- A botrány: KEK 2284 A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.
Persze, egyáltalan nem ringatom magam abban az illuzióban, hogy egy meggyőződéses feminista elolvassa majd ezt a dokumentumot, és fõleg abban nem, hogy el is fogadja annak igazságát...
Az "asszonyállat"
Az ősbűn után megromlott világban, de akár még a múlt században is, a nő, sok helyen, csupán "asszonyállat" volt. Talán Szent Pál volt az első férfi, aki kifejtette leveleiben a nő méltóságát, legyen az akár feleség, akár szűz (Ef 5:25-33; Kol 3:19; 1Kor 7:34), és a kereszténység emelte igazán a nőt a férfi tisztelt és megbecsült társává. Igaz, elvétve, a kereszténység előtti időkben is voltak uralkodó nők, meg harcos nők, akik beírták magukat a történelembe. A keresztény középkorban voltak uralkodó nők ( I. Erzsébet királynő), tudós nők ( Svéd Szent Brigitta) és harcos nők ( Jeanne d’Arc), de azért a nők többsége otthon dolgozó háziasszony, és gyereket szűlő anya volt...
A polgárosodás ideje alatt, majd a modern korban, a XX. század elejétől, a feminizmus egy szociális, politikai és kulturális áramlattá nőtte ki magát. Sokmindenért küzdöttek: az egyenjogúságért, a tanuláshoz való jogért, a szavazati jogért, a politikai szerepvállalásért, stb. Mondhatni, ezek a harcok jogosak voltak, mert ahogyan a rabszolgaság is még megvolt amerikában a XIX. században, úgy az asszony is csak egy "asszonyállat" volt sok helyen, ugyanebben az idõben. De lassan, az úgynevezett patriarhális, hagyományos életmód, társadalmi berendezkedés, közellenséggé vált. Ahogyan sokminden, ami jól kezdõdik, egy idő után elfajúl, úgy a mai feminizmus is elvetemedett. Olvashatjuk a Példabeszédek könyvében:
(Péld 14:12) Van út, amely az ember előtt helyesnek látszik, de a vége halálba vezet.
Íme, néhány területet, ahol a feminizmus bizonyos formái mára már komoly botrányt okoznak...
A feminizmus botránya a családban
Az élet rendje, amelyet a Teremtõ rendelt, hogy a férfi legyen a feje az asszonynak, és nem az asszony a férfinak. A feleség követi a férjét engedelmességgel, és nem a férj a feleségét. Az asszony teremtetett a férfiból, és nem a férfi az asszonyból. Isten az embert férfinek és nőnek teremtette, egyenlő méltóságot adott mindkettőjüknek, de nem ugyanazt a szerepet és tisztséget. Az asszony rendeltetett a férfi segítőjéül, és nem fordítva (Ter 2). Olvassuk el figyelmesen az alábbi igerészeket...
(1Kor 11:2-16) Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.
(Ef 5:22-26) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy az élet igéje által tisztára mosva megszentelje.
(Kol 3:18-21) Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben. Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.
(1Pét 3:1-7) Ugyanígy ti asszonyok is engedelmeskedjetek férjeteknek. Akkor majd azokat, akik nem hisznek az igének, az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyeri, amikor istenfélő, tiszta élteteket figyelik. Ékességetek ne legyen külsőséges: kigöndörített haj, arany ékszer vagy fényes öltözet. Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában. Így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok, akik férjük iránt engedelmesek voltak. Például Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának hívta. Ha tehát jót tesztek és semmiféle fenyegetéstől nem féltek, az ő leányai vagytok. Ti férfiak szintén megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az élet kegyelmének, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.
Egy hívő keresztény asszony nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket az igéket, amelyek a szentírás kanonizált, szent könyveinek igéi, hacsak nem egy lázadozó nő... Persze, a férfinak is szeretnie kell az asszonyt, mint a saját testét! Akármennyire is állítják egyes lelkészek, teológusok, hogy ezek az igék ma már idejét múlták, és hogy ezek csak az akkori társadalmi berendezkedésnek feleltek meg, Isten igéje nem évül el, és az ember teremtett természete nem változik meg, hanem az minden időre szól...
