Sokan ismerik ezt az igét, amit aranyszabálynak is neveznek,
de vajon hányan alkalmazzák? Így szép elolvasni, könnyû róla emélkedni, de
mit is jelent ez valójában, a gyakorlatban?...
Most tanuságot teszek néhány esetrõl azért, hogy mindenkit buzdítsak az Isten iránti bizalomra és parancsainak megtartására.
1. Ha valamit
kölcsönkérsz, add vissza idejében
A feleségemnek volt egy idõsebb kolleganõje. Ahogy
összebarátkoztak, meghívtak, hogy látogassuk meg õket. El is
mentünk hozzájuk. Jómódú emberek voltak, nagy, emeletes házzal, egy gazdag
negyedben. Mivel jóval idõsebbek voltak mint mi, a gyerekeik már el voltak rendezve.
A látogatás során kiderült, hogy a férj jól ismeri édesapámat és valamikor
munkatársak voltak. Amint megtudta, hogy kinek vagyok a fia, az elsõ dolga az
volt, hogy üzenjen rajtam keresztül édesapámnak. Már több mint tizenöt éve
kölcsönkért tõle egy könyvet és nem adta vissza. Mondjam meg neki, hogy legyenszives juttassa azt vissza. Én nem foglalkoztam a dologgal,
gondoltam, hogy az õ dolguk... Nemsokára édesapám meghalt. Amikor osztozkodtunk
a testvéremmel az apám dolgain, az a bizonyos könyv hozzám került. Ekkor, az elsõ alkalommal, amikor
találkoztam azzal az emberrel, visszaadtam neki a könyvet. Láttam, hogy
mennyire megörült a majdnem húsz év után visszakerült tulajdonának. Az
emberek ragaszkodnak tulajdonukhoz, bármilyen kicsi dolog is legyen az, ezért vissza kell adni a kölcsönkért dolgokat...
Egy másik történet, amit az egyik ismerõsöm mesélt és
ami tragikusan végzõdött: Volt két koma,
akik tõszomszédok voltak. A közös kerítésen keresztül volt egy kiskapujuk, amin
úgy jártak be egymáshoz, mintha hazajártak volna. Ez így ment évtizedeken
keresztül. Egyszer, amikor már idõsebbek voltak, az egyik bement és elvette a
másiknak a fejszéjét. Valamilyen oknál fogva nem vitte vissza. A
fejsze tulajdonosa várta, hogy a koma mikor hozza vissza a fejszéjét, de az nem
akart hazakerülni. Addig ette-rágta magát, hogy egyszer, amikor a szomszéd koma
jött haza, odavágta neki a kapuban, hogy immár visszaadhatná azt a fejszét. Biztosan sértõ
hangnemben mondhatta, mert a másik úgy megharagudott és úgy elkezdte hergelni
magát, hogy egy alkalommal, amikor a komája jött hazafelé, úgy fejbeütötte a kapú elõtt, hogy az szörnyethalt. Tehát, nem szabad
közösködni, nem szabad senki holmiját elvenni és mindent vissza kell adni
idejében, fõleg a kölcsönkért pénzt.
(Sir 20:15) Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember!
2. Ha valami
találsz, add vissza a tulajdonosának
(Sir 20:15) Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember!
Egy alkalommal, a feleségem talált a járda mellett, a zöld övezeten egy
nagyon jó Nokia telefont. Az a telefon kb. háromszor olyan drága volt, mint
amilyent mi megengedhettünk magunknak. Gondolkodtunk rajta, hogy csak egy
töltõt kellene vegyünk és lenne egy szuper telefonunk. De nem hagyott a
lelkiismeret. Beletettem a telefonba a telefonom kártyáját, elindítottam, kikerestem a lementett
SMS-ek telefonszámait és elkezdtem azokat szerre felvíhni. A harmadik hívásnál máris
célba találtam, mert annak a fiatalembernek a barátnõje vette fel, aki elveszítette
a telefont. Megbeszéltük a találkát, kikérdeztem a telefonban lévõ
részletekrõl, a dolog passzoltak és visszaadtam nekik a telefont. Aznap és másnap,
legalább három SMS-ben köszönték meg és áldottak, hogy visszajuttattam nekik a
telefont, mert bizony nagyon drága volt és a fiatalember nemrég vette. Ezért nem szabad megtartani más elveszített dolgát, mert az bánkódik
utána. Átkozza azt, aki megtalálta és nem adja vissza, de viszont áldja azt,
aki jót tesz vele és visszajuttatja...
Egy másik esetnél az történt, hogy egy céges férfi, amikor kiszállt az
autójából, az ülés mellõl kiverte az kistáskáját a földre. Bezárta az autót az
automata zárral és elment a dolgára. Valaki arra járt, megtalálta a táskát,
kivette belõle a pénzt és a táskát, meg az ítratokat, szétszórta a szemetesbe
és a garázsok háta mögé a földre. Valaki, aki megtalálta a
személyazonosságiját, feltûzte az egyik garázsajtóra. A szegény károsult,
amikor észrevette, hogy odalett a kistáskája az értékeivel, elkezdett
keresgélni és a dokumentumai egy részét innen-onnan összeszedte, de sok
cégpapír, akta és pénz nem került elõ. Ekkor gondoltam, hogy a bajba került
károsult átkozta azt, aki így kihasználta az õ szerencsétlenségét és
szétherdálta a dolgait...
(Lk 15:8) Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
(Lk 15:8) Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
3. Más megvásárolt tulajdonát
ne vitasd el
Örököltem egy kis földet édesanyám után, de a sok rokon miatt és az õ
érdektelenségük miatt, sokáig nem haladt az ûgy elõre és nem irathattam magamra földet. Közben, az egyik
unokatestvér felébredt, hogy nem veszi figyelembe a szülõk eggyezségét, hanem a
polgári törvénykönyv szerint újraosztassa a földeket. Addig intézték a
papirokat, hogy a végén egy földdel több jutott nekem, mint ami volt korábban.
Amikor intéztük a parcellákat, akkor gondoltam, hogy ha már kaptam, akkor nem
mondok le róla. Ki is fizettem értük az illetékeket. Amikor hazamentem, csak
nem hagyott békén a Szentlélek. Eszembe jutatta, hogy kb. tíz évvel ezelõtt az unokatestvérem, akinek most kevesebb föld jutott, azt mondta, hogy
megvásárolta a szóban forgó földett a nagynénjétõl, egy kézzel írott papír
alapján. Másnap reggel felhívtam és megkérdeztem tõle, hogy jól emlékszem-e a
dologra. Õ azt mondta, hogy igen. Akkor kértem, hogy mutassa meg nekem azt az
írást. Megmutatta és valóban az állt benne, hogy a nagynénénk eladta neki a földet “örök
használatra” egy bizonyos összegért. Ekkor megkérdeztem tõle, hogy miért nem vette
elõ ezt a papírt, amikor az örökség elfogadásáról volt szó. Hát azért – mondta
õ - mert a másik unokatestvér nem fogaja el csak azt, amit a polgári
törvénykönyv ír elõ. Én erre azt mondtam neki, hogy én nem így gondolom. Ha valaki
megvásárolt valamit, bárhogyan is egyezték meg, én ahoz nem nyúlok hozzá. Ne átkozzon engem
senki, az õseink se a porból vagy a túlvilágról, azért hogy megszegtem, amit
megegyeztek.
Egy másik esetben, egy papirilag tisztázatlan földûgyben, egy ember elkertelt egy
darabot a szomszéd földjébõl. Eleget kérlelték és bizonygatták, hogy az az õk
kertjükhöz tartozik, de a másik hajthatatlan volt. Tudta, hogy õ már birtokon
belül van és ha per lesz, akkor a szomszédnak nincs elég bizonyítéka, hogy
visszaszerezze azt a földdarabot. A megkárosított is felfogta, hogy nincs semmi
esélye, ezért feladta és lemondott a földdarabról. Telt-múlt az idõ és a
megkárosított ember, aki már régóta kútat akart ásatni az udvarára, megszerezte az
engedélyeket és megásatta a kútját. Amint a víz felfakadt az õ kútjában, azon nyomban
elkezdett apadni a víz a szomszéd kútjában. Néhány nap alatt, teljesen kiszáradt
a szomszéd kútja. Így aztán nemsokára jött szomszéd a kapujára és kérlelte,
hogy hordhasson vizet az õ kútjából, mert nincs mit inni adjon az állatainak. Így
szégyenült meg a csaló. Ne a polgári törvényeket nézzük, hanem az igazságot. Ha valami dolog valakié,
akkor azt ne akarjuk elvenni tõle emberi törvények fondorlataival.
