Egy
idő után azt vettem észre, hogy gondolataimban mindig ugyanaz a kérdés
ismétlődik: “Szeretsz engem?...” Ez a kérdés leginkább akkor hangzott el bennem, amikor
egymagamban, a csendben, reggeliztem vagy vacsoráztam a konyhában. Egy ideig csak figyeltem erre a
sugallatra, majd egy idő után válaszoltam rá: “Igen Uram, szeretlek…” Erre aztán nemsokára következett a hívás: “Akkor kövess engem…”
Később, amikor azért imádkoztam, hogy többet megértsek ebből a sugallatból, és figyeltem, hogy mond-e még valami egyebet a Szentlélek, azt a képet láttam, hogy az Úr Jézus megy előttem a sziklák között fel a hegyre. Nem volt kereszt a vállán, tehát nem a Golgotára
vezetett - legalábbis egyelőre még nem - hanem a Tábor hegyére. De tudom, hogy eljön
a Golgotának is az ideje…
(Jn 21:15-17) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János
fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy
szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!”Aztán másodszor is
megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta
–, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle:
„Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is
megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz,
azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
Ps: Ezután egy hosszú megpróbáltatás időszaka kövezkezett, amelyben teljesen megváltozott az életem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése