A Szentlélek arca – Megintő

(1Tim 4:1) A Lélek azonban világosan mondja...

Megérkezett az új plébánosunk. Új seprű, jól seper… és elkezdte a megújító tervét életbe léptetni... 

Ebben az időben volt, hogy elkapott a plébánia udvarán, amint a hittanterem felé tartottam, és behívott a plébániára. 

- Jőjjön, jőjjön - mondta az ajtóban - mert mindjárt kiakasztják a bőrünket… Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy egy kicsit tart a hívektől, nehogy nekimenjenek a tervei miatt.

Hát nem mentek neki a hívek. Örvendtek, hogy tenni akar, és fellendíti az anyagilag romokban hátrahagyott plébániát. Egyhamar nekifogott a templomépítésnek is. A templomépítés egyik fogas problémája az új templom körüli tereprendezés volt. Egy sor magántulajdonú tákolmány volt ott, amelyeket le kellett bontani. Na ebből aztán nagy cirkusz lett. Felhívott, hogy képviseljem őt kint az utcán, hogy ne kelljen csúfítania arcát a civakodó szomszédok előtt...

Végül aztán megoldódott az űgy, de a további tervekben is tereprendezési problémák merültek fel. A beszélgetések gyakran vidámak és viccelődősek voltak. Egy ilyen alkalommal, valamilyen téma kapcsán, a plébánosunk szabadkozott egy javaslat hallatán, mert az egy újabb lebontási vitát indított volna el. Ekkor én, viccesen, bizalmaskodóan, meg akartam veregetni a vállát, és azt akartam mondani neki, hogy: - Nem baj, majd kiküldjük a plébános urat. Legfeljebb kiakasztják majd a bőrét… - de amikor megmozdult a kezem, hogy vállon veregessem, megfeszült bennem a Lélek, és világosan megfenyegetett: Vigyázz, hogy mit teszel, és hogyan emeled rá a kezed!... 

A vicces gondolatom tüstént elpárolgott, és csak finoman megérintettem a vállát. Elkomolyodva figyeltem magamban a Lélekre. A Lélek szavából megértettem, hogy a plébános Istennek lefoglalt ember, és őt nem szabad tiszteletlenül érinteni. Nem lehet vele mókázni, bizalmaskodni, mert hatalmas védelem alatt áll, és aki hozzáér, annyi mintha Isten szempillájához érne...

Sokan szeretnék ha a pap barátkozna velük, ha időt töltene velük, ha bizalmas viszonyban lehetnének vele… Azt gondolják, hogy a pap barátsága belépőjegy a mennyországba. Ez nem helyes dolog. A pásztor nem egy bárányé, hanem a nyájé. Egyik bárány nem sajátíthatja ki a pásztort, és a pásztor sem hajolhat oda jobban oda az egyik bárányhoz, mint a másikhoz...

Sok év múlva, egy alkalommal, csak egy villanás erejéig, úgy tűnt, mintha megpillantottam volna a plébános őrangyalát, aki őrködik fölötte és segíti őt. Kb. három méter magasnak láttam, hófehérnek, nagy puffos leeresztett szárnyakkal, amint összetett kezekkel állt a plébános jobbja felől, amikor az oltárnál misézett...

(1Sám 26:23) Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.

(Zak 2:12) Mert ezt mondja a Seregek Ura az ő dicsősége küldött engem a népekhez, amelyek kifosztottak titeket, mert ha valaki hozzátok ér, olyan, mintha a szempillámhoz érne...