Az én békémet adom nektek

Nyugtalan a világ. Minden forrong körülöttünk. Folyamatos rohanásban élünk, a modern rabszolgaság stresszes életében. Ha megfelelünk az elvárásoknak jó, ha nem, akkor kiselejteznek... Vajon holnap meg tudom oldani a problémákat? Vajon meddig fogom még bírni? Mi lesz velünk?... 

Ebben az állandó változásban, egyre gyorsabb ütemben jelentkeznek az életünket felforgató, folyamatosan fejlődő új eszközök, programok, menüsorok, tudományok, elvárások, lehetőségek és veszélyek. Sok ember arca merev, morcos, aggódó, ráncos vagy kétségbeesett. Szemeik karikások, tekintetük kemény és hideg a gondok miatt. Kacagásuk nem őszinte és nem tiszta szívből jövő. Mulatságaik is olyanok, mint a halálraítélt utolsó szivara...

Sokan keresik a megoldást a stresszre, a félelem, az aggódás, a nyugtalanság és a depresszió kezelésére. Tanácsokat adnak egymásnak, és a hitegető, spirituális írók mesterkurzusainak önmegváltó tanításait olvasgatják. Keresik a békét pétereknél meg emőkéknél, és más psziho-guruknál, buddhistáknál, krisnásoknál, meg a Dalai Lámánál. Elkezdenek jógázni, meditálni, transzcendentálisan, metafizikusan, lent alfában, a mélyben, a magasban és szivárványszínű aurákban... Aztán elhitetik magukkal, hogy megtalálták a békét. De közben megjelennek életükben a rossz gyümölcsök: hitehagyás, elpogányosodás, szellemi betegségek (zavarodottság, demencia, Atzheimer kor, stb.), a káros szenvedélyek, a súlyos bűnök, meg a szerencsétlenségek, míg végül a romba nem dől az egész életük itt a földön, meg ki tudja, talán az örökkévalóságban is...

Az igazi béke

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen

Krisztus békéje nem egyfajta buddhista béke... A buddhista béke egy önerőből kimunkált kiüresedés, amely által ki kell(ene) zárni a világ minden zaját és függőségét. De valójában nem létezik spirituális vákum. Ezt a spirituális kiüresedést mindig betölti valami, mint a vákumos üveget a levegő, amint felnyítják. Ha az ember lelkét nem a Szentlélek tölti be, akkor vajon mi töltheti be? Hát csakis az antikrisztus lelke. A szellemi dimenzióban nincs semleges terület. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy aki nincs Ővele, az ellene van (Mt 12:30). János és Péter apostolok figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk, mert az antikrisztus lelke a világban van, és keresi, hogy kit vehet birtokba...

(1Ján 4:3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Ezért aztán ne csodálkozzunk ha azok, akik a sztresszet, a félelmet, az aggódást, a nyugtalanságot vagy az önkontrolt, jógával, transzcendentális meditációval, vagy más okkult, távolkeleti vagy modern New-Age-s ezoterikus nyugati praktikákkal próbálják kezelni, elveszítik a hit kegyelmét, és helyzetük, lelkük állapota, a korábbinál is rosszabbá válik...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Krisztus békéje viszont egésszen más... Azt nem lehet elérni önerőből, hanem felülről adják ingyenesen és kegyelemből.

Nem lehettem elsőáldozó a többiekkel... Egyszer aztán, nyolcadikos koromban, hazahozott édesanyám valami régi selyempapírra gépelt kopott szöveget, hogy tanuljam meg, mert vizsgáznom kell belőle. Hol? Miért?... Hát a papbácsinál, mert elsőáldozó leszel… Megpróbáltam elolvasni az anyagot, de nem sokat értettem meg belőle. Legalább húsz oldalnyi mindenféle istenes szöveg volt rajta. Esélytelen… Én még egy verset se tudtam soha rendesen megtanulni. Egyszerűen nem voltam képes magolni. Ha valamit megértettem, akkor azt vissza tudtam adni, de ha nem, akkor sehogy sem tudtam megjegyezni. Aztán eljött a nap, amikor el kellett menni a papbácsihoz kikérdezésre. Valahogy eljutottam a plébániára. Azt se tudtam korábban, hogy létezik plébánia. Bekopogtattam, és ott várt rám egy öreg pap, az esperes úr. Betessékelt jobbra a fogadószobába. Volt benne egy szőnyeg, egy kopott százéves íróasztal, és két nyikorgó faszék. Na meg egy megbarnult szentkép a falon… Az öreg esperes úr leültetett, majd ő is helyet foglalt az íróasztalnál. Elkezdett beszélni nekem mindenféle istenes dologról, majd egy könyvet adott a kezembe, hogy majd olvassam el. A szívemre kötötte, hogy aztán föltétlenül vigyem vissza azt neki. Mai napig csak az első oldalt olvastam el a könyvből, és a könyv most is ott áll a könyves polcomon. Soha nem felejtem el, hogy amint beszélt hozzám, éreztem, hogy valami nagyon jóleső érzés, egyfajta, minden világi zajt kizáró, bizsergő csend és békesség szállt le rám. Ez az érzés egésszen betöltötte a testemet meg a lelkemet, és arra gondoltam, hogy örökre ott maradnék mozdulatlanul, és hogy milyen jó lenne, ha soha nem érne véget ez az érzés. Tán egy fél óráig is éreztem magamban ezt a békét. Amint kijöttem az utcára, lassan elhalványult bennem ez az érzés, de még ma is belebizsergek, ha visszaidézem emlékét...

Na, ez Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek jelenléte és kegyelme. A lelki béke a Szentlélek egyik “arca”, amely rászáll arra, aki a békesség embere, és aki hittel fogadja az igét. Ezt a békét adta az Úr Jézus az apostoloknak, és az apostolok ezt a békét adták tovább a híveknek...

(Mt 10:12-13) Amikor házába léptek, köszöntsétek!  Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.

(Jn 20:21-22) Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

Tehát az igazi béke Krisztus békéje, ami nem más, mint a Szentlélek kegyelme: az Atya és a Fiú Lelkével való betöltekezés...

A békességszerzés

Az ember meglehet a világi békével, vagy betelhet Krisztus békéjével... A világi békét kivülről biztosítják az emberek, vágyaik kielégítésével és a közrend törvények és fegyver általi fenntartásával. A világi békét ember adja, kivülről jön, és ideigtartó. Szükséges kielégíteni az emberek fiziológiai, szellemi szükségleteit, és szükséges a közrend meg a béke törvényes, fegyveres fenntartása. A világ békéje egyfajta Pax Romana, jólét, amely a világi törvények és fegyverek erejének biztonságában virágzik...

Krisztus békéje viszont belülről jön, Isten adja és eszkatológikus perspektívájú. A krisztusi béke az örök szombatban teljesedik be, a nyugalom helyén, a mennyben...

(Zsid 4:1-11) Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták. Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek. A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmamba nem mennek be.” Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.  Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az igazi békeségszerző nem erőszakkal, nem fegyver által éri el a békét, hanem belülről, az emberi szív megnyerésével. A megnyert szív megnyílik előbb az embernek, majd aztán Istennek, és így befogadja Isten kegyelmét. Így nyerik el hallás által az emberek a hit kegyelmét (Róm 10:17) és a hit által, a lelki békesség kegyelmét. Boldogok a békességszerzők (Mt 5:9)...

Ezért az erőszakos hittérítések, a „keresztes hadjáratok” kudarcra vannak ítélve, és nagy károkat okoznak. Az ember szív ajtaját nem lehet berugni az evangéliummal. Azt kinyíthatják belülről, jóakarattal, Krisztus előtt (Jel 3:20), de ha megerőszakolják, akkor az ajtóval együtt összetörik a szívet is, meg a lelket is...

Nincs békesség a hitetleneknek

Nincs békesség a hitetleneknek, azoknak akik ellene szegülnek az Isten ország örömhírének, az evangéliumnak. És ezért nem Isten a hibás. Ő nem egy kegyetlen Isten... Isten egyszülött Fiát adta a világnak, hogy aki Benne hisz, annak örök élete legyen (Jn 3:16), vagyis, hogy bemenjen az örök béke és nyugalom országába. Ez volt Isten utolsó kártyája, amikor a gazda már nem a szolgáit küldi el a világba, hanem egyszülött Fiát (Lk 20:13). Ennél többet már nem tehet. Ő a legtöbbet adta nekünk, amin felül már nincs több. A végtelen után, már nem következhet valami véges...

(Iz 57:19-21, Károli ) Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

(Ez 13:10-12) Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és kitör a szélvihar, akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

Ima: Uram Jézus, add nekünk, hogy keressük és megtaláljuk békédet, és járjunk a nyomában. Add, hogy mindaz, aki olvassa ezt, elnyerje a Te békéd ajándékát. Ámen.

 

 

 

A család lékje

Nagy nyomorúsága a családnak, ha az egyik házastárs hűtlen. Ez a házasságtörés bűne... Olyan, mint a lék a hajón, nagy csapás, amely a család hajótörését okozza. A házasságtörés ténye nem következik be egyből. Sokszor és sokféleképpen figyelmeztet a lelkiismeret: ne tedd ezt, nem szabad azt... A külső házasságtörést, számtalan belső házasságtörés előzi meg. A külső elbukást jóval megelőzi a belső elbukás.

(Mt 5:28) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.

Van aki megrészegedik és rossz társaságba kerül. Amikor felébred, akkor eszmél rá, hogy hová sülyedt és mit cselekedett. Az ilyen ember mélységesen bánja ocsmányságát és hamar tisztulni, szabadulni akar. Lelkiismerete a gyóntatófülkébe meg házastársa elé viszi, megvallja bűnét, és bocsánatért esedezik. Ez a könnyebbik eset...

Aztán van aki lelkiismeret nélkül hajszolja állati ösztöneit. Amint csak távol van az otthonától, azonnal azt keresi, hogyan elégíthetné ki bűnös vágyait, és örömmel veti magát bele a bujaság mocsarába. A ilyen ember egésszen szétzúzza a házasság szentségét, és csak a buja, testi élvezeteinek él. Ez a nehezebbik eset...

De ott van a fádalmasabb eset is, amelyik se nem az első, se nem a második, hanem egy lassú, belső szétesése a házasságnak. Minden zajlik a maga rendjén a családban, de szép lassan megszűnnek a mosolyok, aztán megszűnnek a beszélgetések, aztán megszűnnek a közös programok, szórakozások, stb. Lassan távolodik el egymástól az Isten által egybekötött két lélek, mint két evező nélküli sajka a víz színén. Senki nem lát semmit, senki nem vesz észre semmit, senki nem tudatosít semmit, hanem egy szép nap, mint derült égből a villámcsapás, a egyik házastárs bejelenti, hogy válik. Nemsokára összepakol és elköltözik, vagy esetleg be sem jelenti, hanem simán lelép...

Miért történik mindez? Hát a hitetlenség miatt, ami valójában egyfajta bálványimádás. Ezek az emberek nem hiszik, vagy elfelejtik már hinni, hogy nem a véletlen hozta őket össze, hanem Isten rendelte őket egymásnak. De ugyanez van az istenfélelem hiánya miatt is. Mivel nem hisznek Istenben, azért nem is félik Őt, amikor megszegik hűségi ígéretüket, amelyet az Úr oltára előtt fogadtak meg. Pedig Isten számonkéri tőlük az oltár előtt kimondott eskűjüket, és a házasságtörő nem örökölheti Isten országát...

(1Kor 6:10) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.

