Elmélkedés a teremtéstörténetrõl

Kérdések

1. Kell-e, hasznos-e elmélkedni a teremtéstörténteről?

Isten elénk tárta a teremtéstörténetet, hogy minden idők embere meg tudja érteni azt valamilyen szinten, a maga módján. A posztmodern embernek is kötelessége, hogy megismerje Isten üzenetét, a mai tudományokban és felfedezésekben előrehaladt élet körülményei között...

2. Hogyan kell elmélkedni a teremtéstörténetről?

Elsősorban kérnünk kell a Szentlélek segítségét és az értelem alázatát, hogy el ne ragadtassuk magunkat hiábavaló bölcselkedésekkel. A teremtéstörténetet az Egyház Tanítóhivatalának tanításával és a Szentírással összhangban kell elmélkedni. Igaz, hogy jómagam figyelembe veszek olyan apokrif irásokat is, mint pl. Énok könyve...

3. Milyen lelki haszonnal van ránk nézve a teremtéstörténet fölötti elmélkedés?

Jobban megismerhetjük a Teremtőt, a Szentháromság egy Istent. Jobban megfigyelhetjük a bűn eredetét és lényegét, hogy felismerve azt, elkerüljük. Nagyobb világosságot kaphatunk a teremtett világgal és az élettel kapcsolatosan, hogy méginkább dicsőíthessük az Urat. Erősíti a hívő emberben az istenfélelemet, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

Bevezető

A teremtéstörténetben minden szónak, minden igének, jelentősége van. Amíg nem találtuk meg az ige jelentőségét, addig csak olvassuk a Teremtés könyvét, mint valami tanító mesét, annélkül, hogy megértenénk a lényeges dolgokat. 

Jómagam, a teremtéstörténetet, nem tekintem valamiféle tanító mesének, vagy csak az üdvtörténet egyes eseményeinek szimbólikus árbázolásának, mert túl sok benne a testi, az evilági konkrétum, amelyeket nem lehet mellőzni, és nem lehet elválasztani a teremtéstörténet lelki mondanivalójától. A teremtéstörténet körül sok vita van (kreacionisták vs. evolucionisták), ezért előrebocsátom, hogy az elmélkedésem csakis személyes meglátásaimat vázolja fel, és nem az egyház tanítását...

Csak lelki, vagy testi is?

A hivatalos szentírás kommentárok leszögezik, hogy a teremtéstörténetet csakis üdvtörténeti, lelki szempontból kell vizsgálni, és annak nincsen semmilyen természettudonyányos értelmezése. Ha ez valóban igaz és bizonyított, akkor elfogadom, de amíg ezt nem értem, addig ez az érv nem győz meg engem. 

Ha test szerint minden ember Ádám és Éva leszármazottja, ha Éva minden élő ember anyja (Ter 3:20), akkor nekik valóságos, emberi természetük kellett legyen. Ha Ádámnak és Évának valóságos emberi természetük volt, akkor kellett létezniük valahol a térben és időben. Ha Ádám és Éva az Édenben voltak, akkor az Édennek léteznie kellett valahol a térben és időben. Ha az Éden kertejének két folyama ma is fellelhető a térképen (a Hiddekel, vagyis a Tigris és az Eufrátesz, Ter 2:14), akkor semmi okom azt hinni, hogy ezek csak szimbólikusan vannak ott a teremtéstörténetben...

Ha az Úr Jézus az új Ádám (Róm 5), és ha az Úr Jézusnak valóságos emberi természete van, akkor a kölcsönösség elve szerint Ádámnak is valóságos emberi természete kellett hogy legyen. Mindezek összefüggésében, nem értem, hogy miért ne vizsgálhatnám a teremtéstörténetet természettudományos szempontból is: Hol volt? Mikor volt? Milyen volt? Mikor élt Ádám és Éva? Milyenek voltak? stb. És végül, ha az "első teremtéstörténetet" az a sok képzett izraelita pap és írástudó rendezte versekbe az évszázadok során, akkor hogy nem tűnt fel nekik, hogy értelmetlen dolog a növényvilág megteremtése és létezése, a Nap teremtése előtt (Ter 1:11-14)?... Hiszen ők is jól tudták, hogy napfény nélkül a növények nem élhetnek meg, pl. egy pincében vagy egy barlangban...

