Nem baj!

Megbuktak a tervek? – Nem baj!

Elfogytak az évek? – Nem baj!

Már nincs már miben csalódni? – Nem baj!

Megromlott a látás? – Nem baj!

Ropognak az ízületek? – Nem baj!

Kiürült az erszény? – Nem baj!

Odalettek a barátok? – Nem baj!

Kopár lett mára minden? – Nem baj!

Állandó társ lett a betegség? – Nem baj!

Vigasz helyett csak magány van? – Nem baj!

Csak egy maradt: A várakozás…

Várjuk, de nem a halált, hanem az örök ÉLET-et. Várjuk a NAGY TALÁLKOZÁST …

 

       (Páli Szent Vincze romlatlan teste)

A test, mint szimbólum

A testet, mint szimbólumot, gyakran használják közösségi csoportok, intézmények, vagy vállalatok szervezeteinek jelölésére. Ez így van románul az egyetemi épületszárnyaknál is: “corpul A, corpul B, corpul C” (A, B, C épülettestek...), stb... Szent Pál a test szimbólumot használta az Egyház szemléltetésére, a Korintusiakhoz írt elsõ levelében...

(1Kor 12:12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus.

A test szimbólum azt jelképezi, hogy mindenkor, minden időben és minden körülmények között, valamilyen módon összetartozunk...

A test szimbólum az ószövetségben

Az Úr világosan szemléltette Izráel népével, hogy milyen helye lesz a népek egyeredetű testében, ha hűséges, illetve ha hűtlen lesz...

(MTörv 28:13-14)  Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz,  s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

(Mtörv 28:43-44) A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

Az ősbűn miatt, az ember elszakadt Istentől, de Isten nem hagyta őt magára, hanem kezdettől fogva megígérte a megváltást (Ter 3:15). Az üdvtörténet Ábrahám meghívásával kezdődött (Ter 12:1), majd Izsákkal meg Jákóbbal folytatódott, aki az Izrael nevet kapta (Ter 32:29). Isten csak egy családot vezetett Egyiptomba József idejében, de már egy népet hozott vissza Egyiptomból Mózes idejében. Alig több, mint 400 év alatt Izrael családjából, Izrael népe lett. Máté és Lukács evangélisták nemzetség táblázataiból (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) nem csak az világlik ki, hogy miként testesült bele a Megváltónk az emberiség történetébe, hanem az is, hogy mindnyájan Ádámtól és Évától származunk, és így test szerint összetartozunk...

Egy testet képez az egész emberiség, mint az új hajtásokat fakasztó szőlőtő, amelyben a választott népnek az lett volna a szerepe, hogy a fej legyen. Izrael népe a fej lett volna, ha megtartja a törvényt, de sajnos, gyakran farok lett, mert az áldás helyett, az átkot választotta (MTörv 30)...
 

Amint az ószövetség tökéletlenebb az újszövetségnél, úgy az ószövestégi test szimbólum is alacsonyabbrendűbb az újszövetségi test szimbólumnál. Míg az ószövetségi test szimbólumnak farka van, tehát állati jellegű, addig az újszövetségi test szimbólumnak Krisztus a feje, tehát egyszerre isteni és emberi jellegű...

 

A test szimbólum az újszövetségben

 

Az újszövetségi test szimbólum egyszerre isteni és emberi jellegű, mint ahogy Krisztus is egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Van feje, Aki a Krisztus, és van füle, szeme, keze, lába, stb, akik a krisztuskövetők, és mindezt Isten Lelke szerkeszti egybe...
 

(1Kor 12:12-27) Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: »Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: »Nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem!«, sem a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!« Sőt a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb tisztességgel vesszük körül. Tisztességtelen tagjainknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.

 

Az újszövetségi test, Krisztus teste, már egy magasabbrendű misztikus test, ahol nem (a hús-vér) test szerint, hanem lélek szerint rendeződnek egybe a tagok. Krisztus testében már nincs zsidó vagy görög, magyar vagy román, fehér vagy fekete, mert Krisztusban leomlott minden választófal...
 

(Kol 3:11) Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.

(Ef 2:14) Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében.

 

A test szimbólum és a házasság
 

Az Úr kezdettől fogva elrendelte a házasságot, ami testben való egyesülés, úgy a test, mint a lélek szerint...

(Ter 2:24) Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
 

A házasságban, a férfi és a nő nem csak a nemi aktus által válik egy testté, hanem lélekben is. Ezt Szent Pál "nagy titoknak" nevezi, amit Krisztusra meg az Egyházra vonatkoztat...

(Ef 5:28-33) Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

 

Ugyanígy, ha valaki parázna kapcsolatot folytat, akkor a paráznával lesz egy test, nemcsak a törvénytelen nemi aktusban, hanem lélekben is...

(1Kor 6:15) Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.

 

A test mindig az összetartozás szervezete, amit igen komolyan kell venni. Mi vajon minek vagy kinek vagyunk a tagjai és teste?...

 

Ima: Uram Jézus! Segíts, hogy ne hiába mondjam: - Uram! Uram! - hanem valóságosan tested tagja legyek. Ámen.

Szentlélek litánia

 

A negyedik dimenzió

Láttam egyszer egy *.pps tipusú diavetítő fájlot, amelyben nagyon szépen bemutatták a végtelen univerzum két irányát: felfele, a kozmosz távoli végtelenjét, és lefele, az anyag mélységének mikroszkópikus végtelenjét... 

A diavetítő *.pps fájl a NASA legtávolabbi csillagkép felvételeivel kezdõdött, majd közelített a naprendszerhez, majd a Földhöz, majd leszállt a földre, egy falevélre, majd belehatolt a falevél anyagába, és végül lenyúlt a molekulák meg az atomok legapróbb részeibe. Egy igen látványos bemutatója volt a teremtett világnak.

Az említett *.pps diában, a háromdimenzíós teremtett világot egy kétdimenziós képernyőn érzékeltették. A háromdimenzíós tér lényünk és életünk egyetlen természetes közege, amelyen kívül nem tudjuk magunkat elképzelni. Akárhogyan is próbálkoznak a matematikusok négy vagy többdimenziós tereket spekulálni, az ember mindigcsak visszazuhan a háromdimenzíós, természetes látásába. Van egy X tengely jobbra-balra, van egy Y tengely fel-le és van egy Z tengely előre-hátra. A W tengelyt bármennyire is próbálják odailleszteni, az sehogyan sem akar az egy külön dimenzióvá válni...

Tudjuk, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Vagyis, kezdetben, Isten megteremtette a szellemi világot, az összes seregeivel, az angyalokkal, és utána megteremtette az anyagi világot, a kozmoszt és benne a Földet, minden teremtményével. Mivel Isten végtelen betölti az egész mindenséget. De ugyanakkor tudjuk, hogy a teremtés nem azonos Istennel, hanem Isten teremtő szava által lett a semmiből, ezért egyes teológusok olyant is mondanak plasztikusan, hogy Isten „összehúzta magát” az Ő végteleségében, mindenségben, hogy helyet adjon a teremtésének: úgy a teremtett szellemi világnak, mint a teremtett anyagi világnak...

Észleljük, hogy a teremtés anyagi, látható része három dimenzíós. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor a mi emberi látásunkkal, a harmadik égben is, vagyis a mennyben is, csak három dimenziót képzelünk el. Igaz, hogy a Jelenések könyvében, Isten képekben és szimbólumokban nyilatkoztatta ki mondanivalóját az ember számára, aki csak három dimenzíóban képes látni, de az ember ott is ember marad, és feltételezhetően, ott is csak három dimenzióban fog látni. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor észrevehetjük, hogy ott van a mennyei Atya az Ő trónusán (Dán 7:9; Jel 4:2), ott van a Fiú, a Bárány (Jel 5:6;12), Aki méltó felnyítani a könyvet... De hol van a Szentlélek? Ott van a hét fáklya (Jel 4:5)...

Megyek az utcán, és bele vagyok mélyedve a gondolataimba... Olyan, mintha az énem kurzora leszállott volna a lelkem zsákjának legmélyére. Egy egész univerzum van bennem. Valakinek nekiütközök véletlenül a tömegben. Az mérgesen néz a szemembe és rámmordul, hogy nyissam ki a szememet. Az ő szemében lelátok lelkének zsákjába, de nem a legmélyére. Benne is egy egész univerzum van. Aztán szétnézek a piactéren, ahol emberek százai futkosnak, mindenki a maga dolga után. Mindegyikben egy-egy univerzum van. Ekkor megállok és megrendülök... Te jó ég, ebbe még bele sem tudok gondolni.... Hogyan tudod Istenem mindezt átlátni, vizsgálni, irányítani, sugallmazni, gondját viselni, éltetni és szeretni. A válasz számomra a Szentlélek. A Szentlélek az, Aki mindent, mindenkit, még Isten mélységeit is vizsgálja...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

Tehát a Szentlélek hasolatos egyfajta „negyedik dimenzió”-hoz, amely bárhol "átlyukasztja" a teremtett világ három dimenzióját, és ott lép be, ahol akar. És nemcsak belép, hanem össze is kapcsol. A bennem lévő univerzumot, a Szentlélek összekapcsolja Krisztus testében, minden hívő ember lelkében lévő univerzummal, a "negyedik dimenzióban". És ez hasonlóképpen történhet odaát is, a szellemi világban... Ott vannak a hatalmas szeráfok, kerubok és főangyalok. Ott vannak megváltott emberi lelkek milliói... Mindnyájan Istenben élnek a Szentlélek által. Mindez a Szentlélek egyesítő erejében történik, mintegy a „negyedik dimenzióban”. Mi csak annyit tudunk, hogy Isten trónja előtt hét láng van, a Báránynak hét szeme van, és ezek Isten Lelkének hét szelleme, amely mindent, mindenhol és mindenkor átlát, az egész teremtett világban...

(Zak 4:10) Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.

(Jel 4:5) A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

(Jel 5:6) Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme.

A Szentlélek olyan, mint a „negyedik dimenzió”, Aki bárhol és bármilyen számban, de ugyanabban a személyben tud behatolni és megjelenni ebben a háromdimenzíós világban. Az egy láng egy személy, de a tizenkét lángnyelv is ugyanaz az egy személy...

 
(ApCsel 2:3) Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

Sőt, nemcsak a Szentlélek létezhet a „negyedik dimenzióban”, hanem a három dimenzióban lévő embert is el tudja ragadni oda. Ezekiel próféta és Fülöp diákónus esete példa arra, hogy emberek lettek elragadva az ég és a föld közé. Ha az ég és a föld közé ragadtattak el (Ter 1:1), akkor nem voltak sem a teremtett szellemi világban, sem a teremtett anyagi világban, hanem a Lélek átrepítette őket egyféle "negyedik dimenzióba", az ég és föld közé. Így Fülöp diákónus, egy szempillantás alatt Asdódban teremhetett. Ez aztán az igazi teleportálás! És ez a bilokáció módja is...

(Ez 8:3) És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;

(Ap Csel 8:39) Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.

Big-Bang volt, meg õsrobbanás? Végtelen az univerzum?... Ábrázoljuk a koordináta rendszer nyílait, és a végtelen matematikai szimbólimait ( - ∞; +∞ )?... Gondoljuk meg: egyedül Isten végtelen. Minden teremtett dolog véges. Ebben az értelemben, amikor a koordináta rendszer nyilai mellett lévő jeleket látjuk, gondolatban helyetesítsük be azokat Istennel...

Az emberi gondolkodásnak, háttér-tudásának, van egy „fal csapdája”. Az ember elrepül gondolatban a végtelenbe egy falig, és azt mondja, hogy eddig van... De ekkor rögtön jön a kérdés: De mi van ezen túl?... Ha továbbrepül a végtelenben, akkor megint azt mondja, hogy na jó, akkor eddig van... De ekkor megint jön a kérdés: Mi van ezen túl?.. És ez így megy tovább a végtelenségig. Ez megbolondítja az embert, és az emberi elme megbomlik... Ez egy „fal csapda” az ember véges elméjének...

A „fal csapdának” csak egyetlen egy megnyugtató megoldása van: A fal mögött az örök, végtelen, mindenható és mindenhol jelenlévõ Isten van, aki szeret minket és vár reánk. Benne megáll minden kérdés és minden keresés. Az ateista tudósok gyötrelme az, hogy a végtelen matematikai jelében hisznek és nem a végtelen, személyes és jóságos Istenben, Aki a maga "negyedik dimenzió"...

Ima: Vezess Uram bennünket gyermeki alázatosságra, amelyben megelégszünk az óvóda négy falai között. Ámen.

Az Oltáriszentségre tekintünk

Az Oltáriszentség a legnagyobb szentség és minden szentség forrása, amelyre csak akkor tekinthetünk illendően, megbotránkozás nélkül (Mt 11:6; Lk 7:23), ha alázatosságra és gyermeki lelkületre fegyelmezzük szívünket (Mt 18:3). 

Az Oltáriszentség meghaladja az emberi értelmet és felfogó képességet, misztérium és misztikus függöny, amelyen képtelenek vagyunk áthatolni értelmünkkel. Az Oltáriszentség az Egyház csúcsa és forrása, Főpapja és az egyházirend létének oka...

Hogyan lehet elképzelni egyszerűen azt, hogy az Oltáriszentség Krisztus valóságos teste és vére? Csakis hasonlatokkal... 

Képzeljünk el, hogy egy egyiptomi múmiát. Képzeljük el, hogy az a test valamikor élő és mozgó ember volt. Ha megdaráljuk a múmiát, akkor kapunk belőle néhány kilogram port. Ha kielemeztetjük ezt a port egy laboratóriumban, akkor megkapjuk annak elemeit, felsorolva egy listában, mennyiségekben és százalékokban. Hasonlóképpen, ha veszünk egy át nem változtatott ostyát, és ezt is kielemeztetjük a laboratóriumban, akkor annak is megkaphatjuk az elemeit. Mi a lényegi különbség egy múmia és egy át nem változtatott ostya laboratoriumi eredményei között? Semmi...

Ha azonban leszáll a Szentlélek, akkor minden életre kel (Róm 8:11)... Ha az Úr Jézusnak volt hatalma feltámasztani a négy napja halott Lázárt, akkor van hatalma feltámasztani a múmifikálódott egyiptomit is, függetlenül a teste halmazállapotától. Ha az egyiptomi múmia megdarált porhalmaza feltámadhat és mozoghat, akkor a mozdulatlan, átlényegült ostyában is ott élhet a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus szent teste és vére. Ez nem egy mozgó, hús-vér test, hanem a kenyér és a bor színe alatt rejtőzködő, feltámadt és megdicsőült szent test...

Ha Istennek volt hatalma a Szentlélek által, hogy Mária méhében testet alkosson az örök Igének, akkor van hatalma bármennyi helyen és bármennyi kenyérben meg borban átlényegülni Krisztus valóságos testévé és vérévé. A Szentlélek hasonlatos egyfajta “negyedik dimenzió”-hoz. A Szentlélek által, minden, egyidőben tud megjelenni bárhol és bármennyiszer. Ezért az Oltáriszentség mindig csak szaporodik és soha nem osztódik. Az Oltáriszentség legkisebb morzsája is akkora, mint egy tányérnyi ostya és Isten teljesen jelen van benne.

Az Oltáriszentség a tabernákulumban soha sem magányos, nem unatkozik és nem szomorú, mert szeretetközösségben van. Krisztus szent teste és vére, a Szentháromság boldog szeretetközösségében, egyszerre szenved és örök boldog...

Ima: Áldunk és magasztalunk Urunk Jézus Kristus a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Hatodik rész

Tehát láthattuk, hogy a Sátán országa feltételezhetően olyan gonosz és tisztátalan lelkekből áll, akik:

- Vagy bukott angyalok;

- Vagy a régi idők óriásainak elkárhozott lelkei;

- Vagy elkárhozott emberek kóborló lelkei.

De a Sátán országa kiterjed a földön élő emberekre is, még a megkereszteltekre is, akik formálisan az Egyház tagjai. Azokról az emberekről is szó van, akik vallástól, nemzettől és származástól függetlenül, a Sátánt szolgálják a világban és a társadalomban...

A magvető példázatában, illetve a konkoly és a búza példázatában, láthatjuk (Mt 13:1-30), hogy az ember szívében történő dolgok, testi valósággá válnak, a „ki mit eszik, azzá válik” elv szerint. Ha valaki Isten igéjének búzáját fogadja szívébe és azzal táplálkozik, az búza lesz, és a feltámadáskor, megdicsőült testben támad fel. Ha valaki a hitetlenség konkolyát fogadja szívébe, és e bűnös világ szerint él, az konkolly válik és kárhozatra fog feltámadni, hogy odalent a mélységekben égjen, örökre, a kárhozat tüzében...

Tehát, amint az Isten országa eljött és megnyilvánult, úgy a Sátán országa is megnyilvánul az antikrisztus lelke által ebben a világban. A két ország között, lelki síkon, létezik egy széles, fekete határvonal, lelki szemmel úgy kb. 50 cm széles, mint egy földre festett fekete csík. Aki ezen a fekete csíkon túl van, az lelkileg halott, és a holtak birodalmához tartozik. Habár itt, ebben a világban él, mégis élő halott (1Tim 5:6). Ez egy olyan borzalmas állapot, amelyről a bűnös embernek fogalma sincs. Hasonlatos az oszladozó emberi tetemek és testdarabok rohadó rakásához... Aki csak megpillantja, rettenetében azonnal felébred a lelki halál álmából, és elnyeri az istenfélelem ajándékát...

(Ef 2:1-10) És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

Ha keresztényként, megkereszteltként, valaki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, ha megveti az Egyházat, ha hitetlen és istentelen életet él, ha feslett életű, buja, parázna és házasságtörő, ha maszturbál vagy fajtalankodik, ha részegeskedik, ha pénzimádó, tolvaj, rabló vagy csaló, hűtlen, áruló, ha ellenséges és gyilkos, vagy ha varázsló, bűbájoló és boszorkány, akkor az a Sátán országához tartozik és menthetetlenül elkárhozik, hacsak meg nem tér és meg nem mosakodik az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében (Mk 16:16; 1 Kor 6:9-10; Jel 21:8)...

Az ilyenek közül egyesek gonoszabbak, mint másikok, mert nemcsak, hogy nem szolgálnak Istennek, hanem tudatosan szolgálják az ördögöt. Ezek azok a szerencsétlenek, akiknek már teljesen fekete lett a lelkük, akik már kiteljesedtek konkoly mivoltukban, és a Sátánt szolgálva, területileg is szellemi sötétséget terjesztenek (Jel 18:2). Ezek éjjeli denevérek, a sötétség országának vijjogó éjmadarai, akik csakis Isten végtelen irgalma által menekülhetnek meg az örök haláltól. Azonban Istennek minden lehetséges (Mt 10:27)...

Minket azonban nem erre hívott a mennyei Atyank, hanem arra, hogy újjá szülessünk az Ő Szent Fiában, Jézus Krisztusban, Aki a világ világossága, és Aki legyőzte a bűnt és a halált. 

A hívőknek egy egész életre szóló küldetése, hogy küzdjenek a Sátán országa ellen, hittel, alázatossággal és Krisztus világosságával. Erre képesít minket a Szentlélek, megadva nekünk a lelki fegyverzetetet (Ef 6:10-20), ami az igazság, a megigazulás, a béke, a hit, az üdvösség reménye és az isteni szeretet...

Felhívás a küzdelemre

(Ef 6:10-20) Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.

A Sátán tisztán szellemi lény, aki jónak lett teremtve, de saját hibájából megromlott a kevélysége miatt, mert Isten fölé akarta helyezni magát. Emberileg mi annyit foghatunk fel, hogy az anyagi világ és benne az asszony megteremtése, aki által Isten megajándékozta az embert az utódnemzés képességével, iriggyé tehette a Sátánt, mivel az angyaloknak ez nem adatott meg (1Kor 11:10). A Sátán túlságosan gőgös és türelmetlen lehetett, és nem bírta kivárni, hogy az ember élete kibontakozzon és beteljesedjen, az angyalokhoz hasonló állapotban (Mt 22:30)...

A másik magyarázat az lehet, hogy a Sátán nem tudta elviselni a Megtestesülés tényét, hogy a Magasságbeli Isten Fia egyesüljön az emberi természettel, és hogy egy alacsonyabb rendű szubsztancia előtt kelljen hódolnia. Eszerint, a Megtestesülésnek mindenképpen meg kellett vona történnie, a bűnbe esés eseményétől függetlenül, hogy Isten teljesen magához tudja ölelni a porból alkotott teremtményét...

A lelkek tulajdonságai és a szellemek titkai átláthatatlanok az emberi értelem számára. Megsejtünk dolgokat, feltételezünk és tapogatózunk. Tudjuk a szentírásból, hogy a Sátán országa és az Antikrisztus megnyilvánulnak az utolsó időkben, hogy lesz egyházszakadás, az Egyház végső megpróbáltatása, hogy lesz hamis próféta és az Antikrisztus, aki istenként fog beülni Isten templomába (2Thessz 2:4), de mi csak tekintsünk a megfeszített Úr Jézus Krisztusra, és akkor bíztosan megszabadulunk...

Az Úr Jézus Krisztus oldalsebéből kicsorduló vér és víz, a kegyelem kiapadhatatlan forrása, amely örökké folyik a világba, mosson tisztára minket életünk minden napján. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részek felvetéyeit, hogy a Sátán országa tisztátalan, gonosz lekek seregeiből áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve...

Ezek a gonosz lelkek valószínűleg három féle származásúak:

- Tisztán szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testben született és elhunyt óriások lelkei;

- Olyan elhunyt emberek lelkei, akik eladták lelküket az ördögnek, különösen a bukott papok és szerzetesek.

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegőégben (Ef 6:12; Jel 20;13), vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. Itt meg lehet említeni a légió és a dicsnócsorda esetét is...

(Mk 5:9-13) Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. Az ördögök azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

Láthatjuk a Tóbiás esetében is, vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg (Tób 8:3) vagy oldoznak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9-13; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot kaptam ehhez a szentírási részhez:

Kedves NN,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott az Ő szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, akár egy laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhíva.

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi azt, amit hirdet...

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelket, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az ő hűtlen életét mások előtt is, megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bűnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bűnben élnek, ahelyett, hogy megfeddené őket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja őket a bűnben, és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik...

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának. Ő is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek...

A hamis sáfár hűtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök élet lelki "felszereltségét", amit az Istennel való közösségben, az örök életben, mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát, amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfőbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való összevegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hűtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Jakab apostol kérdezi: Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? (Jak 4:4)

A kérdés itt, ami itt felvetődik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják be őt? Hát nem a hűtlenségről, a hűtlenekről és a világ fiairól van itt szó? Akkor nem lehetséges, hogy itt nem az üdvözültekről és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetségesnek látom azt, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az ő örök hajlékába, az ő országába, de most még szabadon kószálnak... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek, akik most még szabadon mozognak. Tehát az feltételezhető, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testben születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (pl. disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják őket a pokolba.

Van, aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen a pozíciójuk vagy a feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk... 

Láthatjuk az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyőzte a démont. Tóbiás könyvében pedig láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte azt a démont, és tudta, hogy mi annak a konkrét gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imában. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg, a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányfélék lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a Sátannak és így haláluk után ördögökké válnak?

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia! Könyörülj rajtunk bűnös embereken! Ámen.