(Kol 3:5) Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

A feleségnek jó szakmája van. Ugyanolyan jól menő, mint a férjének szakmája. Céget alapít, jól megy neki és sikeres. Ez az én cégem, ez az én pénzem - mondja a feleség. Először külön kassza lesz, aztán külön utazások, aztán külön programok, és végül külön életek. A férj is kitalálja, hogy van neki egy hobbija, és eljár egy klubba. Ott megismerkedik egy nővel, akinek ugyanaz a hobbija van, mint neki. Olyan pontosan, mint a felesége, csak újabb, izgalmasabb... Jó lenne újrakezdeni. Jó lenne ismét fiatalnak és szerelmesnek lenni. Egy másik feleség negyven éves kora után fedezi fel, hogy ő még mindig szép. A gyerekek nagyok, és ő most már fitness terembe járhat. Egyre inkább a fitness társaságba avul be, ahol aztán talál magának egy izgalmas férfit. És még hosszan lehetne sorololni az eseteket...

Van akiket a pénz választ el, van akiket az egymás megúnása, az újrakezdés reménye, vagy a megfiatalodás csábítása. Mindegy, hogy mi. A gyökere mindegyiknek egy és ugyanaz: a hitetlenség. A házasságtörő nem hisz sem Istenben, sem Isten tervében, sem az saját sorsában, sem házastársában, sem saját magában. Mivel nem hisz, azért nem is birtokolja a Szentlelket, és nem birtokolja a Szentlélek ajándékát sem, az istenfélelmet. A házasságtörő ember félelem nélkül, meggondolatlanul és önző módon rombolja le házastársa életét, munkáját, otthonát és mindenét. A házasságtörő nem csak házasságot tör, hanem életeket és lelkeket is. Összetöri házastársa és gyermekei szívét, lelkét. Az összetört család gyermekeinek összetört lelkét ki ragasztja majd össze, és ki gyógyítja meg?...

Ma mindenki családokat akar gondozni, ápolni, hogy ne essenek szét. Nagy divat a családpasztoráció, a családterápia, a családos hétvége, a családos misék, stb... Állítólag ez az egyik legfontosabb feladat... Miért? Mert hát a jövő nemzedék...Hát nem az üdvösség a legfontosabb? Nem a hitet kellene erősíteni, növelni?...

Nem a házasságot kell ápolni, hanem a hitet kell növelni. Aki hisz Istenben, akinek élő hite van és éli az evangéliumot, az sosem fog elválni. A házasság szentsége csak egy ideigtartó szentség, amely a halállal véget ér, de az üdvösség örök...

A házasságtörőnek pedig csak egy menekvése van: ha megbánja bűnét, megszakítja a házasságtörő kapcsolatát, és ha lehet, visszatér a családjához. Ha ez nem lehetséges, mert már nem fogadják vissza, vagy már gyereke van az újabb kapcsolatból, akkor egyedül, tisztaságban kell leélnie az életét. Aztán van olyan is, akinél az idő segít, megözvegyűl, és rendezheti egyházilag a házasságát... 

(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.

(Róm 7:3) Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

A házasságtörő, ha nem bánja meg bűnét, és nem tér meg belőle, akkor bizony el fog kárhozni...

Van aki házasságtörését egyházi bírósággal akarja legitimizáltatni, és sikerül is neki... Olyant is tudok, nem egyet, hogy mindketten elváltak polgárilag, vadházasságban éltek, majd mindketten érvénytelenítették házasságukat az egyházi biróság által, és ismét szentségi házasságot kötöttek. Minő véletlen... Mindkettőnek egyformán érvénytelen volt a korábbi házassága? Hihetetlen!... Az emberek azt gondolják, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak, de a meztelen valóság úgyis az, ami Isten szent színe előtt van. Amit Isten egybekötött, azt semmilyen bíróság nem tudja szétválasztani, bárhogyan is akarják magukat és egymást becsapni...

Ima: Uram Jézus, ma is válólevelet írnak, mint Mózes idejében, de amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja. Gyógyítsd meg Uram a hit által a házastársi kapcsolatokat, hogy a bűn ne vehessen rajtuk hatalmat. Ámen.