(Péld 22:28) Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!
4. A hivatalban ne írj
hamisságot
(Péld 22:28) Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!
Egyszer egy földmérõ kimért valamilyen földeket. Nem tudni, hogy mit-hogyan
osztott és milyen szándékkal, de annyi bizonyos, hogy egy asszony sokat járt a
nyakára, mert állítólag igazságtalanul osztotta el a földeket. A hibát akkor már nem
lehetett kiigazítani vagy nem is akarták kiigazítani. Az asszony igen-igen
átkozta a földmérõt. Nemsokára a földmérõre súlyos betegség és nagy kínok törtek rá. Mivel
a birtokfosztást és megrövidítést nem lehet helyrehozni, azért a bûntetés sem
múlik el egyhamar... Vigyázzunk nagyon, amikor hivatalos papirokat
készítünk, amelyek egy életre szólnak, illetve életeket befolyásolnak, mert
azoknak következményei súlyosak lehetnek és átkos módon vissszahatnak életünkre.
(Iz 10:1) Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket
hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.
Egy alkalmazottnak konfliktusa volt a
fõnökével. A fõnök haragtartó, rosszindulatúember ember volt és mindig orrolt arra az
alkalmazottra. Teltek-múltak ez évek, és egy bizonyos ûgy kapcsán, megint ellentétbe
kerûl az alkalmazott a fõnökével. Ekkor fellángolt a fõnökben a régi harag és
habár a az alkalmazottnak volt igaza, mégis kemélyen megbüntette. A
lehetõ legsúlyosabb anyagi szankciót rótta ki rá, amit a törvény megengedett neki. Az alkalmazott fellebezett és a fegyelmi
bizottság kifogásolta a túl nagy szankciót. Csak egy minimális egyhavi bûntetéssel
értett egyet a bizottság. Ennek ellenére, a fõnök fenntartotta álláspontját és a
hatalmával visszaélve, keményen megbûntette azt, akire haragudott. Lassan
közeledett a nyudijkorhatár a fõnöknek, de nem örvendhetett annak, mert mire
az elsõ nyugdiját megkapta volna, elvitte egy nagyon súlyos betegség. Az elsõ ember aki
odaérkezetta halálos ágyához és holtan láthatta, az az alkalmazott volt, akit õ
annyira gyûlölt és oly keményen megbûntetett. A temetésén, amikor a mikrofonba mondták
a búcsúztató beszédet, olyan hatalmas villámlás és esõ lett hirtelen, hogy
egyetlen szót se hallott senki. A búcsúztató beszéd utolsó szavánál, mintha
egy karmester intett volna, egyszerre csak elállt az esõ és a szertartás
folytatódott tovább. Erre a természeti jelre a temetésen résztvevõk is felfigyeltek...
5. A más tévedését, vétkét ne
kürtöld világgá
Egy alkalommal, az egyik kollegám, akinek minden jópofasága mellett
van egy rossz szokása, átejtett a hivatalban egy papír aláírásakor. Ezt valaki
más észrevette és figyelmeztetett. Nem lepõdtem meg, mert nem ez volt az elsõ ilyen esete. Visszakerült hozzám a dokumentum, kijavítottuk és kész. A pletyka által,
a dolog eljutott egy másik bennfenteshez is. Az magánban rámkérdezett, hogy
igaz-e a dolog. Én, mivel õt is érintette a dolog, megmondtam neki, hogy igaz. Erre
aztán, valamivel késõbb, az egész osztály elõtt felvetette a problémát és
nyilvános ûgyet akart csinálni a dologból. Én ekkor leállítottam õt és
figyelmeztettem, hogy ez nem egy olyan horderejû probléma, ami miatt nyilvános
botrányt kellene csinálni. Egyesek könyörtelenül lecsapnak a mások vétkeire és
egyhamar ki akarják pellengérezni azokat. Ez nem helyes… A dolgot csak akkor
kell nyilvánosságra hozni, ha az az egész közösséget érinti vagy veszélyezteti.
(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
Egy olyan kollegával hozott össze a sors, akinek rossz
természete volt és sokan pikkeltek rá. Ha bementem egy másik iródába, akkor
elkezdtek kérdezgetni viccelõdve, hogy milyen vele az élet. Ilyenkor jól
kiteregették a viselt dolgait és rossz természetét. Eleinte és is
belekapcsolódtam ezekbe a megszólásokba és elmondtam a rossz tapasztalataimat
vele kapcsolatban. Egy idõ után azt vettem észre, hogy nem jó nekem ha rosszat
mondok a kollegámról, még akkor is, ha igazam van. A Szentlélek rávezetett arra,
hogy kollegám rossz tulajdonságait, hibáit, ellenem elkövetett sértõ dolgait ne
beszéljem ki...
(Mt 7:1) Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
6. Ne ócsárolj és gyalázz soha
senkit
Egyszer a fõnököm ellenõrzött egy másik ellenõrrel az alegységeknél. A
másik ellenõr, bármelyik osztályról is volt szó, mindig tudott mondani
valamilyen lebecsülõ véleményt. Hogy az a tevékenység egy "sóhivatal", vagy hogy
annak az osztálynak a fõnöke semmit se csinál, stb. Amikor kettesben maradtunk
és értékeltük a tevékenységeket, akkor mi arra a következtetésre jutottunk,
egyetértésben, hogy azért azoknak sincs könnyû dolguk, ott ahol vannak. Ekkor megjegyezte
a fõnököm a másik ellenõrrõl: Ez mindekirõl lebecsülõen beszél. Ki tudja, hogy rólunk
is mit mond másoknak…
Egy idõben, gyakran megírtam a véleményemet bizonyos vitatott közûgyekben az internetes fórumokon. Mivel sokat leveleztem, kulturált környezetben
elsajátítottam, hogy mindig csak a tárgyról írok véleményt, soha sem a hozzászólóról.
Ahogy kikerültem a nyílt, személytelen fórumokra, azt kellett tapasztalnom, hogy az elsõ vagy a
második érvelésem után, rögtön került egy forumozó, aki már nem a vita
tárgyához írt hozzászólást, hanem belegázolt az emberi méltóságomba és a
véleményem miatt kezdett gyalázni. Ez sajnálatos, primitív dolog…
(Zsolt
39:9) Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek
gyalázatának.
(Job 16:10) Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.
7. A kölcsönkérõt ne utasítsd el és a kölcsönt ne
kérd vissza
Egy alkalommal, az egyik rokonom szélhámosságba keveredett és nagy összeget
kellett visszafizetnie. Hozzánk fordult, hogy adjunk neki pénzt kölcsön. Én tudtam,
hogy ha pénzt adok neki, annyi mintha a kútba dobnám, ezért hát imádkoztam és
megkérdeztem az Urat, hogy ilyen esetben mit tegyek? Azt a választ kaptam,
hogy: Az orvosoknak akarod inkább adni? Persze a pénzt nem kaptam vissza soha.
Eltelt kb. hét év és a feleségem nagybeteg
lett. Az orvosoknak nagyon sok pénzt kellett fizetni, de akkor sem mentem
megkérni a kintlévõ adósságokat, hanem kifizettem abból, amim volt. Egy jó autó árát adtam oda akkor az orvosoknak. Néhány hónap múlva, azt
álmodtam kétszer is egymás után, hogy bejön édesapám a szobámba és egy köteg
pénzt tesz le mellém az ágyamra. Nem telt bele két hónap és az összeg, amit az
orvosoknak adtam, majdnem hajszálpontosan visszakerült a számlámra. Nem kértünk
senkitõl, de gyûjtöttek és adtak, s amit azt gondoltuk, hogy figyelembe
se vesznek, jóváhagyták és megkaptuk a segélyt. A jó Isten visszafizeti
nagylelküségünket, csak mernünk kell bízni az Õ gondviselésében...
(Sir 29:1-7) Aki másnak kölcsönad, irgalmat gyakorol, aki
kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak,
és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Tartsd meg szavadat, légy
megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek
tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem
kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés
idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre
elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem
tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és
átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem
adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.
(Mt 5:42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a
kölcsönt kérőtől!
(Lk 6:30) Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
(Lk 6:34) És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől
remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt
bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.
Még sok példát lehetne írni az aranyszabályról, de azt hiszem,
hogy ennyi elég a lényeg megértéséhez. Higgyünk Isten gondviselésében és
szeretetében. A hit erõsít meg abban, hogy rá merjünk állni az
aranyszabály útjára.
Ima: Mennyei Atyánk, kérünk
bocsásd meg, hogy nem hiszünk eléggé Neked és nem bízunk Benned, hanem görcsösen
ragaszkodunk a dolgainkhoz. Ámen.