Valóságos Isten

Nemrég eszembe jutott egy régi eset, amikor egy vitám volt az egyik unitárius barátommal. Akkoriban már elég sokat olvasgattam a szentírást, és egy alkalommal, a hivatalban, szó szót váltott, és én tanúságot tettem az Úr Jézus Krisztus isteni természetéről. Akkor még nem voltam tisztában, hogy a különbözõ felekezetek milyen hitet vallanak... 

Ez a barátom, mivel unitárius, igencsak hevesen nekemugrott és elkezdte bizonygatni, hogy Jézus csak ember volt. Váltig állította, hogy egy az Isten, a mennyei Atya, és nincs több isteni személy... Én szentírási részekkel bizonygattam, hogy az egy Istenben három személy van, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, de hiába, mert õ is kiválogatta azokat az igerészeket, amelyek "emberfiának" és "prófétának" nevezik az Úr Jézust. Majdnem egy órán keresztül így vetélkedtünk, a munkatársak nagy érdeklõdése közepette, mert hát a barátomnak igencsak erős hangja van és fölöttébb vehemens. Ez a vita aztán még egyszer megismétlõdött, kb. egy évre rá, amikor egy asztalnál együtt ültünk egy mulatságon...

Amint ezekre a beszélgetésekre visszagondolok, már nem nagyon emlékszem, hogy milyen érveket sorakoztattam fel. Ugyanakkor, ott van az a tény is, hogy nekünk, ma, könnyû tudni, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, a második isteni személy, és valóságos Isten, mert a zsinatok, a dogmák, az Egyház Tanítóhivatala felvilágosított bennünket. De vajon hogyan ismerhették fel az Úr Jézus istenségét ott, akkor, az Õ földi működésének idején? Hogyan ismerhették fel istenségét az Õt hallgató emberek, akár írástudók, akár tudatlanok?...

A messiás igérete

Az ószövetségi írások beszélnek az Eljövendõrõl, az Igazról, a Szentrõl, Dávid házának sarjáról, aki helyreállítja majd Izraelt, megszabadítja Izrael népét és az országot. Sõt Izajás könyvében az áll, hogy maga Isten jön el és szabadítja meg a népet...

(Iz 34:4-6) Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.

Ezt azonba nem könnyû értelmezni… Maga Keresztelõ János is elbizonytalanodott és kérdeztette tanitványai által az Úr Jézustól, hogy Õ-e az, vagy mást várjanak. Erre az Úr Jézus a fenti igerészre hivatkozva válaszolt...

(Mt 11:2-6) Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam.”

De más igerészek is elõrevetítik azt, hogy a Messiás maga az Isten...

(Iz 7:14) Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.( v.ö. Mt 1:23)

Az Úr Jézus indirekt módon nyilatkoztatja ki istenségét
 

Az Úr Jézus soha sem mondta ki direkt módon, hogy Õ Isten. Ez ugyanaz a magatartás, mint amikor csodatettei után megtiltja az embereknek, hogy beszéljenek azokról ( v.ö. Mk 7:36; 8:30). Szerénységrõl van itt szó? Nem, hanem isteni bölcsességrõl, hogy idõnap elõtt ellene ne támadjanak, hogy véghez tudja vinni mindazt, amiért eljött a világba. De ugyanakkor, indirekt módon, többször is rávilágított a maga istenségére...

Elõször is akkor, amikor az gazdag ifjú jónak mondja Õt. Ekkor azt válaszolta, hogy senki sem jó csak egyedül az Isten. Ugyanakkor, az evangéliumban, még a Vele együtt megfeszített lator is tanuskodik, hogy Õ semmi rosszat sem tett...

(Lk 18:18-19) Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.

(Jn 10:32) Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”

(Lk 23:41) Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.”

Tehát az, hogy az Úr Jézus csupa jót cselekedett, bizonyítja, hogy Õ Isten…

 

Másodjára akkor, amikor a béna embernek megbocsájtja bûneit. Az írástudók joggal gondolták, hogy csakis Isten bocsájthatja meg a bûnöket. Ezért, hogy meggyõzze õket, és higgyenek, az Úr Jézus látható jelét adta bûnbocsátó hatalmának, azzal, hogy a bûn fizikai következményeit is megszûntette...

(Mk 2:5-12)  Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte. – Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”

Ezzel is az Úr Jézus bizonyította, hogy az Emberfia valóságos Isten...

A zsidók is megértik, hogy Jézus Istenként nyilatkozik

A zsidók, az írástudók meg a farizeusok, elég hamar értelmezték teológiailag is az Úr Jézus beszédét, és felfogták, hogy Ő Istenként beszél...

(Jn 5:18) Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

(Jn 10:33) A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.

Ezt leginkább az Atyával való egységének kijelentésével nyilvánította ki...

(Jn 10:38) De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Jn 14:11 Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.

A zsidók megértik, hogy Jézus Istenként lépett fel, de mivel nem hisznek neki, meg akarják Õt ölni istenkáromlásért...

Isten Fia és Isten fiai

 

Amikor a zsidók szemére vetik az Úr Jézusnak, hogy Istenné teszi magát azzal, hogy Isten Fia, akkor azzal védekezik, hogy az írásokban is ott áll, hogy “istennek vagytok”, mármint azok is istenek, akikhez az ige szól...

(Jn 10:33-36) A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! (v.ö. Zsolt 82:6)

Ezzel arra utal, hogy az Úr Jézus nem csupán egy az Isten fiai közül [akik az angyalok ( v.ö. Ter 6:4)], hanem különb azoknál: Õ az Isten egyszülött Fia...

(Zsid 1:5) Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.”

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
 
Az Úr Jézusnak hatalma van élet és halál fölött
 
Az Úr Jézus nem kell életet kapjon valakitõl, mert az Atya megadta neki, hogy élete legyen önmagában...

Jn 5:26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

Ezt az életet adja nekünk az Õ testében, ami az élet kenyere (Jn 6:35-59). Ez istenségének legnagyobb bizonyítéka, hogy élete van önmagában. És Õ képes lerakni életét, hogy aztán újra felvegye...

(Jn 10:17) Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

De nemcsak újra felveszi életét, hanem feltámaszt mindenkit és visszadja életét mindazoknak, akik hisznek Benne...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

Tehát az Úr Jézus „Isten az Istentõl, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentõl. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegû és minden általa lett.”

 
Az Úr Jézusnak van hatalma ítélni
 
A mennyei Atya teljesen átadta az ítéletet a Fiúnak. Az Úr Jézusnak van hatalma eldönteni örökre minden teremtmény sorsát...

(Jn 5:22) Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át...

Az utolsó napon, az Úr Jézus megítéli a földet, és különválasztaja a búzát a konkolytól, a juhokat a kosoktól...

(Mt 13:30) Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

(Mt 25:32-33) Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

Kinek van hatalma örök életre vagy örök kárhozatra ítélni az embert, ha nem Istennek?...

 
Tamás apostol vallomása
 
Tamás apostol hitetlenkedése igen nagy hasznára volt az Egyháznak. Mivel hitetlenkedett és a saját szemével, tappintásával akart meggyõzõdni, hogy valóban feltámadt-e a Mester, ezért az igazságtól megrendülten, felkiáltva, Urának és Istenének vallja az Úr Jézust. Az Úr Jézus elfogadja az ő vallomását... Ez olyan, mint a lábmosás esete, amikor az Úr Jézus igazolja, hogy Õ valóban Úr...

(Jn 20:28) Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!«

(Jn 13:13) Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
 
Tehát láthajuk mindezekbõl és még más igékbõl is, hogy az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten. És mivel kezdettõl fogva az Õ emberségébõl indultunk ki, ezért bizonyított dolog, hogy az Úr Jézus Krisztus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember, ugyanabban a személyben.
 
Ima: Uram Jézus, imádunk Téged és áldunk, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.