A becsület

Minden jónak forrása Isten, így a becsületnek is. Isten nem vonja vissza ígéreteit (1Kor 14:33), nem bánja meg kegyelmi ajándékait, nem kéri többé számon, amit elengedett, nem csal meg és szavát nem másítja meg. Ő nem kell világosságban járjon, mert Ő maga a Világosság (Jn 8:12), és nem köpenyegforgató, mert Őbenne nincs válatozás, még árnyéka sincs a változandóságnak (Jak 1:17). Az Ő igéje azt mondja: Pap vagy te mindörökre, Melkhizedek rendje szerint (Zsid 5:6). Királyi papság vagy, szent népem (1Pét 2:9). Te népem vagy, én pedig a te Istened (Jer 32:38; Ez 11:20)...

Az atya két fia közül a második tanusított becsületet (Mt 21:28). Akkor sem hazudott, amikor megtagadta atyja szolgálatát. Később aztán belátásra jutott, és megcselekedte atyja akaratát. A legtöbben azonban az első fiú magatartását követik. Jó, jó... persze, persze... hogyne, hogyne... Senki se annyira szegény, hogy ígérni ne tudjon. Az ígéret szép szó, s ha betartják úgy jó - mondja a közmondás, de sokaknál ez így hangzik valójában: Az ígéret szép szó, s a bolondnak öröm... Aki a kicsiben nem becsületes, az a nagyban sem az, és akkor nyitott a szíve minden becstelenség elkövetésére. Aki pedig nem becsületes, abból hiányzik egy alapvető isteni vonás...

(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.