Manapság sokat vitatkoznak arról, hogy szabad-e vagy sem, jó-e vagy rossz tetoválást csináltatni a testünkre, illetve piercingeket rakatni magunkra... Vajon mi a helyes a hit és az erkölcs szempontjából, de főleg mi Isten akarata ebben az űgyben? Mivelhogy az egyház hivatalosai nem igazán beszélnek világosan ebben a témában, nézzük meg a szentírást, hogy az mit mond erről...
Izrael népe, mint az Egyház előképe
Megfigyelhetjük a szentírásban, hogy az ószövetségi Izrael népe és az Egyház, mint Isten népe között van egyfajta analógia. Mózes, mint próféta és Izrael vezetője, előképe az eljövendő Prófétának, azaz a Messiásnak (MTörv 18:18). A Vörös tengeren való átkelés előképe a keresztény ember bűnből való szabadulásának. A negyven éves pusztai vándorlás előképe a keresztény ember evilági zarándoklásának (MTörv 8:2). Az igéret földje előképe a megváltottak üdvözülésének és mennybe való bejutásának (Zsid 3:7-11). Jeruzsálem előképe az Egyháznak (Iz 62:1), és Jeruzsálem leányai előképei a krisztuskövetőknek (Siral 2:13). Az ároni papság és a leviták előképei a Krisztusban való királyi papságnak és prófétaságnak (1Pét 2:9). Az Úr a pogányok ivadékaiból is választ magának papokat és levitákat...
(Iz 66:21) És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak – mondja az Úr.
Az Úr az úr
De mit is hagyott meg az Úr Mózes által a papoknak meg a levitáknak? Azt, hogy ne vagdossák meg testüket és ne tegyenek semilyen bélyeget magukra...
(Lev 19:28, Káldi-Neovulgáta) Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!
Az Úr szolgáin nem lehet valakinek másnak a bélyege vagy szimbóluma, mert Ő az Úr, és az Úr egy féltékenyen szerető úr. Hatalmát nem engedi át senki másnak. Nem lehetünk olyanok, mint azok az orkok, akikre Szarumán rányomta kezének bélyegét, mint hatalmának jelét, a Gyűrük ura című filmben...
(Kiv 34:14) Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten...
(Iz 42:8) Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.
Testünk az Úré
Az ember testből és lélekből áll. Az ember személyétől nem lehet elvonatkoztatni a testét, és nem lehet úgy tekinteni rá, mint valami piszkos ruhára, amit le kell majd vetni a halállal. Az ember teste és lelke tökéletes egységben és összetartozásban van, és az ember végső boldogsága is csak testben lesz, a feltámadt és megdicsőült testben. A testünk a Szentlélek temploma, és a Szentlélek által a Szentháromságos egy Isten hajléka...
(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?
Tehát, mivel a testünk nem a miénk, hanem az Úré, ezért nem tehetünk akármit a testünkkel.
Adjuk át testünket az Úrnak
A megtért ember nemcsak a szívét, nemcsak a lelkét, hanem a testét is átadja az Úrnak...
(Róm 12:1-2) Tehát Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet. Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi a jó, a neki tetsző és a tökéletes!
Tehát a testünk nem a miénk, hanem Istené. A testünkre úgy kell tekintenünk, mint egy templomra. Vajon, a templom külső falára grafitiket festünk? Igen. Vannak olyanok, akik lázadásból, Isten és az egyház iránti gyülöletből meggyalázzák a templomok falait. De mi ilyenek akarunk lenni? Ne áltassuk magunkat! Ha tetoválásokat meg piercingeket tetetünk testünkre, akkor Isten templomát gyalázzuk meg. Ezért dicsőítsük meg Istent azzal, hogy megőrizzük testünket, amelyet Ő teremtett, szentségben és tisztaságban. Ha pedig tudatlanságunkban már ilyent műveltünk a testünkkel, akkor ellene kell mondjunk az ilyen cselekedeteknek, és többé ilyent ne tegyünk...
Ima: Mennyei Atyám, felajánlom ma testemet Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében tulajdonodul, hogy templomod lehessen e világban a Szentlélek által. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése