhalványul; és mintegy az egész testet eldurvítja, mert a lelket mindenféle hibával elárasztja szent Pál tanúsága szerint, aki azt mondja: Minden bajnak gyökere a kapzsiság (1Tim 6, 0). Megszakadt pedig az, aki rút dolgokat tettleg nem művel, de egész gondolkodása állandóan ilyennel van tele: nem jut ugyan el a gonosz tett műveléséig, de minden lelki harc nélkül buja kívánságokban gyönyörködik. A szakadás kellemetlen voltát ugyanis az képezi, hogy a belek nedve a nemző szervekbe ömlik, ami által ezek éktelenül megduzzadnak. Az tehát a megszakadt, akinek minden gondolata a bujaságra irányulván, az undokság súlyát hordja szívében: és bár tettleg nem gyakorolja a rosszat, ettől lelkében mégsem szakad el. S nincs ereje a jó nyílt gyakorlására, mert titkon gonosz terheltség húzza lefelé. - Mindannak tehát, aki az említett hibák valamelyikében leledzik, tilos az Úrnak kenyéráldozatot bemutatni; nehogy képtelen legyen mások bűneinek igazi letörlésére az, akit még sajátjai csúfítanak. Most miután röviden megmutattuk, hogy az arra méltó hogyan jusson el pásztori hivatalra s a méltatlan hogyan féljen tőle: ezután adjuk elő azt, hogy a méltóan hivatalába lépőnek hogyan kell azt gyakorolnia.

______________________________________

Vizsgáljuk most meg, hogy mennyire vannak jelen bennünk ezek a lelki fogyatékosságok. Ha felismertük magunkban, akkor tegyünk ellenük, illetve imádkozzunk azért, hogy az Úr meggyógyítson, és lemossa Szent Vérével a mi szégyenünket...

1. A lelkileg vak

A lelkileg vak az, aki a természetfeletti látás, szemlélet fényét nem ismeri. Vakok vagyunk lelkileg? Látjuk-e, ismerjük-e igazán az evangélium és az istenes élet titkait?...

(Jn 9:41) „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

2. A lelkileg sánta

A lelkileg sánta az, aki látja ugyan, hogy merre kellene haladnia, de lelkének gyengesége miatt életét nem tudja megtartani azon az úton, amelyet lát. Sánták vagyunk? Van-e olyan, hogy tudjuk mi a helyes út, de nem bírjuk azt követni?...

(Luk 7:22) Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.

3. A lelkileg kisorrú, illetve nagy és görbeorrú

Az orral az illatot és a bűzt különböztetjük meg. Helyesen jelképezi tehát az orr a megkülönböztetést, amely által az erényeket választjuk és a vétkeket elvetjük. 
A kis orr alkalmatlan a megkülönböztetésre, míg a nagy és görbeorr túlzásokba, szőrszálhasogatásokba vagy elferdítésekbe bonyolodik. Hajlamosak vagyunk-e minden áramlatot elfogadni egy hamis békesség vagy laza jóindulat nevében? Szokásunk-e túlzásba vinni az aggályoskodást és szőrszálhasogatónak lenni? Megvan-e az a képességünk, hogy csak a szükséges és elégséges megkülönböztetést, kritikát gyakoroljuk?...

(Róm 14:1) Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül hogy fölfogását elítélnétek. 

4. A lelkileg csonka

Lelkileg csonka, törött lábú vagy kezű az, aki egyáltalán nem tud Isten útján járni...

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

A csonkaság, a törött láb vagy kéz, egy súlyos lelki trauma következménye, ami alkalmatlanná teszi a lelki sérültet Isten országának elérésére. Az ilyenekkel gyöngédnek kell lenni, lelki gondozásban kell őket részesíteni. Ha felismered, hogy csonkalelkű vagy, akkor törekedj megtérni, gyónni, áldozni, imádkozni és lelki gondozásban részesülni. Kérj segítséget!...

5. A lekileg györnyedt

Lelkileg hajlotthátú az, akit a földi szorgoskodás súlya nyom le. Gondoljuk meg: elrabolja-e tõlünk a földi szorgoskodás Isten országát? Jusson eszünkbe a magvető példázata...

(Mt 13:22) A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.

Van-e örök termés, örök gyümölcs a mi életünkben? Vagy talán minden, amit csak tettünk, elmúlik a halálunkkal együtt, és ezzel a világgal...

6. A lelkileg csipás 

Lelkileg csipás az, akinek elméje képes az igazság megismerésére, de a testi cselekedetek elhomályosítják azt... Milyen baj, hogy oly sok okos, értelmes és alkalmas ember lenne Isten országának szolgálatára, de értelmüket csakis a világ és a mammon szolgálatába állítják. 

(Mt 7:26-27) Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

Okosnak, értelmesnek tartom magam? Olvastam-e a Szentírást? Ismerem-e az Urat? Akarom-e szolgálni Õt? Akarok-e lelki emberré válni?...

7. A lelkileg hályogos 

Lelkileg hályog van annak a szemén, aki az Igazság fényét nem képes meglátni. Súlyos betegség ez. Az ilyennekkel sokat kell küzdeni vitákkal, meggyőzéssel, stb. Azt érzik, hogy folyton ellenkezésben vannak a hit dolgaival és a hívő emberekkel. Ilyen vagy? Alázd meg magad... Ismerd el, hogy hályog van a szemeden, amelyet le kell műteni. Ha belátod, akkor lehet, hogy magától lehull a hályog Isten kegyelme által…

(ApCsel 9:4) Saul, Saul, miért üldözöl engem?

(ApCsel 9:18) És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett...

8. A lelkileg rühös

Lelkileg állandó rühöt visel a testén az, akin testi zabolátlanság uralkodik. Itt elsősorban a testi bűnökről van szó: paráznaság, bujaság, fajtalanság, stb. Az ilyen, ha nem tér meg ezekből a bűnökből, akkor a lelke nagy veszélyben van...

(1Tim 5:6, Károli) A bujálkodó pedig élvén megholt.

9. A lelkileg sömörös

Lelkileg sömört hord a testén az, akinek lelkében a kapzsiság eluralkodott. Kapzsik vagy haszonlesők vagyunk? Szerfölött ragaszkodunk az anyagiakhoz? Nehezen válunk meg dolgoktól? A kapzsiság és a fösvénység rokonok…

(1Tim 6:10) Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

10. A lelkileg megszakadt

Lelkileg megszakadt az, aki rút dolgokat ugyan nem cselekszik, de egész gondolkodása állandóan ilyenekkel van tele...

(Jel 17:4) Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával.

Követjük-e szívünk gondolataiban a mai Babilon utálatosságait, tisztátalan gondolatait és képeit. Törekedünk-e a szív tisztaságára?...

(Mt 5:8) Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

________________________________

Képzeljük el magunkat mezítelenül, görnyedt vagy púpos háttal, csonka vagy félszeg végtagokkal, csipás, duzzadt vagy hályogos szemekkel, fertőzött, folyásos nemi szervvel és rühös, sömörkiütéses vagy leprás bőrrel. Hát, nem valami felemelő ábrázolás... Ugy-e nem szeretnénk mi ilyenek lenni...

A jó hír az, hogy mindezekre a betegségekre van gyógyír. Ennek a gyógyírnek a neve JÉZUS KRISZTUS. Õ a mi gyógyítónk és szabadítónk...

(Mt 8:16-17) Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

(Iz 53:4-6) Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.
 

Ima: Urunk Jézus! Belátjuk fogyatékosságainkat és betegségeinket. Nem azért jöttünk, hogy az egészséges lábunkat mutassuk meg Neked, hanem a csonkát meg a sántát. Kérünk Téged, gyógyíts meg minket, és szabadíts meg nyomorúságunkból. Ámen.