2016. március 6., vasárnap

Az irgalmasság helye

Az irgalmasság szentévében vagyunk és naponta, kavalkádszerűen találkozunk egy-egy írással, homíliával vagy kegyes szlogennel, amelyben az irgalmasság témáját variálják. Ez valahogyan olyan, mintha csak most fedezték volna fel az irgalmasságot. Nem tudom pontosan, hogy mit várnak el tőlünk ebben a szentévben, de úgy érzem, hogy itt egy folyamatos fogalomzavarban élünk...

Néhány példa erre:

1. Az irgalmasság egyfajta spotlight megvilágítása, amikor az irgalmassághoz, kötelezően és szorosan, hozzátartozó hitigazságok sötétben maradnak;

2. Az irgalmasságnak az igazsággal való szembeállítása;

3. A szeretet, a megbocsájtás, a kegyelem és egyéb fogalmaknak, az irgalmasság szóval való erőltetett behelyetesítése, abból a célból, hogy a szentév témájához kampányszerüen igazodjanak.

1. A környezetébõl kiragadott irgalmasság

Az irgalmasság spotlight megvilágítása kiragadja azt a környezetéből. Innentől fogva az irgalmasság olyan értelmet kap, mely szerint a bűnben élő ember azt gondolhatja, hogy személyével együtt a bűnös élete is el van fogadva. Semmi szükség arra, hogy megváltoztassa életét. A testi bûnökben élõk azt gondolhatják, hogy az ő életük most már elfogadott norma, mert az irgalmasság által fel vannak mentve és el vannak fogadva, nemcsak hajlamaikkal, hanem életvitelükkel is. Az elváltak és újraházasodottak is azt gondolhatják, hogy az irgalmasság által fel vannak mentve a házasságtörésük felelőssége alól és nyugodtan élhetnek tovább házasságtörésben... 

Az irgalmasság ily módon kiragadott, spotlight felmutatása, azt érzékelteti a mai parázna és házasságtörő nemzedékkel (Mk 8:38), hogy nincs számára semmilyen követelmény és nem kell megtérnie. A jó öreg nagymama-egyház hirtelen igen engedékeny lett és talán egy picit szenilis is... Már nem hangoztatja többé a megtérés szükégességét és a krisztusi követelményeket. De az igazság az, hogy Isten irgalmassága az evangéliumokban már a legelején követelménnyel kezdõdik...

(Mt 4:17) Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.

2. Az irgalmasságnak az igazsággal való szembeállítása

Gyakran olvashatjuk, hogy az irgalmasságot az igazsággal állítják szembe. Hogyan legyünk igazságosak, hogy ne legyünk irgalmatlanok és hogyan legyünk irgalmasak, hogy ne legyünk igazságtalanok?... Pedig hát az irgalmasság nem az igazsággal áll szemben, hanem a krisztusi követelményekkel. Figyeljük csak meg az evangéliumokban. Az Úr Jézus az irgalmasságot minden esetben követelménnyel párosítja:

- A házasságtörõ asszonynak azt mondja, hogy Õ sem ítéli el, de ugyanakkor azt is mondja, hogy többé ne vétkezzen (Jn 8:11);

- Az irgalmas szamaritánus példázatánál, azt mondja, hogy helyesen ítéltél, de menj és te is cselekedj hasonlóképpen (Lk 10:37);

- A tékozló fiú eseténél nemcsak az van, hogy az irgalmas atya hazavárja a tékozló fiát, hanem az is ott van, hogy a tékozló fiú megtér és hazamegy az atyai házba (Lk 15:20). 

A tékozló fiú hogyan találkozhatna az Atya irgalmasságával, ha nem tér meg és nem megy haza?...

Végül, a szentgyónásban, nem csak irgalmasság van, hanem követelmény is. Feloldozás előtt azt mondjuk: szánom és bánom minden bűnömet, erőssen fogadom, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm... Feloldozás után pedig engesztelést rónak ki ránk, mint kövelelményt, ami életünk megváltoztatására sarkall. Manapság, sok helyen, úgy járnak szentmisére és úgy járulnak a szentáldozáshoz, hogy egyáltalán nem gyónnak. Mi ez?... 

Ez egy követelmény nélküli vallásosság.

Ugyanakkor, az igazság nem az irgalmassággal áll szemben, hanem a szeretettel. A Ne osszátok meg Krisztus köntösét! című, 1993-as kiadású hitvédelmi füzetében, Bálint Lajos érsek úr, annak idején, ezt írta: 

Igazi egység és igazi szeretet csak az igazság egységében valósul meg. Önmagunkat ámítjuk, ha a szeretetet emlegetjük, de az egy isteni igazság elfogadásában nem vagyunk egyek és arra nem törekszünk.

Ez azt jelenti, hogy igazi szeretet csakis az igazságban van.

Bármit is neveznek szeretetnek, ha az igazságon kívül van, akkor az csak ámítás és képmutatás... Habár Szent Pál a szeretethimuszban azt írja, hogy a szeretet a legnagyobb (1Kor 13:13) és Szent János apostol azt írja, hogy Isten szeretet (1Jn 4:7), mégiscsak, az igazság a szeretet abroncsa. Az Igazság maga az Élet, és az Isten lényege. Megfigyelhetjük a Szentírásban, hogy az Úr Jézust soha sem nevezik az írások szeretetnek vagy irgalmasságnak, hanem mindig Szentnek és Igaznak.

(Jel 3:7) A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz... 

(ApCsel 3:14) Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon.

Az igazság olyan a mi életünknek, mint az elektromágneses tér az iránytűnek, mint a levegő a tüdőnek vagy mint a víz a halnak. Nélküle nem lehet élni. Még a leghazugabb gazembernek is szüksége van az igazságra, hogy ahhoz viszonyítva, hazugságaival félrevezethessen másokat... Az igazság ismeretének hiánya olyan, mint amikor egy hajó sodródik az óceán közepén, a borús ég alatt, iránytű és térkép nélkül. Mivel az igazság maga az élet, ezért a szeretet is csak az igazságban lehet. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, de elhagyja Krisztust, az Egyházat meg a hitet, az hazudik. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, de elveszi embertársa elvált feleségét és házasságtörést követ el vele, az hazudik...

Tehát az igazság az első, amihez minden igazodik, mert az igazság Isten lényege és Ő önmagát meg nem tagadhatja (2 Tim 2:13)... Az igazság a legfőbb jó, a legmagasztosabb érték, a legtisztább fényesség. Az igazság a legfönségesebb gyönyörűség és ebben a gyönyörűségben lángol a szeretet. Az irgalmasság csakis az igazság után jöhet és annak beteljesülésén alapszik...

(Mt 3:15) Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki.

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.

(Jn 15:10) Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.

(Mt 5:20) Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.

(Mt 5:6-7) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd betelnek vele. Boldogok az irgalmasok: majd irgalmat nyernek.

Az irgalmasság a szeretet megnyilvánulása, ami az igazságban van. Ugyanakkor, az irgalmasság, az igazságtól való eltévelyedés átkos árának átvállalása. Az igazság megköveteli, hogy minden bűn és minden adósság ki legyen fizetve. Minden igazságtalanság bűn és minden bűnt jóvá kell tenni. Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, azért jött el testben e világba, hogy önként magára vegye bűneink árát, átkát és kifizesse adósságainkat...

(Kol 2:13-14) Megbocsátotta minden bűnünket, a követelményeivel terhünkre szóló adóslevelet pedig eltörölte és a keresztre szögezve megsemmisítette.

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: „Átkozott mindaz, aki a fán függ.”

Isten akár el is engedhette volna, azonnal meg is bocsájthatta volna Ádámnak és Évának az ősbűnt, mert Õ mindenható és minden kezdődhetett volna előlről. De ha a bűn nem lett volna megváltva és jóvátéve, akkor az ciklikusan megismétlõdve, mintegy "begerjedt volna" és akkor az élet megállíthatatalanul elindult volna a megsemmisülés lejtőjén. De Isten nem hasonulhat meg önmagával...

A következmény nélküli bűn tönkreteszi az életet. Tehát a bűnért, valakinek mindig meg kell fizetnie...

Ezért minden irgalmasság, legyen az Istené, vagy az emberé, abban áll, hogy elengedik az igazság helyreállításának árát és a megrontott igazságért nem a bűnösnek kell megfizetnie (Mt 18:27), hanem annak, aki azt magára vállalja... Isten, az Õ végtelen és ingyenes szeretete által, az irgalmasságban, elengedte minden adósságunkat. De ezt az adósságot a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus fizette ki a keresztfán. Ehhez mi magunk is hozzájárulhatunk, ha társulunk az Úr Jézus Krisztus megváltó keresztjéhez (Lk 14:27; Kol 1:24). Ha Isten elengedte adósságainkat, akkor nekünk is el kell engednünk egymás tartozását, illetve, nem egyszer, ki is kell fizetnünk egymás tartozását...

(Mt 9:13) Menjetek és tanuljátok meg, mi jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.

Az irgalmasság cselekedeteivel, mi is hozzájárulhatunk a bűn adósságának kifizetéséhez. Például, amikor valaki meglop vagy megcsal minket és mi békében elengedjük az okozott kárt, akkor mi is megfizetjük a kár elviselésével az elkövetett bűn árát. Vagy pl. ha valakit megfosztanak a tanulás, a munka lehetõségétől vagy egyébb esélytől és mi segítjük, hogy felemelkedjék, akkor annak mi is meg kell fizessük a költségeit. Ha valakit evangelizálunk, megintünk vétkei miatt és az ördög megbosszúlja ezt rajtunk fizikailag, akkor annak mi is meg kell megfizessük az árát...


3. A fogalmak összezavarása

A szeretet nem azonos az irgalmassággal. Az irgalmasság nem azonos a megbocsájtással. A kegyelem az, ami árad és nem az irgalom. Isten elõbb szeret minket, minthogy mi szeretnénk Õt, mert Õ árasztja szívünkbe kegyelmét a Szentlélek által. A kegyelem által belénk áradó isteni szeretet tesz minket alkamassá a szeretetre. A bennünk lévő szeretet az, ami irgalmasságra indít minket. Vagyis, a szeretetből fakad az irgalmasság, az irgalmasságból fakad a megbocsájtás és a megbocsájtásból lesz a kiengesztelõdés... Nem keverhetjük össze a fogalmakat...

(1 Jn 4:19) Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Róm 5:20) Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem...

(Kol 3:13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.

Van egy sor fogalom, amelyeket nehéz szavakba önteni, mint a szeretet, jóság, megbocsájtás, kegyelem, szelídség, nagylelküség, stb. Sok szinoníma van... Mindegyik szónak megvan a maga jelentése, árnykata és valósága... Nem lehet egyfajta szójátékként vagy PR fogásként, ezeket behelyesítgetni az irgalmasság szóval, csakhogy egy irgalmasság szentévének propaganda gépezete mûködjön. Ha nem vagyunk tisztában a fogalmakkal, akkor nem ismerjük az igazságot. Ha nem ismerjük az igazságot, akkor nem tudjuk azt sem, hogy mi az igazi irgalmasság...

Így lesz az irgalmasság fogalmából szép lassan idegen bűn, vagyis bűnrészesség...

Ima: Urunk Jézus Krisztus, add nekünk a tudomány, az értelem és a bölcsesség lelkét, hogy ne ámíthassanak el minket kegyes hazugságokkal. Ámen.