(Jn 20:24-29) A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Szent Tamás apostolt legtöbbször negatív példaként mutatják be nekünk, mint a hitetlen ember prototipusát, holott az õ magatartása nagyon sokat mond nekünk, a mindenkori hívõknek. Vajon hinnünk kell mindenkinek és mindennek? Vajon nem kell utánajárnunk a dolgoknak, hogy meggyõzõdjünk arról, hogy igazak-e? Maga az Úr Jézus óv minket attól, hogy bármit elhiggyünk...
(Mt 24:4-5) Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.
Egyszer egy szentnek megjelent az Úr Jézus imádkozás közben. A szent ránézett a látomásra, és amikor látta, hogy az megjelent Jézus kezein nincsenek ott a szent sebhelyek, rögtön parancsolt a látomásnak az Úr Jézus nevében, hogy távózzék, és a látomás azonnal eltünt...
Egy dologról nem szabad megfeledkeznünk, és ebben Szent Tamás apostol segít nekünk: a feltámadt Úr Jézus, az Ő megdicsõült testén, ott hordozza kínszenvedésének jeleit. A szent sebhelyek ott vannak örökké az Úr Jézus kezein, lábain és oldalán. Azok soha nem gyógyulnak be, nem tünnek el, hanem ott maradnak, mint az Ő dicsõséges gyõzelmének és érdemének tanuságai...
Hogy mennyire megfeledkeznek errõl az emberek, azt láthajuk egyes mai templomi ábrázolásokon. Minálunk, az egyik templom szentélyben, a megfeszített Krisztus látható, de nincs a kereszten, hanem a kereszt elõtt lebeg felfüggesztve. Amikor közelebbrõl megnézed a corpust, akkor láthatod, hogy nincsenek rajta se szegek, se a szegeknek nyomai. Tehát ez se nem a megfeszített Krisztus, se nem a megdicsõült Krisztus, hanem valami megtévesztõ ábrázolás, amely Krisztushoz hasonlít. Ilyen ábrázolás sok helyen van nyugaton mindenféle modern festményeken vagy szobrok formájában, amelyeket kiállítanak a templomokban. és azt mondják, hogy az Úr Jézus ábrázolják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése