Isten végtelen szeretete a Megtestesülés misztériumában jelent meg először, és a Megváltásban teljesedett be (Jn 19:30). Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). És az Ige testté lőn, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14). Az örök Ige elvállalta ott fent a mennyben, hogy teljesíti az Atya akaratát (Zsid 10:5-7), és a Szentlélek által alkotott emberi testben jelent meg e sötét világban, víz és vér által (1Ján 5:6), hogy szívünk világossága legyen (Jn 8:12)...
Az Atya akaratából, a Fiú engedelmessége által, a Szentlélek megalkotta Mária méhében Jézus szentséges Szívét. A Szentlélek ereje borította be árnyékával Szűz Máriát, és elárasztotta erejével szeplőtelen testének és lelkének csodálatos édenkertjét, hogy megalkossa méhében az istenembert, Aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Az Úr Jézus Szent Szívében egyesült az isteni természet az emberi természettel, hogy emberi természete hordozója legyen isteni természetének, hogy a második isteni személy, kiüresítve önmagát, szolgai alakot öltsön (Fil 2:7), és mindenben olyan legyen mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...
(Lk 1:35) Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.
Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, egy személyben két természetet és két akaratot birtokol. Amint az emberi természete hordozója volt isteni természetének, úgy "símult" bele emberi akarata az Ő isteni akaratába. Mint második isteni személy, mindkét akaratában, egységben és tökéletességben vetette alá magát a mennyei Atya akaratának, és annak teljesítése volt az Ő eledele (Jn 4:34). A mennyei Atya akarata szerint teljesen alávetette magát szüleinek, Józsefnek és Máriának, és amint növekedett testben, úgy növekedett bölcsességben is az Ő Szent Szívében, emberi természete szerint...
(Lk 2:46-47;51) Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.
Az Úr Jézus Szíve az élő vizek kiapadhatatlan forrása, az Ő nagy szeretetének és irgalmának tárháza. Ez a forrás az Ő Szent Szívéből fakad, ahol egyesül isteni természete a magára vett emberi természetével, mert megadta Neki a mennyei Atya, hogy élete legyen önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). Ezért az Úr Jézus Szent Szívéből fakadó beszéd lélek és élet (Jn 6:63). A Lélek, az Atya és a Fiú Lelke, az az élő víz, amely betölti a Benne hívők szívét, hogy őket is örök életre buzogó forrásá tegye. Mindaz, aki éhezi és szomjazza az igazságot (Mt 5:6), Jézushoz megy (Jn 6:44), hogy elteljen az Ő Szent Szívéből fakadó kegyelemmel, és a Szentlélek által, tanuságtevő, örök életre szökkelő vízforrásá váljon...
(Jn 7:37-38) Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”
(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Az ember, az ősbűn elkövetése óta, nélkülözte Isten dicsőségét (Róm 3:23), és szívének kiszáradt kútjából csak a föld porát merítette az élő víz helyett. Józsefet, Jákób szeretett fiát, aki az Úr Jézus előképe volt, egy kiszáradt kútba vetették, hogy majd onnan egy dicsőséges jövőre húzzák föl (Ter 37:28). Ez a kiszáradt kút az ősbűnben kiszáradt emberi szívet jelképezi, amelyből, a hit és megtérés által, élő víz szökkel fel majd Jézus Krisztusban. Egyszer egy lelkiségben valaki tanuságot tett, hogy megtérése után a szíve olyan lett, mint egy kút. Egy tapasztaltabb testvér figyelmeztette: Igen testvér, de vigyázz, mert ez a kút ki is tud száradni... Igen, van lelki szárazság, amely a bűnbe való visszaesés következménye, és van lelki szárazság, amely a hűség próbatétele...
(Ter 37:24;28) Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz... Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért.
Az Úr már az ószövetségben megígérte választott népnek, hogy elhozza szabadulását az igazság által (Jn 8:32), és szabadon bocsájtja fogjait (Lk 4:18) a bűnös emberi szív kiszáradt kútjából (Zak 9:11). Mindez a szabadulás az Úr Jézus Szent Szíve által érkezett el hozzánk, Aki maga az Igazság (Jn 14:6), és minden igazság kútfője...
(Zak 9:11) A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból.
A Gecsemáne-kertben, amikor eljött e világ fejedelme (Jn 14:30), hogy megbírkózzon az Úr Jézussal, akkor a véres veríték cseppjeinek hullása (Lk 22:44) nemcsak az Úr Jézus halálfélelméről, nemcsak a világ bűneinek súlyáról, nemcsak a Megváltás meghiúsításáról szólt, hanem arról is, hogy a Sátán megpróbálta elszakítani az Úr Jézus emberi akaratát isteni akaratától, és mindkettőt a mennyei Atya akaratától. Mivel Jézus személye, mint valóságos Isten, az Ő valóságos emberi természetével valósult meg, mely hordozója isteni természetének, ezért a két akarat szétszakítása, és emberi akaratának elszakítása a mennyei Atya akaratától, nemcsak a Megváltást célozta meg, hanem magát Jézus személyét is. Ennek a küzdelemnek lehetett az előképe Jákób éjszakai küzdelme az Úrral (Ter 32:25;29)...
(Lk 22:42) Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Amint Szent Fausztina nővér is megkapta az Úrtól, és megfestette az Isteni Irgalmasság ikonján, a Szent Szívből kiáradó sugarak, az Úr oldalából kifolyó vizet és vért szimbolizálják, melyek az irgalom és a megváltás kegyelmének sugarai. A fehér sugár a bűnbánat és az irgalom vizét jelképezi, amint Szent János keresztsége is vízzel történt a bűnbánatra. A vörös sugár a megváltást és a megszentelődést jelképezi, melyet elnyer mindaz, aki hisz Isten egyszülött Fiában, és megmossa ruháját a Bárány vérében (Jel 7:14). Mivel az Úr Jézus szent teste az Ősszentség, minden szentség forrása, ezért oldalának és Szent Szívének megnyítása a katona lándzsája által, valóságosan kiontotta a világba, a kifolyó víz és vér által, a Benne lévő isteni természetet, Isten irgalmának és kegyelmének csermelyét. Ha a Pünkösd volt az Egyház születése, akkor az Úr Jézus Szent Szívének megnyítása volt az Egyház kegyelmi fogantatása...
(Jn 19:33-34) Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Manapság a muszlimok ellepték az egykori Keresztény országot, Európát. Mindenhol vitatják szent hitünket, és azt kérik számon rajtunk nagy dühvel, hogy hány Istenünk van. Ha Jézus Isten, akkor hány Istenünk van nekünk? A hitüket nem élő, Krisztust alig ismerő, elvilágiasodott nyugateurópai keresztények bizonytalanul válaszolnak, és a muszlimok diadalmasan dicsőítik az ő Allahjukat. Ez azért van, mert az emberek nem ismerik az Úr Jézus Szent Szívét. Vigyázat, nem tekinthetünk a Szent Szívre az Úr Jézus egész lényétől elvonatkoztatva, mint egy szimbólumra, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy belőle árad minden irgalom és kegyelem a világba, ami leginkább a legméltóságosabb Oltáriszentségben van jelen, ami hitünk csúcsa és forrása. Aki hisz az Úr Jézusban és szomjazik rá, annak Ő inni ad az élet forrásának vizéből...
(Jel 21:6) A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.
Ima: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te Szent Szíved szerint! Ámen.
.jpg)
