"Szent" Poncius Pilátus

Többször hallani a nagyböjti időben, úgy felületesen megemlítve, hogy Poncius Pilátus milyen gyáva volt és mekkorát vétkezett, mert kereszthalálra ítélte az ártatlan Úr Jézus Krisztust. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy Poncius Pilátus nincs igazságosan megítélve, mint ember, az Úr Jézus megváltó keresztjének fényében...

Poncius Pilátus valahogy olyan számomra, mint egy Oscar díjat el nem nyerő mellékszereplő, mert hát őt is lefoglalta magának a jó Isten az üdvtörténet nagy színjátékában, mégpedig nem is akármilyen szerepre. Ebből a szempontból, tudva, hogy senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, adtam ezt a címet: "Szent" Poncius Pilátus, mert hiszem, hogy Poncius Pilátus üdvözült és elnyerte magatartásának jutalmát.

Hogy jobban megértsük őt, vegyük sorra Pilátus magatartását az evangéliumok szerint...

(Mt 27:11-26) Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe. Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele! «Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.  

(Mk 15:1-15) A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.« A főpapok sok mindennel vádolták őt. Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?« Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!« Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

(Lk 23:1-25) Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.« Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.« Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.« Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.« Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!« Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

(Jn 18:28-40) Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: »Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?« Azt felelték neki: »Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.« Erre Pilátus azt mondta nekik: »Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.« A zsidók azt felelték neki: »Nekünk senkit sem szabad megölnünk.« Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?« Pilátus ezt válaszolta: »Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?« Jézus azt felelte: »Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.« Pilátus erre megkérdezte: »Tehát király vagy te?« Jézus azt felelte: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.« Pilátus erre így szólt: »Mi az igazság?« Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: »Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?« Erre ismét így kiáltoztak: »Ne ezt, hanem Barabást!« Barabás pedig rabló volt.

(Jn 19:1-22) Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt mondogatták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« És arcul verték őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: »Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.« Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: »Íme, az ember!« Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: »Feszítsd meg, feszítsd meg!» Pilátus így szólt: »Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.« De a zsidók így szóltak: »Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!« Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: »Honnan való vagy te?« Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: »Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?« Jézus azt felelte: »Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.«
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.«  Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának.  A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: »Íme, a ti királyotok!« De azok így kiáltoztak: »El vele, el vele, feszítsd meg őt!« Pilátus megkérdezte tőlük: »A királyotokat feszítsem meg?« A főpapok azt felelték: »Nincs királyunk, csak császárunk!«  Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.  Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.« Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették  Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ‘A zsidók királya vagyok’!« Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt megírtam!«

A fenti igerészekből, a következő dogok látszanak Pilátusról:

1. Pilátus bölcs, törvénytudó és embertisztelő helytartó volt, aki tiszteletben tartotta a leigázott zsidók törvényeit és hagyományait. Ezért kiment hozzájuk tárgyalni, mert kerülni akarta a helyiek megsértését, a rendzavarást vagy a zendülést.

2. Pilátus igazságos bíró volt, mert a római jog szerint kikérdezte mindkét felet, és alkalmat adott a vádlottnak a védekezésre.

3. Pilátus okos és jóakaratú ember volt. Egyből átlátta a helyzetet, és tudta, hogy a főpapok csak irigységből akarják halálra adni az Úr Jézust. Ezért több alkalommal is visszautasította az ítélkezést, majd a halálos ítélet kimondását is. Előbb vissza akarta dobni az ítélkezést a zsidóknak, aztán átpasszolta az űgyet Heródesnek, majd enyhébb büntetéshez folyamodott, hátha azzal kiengesztelheti a fõpapokat. Végül, egy felmentő jogi lehetőséghez folyamodott, az ünnepi amnesztiához. Mindvégig világosan látszik, hogy foggal-körömmel próbálja megmenteni az Úr Jézust.

4. Pilátos istenfélő ember volt a maga pogány vallása szerint. Elhitte, amit a felesége mondott neki az éjjeli álmáról, és félt, hogy az istenek ezzel az ártatlan emberrel vannak. Megijedt, és nem akart vétkezni sem ellene, sem az istenek ellen.

5. Pilátus felismerte és tisztelte az előtte alló vádlott nagyságát és méltóságát. Ő, aki már sok embert ítélt halálra, nagyon elcsodálkozott az Úr Jézus magatartásán. Az, ahogyan az Úr Jézus hallgatott a vádok hallatára, a kereszthalál ítéletének veszélye előtt, mélyen megdöbbentette.

6. Pilátus maga is kereste, kutatta az igazságot. Ezért hát azt kérdezte : "Mi az igazság?" Tehát látszik, hogy a görög-római gondolkodás és műveltség szerint egy igazságkereső, gondolkodó ember volt.

7. Pilátus hamar rájött, hogy egy magasabbrendű emberrel áll szemben, aki szellemileg az istenekhez hasonló. Elhitte, hogy az Úr Jézus valóban a zsidók valamilyen égi királya. Ettől kezdve az Úr Jézusról csak úgy szólt meg írt, hogy “a zsidók királya”.

8. Pilátus önkéntelenül is elismeri, hogy ő alacsonyabb rendű, mint a vádlott. Habár a nagy Római Birodalomat képviselte, a hatalom gyakorlója és bíró volt a római jog szerint, mégis azt kérdezi: Hát zsidó vagyok én?... Vagyis: Honnan ismerjem a ti Isteneteket, meg a ti Törvényeteket?... Hogyan ítélkezhetnék én a ti Istenetek törvénye szerint?...

9. Pilátus lojális a császárjához, Rómához és a pogány vallásához. Ez az ő bűne... Végül, csakis akkor enged, amikor a zsidók a császárra és a császár iránti lojalitására appelálnak. De ekkor is mossa kezeit, annak jeléül, hogy az ő keze és lelkiismerete tiszta az Úr Jézus vérétől. A zsidók ekkor magukra és a gyermekeikre vállalták azt. Ilyen körülmények között, és főleg a hivatala gyakorlásának közepette, senki sem várhatta el, hogy Pilátus kockáztassa a hivatalát és egyben talán az életét is. Ha összevetjük Pilátust Péter apostollal, aki évekig járt együtt az Úr Jézussal és mégis megtagadta Őt, akkor hogyan várhatjuk el magától a római helytartótól, hogy pogányként, a hivatala magaslatában, éppen annak gyakorlása közben, a Szentlélek kegyelme nélkül, hősiesen feláldozza magát egy zsidó vádlottért, még akkor is, ha az egy rendkivüli ember...

10. Pilátus karakán ember volt, és kitartott a meggyőződése mellett. Hiába mentek vissza a zsidók hozzá, hogy vegye le az INRI táblát a keresztről és írja át, ő megbecsüléssel gondolt az Úr Jézusra, és makacsul vállalta amit megírt: Amit megírtam, megírtam… Ezzel saját kezüleg írta be magát az üdvtörténetbe, mert azóta is ott áll minden kereszten az INRI tábla…

A fentiek alapján, Poncius Pilátust egy szívem szerinti ember, aki származásához, hivatalához és helyzetéhez képest, derekasan próbált kiállni az igazság mellett. Mi megkereszteltek, akik krisztuskövetőknek nevezzük magunkat, vizsgáljuk meg saját kiállásainkat. Vajon megvannak-e bennünk ezek a tulajdonságok? Megbecsüljük-e így az embereket? Tiszteljük a más vallásúakat? Törvénytisztelők és igazságosok vagyunk-e? Van-e bennünk ilyen okosság és jóakarat? Istenfélők vagyunk-e? Felismerjük az emberi nagyságot és méltóságot, amikor az előttünk áll? Keressük-e az igazságot, és van-e bennünk alázat iránta? Egyenesek és karakánok vagyunk-e, vagy köpenyegforgatók?...

Bizony, bizony, sok tanulnivalónk lenne "Szent" Poncius Pilátustól... A ponciusát… Hát, nem avathatjuk szentté Pilátust, de hiszem, hogy a szent hierarhiában, Poncius Pilátusnak is egy becses hely jutott osztályrészül, akár Cirenei Simonnak...

Uram Jézus! Mennyire szeretted Pilátust az ő tusakodásaiban és gyötrelmeiben... Add meg nekünk, hogy mi is így tudjuk szeretni azokat, akiket az élet felénk helyez az isteni gondviselés által. Ámen.