Nézzük meg a nagycsütörtöki eseményeket a négy evangelista szerint:
1. Máté evangéliuma szerint
(Mt 26:17-30) A kovásztalan
kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak
Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt:
„Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester
üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A
tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a
húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Vacsora
közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” Erre igen
elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” „Aki velem
egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. „Az Emberfia ugyan elmegy, amint
megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett
volna neki, ha meg sem születik.” Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak
nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta. Vacsora közben Jézus
kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak,
ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a
kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből
mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök
bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg
majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Ezután elénekelték a zsoltárt
és kimentek az Olajfák hegyére.
Máté evangelista a
következőket említi meg az utolsó vacsoráról:
- Az
Úr Jézus megegyezi egy bizonyos emberrel a városban, hogy nála költi el a húsvéti
vacsorát;
- Az
Úr Jézus kijelenti, hogy egy a tizenkettő közül el fogja Őt árulni;
- Az
apostolok elszomorodnak és lelkiismeret vizsgálatot tartanak;
-
Júdás szembesítése az ő áruló szándékával, amelyre azonban nem tanusít belátást és nem tart bűnbánatot;
- Az
Oltáriszentség alapítását, vagyis az első konszekrációt, amelyben az Úr Jézus, mint Főpap, először
változtatja át a kenyeret és a bort az Ő szent testévé és vérévé;
- Az Úr Jézus elbúcsúzik a szőlőtő termésétől, amelyből már többé nem iszik;
- Az
utolsó vacsora utáni zsoltáréneklés.
2. Márk enangéliuma szerint
(Mk 14:12-26) A kovásztalan
kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai
megkérdezték: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket
a húsvéti bárány elköltéséhez?” Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a
városba! – mondta. – Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek
a nyomába, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester
kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal
elfogyaszthatom? Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti
helyiséget. Ott készítsétek el.” A tanítványok elmentek, s a városba érve
mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miután a vacsorához letelepedtek,
Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik
velem.” Elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én?” Így válaszolt:
„Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia
elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja
az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” Vacsora közben
kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:
„Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik.
Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé,
amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő
terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután
elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák hegyére.
Márk evangelista a
következőket említi meg az utolsó vacsoráról:
- Az Úr Jézus megegyezi egy bizonyos emberrel a városban, hogy nála költi el a húsvéti vacsorát;
- Az
isteni gondviselést az utolsó vacsora helyszínével
kapcsolatosan, amely a vizeskorsót cipelő emberrel való találkozásban jelenik
meg;
- A
kiszemelt hely egy tágas emeleti terem, amelyeket vánkosokkal rendeztek be;
- Az
Úr Jézus kijelenti, hogy egy a tizenkettő közül el fogja árulni Őt;
- Az
apostolok elszomorodnak és lelkiismeret vizsgálatot tartanak;
- Az
Oltáriszentség alapítását, vagyis az első konszekrációt, amelyben az Úr Jézus, mint Főpap, először
változtatja át a kenyeret és a bort az Ő szent testévé és vérévé;
- Az Úr Jézus elbúcsúzik a szőlőtő termésétől, amelyből többé már nem iszik;
- Az
utolsó vacsora utáni zsoltáréneklés.
3. Lukacs evangéliuma szerint
(Lk 22:7-23) Elérkezett a
kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. Jézus
elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a
húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük.” „Hol készítsük el?” – kérdezték. „Menjetek a városba – felelte –, ott
találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová
megy, s mondjátok meg a
házigazdának: A Mester kérdezteti: hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát
tanítványaimmal elkölthetem? És
majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott
készítsétek el.” Elmentek, s
úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Amint
elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt
hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek,
mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az
Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek,
osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig,
amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott,
megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet
értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta
a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben,
amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az
Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre
kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
Lukács evangelista a
következőket említi meg az utolsó vacsoráról:
- Az Úr Jézus megegyezte egy bizonyos emberrel a városban, hogy nála költi el a húsvéti vacsorát;
- Az
isteni gondviselést az utolsó vacsora helyszínével
kapcsolatosan, amely a vizeskorsót cipelő emberrel való találkozásban jelenik
meg;
- A
kiszemelt hely egy tágas emeleti helyiség;
- Az
Úr Jézus kifejezi mennyire vágyódott arra, hogy megüljék az utolsó vacsorát, amikor önmagát ajándékozza nekünk a szent Eucharisztiában;
- Az Úr Jézus elbúcsuzik a húsvéti vacsorától és a szőlőtő termésétől;
- Az
Oltáriszentség alapítását vagyis az első konszekrációt, amelyben az Úr Jézus, mint Főpap, először
változtatja a kenyeret és a bort az Ő szent testévé és vérévé;
- Az
egyházi rend alapítását, vagyis az újszövetség papságát, azzal a
rendelkezéssel, hogy: Ezt tegyétek az én emlékezetemre;
- Az
Úr Jézus kijelenti, hogy egy a tizenkettő közül el fogja Őt árulni, és hogy az áruló
keze az áldozat asztalán van;
- Az
apostolok elszomorodása és lelkiismeret vizsgálata.
4. János evangéliuma szerint
János apostol teljesen más
megközelítésből írja le az utolsó vacsorát. Akkora
fontosságot tuljadonít neki, hogy 5 fejezeten és 155 versen át ír róla (Jn 13-17). Ezekben a következőket írja meg:
- Az
apostolok lábának megmosása;
- Az
Úr Jézus kijelenti, hogy egy a tizenkettő közül el fogja Őt árulni;
- János apostol megkérdezi az Urat, hogy ki az áruló;
- Az Úr Jézus Júdásnak nyújtja a falatot, vagyis Júdás megáldoztatása (Jn 13:26);
-
Júdás szembesítése az ő árulásával;
- A
szeretet új parancsolatának elrendelése;
- A
Szentlélek megígérése;
- A
szőlőtő és a szőlővesszők példázata;
- A
világ gyülölete;
- A búcsúzás
és a viszontlátás reménye;
- Az
Úr Jézus főpapi imája.
5. Összegzés
A négy evengélista
feljegyzései alapján láthatjuk, hogy az utolsó vacsorán a következő események történtek meg:
1. Az
utolsó vacsoráról, annak helyszínéről, maga Isten gondoskodott. Ez kiviláglik a
vizeskorsót hordozó emberrel való találkozás jeléből, és abból, hogy csak az Úr
Jézus tudta a házigazdával való egyezség dolgát...
2. Az
utolsó vacsora helyszíne bent volt a városban egy bizonyos házban (Jeruzsálemben, Márk evangelista apjának házában), amelynek egy tágas emeleti terme volt. Ezt a termet vánkosokkal rendezték
be.
3. A
tanítványok elkészítették a húsvéti vacsorát, a törvény előírása szerint, és
feltálalták azt egy bizonyos asztalra, vánkosok közé.
4. Az
Úr Jézus és a tanítványok bevonultak az emeleti terembe és helyet foglaltak.
5. A
bevezető szavak után, az Úr Jézus felállt, és megmosta az apostolok lábát,
így Júdás lábát is...
6.
Utána visszatelepedtek az asztalhoz, és az Úr Jézus, az asztali áldásban,
elvégezte az első konszekrációt. Ekkor alapította meg az Oltáriszentséget és az egyházirend szentségét, amikor meghagyta az apostoloknak: Ezt tegyétek az én emlékezetemre (Lk 22:19).
7. A
konszekráció előtt vagy után, az Úr kijelenti, hogy egy a tizenkettő közül el fogja Őt
árulni. Az első két szinoptikus a konszekráció elé teszi az áruló megemlítését,
de bizonyára a konszekráció után is beszéltek erről. Így a konszekráció előtt,
az apostolok lelkiismeret vizsgálatot tartottak, hogy nem-e ők az árulók. Itt
megadatott a lehetőség Júdásnak, hogy bűnbánatot tartson és megtérjen...
8. Az
Úr Jézus megáldoztatta Júdást, amikor már az átváltoztatott kenyérrel kínálja őt meg
(Jn 13:26)...
9.
Júdás, miután megáldozott, belészállt a Sátán, s ekkor elhagyta a vacsorát (a szentmisét), annak befejezése előtt, hogy
véghezvigye az árulását a gonosz ösztönzésére.
10.
Ezután mondja el az Úr Jézus az utolsó beszédét, ami az első homília, és az első liturgikus
imát, vagyis az főpapi imáját. Az utolsó vacsora zsoltárok éneklésével zárult...
6. Következtetések
1. Az
utolsó vacsorán történtek, ha nem is annyira drámaiak, mint a nagypénteki események, de bizonyára
az Úr Jézus működésének legbensőségesebb eseményei. Annyira fontos volt ez János
apostolnak, hogy 5 fejezeten keresztül, 155 versben emlékezik meg róla...
2. Az
utolsó vacsorán, az Úr Jézus megpecsételte az Egyház alapját, a Tizenkettő intézményét, a lábmosásban...
(Jn 13:8) “Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz
közösségben velem”.
Ez az apostoli
alap annyira lényeges, hogy az megjelenik még az eszkatonban is...
(Jel 21:14) A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a
Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
3. Az utolsó vacsorában, az Úr Jézus, Aki maga az Ősszentség, megalapítja az
Oltáriszentséget és az egyházirend szentségét, amely az apostoli folytonosság
alapján rendelt újszövetségi papság. Itt fogan meg valójában az Egyház és a kegyelem
szentségi forrása. Itt lettek létrehozva a kegyelem eszközei, amelyek közvetítik a kegyelem áradatot, ami az Úr Jézus szent oldalsebéből áradt ki. Innen kezdett el csorgadozni a kegyelem folyama, amely
lecsordul az oltárról és elárasztaja az egész világot. Ez hasonlatos egy pezsgőspohár piramishoz, amelynek legfelső poharába kezdik tölteni a pezsgőt. A
pezsgő továbbcsordul az alábbi poharakba, egésszen az alsó sor poharakig, majd
szétfolyik a padlón, ki az utcára...
4. Az utolsó vacsora egyben az első szentmise is volt a világban, amelyet
maga az Úr Jézus konszekrált. Ebben elővételezte kereszthalálát és megdicsőült szent testét. Az első átváltoztatott kenyér és bor színe alatt, már a másnapi keresztáldozata is benne volt (Jn
12:24; Jn 16:7). Mivel Őbenne foglaltatik össze a mindenség, ezért az utolsó vacsorán, az Eucharisztiában, elővételezve, már megjelent minden, ami a kereszt előtt
volt, a másnapi keresztáldozatot, és mindent, ami a kereszt után lesz majd, az idők
végezetéig...
(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a
megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden
teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a
láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és
hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és
minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az
elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy
tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa
békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten
vérével békességet szerzett.
5. Mivel a búza és szőlőtő termése az Úr Jézus Szent Testének és Vérének anyagi színei, ezért az Úr Jézus
elbúcsúzik tőlük, jelezve, hogy az nekünk van szánva, a tagok táplálására (1Kor 12)...
6. Az utolsó vacsorában jelen voltak már a mai liturgia bizonyos elemei: a
lelkiismeret vizsgálat, a homília, a papi ima, az áldozati liturgia, a zsoltárok éneklése...
7. Júdás otthagyta az utolsó vacsorát. Ezért mondta Aranyszájú Szent János,
hogy aki hamarabb elmegy a szentmiséről, és nem várja meg a befejező áldást, az
hasonló az áruló Júdáshoz...
7. A nagycsütörtöki lábmosás szertartása ma
Ma az
egyházban, nagycsütörtökön elvégzik a lábmosás szertartását. Ez
hagyományszerűen úgy történik, hogy 12 hívő keresztény férfi, vagy 12 elsőáldozásra készülő fiú lábát
mossa meg a pap a szentmise keretében...
(Jn 13:15) Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg...
Ezt mára egyesek megváltoztatták, illetve
meg akarják változtatni...
Igaz,
hogy a mai, nagycsütörtöki lábmosás szertartása nem az egykori lábmosás
megismétlése, hanem csak annak felidézése, de akkor is, ha ezt a szertartást megváltoztatják, akkor annak három következménye van:
1. Ha
nem tizenketten vannak, akiknek a lábát megmossa a pap, akkor kiiktatódik a
Tizenkettő intézményére való megemlékezés, amely az Egyház alapja...
2. Ha
lányokat, nőket is bevonnak a lábmosás szertartásába, akkor kiiktatják az
isteni rendeklezést, mely szerint csak férfiak vannak rendelve a papi
szolgálatra. Isten Fia férfiként jött el a világba és Istent Atyának
szólította. Az Úr Jézus csak férfiakat választott ki apostoloknak, pedig sok nő követte Őt. Az apostolok csak férfiakat kentek fel püspököknek és presbitereknek, noha sok nő volt az egyházban. Ha a nagycsütörtöki szertartásban nőknek is
megmossák a lábát, akkor ez azoknak a liberálisoknak hajtja a vizet a malmára,
akik tévesen azért harcolnak, hogy nőket is szenteljenek pappá...
3. Ha
más vallásúakat: pl. muszlimokat, hindúkat, buddhistákat, stb. is bevesznek a
lábmosás szertartásába, akkor megfosztják a nagycsütörtöki lábmosás szertartását a
krisztusi jellegétől, és azt egy bizonyos emberi szolidaritás nevében degradálják, a Krisztusban való lelki testvériségből, egy Ádám ősbűnében való testi és szocialis testvériség szintjére. Bármennyire is akarnak egyfajta békét és szolidaritást mutatni,
az eredmény úgyis csak egy vallási szinkretizmus lesz, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus megváltó művének tagadása...
Nem adatott más név az ég alatt amely által üdvözülhetnénk (ApCsel 4:12), csakis Jézus Krisztus, a Megváltó. És bizony, hiába erőlködnek, mert nincs békességük a hitetleneknek (Iz 48:22; Jer 6:14; Ez
13:10)…
Elmélkedjünk ezeken a titkokon, és fogjuk fel szívünkkel, lelkünkkel és értelmünkkel, hogy milyen hatalmas dolgot művelt velünk az Úr Jézus az utolsó vacsorán...
Ima: Uram Jézus Krisztus,
mélyen megrendülök és leborulok előtted és az utolsó vacsora bensőséges
szentsége előtt, amelyben a legnagyobb titkokat tártad fel előttünk és a legnagyobb ajándékokat adtad nekünk. Ámen.
