2015. május 24., vasárnap

Keresztény vagy ezoterikus? – Tíz kritérium

Keresztény vagy ezoterikus? – Tíz kritérium

 
A New Age megtévesztő köntösben kínálja portékáit. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.

A New Age alattomosan rombolja a krisztusi hitet. Ezoterikus módszerei univerzális harmóniát, energiával töltődést, lelki békét, egészséget, tudást, sikert ígérnek. Nem csoda, hogy sokan próbálkoznak velük. Talán csak évekkel később, a súlyos pszichikai és egyéb következményeket megtapasztalva döbbennek rá, hogy a világosnak vélt utak sötétségbe vezetnek.

Krisztus mai tanítványainak tudniuk kell, hogy a New Age, az ezotéria összeegyeztethetetlen a keresztény hittel. Fontos, hogy meg tudják állapítani, hogy valamely jelenség – tevékenység, tanfolyam, kulturális termék, gyógymód stb. – a New Age világképéből vagy a keresztény szemléletből táplálkozik-e. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.
 
1. Isten egy olyan lény, akivel kapcsolatba léphetünk (keresztény), vagy valami, amit felhasználhatunk, esetleg egy erő, amit igába foghatunk (New Age)?

A New Age istene egy személytelen energia, valójában a kozmosz egy részleges kiterjedése vagy alkotórésze; és ebben az értelemben a világ életereje vagy lelke. Az istenség minden létezőben megtalálható, kezdve az ásványvilág legalacsonyabb rendű kristályaitól egészen a Galaktikus Istenig.

Ez nagyon eltér az Istenről alkotott keresztény felfogástól, mely szerint ő alkotta az eget és földet, és minden személyes életnek ő a forrása. Isten önmagában véve személyes valóság, ő Atya, Fiú és Szentlélek, aki azért teremtette a mindenséget, hogy életközösségéből részt adjon a teremtett személyeknek.
 
2. Csak egy Jézus Krisztus van (keresztény), vagy Krisztusok ezrei (New Age)?

Jézus Krisztust a New Age irodalma gyakran mutatja be úgy, mint egyet a sok bölcs vagy beavatott közül. A keresztény hit szerint ő az Isten Fia, a názáreti Jézus, akiről az evangéliumok beszélnek, Mária fia és Isten egyszülött Fia, valóságos ember és valóságos Isten.
 
3. Az ember: egyetlen egyetemes lény van (New Age), vagy sok egyén (keresztény)?

A New Age gondolkodását és gyakorlatát áthatja a holizmus gondolata. Eszerint az önálló létezők – így az emberek is – egy nagyobb valóság részei, amely több, mint alkotóelemei összessége. Az igazi veszély a holisztikus paradigma. A New Age gondolkodás egy totalitárius egységen alapul, és ezért veszélyes.

A keresztény megközelítés szerint Isten minden férfit és nőt egyedinek teremtett, saját képére és hasonlatosságára. Vagyis emberi „teljességünket” nem a kozmosszal való holisztikus egyesüléssel érjük el. Az emberi személy olyan misztérium, amely csak Jézus Krisztusban tárul fel, és hitelesen emberivé igazán csak a Krisztussal való kapcsolatában lesz a Szentlélek ajándéka által.
 
4. Mi váltjuk meg magunkat (New Age), vagy a megváltás Isten ingyenes ajándéka (keresztény)?

Megváltásunk a magunk tetteivel történik, ahogy ez gyakran szerepel a New Age magyarázatokban, vagy Isten szeretete által? A keresztények számára a megváltás azon múlik, hogy részesülünk-e Krisztus kínszenvedéséből, halálából és feltámadásából, és hogy közvetlen személyes kapcsolatban vagyunk-e Istennel, nem pedig hogy alkalmazunk-e valamiféle technikát. Az emberi léthelyzetet – melyre az eredeti bűn és a személyes bűn rányomja a bélyegét – csak Isten cselekvése hozhatja helyre: a bűn Isten elleni sértés, és csak ő tud kiengesztelni minket magával.
 
5. Az igazságot mi találjuk fel (New Age), vagy befogadjuk (keresztény)?

A New Age-ben az igazság mércéi a jó rezgések, a kozmikus megfelelések, a harmónia és extázis, általában a kellemes élmények. Lényege, hogy mindenki a maga igazságát találja meg benne, és ennek fokmérője, hogy jól érezzük-e magunkat. A vallás és az etikai kérdések megítélése így kinek-kinek az érzéseitől és tapasztalataitól függ.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”. Követőitől azt kéri, hogy egész életüket nyissák meg előtte és értékei előtt, vagyis egy objektív követelményrendszer előtt, amely része a végső soron mindenki által megismerhető objektív valóságnak.
 
6. Imádság és meditáció: magunkban beszélünk (New Age), vagy Istenhez (keresztény)?

A pszichológia és a spiritualitás összetévesztésének tendenciája miatt kénytelenek vagyunk szóvá tenni, hogy a használatos meditációs technikák közül sok nem imádság. Gyakran jó előkészítései az imádságnak, de nem többek, még akkor sem, ha kellemesebb belső állapotra vagy testi kényelemérzetre vezetnek el.
A keresztény imádság ezzel szemben kettős irányultságú: magában foglalja a befelé fordulást, de alapvetően egy találkozás Istennel. A keresztény misztika egyáltalán nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem lényegileg párbeszéd, és „a megtérés alapmagatartása foglaltatik benne, amely kilépés az én-ből az isteni Te felé” .
 
7. Engedünk a kísértésnek, hogy tagadjuk a bűnt (New Age), vagy elfogadjuk létezését (keresztény)?

A New Age-ben nincs igazi bűnfogalom, hanem csak tökéletlen tudást ismer; ez megvilágosodást tesz szükségessé, amelyet megfelelő pszichofizikai technikákkal érhetünk el. A New Age tevékenységek résztvevőinek nem mondják meg, hogy mit kell hinni, mit kell tenni vagy nem tenni, hanem: „Ezer útja van a belső valóság felkutatásának. Haladj abba az irányba, amerre intelligenciád és intuíciód vezet téged. Bízz önmagadban.”

A keresztény felfogásban a bűn visszaélés azzal a szabadsággal, melyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják őt és egymást. A bűn az értelem, az igazság és a helyes lelkiismeret elleni rossz cselekedet; az Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányossága. Megsebzi az ember természetét és támadja az emberi szolidaritást. A bűn tehát ’önszeretet egészen Isten megvetéséig’.
 
8. A szenvedés és a halál elutasítására (New Age) vagy elfogadására (keresztény) kapunk biztatást?

Egyes New Age szerzők úgy vélekednek a szenvedésről, hogy azt mi okozzuk magunknak, vagy a rossz karma, vagy legalábbis a kudarc, hogy igába fogjuk a magunk erőforrásait. A reinkarnációt gyakran tekintik szükséges elemnek a lelki előrehaladásban, egy szakasznak az egyre haladó spirituális evolúcióban, amely születésünk előtt kezdődött és halálunk után is folytatódik. A reinkarnáció összeegyeztethetetlen azzal a keresztény hittel, hogy az emberi személy egy különálló lény, aki egyetlen életet él, melyért teljes mértékben felelős.
A Megváltó az ember helyett s az emberért szenvedett. Minden egyes ember részesül a megváltásban. S mindenki meghívást kapott arra is, hogy részt vállaljon a szenvedésből, amely révén minden emberi szenvedés is megváltást nyert. Krisztus, midőn szenvedése által megváltotta az embert, vele együtt a szenvedést is a megváltás szintjére emelte. Így az emberek a maguk szenvedésével együtt Krisztus megváltó szenvedéséből is részt kaphatnak.
 
9. A társadalmi elkötelezettségtől elhúzódni kell (New Age), vagy keresni lehetőségét (keresztény)?

A New Age nagy része nem csinál titkot abból, hogy a saját érdekeit akarja előmozdítani. Az egyén beolvadása a kozmikus énbe, a különbség és ellentét viszonylagossá tétele vagy eltörlése a kozmikus harmóniában – elfogadhatatlan a kereszténység számára. Ahol igazi szeretet van, ott egy tőlünk különböző másik személynek is lennie kell. A hiteles keresztény az egységet abban a képességben és szabadságban keresi, hogy a másik igent vagy nemet mond a szeretet ajándékára. A kereszténység az egységet a communio, a közösség értelmében fogja fel.
 
10. Jövőnket a csillagok rejtik (New Age), vagy közreműködhetünk épülésében (keresztény)?

A New Age hívei szerint a felderengő New Age korában tökéletes, androgín (hímnős) lények fognak élni, akik teljesen uralják majd a természet kozmikus törvényeit. E forgatókönyv szerint a kereszténységet el kell törölni, hogy átadja helyét a globális vallásnak és az új világrendnek.
Az asztrológia nem tudomány, hanem ősi hitrendszer; a keresztények nem hisznek asztrológiai korszakokban. A keresztények „új korszaka” 2000 évvel ezelőtt kezdődött el Krisztus születésével, aki Isten megtestesült Igéje. A keresztények az éberség szüntelen állapotában vannak, és készen állnak az utolsó napokra, amikor Krisztus újra eljön.
 
(Forrás: A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által kiadott Jézus Krisztus, az élő víz hordozója című dokumentum 4. fejezete)
 
Kapcsolódó írások

rKatt.hu



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése