- Ne féljetek, nincs sok ördög bennem - mondta mosolyogva. Én nem tudtam, hová tegyem megjegyzését, de utólag megtudtam a régebbiektõl, hogy már korábban is tapasztalták ennél a lánynál a ördögi befolyás jeleit...
A lány el is jött a magcsoportba és imádkoztunk érte. Kb. tízen is imádkoztunk érte egyszerre, de szó sem volt ott kimondott szabadító imáról. Kértük a lányra az Úr kegyelmét és a Szentlélek erejét, úgy, ahogyan egymásért is szoktunk imádkozni. Nem történt akkor semmi különös. A lány megköszönte az imát és elment.
Másfél héttel késõbb, a közösségi találkozón megjelent a lány. Az egyik testvér, aki a lány szomszédságába lakott, odajött hozzám és jelezte, hogy amióta imádkoztunk a lányért, azóta baj van vele. Sokat vergõdik és szenved. Mivel nem volt tapasztalatom az ilyen dolgokban, nem tudtam hová tegyem az egésszet...
Ekkor, a közösségben, én voltam a soron a tanítás szolgálatában. Mivel karácsony elõtt volt, az Emmanuel témában tartottam tanítást. Éreztem a Szentlélek erõteljes kiáradását magamban és a közösségben. Azt éreztem, hogy az Úrnak különösen kedves, amikor megtestesülésérõl, a babakoráról, pici gyerekkoráról beszélünk. Nemhiába, hogy a szenteknek adott legnagyobb ajándék az volt, amikor a Szûzanya átadta a pici Jézust karjaikba... Láthatjuk ezt Szent Józsefnél, Szent Antalnál, stb…
A lány el is jött a magcsoportba és imádkoztunk érte. Kb. tízen is imádkoztunk érte egyszerre, de szó sem volt ott kimondott szabadító imáról. Kértük a lányra az Úr kegyelmét és a Szentlélek erejét, úgy, ahogyan egymásért is szoktunk imádkozni. Nem történt akkor semmi különös. A lány megköszönte az imát és elment.
Másfél héttel késõbb, a közösségi találkozón megjelent a lány. Az egyik testvér, aki a lány szomszédságába lakott, odajött hozzám és jelezte, hogy amióta imádkoztunk a lányért, azóta baj van vele. Sokat vergõdik és szenved. Mivel nem volt tapasztalatom az ilyen dolgokban, nem tudtam hová tegyem az egésszet...
Ekkor, a közösségben, én voltam a soron a tanítás szolgálatában. Mivel karácsony elõtt volt, az Emmanuel témában tartottam tanítást. Éreztem a Szentlélek erõteljes kiáradását magamban és a közösségben. Azt éreztem, hogy az Úrnak különösen kedves, amikor megtestesülésérõl, a babakoráról, pici gyerekkoráról beszélünk. Nemhiába, hogy a szenteknek adott legnagyobb ajándék az volt, amikor a Szûzanya átadta a pici Jézust karjaikba... Láthatjuk ezt Szent Józsefnél, Szent Antalnál, stb…
A tanítás után, amikor a tanuságtételek közetkeztek, ez a lány is jelentkezett tanuságtételre. Nem voltam elég tapasztalt és bölcs, hogy leállítsam idejében, így elkezdett beszélni. Az elején jónak látszott a tanuságtétele, de aztán elkezdte nyújtani, és nyújtani… Nem akart leállni, egyre csak beszélt. Egy idõ után azt vettük észre, hogy törülgeti a száját, majd egyenesen köpködött a zsebkendõjébe. A kedélye percenként hullámzott. Hol kacava dicsõítette Istent, hol pedig kesergett és sírt... Nagyon zavarban voltunk, nem tudtuk, hogyan állítsuk le. Végül aztán belefáradt és így sikerült a helyére küldeni.
Az egésznek volt bennem ennek egy lelki elõzménye... Ebben az idõben olvastam az Apostolok cselekedeteit. Nagyon megérintett az, ahogyan az apostolok parancsoltak a gonosznak. Sokat gondolkoztam azon, hogy lenne-e bennem erõ és bátorság, hogy én is parancsoljak a gonosz léleknek. Arra jutottam, hogy habár nem szivesen, de ha megszorulok, én is merek parancsolni az Úr Jézus nevében. Ugyanakkor, ezekben a napokban, volt egy álmom a szóban forgó lány családjáról. Láttal lélekben egy szobájukat (valószínûleg lelki szoba volt az), amelyben egy hosszúlábú öreg ördög, két ágyat tart lefoglalva, keresztbefeküdve azokon...
A találkozó végén a padban beszélgettem az egyik testvérrel, amikor ez a lány odaült mellém. Folyton a száját törülgette és elég rosszul nézett ki. Megprobáltam szeretettel fordulni feléje. Azt mondta nekem, hogy jól tanítok, de nem a Szenlélek beszél belõlem. Hát igen - gondoltam - de ki mondja ezt?... Meg akartam vigasztalni és a kezemet a vállára akartam tenni. Amint meg akartam érinteni, a szûk padba rugóként pattant hátra legalább egy métert, de nem ment el. Egyszerûen nem tudott elmenni… Elkezdtünk beszélgetni és eközben lassan kiûrült a hittanterem. Csak hárman maradtunk, meg ez a lány...
A lány nemsokára megint belekötött a tanításomba és határozottan állította, hogy nem a Szentlélek által beszélek. Ekkor egy roham fogta el és mint egy rönk bezuhant két pad közé. Elkezdett hörögni, a habzott a szája és vergõdött a padok között, pedig nem is imádkoztunk érte. Ekkor az egyik testvér kérte, hogy kezzünk el imádkozni.
Az egésznek volt bennem ennek egy lelki elõzménye... Ebben az idõben olvastam az Apostolok cselekedeteit. Nagyon megérintett az, ahogyan az apostolok parancsoltak a gonosznak. Sokat gondolkoztam azon, hogy lenne-e bennem erõ és bátorság, hogy én is parancsoljak a gonosz léleknek. Arra jutottam, hogy habár nem szivesen, de ha megszorulok, én is merek parancsolni az Úr Jézus nevében. Ugyanakkor, ezekben a napokban, volt egy álmom a szóban forgó lány családjáról. Láttal lélekben egy szobájukat (valószínûleg lelki szoba volt az), amelyben egy hosszúlábú öreg ördög, két ágyat tart lefoglalva, keresztbefeküdve azokon...
A találkozó végén a padban beszélgettem az egyik testvérrel, amikor ez a lány odaült mellém. Folyton a száját törülgette és elég rosszul nézett ki. Megprobáltam szeretettel fordulni feléje. Azt mondta nekem, hogy jól tanítok, de nem a Szenlélek beszél belõlem. Hát igen - gondoltam - de ki mondja ezt?... Meg akartam vigasztalni és a kezemet a vállára akartam tenni. Amint meg akartam érinteni, a szûk padba rugóként pattant hátra legalább egy métert, de nem ment el. Egyszerûen nem tudott elmenni… Elkezdtünk beszélgetni és eközben lassan kiûrült a hittanterem. Csak hárman maradtunk, meg ez a lány...
A lány nemsokára megint belekötött a tanításomba és határozottan állította, hogy nem a Szentlélek által beszélek. Ekkor egy roham fogta el és mint egy rönk bezuhant két pad közé. Elkezdett hörögni, a habzott a szája és vergõdött a padok között, pedig nem is imádkoztunk érte. Ekkor az egyik testvér kérte, hogy kezzünk el imádkozni.
Kettõjüknek megvolt a nyeveken való imádkozás adománya, nekem viszont még nem volt meg. Én elkezdtem imádkozni a Miatyánkot. Egy idõ után vettem a bátorságot és parancsoltam a názáreti Jézus Krisztus nevében, hogy távózzon az az öreg ördög a lánytól. Ekkor az ördög nagyon megrángatta a lányt és õ elkezdett egy nagyon mély, férfias, hörgõ hangon beszélni. Kárörvendõen kacagott, hogy úgysem tudjuk õt megszabadítani, mert két õse is a pokolban van és fogva tartják õt. Valóban, a lány családjában jelen volt a kártyavetés, a boszorkányság és az átkozódás. A lány is összevegyült valamikor a boszorkánysággal.
Egy idõ után leálltunk az imával és az egyik testvér, akiben megnyilvánult a vigasztalás adománya, felkarolta õt és több testvér segítségével befogadták és hetekig gondját viselték. A lány pszihésen teljesen lerobbant, ahogyan már többször is korábban. Úgy gondolom, hogy ez az a fajta pszihés betegség, amelyet az ördög okoz. A továbbiakban a lány még hónapokig szenvedett és tisztult. Késõbb jobb híreket hallottam felõle, de hogy teljesen megszabadult-e azt nem tudom...
Számomra, tanulságos volt látni, hogy milyen súlyos következménye van az Istentõl való elpártolásnak. Az Úr igéje ezt mondja:
Egy idõ után leálltunk az imával és az egyik testvér, akiben megnyilvánult a vigasztalás adománya, felkarolta õt és több testvér segítségével befogadták és hetekig gondját viselték. A lány pszihésen teljesen lerobbant, ahogyan már többször is korábban. Úgy gondolom, hogy ez az a fajta pszihés betegség, amelyet az ördög okoz. A továbbiakban a lány még hónapokig szenvedett és tisztult. Késõbb jobb híreket hallottam felõle, de hogy teljesen megszabadult-e azt nem tudom...
Számomra, tanulságos volt látni, hogy milyen súlyos következménye van az Istentõl való elpártolásnak. Az Úr igéje ezt mondja:
(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. (Szent István féle kiadásban).
(2Móz 20:5) Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn-szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek. (a Károli féle kiadásban).
Ez azt jeleni, hogy ha valaki ehagyja az Urat és az ördöghöz pártól önszántából, annak az a következménye, hogy nemcsak õmaga, hanem még fiai, unokái és dédunokái is szenvedni fognak.
Senki sem veszik el szülei, nagyszülei, dédszülei vétkei miatt:
(Jer 31:29-30) Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szõlõt, és fiaik foga vásott el tõle. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szõlõt eszi...
...de az elõdök bûnös cselekedeteinek fájdalmas következményeit megszenvedi földi életében, azáltal, hogy bizonyos szintig ki van szolgáltatva az ördögnek...
Vigasztalás van ebben a helyzetben az, hogy az Úr végtelenül irgalmas ezekhez az emberekhez, nem hagyja õket magukra, hanem elvezeti õketaz örök életre. Hiszem, hogy ha szenvedéseik ellenére is, mindvégig kitartanak az Úr Jézusban, egyszer megszabadulnak.
Az Úr végtelenül jó és irgalmas, szeretete örökkévaló, dicsõség legyen Neki mindörökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése