Az én békémet adom nektek

Nyugtalan a világ. Minden forrong körülöttünk. Folyamatos rohanásban élünk, a modern rabszolgaság stresszes életében. Ha megfelelünk az elvárásoknak jó, ha nem, akkor kiselejteznek... Vajon holnap meg tudom oldani a problémákat? Vajon meddig fogom még bírni? Mi lesz velünk?... 

Ebben az állandó változásban, egyre gyorsabb ütemben jelentkeznek az életünket felforgató, folyamatosan fejlődő új eszközök, programok, menüsorok, tudományok, elvárások, lehetőségek és veszélyek. Sok ember arca merev, morcos, aggódó, ráncos vagy kétségbeesett. Szemeik karikások, tekintetük kemény és hideg a gondok miatt. Kacagásuk nem őszinte és nem tiszta szívből jövő. Mulatságaik is olyanok, mint a halálraítélt utolsó szivara...

Sokan keresik a megoldást a stresszre, a félelem, az aggódás, a nyugtalanság és a depresszió kezelésére. Tanácsokat adnak egymásnak, és a hitegető, spirituális írók mesterkurzusainak önmegváltó tanításait olvasgatják. Keresik a békét pétereknél meg emőkéknél, és más psziho-guruknál, buddhistáknál, krisnásoknál, meg a Dalai Lámánál. Elkezdenek jógázni, meditálni, transzcendentálisan, metafizikusan, lent alfában, a mélyben, a magasban és szivárványszínű aurákban... Aztán elhitetik magukkal, hogy megtalálták a békét. De közben megjelennek életükben a rossz gyümölcsök: hitehagyás, elpogányosodás, szellemi betegségek (zavarodottság, demencia, Atzheimer kor, stb.), a káros szenvedélyek, a súlyos bűnök, meg a szerencsétlenségek, míg végül a romba nem dől az egész életük itt a földön, meg ki tudja, talán az örökkévalóságban is...

Az igazi béke

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen

Krisztus békéje nem egyfajta buddhista béke... A buddhista béke egy önerőből kimunkált kiüresedés, amely által ki kell(ene) zárni a világ minden zaját és függőségét. De valójában nem létezik spirituális vákum. Ezt a spirituális kiüresedést mindig betölti valami, mint a vákumos üveget a levegő, amint felnyítják. Ha az ember lelkét nem a Szentlélek tölti be, akkor vajon mi töltheti be? Hát csakis az antikrisztus lelke. A szellemi dimenzióban nincs semleges terület. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy aki nincs Ővele, az ellene van (Mt 12:30). János és Péter apostolok figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk, mert az antikrisztus lelke a világban van, és keresi, hogy kit vehet birtokba...

(1Ján 4:3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Ezért aztán ne csodálkozzunk ha azok, akik a sztresszet, a félelmet, az aggódást, a nyugtalanságot vagy az önkontrolt, jógával, transzcendentális meditációval, vagy más okkult, távolkeleti vagy modern New-Age-s ezoterikus nyugati praktikákkal próbálják kezelni, elveszítik a hit kegyelmét, és helyzetük, lelkük állapota, a korábbinál is rosszabbá válik...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Krisztus békéje viszont egésszen más... Azt nem lehet elérni önerőből, hanem felülről adják ingyenesen és kegyelemből.

Nem lehettem elsőáldozó a többiekkel... Egyszer aztán, nyolcadikos koromban, hazahozott édesanyám valami régi selyempapírra gépelt kopott szöveget, hogy tanuljam meg, mert vizsgáznom kell belőle. Hol? Miért?... Hát a papbácsinál, mert elsőáldozó leszel… Megpróbáltam elolvasni az anyagot, de nem sokat értettem meg belőle. Legalább húsz oldalnyi mindenféle istenes szöveg volt rajta. Esélytelen… Én még egy verset se tudtam soha rendesen megtanulni. Egyszerűen nem voltam képes magolni. Ha valamit megértettem, akkor azt vissza tudtam adni, de ha nem, akkor sehogy sem tudtam megjegyezni. Aztán eljött a nap, amikor el kellett menni a papbácsihoz kikérdezésre. Valahogy eljutottam a plébániára. Azt se tudtam korábban, hogy létezik plébánia. Bekopogtattam, és ott várt rám egy öreg pap, az esperes úr. Betessékelt jobbra a fogadószobába. Volt benne egy szőnyeg, egy kopott százéves íróasztal, és két nyikorgó faszék. Na meg egy megbarnult szentkép a falon… Az öreg esperes úr leültetett, majd ő is helyet foglalt az íróasztalnál. Elkezdett beszélni nekem mindenféle istenes dologról, majd egy könyvet adott a kezembe, hogy majd olvassam el. A szívemre kötötte, hogy aztán föltétlenül vigyem vissza azt neki. Mai napig csak az első oldalt olvastam el a könyvből, és a könyv most is ott áll a könyves polcomon. Soha nem felejtem el, hogy amint beszélt hozzám, éreztem, hogy valami nagyon jóleső érzés, egyfajta, minden világi zajt kizáró, bizsergő csend és békesség szállt le rám. Ez az érzés egésszen betöltötte a testemet meg a lelkemet, és arra gondoltam, hogy örökre ott maradnék mozdulatlanul, és hogy milyen jó lenne, ha soha nem érne véget ez az érzés. Tán egy fél óráig is éreztem magamban ezt a békét. Amint kijöttem az utcára, lassan elhalványult bennem ez az érzés, de még ma is belebizsergek, ha visszaidézem emlékét...

Na, ez Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek jelenléte és kegyelme. A lelki béke a Szentlélek egyik “arca”, amely rászáll arra, aki a békesség embere, és aki hittel fogadja az igét. Ezt a békét adta az Úr Jézus az apostoloknak, és az apostolok ezt a békét adták tovább a híveknek...

(Mt 10:12-13) Amikor házába léptek, köszöntsétek!  Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.

(Jn 20:21-22) Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

Tehát az igazi béke Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek kegyelme: az Atya és a Fiú Lelkével való betöltekezés...

A békességszerzés

Az ember meglehet a világi békével, vagy betelhet Krisztus békéjével... A világi békét kivülről biztosítják az emberek, vágyaik kielégítésével és a közrend törvények és fegyver általi fenntartásával. A világi békét ember adja, kivülről jön, és ideigtartó. Szükséges kielégíteni az emberek fiziológiai, szellemi szükségleteit, és szükséges a közrend meg a béke törvényes, fegyveres fenntartása. A világ békéje egyfajta Pax Romana, jólét, amely a világi törvények és fegyverek erejének biztonságában virágzik...

Krisztus békéje viszont belülről jön, Isten adja és eszkatológikus perspektívájú. A krisztusi béke az örök szombatban teljesedik be, a nyugalom helyén, a mennyben...

(Zsid 4:1-11) Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták. Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmamba nem mennek be.” Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.  Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az igazi békeségszerző nem erőszakkal, nem fegyver által éri el a békét, hanem belülről, az emberi szív megnyerésével. A megnyert szív megnyílik előbb az embernek, majd aztán Istennek, és így befogadja Isten kegyelmét. Így nyerik el hallás által az emberek a hit kegyelmét (Róm 10:17) és a hit által, a lelki békesség kegyelmét. Boldogok a békességszerzők (Mt 5:9)...

Ezért az erőszakos hittérítések, a „keresztes hadjáratok” kudarcra vannak ítélve, és nagy károkat okoznak. Az ember szív ajtaját nem lehet berugni az evangéliummal. Azt kinyíthatják belülről, jóakarattal, Krisztus előtt (Jel 3:20), de ha megerőszakolják, akkor az ajtóval együtt összetörik a szívet is, meg a lelket is...

Nincs békesség a hitetleneknek

Nincs békesség a hitetleneknek, azoknak akik ellene szegülnek az Isten ország örömhírének, az evangéliumnak. És ezért nem Isten a hibás. Ő nem egy kegyetlen Isten... Isten egyszülött Fiát adta a világnak, hogy aki Benne hisz, annak örök élete legyen (Jn 3:16), vagyis, hogy bemenjen az örök béke és nyugalom országába. Ez volt Isten utolsó kártyája, amikor a gazda már nem a szolgáit küldi el a világba, hanem egyszülött Fiát (Lk 20:13). Ennél többet már nem tehet. Ő a legtöbbet adta nekünk, amin felül már nincs több. A végtelen után, már nem következhet valami véges...

(Iz 57:19-21, Károli ) Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

(Ez 13:10-12) Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és kitör a szélvihar, akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

Ima: Uram Jézus, add nekünk, hogy keressük és megtaláljuk békédet, és járjunk a nyomában. Add, hogy mindaz, aki olvassa ezt, elnyerje a Te békéd ajándékát. Ámen.

 

 

 

A család lékje

Nagy nyomorúsága a családnak, ha az egyik házastárs hűtlen. Ez a házasságtörés bűne... Olyan, mint a lék a hajón, nagy csapás, amely a család hajótörését okozza. A házasságtörés ténye nem következik be egyből. Sokszor és sokféleképpen figyelmeztet a lelkiismeret: ne tedd ezt, nem szabad azt... A külső házasságtörést, számtalan belső házasságtörés előzi meg. A külső elbukást jóval megelőzi a belső elbukás.

(Mt 5:28) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.

Van aki megrészegedik és rossz társaságba kerül. Amikor felébred, akkor eszmél rá, hogy hová sülyedt és mit cselekedett. Az ilyen ember mélységesen bánja ocsmányságát és hamar tisztulni, szabadulni akar. Lelkiismerete a gyóntatófülkébe meg házastársa elé viszi, megvallja bűnét, és bocsánatért esedezik. Ez a könnyebbik eset...

Aztán van aki lelkiismeret nélkül hajszolja állati ösztöneit. Amint csak távol van az otthonától, azonnal azt keresi, hogyan elégíthetné ki bűnös vágyait, és örömmel veti magát bele a bujaság mocsarába. A ilyen ember egésszen szétzúzza a házasság szentségét, és csak a buja, testi élvezeteinek él. Ez a nehezebbik eset...

De ott van a fádalmasabb eset is, amelyik se nem az első, se nem a második, hanem egy lassú, belső szétesése a házasságnak. Minden zajlik a maga rendjén a családban, de szép lassan megszűnnek a mosolyok, aztán megszűnnek a beszélgetések, aztán megszűnnek a közös programok, szórakozások, stb. Lassan távolodik el egymástól az Isten által egybekötött két lélek, mint két evező nélküli sajka a víz színén. Senki nem lát semmit, senki nem vesz észre semmit, senki nem tudatosít semmit, hanem egy szép nap, mint derült égből a villámcsapás, a egyik házastárs bejelenti, hogy válik. Nemsokára összepakol és elköltözik, vagy esetleg be sem jelenti, hanem simán lelép...

Miért történik mindez? Hát a hitetlenség miatt, ami valójában egyfajta bálványimádás. Ezek az emberek nem hiszik, vagy elfelejtik már hinni, hogy nem a véletlen hozta őket össze, hanem Isten rendelte őket egymásnak. De ugyanez van az istenfélelem hiánya miatt is. Mivel nem hisznek Istenben, azért nem is félik Őt, amikor megszegik hűségi ígéretüket, amelyet az Úr oltára előtt fogadtak meg. Pedig Isten számonkéri tőlük az oltár előtt kimondott eskűjüket, és a házasságtörő nem örökölheti Isten országát...

(1Kor 6:10) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.

(Kol 3:5) Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

A feleségnek jó szakmája van. Ugyanolyan jól menő, mint a férjének szakmája. Céget alapít, jól megy neki és sikeres. Ez az én cégem, ez az én pénzem - mondja a feleség. Először külön kassza lesz, aztán külön utazások, aztán külön programok, és végül külön életek. A férj is kitalálja, hogy van neki egy hobbija, és eljár egy klubba. Ott megismerkedik egy nővel, akinek ugyanaz a hobbija van, mint neki. Olyan pontosan, mint a felesége, csak újabb, izgalmasabb... Jó lenne újrakezdeni. Jó lenne ismét fiatalnak és szerelmesnek lenni. Egy másik feleség negyven éves kora után fedezi fel, hogy ő még mindig szép. A gyerekek nagyok, és ő most már fitness terembe járhat. Egyre inkább a fitness társaságba avul be, ahol aztán talál magának egy izgalmas férfit. És még hosszan lehetne sorololni az eseteket...

Van akiket a pénz választ el, van akiket az egymás megúnása, az újrakezdés reménye, vagy a megfiatalodás csábítása. Mindegy, hogy mi. A gyökere mindegyiknek egy és ugyanaz: a hitetlenség. A házasságtörő nem hisz sem Istenben, sem Isten tervében, sem az saját sorsában, sem házastársában, sem saját magában. Mivel nem hisz, azért nem is birtokolja a Szentlelket, és nem birtokolja a Szentlélek ajándékát sem, az istenfélelmet. A házasságtörő ember félelem nélkül, meggondolatlanul és önző módon rombolja le házastársa életét, munkáját, otthonát és mindenét. A házasságtörő nem csak házasságot tör, hanem életeket és lelkeket is. Összetöri házastársa és gyermekei szívét, lelkét. Az összetört család gyermekeinek összetört lelkét ki ragasztja majd össze, és ki gyógyítja meg?...

Ma mindenki családokat akar gondozni, ápolni, hogy ne essenek szét. Nagy divat a családpasztoráció, a családterápia, a családos hétvége, a családos misék, stb... Állítólag ez az egyik legfontosabb feladat... Miért? Mert hát a jövő nemzedék...Hát nem az üdvösség a legfontosabb? Nem a hitet kellene erősíteni, növelni?...

Nem a házasságot kell ápolni, hanem a hitet kell növelni. Aki hisz Istenben, akinek élő hite van és éli az evangéliumot, az sosem fog elválni. A házasság szentsége csak egy ideigtartó szentség, amely a halállal véget ér, de az üdvösség örök...

A házasságtörőnek pedig csak egy menekvése van: ha megbánja bűnét, megszakítja a házasságtörő kapcsolatát, és ha lehet, visszatér a családjához. Ha ez nem lehetséges, mert már nem fogadják vissza, vagy már gyereke van az újabb kapcsolatból, akkor egyedül, tisztaságban kell leélnie az életét. Aztán van olyan is, akinél az idő segít, megözvegyűl, és rendezheti egyházilag a házasságát... 

(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.

(Róm 7:3) Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

A házasságtörő, ha nem bánja meg bűnét, és nem tér meg belőle, akkor bizony el fog kárhozni...

Van aki házasságtörését egyházi bírósággal akarja legitimizáltatni, és sikerül is neki... Olyant is tudok, nem egyet, hogy mindketten elváltak polgárilag, vadházasságban éltek, majd mindketten érvénytelenítették házasságukat az egyházi biróság által, és ismét szentségi házasságot kötöttek. Minő véletlen... Mindkettőnek egyformán érvénytelen volt a korábbi házassága? Hihetetlen!... Az emberek azt gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, de a meztelen valóság úgyis az, ami Isten szent színe előtt van. Amit Isten egybekötött, azt semmilyen bíróság nem tudja szétválasztani, bárhogyan is akarják magukat és egymást becsapni...

Ima: Uram Jézus, ma is válólevelet írnak, mint Mózes idejében, de amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Gyógyítsd meg Uram a hit által a házastársi kapcsolatokat, hogy a bűn ne vehessen rajtuk hatalmat. Ámen.

Az aranyszabály

(Mt 7:12) Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Sokan ismerik ezt az igét, amit aranyszabálynak is neveznek, de vajon hányan alkalmazzák? Így szép elolvasni,  könnyû róla emélkedni, de mit is jelent ez valójában, a gyakorlatban?... 

Most tanuságot teszek néhány esetrõl azért, hogy mindenkit buzdítsak az Isten iránti bizalomra és parancsainak megtartására.

1. Ha valamit kölcsönkérsz, add vissza idejében

A feleségemnek volt egy idõsebb kolleganõje. Ahogy összebarátkoztak, meghívtak, hogy látogassuk meg õket. El is mentünk hozzájuk. Jómódú emberek voltak, nagy, emeletes házzal, egy gazdag negyedben. Mivel jóval idõsebbek voltak mint mi, a gyerekeik már el voltak rendezve. A látogatás során kiderült, hogy a férj jól ismeri édesapámat és valamikor munkatársak voltak. Amint megtudta, hogy kinek vagyok a fia, az elsõ dolga az volt, hogy üzenjen rajtam keresztül édesapámnak. Már több mint tizenöt éve kölcsönkért tõle egy könyvet és nem adta vissza. Mondjam meg neki, hogy legyenszives juttassa azt vissza. Én nem foglalkoztam a dologgal, gondoltam, hogy az õ dolguk... Nemsokára édesapám meghalt. Amikor osztozkodtunk a testvéremmel az apám dolgain, az a bizonyos könyv hozzám került. Ekkor, az elsõ alkalommal, amikor találkoztam azzal az emberrel, visszaadtam neki a könyvet. Láttam, hogy mennyire megörült a majdnem húsz év után visszakerült tulajdonának. Az emberek ragaszkodnak tulajdonukhoz, bármilyen kicsi dolog is legyen az, ezért vissza kell adni a kölcsönkért dolgokat...

Egy másik történet, amit az egyik ismerõsöm mesélt és ami tragikusan végzõdött:  Volt két koma, akik tõszomszédok voltak. A közös kerítésen keresztül volt egy kiskapujuk, amin úgy jártak be egymáshoz, mintha hazajártak volna. Ez így ment évtizedeken keresztül. Egyszer, amikor már idõsebbek voltak, az egyik bement és elvette a másiknak a fejszéjét. Valamilyen oknál fogva nem vitte vissza. A fejsze tulajdonosa várta, hogy a koma mikor hozza vissza a fejszéjét, de az nem akart hazakerülni. Addig ette-rágta magát, hogy egyszer, amikor a szomszéd koma jött haza, odavágta neki a kapuban, hogy immár visszaadhatná azt a fejszét. Biztosan sértõ hangnemben mondhatta, mert a másik úgy megharagudott és úgy elkezdte hergelni magát, hogy egy alkalommal, amikor a komája jött hazafelé, úgy fejbeütötte a kapú elõtt, hogy az szörnyethalt. Tehát, nem szabad közösködni, nem szabad senki holmiját elvenni és mindent vissza kell adni idejében, fõleg a kölcsönkért pénzt.

(Sir 20:15) Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember!

2. Ha valami találsz, add vissza a tulajdonosának

Egy alkalommal, a feleségem talált a járda mellett, a zöld övezeten egy nagyon jó Nokia telefont. Az a telefon kb. háromszor olyan drága volt, mint amilyent mi megengedhettünk magunknak. Gondolkodtunk rajta, hogy csak egy töltõt kellene vegyünk és lenne egy szuper telefonunk. De nem hagyott a lelkiismeret. Beletettem a telefonba a telefonom kártyáját, elindítottam, kikerestem a lementett SMS-ek telefonszámait és elkezdtem azokat szerre felvíhni. A harmadik hívásnál máris célba találtam, mert annak a fiatalembernek a barátnõje vette fel, aki elveszítette a telefont. Megbeszéltük a találkát, kikérdeztem a telefonban lévõ részletekrõl, a dolog passzoltak és visszaadtam nekik a telefont. Aznap és másnap, legalább három SMS-ben köszönték meg és áldottak, hogy visszajuttattam nekik a telefont, mert bizony nagyon drága volt és a fiatalember nemrég vette. Ezért nem szabad megtartani más elveszített dolgát, mert az bánkódik utána. Átkozza azt, aki megtalálta és nem adja vissza, de viszont áldja azt, aki jót tesz vele és visszajuttatja...

Egy másik esetnél az történt, hogy egy céges férfi, amikor kiszállt az autójából, az ülés mellõl kiverte az kistáskáját a földre. Bezárta az autót az automata zárral és elment a dolgára. Valaki arra járt, megtalálta a táskát, kivette belõle a pénzt és a táskát, meg az ítratokat, szétszórta a szemetesbe és a garázsok háta mögé a földre. Valaki, aki megtalálta a személyazonosságiját, feltûzte az egyik garázsajtóra. A szegény károsult, amikor észrevette, hogy odalett a kistáskája az értékeivel, elkezdett keresgélni és a dokumentumai egy részét innen-onnan összeszedte, de sok cégpapír, akta és pénz nem került elõ. Ekkor gondoltam, hogy a bajba került károsult átkozta azt, aki így kihasználta az õ szerencsétlenségét és szétherdálta a dolgait...

(Lk 15:8) Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
 

3. Más megvásárolt tulajdonát ne vitasd el

Örököltem egy kis földet édesanyám után, de a sok rokon miatt és az õ érdektelenségük miatt, sokáig nem haladt az ûgy elõre és nem irathattam magamra földet. Közben, az egyik unokatestvér felébredt, hogy nem veszi figyelembe a szülõk eggyezségét, hanem a polgári törvénykönyv szerint újraosztassa a földeket. Addig intézték a papirokat, hogy a végén egy földdel több jutott nekem, mint ami volt korábban. Amikor intéztük a parcellákat, akkor gondoltam, hogy ha már kaptam, akkor nem mondok le róla. Ki is fizettem értük az illetékeket. Amikor hazamentem, csak nem hagyott békén a Szentlélek. Eszembe jutatta, hogy kb. tíz évvel ezelõtt az unokatestvérem, akinek most kevesebb föld jutott, azt mondta, hogy megvásárolta a szóban forgó földett a nagynénjétõl, egy kézzel írott papír alapján. Másnap reggel felhívtam és megkérdeztem tõle, hogy jól emlékszem-e a dologra. Õ azt mondta, hogy igen. Akkor kértem, hogy mutassa meg nekem azt az írást. Megmutatta és valóban az állt benne, hogy a nagynénénk eladta neki a földet “örök használatra” egy bizonyos összegért. Ekkor megkérdeztem tõle, hogy miért nem vette elõ ezt a papírt, amikor az örökség elfogadásáról volt szó. Hát azért – mondta õ - mert a másik unokatestvér nem fogaja el csak azt, amit a polgári törvénykönyv ír elõ. Én erre azt mondtam neki, hogy én nem így gondolom. Ha valaki megvásárolt valamit, bárhogyan is egyezték meg, én ahoz nem nyúlok hozzá. Ne átkozzon engem senki, az õseink se a porból vagy a túlvilágról, azért hogy megszegtem, amit megegyeztek.

Egy másik esetben, egy papirilag tisztázatlan földûgyben, egy ember elkertelt egy darabot a szomszéd földjébõl. Eleget kérlelték és bizonygatták, hogy az az õk kertjükhöz tartozik, de a másik hajthatatlan volt. Tudta, hogy õ már birtokon belül van és ha per lesz, akkor a szomszédnak nincs elég bizonyítéka, hogy visszaszerezze azt a földdarabot. A megkárosított is felfogta, hogy nincs semmi esélye, ezért feladta és lemondott a földdarabról. Telt-múlt az idõ és a megkárosított ember, aki már régóta kútat akart ásatni az udvarára, megszerezte az engedélyeket és megásatta a kútját. Amint a víz felfakadt az õ kútjában, azon nyomban elkezdett apadni a víz a szomszéd kútjában. Néhány nap alatt, teljesen kiszáradt a szomszéd kútja. Így aztán nemsokára jött szomszéd a kapujára és kérlelte, hogy hordhasson vizet az õ kútjából, mert nincs mit inni adjon az állatainak. Így szégyenült meg a csaló. Ne a polgári törvényeket nézzük, hanem az igazságot. Ha valami dolog valakié, akkor azt ne akarjuk elvenni tõle emberi törvények fondorlataival.

(Péld 22:28) Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!

4. A hivatalban ne írj hamisságot

Egyszer egy földmérõ kimért valamilyen földeket. Nem tudni, hogy mit-hogyan osztott és milyen szándékkal, de annyi bizonyos, hogy egy asszony sokat járt a nyakára, mert állítólag igazságtalanul osztotta el a földeket. A hibát akkor már nem lehetett kiigazítani vagy nem is akarták kiigazítani. Az asszony igen-igen átkozta a földmérõt. Nemsokára a földmérõre súlyos betegség és nagy kínok törtek rá. Mivel a birtokfosztást és megrövidítést nem lehet helyrehozni, azért a bûntetés sem múlik el egyhamar... Vigyázzunk nagyon, amikor hivatalos papirokat készítünk, amelyek egy életre szólnak, illetve életeket befolyásolnak, mert azoknak következményei súlyosak lehetnek és átkos módon vissszahatnak életünkre.

Egy alkalmazottnak konfliktusa volt a fõnökével. A fõnök haragtartó, rosszindulatúember ember volt és mindig orrolt arra az alkalmazottra. Teltek-múltak ez évek, és egy bizonyos ûgy kapcsán, megint ellentétbe kerûl az alkalmazott a fõnökével. Ekkor fellángolt a fõnökben a régi harag és habár a az alkalmazottnak volt igaza, mégis kemélyen megbüntette. A lehetõ legsúlyosabb anyagi szankciót rótta ki rá, amit a törvény megengedett neki. Az alkalmazott fellebezett és a fegyelmi bizottság kifogásolta a túl nagy szankciót. Csak egy minimális egyhavi bûntetéssel értett egyet a bizottság. Ennek ellenére, a fõnök fenntartotta álláspontját és a hatalmával visszaélve, keményen megbûntette azt, akire haragudott. Lassan közeledett a nyudijkorhatár a fõnöknek, de nem örvendhetett annak, mert mire az elsõ nyugdiját megkapta volna, elvitte egy nagyon súlyos betegség. Az elsõ ember aki odaérkezetta halálos ágyához és holtan láthatta, az az alkalmazott volt, akit õ annyira gyûlölt és oly keményen megbûntetett. A temetésén, amikor a mikrofonba mondták a búcsúztató beszédet, olyan hatalmas villámlás és esõ lett hirtelen, hogy egyetlen szót se hallott senki. A búcsúztató beszéd utolsó szavánál, mintha egy karmester intett volna, egyszerre csak elállt az esõ és a szertartás folytatódott tovább. Erre a természeti jelre a temetésen résztvevõk is felfigyeltek...

 

(Iz 10:1) Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.  

5. A más tévedését, vétkét ne kürtöld világgá

Egy alkalommal, az egyik kollegám, akinek minden jópofasága mellett van egy rossz szokása, átejtett a hivatalban egy papír aláírásakor. Ezt valaki más észrevette és figyelmeztetett. Nem lepõdtem meg, mert nem ez volt az elsõ ilyen esete. Visszakerült hozzám a dokumentum, kijavítottuk és kész. A pletyka által, a dolog eljutott egy másik bennfenteshez is. Az magánban rámkérdezett, hogy igaz-e a dolog. Én, mivel õt is érintette a dolog, megmondtam neki, hogy igaz. Erre aztán, valamivel késõbb, az egész osztály elõtt felvetette a problémát és nyilvános ûgyet akart csinálni a dologból. Én ekkor leállítottam õt és figyelmeztettem, hogy ez nem egy olyan horderejû probléma, ami miatt nyilvános botrányt kellene csinálni. Egyesek könyörtelenül lecsapnak a mások vétkeire és egyhamar ki akarják pellengérezni azokat. Ez nem helyes… A dolgot csak akkor kell nyilvánosságra hozni, ha az az egész közösséget érinti vagy veszélyezteti.

Egy olyan kollegával hozott össze a sors, akinek rossz természete volt és sokan pikkeltek rá. Ha bementem egy másik iródába, akkor elkezdtek kérdezgetni viccelõdve, hogy milyen vele az élet. Ilyenkor jól kiteregették a viselt dolgait és rossz természetét. Eleinte és is belekapcsolódtam ezekbe a megszólásokba és elmondtam a rossz tapasztalataimat vele kapcsolatban. Egy idõ után azt vettem észre, hogy nem jó nekem ha rosszat mondok a kollegámról, még akkor is, ha igazam van. A Szentlélek rávezetett arra, hogy kollegám rossz tulajdonságait, hibáit, ellenem elkövetett sértõ dolgait ne beszéljem ki...  

(Mt 7:1) Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?

 

6. Ne ócsárolj és gyalázz soha senkit

Egyszer a fõnököm ellenõrzött egy másik ellenõrrel az alegységeknél. A másik ellenõr, bármelyik osztályról is volt szó, mindig tudott mondani valamilyen lebecsülõ véleményt. Hogy az a tevékenység egy "sóhivatal", vagy hogy annak az osztálynak a fõnöke semmit se csinál, stb. Amikor kettesben maradtunk és értékeltük a tevékenységeket, akkor mi arra a következtetésre jutottunk, egyetértésben, hogy azért azoknak sincs könnyû dolguk, ott ahol vannak. Ekkor megjegyezte a fõnököm a másik ellenõrrõl: Ez mindekirõl lebecsülõen beszél. Ki tudja, hogy rólunk is mit mond másoknak…

Egy idõben, gyakran megírtam a véleményemet bizonyos vitatott közûgyekben az internetes fórumokon. Mivel sokat leveleztem, kulturált környezetben elsajátítottam, hogy mindig csak a tárgyról írok véleményt, soha sem a hozzászólóról. Ahogy kikerültem a nyílt, személytelen fórumokra, azt kellett tapasztalnom, hogy az elsõ vagy a második érvelésem után, rögtön került egy forumozó, aki már nem a vita tárgyához írt hozzászólást, hanem belegázolt az emberi méltóságomba és a véleményem miatt kezdett gyalázni. Ez sajnálatos, primitív dolog…

(Zsolt 39:9) Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.

(Job 16:10) Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.

 

7.  A kölcsönkérõt ne utasítsd el és a kölcsönt ne kérd vissza

Egy alkalommal, az egyik rokonom szélhámosságba keveredett és nagy összeget kellett visszafizetnie. Hozzánk fordult, hogy adjunk neki pénzt kölcsön. Én tudtam, hogy ha pénzt adok neki, annyi mintha a kútba dobnám, ezért hát imádkoztam és megkérdeztem az Urat, hogy ilyen esetben mit tegyek? Azt a választ kaptam, hogy: Az orvosoknak akarod inkább adni? Persze a pénzt nem kaptam vissza soha. Eltelt kb. hét év és a feleségem nagybeteg lett. Az orvosoknak nagyon sok pénzt kellett fizetni, de akkor sem mentem megkérni a kintlévõ adósságokat, hanem kifizettem abból, amim volt. Egy jó autó árát adtam oda akkor az orvosoknak. Néhány hónap múlva, azt álmodtam kétszer is egymás után, hogy bejön édesapám a szobámba és egy köteg pénzt tesz le mellém az ágyamra. Nem telt bele két hónap és az összeg, amit az orvosoknak adtam, majdnem hajszálpontosan visszakerült a számlámra. Nem kértünk senkitõl, de gyûjtöttek és adtak, s amit azt gondoltuk, hogy figyelembe se vesznek, jóváhagyták és megkaptuk a segélyt. A jó Isten visszafizeti nagylelküségünket, csak mernünk kell bízni az Õ gondviselésében...
 

(Sir 29:1-7) Aki másnak kölcsönad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.
 

(Mt 5:42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!

(Lk 6:30) Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

(Lk 6:34) És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.

Még sok példát lehetne írni az aranyszabályról, de azt hiszem, hogy ennyi elég a lényeg megértéséhez. Higgyünk Isten gondviselésében és szeretetében. A hit erõsít meg abban, hogy rá merjünk állni az aranyszabály útjára. 

Ima: Mennyei Atyánk, kérünk bocsásd meg, hogy nem hiszünk eléggé Neked és nem bízunk Benned, hanem görcsösen ragaszkodunk a dolgainkhoz. Ámen.

 

 

 

Az egészséges férfi-izmus

Férfi-izmus... Ilyen állat nincs es! – mondta a székely bácsi az állatkertben, amikor meglátta a zsiráfot... Hát igen, ilyen a férfi-izmus is. A férfi-izmus kifejezést a feminizmus ellentétének találtam ki, mert a hímsovinizmus (hétköznapi hímsovinizmus) kifejezést nem találom megfelelőnek...

Miért gondolkodjunk a férfi-izmus-ról? Azért mert mára - főleg a keresztény gyökerű postmodern társadalmakban - amellett, hogy egyfajta botrányos feminizmus virágzik, a férfi identitás is elűnőben van. A mai feminizmus mértéktelenül és egészségtelen módon árasztotta el az egész társadalmat, politikát és egyházat. Erre aztán rátelepedett még a gender ideólógia is, meg a mindenfajta izmus is. A túltengő és orcátlan feminizmus, meg gender ideológia, elsorvasztja a férfi szerepet és identitást, a férfiasságot, és torz családi, társadalmi, politikai és egyházi strukturákat hoz létre. Ezért lenne szükségük a férfiaknak, mármint azoknak, akik még valóban férfiak szeretnének lenni, egy egészséges férfi-izmusra...

Mit is jelent valójában férfinak lenni?

Egy férfi nézzen mindig előre

A férfi ne nézegessen se jobbra, se balra, hanem tekintsen előre, a céljai felé, a jövőbe és a mindennapi dolgai után. Ne nézegessen a nők szemébe se kiváncsian, se érdeklődően, se csábítóan, és ne nézegesse idomaikat meg bájaikat. Csupán ennyi kell egy rosszféle nőszemélyeknek, és máris azt gondolja, hogy nyeregben van, és bájai által hatalma van a férfi fölött. Egyes nők csakis ezért kenceficézik magukat, ezért vasaltatják, ondoláltatják hajukat, építtetik körmeiket és viselnek hiányos, idomra símúló ruhákat...

(Sir 9:8-9) Takaros asszonytól fordítsd el arcodat, és ne nézz szépséget, amely nem illet téged! Sokan mentek már tönkre asszony szépsége miatt, mert mint a láng, úgy gyúl ki ettől a kívánság.

(Mt 5:28) Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében.

Egy tisztességes nő azért nem túlozza el a cicomát, és azért öltözködik szerényen, hogy ne kísértse meg a férfit. Vigyáz a saját jóhírére, és Isten szeretete miatt nem kísérti a férfiakat gondolatbeli vagy cseleked általi vétkezésre, mert ők testvérei Krisztusban...

(1Tim 2:9) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában...

A férfi ne időzzön nők társaságában

Csak annyit üljön a házas férfi nők társaságában, amennyit a kötelessége megkívánja. Ezalatt csak úgy beszélgessen a nővel, mintha csak a szomszéd férfival beszélgetne. Ne udvarolgasson, ne flörtölgessen, ne bókolgasson és ne mókázzon fölöslegesen. Ez elsősorban helytelen dolog, másodsorban pedig méltatlan egy férifira nézve. Ha rosszféle a nő, azon nyomban félreérti a helyzetet, és komolyra veszi a mókát...

(Sir 42:12-14) Ne nézd senkinek szépségét, és ne időzz asszonyok között, mert a ruhából jön elő a moly, s az asszonyból a férfi rosszasága. Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél, az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.

A férfi ne hagyja, hogy a nő uralkodjon

A mai világban minden nőnek meg van adva a lehetőség, hogy azzá válljon, ami csak szeretne lenni. Személyisége, egyéni fejlődése, karrierje, csakis őrajta múlik. Feszegetik a feministák a határokat, hogy még mindig nincs elég joguk a nőknek, hogy kisebb fizetést kapnak, hogy nincs elég nő vezető, stb, de ezek gyakran csak túlzások...

A nő bármi lehet, de nem uralkodhat a férfi fölött. Illetve, nem szabadna, hogy uralkodjon. Nem uralkodhat a nő sem családi szinten, sem társadalmi szinten, sem politikai szinten, sem egyházi szinten. Ahol hagyják, hogy a nő uralkodjon, legyen az család, társadalom, politika vagy egyház, ott a dolgok alája mennek. A természettel ellenkező és egészségtelen dolog, ha a nő uralkodik a férfi fölött. Az uralkodó nő legtöbbször a családban beteg lelkű gyermekeket nevel, a társadalomban fejetlenséget eredményez, politikában zűrzavart hoz létre, az egyházban pedig érdektelenséget és kiüresedést okoz. Mindez azért van, mert azt a strukturát, amelyet egy nő dominál, a férfi fölé helyezkedve, még maguk a nők sem veszik komolyan. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy nő vezető pozícióban. Vannak rátermett nők, akik kitűnő vezetők, de a kivétel nem lehet szabály, főleg nem egy kötelező kvóta szerint...

(1Tim 2:12) Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

(1Kor 14:33-35) Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.

( 1Pét 3:1-2) Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek, hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is megnyerje őket, mikor látják istenfélő, tiszta életeteket.

A férfi ne udvariaskodjon fölöslegesen

A férfi ne udvariaskodjon, ne játsza meg a gentlement, ne hajlongjon és csókolgassa a nő kezét. Ezek a gesztusok mára már kiüresedtek, tartalmukat vesztették és nevetségesek. Egyes nők szeretik, ha udvariaskodik a férfi, kezet csókol neki, előre engedi az ajtónál (és egyébbként is mindenhol), de aztán hátbadöfik a férfit az elfajult feminzimusukkal. 

A piactereken meg az üzletekben - a nekik kijáró udvariasság okán - szó szerint félretaszigálnak a pultoktól, elkapkodnak mindent az ember elől, és ha esel is össze a fáradtságtól, ők kell helyet foglaljanak a várótermekben meg a tömegközlekedési eszközökön. Óvni kell őket, mint gyengébb nemet és anyákat, másfelől pedig függetlenítik magukat anyagilag, faképnél hagyják férjüket vagy az abortuszért kardoskodnak... 

Elég udvariasságból ha a férfi enyhe főhajtással vagy egyszerű kézfogással köszönti a nőt. De a nő kell érezze ebben a köszöntésben, hogy a férfi tiszteli és komolyan veszi őt. Ugyanakkor, mindezt úgy kell éreztetnie vele, hogy a nőben is tisztelet ébredjen a férfi iránt...

(Ef 5:25) Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat!

A férfi ne legyen se piperkőc, se macsó

A férfi legyen normális... Nem a kirívó frizura, nem a cuccos öltözet, nem az autója, nem a telefonja vagy egyébb csecsebecséi teszik a férfit férfivá. Az a férfi, aki ezekben bízik, csak annyit ér, amennyit a cuccai meg a csecsebecséi. De ugyanakkor a férfi lehet elegáns és ízlésesen öltözött. A lófarokba kötött haj, a fülbevalók, a piercingek, a tetoválások, stb. elkorcsosítják azt a hímnemű lényt, amely férfi kellene legyen, de nem az... Az izomtömegek, a konditerembe kigyúrt széles vállak nem teszik férfivá az embert, hanem inkább csak egy nagykasznis, motor nélküli autóvá, amely végül nem visz sehová...

(1Kor 11:14-15) Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik, ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.

(Jud 16:6) Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.

A férfi legyen férfi

Mitől férfi a férfi? Attól, hogy izmos? Attól hogy erős fizikailag? Attól, hogy a nők bálványa? Attól, hogy sokat dolgozik?... A férfi attól férfi, ha egészséges férfilelkű, ha tisztaszívű, ha istenfélő, ha bölcs, ha kezdeményező, ha állhatatos és megbízható...

(Péld 24:5) A bölcs férfi erős, s a tudós férfi izmos és erőteljes.

(Préd 9:14-16) Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit. És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára?

Egyesek azt hiszik, hogy férfi attól férfi, hogy elvei vannak. Valaki egyszer azt mondta, hogy az elvek olyanok, mint a vizelet: az ember addig tartja, ameddig bírja... Az igazi férfi nem elvek szerint él, hanem Isten parancsolatai szerint. Attól férfi a férfi, ha a szeretet nagy parancsa és annak folyódmányai szerint rendezi életét és dolgait...

(Jn 15:13)  Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

A férfi válasszon jól feleséget

Ha feleséget keres magának a férfi, akkor ne csak a nő arcát, termete szépségét nézze, hanem a lelkét is. És főleg azt….Persze az sem lehet az, hogy csak a "belcsint" nézi az ember, és a "külcsint" elhanyagolja, mert a szemének és a szívének is kell tetszedjen az a nő, akivel majd leéli életét. De hiábavaló az asszony szépsége, ha nem istenfélő. Nincs gonoszabb dolog a világon, mint egy istentelen nő. Ezért ajánlatos a férfinak, hogy a templomban keressen magának feleséget...

(Péld 31:30) A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!

(Sir 26:1-3) Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma.  A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.

(Sir 26:13-17) Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten. Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.

Egy jó feleséget csak istenfélelemmel és imával lehet elnyerni. A jó feleség Isten ajándéka. Jaj annak a férfinak, akinek gonosz asszony jut osztályrészül. Bármennyire is szép egy nő, ha rossz hajlamú, gonosz és ellenkezik, nem szabad elvenni, hanem azonnal el kell bocsájtani, mert ha nem, összetöri az ember szívét (pl. Gárdonyi Géza élete)...

(Sir 25:13-25, Szent István féle) Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

(Sir 25:17-36, Káldi-Neovulgata) A legfájóbb seb a szív bánata, s a legnagyobb gonoszság az asszony gonoszsága. Inkább bármilyen sebet, csak szívbeli sebet ne! Bármi gonoszságot, csak asszonynak gonoszságát ne! Bármi megpróbáltatást, csak megpróbáltatást rosszakarók részéről ne! Bármilyen bosszút, csak ellenség bosszúját ne! Nincs fej, amely gonoszabb a kígyó fejénél, és nincs harag, amely felülmúlná az asszony haragját. Kellemesebb együtt lakni oroszlánnal, sárkánnyal, mint együtt élni rosszlelkű asszonnyal. Eltorzítja a gonoszság az asszony arcát, elsötétíti ábrázatát, mintha medve lenne, úgy fest, mint a gyászzsák! Barátai körében ülve, fohászkodik a férje, és ha meghallja őt, csendesen felsóhajt. Eltörpül minden gonoszság az asszony gonoszsága mellett, hadd érje a bűnösök sorsa! Homokos lejtő az öreg ember lábának: ilyen a nyelves asszony a szelíd urának! Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt! Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat, az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével. Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony. Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét. Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan. Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre! Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt, vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.

(Péld 18:22) Aki jó feleséget talál, szerencsét talál, s az Úrtól jótéteményben részesül...

(Péld 19:13) Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.

(Péld 21:9) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.

(Péld 21:19) Jobb lakni kietlen földön, mint házsártos, mogorva asszonnyal.

Úgy tűnhet egy nőnek, hogy ez a férfi-izmus nők ellen szól, pedig valójában nem, hanem az ő érdekükben is... Egy egészséges komoly nő egy igazi férfira vágyik, nem egy rakás szerencsétlenségre. Egészséges családot csakis egy igazi férfi és egy igazi nő tud alapítani, és csak ők tudnak egészséges lelkű gyermekeket nevelni. Adja Isten, hogy legyen sok egészséges család...

Videó: Hogyan találj jó feleséget?

Ima: Uram Jézus, Szent József, férfiak példaképei, segítsetek igaz férfivá válni! Add Uram kegyelmedet, Szent József könyörögj értettünk, hogy ne legyünk üres kasznis, gyenge lelkű férfiak. Ámen.

Móre terebintje

(Ter 12:1-7) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult. Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére. Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom.” Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Az eredeti bűn elkövetésével (Ter 3.) megszakadt az ember kapcsolata Istennel, és többé már nem láthatta Őt. Ennek ellenére Isten nem hagyta magára az embert. Kinyilatkoztatta neki a protoevangéliumot (Ter 3:15), az ígéretet, hogy megszabadítja a bűnbe esett embert az ősi ellenségtől. Isten kiűzte az embert Édentől keletre, és őrző angyalokat, a kerubokat állította oda, hogy őrizzék az utat, hogy az ember ne közelíthessen többé az élet fájához (Ter 3:24). Ugyanakkor, Ábel áldozatát kegyesen fogadta (Ter 4:4), mert Isten végtelenül jóságos és szereti az embert...

Ezt a megszakadt kapcsolatot ember nem állíthatta helyre a saját erejéből. Ez csakis Isten ingyenes kegyelme által volt lehetséges. Csakis Ő léphetett az ember felé. Ezért Isten kiválasztotta Ábrahámot, hogy ő legyen a minden népre kiáradó, üdvözítő isteni művének kezdete. Terach, Ábrahám apja, már korábban felköltözött Ábrahámmal, Lóttal és egész házanépével Háránba (Ter 11:31). Terach és Ábrahám valószínüleg arám kereskedők voltak, akik folyamatosan járták a termékeny félhold városait Urból fel Háránba, majd Kánaánon keresztül le egésszen Egyiptomig. Gondolom jól ismerhették az egész vidéket...

Isten megszólította Ábrahámot a Szentlélek által Háránban, és elhívta, hogy hagyja el földjét és apja házát, hogy elmenjen arra a földre, amelyet majd mutat neki. Ábrahám hitt Istennek, és elindult arra a földre, amelyre vezette őt. És hová vezette őt az Úr? Kánaán földjére, Móre terebintjéhez, Szichem városa mellé. Miért pont erre a helyre, ehez a bizonyos terebinthez?...

Mi is a terebint? A terebint nem más, mint egyfajta ősi, mediterán térségben található tölgy, amelynek igen szívós és tartós a fája. Másik dolog, amit tisztáznom kellett, hogy a Móre (Moreh) terebintje, vagyis Móre tölgye, nem azonos a Mamre terebintjével, azaz Mamre tölgyesével. Mamre tölgyese, egy Mamre nevezetû amorita férfi tulajdona volt (Ter 14:13) és Hebron mellett helyezkedett el néhány kilóméterre. Móre tölgye viszont Szichem városa mellett volt (Sekem, Sechem), és úgy néz ki, hogy egy Móre (Moreh) nevû kananeus ember tulajdona volt (földjén volt). Hebron és Szikhem között kb. 60 km távolság van. Hebron a Holt tengertől nyugatra fekszik, míg Szichem, Hebrontól északra. Hebron és Jeruzsálem között  úgy 25-30 km távolság lehet...

Isten elvezette Ábrahámot Móre tögyéig, és ott megjelent neki. Hasonlóképpen másodszor is, az ősi tölgyesben, a Mamre tölgyesében jelenik meg az Úr Ábrahámnak (Ter 18:1). Ábrahám ekkor oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Ő nevét. Tehát Isten felveszi Ábrahámmal azt a kapcsolatot, amelyet az első emberpár elveszített az eredeti bűn által...

Nem Ábrahám volt az első, aki az eredeti bűn után elkezdte segítségül hívni az Úr nevét, mert Séth, és az ő fia Énos is már megtette ezt (Ter 4:26), de mivel a kegyelem az Úrtól van, ezért az Úr Ábrahámnak jelent meg, és Ábrahámmal kezdõdött el újra a párbeszéd Isten és ember között. Tehát, Ábrahám által kezdett el újból áramlani az áldás az égből az egész emberiségre (Ter 12:3; Mt 8:11; Mt 22:32). Ezért áldás ma is Ábrahám, és ezért kell őt ma is áldani. Áldott legyen ma is Ábrahám. "Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen." (Engesztelés az istenkáromlásokért ima vége)...

Néhány igerész, amely Isten és Ábrahám talákozásáról szól, az ősi tölgy alatt, különböző szentírás fordításokból...

(Ter 12:6-7) Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. – Akkor még kánaániak laktak azon a földön. – Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

(Ter 13:18) Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

(Ter 18:1) Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.

(Ter 18:1) Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt.

Az ősi tölgyekre nézve, legyen az akár Mamre vagy akár Móre tölgye, Josephus Flavius zsidó történetíró, aki a keresztény ókorban élt, állítólag azt jegyezte fel az akkori hagyományok szerint, hogy ezek a tölgyek olyan idősek voltak, mint maga a világ.

Hát, ennek a kreacionisták nagyon örülnének, mert ez azt jelenti, hogy a teremtés napjai az ő nézeteik szerint vannak. Én nem mernék idáig elmenni, de azt elhiszem, hogy ezek a tölgyek már akkor is ott álltak, amikor Ádám és Éva az erefeti szentség állapotában voltak. Én elhiszem, hogy ezek a tölgyek az egykori Éden kertjének fái voltak...

A bűnös visszatér a bűtett színhelyére  - mondja a népi mondás. Ki mivel vétkezett, azzal kell bűnhődnie - mondja a hit bölcsessége. Azt látom, hogy van Isten művében egyfajta törvényszerűség és logika: ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi ledobtuk... 

Isten nem hagyja magát eltéríteni eredeti tervétõl, és az akaratát mindenkép véghez viszi. Hiszem, hogy azért kellett Ábrahámnak erre a földre mennie, ehez a tölgyhöz, mert ez az a hely, ahol az ember elveszítette egykor Istennel a kapcsolatot. Ha ez így van, akkor ennek történelmi és térbeli vonatozása is van, mert Mamre tölgye ősi, szent kultuszhely volt minden helybéli nép számára, pogányoknak és zsidóknak egyaránt, olyannyira, hogy Nagy Heródes még fallal körülvetette a szent tölgyet, amely 60x80 méteres volt és 2 méter vastag. Sőt a tölgy fennmaradt egésszen Nagy Konstantin idejéig, amikor aztán a keresztény zarándokok széthordták a tölgyet erekjének darabonként... Állítólag a szent tölgy köré épült falak alapjai ma is megtaláhatóak Hebron közelében...

 

Hiszem, hogy az Éden kertjének közepe az ígéret földjén lehetett, Kánaán földjén, valahol Szichem, Hebron, de főleg Jeruzsálem közelében. Lehet, hogy sokkal tágasabb volt, lehet hogy egy része a Földközi tenger alá került. Emellett szól az is, hogy amikor Izrael népe bevonul az ígéret földjére, akkor olyan kövekből kellett oltárt építenie, amelyet vas nem érintett. Ez is az eredeti szentség idejére utalhat, amikor még az emberi kéz csinálmányai nem fertőzték meg a földet (Kiv 32:16; Jel 9:20)...

(MTörv (27:5-6) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett, formátlan s faragatlan kövekből, s mutass be rajta egészen elégő áldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.

A szent hagyomány szerint, az Úr Jézus Szent Keresztje tölgybõl készült. A Szent Keresztet Nagy Konstantin idejében megtalálták és szétosztották Konstantinápoly, Róma és Jeruzsálem között. Mára a szilánkjai az egész világban szét vannak hordva. Ha valóban a Szent Keresztet találták meg, akkor nem lepődnék meg, ha egy hiteles laborzvizsgálat által idősebbnek találnák a fa anyagát 6000 évesnél. Hiszem, hogy a gondviselés által, a Szent Kereszt fája a Mamre tögyeséből lett kivágva, mert ez volt a legközelebb Jeruzsálemhez.

Az Úr Jézus átokká lett értünk, hogy megváltson minket a törvény átkától (Ter 1:17). Átokká lett értünk, hogy nekünk életünk legyen...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ.”

Tehát az Úr Jézus, a megváltó kínhalálával és feltámadásával, a Szent Keresztet az élet fájává változtatta. Bárki is felnéz erre az élet fájára, a Szent Keresztre, életben marad (Szám 21:9; Jn 3:14; Jn 12:32)...

Móre terebintje két dologra emlékeztethet minket:

1. Isten ott veteti fel velünk a Vele elhagyott kapcsolat fonalát, ahol azt mi ledobtuk, vagyis ott és abban kell megtérnünk, amiben vétkeztünk és elszakadtunk Istentõl.

2. Isten visszaállította az élet fáját az Éden kertjébe az Úr Jézus Szent Keresztje által, de nem a régi formában, hanem egy új, egy magasabbrendűbb módon, az új Éden, az új és isteni élet szerint.

Urunk Jézus, Te a mi hűtlenségeinkre hűségeddel válaszolsz. Ha mi hűtlenek vagyunk, Te akkor is hű maradsz, mert önmagadat meg nem tagadhatod. Köszönet és hála neked Uram. Ámen.

Mindennapi teljes búcsú

A búcsú

A már megbocsájtott bûnökért járó, ideigtartó büntetésnek Isten elõtt való elengedése, amelyet az Egyház segítségével az a keresztény hívõ nyerhet el, aki megfelelõen felkészült és teljesítette a meghatározott feltételeket.

A teljes búcsú

A bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe. De a bűn "nyomai", a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszihénkben, reflexeinkben); ezért van szükségünk megtisztulásra, vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek  az ideigtartó büntetésre, a "tisztítótűzbe". A teljes búcsú az "ideigtartó" büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadit meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. A teljes búcsút így felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért vagy önmagunkért. ( Forrás a fenti linkben)

Az év bármely napján teljes búcsú nyerhetõ az alábbi négy módon:

1. Legalább félórás szentségimádással (egyénileg vagy közösségileg, a kihelyezett Oltáriszentség elõtt);

2. Legalább félórás szentírás olvasással (Isten szavának kijáró tisztelettel, nyitott szívvel és tiszta lélekkel);

3. Keresztúti ájtatossággal (az egyáz által szabályosan felállított, templomi vagy kültéri keresztút állomásai elõtt végezve, az Úr Jézus szenvedéseirõl és haláláról való buzgó elmélkedéssel);

4. Rózsafûzér imádkozással (közösségben végzett 5 tizedes rózsafûzér, egyfolytában végigimádkozva, a titkok elmondásával).

Forrás: Bûneink elengedése - A búcsúkról, Szent István Társulat, 1989.