Az ég és a föld

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 

Ebben a mondatban a kulcsszó, az “eget” … Mit érthetünk itt az “ég” szó alatt?...

Az égnek három értelme is lehet:

- Az elsõ ég: a kék ég, amelyet a földről felnézve láthatunk, vagyis az atmoszféra.

- A második ég: a csillagos ég, amit a földről felnézve láthatunk, vagy az az ég, amelyet az asztronauták láthatnak az nemzetközi űrállomásról, vagyis a világegyetem, a kozmosz.

- A harmadik ég: az az ég, ahová az Úr Jézus Krisztus felemelkedett a tanitványok szeme láttára, illetve ahová elragadtatott az a tanítvány, aki állítólag Szent János apostol volt, vagyis a mennyország. 

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. 

(2Kor 12:2) Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.

Melyik égről van szó a (Ter 1:1)-ben? Az első égről nem, mert az később lett megteremtve a (Ter 1:6-7)-ben. A második égről sem, mert az is később lett megteremtve, a (Ter 1:14-16)-ban. Tehát itt a harmadik égről van szó, a mennyeknek megteremtéséről van szó...

A (Ter 1:1) arról szólhat tömören, hogy kezdetben Isten megteremtette a szellemi világot, azaz mennyet és az anyagi világot, vagyis az anyagi világot, a kozmoszt. Mivel az ég van elől, ezért előbb a szellemi világ lett megteremtve és csak azután az anyagi világ. Isten nemcsak megteremtette a szellemi és az anyagi világokat, hanem be is népesítette azokat. Amint elsősorban a szellemi világot teremtette meg, úgy azt is népesítette be először. Tehát az anyagi világ teremtésekor az angyalok már megvoltak...

(Ter 2:1) Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. ( Károliban: seregével)…

(Neh 9:6) Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.

A Teremtés könyve nem fejti ki részletesen a menny és az angyalok karainak teremtését, de világosan utal rájuk. A teljes szentírásból tudomást szerezhetünk az angyalokról és azok működéséről. Tudjuk, hogy az angyalok karokba, hierarhiákba és seregekbe vannak rendezve és, hogy vannak szerafok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (Kol 1:16). 

Négy arkangyalt ismerünk: Mihály (Mihail), Gábor (Gabriel), Rafael és Uriel. Ugyanakkor Énok könyve még egy sor angyalt említ meg. Ezek között Mihály és Gábor arkangyalok a kiemelkedőbbek. Az arkangyalokon kívül még le vannak írva a kerubok és a szeráfok, akik Isten közvetlen környezetében szolgálnak. Aztán ott van Azazel a bukott angyal, amely szerepel az Énok könyvében is, meg a Torában is (Lev 16:8-26). Az angyaltant Dionüsziosz Areopagitész, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Aquinói Szent Tamás dolgozták ki az idők folyamán, de megemlíthetjük a Temesvári Pélbártot is...

A katekizmus világosan tanítja, hogy Isten a semmibõl teremtett. Nem az isteni subsztanciából ragadott ki és alakította a világot, mert akkor Ő nem lenne a Teremtő, és nem lenne különb egy alkotó teremtménynél. Mégis, a Zsid 11:3 azt írja, hogy Isten a láthatót a láthatatlanból teremtette. A láthatatlan nem semmi, hanem csak nem látható. Ez arra is utalhat, hogy Isten először a láthatatlan dolgokat teremtette meg a semmiből, és csak utána alkotta a látható dolgokat a láthatatlan dolgokból...

(Zsid 11:3)  A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.

Én ezt egyfajta mindent felölelő, öngerjesztő teremtésnek képzelem, amely folyamatosan halad a beteljesedése felé. Amint Isten nem csak közvetlenül világosítja meg teremtményeit, hanem a nagyobb lelki teremtmények is megvilágosítják a kisebbeket, úgy a nagyobb lelki teremtmények is, létrejöttük után, hozzájárulhattak a teremtés későbbi munkájához, nem mind mind teremtők, hanem mint segítő munkatársak. 

Hasonlóképpen, minek a semmiből teremteni atomokat, ha az energiát anyaggá lehet préselni, illetve, minek a semmiből bolygókat teremteni, ha az atomokat bolygókká lehet összenyomni... Tehát Isten a semmiből teremtett, de lehet, hogy nem közvetelnül mindent a semmiből, hanem a teremtés fázisai egymásra épülnek, mint egy mindent felölelő teremtő folyamat. Ez picit hasonlítom ezt a számítógépes stratégiai játékokhoz, amelyben van amit létrehoz az ember, és van létrehozott dolog, amelyet munkába állít, hogy sokszorozza az építés hatékonyságát...

És a katekizmus is ilyensmit ír...

KEK 302 A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtő kezéből. Úgy lett teremtve, hogy még "úton van" (in statu viae) az elérendő végső teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni "gondviselésnek".

A “föld” teremtése pedig az anyagi világ, vagyis az univerzum teremtésére utal. Az univerzum azonban, itt még nem úgy nézett ki, ahogyan mi ismerjük. Az univerzum ekkor még kietlen, sötét, hideg és mozulatlan volt. Itt még nincs benne se Nap, se Hold, sem fénylő csillagok, és semmiféle hő vagy mozgás sem volt...

A teremtés napjai

Nagyon leköti a figyelmünket az, hogy mit teremtett Isten, és ez elvonja a figyelmünket arról, hogy hogyan teremtett. Fontos dolog az, hogy Isten a teremtést napokra osztotta, és a napokat is nappalra meg éjszakára...

 
Ezek a napok a következõek:

- Elsõ nap: Isten megteremti a világosságot és különválasztja a világosságot a sötétségtől. Létre hozza a világosság és a sötétség váltakozását. A világosság és a sötétség váltakozásának ciklusát napnak nevezi. Az első este és reggel után, eltelt az első nap és elkezdődött a második nap.

- Második nap: Isten megteremti az atmoszférát és így, a vizek egy részét felemeli az "első égbe", felhő formájában, hogy megöntözze a földet. Így megteremtette a körülményeket a flórának, amely akkor még nem létezett...

(Ter 2:4-5) Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.

- Harmadik nap: Isten megteremti a százazföldet, kiemelve azt a vizekből, és megteremti rá a növényeket.

- Negyedik nap: Isten megteremti az égre a világító testeket: a Napot, a Holdat és a ragyogó csillagokat. Mozgásba lendíti azokat, hogy világítsanak, válasszák el a fizikai világosságot a sötétségtől, a ma ismert nappalt az éjszakától, mozgásuk által mérjék az időt és határozzák meg az ünnepeket.

- Ötödik nap: Isten megteremti a vízi állatokat és a madarakat;

- Hatodik nap: Isten megteremti a szárazföldi állatokat és legvégül az embert, mint a teremtés végső célját és koronáját.

- Hetedik nap: Isten megpihent minden munkájából, megáldá és megszentelé a hetedik napot.

Észrevételek

1. Úgy tûnik, hogy kétféle nap van a teremtéstörténetben és kétfajta világosság-sötétség által uralt napszakasz. Az első napszakasz az, amely a teremtés hat napjának mértéke, és amely a teremtés első napján jött létre. A második napszakasz az a közönséges, ma ismert 24 órás nap, amely a negyedik nap jött létre az égitestek által. Az első napszakasz ismeretlen hosszúságú, de feltételezhetjük a mai mérték szerint, hogy lehetett ezer év, vagy akár többmillió év is. Egyes kreacionisták ezt "nagy szakadéknak" (időszakadéknak) is nevezik. Nem tudni mekkora ez, és szerintem nincs is semmi jelentősége számunkra...

2. Van ahol az első világosságot a létezéssel, míg a sötétséget a semmivel asszociálják. Van ahol a világosság Isten jelenléte és a sötétség annak hiánya, és van ahol a világosság a magasság és a sötétség a mélység. De itt a világosság Isten szava által lett teremtve (Ter 1:3), és a teremtett dolog nem lehet azonos a Teremtőjével. A teremtett világosság előtt már létezett a föld, mint anyagi valóság. Ez a világosság és sötétség lehetett az angyalok "tiltott fája" : ők mindig a világosságott kellett volna, hogy válasszák. Az Úr Jézus önmagát a világ világosságának nevezi, és Szent Pálnak is vakító világosságban jelent meg a megdicsőült Úr.

3. A vízből kiemelkedő szárazföld, valószínűleg egy egytömbû õskontinens lehetett (pl. Gondwana vagy Pangea), amely csak később szakadt darabokra a vízözön kataklizmája által. Lásd, az afrikai és amerikai kontinensek közötti törésvonal egyezését. Ennek az őskontinensnek a közepén lehetett valahol az Éden kertje. Az atmoszféra, a csapadék és a flóra, korábban lett, mint a Nap, ha szó szerint vesszük az első teremtéstörténetet. Mivel a csapadék körforgásának és a flórának, szüksége van a Nap fényére és melegére, itt arra gondolhatunk, hogy a teremtés napjait mérő világosság melege éltethette ezeket. Talán ezért voltak akkor óriási fák és állatok. Móré terebintjéről is azt írta Flavius, hogy olyan régi, mint maga a világ.

Világosság és sötétség

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Milyen mélységekről van szó? A "harmadik égből", vagyis a mennyből nézve, csakis az anyagi világról, a kozmoszról, az univerzumról és a földről lehet szó. Akkor a földbolygót még teljesen vizek borították (az ősócean), és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Nem-e, hogy itt egy testi értelembe vett, fizikai világosság hiányáról beszélünk? Ekkor az univerzumban, valószínüleg még teljes sötétség, mozdulatlanság és fagy volt ( 0 F fok)...

 
Isten azt mondta, hogy legyen világosság, és lett világosság. Ez a világosság három módon képzelhető el...

1. Egyfajta homogén világosság, amely betölti be az egész világegyetemet.

2. Egyfajta kigyúladt fényforrás, a világűr bizonyos pontján.

3. Egyfajta szellemi vilagosság, amit nem lehet elképzelni.

Ha a világosságot lelkileg értelmezzük, akkor az teljesen más. Akkor lelki-szellemi helyekről, magasságokról és mélységekről lehet szó. Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől, és így létrehozta a teremtés ciklusait. Ez nem azonos a negyedik nap létrehozott világosság-sötétség ma ismert nap ciklusaival. 

Hogyan lehetséges ez? Az űr egyik felébe világosságot hagyott, míg a másik felét elsötétítette? Vagy talán a világosság Isten cselekvése, míg a sötétség az Ő mozdulatlansága? Ha Isten világosságot teremtett, akkor a teremtését nem téveszthetjük össze a Teremtővel, vagy az Ő megnyilvánulásával. Kinek szolgálhatott ez a fényforrás? Istennek? Nem, mert Őneki nincs szüksége sem fényforrásra, sem helyre. Az angyaloknak? Igen, lehetséges, azért, hogy ők mindig mindent csakis a világosságban cselekedjenek és szolgáljanak. A földnek, amelyet megvilágította? Igen, lehetséges, mert úgy tűnik, hogy a növények élhettek, jól növekedhettek tőle. Gondoljunk cdak Libanon cédrusaira, a Seqoia cédrusokra, stb. Az embereknek? Igen, mert ezeknek a napszakaszoknak ciklusai és utolsó napja határozta meg a szombatot, az Úr napját...

A teremtés napjait mérő "fényforrás" azt a célt is szolgálhatta, hogy egyfajta "tiltott fa" legyen az angyalok számára. Úgy látszik, hogy Isten mindent nappal teremtett, és éjszaka szünetelt a munkájában. Mindig megvárta, hogy az este után reggel legyen, és csak akkor kezdte el a következő nap teremtõ munkáját. Ez talán arra taníthatta az angyalokat, hogy Istenhez hasonlóan, csakis nappal munkálkodjanak, a világosságban, és semmit se cselekedjenek az éjszaka sötétjében (Jn 3:21). Az angyaloknak úgy kellett volna a világosság fiai legyenek, hogy mindent nappal, Istennel és Istenben vigyenek végbe. Az angyalok "tiltott fája" arra szolgálhatott, hogy mindig válasszák a világosságot, és tartózkodjanak a sötétségtől. És itt a világosság már lelki értelmet nyer. A bukott angyalok elhagyták a világosságot és a sötétséget választották. Az őskígyó valószínűleg éjszaka kísértette meg az első emberpárt. Ezt onnan sejthetjük, hogy az eredeti bűn esete után, Isten a nappali járása közben szólította meg a rejtőzködő, bűnbe esett emberpárt...

(Ter 3:8) Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.

A teremtéstörténet misztériumai

A teremtéstörténetben négy misztériumot látok:

 
1. A teremtés napjait mérő fényforrást és napszakaszokat;

2. A jó és a rossz tudásának fáját;

3. Az első emberpár tudatra való ébredését;

4. Az élet fáját.

Tehát:

1. A teremtés napjait mérő fényforrás, amelyet az angyalok "tiltott fájának” neveztem, a hetedik nap után eltűnt, és többé nem jelentkezett. Ez Isten dicsőségének kiáradása lehetett, amely dicsőséges köntösbe öltöztette az egész teremtett világot az eredeti szentség állapotában. 

2. A bűneset után nincs több említés a jó és a rossz tudásának fájáról. Ez a fa egy olyan valami lehetett, mint egy "ellen-eucharisztia", valami csábító és veszélyes dolog,  amitől Isten óvta az embert, és amelynek gyümölcséhez az őskígyó csábította oda őket. Az ember ehetett az Éden kertejének minden fájáról, de a tiltott fáról, a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát az ember élhetett minden természetes dologgal, de nem közelíthetett önerőből a természetfölötti ismerethez, a szellemi világhoz. A tiltott gyülölcs leszakítása valami olyansmi lehetett, amely által az ember, Isten háta mögött, önerőből, bűnös módon szerzett magának szellemi autonómiát. Ez egyképpen a mágiához hasonlít...

 
3. A bűnbe esett, teljes öntudatra ébredt ember, hasonló lett Istenhez, és képes volt, önkényesen, Istennel visszaélve, közelíteni a szellemi világhoz. Ezért Isten elzárta az ember útját az élet fájához. Az első emberpár így megismerte mind az Istenben lévő, mind az Istenen kívül lévő életet. Az egy parancsolatnak "éjszakai" megszegése, létrehozta benne a lélek fekete foltját, a bűnt, amelyet szégyenleni és takargatni kezdett. Ez a helyzet hozta el az ember számára a meztelenség fogalmát, mert csak az meztelen, akinek takargatnivalója van. A takargatnivaló érzékiség támadása miatt volt szükség az ágyékkötőre meg bokorban való rejtőzködésre, mint egy pótcselekvésre...

(Ter 3:22-24) Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

4. Az élet fája hasonlított az Eucharisztiához és arra utal, hogy az ember arról táplalkozott lelkileg és örök életre volt rendelve. A kert minden fájáról ehettek, csak a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát ehettek és ettek is az élet fájáról, amíg el nem szakadtak az eredeti bűn által Istentől. Az eredeti szentség állapotából, az evilági dicsőséges életből, fel kellett volna fejlődnie az embernek az örök, szellemi, megdicsőült létre. De mivel az ember egy Isten nélküli szellemi autonómiára törekedett, ezért többé már nem közelíthetett az élet fájához és Istenhez. Meg kellett halnia előbb lelkileg és aztán testileg is...

Az Éden kertjét és a két fa helyét vélhetőleg a Özönvíz törlölte el véglegesen, amikor megszűnt az ősvilág és az első emberpárral kötött szövetség. Isten egy új szövetséget kötött Noéval, amelyet egy új természeti jelenséggel, a szivárvánnyal pecsételt meg. Az új világban, az újonnan kijelentett, szivárvánnyal jelzett szövetségben, a fent említett misztériumok eltűntek, és csak a bűnbe esett, teljes öntudatra ébredt ember marad. Az özönvíz utáni új világban, már több kontinens létezett. Minden megváltozozt, de a régi Édenkert területének egy része és annak környéke: Kánaán földje, Mezopotámia, Babilon, a Tigris meg az Eufrátsz vidéke és Egyiptom, felismerhetően  megmaradtak.

Két teremtéstörténet?

Két teremtéstörténetről beszélnek és két különálló stílusról (Ter 1 és Ter 2). Bizonytalannak látom a biblikusok magyarázatait... Jómagam, nem igazán látok két teremtéstörténetet, hanem inkább egy és ugyanazon teremtéstörténet két formáját: látok egy makro és egy mikro teremtéstörténetet. A makro teremtéstörténet, azba hét napra osztott, nagy léptékü, egész univerzum teremtését leíró történet, és  a mikro teremtéstörténet behatol a teremtés végcéljába, az Éden kertjébe, és közelről írja le az ember teremtését. 

A két történet között nem látok semmiféle elkülönülést és semmi féle ismétlődést, hanem mintha szerves egységet alkotnának és kiegészítenék egymást. Akkor látnék két teremtéstörténet, ha például, a második teremtéstörténetben megismétlõdne a föld és az élővilág teremtése. De nem... Tehát úgy látom, hogy egy teremtéstörténet van, amelynek van egy makro és egy mikro teremtéstörténet fejezete. Hogy időben, stílusban és források szerint hogyan alakult a két teremtéstörténet, az számomra teljesen közömbös. Számomra csakis az Első szerző számít, és csakis az üzenet végső formája, amit az Úr adott át Mózes által...

A teremtéstörténet és a legendák

A különböző kultúrákban, vagy apokrif íratokban, olvasni lehet legendákat, leírásokat a teremtésről, az özönvízről, az istenekről, félistenekről, stb. Hasznos lenne mélyrehatóan megvizsgálni ezeket, a szentírás fényében, hogy miként viszonyulnak Mózes könyveihez. Ha nem is tudnánk bizonyossággal, de rásejthenénk bizonyos dologra, és képet alkothatnánk magunknak az ősrégi időkről. Az írások is arra buzdítanak minket, hogy kutassuk a régi időket...

(MTörv 4:32) Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

Az elmélkedés gyenge pontjai

Az elmélkedés gyenge pontjai, hogy elszakad a hivalatos szentírás kommentároktól, biblikusok magyarázataitól, azáltal, hogy a teremtéstörténetet profán, természettudományi szempontból is megközelíti. Ezt a teológusok hevesen elutasítják... 

Ugyanakkor, úgy veszem, hogy a Bibliának valójában egy szerzõje van, Aki végső soron Isten, és azért van, hogy kinyilatkoztasson, eligazítást adjon nekünk a hit és az erkölcs kérdéseiben. Ennek ellenére, szerintem, nem káros, vagy netán gnosztikus, ha ezeket végigelmélkedjük ilyen módon, annélkül, hogy tévedhetetlen igazságnak állítanánk be ezt...

Lelki tanulságok

1. Isten mindent tervszerűen teremtett meg, és semmi sincs véletlenül a világban.

2. Isten minden munkájával tanítja teremtményeit, és egy rendet határoz meg számukra.

3. Az élet csakis Istenben van, a világosságban, azaz, az Ő akarata szerinti életben.

4. A legfontosabb dolog az élet: nem a tudás, nem a hatalom vagy a nagyság.

5. A lelkiek és a testiek párhúzamosan haladnak, mégis szétválaszthatatlan egységet alkotnak.

6. A teremtett dolgok bármennyire is nagyok, mégis végesek és korlátozottak.

7. A világegyetemet és a természettudományokat nem szabad isteniteni, mert azok ideiglenes dolgok, amelyek hamarosan elmúlnak.

8. A teremtés legfontosabb napja a hetedik nap, amikor Isten megpihent munkájából, és ezért szenteljük meg a hetedik napot, ami a végső nyugalom helye.

9. Isten nagyon szereti minden teremtését, és nem utálja meg azt soha: soha sem engedi ki kezéből azt, ami az Övé.

10. A teremtéstörténet minden mozzanata Istent dicsõíti: dicsőséges, csodálatos és gyönyörűséges az Úr és az Ő minden műve.

Uram Jézus! Teáltalad, Teveled, Tebenned és Teérted lett minden, ami csak van. Ismerjék meg az emberek fiai áldott dicsőséged. Ámen.

Kapcsolódó odal: A biblia és a természet.