2010. december 23., csütörtök

A becsület

Minden jónak forrása Isten, így a becsületnek is. Isten nem vonja vissza ígéreteit. (1Kor 14:33), nem bánja meg kegyelmi ajándékait, nem kéri többé számon amit elengedett, nem csal meg és szavát nem másítja meg. Õ nem kell világosságban járjon, mert õ maga a Világosság (Jn 8:12) és nem köpenyegforgató, mert Õbenne árnyéka sincs a változásnak. Õ azt mondja: Pap vagy te mindörökre, Melkhizedek rendje szerint (Zsid 5:6). Királyi papság vagy, szent népem (1Pét 2:9). Te népem vagy, én pedig a te Istened...

A két fiú közül a második tanusított becsületet (Mt 21:28). Nem hazudott akkor sem, amikor megtagadta atyja szolgálatát. Aztán jobb belátásra tért és megcselekedte atyja akaratát. A legtöbben azonban az elsõ fiú magatartását követik. Jó, jó... persze, persze... hogyne, hogyne... Senki se annyira szegény, hogy ígérni ne tudjon. Az ígéret szép szó, s ha betartják úgy jó - mondja a közmondás. De sokaknál ez így hangzik: Az ígéret szép szó, s a bolondnak öröm... Aki a kicsiben nem becsületes, az a nagyban sem az, és nyitott minden becsteleség elkövetésére. Aki pedig nem becsületes, abból hiányzik az egyik alapvetõ isteni vonás...



1 megjegyzés: