Óriások éltek – második rész

Érdemesnek tartom, hogy visszatérjek az Óriások éltek témához, mert sokan rossz irányban kutatnak ezen a téren, vagy kételkednek abban, hogy egyáltalán léteztek óriások. Mivelhogy az egész világ egy kollektív emlékezetvesztésben van, részben a hitetlenség miatt, részben pedig a sátáni megtévesztés által, ezért jónak látom ha visszanyúlunk az írások régebbi fordításaihoz.

Mivel a latin fordítás több, mint ezer éves, és a héber írások több, mint háromezer évesek, ezért a régmúlt idők nyomait inkább bennük kellene keresnünk. És ezt azzal kezdtem, hogy rákerestem a "óriások" szóra latinul. Majd összevetettem ezeket az igerészeket a héber írásokkal. Mivel persze, hogy héberül nem értek, ezért annak az angol fordítását vettem figyelembe...

A felvetődő kérdések

a). Léteztek-e óriások?

b). Kik voltak és honnan származtak az óriások?
c). Emberek voltak-e az óriások?
d). Mikor éltek az óriások?
e). Hogyan nevezték régen az óriásokat?
f)  Testi méretük szetint, vagy lelkileg voltak nagyok az óriások?
g). Miket műveltek az óriások?
h). Mi történt végül az óriásokkal?
i). Üdvözülnek-e az óriások?
h). Mi a tanulság számunkra mindenből?

Tanulmányozzuk hát végig az alábbi szentírási részeket:

1. Ter 6:4

(Gen 6:4) Gigantes autem erant super terram in diebus illis: postquam enim ingressi sunt filii Dei ad filias hominum, illaeque genuerunt, isti sunt potentes a saeculo viri famosi.

(Gen 6:4) The Nephilim were in the earth in those days, and also after that, when the sons of God came in unto the daughters of men, and they bore children to them; the same were the mighty men that were of old, the men of renown.

(Ter 6:4) Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.

2. MTörv 2:10-11

(Deu 2:10-11) Emim primi fuerunt habitatores ejus, populus magnus, et validus, et tam excelsus ut de Enacim stirpe, Quasi gigantes crederentur, et essent similes filiorum Enacim. Denique Moabitae appellant eos Emim.

(Deu 2:10-11) The Emim dwelt therein aforetime, a people great, and many, and tall, as the Anakim; these also are accounted Rephaim, as the Anakim; but the Moabites call them Emim.

(MTörv 2:10-11) Ennek az emiták voltak az első lakói, egy nagy, erős és olyan szálas nép, mint az enakiták nemzetsége; az óriások közé számították őket, éppen úgy, mint az enakiták fiait, de a moabiták emitáknak nevezik őket.

 

3. MTörv 2:20-21

 

(Deu 2:20-21) Terra gigantum reputata est: et in ipsa olim habitaverunt gigantes, quos Ammonitae vocant Zomzommim, populus magnus, et multus, et procerae longitudinis, sicut Enacim, quos delevit Dominus a facie eorum: et fecit illos habitare pro eis,

(Deu 2:20-21) That also is accounted a land of Rephaim: Rephaim dwelt therein aforetime; but the Ammonites call them Zamzummim, a people great, and many, and tall, as the Anakim; but the LORD destroyed them before them; and they succeeded them, and dwelt in their stead;

(Mtörv 2:20-21) Ezt az óriások földjéhez számították, s rajta egykor az óriások laktak, de ezeket az ammoniták szamszummitáknak nevezik; nagy, sok és szálas termetű nép volt, olyan, mint az enakiták.

4. Jud 16:8

(Jud 16:6) Non enim cecidit potens eorum a juvenibus, nec filii Titan percusserunt eum, nec excelsi gigantes opposuerunt se illi: sed Judith filia Merari in specie faciei suae dissolvit eum.

(Jud 16:6)  Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.

 

5. Job 26:5

(Job 26:5) Ecce gigantes gemunt sub aquis, et qui habitant cum eis.

(Job 26:5) The shades tremble beneath the waters and the inhabitants thereof.

(Job 26:5)  Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;

 

6. Péld 9:18

(Prov 9:18) Et ignoravit quod ibi sint gigantes, et in profundis inferni convivae ejus.

(Prov 9:18) But he knoweth not that the shades are there; that her guests are in the depths of the nether-world.

(Péld 9:18)  És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!

7. Bölcs 14:6

Sed et ab initio cum perirent superbi gigantes, spes orbis terrarum ad ratem confugiens, remisit saeculo semen nativitatis quae manu tua erat gubernata.

(Bölcs 14:6) Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, a világ reménysége hajóra menekült, és kezed irányítása mellett átmentette a nemző magot az utókornak.

 

8. Sir 16:8

Non exoraverunt pro peccatis suis antiqui gigantes, qui destructi sunt confidentes suae virtuti.

(Sir 16:8)  Nem nyertek bocsánatot bűneikért a régi óriások, elvesztek, mert bíztak erejükben.

 

9. Iz 14:9

Infernus subter conturbatus est in occursum adventus tui; suscitavit tibi gigantes. Omnes principes terrae surrexerunt de soliis suis, omnes principes nationum.

(Isaiah 14:9) The nether-world from beneath is moved for thee to meet thee at thy coming; the shades are stirred up for thee, even all the chief ones of the earth; all the kings of the nations are raised up from their thrones.

(Iz 14:9)  Lent az alvilág megrendült jöttödre; felriasztja kedvedért az árnyakat, a föld minden fejedelmét, felkelti trónjáról a nemzetek minden királyát.

10. Iz 26:14

Morientes non vivant, gigantes non resurgant: propterea visitasti et contrivisti eos, et perdidisti omnem memoriam eorum.

(Isaiah 26:14) The dead live not, the shades rise not; to that end hast Thou punished and destroyed them, and made all their memory to perish.

(Iz 26:14)  A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket.

11. Bar 3:26-28

Ibi fuerunt gigantes nominati illi, qui ab initio fuerunt, statura magna, scientes bellum.  Non hos elegit Dominus, neque viam disciplinae invenerunt: propterea perierunt, et quoniam non habuerunt sapientiam, interierunt propter suam insipientiam.

(Bar 3:26-28)  Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas  termetűek, hadakozáshoz értők. Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták  meg a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

 

12.  MTörv 3:11

Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve. Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt.  Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják).

13.  Zsolt 22:13

 

Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.

14.  Szám 13:33

(Num 13:34) Ibi vidimus monstra quaedam filiorum Enac de genere giganteo: quibus comparati, quasi locustae videbamur.

Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.

 

Következtetések

a). Léteztek-e óriások?

 

Igen, bíztosan léteztek óriások. A katolikus keresztény ember hiszi az Egyház Tanítóhivatalának hagyatékát. Az Egyház Tanítóhivatala adja a mai ember kezébe a Szentírást és a szentírás világosan beszél a régi idők óriásairól.

b). Kik voltak és honnan származtak az óriások?

Az óriások, az "Isten fiainak", vagyis a földre leszállt bukott angyalok ivadékai,  azok leszármazottai voltak. Olvashatjuk a  szentírásban (Ter 6:1-4), hogy Isten fiai, a bukott angyalok, megkívánták az emberek leányait, feleségeket vettek maguknak közülük és ezek gyermekeket szültek nekik. 

 

c). Emberek voltak-e az óriások?

Az embert Isten teremtette. Az óriások, az angyalok magukra öltött szellemi testének és az emberek földi testének keverékei. Mivel a bukott angyalok Isten akaratát megszegve hagyták el a mennyet a földi örömökért, ezért ivadékaik, az óriások, nem Isten akarata szerint teremtett lények. Habár az első óriások még asszonytól születtek, mivel Isten akarata elleni, bukott angyalok testi ivadékai, ezért nem voltak igazi emberek...

 

d). Mikor éltek az óriások?

A bukott angyalok valószínüleg Járed idejében (aki Énok apja volt) szálltak le a földre, ami kb. K.e. 3600-3500 körül lehetett. Ettől az időtől kezdve számíthatjuk a bukott angyalok és az emberek leányainak házasságát és az óriások születését. A későbbiekben, olvashatunk az óriásokról még Mózes idejében is, mint pl. Enak fiairól, és Dávid idejében is, Góliát személyében. Tehát az óriások kb. K.e 3500 és K.e. 1000 között éltek a földön, tehát több mint 2500 éven keresztül...

 

e). Hogyan nevezték az óriásokat?

Az óriásokat sokféleképpen nevezték, gyakran annak az óriás atyának nevéről, akitől származtak. Ilyen nevek pl. a: Nephilim vagy Eliud (óriások), Emim (emiták), Enachim (enakiták, Enak fiai), Anakim ( enakiták, Enak fiai), Rephaim (óriások), Zamzummim (szamszummiták), Titán (Titánok), refaiták (óriások), Básán bikái (az egyiptomi Ápisz bikák). Gyakran az óriások mint az alvilágban sínylődő árnyak vannak megemlítve. Énok könyvében (apokrif könyv), az óriások Nefilimeket nemzettek és a Nefilimek Eliudokat. Ezek mind nagyobbak és nagyobbak lettek...

 

f)  Testi méretükben vagy lelkileg voltak nagyok az óriások?

A szentírási részekből világosan kitűnik, hogy az óriások termetük szerint voltak óriások, semmiképpen sem szellemileg vayg lelki tulajdonságaik szerint. Lélek szerint balgák voltak, gonoszak és oktalanok. Ezért el is kellett elveszniük. A szentírás a méreteket és az arányokat is megadja. Og királya esetében kilenc könyök (MTörv 3:12), míg Enak fiai esetében, az emberek olyannak tűnnek, mint a sáskák (vagyis sejthetően, kb. a térdükig érhettek). Ez azt sejteti, hogy az óriások mérete általában 4-6 méter körül volt. Ezeknek gyerekei, a Nefilimek, már 6-8 méter magassak lehettek, míg ezek gyerekei, az Eliudok, elérhették a 9-11 métert is. Ez a legnagyobb egyiptomi kőszobrokon is látható, amelyeket valós méretre készítettek. Az óriások mérete valószínleg a koruktól is függött. Ha igaz, hogy egyfajta gigantizmus féle rendellenességük is volt, akkor az óriások egész életük alatt folyamatosan nőhettek. Tehát az idősebb óriások mindig nagyobbak lehettek. Hogy miért nem rogyott össze a testük a méretükből adódó súly alatt? Talán azért, mert angyali eredetű erő volt a testükben és génjeikben... 

Az óriás jobbján, vélhetően az óriás anyja áll. Látható, hogy az óriás anyjának mérete megegyezik a turista nő méretével.

g). Mit műveltek az óriások?

Az óriások, angyali származásuk tudatában és testi erejük birtokában, igencsak felfuvalkodottak, gőgösek és kegyetlenek voltak. Azonfelül, a hatalmas testüknek, nagy volt az anyagi szükséglete. Innen következik, hogy hatalmas volumenű kiszolgálásra volt szükségük az élelmezés és a ruházat terén. Tehát, valószínüleg az óriások hozták létre az első rabszolgatartó társadalmat, amelyben az emberek folyamatosan robotoltak, hogy elõteremtsék az óriások szükségleteit, és ha nem engedelmeskedtek, akkor a büntetés az azonnali halál volt. 

Továbbá, az óriások hozhatták létre a megalitikus épitmények egy részét. Azt gondolom, hogy nem minden megalitikus építmény írható az óriások számlájára, mert vannak olyan megalitikus alkotások, amelyek megépítése nemcsak fizkai erő kérdése, hanem óriási szellemi erő és tudomány kérdése is. Ilyenek pl. a Gízai nagy piramisok, vagy a Szakkarai Szerapeum föld alatti kődobozai. Ezeknek célját és megvalósításának módját még az óriások léte sem magyarázza meg. Ezért, ezeket valószínüleg a bukott angyalok alkották. Hogy miért? Arra most nem térek ki...

h). Mi történt az óriásokkal?

Mivel az óriások nem voltak Isten akarata szerinti lények, és erejük, gőgjük, erőszkosságuk és telhetetlenségük által folyamatosan felemésztették a földet, ezért Isten elhatározta, hogy eltöröli őket a föld színéről az Özönvíz által. 

Isten kiválasztotta Noét és családját, mint tiszta emberi magot, amelyet megmentett, és a többi lényre elsöprő vízözönt zúdított. Az óriások, valószínüleg az ördög atyjuk által, tudomást szerezhettek arról, hogy mi fog bekövetkezni. Az özönvíz katasztrófájának ideje alatt, azt sejtem, hogy ezek a leszakadó, nyugati (amerikai) földrészek és magaslatok felé menekültek.

Könnyen észrevehető, hogy a megalitikus építmények kultúrájának egyfajta primitívebb formája, leginkább közép és dél-amerikában található (Mexikó, Peru, Chile, Bolívia, stb.). Ugyanakkor, valószínűleg, egyes magaslatokon, tutajokon vagy más eszközökön is, több óriás megmenekülhetett az özönvíztől, és fennmaradtak egésszen Mózes, Józsué, sőt Dávid idejéig. A óriások végül teljesen kipusztultak az élelem hiánya miatt, meg a megerősödött emberi nem keze által...

i). Üdvözülnek-e az óriások?

A szentírási részek arra engednek következtetni, hogy ezeknek az óriásoknak lelkei az alvilág mélyén vannak, mint sötét árnyak, de vannak olyanok is akik a levegőégben kószálnak. Ezek nem nyernek bűnbocsánatot, és nem is fogadhatták örömmel az Úr Jézus eljövetelét, s pokolra való alászállását sem, hanem ördögi félelemmel riadtak szét előle (Job 26:5; Péld 8:18; Iz 14:9). Ezekből a szentírási részekből arra lehet következtetni, hogy az Úr Jézus „nem karolja fel” őket, és nem részesülnek a megváltás gyümölcseiből. Tehát úgy tûnik, hogy a régmúlt óriások lelkei gonosz és tisztátalan lelkek, és nem fognak üdvözülni...

h). Mi a tanulság számunkra?

Az a tanulság számunkra, hogy vessünk meg mindenféle testi, evilági erőt, nagyságot és kevélységet. Ne akarjunk nagyok lenni testben, erőben. Ne akarjunk uralkodni, gazdagok és híresek lenni. Keressük inkább a kicsinységet, az alázatosságot és a gyermeki lelkületet. A mindenkori ember kísértése a: test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevélysége (1Jn 2:16).

Képletesen, az ördögök halomba másznak egymásra, egymás hegyén-hátán, egymás fejére hágva, fölfelé törtetve, de nem érhetnek el semmit. Önmagukat meg nem válthatják, és a magasba sem juthatnak fel saját erejükből. Amióta az Ige testté lett és szolgai alakot öltött, és megmosta az ember lábát, azóta a dominancia elvének piramisa a feje tetejére állt. A piramidon van legalól, és az alsó kövek vannak legfelül. Aki óriás akar lenni, az legyen a legkisebb...

Úgy gondolom, hogy ami a régmúlt idők óriásaira vonatkozott, az nem érvényes a mai, gigantizmusban szenvedő emberekre, még akkor sem, ha netán a régi óriások génjeiből örököltek volna. A modern időkben is voltak és vannak egyfajta "óriás" emberek, de ezek csak maximum 2,5-2,6 méter magasak, és gyakran bele is halnak a növekedési rendellenességükbe: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_tallest_people

Fontos azt is megérteni, hogy a mai tudományok és azok vívmányai nem mind Istentől valók. Amíg a világban itt tanuskodnak az Gízai piramisok, a Szfinx, a Szakkarai Szerapeum és a többi érthetetlen, ismeretlen korú alkotás, és ugyanakkor azt tanítják mindenhol, hogy az ember majomból lett, és a homo sapiens az őse, addig a tudományokkal és a technológia vívmányaival szemben gyanakvással kell lennünk...

Az az igazi tudomány, amely Istentől származik, és Istenhez vezet. Az a tudomány, amely azt akarja bebizonyítani, hogy a világ önmagától lett, hogy az ember önmagától fejlődött emberré az evolució által, az Isten létezését tagadja és el akar szakítani Istentől. Ez az ördög mindenkori célja: elszakítani az embert Istentől. De Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, azért jött a világba, hogy lerombolja az ördög műveit és visszaoltsa az embert a Szentháromság életébe.

Én Uram, én Istenem, Te adtál értelmet, tudományt és bölcsességet, hogy Téged keressünk. Add, hogy alázatosak legyünk, de ugyanakkor bátrak is, mert az erőszakosok ragadják el a mennyek országát. Ámen.   

Keresztény vagy ezoterikus? – Tíz kritérium

2014-08-29 · by Christianae

 

A New Age megtévesztő köntösben kínálja portékáit. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.

A New Age alattomosan rombolja a krisztusi hitet. Ezoterikus módszerei univerzális harmóniát, energiával töltődést, lelki békét, egészséget, tudást, sikert ígérnek. Nem csoda, hogy sokan próbálkoznak velük. Talán csak évekkel később, a súlyos pszichikai és egyéb következményeket megtapasztalva döbbennek rá, hogy a világosnak vélt utak sötétségbe vezetnek.

Krisztus mai tanítványainak tudniuk kell, hogy a New Age, az ezotéria összeegyeztethetetlen a keresztény hittel. Fontos, hogy meg tudják állapítani, hogy valamely jelenség – tevékenység, tanfolyam, kulturális termék, gyógymód stb. – a New Age világképéből vagy a keresztény szemléletből táplálkozik-e. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.

 

1. Isten egy olyan lény, akivel kapcsolatba léphetünk (keresztény), vagy valami, amit felhasználhatunk, esetleg egy erő, amit igába foghatunk (New Age)?

A New Age istene egy személytelen energia, valójában a kozmosz egy részleges kiterjedése vagy alkotórésze; és ebben az értelemben a világ életereje vagy lelke. Az istenség minden létezőben megtalálható, kezdve az ásványvilág legalacsonyabb rendű kristályaitól egészen a Galaktikus Istenig.

Ez nagyon eltér az Istenről alkotott keresztény felfogástól, mely szerint ő alkotta az eget és földet, és minden személyes életnek ő a forrása. Isten önmagában véve személyes valóság, ő Atya, Fiú és Szentlélek, aki azért teremtette a mindenséget, hogy életközösségéből részt adjon a teremtett személyeknek.

 

2. Csak egy Jézus Krisztus van (keresztény), vagy Krisztusok ezrei (New Age)?

Jézus Krisztust a New Age irodalma gyakran mutatja be úgy, mint egyet a sok bölcs vagy beavatott közül. A keresztény hit szerint ő az Isten Fia, a názáreti Jézus, akiről az evangéliumok beszélnek, Mária fia és Isten egyszülött Fia, valóságos ember és valóságos Isten.

 

3. Az ember: egyetlen egyetemes lény van (New Age), vagy sok egyén (keresztény)?

A New Age gondolkodását és gyakorlatát áthatja a holizmus gondolata. Eszerint az önálló létezők – így az emberek is – egy nagyobb valóság részei, amely több, mint alkotóelemei összessége. Az igazi veszély a holisztikus paradigma. A New Age gondolkodás egy totalitárius egységen alapul, és ezért veszélyes.

A keresztény megközelítés szerint Isten minden férfit és nőt egyedinek teremtett, saját képére és hasonlatosságára. Vagyis emberi „teljességünket” nem a kozmosszal való holisztikus egyesüléssel érjük el. Az emberi személy olyan misztérium, amely csak Jézus Krisztusban tárul fel, és hitelesen emberivé igazán csak a Krisztussal való kapcsolatában lesz a Szentlélek ajándéka által.

 

4. Mi váltjuk meg magunkat (New Age), vagy a megváltás Isten ingyenes ajándéka (keresztény)?

Megváltásunk a magunk tetteivel történik, ahogy ez gyakran szerepel a New Age magyarázatokban, vagy Isten szeretete által? A keresztények számára a megváltás azon múlik, hogy részesülünk-e Krisztus kínszenvedéséből, halálából és feltámadásából, és hogy közvetlen személyes kapcsolatban vagyunk-e Istennel, nem pedig hogy alkalmazunk-e valamiféle technikát. Az emberi léthelyzetet – melyre az eredendő bűn és a személyes bűn rányomja a bélyegét – csak Isten cselekvése hozhatja helyre: a bűn Isten elleni sértés, és csak ő tud kiengesztelni minket magával.

 

5. Az igazságot mi találjuk fel (New Age), vagy befogadjuk (keresztény)?

A New Age-ben az igazság mércéi a jó rezgések, a kozmikus megfelelések, a harmónia és extázis, általában a kellemes élmények. Lényege, hogy mindenki a maga igazságát találja meg benne, és ennek fokmérője, hogy jól érezzük-e magunkat. A vallás és az etikai kérdések megítélése így kinek-kinek az érzéseitől és tapasztalataitól függ.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”. Követőitől azt kéri, hogy egész életüket nyissák meg előtte és értékei előtt, vagyis egy objektív követelményrendszer előtt, amely része a végső soron mindenki által megismerhető objektív valóságnak.

 

6. Imádság és meditáció: magunkban beszélünk (New Age), vagy Istenhez (keresztény)?

A pszichológia és a spiritualitás összetévesztésének tendenciája miatt kénytelenek vagyunk szóvá tenni, hogy a használatos meditációs technikák közül sok nem imádság. Gyakran jó előkészítései az imádságnak, de nem többek, még akkor sem, ha kellemesebb belső állapotra vagy testi kényelemérzetre vezetnek el.

A keresztény imádság ezzel szemben kettős irányultságú: magában foglalja a befelé fordulást, de alapvetően egy találkozás Istennel. A keresztény misztika egyáltalán nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem lényegileg párbeszéd, és „a megtérés alapmagatartása foglaltatik benne, amely kilépés az én-ből az isteni Te felé” .

 

7. Engedünk a kísértésnek, hogy tagadjuk a bűnt (New Age), vagy elfogadjuk létezését (keresztény)?

A New Age-ben nincs igazi bűnfogalom, hanem csak tökéletlen tudást ismer; ez megvilágosodást tesz szükségessé, amelyet megfelelő pszichofizikai technikákkal érhetünk el. A New Age tevékenységek résztvevőinek nem mondják meg, hogy mit kell hinni, mit kell tenni vagy nem tenni, hanem: „Ezer útja van a belső valóság felkutatásának. Haladj abba az irányba, amerre intelligenciád és intuíciód vezet téged. Bízz önmagadban.”

A keresztény felfogásban a bűn visszaélés azzal a szabadsággal, melyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják őt és egymást. A bűn az értelem, az igazság és a helyes lelkiismeret elleni rossz cselekedet; az Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányossága. Megsebzi az ember természetét és támadja az emberi szolidaritást. A bűn tehát ’önszeretet egészen Isten megvetéséig’.

 

8. A szenvedés és a halál elutasítására (New Age) vagy elfogadására (keresztény) kapunk biztatást?

Egyes New Age szerzők úgy vélekednek a szenvedésről, hogy azt mi okozzuk magunknak, vagy a rossz karma, vagy legalábbis a kudarc, hogy igába fogjuk a magunk erőforrásait. A reinkarnációt gyakran tekintik szükséges elemnek a lelki előrehaladásban, egy szakasznak az egyre haladó spirituális evolúcióban, amely születésünk előtt kezdődött és halálunk után is folytatódik. A reinkarnáció összeegyeztethetetlen azzal a keresztény hittel, hogy az emberi személy egy különálló lény, aki egyetlen életet él, melyért teljes mértékben felelős.

A Megváltó az ember helyett s az emberért szenvedett. Minden egyes ember részesül a megváltásban. S mindenki meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésből, amely révén minden emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, midőn szenvedése által megváltotta az embert, vele együtt a szenvedést is a megváltás szintjére emelte. Így az emberek a maguk szenvedésével együtt Krisztus megváltó szenvedéséből is részt kaphatnak.

 

9. A társadalmi elkötelezettségtől elhúzódni kell (New Age), vagy keresni lehetőségét (keresztény)?

A New Age nagy része nem csinál titkot abból, hogy a saját érdekeit akarja előmozdítani. Az egyén beolvadása a kozmikus énbe, a különbség és ellentét viszonylagossá tétele vagy eltörlése a kozmikus harmóniában – elfogadhatatlan a kereszténység számára. Ahol igazi szeretet van, ott egy tőlünk különböző másik személynek is lennie kell. A hiteles keresztény az egységet abban a képességben és szabadságban keresi, hogy a másik igent vagy nemet mond a szeretet ajándékára. A kereszténység az egységet a communio, a közösség értelmében fogja fel.

 

10. Jövőnket a csillagok rejtik (New Age), vagy közreműködhetünk épülésében (keresztény)?

A New Age hívei szerint a felderengő New Age korában tökéletes, androgín (hímnős) lények fognak élni, akik teljesen uralják majd a természet kozmikus törvényeit. E forgatókönyv szerint a kereszténységet el kell törölni, hogy átadja helyét a globális vallásnak és az új világrendnek.

Az asztrológia nem tudomány, hanem ősi hitrendszer; a keresztények nem hisznek asztrológiai korszakokban. A keresztények „új korszaka” 2000 évvel ezelőtt kezdődött el Krisztus születésével, aki Isten megtestesült Igéje. A keresztények az éberség szüntelen állapotában vannak, és készen állnak az utolsó napokra, amikor Krisztus újra eljön.

 

(Forrás: A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentum 4. fejezete)

 

Kapcsolódó írások

párKatt.hu

Érzelem, értelem és akarat

Azt mondják, hogy az embert három dolog határozza meg leginkább: az érzelmei, az értelme és az akarata. Ezeken nem szabad átgázolni, hanem tiszteletben kell tartani. Azért kell tiszteletben tartani, mert ezekben áll az emberi személy méltósága, amelyet Isten is tiszteletben tart. Isten soha nem fog kényszeríteni bennünket, hogy szeressük Őt, ha nem fogadtuk be Őt a szívünkbe, ha nem fogadtuk el parancsolatait és ha nem értettük meg azok hasznát. Nem kényszerít, hogy megcselekedjük akaratát, ha mi nem akarunk engedelmeskedni. Isten csendben megadja mindenkinek a személyes, lelki szabadságát, hogy válasszon Őközte és a világ között, de ugyanakkor az élet és a halál között is...

Fõleg vallásos szempontból, a történelem folyamán, sok bigott, durvalelkû ember erõszakolta meg az emberi méltóságot, rá akarva kényszeríteni olyan dolgokat, amelyeket érzelmileg, értelmileg és akaratilag nem tudott és nem akart elfogadni. Sajnos, a közéletben, ma is ugyanez folyik… Ma sem tisztelik az embert: erõszakolják szakmai területen a munkahelyen, politikai területen a közéletben,  bürokratikus szabályokkal a gazdaságban, stb. És minderre azt mondják, hogy demokrácia meg jog…

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egy személyben két természet és két akarat. Ezért mi, krisztuskövetõ emberek, az emberi természettel rendelkező Jézust tekintjük példaképünknek. A megtestesült Isten Fia szenvedése a mi erõforrásunk, és az élet útvesztõiben Rá tekintünk. Azt fürkésszük, hogy milyen volt az ember Jézus, hogyan cselekedett vagy hogyan cselekedne a mi helyzetünkben… Ezért az Úr Jézus minden szentnek, minden krisztuskövetõnek mintaképe, õsmintája, nagytestvére (2Kor 3:18; Fil 2:7; Zsid 2:17)...

(Rom 8:29-30) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Az apostolok, az evangelisták, akik személyesen ismerték az Úr Jézust, nem tartották fontosnak elmondani, hogy milyen volt Ő külsõleg, hogyan nézett ki, milyen volt az arca, a haja, a szeme színe vagy mekkora volt a lába mérete. Arról tettek tanuságot, hogy ki Jézus Krisztus és mit tett értünk... Kezdetben, csak a feltámadás fényébõl fakadó, szóbeli tanuságtétel létezett. Csak késõbb, úgy kb. K.u. 60-100 között íródtak az evangéliumok. Mi ezekbõl az írásokból próbáljuk kifürkészni, hogy milyen is lehetett az ember Jézus…

Jézus érzelmei

(Mt 14:14) Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. – Jézus irgalmas.

(Mt 17:17) Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” – Jézus bosszankodik.

(Mt 26:38) Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. – Jézus szomorú.

(Mk 1:41) Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” – Jézus irgalmas.

(Mk 14:31) ...majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” – Jézus szomorú.

(Mk 6:34)  Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. – Jézus irgalmas.

(Mk 10:21) Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” – Jézus szeret.

(Lk 7:12-13) Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” – Jézus irgalmas.

(Lk 10:21) Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. – Jézus örül.

(Lk 10:21, Neovulgata) Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. – Jézus örül.

(Jn 2:15) Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította... – Jézus haragszik.

(Jn 2:17) Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«. – Jézus buzgó.

(Jn 11:34-36) „Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” – Jézus részvéttel van. – Jézus sír.

(Jn 19:26)  Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” – Jézus szeret.

(Jn 20:2) Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” – Jézus szeret.

(Jn 21:7) Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: „Az Úr az!” Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. – Jézus szeret.

(Jn 21:20) Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki elárul téged?” – Jézus szeret.

A szentírási részekbõl láthatjuk, hogy az emberi természettel rendelkező Úr Jézus szerette az embereket, voltak szimpátiái, és volt akit jobban kedvelt, mint a többit. Jézus részvéttel volt, együttérzett az emberekkel, és irgalmasságot gyakorolt a szenvedõkkel meg a betegekkel. Jézus volt szomorú, volt amikor sírt, és volt, hogy örvendezett és ujjongott. Ugyanakkor láthatjuk, hogy Jézus tudott haragudni, bosszankodni is, és tudott indulatos is lenni. Jézus, az Ő emberi természete szerint, egy teljes ember volt, egésszen olyan, mint mi, kivéve a bûnt...

Jézus értelme

(Mt 24:45) „Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? – Jézus okos.

(Lk 2:52) Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. – Jézus bölcs.

(Lk 4:16) Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. – Jézus olvas.

(Lk 5:3) Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. – Jézus tanításra alkalmas.

(Jn 7:46) A szolgák így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.” - Jézus nagy szónoki tehetség.

(Jn 8:6) Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. – Jézus ír.

(Mk 12:41) Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. - Jézus számol.

Láthatjuk a szentírási részekbõl, hogy az Úr Jézus tudott írni, olvasni és számolni. A kor mûveltségének színtjén állt, felnövekedve bölcsességben, kedvességben és tudásban (Lk 2:52). Az Úr Jézus nem csöppent csak úgy bele a világba, nem volt elkülönülve a világtól, hanem belenõtt emberi természete szerint a világba és annak kultúrájába. Az, hogy nem írta le tanításait, nem írt evangéliumot és az apostolok egyszerű tanulatlan emberek voltak, nem azért volt, hogy mi is mûveletlenek legyünk, hanem azért, mert ez is Isten dicsõségét szolgálta. 

Jézus akarata

(Jn 4:34) Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. - Jézus a Atya akaratát cselekszi.

(Jn 5:30)  Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” - Jézus az Atya akaratát keresi.

(Jn 6:38) Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. - Jézus a Atya akaratát cselekszi.

(Lk 22:42) „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” - Jézus elfogadja az Atya akaratát.

(Mt 15:28) Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya. - Jézus enged a hívõ asszony akaratának.

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. - Jézus,  szolgai alakban, ismeri az Atya akaratát és meg is cselekszi azt.

 

Az Úr Jézusban két akarat volt teljes egységben: az isteni és az emberi akarat. Az Ő nagy érdeme, hogy teljesen alávetette akaratát a mennyei Atya akaratának. Engedelmes volt mindvégig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8). Az akarat terén pedig azt kell megtanulnunk, hogy erõs akaratunk kell legyen, de azt alá kell vessük Isten akaratának. 

Hamis az a mondás, hogy a krisztuskövetõnek fel kell adnia az akaratát. Nem... Az akaratunkat edzenünk kell, hogy olyan legyen, mint az acél, de az akaratunk nem lehet öncélú, hanem alá kell legyen rendelve Isten akaratának. Ha a mi akaratunk belesímúl Isten akaratába, akkor lehetséges az életszentség. Itt van a mi legnagyobb problémánk: szívünket pátyolgatva érzelgõsködünk, okoskodva csillogtatjuk értelmünket, de akaratunkat nem tudjuk, nem merjük, és nem is akarjuk igazán átadni Istennek...

Óvakodjunk a hamis, egyoldalú szent ember modellektõl, amelyeket néha könyvekben vagy filmekben tárnak elénk. Gyakran a szentet csak jámbornak és szelídnek ábrázolják. Máskor a szent csakis komoly és merev. Aztán van, akinek a szent ember valamiféle egyszerû, tanulatlan és a társadalmon kívüli vallásos ember. Az életszentség nem valami régi, más korabeli szentképben rejlik, hanem a mai emberben, a mai életkörülmények között. Az életszentség abban rejlik, hogy engedjük Istennek lefoglalni érzelmeinket, értelmünket és akaratunkat. Csak Õ gyógyíthatja meg érzelmeinket, csak Õ világosíthatja meg értelmünket, és csak Õ tökéletesítheti akaratunkat. Ha Isten lefoglalja érzelmeinket, értelmünket és akaratunkat, akkor már lefoglalt minket magának.... 

Ima: Uram Jézus! Mi azt mondogatjuk: Uram, Uram... Te azt mondod: Bûnbánat, bûnbánat... Irgalmazz nekünk! Add meg nekünk az igazi bûnbánatot és a megtérést. Ámen.

A keresztvetés huszonegy jelentése

2014-04-03 · by Christianae

 

A keresztvetés a katolikus és ortodox keresztények egyszerű, mély értelmű hitvallása. Katolikusként keresztet vetünk, valahányszor imádkozunk vagy belépünk a templomba. Nem is gondolnánk, hogy amikor keresztet vetünk, egyszerre huszonegy dolgot teszünk:

 

1. Imádkozunk

Imánkat keresztvetéssel szoktuk kezdeni, és talán nem is gondolunk rá, hogy maga a keresztvetés is imádság. Ha az imádság lényege „lelkünk felemelése Istenhez”, ahogy Damaszkuszi Szent János mondja, akkor a keresztvetés egyértelműen ima. „A keresztvetés nem üres gesztus, hanem hatékony ima, amellyel a Szentlélekhez, gyümölcsöző keresztény életünk védőjéhez és segítőjéhez folyamodunk.” (Bert Ghezzi)

2. Megnyílunk a kegyelem felé 

A keresztvetés felkészít, hogy befogadjuk Isten áldását, és képessé tesz, hogy együttműködjünk kegyelmével.

3. Megszenteljük a napot 

Ha a nap fontosabb pillanataiban keresztet vetünk, a kereszt jelével megszenteljük hétköznapjainkat. „Minden lépésünknél és mozdulatunknál, belépéskor, kilépéskor, öltözködéskor, tisztálkodáskor, asztalnál ülve, lámpát gyújtva, karosszékbe vagy székre leülve, a hétköznapi élet minden tevékenysége közben megjelöljük homlokunkat a jellel” – írja Tertullianus.

4. Egész lényünket Krisztusnak szenteljük

Amikor a kezünket a homlokunktól a szívünkhöz, majd mindkét vállunkhoz visszük, Isten áldását kérjük elménkre, szenvedélyeinkre, vágyainkra és egész testünkre. Más szóval: a keresztvetés teljes valónkat, testünket-lelkünket, szívünket és elménket Krisztusnak szenteli. „Foglaljuk bele egész lényünket – testünket, lelkünket, értelmünket, akaratunkat, gondolatainkat, érzéseinket, mindazt, amit teszünk és amit nem teszünk –, és a kereszt jelével megjelölve erősítsük és szenteljük meg mindezt Krisztus erejében, a háromságos egy Isten nevében” – fogalmaz Romano Guardini.

5. Megemlékezünk a megtestesülésről

Mozdulatunk lefelé irányul, a homloktól a mellkas felé, „mert Krisztus a mennyből leereszkedett a földre” – írja III. Ince pápa a keresztvetésről szóló instrukciójában. Ha közben a hüvelykujjat a mutatóujjhoz vagy a gyűrűsujjhoz érintjük, azzal is Krisztus kettős, isteni és emberi természetét fejezzük ki.

6. Megemlékezünk Urunk szenvedéséről

Amikor keresztet rajzolunk magunkra, alapvetően Krisztus keresztre feszítésére emlékezünk. Ezt fejezi ki továbbá, ha nyitott jobb tenyérrel, mind az öt ujjunkkal (Krisztus öt sebének megfelelően) vetünk keresztet.

7. Megvalljuk a Szentháromságot

Amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét kimondjuk, a háromságos egy Istenbe vetett hitünket valljuk meg. III. Ince pápa szerint ennek megerősítése, ha három ujjal jelöljük meg magunkat.

8. Istenre irányítjuk imánkat 

Egyik kísértésünk az imádságban, hogy úgy szólunk Istenhez, ahogyan Őt elképzeljük, kozmikus szellemként vagy éppen pajtásként. Imánk ilyenkor inkább rólunk szól, mint az élő Istenről. A keresztvetés az igaz Isten felé irányít. „Amikor a Szentháromsághoz fohászkodunk, a minket teremtő, nem pedig az általunk teremtett Istenhez szólunk. Elképzeléseinket félretéve ahhoz az Istenhez imádkozunk, akinek Ő kinyilatkoztatta magát: Atya, Fiú és Szentlélek háromságához.” (Bert Ghezzi)

9. Kifejezzük a Fiú és a Lélek származását 

Azzal, hogy elsőként a homlokunkat érintjük, felidézzük, hogy az Atya a Szentháromság első Személye. Kezünk leeresztésével „kifejezzük, hogy a Fiú az Atyától származik”. Azzal pedig, hogy a Szentlelket említjük harmadikként, utalunk rá, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól származik – mutat rá Szalézi Szent Ferenc.

10. Megvalljuk a hitünket

A megtestesülésbe, a keresztre feszítésbe és a Szentháromságba vetett hitünk kifejezésével „kis hitvallást” teszünk, melyben szavainkkal és mozdulatainkkal hitünk lényegi igazságait nyilvánítjuk ki.

11. Segítségül hívjuk Isten nevének hatalmát

A Szentírás szerint Isten nevének hatalma van. Szent Pál írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,10) A János-evangéliumban pedig maga Jézus mondja: „Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14,13–14)

12. Vállaljuk Krisztussal együtt a keresztre feszítést 

Aki követni akarja Krisztust, annak az Úr szavai szerint meg kell tagadnia magát, és fel kell vennie a keresztjét (Mt 16,25). „Krisztussal engem is keresztre feszítettek” – írja Pál apostol (Gal 2,19). Amikor keresztet vetünk, kinyilvánítjuk, hogy igent mondunk a tanítványságnak erre a feltételére.

13. Szenvedésünkben segítséget kérünk

Bert Ghezzi szerint vállaink érintésével arra kérjük Istent, hogy segítsen – vállaljon, vegyen vállára – minket.

14. Felelevenítjük keresztségünket

A keresztvetéssel, amelyben újra kiejtjük a keresztelésünkkor elhangzott szavakat, „összefoglaljuk és újra elfogadjuk keresztségünket” – írta Joseph Ratzinger bíboros.

15. Visszafordítjuk az átkot

Szalézi Szent Ferenc szerint a keresztvetésben „az átkot jelentő bal oldaltól az áldást jelentő jobb oldal felé” irányuló mozdulat a bűnbocsánatra és a bukás visszafordítására emlékeztet. Egyben kifejezi, hogy a jelen nyomorúságból a jövendő dicsőségbe fogunk jutni, amint – írta Ince pápa – Krisztus is „átment a halálból az életbe, az alvilágból a mennybe.”

16. Krisztus képére formáljuk magunkat

Szent Pál átöltözéshez hasonlítja bűnös természetünk átalakulását Krisztusban: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására” (Kol 3,9–10). Az egyházatyák Krisztus ruháitól való megfosztásával kapcsolták ezt össze. Tanításuk szerint az ember, amikor a keresztségben leveti régi természetét és újat vesz fel, részese lesz annak, amikor Krisztust megfosztották ruháitól. A keresztvetés kifejezheti, hogy részesei akarunk lenni e megfosztatásnak, majd a feltámadás dicsőségébe öltözésnek. A keresztre feszítés egészét elfogadjuk, nem csak azt, ami megfelel az ízlésünknek.

17. Megjelöljük magunkat Krisztusnak

Az ógörögben a jel szó megfelelője a szphragisz, amely a tulajdonlás jegyét is jelentette. Így nevezték például azt a bélyeget, amellyel a pásztor megjelölte a nyájához tartozó állatokat. Amikor keresztet vetünk, Krisztus, az igazi Pásztor tulajdonaként jelöljük meg magunkat.

18. Krisztus katonáinak valljuk magunkat

Szphragisznak nevezték a parancsnok nevét is, amelyet katonái bőrébe tetováltak. A keresztény ember pásztoraként követi Krisztust, ennyiben juhhoz hasonlítható – de nem birkához! Krisztus katonáivá kell lennünk. Mint Szent Pál írja: „Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. … Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6, 13–17)

19. Elriasztja a gonoszt

A keresztvetés a sátán elleni küzdelem egyik fegyvere. Egy középkori prédikátor, Aelfric szerint „csodálatosan hadonászhat az ember a kezével, ám áldás nem származik belőle, hacsak nem vet keresztet. Ha azonban keresztet vet, a gonosz csakhamar megrémül a győzelmes jel láttán.” Egy másik, Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonított mondás szerint pedig a keresztvetés hatására a démonok „elrepülnek”, mert „úgy félnek tőle, mintha bottal vernék őket”.

20. Pecsétet teszünk magunkra a Lélekben

Az Újszövetségben a szphragisz szót pecsétnek is fordítják, például a második korintusi levélben, ahol Pál apostol így ír: „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.” (2Kor 1,21–22) Valahányszor keresztet vetünk, újra megpecsételjük magunkat a Lélekben, és kérjük, hogy hatalmas működése hassa át életünket.

21. Tanúságot teszünk mások előtt

A nyilvános helyen végzett keresztvetés a hitünkről való tanúságtétel egyszerű formája. „Ne szégyelljük hát megvallani a Megfeszítettet! Legyen a kereszt a mi pecsétünk, amellyel bátran jelöljük homlokunkat és mindent: a kenyeret, amelyet elfogyasztunk, az italt, amelyet megiszunk; minden be- és kilépésünket, lefekvésünket és felkelésünket, utazásunkat és pihenésünket” – írta Jeruzsálemi Szent Cirill.

 

párKatt.hu (Forrás: catholicexchange.com)

A szenteltvíz megáldásának imaszövege

A víz szentelése, a katolikus szertartás szerint, úgy történik, hogy a pap először a sót áldja meg, amit aztán a megszentelő imádság közben elvegyít a vízben...

Az ima szövege a következő:

„Könyörögjünk. - Istenünk, te az emberek üdvözítésére szánt legdrágább titokzatos ajándékaidat, misztériumaidat a vízből fakasztod számunkra. Hallgasd meg könyörgésünket: áraszd erre a megtisztulás sokféle módját jelképező vízre áldásodat †. Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonoszlelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé. Ne üthessen tanyát ott a gonoszlélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése. Ennek a víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy szent neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen. ” Szenteltvizet leginkább  nagyszombaton, a Jeremiás siralmai utáni, reggel 8 órai szenteléskor lehet venni otthoni használatra.