Moáste

A román "moaște" magyarul az jelenti, hogy ereklye. Miért pont moáste? Hát azért, mert a román ortodoxéknál nagyon is elterjedt az ereklyék tisztelete. Sok világias felfogású ember, sőt, sok katolikus keresztény is, primitívnek, bálványimádónak, civilizálatlannak, butának és holtest gyalázónak tartja azokat az embereket, akik ott tolonganak, az ő gyarló emberségükben, a moáste-k körül...

Voltam a Jászvárosi Trei Ierarhi (Három főpap) templomban és a Jászvárosi  Mitropolián, és személyesen láthattam, érinthettem Sfânta Parascheva (Szent Piroska,) erekjetartóját. Ha jól tudom ez egy görög eredetű szent lány volt, akit egy bűnös ember mellé temettek. Éjjel megjelent álmában a helyi ordináriusnak, hogy emelje ki abból a sírból, és helyezze testét egy szent és tiszta helyre. A testét romlatlanul találták, és körülötte sok csoda történt...

Ahányszor Sfânta Parasheva búcsú van Jászvárosban, láthatjuk a hírekben a tömött, hosszú sorokat, amint a védőkorlátok mögött és a csendőrség védelme mellett, naphosszat állnak sorba a népek, hogy megérinthessék az ereklyetartót. Amikor én voltam ott, egy hétközi napon, senki sem volt, de máskor, hétvégén, több mint ötven-száz méteres hármas sor állt a templom előtt, hogy bejuthassanak Paraschevához. A búcsú alkalmával, a helyi hatóságok "szármale"-t (töltött káposztát), kenyeret és vizet osztogatnak, hogy az emberek bírják a sorban állást. Ilyenkor a türelmetlenek tolongnak meg veszekenek, és a rendetlenebbek szemetelnek. Hiába, a nép olyan, amilyen... De az Úr Jézus, a Szűzanya és a szentek szeretik őket.

Vajon megalapozott dolog a hit szerint, hogy a szentek tárgyait vagy ereklyéit érintgessük? Manapság, az egyik bíztosra vehető, eligazító forrás a Szentírás (hogy a Sola Scriptura hívei is megértsék)... A szentírásban olvashatunk több olyan esetet, amely alátámasztja az ereklyék tiszteletének helyességét.

A szentek dolgaiban lévő életerő

Elizeus próféta tudta, hogy a botjában bizonyos korlátozott életerő van. Ezért előreküldte szolgáját, hogy érintse meg vele a halott gyermek arcát. Mivel ez nem járt sikerrel, személyesen ment oda, és támasztotta fel a halott gyermeket...

(2Kir 4:29) Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára!

A halottak csontjaiban lévő életerő

Fakadhat-e élet egy halott csontjaiból? Emberileg világos, hogy nem... De a szentírás mégis azt bizonyítja, hogy igen. Egy alkalommal, amikor valakit épen temettek egy vészhelyzetben, a halottat Elizeus sírjába dobták. Amint a halott hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt...

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

Itt nem arról van szó, hogy a halott csontjaiból élet fakadhat, hanem arról, hogy a szent ember testén még egy ideig rajta volt Isten Lelkének életereje. Tudjuk, hogy Elizeus azt kérte Illéstől, hogy járjon közbe érte az Úrnál, hogy őrajta Illés lelkének kétszerese legyen (2Kir 2:9)...

A magasabbrendű teremtmények életereje

A legtöbben csak tanító mesének, vagy zsidó babonaságának tartják a betesdai fürdőnél leírt dolgokat (Jn 5:1-4). Méghogy angyal szállt le a víz tükrére, és attól gyógyultak meg az emberek...

(Jn 5:4) Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és a víz fölkavarodott. Aki ezután elsőnek lépett a fölkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

Pedig hát a szentírás nem hazudik. Ha azt írja, hogy angyal szállt le a víz tükrére, és attól nyertek az emberek gyógyulást, akkor az úgy is van... Onnan is látszik, hogy ez igaz, hogy mindig csak az első vízbe lépő beteg gyógyúlt meg. Teljesen logikus, hiszen az angyalok is csak teremtmények, és csak egy korlátozott életerőt tudnak közvetíteni a fürdő vize által, amelyet az első vízbe lépő ember ,"elszippantott", azaz magára vett... Még a Lourdes-i kegyhely forrása sem gyógyít meg mindenkit és mindig, mert hát a Szűzanya is, meg Szent Bernadette is csak emberek... Mindazonáltal, még ma is, több, mint 160 év után is, tapasztaltak gyógyulást a lourdesi fürdőnél...

A protestáns elutasítás

Egy alkalommal, amikor az Úrnapja körmenetről jöttünk hazafelé, találkoztam egy katolikus testvérrel, aki bizonyos lelkiség tagjaként, igencsak felvilágosultnak gondolta magát, és akivel korábban már volt néhány hitbéli összekülönbözésem. Amikor találkoztunk, a békesség jeleként, odanyújtottam neki azt az ágacskát, amit a körmenet oltára mellől adtak a kezembe. Ő a gesztusomat úgy utasította el, egyfajta megvetéssel, mintha valami utálatos bálványimádásra akartam volna őt rávenni...

A Csíksomlyói Kegytemplom hálaplakettjei bizonyítják, hogy nagyon sok "szoborsimogató", aki hittel és a Szűzanya iranti tisztelettel imádkozott a kegyszobor lábainál, megérintette a kegyszobrot kendővel, virággal, szentképpel, stb. gyógyulást nyert, és imája meghallgatásra talált...

A fenti példák is világosan mutatják, hogy az ereklyék tisztelete, a szent tárgyak érintése, és az érintett tárgyak hazavitele nem bálványimádás, hanem a szentek iránti helyes tisztelet, ami akár életerőben vagy gyógyulásban részesíthet minket. Mindezek nem az élettelen dolgokból származnak, de nem is a szentek ereklyéiből, hanem az Úrból, Aki minden élet és életerő forrása (Jn 1:16; 5:26)...

(Mk 5:30) Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?”

(Jn 11:25) Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...

Ima: Uram Jézus, add, hogy legyen olyan hitünk, mint a római századosnak, értelmes hitünk, hogy megértsük jócselekedeteid valóságát. Ámen.