Az Úr Jézus Krisztus keresztje

Az egész egy lelkigyakorlattal kezdődött, úgy kb. 20 évvel ezelõtt. A lelkigyakorlaton, a szentgyónásban, lelki életem megjavításáról beszélgettünk a gyónató atyával. Én elmondtam neki sok problémámat, mire ő azt tanácsolta, hogy egyszerre csak egy dolgot próbáljak kijavítani. Ez az egy az lett volna, hogy minden nap korán kelek és reggel 6 órakor elvégzem a reggeli imámat. Ez nagyjából azóta sincs teljesen megvalósítva az életemben, de akkor, az első reggel, amikor felkeltem és hat órakor térdelve imádkoztam a családi feszület előtt, egyszerre csak, csukott szemmel, egy nagyon tiszta és furcsa látomásom lett...

Látomásomban, ahogy ott térdeltem, magam elõtt, a talaj egy fényesre kopott mészkõszikla volt. Világosan látszottak a sziklán az egyenetlenségek, de azért a szilkapadlózat nagyjából egyenes volt. Azt gondoltam, hogy a sok járkálástól kophatott ilyen szép sima-fényesre a szikla. Amint lehajtott fejjel figyeltem, hogy milyen simára van koptatva a szikla, egyszerre csak valami sötét, vastag folyadék kezdett odafolyni előmbe. Az a sötét folyadék egy zsebkendõnyi tócsát alkotott elõttem, úgy ahogy a szikla mélyedései vezették. Amint néztem ezt a folyadékot, egyszerre csak rádöbbentem, hogy vért látok. Beleborzadtam… Erre felemeltem tekintetemet és láttam, hogy egy picit odébb, a sziklába, egy nényszögletû gerenda van beleállítva. Amint fennebb néztem, hát az Úr Jézust láttam a kereszten, úgy kb. 60 cm magasságban a lábfejével az alaptól. Az Õ Szent Vére folyt ki hirtelen oda elõmbe... Ekkor, egyszerre csak eltünt előlem ez a látomás…

Mielõtt eltünt volna a látomás, néhány dologot azért megfigyelhettem és megmaradtak a szememben. Az Úr Jézus termete nem volt magas... Úgy leginkább egy mai 14-15 éves gyermek mérete lehetett, kb. 1,5-1,6 m magasságú. A teste sovány volt, de szikár és izmos. Ahoz, amit láttam, leginkább a Iasi-i, püspöki körkatedrálisban látható feszület korpusza hasonlít. Ami igencsak megdöbbentett, az volt, hogy az Úr Jézus bokája fölött egy használt, rücskös, vékonyabb lenkötelet láttam lazán rábogozva… A keresztfának vastagsága úgy kb. 12-13 cm lehetett, négyszögletű keresztmetszettel...

Sokáig nem értettem, ezt a látomást. Ma már értem… Szerintem, Szent Brigitta imái is segítettek ennek megértésében… A látomást és más tényezőket is figyelembe véve, az Úr Jézus Szent Keresztjét ma én így látom:

1. Az Úr Jézus test szerint nem volt magas termetű, hanem csak akkora, mint az akkori emberek átlaga, úgy 1,5-1,6 méter magas. Szerintem  a Torinói lepelnek semmi köze az Úr Jézushoz, mert abban egy magas, termetes ember volt eltemetve;

2. Az Úr Jézus keresztje szerintem tölgyfából készült, ami a Mamré tögyesébõl származott és amelynek fája még az Éden kertjében is ott állt, a kezdetektől fogva. Ezek a fák nagyon szívósak és túlélték a Vízözönt;

3. Az Úr Jézus keresztjének méreteit kb. 2,7x1,7 m nagyságúra becsülöm, arányosan keresztbe illesztve és összeszegezve ( nem összekötözve). A gerenda keresztmetszete négyszögû lehetett, kb. 12-13 cm lehetett minden oldalon. Ha vesszük a tölgyfa fajsúlyát, akkor a megbecsült volumenű tölgyfa, a szárazságától függõen, úgy kb. 50-70 kg. súlyú lehetett. Szó se lehet, arról, amit valahol olvastam, hogy a kereszt súlya 120-130 kg-os lehetett... Egy megkorbácsolt ember azt meg sem tudta volna mozdítani;

4. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr Jézus vállára csak egy keresztgerendát köttek volna és úgy vitték volna a Koponyák helyére. Egyészt, János apostol világosan leírja, hogy maga az Úr Jézus vette fel a keresztjét és indult el vele ( Jn 19,17). Néhány száz méter után már kimerült, mert legyengült az ostorozástól és a város kapujánál már nem bírta vinni a keresztjét. Ezért kényszerítették Cirenei Simont, aki éppen akkor jött haza a mezőről, hogy vigye az Úr Jézus keresztjét. Akkor mi van?... Levágták a köteleket Jézus karjáról és egy szimpla gerendát helyeztek Cirenei Simon vállára?...

5. Szerintem a felállított kereszteknek nem volt semmilyen faállványa vagy egyébb tartó szerkezete a Koponyák helyén. Nem kellett gödröt se ásniuk a kereszteknek, hanem méretre vésett, 25-30 cm mélységû négyszögletû lyukak lehettek a sziklában, amibe beleillett a kereszt gerendája. Amikor beleállították a keresztet, valószínüleg két faék segítségével merőlegesre rögzítették a keresztet. Valószínüleg, a római hadseregnek mindig volt készleten standard méretre elõkészített gerendája a logisztikához. Amikor elhangzott a Gabbatában az ítélet, akkor perceken belül, minden elítéltnek egy személyes keresztet szabtak és szegeztek össze. Szerintem minden elítéltnek saját, személyes keresztje volt és egy keresztfát sosem használtak kétszer. Az Úr Jézus is mindenki személyes keresztjérõl beszélt (Mt 10:38)…

6. A Koponyák helyén az elítélteket megfosztották ruháiktól és csak egy ágyékkötőt hagytak rajtuk. Ezután az elítéltet leteperték a kereszfára. Mivel sok elítélt rugkapálózhatott halálfélelmében, ezért rövid kötelekkel odakötözték az elítélt kezét és lábát a keresztfához. Ezután, míg három katona fogta az elítélt két kezét és lábát, addig a negyedik körbejárt és vaskos vasszegekkel odaszegezte az áldozatot a gerendához. Mindig négy katona hajthatta végre az itéletet, amint errõl az Úr Jézus ruháinak a szétosztása is tanuskodik (Jn 19:23);

7. Az áldozat elhelyezése a ketesztfán, pozícionálása, rángatása, kifeszítése, karjainak fesztávolsága és a “sede”-k, vagyis a támaszok elhelyezése, lényegesen meghatározhatták az elítélt szenvedéseinek mértékét. A szegeknek elég nagy fejük lehetett, hogy az áldozat ne szabadulhasson le a gerendáról és a kezekről levették a köteleket, hogy karból mozdulhasson az áldozat a lélegzetvétel miatt;

8. Az Úr Jézusnak háromszor tehették a fejére a töviskoronát. Elõször amikor megfonták a koszorút és bíbor palástba öltöztették Jézust a pretoriumban. Másodszor, amikor újból ráadták ruháit a római katonák, ugyanis a köntöse egybe volt fonva és bele kellett bújtatni (Jn 19:23-24). Harmadszor, amikor megfosztották ruháitól a Golgotán, keresztre szegezték és visszatették a töviskoronát a fejére. Ugyanis ez jelképezte elitélésnek okát: Názáreti Jézus a zsidók királya;

9. Az Úr Jézus megostorozása borzalmas volt, de szerintem nem annyira, mint ahogy azt Mel Gibson megjelenítette a Passió című filmjében. Az evangéliumokból kiviláglik, hogy Pilátus mindenképpen meg akarta menteni az Úr Jézust csak egy fenyítéssel, és még a megostoroztatás után is menteni próbálta. Tehát, ha Pilátus menteni akarta Jézust, akkor nem akarhatta, hogy az ostorozás végzetes legyen. Márpedig, a Passió filmben megjelenített ostorozás egyértelmûen halálos kimenetelűnek látszik;

10. Az Úr Jézus, az elõre meghatározott időben, hamarabb meghalt, mint a jobbjára és a baljára megfeszített gonosztevõk. Mivel a katona lándzsadöfése után vér és víz folyt ki szent oldalsebéből, ezért a halál oka az lehetett, hogy a sorozatos sokkok miatt, amit elszenvedett csütörtök éjszakától péntek délutánig (a kilencedik óráig), a mellhártya meg a szívburok feltelhetett vízzel, ami a vérveszteséggel együttvéve szívstophoz vezethetett. Az Úr Jézus halála a Tábor hegyétől, egésszen a kereszthalálig, pontosan el volt tervezte, Isten akarata szerint, hogy minden egésszen beteljesedjen.

11. A testeket le kellett venni a szombat miatt. A gonosztevők még éltek. A lábszárcsont törés célja az volt, hogy a megfeszített ne tudja tovább magát megemelni lábaival és ne tudjon lélegzetet venni. Ezért, a gonosztevõknél a halál oka a fuladás lehetett. Azoknak, akiknek a testét nem kérte ki senki, valamilyen módon elemészthették és a koponyák, vagy azok maradványai oda lettek összegyûjtve, valami félreesõ helyre. Innen a Koponyák helye elnevezés;

12. A Szent Ilona legenda, miszerint a császárnõ megtalálta volna a három keresztet, nem tartom hitelesnek, mert pont a leglényegesebb bizonyíték hiányzik. Azt írja a legenda, hogy a három keresztet azért hitték az igaziaknak, mert megtalálták mellettük Pilátus tábláját. Utána egy kisérleti gyógyítással beazonosították az Úr Jézus keresztjét. Itt csak két probléma van: hová lett a legfőbb bizonyíték, az INRI feliratos tábla és az akkori történészek, meg Jeruzsálemi Szent Cirill miért nem tesznek említést mindezekről?...

Elmélkedjünk a Szent Keresztről... A Szent Kereszt felmagasztalása nem egy korpusz nélküli kereszt, fátyollal átborítva. Az a feltámadás. Igaz, hogy a legnagyobb örömhír és hitünk sarokpontja a feltámadás. Igaz, hogy a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. De a kereszt botránya, amelyről Szent Pál beszél, az a kereszt, amelyen Krisztus felmagasztaltatik és megdicsőül, az a kereszt, amelyen Krisztus mindeneket magához vonz, a szenvedő és meghalt Isten Fiának Szent Keresztje. Ezt a keresztet mi is el kell viseljük egyféleképpen és elkerülhetetlenül, legkésőbb halálunk óráján, mielőtt részesülnénk a feltámadásban.

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Ámen.

A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének története

Rakjuk sorba a négy evangéliumból a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének eseményeit, hogy jobban át tudjuk elmélkedni a megváltás nagy művét. 

Ezek azok az események, amelyeket az Úr Jézus véghezvitt, hogy kifizesse adóslevelünket és lemossa búneinket az Ő Szent Vérével.

A szenvedéstörténet eseményei sorrendben:

- Júdás elmegy, hogy megbeszélje a főpapokkkal meg a templomőrség vezetőivel, hogy miként és mennyiért szolgáltassa ki nekik az Úr Jézust (Mt, MK, Lk);

- Az utolsó vacsora elkezdése (Mt, MK, Lk, Jn);

- A lábmosás szertartása és annak tanítása (Jn);

- Az Úr Jézus vágyva vágyott az utolsó vacsorára (Lk);

- Az Oltáriszentség és az egyházirend megalapítása (Mt, MK, Lk);

- Az Úr Jézus kijelenti, hogy egyvalaki el fogja árulni Őt (Mt, MK, Lk, Jn);

- Júdásba beleszáll a Sátán az utolsó vacsora alatt, amikor magához veszi a falatot (Jn);

- Júdás kezelte az apostolok pénzét és tolvaj volt; ekkor hamarabb elhagyta az utolsó vacsorát, hogy végbe vigye árulását (Jn);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik az utolsó vacsorától (Lk);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik a bortól, a szőlőtő gyümölcsétől (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik a tanítványoktól (Jn);

- Az Úr Jézus kijelenti, hogy már nem sok ideje van hátra, mert jön e világ fejedelme (Jn);

- Az Úr Jézus új parancsot ad a tanítványoknak és elmondja utolsó tanítását (Jn);

- Az Úr Jézus kijelenti, hogy egységben van az Atyával, az Atyához megy és helyet készít számunkra (Jn);

- Az Úr Jézus megígéri a Szentlelket (Jn);

- Az Úr Jézus Főpapi imája (Jn);

- A hálaadó zsoltár elimádkozása, éneklése útközben a major felé (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus és az apostolok átkelnek a Kidron patakán (Jn);

- Megérkezés az Olajfák hegyére, a Getszemáni majorba (Mt, MK, Lk, Jn);

- Versengés a tanitványok között (Lk);

-Az Úr Jézus kijelenti Simonnak, hogy a Sátán kikérte őket és, hogy imádkozott érte (Lk);

- Péter apostol tagadásának megjövedölése (Mt, MK, Lk, Jn);

- Az erszény és a kard előkészítésére való felszólítás (Lk);

- Az Úr Jézus gyötrődése, szomorúsága és háromszoros imája (Mt, Mk);

- A virrasztásra való figyelmeztetés (Mt, Mk, Lk);

- Az angyal megerősíti az Úr Jézust (Lk);

- Az Úr Jézus halálfélelme és a vérrel való verejtékezése (Lk);

- Megérkezik a felfegyverzett csapat Júdás vezetésével (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus megkérdezi, hogy kit keresnek; amikor azt mondja „Én vagyok”, mindenki meghátrál és a földre rogyik (Jn);

- Júdás csókkal árulja el a Mestert (Mt, Mk, Lk);

- Az Úr Jézust elfogják a katonák (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Péter apostol kardot ránt és levágja vele a főpap szolgájának fülét (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus kéri, hogy tegye el a kardot, ne védjék meg Őt, hanem hagyják beteljesedni az írásokat (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézus meggyógyítja a szolga fülét (Lk);

- Az Úr Jézus kéri, hogy az apostolokat engedjék el (Jn);

- Az apostolok és a tanítványok elszaladnak (Mt, Mk);

- Egy ifjú (Márk evagelista) mégis követi az Úr Jézust, és el akarják fogni őt, de kibújik a gyolcsingjéből és elszalad.(Mk);

- Az Úr Jézust először Annás főpaphoz viszik (Jn);

- Az Úr Jézust Annástól Kajafás főpaphoz viszik, ahol már ott vannak az írástudók és a nép vénei (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Kajafás azt, mondja, hogy jobb ha egy ember hal meg a népért, mindhogy az egész nép elvesszen (Jn);

- Péter apostol és egy másik tanítvány (János) követi az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Péter apostol kint marad a kapunál, míg János bemegy (Jn);

- A másik tanítvány (János) ismerős volt a főpapnál, és így beviszi Péter apostolt is az udvarra (Jn);

- A kapunál őrködő lány felismeri Pétert apostolt, és Péter először itt tagadja meg az Urat (Lk, Jn);

- Péter apostol beáll a szolgák közé a tűz mellé (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Kajafás kikérdezi az Úr Jézust még akkor este tanítványairól és tanításáról (Jn);

- Az Úr Jézus válaszára, a poroszló arcul üti az Urat (Jn);

- Az Úr Jézus rendre utasítja a poroszlót (Jn);

- Sok hamis tanú jelentkezik, de tanuságuk nem egyezik; tanusítják, hogy mondta: három nap alatt felépíti a templomot (Mt, Mk);

- A főpap középre áll és kényszeríti az Úr Jézust, hogy tegyen tanuságot önmagáról (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus ekkor megvallja, hogy Ő az Isten Fia (Mt, Mk);

- A főpap megszaggatja ruháját, káromkodással vádolja az Úr Jézust, és a tanács halálra ítéli Őt (Mt, Mk);

- Ekkor sokan leköpdösik, és arcát letakarva ütik az Úr Jézust; még az őrség tagjai is arcul verik, csúfolják, hogy találja el, ki ütötte meg Őt (Mt, Mk, Lk);

- Péter apostol kint ül az udvaron, és a szolgák vádjaira ismét megtagadja az Urat (Mt, Mk, Lk);

- Péter apostol a kakas hangjára feleszmél és sírva fakad (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Reggel a főpapok és a vének tanácsot tartanak, halálra ítélik az Úr Jézust, és megkötözve Pilátushoz vezetik (Mt, Mk, Jn);

- Közben Júdás megbánja tettét és visszaviszi a pénzt a főpapoknak és a véneknek; Júdást vigasztalanul elküldik a főpapok, és ő erre bedobja a pénzt a templomba; később Júdás felakasztja magát; a főpapok pedig felszedik a pénzt, kiviszik azt a templomból, és majd temetőt vásárolnak belőle az idegeneknek (Mt);

- Pilátus rögtön tudja, hogy az Úr Jézust irigységből hozták eléje, hogy elítélje őt (Mt, Mk);

- Pilátus nem akarja elítélni az Úr Jézust, és el akarja utasítani a zsidókat, hogy itélkezzenek ők ha akarnak (Jn);

- A zsidók erősködnek Pilátus előtt (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Pilatus, amint megtudja, hogy az Úr Jézus Galileából való, elküldi Heródeshez, aki aztán visszaküldi Pilátusnak (Lk);

- Ekkor az Úr Jézust azzal vádolják, hogy megtiltja, hogy adót fizessenek a császárnak és hogy királynak adja ki magát (Lk);

- Pilátus megkérdezi az Úr Jézust, hogy Ő-e a zsidók királya (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Ekkor van az Úr Jézus és Pilátus párbeszéde a királyságáról és az igazságról (Jn);

- A főpapok és a zsidók vádolják az Úr Jézust Pilátus előtt, de Ő nem védekezik; Pilátus erre nagyon meglepődik (Mt, Mk);

- Pilátus nem találja az Úr Jézust bűnösnek (Jn);

- Pilátus, kiútként, választás elé állítja a zsidókat: Barabást vagy Krisztust? (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Pilátust figyelmezteti a felesége, hogy nehéz álma volt és, hogy ne legyen köze eme igaz ember halálához (Mt);

- Pilátus megkérdezi a néptől, hogy mit tegyen Jézussal és, hogy mi rosszat tett (Mt, Mk);

- A nép követeli Krisztus keresztre feszítését (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus mossa kezét a nép előtt; a zsidók magukra és fiaikra vállalják Krisztus vérét (Mt);

- Pilátus megostoroztatja az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézust megfosztják ruháitól a római katonák a pretoriumban; bíborba öltöztetik, töviskoronát tesznek a fejére, nádszálat adnak a jobb kezébe, kigúnyolják, leköpdösik és nádszállal verik a fejét a római katonák (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus ismét kijelenti, hogy az Úr Jézust nem találja bűnösnek (Jn);

- Az Úr Jézust kivezetik és Pilátus rámutat: Íme az ember! (Jn);

- Pilátus meghallja, hogy az Úr Jézus Isten Fiának vallotta magát; Pilátus erre igencsak megijed, és meg akarja tudni, hogy ki is Jézus valójában és honnan való (Jn);

- Ezután Pilátus igyekszik az Úr Jézust ismét megmenteni, de a zsidók megfenyegetik, hogy bepanaszolják a császárnál, hogy nem a császár barátja (Jn);

- Pilátus kivezetteti az Úr Jézust az udvarra és helyet foglal a Gabbatában, azaz az ítélőszékben (Jn);

- Pilátus rámutat az Úr Jézusra, hogy Ő a zsidók királya (Jn);

- A nép kiáltja, hogy nincsen királyuk, hanem csak császáruk (Jn);

- Pilátus átadja az Úr Jézust, hogy keresztre feszítsék (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus maga kezdi el vinni keresztjét a Golgotára, a Koponyák helyére (Jn);

- Amint kifelé vonulnak, a város kapujánál, találkoznak Cirenei Simonnal és kényszerítették, hogy vigye a keresztet (Mt, Mk, Lk);

- Két gonosztevőt is visznek az Urral (Lk);

- Az Úr Jézust nagy tömeg követi; az asszonyok siratják az Úr Jézust; Ő odaszól nekik, hogy magukat és gyermekeiket sirassák (Lk);

- Amint felérnek a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére, epével elegyített borral kínálják az Úr Jézust, de Ő miután megízleli, elutasítja a bort (Mt);

- Az Úr Jézust levetköztetik, és majd később ruháit a katonák elosztják maguk közt (Mt; Mk; Lk).

- A Koponya helyen keresztre feszítik az Úr Jézust, majd két oldalán a két gonosztevőt feszítik meg (Lk), hogy a bűnösök közé sorolják;

- Három óra van, amikor keresztre feszítik az Úr Jézust (Mk);

- Az Úr Jézus imádkozik kivégzőiért (Lk);

- Az Úr Jézus feje fölé rögzítik a táblát az Ő elítélésének okával: INRI (Mt, Mk, Lk, Jn);

- A főpapok követelik Pilátustól, hogy javítsa ki az írást a táblán; Pilátus azonban ezt megtagadja (Jn);

- A katonák megosztoznak az Úr Jézus ruháin; a köntöse egybe van szőve, ezért arra sorsot vetnek (Jn);

- Az őrség leheveredve őrizi az Úr Jézust és a latrokat (Mt);

- A kereszt alatt ott áll a Szűzanya Mária, a másik Mária és Mária-Magdolna; az Úr Jézus végrendelkezik: édesanyját Jánosra bízza és János apostolt fiúként adja Anyjának (Jn);

- Az Úr Jézust kigúnyolják, gyalázzák a zsidók meg a főpapok, a katonák, sőt még a megfeszített gonosztevők is (Mt, MK, Lk);

- A két lator vitája: az egyik lator megfeddi a másikat és megvallja saját bűneit; bízik az Úr Jézusban, az Ő kegyelmét kéri és rögtön elnyeri az üdvösséget: Még ma velem leszel a Paradicsomban (Lk);

- A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borul a földre (Mt, MK, Lk);

- Kilenc óra tájában az Úr Jézus felkiált: Eli, Eli, lamma szabaktani? (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus tudja, hogy beteljesedett az Ő megváltó műve, de hogy minden beteljesedjék, azt mondja: „Szomjazom.” (Jn);

- Ott van egy ecettel teli edény az elítéltek vérzésének csillapítására, hogy hosszabban szenvedjenek a kereszten (Jn);

- Egy ember odaszalad és egy nádszálra (izsopra) tűzött szivaccsal, ecettel itatja meg az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézus az Atya kezébe ajánlja lelkét (Lk);

-Az Úr Jézus még egyszer felkiált: Beteljesedett!, és kileheli lelkét (Mt, Mk, Lk, Jn);

+

- Ekkor a templom függönye kettéhasad (Mt, Mk, Lk);

- A föld megrendül és a sziklák megrepednek (Mt, Mk);

- A százados és római őrség a történtekre nagyon megijednek és elismerik, hogy ez valóban Isten fia volt (Mt, Mk, Lk);

- Távolról figyelik a történteket Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome (Mk, Lk);

- Ekkor a megnyílnak a sírok és sok régi szent feltámad; sokaknak megjelennek a szent városban (Mt);

- A zsidók kérik, hogy a szombat miatt vegyék le a testet a keresztről (Jn);

- A két másiknak megtörik a lábszárát, mert még éltek; de mivel az Úr Jézus már halott volt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte lándzsáját; ekkor vér és víz fakadt ki az Úr Jézus oldalából (Jn);

- Arimatiai József, a zsidóktól félve, titokban kéri el Pilátustól az Úr Jézus testét (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus elcsodákozik, hogy az Úr Jézus már meghalt; miután kikérdezte a századost, kiadta Józsefnek az Úr Jézus testét (Mk);

- Arimatiai József leveteti az Úr Jézus testét a keresztről, gyolcsba göngyölíti, fűszerekkel borítva, és egy szilkába vájt új sírboltba helyezi (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Arimatiai József a sír bejáratához egy nagy követ hengeríttet (Mt, Mk);

- A sírbolt, a keresztre feszítés helyéhez közel álló kerben van (Jn);

- Mária Magdolna és a másik Mária ott maradnak és a sírral szembe leülnek (Mt, Mk, Lk);

- Másnap, a készület napja elmúltával, a főpapok Pilátushoz mennek; a főpapok kérik, hogy legyen a sír őrizve, nehogy a tanítványok  ellopják a testet és a feltámadást színleljék; Pilátus elküldi őket, hogy őrizzék azt a saját őrségükkel; a főpapok lepecsételik a sír bejáratát és odaállítják az őrségüket (Mt).

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.