Lelki agresszió a közösségben

Isten országának örömhíre (Mt 4:17) és az evangélium summája (1Tim 3:16) kötelez minket, és ezeknek egyenes következménye, illetve követelménye a szeretet új parancsolata. Ha Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (Jn 3:16), és Krisztus úgy szeretett minket, hogy meghalt értünk a kereszten, akkor nekünk is kötelességünk, hogy szeressük egymást, úgy, ahogyan Jézus is szeretett minket...

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

(1Ján 2:8-11) De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

(1Ján 3:14-16) Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.

( 1Ján 20:19-21, Károli) Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

De a többi apostol leveleinek is az a végső kicsengése, hogy szeressük egymást:

- Péter apostol buzdítása...

(1Pét 4:8)  Mindenekelőtt  legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

- Pál apostol szeretet himnusza...

( 1Kor 13) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel....

- Jakab apostol intelme...

(Jak 2:8) Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« , jól teszitek.

-Judás apostol jókivánsága...

(Jud 1:2) Irgalom, béke és szeretet bőségesen adassék nektek!

Szent Pál szeretet himnusza (1Kor 13), amely szorosan összefügg a Krisztus misztikus testének leírásával (1Kor 12), világosan kifejti, hogy a karizmák (a lelki adományok) csak ideigvaló eszközök, amelyek arra szolgálnak, hogy egybe szerkesztessenek a tagok Krisztus testében. Amikor pedig elérkeznek a végső dolgok, akkor a karizmák elenyésznek, a töredékes lelki tapasztalások megszűnnek, és ott már nem lesz semmilyen kérdés ( Jn 16:23), mert annyira teljesek leszünk Isten ismeretével, mint ahogyan betöltik a vizek a tengert (Iz 11:9). Minden elmúlik, és csakis a szeretet marad meg. Ott, a Vőlegénynél, majd csak a szeretet fog számítani. A múlandó karizmákkal lehet ugyan érdemeket szerezni, de csakis akkor, ha azok szeretettel párosulnak...

Keresztények vagyunk, és mégis, nap mint nap megtapasztaljuk a szeretetlenséget. Sőt, megtapasztaljuk a kemény agressziót is. De mivel művelt, törvénytisztelő, evilági polgárok vagyunk, ezért a fizikai agresszió nem fordulhat elő... Ezért aztán, annál inkább jelen van életünkben a lelki agresszió, amelyre nemigen lehet világi törvényeket hozni. A lelki agressziót nem csak szóval lehet elkövetni, hanem tettel is, meg tudatos mulasztással is…

A lelki agressziót megtapasztaljuk minden közösségben: a családban, a munkahelyen vagy a krisztusi közösségben. Mivel a krisztusi közösség a hitről, az evangéliumról, Jézus Krisztusról és a szent szeretetről kellene szóljon, ezért talán itt a legsúlyosabb a lelki agresszió. A családban elszenvedett lelki agresszió is nagyon súlyos, a munkahelyen is komolyan le lehet sérülni, de mégis, a legveszélyesebbnek a krisztusi közösségben elszenvedett lelki agressziót gondolom, mert pont ott történik súlyos lelki agresszió, ahol a sérült, a lelkileg beteg ember, isteni vigasztalást és lelki gyógyulást remél...

A lelki agresszió formái egyes formái:

A titkolózás

A titkolózás arról szól, hogy az a testvér, akivel együtt dolgozunk Isten országáért, akirõl azt gondoljuk, hogy egy szív és egy lélek vagyunk (ApCsel 1:14), eltitkol előlünk olyan fontos információkat, amelyek ránk is tartoznak, és amelyek komolyan érintenek bennünket, azzal a céllal, hogy ő valamilyen helyzeti előnybe kerüljön. A titkolózást mindig a versengés, az irigység és a gátlástalan érvényesülési vágy motiválja. Megtart magának információkat, hogy lépéselőnybe kerüljön, érvényesüljön, és hogy a másik kimaradjon abból a bizonyos dologból, amelyet ő szeretne uralni vagy megszerezni. Ez a magatartás súlyosan rombolja a testvéri bizalmat, és komoly sebet ejt a becsapott tesvér szívén...

Az ellenkezés

Az ellenkezés az a magatartás, amely által, a közösségi megbeszéléseken, bármilyen javaslata, felvetése is legyen az egyik testvérnek, a másik mindig ellene van. Ugyanakkor, bárki más, bármilyen kevésbé jobb javaslattal is hozakodik elő, azt azonnal felkapja, támogatja, csakhogy ne annak a testvérnek javaslata valósuljon meg, akit ő ki nem állhat. Az ellenkezést a versengés, az irigység és a harag motiválja. A másik testvér képességei és lelki potenciálja, veszélyt jelentenek az ellenkező magatartású testvér beképzelt lelki karrierjére nézve. Ezért aztán mindent elkövet, hogy a másikot szabotálja munkájában...

A leértékelés

A leértékelés az a fajta lelki agresszió, amelyben a bántalmazó testvér folyton lebecsüli azt, amit az áldozat gondol vagy tesz. Gyakran megtörténik, hogy a bántalmazó viccnek, tréfának álcázza a leértékelõ magatartását, miközben kikezdi a másik testvér kinézetelét, képességeit, értékeit, inteligenciáját. Ezt a magatartást is a kevélység motiválja, a versengés és a gátlástalan érvényesülési vágy. El kell bizonytalanítani, le kell uralni a másikat, és le kell rombolni értékeit a közösség elõtt, hogy ne lehessen vetélytárs...

Az ítélkezés és a kritizálás

Ezeket nehéz helyesen megítélni, mert létezik jogos, belső ítélkezés is (1Kor 6:3), meg építő kritika is. Ha valaki alázatos, az elfogadja ezeket, aláveti magát az ítéletnek, kritikának, és korrigálja magatartását. Itt azonban arról van szó, hogy ha valaki ellenszenves, akkor annak a legkisebb hibája is egybõl nagy vétek lesz, és kemény kritikát vált ki, de a másik testvér bármilyen súlyos hibája fölött szemet húnynak és elfedezik. Akit nem kedvel a bántalmazó, annak minden lépésére tud mondani valamilyen negativ véleményt. Ennek a magatartásnak forrása a harag és az ellenszenv...

A lekicsinyelés

Ez a magatartás gyakran társul kegyes, lekicsinlő megszólitásokkal, mint pld.: testvérkém, fiacskám, barátocskám, stb. Ezek a lekicsinylő gesztusok azt sugallják, hogy a másik testvér gondolatai, érzelmei, vágyai, tettei lényegtelenek, és egyáltalán nem fontosak. A lekicsinylő derüs arccal és fölényes mosollyal mellőzi a lekicsinyelt testvért próbálkozását. Ennek a magatartásnak gyökere a gőg, amely arra készteti a bántalmazót, hogy a másikot megalázza...

A megfélemlítés

Ez az a magatartás, amikor a bántalmazó úgy próbálja rávenni a tagokat az engedelmességre, hogy kilátásba helyez számukra valamilyen következményt, mint pl.: ha nem engedelmeskednek, akkor ki lesznek zárva, vagy le fognak maradni valami fontosról, elesnek anyagi forrásoktól, és esetleg elveszítik Isten kegyelmét, stb.  Ez a magatartás is gátlástalan hatalomvágyból, mások fölötti uralkodás vágyából fakad, amely aztán ilyen manipulációkat eredményez...

A parancsolgatás

Ez a magatartás az, amikor már a kegyes kérlek testvérem-ből, menj ide-menj oda parancsolgatás lesz. A sérült, szűkkeblű emberbõl, elõbb-utóbb előbújik a hatalmaskodó, kivagyokén magatartás. Az ilyen ember nem akar teret engedni a másik szabad vélemény nyilvánításának, hanem kényszeríteni akarja, hogy gondolkodás nélkül rendelje alá magát az ő akaratának. Itt súlyos jelemzavarról van szó, és az ilyen ember semmiképpen sem alkalmas vezetõnek...

A tagadás

Ez a magatartás a lelki bántalmazás egyik igen súlyos formája. Ez akkor merül fel, amikor az áldozat meg akar testvéri módon beszélni a másik testvérrel egy problémát, a kiengesztelődés és egyetértés céljából, de a másik úgy tesz, mintha a probléma nem is létezne, és úgy tesz, mintha nem értené miről beszél a társa. Ezzel azt üzeni kódolva, hogy nincs joga a másiknak problémákat felvetni, és nem bízhat a saját érzéseiben, megítélésében...

A semmibevevés

Ez a magatartás egy nagyon fájdalmas bántalmazási módszer. Akkor beszélünk semmibevevésrõl, amikor egy véleménykülönbség után, bejön a közösségbe a fekete bárány testvér, mosolyogva köszön, megszólít valakit, kérdez tõle valamit, és az úgy tesz, mintha semmit sem hallott/értett volna. Esetleg válaszol valami közömbös dolgot, de nem reagál ténylegesen, és nem jelez vissza, hogy felfogta azt, amit a másik mondott neki. Ennek a cselnek különösen romboló hatása van, főleg a lélekben gyengéknél...

Még sok más hasonló módszer van, amelyek esetleg még súlyosabbak is lehetnek, fõleg akkor, amikor többen is, klánszerűen összefognak, hogy lelki agresszió alá vegyék a vélt ellenfelet, aku az áldozat...

Mit tegyünk ilyenkor? 

Először is fel kell ismerjük, hogy lelki agressziónak vagyunk kitéve...

Ennek a lelki jelei a következők lehetnek:

- Egy bizonyos személy jelenlétében, vagy a közösségben, folyamatosan nem érezzük jól magunkat;

- Egy bizonyos személy jelenlétében, vagy a közösségben, mindig attól kell rettegjünk, hogy a legjobb szándékunk mellett is valamit nem jól mondunk;

- Amikor egy-egy beszélgetés, találkozás után, mindig azt érezzük, hogy a dolgok rosszul végződnek;

- Amikor egy-egy beszélgetés, találkozás után, azt érzi az ember, hogy minden lelki ereje elhagyja, lehangolt lesz, feszült és ideges.

 Vannak bizonyos pszihológiai tanácsok a lelki agresszió ellen, mint pl.:

- Tükrözni a bántalmazó érzéseit: Úgy látom dühös lettél…

- Kifejezni saját érzéseinket: Rosszul esik nekem, amikor így beszélsz…

- Következményeket helyezni kilátásba: Ha továbbra is ilyen megalázóan viselkedsz, akkor át fogom gondolni a kapcsolatunkat…

Ha észrevettük, hogy lelki agresszió áldozatai vagyunk egy krisztusi közösségben, akkor tehetünk néhány dolgot magunkért:

- Tudatosítsuk istengyermeki méltóságunkat és lelki szabadságunkat Krisztusban;

- Jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk mazokisták, hogy folyton kínoztassuk magunkat lelkileg, sem lábtörlõk nem vagyunk, hogy valaki folyton belénk törölje a lábát;

- Higgyük el, hogy nem egy bizonyos embertől, nem egy betegesre elferdült krisztusi közösségtől függ a lelki életünk, üdvösségünk, hanem Krisztus Egyházától, és keressünk olyan közösséget, ahol valódi krisztusi szeretet van, vagy legalábbis nincs lelki agresszió;

- Elméletileg lehet próbálkozni intelemmel is, de akik egy krisztusi közösségben lelki agresszióra adták fejüket, azoknál kevés az esély, hogy bármit is elérjünk jó szóval;

- Akik Krisztus nevében lelki agressziót követnek el, lelkeket sebeznek meg, bolygatnak fel, kicsinyeket bizonytalanítanak el és zavarnak össze, azok nagy bűnben élnek, és az ilyeneket kerülni kell. Imádkozzunk az ilyen emberekért...

Számtalan lelkiségi közösség: alapítvány, szekta, neoprotestáns vagy akár történelmi egyház közösség van, amelyekben súlyos lelki agressziót követnek el. Ismerjük fel a lelki agressziót idejében, hogy ne kerüljünk kiszolgáltatott, függő helyzetbe, és fõként, ne feledjük el soha a fő parancsolatot, hogy: Szeressétek egymást.

Néhány hasznos olvasmány ebben a témában, amely elérhető az interneten:
- Fesz van - Bartus Laszlo könyve;
- A szekták lelki rabsága...
- Az agymosás...

Ima: Uram Jézus, irgalmazz nekünk, és azokon is, akik lelki sérültségük vagy kevélységük miatt, lelki agresszióra vetemednek. Kérünk szabadíts meg minket mindenféle beteges lelki függõségtõl és kiszolgáltatottságtól. Ámen.

Forrásként használtam fel a következõ cikket: Szóbeli bántalmazás - Számos variáiója van, sokan fel sem ismerik