Vajon, így élünk ma a családban, ahogyan a szentírás mutatja? Ma már gyakran úgy fest a dolog, hogy az asszony akarja hordani a kalapot, és a férjét papucsba akarja kényszeríteni. Egyfajta áludvariasság, állovagiasság és nőknek kijáró áltisztelet nevében, sok akaratos nő kiharcolja magának a dominanciát a családban, de nemcsak, és a dolgok a feje tetetjére állnak. Ezért aztán a család már nem működik normálisan, és a gyermekek, akik a szülőkben ösztönösen Istent látják, egy torz képet kapnak Istenről és a családról. Ebből kifolyólag, aztán a fiúgyermekek pipogyák lesznek, nem érnek férfiúvá, a lányok pedig önfejűek lesznek az anyjuk modellje szerint, és olyan fiúkat választanak, akiket maguk is az orruknál fogva tudnak vezetni. Aztán ravasz-viccesen, mondogatják hogy a "férj a fej, de a nyak a feleség, és a fej oda fordul, ahová a nyak fordítja". Nahát! A férfi jó idejében, a házasságkötés előtt, vizsgálja meg a nőt, és jól fontolja meg, hogy mit csinál. Sajnos, ma már sok fiatalember úgy gondolja, hogy nem érdemes házasodni. Miért venne feleségül egy hiú, folyton kifestett, szemérmetlen, megbízhatatlan, anyagias, büszke, független és anyagias nőt? Az ilyen nő férfi akar lenni a férfi mellett, meg akarja őt alázni, és ki is akarja fosztani. Az írások óva-intenek a rossz házasságtól...
(Sir 25:13-25, Szent István) Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.
(Sir 25:17-36, Káldi-Neovulgata) A legfájóbb seb a szív bánata, s a legnagyobb gonoszság az asszony gonoszsága. Inkább bármilyen sebet, csak szívbeli sebet ne! Bármi gonoszságot, csak asszonynak gonoszságát ne! Bármi megpróbáltatást, csak megpróbáltatást rosszakarók részéről ne! Bármilyen bosszút, csak ellenség bosszúját ne! Nincs fej, amely gonoszabb a kígyó fejénél, és nincs harag, amely felülmúlná az asszony haragját. Kellemesebb együtt lakni oroszlánnal, sárkánnyal, mint együtt élni rosszlelkű asszonnyal. Eltorzítja a gonoszság az asszony arcát, elsötétíti ábrázatát, mintha medve lenne, úgy fest, mint a gyászzsák! Barátai körében ülve, fohászkodik a férje, és ha meghallja őt, csendesen felsóhajt. Eltörpül minden gonoszság az asszony gonoszsága mellett, hadd érje a bűnösök sorsa! Homokos lejtő az öreg ember lábának: ilyen a nyelves asszony a szelíd urának! Ne nézd az asszony szépségét, és ne kívánd meg az asszonyt szépsége miatt! Az asszony haragja tiszteletlenség, egyben nagy gyalázat, az asszony, ha övé az elsőség, ellenkezik férjével. Levert kedély, szomorú arc és sebzett szív a rossz asszony. Ernyedt kéz, roskadó térd az asszony, aki nem boldogítja férjét. Asszonytól jött a bűnnek kezdete, és miatta halunk meg mindnyájan. Ne engedj a víznek kiutat, még csekélyet sem, és ne engedj rossz asszonynak szabadságot kimenőre! Ha nem jár kezedre, és szégyenbe hoz ellenségeid előtt, vágd el őt testedtől, és bocsásd el házadból.
(Péld 19:13) Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.
(Péld 21:9) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.
A szentírás tanusága és maga az emberi tapasztalat is azt mutatja, hogy egy férfi csak akkor nyerhet magának jó asszonyt, ha hívő és istenfélő. Az ember leginkább a templomba keressen magának feleséget. A jó asszony, a hívő, istenfélő, szemérmes, tiszta, szorgos és okos feleség, csakis Isten ajandéka, és Ő rendeli ki az ember számára. Minden férfiban kell legyen egy bizonyos szilárd férfiúi méltóság, ami nem hímsovinizmus, de azért egy rezonábilis és egészséges férfi-izmus...
(Péld 31:10-31) Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót. Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!
(Sir 26:1-3) Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.
(Sir 26:13-17) Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten. Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.
(1Tim 2:9) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában...
A feminizmus botránya a gyerekvállalásban
Egyes feminista nők már rég ott tartanak, hogy a testük abszolut urának gondolják magukat. Ne mondja meg nekik senki, hogy vállaljanak-e gyereket vagy se, vagy hogy mikor és hány gyermeket vállajanak. Egyeseknek az abortusz annyi, mint egy hajcsináltatás a fodrászatban. Egyszer a templomból kijövet, egy ismerős asszony azzal dicsekedett, hogy milyen könnyen ereszti le a kanálison az elvetélt magzatjait... Az ocsmányabbja nem riad vissza az emberi méltóság legdúrvább megsértésétől se, akár szóban, akár tettben, akár írásban, amikor a gyerekvállalásról, a szexuális életrõl, vagy az abortuszról fejti ki véleményét. Az ilyen családok aligha nevezhetők családoknak. Aztán egy abortusz után, a férj is mélyen sérültté válik, és lehet, hogy részese lesz egy olyan szörnyű bűnnek, amely maga után vonja az egyházból való önmagától beálló kiközösítést is...
KEK 2272 A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. "Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik" [49] "magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva", [50] a jogban meghatározott föltételek mellett. [51] Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt.
Ezzel szemben, az istenfélő asszony, az férjeura iránti hűséges szeretetben, a gyermekszűlésben, a gyermekek nevelésében, és a házi tevékenységben műveli lelke üdvösségét...
(1Tim 2:15) Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.
(1Tim 5:14) Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra.
A feminizmus botránya az egyházban
Holott kezdettől fogva úgy lett elrendezve az egyházban, hogy az oltár, az igehirdetés és a hívek vezetésének szolgálatát (püspökséget) csakis férfiak végezzék, mára már nő lelkészek, sőt nő püspökök is vannak a protestáns részegyházakban. Ez a törekvés erőteljesen jelen van ma a Katolikus Egyházban is... Emlékezzünk arra a hirhedt nõ papszentelésre, amely a Dunán történt 2002-ben egy bizonyos hajón, és amelyet egy bizonyos argentin püspök végzett. Ez az eset aztán, 2003-ban, a vétkesek kiközösítését vonta maga után. Ma már a német szinódális út a női papság létrehozásával próbálkozik. Sőt már az egyházi vezetés magas pozícióiba is nőket akarnak bevenni...
Olvassuk figyelmesen az alábbi igerészeket...
(1Tim 2:9-15) Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben hallgassa a tanítást, teljes engedelmességgel. Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. Hiszen Ádám első a teremtésben, Éva csak a második. Ádám nem hagyta magát félrevezetni, mint az asszony, aki bűnbe esett. De üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a szerénységgel párosult tisztességben.
(1Kor 14:33-35) Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.
Ma már, ha nem is veszünk minden igét szó szerint, de azért nem önthetjük ki a csecsemőt a mosdólével... Ha a nő egy picit is istenfélő és belátó, akkor ezeket az igéket komolyan veszi, és helyére teszi önmagát. De egyes nők félmeztelenül vagy illetlen ruhákban (pl. feszes body-ban, miniruhában) jönnek a templomba, az okosabbja teologizál, és ilyen-olyan tanításokat tart, akár még papoknak is. A legveszélyesebbek a teológus végzettségű, világias lelkületű nők, akik a püspökségek körül szédelegnek. A mai világ szelleme szerint, a püspökök promoválják őket, de ezek a nők hamis gondolkodásukkal, hamis analógiákkal és hiábavaló meséikkel mindent összezagyválnak. A női finomságot és alázatot megjátszva, egyfajta női klerikalizmussal és hiú teológiai büszkeséggel lépnek fel, holott Nagy Szent Gergely pápa tanítása szerint, még az előljárok parancsára sem volna szabad elfogadniuk olyan tisztségeket, amelyre nem alkalmasak ( A lelkipásztorság kézikönyve, XI. fejezet)...
Egyszer volt alkalmam megfigyelni egy protestáns lelkésznőt, aki szolgálati kötelességbõl eljárt betegeket látogatni a korházba. Annyira gyenge és erőtlen volt a szolgálata, hogy fájdalmas volt nézni. Ahelyett, hogy a beteget vigasztalta volna, imádkozott volna érte erővel és hatalommal, a saját és gyerekei problémáit osztotta meg a beteggel. Még egy házas férfi is megosztott a család és az Úr szolgálata között (1Kor 7:33), nemhogy egy anya, akinek gondolatai folyton a gyerekei körül forognak...
A mennyei Atya, atya és nem anya. Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus férfi és nem nő. Az elhívott apostolok mind férfiak és nem nők. Az apostolutódok, vagyis a püspökök és a presbiterek mind férfiak voltak kétezer éven keresztül. Most meg hirtelen, a feminizmus nyomására, mindez megváltozik?...
Szent Pál a házasságot Krisztus és az Egyház viszonyára vonatkoztatja (Ef 5:32). Ha Krisztus a Vőlegény, és az Egyház a Menyasszony (Mt 9:15; Jel 21:2), akkor a pap, aki alter christus, hogyan lehetne nő? Hiszen a szentmisében és a szentáldozásban egyesülünk Krisztussal, elővézelezzük a feltámadást és az Istennel való örök házasságot...
(Iz 62:5) Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.
Isten feleségül veszi az Ő népét, és ez elővételeződik már most, a szentáldozás szeretet aktusában. Ha a pap nő lenne, akkor ott egy női "alter christus" lenne jelen? Így, misztikus módon, egy leszbikus kapcsolatot jelenítenénk meg? Isten ments! Ez terméketlen lenne az Egyházra nézve, ahogyan a leszbikus nemi kapcsolat is az a természetben...
A feminizmus suttyomban felforgatta az egész egyházat. Mindenhol előregyúródtak a nők, minden szerepet felvállaltak, és így a férfiak szépen visszahúzódtak. Hogyan vitatkozzon a férfi egy nővel a templomban, és hogyan vegyen komolyan a férfi egy olyan szerepet, amelyeket a nők dominálnak? Hogyan menjenek a fiúk ministrálni, ha a leányok elözönlik a sekrestyét? Talán ide vezethetõ vissza részben a papi hivatások drasztikus csökkenése is. Ha az igaz férfiaknak nincs megbecsülésük az egyházban, a templomban, az egyháztanácsban, és a pap asszonyokkal rajongtatja-csicseregteti magát körül, akkor ne csodálkozzunk, hogy fogynak a hivatások...
A feminizmus botránya a szexualitásban
Megfigyelhetõ, hogy a feminista nők közül sokan lázadók, eretnekek és leszbikusok. Erõssen kötõdnek az eféle ultraliberális mozgalomakhoz és a gender ideológiához. Miért? Mert lázadnak, mert elszakadtak Isten törvényeitõl és parancsolataitól. Ezért Isten kiszolgáltatja őket bünös vágyaiknak...
(Róm 1:26) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.
Megfigyelhetõ egyes híres, liberális beállítottságú, színésznők és énekesnők között, akik átadták magukat a világi sikereknek, a gazdagságnak és a csillogásnak, hogy milyen gyakori közöttük a leszbikus orientáltság. Érthetetlen és követhetetlen ez a viselkedés, amikor a nő egyszer csak a férfi szerepébe lép, aztán a férfi szerepben lévő nő eljátsza a nőt. Aztán megfordítja az egészet, és végül már nincsenek is nemek ebben az egész gender őrületben...
A feminizmus botránya a társadalomban
A mai nők egy része igen ravaszul ötvözi a régimódi férfiudvariasságból származó előnyöket, a feminizmus által kiharcolt jogokkal. Vannak nők, akik ha nem vigyázol, a férfiudvariasságot kihasználva, akár fel is öklelnek az ajtóban. A piacon, ha sorban álsz és nézegeted, hogy mit vásárolj, egyszerűen félretaszigálnak, és elhápolják előled, amit kiszemeltél. A tömegközlekedésben, a templomban, ha rogysz is össze a fáradságtól, melléd gyúródnak, és szó szerint letaszigálnak a padról. A munkahelyen mindent jobban tudnak, mindent összekevernek, nem szabad őket megsérteni, nem lehet velük vitatkozni, elnézéssel kell lenni irántuk, mert hiszen ők nők, ők anyák, de amikor a fizetésről van szó, akkor ők követelőznek a leghangosabban. Ráadásúl, még nőnapi bónuszt és szabadnapot is kapnak...
A politikában, mindegy, hogy képesek-e valamire vagy sem, kvótát kell nekik biztosítani a testületekben. Sajnálatos módon, már láthattunk a közéletben elnökasszonyt, miniszterasszonyt vagy polgármesterjelölt asszonyt, akinek nem vált javukra a müködésük. Már csak az hiányzik, és nem állunk messze tőle, hogy a nagyhatalmakat is mind nők vezessék. Több fejlett ország hadűgyminisztere olyan nő, akinek halvany fogalma sincs arról, hogy mi a hadsereg, és ők akarnak háborúzni. De talán ez is a cél, mert amint a Sátán Éván keresztül rontotta meg az embert, úgy ma is a nőn keresztül gyengíti meg az országokat...
Nem volt elég a nők nemzetközi napja, kellett nekik anyák napja is. Most aztán csináltak valamiféle férfiak vagy apák napját is szemkiszúrásból. Csodálom, hogy nem április 1-re tették, a bolondok napjára. Ezek után marad a férfinak a munka, az élet terhei, meg a kocsma. A nők élettartama több országban akár 10 évvel magasabb, mint a férfiaké, de mégis ők mennek hamarabb nyugdijba. Ezzel szemben, hallottam már korrekt feminista nőkről is, akik elutasítják a nőknek járó előnyöket, pl. amikor udvariasan előre akarják engedni őket az ajtóban. Azt mondják, hogy ha egyenjogúság van a férfi és a nõ között, akkor nem jár nekik a lovagias udvariasság se...
Minden embert, és így minden nőt is megilleti a tisztelet, az Istentől kapott méltóság. Igen, vannak nők, akik alkalmasak bármilyen feladatra a társadalomban. Igen, vannak nők, akik sokkal jobban elvégeznek egy-egy feladatkört, mint a férfiak. De van egy bizonyos rend, amit Isten teremtett a világba. A hal nem élhet víz nélkül, és nem tud fára mászni... A kivételek nem adhatnak okot az általános rend felborítására. A nő szerepe az életben és a családban világos (1Tim 5:14), és nem csak bizonyos politikus vagy celeb felhördülést okozó szlogenje szerint, hanem a fent említett Mulieris Dignitatem dokumentum szerint, a maga tejességében...
A misztikus Asszony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése