Az Úr Jézus Krisztus keresztje

Az egész egy lelkigyakorlattal kezdõdött, úgy kb. 20 évvel ezelõtt. A lelkigyakorlaton, a szentgyónásban, lelki életem megjavításáról beszélgettünk a gyónató atyával. Én elmondtam neki sok problémámat, mire õ azt tanácsolta, hogy egyszerre csak egy dolgot próbáljak kijavítani. Ez az egy az lett volna, hogy minden nap korán kelek és reggel 6 órakor elvégzem a reggeli imámat. Ez nagyjából azóta sincs teljesen megvalósítva az életemben, de akkor, az elsõ reggel, amikor felkeltem és hat órakor térdelve imádkoztam a családi feszület elõtt, egyszerre csak, csukott szemmel, egy nagyon tiszta és furcsa látomásom volt...

Látomásomban, ahogy ott térdeltem, magam elõtt, a talaj egy fényesre kopott mészkõszikla volt. Világosan látszottak a sziklán az egyenetlenségek, de azért a szilkapadlózat nagyjából egyenes volt. Azt gondoltam, hogy a sok járkálástól kophatott ilyen szép sima-fényesre a szikla. Amint lehajtott fejjel figyeltem, hogy milyen simára van koptatva a szikla, egyszerre csak valami sötét, vastag folyadék kezdett odafolyni előmbe. Az a sötét folyadék egy zsebkendõnyi tócsát alkotott elõttem, úgy ahogy a szikla mélyedései vezették. Amint néztem ezt a folyadékot, egyszerre csak rádöbbentem, hogy vért látok. Beleborzadtam… Erre felemeltem tekintetemet és láttam, hogy egy picit odébb, a sziklába, egy nényszögletû gerenda van beleállítva. Amint fennebb néztem, hát az Úr Jézust láttam a kereszten, úgy kb. 60 cm magasságban a lábfejével az alaptól. Az Õ Szent Vére folyt ki hirtelen oda elõmbe... Ekkor, egyszerre csak eltünt előlem ez a látomás…

Mielõtt eltünt volna a látomás, néhány dologot azért megfigyelhettem és megmaradtak a szememben. Az Úr Jézus termete nem volt magas... Úgy leginkább egy mai 14-15 éves gyermek mérete lehetett, kb. 1,5-1,6 m magasságú. A teste sovány volt, de szikár és izmos. Ahoz, amit láttam, leginkább a Iasi-i, püspöki körkatedrálisban látható feszület korpusza hasonlít. Ami igencsak megdöbbentett, az volt, hogy az Úr Jézus bokája fölött egy használt, rücskös, vékonyabb lenkötelet láttam lazán rábogozva… A keresztfának vastagsága úgy kb. 12-13 cm lehetett, négyszögletű keresztmetszettel...

Sokáig nem értettem, ezt a látomást. Ma már értem… Szerintem, Szent Brigitta imái is segítettek ennek megértésében… A látomást és más tényezőket is figyelembe véve, az Úr Jézus Szent Keresztjét ma én így látom:

1. Az Úr Jézus test szerint nem volt magas termetű, hanem csak akkora, mint az akkori emberek átlaga, úgy 1,5-1,6 méter magas. Szerintem  a Torinói lepelnek semmi köze az Úr Jézushoz, mert abban egy magas, termetes ember volt eltemetve;

2. Az Úr Jézus keresztje szerintem tölgyfából készült, ami a Mamré tögyesébõl származott és amelynek fája még az Éden kertjében is ott állt, a kezdetektől fogva. Ezek a fák nagyon szívósak és túlélték a Vízözönt;

3. Az Úr Jézus keresztjének méreteit kb. 2,7x1,7 m nagyságúra becsülöm, arányosan keresztbe illesztve és összeszegezve ( nem összekötözve). A gerenda keresztmetszete négyszögû lehetett, kb. 12-13 cm lehetett minden oldalon. Ha vesszük a tölgyfa fajsúlyát, akkor a megbecsült volumenű tölgyfa, a szárazságától függõen, úgy kb. 50-70 kg. súlyú lehetett. Szó se lehet, arról, amit valahol olvastam, hogy a kereszt súlya 120-130 kg-os lehetett... Egy megkorbácsolt ember azt meg sem tudta volna mozdítani;

4. Kizárt dolognak tartom, hogy az Úr Jézus vállára csak egy keresztgerendát köttek volna és úgy vitték volna a Koponyák helyére. Egyészt, János apostol világosan leírja, hogy maga az Úr Jézus vette fel a keresztjét és indult el vele ( Jn 19,17). Néhány száz méter után már kimerült, mert legyengült az ostorozástól és a város kapujánál már nem bírta vinni a keresztjét. Ezért kényszerítették Cirenei Simont, aki éppen akkor jött haza a mezőről, hogy vigye az Úr Jézus keresztjét. Akkor mi van?... Levágták a köteleket Jézus karjáról és egy szimpla gerendát helyeztek Cirenei Simon vállára?...

5. Szerintem a felállított kereszteknek nem volt semmilyen faállványa vagy egyébb tartó szerkezete a Koponyák helyén. Nem kellett gödröt se ásniuk a kereszteknek, hanem méretre vésett, 25-30 cm mélységû négyszögletû lyukak lehettek a sziklában, amibe beleillett a kereszt gerendája. Amikor beleállították a keresztet, valószínüleg két faék segítségével merőlegesre rögzítették a keresztet. Valószínüleg, a római hadseregnek mindig volt készleten standard méretre elõkészített gerendája a logisztikához. Amikor elhangzott a Gabbatában az ítélet, akkor perceken belül, minden elítéltnek egy személyes keresztet szabtak és szegeztek össze. Szerintem minden elítéltnek saját, személyes keresztje volt és egy keresztfát sosem használtak kétszer. Az Úr Jézus is mindenki személyes keresztjérõl beszélt (Mt 10:38)…

6. A Koponyák helyén az elítélteket megfosztották ruháiktól és csak egy ágyékkötőt hagytak rajtuk. Ezután az elítéltet leteperték a kereszfára. Mivel sok elítélt rugkapálózhatott halálfélelmében, ezért rövid kötelekkel odakötözték az elítélt kezét és lábát a keresztfához. Ezután, míg három katona fogta az elítélt két kezét és lábát, addig a negyedik körbejárt és vaskos vasszegekkel odaszegezte az áldozatot a gerendához. Mindig négy katona hajthatta végre az itéletet, amint errõl az Úr Jézus ruháinak a szétosztása is tanuskodik (Jn 19:23);

7. Az áldozat elhelyezése a ketesztfán, pozícionálása, rángatása, kifeszítése, karjainak fesztávolsága és a “sede”-k, vagyis a támaszok elhelyezése, lényegesen meghatározhatták az elítélt szenvedéseinek mértékét. A szegeknek elég nagy fejük lehetett, hogy az áldozat ne szabadulhasson le a gerendáról és a kezekről levették a köteleket, hogy karból mozdulhasson az áldozat a lélegzetvétel miatt;

8. Az Úr Jézusnak háromszor tehették a fejére a töviskoronát. Elõször amikor megfonták a koszorút és bíbor palástba öltöztették Jézust a pretoriumban. Másodszor, amikor újból ráadták ruháit a római katonák, ugyanis a köntöse egybe volt fonva és bele kellett bújtatni (Jn 19:23-24). Harmadszor, amikor megfosztották ruháitól a Golgotán, keresztre szegezték és visszatették a töviskoronát a fejére. Ugyanis ez jelképezte elitélésnek okát: Názáreti Jézus a zsidók királya;

9. Az Úr Jézus megostorozása borzalmas volt, de szerintem nem annyira, mint ahogy azt Mel Gibson megjelenítette a Passió című filmjében. Az evangéliumokból kiviláglik, hogy Pilátus mindenképpen meg akarta menteni az Úr Jézust csak egy fenyítéssel, és még a megostoroztatás után is menteni próbálta. Tehát, ha Pilátus menteni akarta Jézust, akkor nem akarhatta, hogy az ostorozás végzetes legyen. Márpedig, a Passió filmben megjelenített ostorozás egyértelmûen halálos kimenetelűnek látszik;

10. Az Úr Jézus, az elõre meghatározott időben, hamarabb meghalt, mint a jobbjára és a baljára megfeszített gonosztevõk. Mivel a katona lándzsadöfése után vér és víz folyt ki szent oldalsebéből, ezért a halál oka az lehetett, hogy a sorozatos sokkok miatt, amit elszenvedett csütörtök éjszakától péntek délutánig (a kilencedik óráig), a mellhártya meg a szívburok feltelhetett vízzel, ami a vérveszteséggel együttvéve szívstophoz vezethetett. Az Úr Jézus halála a Tábor hegyétől, egésszen a kereszthalálig, pontosan el volt tervezte, Isten akarata szerint, hogy minden egésszen beteljesedjen.

11. A testeket le kellett venni a szombat miatt. A gonosztevők még éltek. A lábszárcsont törés célja az volt, hogy a megfeszített ne tudja tovább magát megemelni lábaival és ne tudjon lélegzetet venni. Ezért, a gonosztevõknél a halál oka a fuladás lehetett. Azoknak, akiknek a testét nem kérte ki senki, valamilyen módon elemészthették és a koponyák, vagy azok maradványai oda lettek összegyûjtve, valami félreesõ helyre. Innen a Koponyák helye elnevezés;

12. A Szent Ilona legenda, miszerint a császárnõ megtalálta volna a három keresztet, nem tartom hitelesnek, mert pont a leglényegesebb bizonyíték hiányzik. Azt írja a legenda, hogy a három keresztet azért hitték az igaziaknak, mert megtalálták mellettük Pilátus tábláját. Utána egy kisérleti gyógyítással beazonosították az Úr Jézus keresztjét. Itt csak két probléma van: hová lett a legfőbb bizonyíték, az INRI feliratos tábla és az akkori történészek, meg Jeruzsálemi Szent Cirill miért nem tesznek említést mindezekről?...

Elmélkedjünk a Szent Keresztről... A Szent Kereszt felmagasztalása nem egy korpusz nélküli kereszt, fátyollal átborítva. Az a feltámadás. Igaz, hogy a legnagyobb örömhír és hitünk sarokpontja a feltámadás. Igaz, hogy a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. De a kereszt botránya, amelyről Szent Pál beszél, az a kereszt, amelyen Krisztus felmagasztaltatik és megdicsőül, az a kereszt, amelyen Krisztus mindeneket magához vonz, a szenvedő és meghalt Isten Fiának Szent Keresztje. Ezt a keresztet mi is el kell viseljük egyféleképpen és elkerülhetetlenül, legkésőbb halálunk óráján, mielőtt részesülnénk a feltámadásban.

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! Ámen.

A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének története

Sorba raktam  a négy evangéliumból a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének eseményeit, hogy jobban át tudjam elmélkedni a megváltás nagy művét. Ezek azok az események, amelyeket az Úr Jézus véghezvitt, hogy kifizesse adóslevelünket és lemossa Szent Vérével bűneinket...

A szenvedéstörténet eseményei

- Júdás elment, hogy megbeszélje a főpapokkkal meg a templomőrség vezetőivel, hogy miként és mennyiért szolgáltassa ki nekik az Úr Jézust (Mt, MK, Lk);

- Az utolsó vacsora elkezdése (Mt, MK, Lk, Jn);

- A lábmosás szertartása és annak tanítása (Jn);

- Az Úr Jézus vágyva vágyott az utolsó vacsorára (Lk);

- Az Oltáriszentség és az egyházirend alapítása (Mt, MK, Lk);

- Az Úr Jézus kijelenti, hogy egyvalaki el fogja árulni Őt (Mt, MK, Lk, Jn);

- Júdásba beleszáll a Sátán az utolsó vacsora alatt, amikor magához veszi a falatot (Jn);

- Júdás kezelte az apostolok pénzét, tolvaj volt és hamarabb elhagyta az utolsó vacsorát (Jn);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik az utolsó vacsorától (Lk);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik a bortól, a szőlőtő gyümölcsétől (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus elbúcsúzik a tanítványoktól (Jn);

- Az Úr Jézus kijelenti, hogy már nem sok ideje van, mert jön e világ fejedelme (Jn);

- Az Úr Jézus új parancsot ad a tanítványoknak és elmondja utolsó tanítását (Jn);

- Az Úr Jézus egységben van az Atyával, az Atyához megy és helyet készít számunkra (Jn);

- Az Úr Jézus megígéri a Szentlelket (Jn);

- Az Úr Jézus főpapi imája (Jn);

- A hálaadó zsoltár elimádkozása és éneklése útközben a major felé (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus és az apostolok átkelnek a Kidron patakán (Jn);

- Megérkezés az Olajfák hegyére, a Getszemáni majorba (Mt, MK, Lk, Jn);

- Versengés a tanitványok között (Lk);

-Az Úr Jézus kijelenti Simonnak, hogy a Sátán kikérte őket és hogy imádkozott érte (Lk);

- Péter apostol tagadásának megjövedölése (Mt, MK, Lk, Jn);

- Az erszény és a kard előkészítésére való felszólítás (Lk);

- Az Úr Jézus gyötrődése, szomorúsága és háromszoros imája (Mt, Mk);

- A virrasztásra való figyelmeztetés (Mt, Mk, Lk);

- Az angyal megerősíti az Úr Jézust (Lk);

- Az Úr Jézus halálfélelme és a vérrel való verejtékezése (Lk);

- Megérkezik egy felfegyverzett csapat Júdás vezetésével (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus megkérdezi, hogy kit keresnek. Amikor azt mondja „Én vagyok”, mindenki meghátrál és a földre rogyik (Jn);

- Júdás csókkal árulja el a Mestert (Mt, Mk, Lk);

- Az Úr Jézust elfogják (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Péter apostol kardot rántott és levágta a főpap szolgájának fülét (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus kéri, hogy tegye el a kardot, ne védjék meg, hanem hagyják beteljesedni az írásokat (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézus meggyógyítja a szolga fülét (Lk);

- Az Úr Jézus kéri, hogy az apostolokat engedjék el (Jn);

- Az apostolok és tanítványok elszaladnak (Mt, Mk);

- Egy ifjú (Márk evagelista) mégis követte az Úr Jézust. El akarták fogni az ifjút, de az kibújt a gyolcslepelből és elszaladt (Mk);

- Az Úr Jézust először Annás főpaphoz viszik (Jn);

- Az Úr Jézust Annástól Kajafás főpaphoz viszik, ahol már ott voltak az írástudók és a nép vénei (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Kajafás azt, mondta, hogy jobb ha egy ember hal meg a népért, mindhogy az egész nép elvesszen (Jn);

- Péter apostol és egy másik tanítvány (János) követte az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Péter apostol kint maradt a kapunál, míg János bement (Jn);

- A másik tanítvány (János) ismerős volt a főpapnál, és bevitte Péter apostolt az udvarra (Jn);

- A kapunál őködő lány felismerte Pétert apostolt, és Péter először itt tagadja meg az Urat (Lk, Jn);

- Péter apostol beáll a szolgák közé a tűz mellé (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Kajafás kikérdezi az Úr Jézust még akkor este a tanítványairól és tanításáról (Jn);

- Az Úr Jézus válaszára, a poroszló arcul üti az Urat (Jn);

- Az Úr Jézus rendre utasítja a poroszlót (Jn);

- Sok hamis tanú jelentkezik, de tanuságuk nem egyezik meg. Tanusítják, hogy azt mondta, három nap alatt felépíti a templomot (Mt, Mk);

- A főpap feláll, középre áll és kényszeríti az Úr Jézust, hogy tegyen tanuságot önmagáról (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus megvallja, hogy Ő az Isten Fia (Mt, Mk);

- A főpap ekkor megszaggatja ruháját, káromkodással vádolja az Urat, és a tanács halálra ítéli az Úr Jézust (Mt, Mk);

- Ekkor sokan leköpdösték és arcát letakarva arcul ütötték az Úr Jézust. Még az őrség tagjai is arcul verték. Csúfolták, hogy találja el, ki ütötte meg (Mt, Mk, Lk);

- Péter apostol kint ül az udvaron, és a szolgák vádjaira megtagadja az Urat (Mt, Mk, Lk);

- Péter apostol a kakas hangjára feleszmél és sírva fakad (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Reggel a főpapok és a vének tanácsot tartottak, halálra ítélték az Úr Jézust, és megkötözve Pilátushoz vezették (Mt, Mk, Jn);

- Eközben Júdás megbánja tettét és visszaviszi a pénzt a főpapoknak és a véneknek. Júdást vigasztalanul elküldik a főpapok, és ő erre bedobja a pénzt a templomba. Később Júdás felakasztja magát. A főpapok pedig felszedték a pénzt, kivitték a templomból, és majd temetőt vásároltak belőle az idegeneknek (Mt);

- Pilátus rögtön tudta, hogy az Úr Jézust irigységből hozták eléje, hogy elítélje (Mt, Mk);

- Pilátus nem akarja elítélni az Úr Jézust, és el akarja utasítani a zsidókat, hogy itélkezzenek ők (Jn);

- A zsidók erősködnek Pilátus előtt (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Pilatus, amint megtudja, hogy az Úr Jézus Galileából való, elküldi Heródeshez, aki aztán visszaküldi Pilátusnak (Lk);

- Ekkor az Úr Jézust azzal vádolják, hogy megtiltja, hogy adót fizessenek a császárnak és hogy királynak adja ki magát (Lk);

- Pilátus megkérdezi az Úr Jézust, hogy Ő-e a zsidók királya (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus és Pilátus párbeszéde a királyságáról és az igazságról (Jn);

- A főpapok és a zsidók vádolják az Úr Jézust Pilátus előtt, de Jézus nem védekezik. Pilátus erre nagyon meglepődik (Mt, Mk);

- Pilátus nem találja az Úr Jézust bűnösnek (Jn);

- Pilátus, kiútként, választás elé állítja a zsidókat: Barabást vagy Krisztust? (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Pilátust figyelmezteti a felesége, hogy álma volt és ne legyen köze eme igaz ember halálához (Mt);

- Pilátus megkérdezi a néptől, hogy mit tegyen Jézussal és hogy mi rosszat tett (Mt, Mk);

- A nép követelte Krisztus keresztre feszítését (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus mosta kezét a nép előtt. A zsidók magukra és fiaikra vállalták Krisztus vérét (Mt);

- Pilátus megostoroztatta az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézust megfosztják ruháitól a római katonák a pretoriumban. Bíborba öltöztetik, töviskoronát tesznek a fejére, nádszálat adnak a jobb kezébe, kigúnyolják, leköpdösik és nádszállal verik a fejét a római katonák (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus ismét kijelenti, hogy az Úr Jézust nem találja bűnösnek (Jn);

- Az Úr Jézust kivezetik és Pilátus rámutat: Íme az ember! (Jn);

- Pilátus meghallja, hogy Jézus Isten Fiának vallotta magát. Pilátus erre igencsak megijed, és meg akarja tudni, hogy ki Jézus és honnan való (Jn);

- Ezután Pilátus ismét igyekszik az Úr Jézust megmenteni, de a zsidók megfenyegetik, hogy bepanaszolják a császárnál, hogy nem a császár barátja (Jn);

- Pilátus kivezetteti az Úr Jézust az udvarra és helyet foglal a Gabbatában, azaz az ítélőszékben (Jn);

- Pilátus rámutat az Úr Jézusra, hogy Ő a zsidók királya (Jn);

- A nép kiáltja, hogy nincsen királyuk, hanem csak császáruk (Jn);

- Pilátus átadja az Úr Jézust, hogy keresztre feszítsék (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Az Úr Jézus maga kezdte el vinni a keresztjét a Golgotára, a Koponyák helyére (Jn);

- Amint kifelé vonultak, a város kapujánál találkoztak Cirenei Simonnal, és kényszerítették, hogy vigye a keresztet (Mt, Mk, Lk);

- Két gonosztevőt is vittek az Urral (Lk);

- Az Úr Jézust nagy tömeg követte. Az asszonyok siratták Jézust. Jézus odaszól nekik, hogy magukat és gyermekeiket sirassák (Lk);

- Amint felértek a Golgotára, vagyis a Koponyák helyére, epével elegyített borral kínálták az Úr Jézust. Miután megízlelte, elutasította a bort (Mt);

- A Koponya helyen keresztre feszítik az Úr Jézust, majd két oldalt a két gonosztevőt feszítik meg (Lk);

- Három óra volt, amikor keresztre feszítették az Úr Jézust (Mk);

- Az Úr Jézus imádkozik kivégzőiért (Lk);

- Az Úr Jézus feje fölé rögzítik a táblát elítélése okával: INRI (Mt, Mk, Lk, Jn);

- A főpapok követelik Pilátustól, hogy javítsa ki az írást a táblán. Pilátus ezt megtagadja (Jn);

- A katonák megosztoznak az Úr Jézus ruháin. A köntöse egybe volt szőve, ezért arra sorsot vetettek (Jn);

- Az őrség leheveredve őrizte az Úr Jézust és a latrokat (Mt);

- A kereszt alatt ott állt a Szűzanya Mária, a másik Mária és Mária-Magdolna. Az Úr Jézus végrendelkezik: édesanyját Jánosra bízza és Janos apostolt fiúként adja az Ő Anyjának (Jn);

- Az Úr Jézust kigúnyolják, gyalázzák a zsidók meg a főpapok, a katonák, sőt még a megfeszített gonosztevők is (Mt, MK, Lk);

- A két lator vitája: az egyik lator megfeddi a másikat, megvallja saját bűneit. Bízik az Úr Jézusban, kegyelmét kéri és rögtön elnyeri az üdvösséget: Még ma velem leszel a Paradicsomban (Lk);

- A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borul a földre (Mt, MK, Lk);

- Kilenc óra tájában az Úr Jézus felkiálltott: Eli, Eli, lamma szabaktani? (Mt, Mk);

- Az Úr Jézus tudta, hogy beteljesedett az Ő megváltó műve, de hogy minden teljesen beteljesedjék, azt mondta: „Szomjazom.” (Jn);

- Ott volt egy ecettel teli edény (az elítéltek vérzésének csillapítására, hogy hosszabban sznvedjenek a kereszten) (Jn);

- Egy ember odaszaladt és egy nádszálra (izsopra) tűzött szivaccsal, ecettel itatta meg az Úr Jézust (Mt, Mk, Jn);

- Az Úr Jézus az Atya kezébe ajánlja lelkét (Lk);

-Az Úr Jézus kilehelte lelkét (Mt, Mk, Lk, Jn);

+

- Ekkor a templom függönye kettéhasadt (Mt, Mk, Lk);

- A föld megrendült és a sziklák megrepedtek (Mt, Mk);

- A százados és római őrség a történtekre nagyon megijedt és elismerték, hogy ez valóban Isten fia volt (Mt, Mk, Lk);

- Távolról figyelték a történteket Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome (Mk, Lk);

- Az Úr Jézus feltámadása után, a megnyílt sírokból sok régi szent feltámadt és sokaknak megjelentek a városban (Mt);

- A zsidók kérték, hogy a szombat miatt vegyék le a testet a keresztről (Jn);

- A két másiknak megtörték a lábszárukat, mert még éltek. Mivel az Úr Jézus már halott volt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte lándzsáját. Vér és víz fakadt ki Jézus oldalából (Jn);

- Arimatiai József, a zsidóktól félve, titokban elkérte Pilátustól Jézus testét (Mt, Mk, Jn);

- Pilátus elcsodákozott, hogy az Úr Jézus már meghalt. Miután kikérdezte a századost, kiadta az Úr Jézus testét (Mk);

- Arimatiai József levette az Úr Jézus testét a keresztről, gyolcsba göngyölte, fűszerekkel borítva, és egy szilkába vájt új sírboltba helyezte (Mt, Mk, Lk, Jn);

- Arimatiai József a sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment (Mt, Mk);

- A sírbolt, a keresztre feszítéshez közel álló kerben volt (Jn);

- Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, és a sírral szembe leültek (Mt, Mk, Lk);

- Másnap, a készület napja elmúltával, a főpapok Pilátushoz mentek. A főpapok kérték, hogy legyen a sír őrizve, nehogy ellopják a testet és a feltámadást színleljék. Pilátus elküldte őket, hogy őrizzék azt a saját őrségükkel. A főpapok lepecsételték a sír bejáratát és odaállították őrségüket (Mt).

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.