Testvérek vagyunk?

Amikor elkezdtem lelkiségi közösségbe járni, akkor szólított engem először valaki testvérnek. Hát, bizony furcsa érzés volt... Értelmemmel elfogadtam, hogy miről van szó, de a szívemben nem igazán éreztem így. Az értelmem és a szívem közt egy nagy űr tátongott. Még az édes testvérem se szólított soha testvérnek, most meg jön egy vadidegen ember, és azt mondja nekem, hogy: testvér. Hová tegyem ezt?...

Testvérek vagyunk? Milyen alapon? Vizsgájuk meg hát, hányféle testvériség létezhet... 

A következő testvériség formákat különböztetem meg:

1. Testvérek Ádámban;

2. Testvérek Izraelben;

3. Testvérek lélekben;

4. Testvérek a családban;

5. Testvérek Krisztusban.

1. Testvérek Ádámban

Isten megteremtette az első embert, és melléje teremtette feleségét, Évát. Éva lett minden élő anyja...

(Ter 2:20-23) Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!«

(Ter 3:20) És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.

Hinnünk kell abban, hogy minden ember Ádámtól és Évától származik, fajtól és bőrszíntől függetlenül. Szigorúan el kell utasítanunk azt a (evolúcionistáknak megfelelni akaró) teológiai spekulációt, mely szerint Ádám és Éva nem is voltak valós személyek, hanem az evolúciós folyamatban megjelent kezdeti ősember csoportot szimbolizálnák. Ezek a teológiai ámokfutások hitetlenségből és lelki vakságból fakadnak, mintha Istennek nem lett volna hatalma az első embert megteremteni, megóvni, szaporítani és különböző fajtájúakká formálni. Láthatjuk az írásokban, hogy Ézsáunak olyan volt a karja, mint a kecske bundája (Ter 26:16). Jákóbnak meg hol fehér, hol fekete, hol tarka bárányai születtek, ahogyan Isten éppen akarta (Ter 30:35-39). Tehát, Istennek minden lehetséges...

Ádám és Éva valóságos emberek voltak az eredeti szentség állapotban, ami azt jelenti, hogy szent közösségben éltek Istennel, és így sérthetetlenek meg halhatatlanok voltak...

(Ter 2:16-17) Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!«

(Zsolt 91:11-12) Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

Ha Ádám és Éva nem lettek volna valóságos emberek, akkor hogyan jöhetett volna be a bűn a világba egy ember által (Róm 5:12)? Hogyha hajlunk az evolucionisták elmélete felé, akkor hogyan lehetne az Úr Jézus az új Ádám (1Kor 15:45), aki beteljesítette a törvényt, és a Szűzanya az új Éva, aki igent mondott Isten akaratára (Lk 1:38)?...

(Róm 5:12-14) Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek.

(1Kor 15:45-47) Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett«, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való.

Tehát minden ember Ádám ágyékából származik, és Éva minden élő anyja. Az egész emberiség az első emberpárra vezethető vissza testileg (KEK 360). Ezért, test szerint, minden ember egyfajta testvér Ádámban. Mindaz aki tagadja, hogy mindnyájan Ádámtól származunk, tagadja az áteredő bűnt is. Aki pedig tagadja az áteredő bűnt, az hazzuggá teszi Istent, és tagadja a megváltás szükségességét is (1Ján 1:10)...

2. Testvérek Izraelben

Isten az Ő üdvözítõ tervét Ábrahámmal kezdte el. Kihívta Ábrahámot Háránból (Ter 11:31), hogy elvezesse arra a földre, amelyet neki adott, és megígérte neki, hogy nagy néppé teszi. Ettől kezdve Isten Ábrahám, Izsák és Jákób Istene (Kiv 3:16). Mivel Jákób küzdött Istennel és erősnek bizonyult, ezért az Izrael nevet kapta (Ter 32:28). Ezért lett Isten, az Izrael Istene (Zsolt 59:6)...

(Ter 12:1-3) Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: »Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.«

(Lev 3:15) Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre!

Isten, József idejében, csak egy törzset vezetett Egyiptomba, de Mózes által, már egy népet vezetett be az ígéret földjére. Jákób családja, pár évszázad alatt, Izrael népévé nőtte ki magát. A Mózes által közvetített törvények által, az ígéret földjére való bevonulás után, Józsué és a bírák idejében, egyre inkább kialakult Izrael népében egyféle Isten-népe tudat, amely felülírta a véri testvérség tudatát. Az idők folyamán, az idegenek befogadása által is, az Izreelben való testvérség nemcsak az Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra visszavezethető származást jelentette, hanem egyfajta  hivatástudatot, Isten-népe tudatot is, amely által Izrael népe a pogányok világossága lett. Dávid ősei között, aki Izrael nagy királya volt, és akinek trónja az Örök Király trónjának előképe, egy moábita asszony is van (Rút)...

Az Izrael testvérség és a kiválasztottság tudata megvan a zsidók között ma is az egész világon, és a cionisták által az Izrael államban is. Ez megnyilvánul társadalmi, vallási vagy gazdasági téren is, és soha nem volt elhanyagolható tényező a történelem folyamán. Tehát az Izraelben való testvérség felette áll az Ádámban való testvériségnek, mert az tartalmaz egyfajta lelki dimenziót is...

(Zsolt 133) Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!  Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

3. Testvérek lélekben

Mindenkinek csak ajánlani tudom a The snow walker (2003) amerikai művészfilmet ( magyarul Egymásra utalva ). Ebben a filmben egy kalandor, pilóta fiatalemberről van szó, aki a megvetett innuitok által eljut a “nem testvér” lelki állapotból, a “testvér” lelki állapotig. Ez egy mély, emberi, lelki történet… 

A fiatalember egy bárban múlat és biliárdozik. Egy szerencsétlen, alkoholista innuit tántorog hozzá, hogy vegye meg tőle a bőrdísz készítményét. Véletlenül nekitántorodik és azt mondja neki: Testvér… Ő ellöki magától a részeg innuitot, miközben a csizmájával a bőrkészítményt tapossa és útálattal feleli: Nem vagyok a testvéred!... Másnap egy szállítmányt kell vigyen a repülőgépével, és megkéri a főnökét, hogy kanyarodhasson egyet a géppel, hogy az innuitokkal üzleteljen. El is megy az innuitokhoz az árújával, megszerzi az értékes aggancsokat, de az innuitok kérlelni kezdik, hogy vigye el a városba a lányukat, aki tüdőbeteg. Nem akarja elvinni, de addig kérlelik, kínálják aggancsokkal, amig fel nem veszi a lányt a gépre. Amint repülnek hazafelé, egyszerre csak elromlik a gép és lezuhannak a nagy mocsaras vidékre, ahol a túlélési lehetőség egy fehér embernek nulla. Ekkor az innuit lány lassan megtanítja a fiút a túlélésre. Mire beáll a tél, a fiúból kész eszkimó lesz… Közben, egy mély, baráti szeretet alakul ki közöttük. A beteg lány tanuságot tesz neki a maga pogány hitéről, és elmagyarázza az ő egyszerű módján, a természet elemeivel, Istent, a halált és a menyországot. Amikor beáll a tél és hóvihar támad, akkor a fiú, a leheletével melegíti a lány arcát. Ekkor, a legyengült innuit lány azt súgja a fülébe: Testvér…

Ez a testvériség már nem csak egy Ádámban való testvérség, hanem egy lélektől-lélekig ható, szoros lelki testvérség... Ez az emberi szeretet egyik legnemesebb, legcsodálatosabb formája. A szentírásban ezt Saul fiánál, Jonatánnál találjuk meg, aki úgy szerette Dávidot, mint a saját lelkét...

(1Sám 18:1-3) Amikor befejezte Saullal való beszédét, történt, hogy Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét. Saul azon a napon egészen maga mellé vette és nem engedte többé visszatérni apja házába, Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette, mint a saját lelkét.

Ide tartoznak a törtélem folyamán kötött mindenféle vérszerződések, amelyeket pogány népek, törzsek vezetői kötöttek baráti lelkületből, vagy politikai okoból. Megvágták kezüket és azokat összefogván összevegyítették vérüket. Ez volt a jele annak, hogy egyfajta testvéri kapcsolatot vállanak örökre...

 

4. Testvérek a családban

A vérrokonságot nem szabad se túlbecsülni, se alábecsülni az evangélium fényében. Szeretnünk kell családunkat, testvérünket, de nem jobban, mint Krisztust. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az Úr Jézus üdvözítő művében, közel állnak hozzá a vér szerinti rokonok. Keresztelő János és Jakab apostol, az Úr Jézus közeli rokonai, unokatestvétrei voltak. De ott van Péter és András, Jakab és János, Zebedeus fiai, akik testvérek voltak... A családi kötelékek, egy magasabbrendű formában, megmaradnak az eljövendő életben is. Mária, Isten anyja, Jézus édesanyja marad mindörökre. Ugyanakkor, még a lelki testvérség is felette állhat a családi testvérségnek. Jobb a közeli jó szomszéd, mint a távoli testvér (Péld 27:10) - mondja az írás. Az Úr Jézus pedig, az Őbenne való testvérséget teszi előbbre, amikor szólnak neki, hogy anyja és testvérei akarnak beszélni vele (Mk 3:32-35)...

(Mt 10:37) Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

(Lk 1:36-37) Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen.

(Gal 1:19) Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.   

(Mk 3:32-35)  A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: „Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.” Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”                                                      

5. Testvérek Krisztusban

Az Úr Jézus Krisztus megváltó műve által, vissza lettünk kapcsolva a Szentháromság egy Isten életébe, a Fiú által. A Megváltó kiengesztelte Istent, és így Krisztusban, Isten fogadott fiai lettünk (Ef 1:5). Ha pedig Isten fiai lettünk, akkor Krisztusban testvérek is. Érdekes, hogy az istengyermekségünket leginkább János apostol fejti ki. Szent Pál is megemlíti, de valójában, mélységeiben, csak János apostol magyarázza el. János apostol feltárja az istengyermekség titkát...

a). Először is, hogy Isten gyermekei lehessünk, újjá kell szülessünk lélekben, a keresztségben, víz és Szentlélek által...

(Jn 3:3-8) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

b). Másodszor, hogy Isten gyermekei lehessünk, be kell fogadjuk az örök Igét, aki Isten Fia, Jézus Krisztus, a világ világossága...

(Jn 1:9-13) (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

c). Harmadszor, Isten gyermekei megkapják Isten kenetét, a Szentlelket, Aki átjárja, élteti, megvilágosítja és egyesíti a krisztuskövető emberek lelkét...

(1Ján 2:20-27)  És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.  Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.  Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.  Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.  És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.  Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.  És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.

d). Negyedszer, az Isten gyermekeit arról ismerni meg, hogy megtisztitják magukat a bűntől és igazságban élnek...

(1Ján 3:1-10) Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!  A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt.  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.  És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz: A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát.

e). Ötödször, az Isten gyermekei megtartják a parancsolatokat és szeretik egymást...

(1Ján 5:1-5) Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!

f). Hatodszor, az Isten gyermekeit a Szentlélek vezérli és bizodalmuk van az Atyához...

(Róm 8:14-17) Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.  Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

g). Hetedszer, Isten gyermekei nem test szerint és nem érdem szerint, hanem ígéret szerint tartoznak Istenhez, a kegyelem által...

(Róm 9:8-13) De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: „Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.”  De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól.  Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek”, úgy ahogyan meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Tehát, mindazok, akik Isten gyermekei, testvérek Krisztusban. Ez a testvériség legmagasabb formája, örök testvériség, mely nem szűnik meg soha. E testvériségnek alapja, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Ő Isten egyszülött Fia, Aki testben jött el a világba, hogy nekünk örök életünk legyen.

Az a krisztuskövető, aki egy vallásos cselekményben, mely Isten nevében történik, testvérnek nevezi a muszlimot vagy a hindút vagy más pogány felebarátját, félrevezeti azt és egyben meg is tagadja Krisztust. A testvérnek nevezett muszlim, hindú vagy másfajta pogány, joggal gondolhatja, hogy az ő hite helyes, elégséges az üdvösséghez és neki nem kell hinnie Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában. 

Ha a szenvedésben vagy a harctéren mondja, hogy testvér, akkor Ádámban vagy lélekben testvér, de ha hit szerint mondja, hogy testvér, akkor az már szinkretizmus. Az igazság az, hogy ha valaki, egy vallásos cselekményben, találkozott Krisztus szeretetével és az Igazsággal, akkor többé már nem mentes az igazság befodadásának felelősségétől.

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.   

Ima: Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy egyszülött Fiadat adtad nekünk, hogy mi a gyermekeid lehessünk és életünk legyen. Ámen.