Nursiai Szent Benedek, Nolai Szent Paulinus (+431) tanácsát követte: ,,Ha az ember nem akar Isten országáról lemondani, akkor menekülnie kell Rómából.'' Abban az idõben, a dekadens Róma, a megromlott világi életet képviselte. Ma ezt a globalizált világ, a nagy Babilon testesíti meg (Iz 21:9; Jel 14:8). A fenti idézetet így szólhatna: ,,Ha az ember nem akar Isten országáról lemondani, akkor menekülnie kell a globalizált világból.''
Habár az egyház társadalmi tanítása és az új evangelizáció arra hív, hogy legyünk aktív tagjai a társadalomnak és élõ kovászként lépjünk ki a világba, mégis muszáj egyfajta benedeki remeteségbe menekülnünk, különben elsodor e világ szennyáradata. Hogyan lehetne megvalósítani ma Szent Benedek remeteségét?...
Ma már nincs lehetõségünk visszavonulni egy sziklabarlangba, ezért el kell gondolkodnunk azon, hogyan valósíthatnánk meg magunknak egy XXI. századi képzeletbeli remetebarlangot. A remetebarlangban nem az a lényeg, hogy sziklás-e, magányos helyen és bokrok között van-e, hanem az, hogy mitõl óv meg minket és mit biztosít...
A remete barlangja megóv:
1. A rendetlen vágyaktól
A rendetlen szemlélõdéseinken keresztül törnek ránk a szem kívánsága, a test kívánsága és a világ kevélysége ( 1 Jn 2:16). Ha megóvjuk magunkat a rendetlen kapcsolatoktól, a felesleges mászkálásoktól, a világ szemlélésétõl, kint az utcán, a TV-ben, az interneten, stb., akkor megóvhatjuk magunkat a rendetlen vágyaktól. Ez a bûnre vezetõ alkalom elkerülésének elsõ lépése...
2. A gondolataink csapongásától
Ha visszavonulunk a magányba, akkor össze tudjuk szedni gondolatainkat és akaratunkat a jóra tudjuk irányítani. Visszavolnulás és magány nélkül nem lesz lelki erõnk, akaratunk a küzdelemhez, a mértékletességhez és az önmegtagadáshoz. Összeszedettség és akarat nélkül pedig, a lelki szétesés veszélye leselkedik ránk. A magányban és a csendben oda tudunk figyelni a keblünk szentélyében lakózó szentháromságos egy Istenre és ekkor tud a Szentlélek dolgozni bennünk. A magány és a csendes visszavonulás olyan az ember szívének, mint az abroncs a hordónak. Ha nincs abroncs, akkor a hordó szétesik és a víz elfolyik. Csendes visszavonulás nélkül szétesik a szívünk és a Szentlélek kegyelme kárba vesz az életünkben...
3. A nyelvvel való vétkezéstõl
A nyelv az ember leggonoszabb tagja az embernek, amit a legnehezebben lehet megzabolázni ( Jak. 3). A felesleges beszéd, a fecsegés, a pletyka, a rágalmazás, a hazugság, az erkölcstelen viccek, stb., mind-mind ott vannak nap mint nap a szájunkban. A hallgatás az egyik legnagyobb erény és azzal sok bûntõl óvjuk meg magunkat. Hallgatásunkkal megvalósíthatjuk a magunk képzeletbeli barlangját, ahol leginkább Istennel folytatunk párbeszédet...
4. A rendetlen kapcsolatoktól
A rendetlen kapcsolatok, kötõdések, bûnre vezetnek és elvonnak Istentõl. Ezeket úgy szûkíthetjük le, ha nem mászkálunk mindenfele, nem látogatunk fölöslegesen, nem megyünk folyton társaságba, nem csüngünk az internetes szociális hálózatokon, nem kölcsönözünk dolgokat és nem szerzünk magunknak mindenféle kacatot. Hiába gondoljuk azt, hogy kapcsolataink által evangelizálhatunk és kovászok lehetünk ( Mt 13:33;1 Kor 5:6). A valóság az, hogy gyakran minden csak rólunk és a saját vigasztalásunkról szól. Ha nem vagyunk elõbb egésszen ura lelkünknek, ha nem tudjuk megzabolázni szenvedélyeinket, akkor a kapcsolatok rutinja és az információs özön lerángat az alantas életbe és elvon Isten országától.
5. A kényelmességtõl és a puhányságtól
A test kényeztetése a bûn melegágya. Az elkényeztetett testben gerjednek fel a bûnös kívánságok, a bujaság, a torkosság, a restség, stb. Ezt a test megszigorításával és fegyelmezésével lehet kordában tartani. Erre jó a titkos böjt, a rendszeres munka, az élvezetek megtagadása, a mértékletesség, az önmegtartóztatással, a pontos programhoz való igazodás, stb. Assziszi Szent Ferenc szerint a böjtöt és a test megszigorítását vigyázattal és fokozatosan kell megvalósítani, nehogy a „test szamár” elkezdjen lázadozni és az ember még rosszabb állapotba essék vissza ( Lk 11:26; 2 Pét 2:20).
A remete barlangja bíztosítja:
1. A lelki szabadságot és idõt az Istennel való kapcsolatra
Vizsgáljuk meg minden kapcsolatunkat, úgy személyekkel, mint az egyébb dolgokkal. Miért vannak?... Javunkra válnak?... Lekötnek bennünket?... Rabul ejtenek?... Elvonják az idõnket?... Szükségesek?... Döntsünk határozottan és számoljunk fel minden haszontalan vagy káros kapcsolatot, kötõdést életünkben. Megtapasztaljuk, hogy mennyi idõ szabadul fel, a korábban hajszolt életünkben. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a felszabadult idõ automatikusan Istené is lett. Az emberben ott zsong a világ zajának sûrgetése... Valamivel föltétlenül be kellene tölteni ezt az ûrt... Rajtad áll, hogy ezt az ûrt Istennel töltsd ki. A napi szentmise, a napi ima, a napi visszavonulás a bensõ szobábádba, hasznosan töltheti be ezt az ûrt...
2. Mértékletességet és önmegtartóztatást
A nyugati kereszténység csõdje, hogy a mértékletességet és az önmegtartóztatást nem Szent Benedeknél keresik, hanem a buddhista szerzeteseknél. Vizsgáld meg vágyaidat, szíved mozgását és a tekinteted ugrálását. Mire irányul?... Mire ugrik önkéntelenül?... Emeletes házakra?... Csodás autókra?... Szuper smatphone-okra?... Csinos hölgyekre?... A gasztronómiai TV adásokra?... Mi az, ami vonzásának bûvkörében tart?... Gondolkodj el az idõk távtalában, tekintettel a végsõ dolgokra... Mit akarsz? Mulandó javakat vagy az örök életet? Nem szolgálhatsz két úrnak ( Mt 6:24). Ha szakítasz testi vágyaiddal, akkor alkalmassá teszed magad Isten országára...
3. Önuralmat
Ha tudunk uralkodni a nyelvünkön, akkor uraljuk az egész testünket ( Jak 3:3). A vágyak és a szenvedélyek sarkalják a lelket és önkéntelenül megszületik a szándék. A szándék pedig egyhamar akarattá feszül és majd az akaratosságból indulat lesz... Az indulat kirobbantja az emberbõl a szavakat... Ez olyan, mint az okádás, mert az ember már nem ura szavainak, hanem azok magától ömlenek ki a szájából. Ezért, erre is találóak az írás szavai, miszerint visszatér a kutya okádásához ( Péld 26:11; 2 Pét 2:22). Ha mindig meg tudjuk zabolázni nyelvünket, akkor urai vagyunk önmagunknak...
4. Szorgalmat és buzgóságot
A világi élet restségben tart, de a Szentlélek kegyelme jócselekedetekre sarkall. Ezért édes az iga és könnyû a teher ( Mt 11:30), mert a Szentlélek tûze hajtja az Isten kegyelmében élõ embert. A magányban és visszavonulásban, a Szentlélek erõt és vágyat ad a jócselekedetekre. Így a jócselekedetek gyakorlása már nem nehézség ( Mt 5:16) hanem élvezetes és örömteli kihívás, amelyre tûrelmetlenül várunk. Szent Benedek kolostorokat építõ szorgalma, a barlangi remeteségben érlelõdött meg...
5. Tiszta szívet
A világi ember azt gondolja, hogy ha nem tesz semmi rosszat felebarátjának, akkor már nem vétkezett és nincs is bûne. Pedig hát mulasztással is lehet ölni. Aztán meg végképp nem gondol arra, hogy gondolattal is nagyot lehet vétkezni. Isten lélek. Ezért, akik Õt imádják, lélekben és igazságban kell, hogy imádják ( Jn 4:24). Hasonlóképpen, mivel Isten lélek, ezért lélekben és a lélek gonosz gondolataiban is súlyosan vétkezhetünk ellene... Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják Istent ( Mt 5:8 ). Boldogok akik magányban, visszavonultságban, Szentírás olvasásában és imában tisztítják meg gondolataikat a világ szennyétõl. Az ilyenek csakis a jóra, a szentre, meg az igazra irányítják gondolataikat. Õk meglátják Istent már ebben a világban és elnyerik egykor jutalmukat, Isten örök és boldogító színelátását.
Ima: Szent Benedek, Európa védõszentje, remeték és szerzetesek atyja, könyörögj érettünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése