A múlt vagy a jövõ?

Az a nép, amely folyton csak a múltból táplálkozik, s csak azt emlegeti, hasonló az öregemberhez, aki folyton a háborús emlékeit meséli a kocsmában. Neki már nincs jövõje, csak a múltja van és az emlékei. Tudja, hogy hamarosan csak egy fejfa fog emlékeztetni rá...

Az a nép, amely folyton csak magába fordul és önmagából táplálkozik, hasonló egy szûk családi körben házasodó uralkodó dinasztiához, amely hiába, hogy elõkelõ, hamarosan elkorcsosodik és kipusztul. Az ilyen népek elõbb-utóbb kiégnek, kiüresednek és magukba roskadank, mint egy implózió által lerobbantott épület.

A mongolok úgy tartották, hogy egy család annál tekintélyesebb, minél távolabbról hoz maganak asszonyt. Az amerikaiak minden népet beolvasztottak egy új nemzeti fogalomba, az amerikai nemzetbe és eljutottak a vadnyugattól, az amerikai álomig. A németek képesek voltak voltak két elvesztett világháború után talpra állni és megújulni szellemileg és gazdaságilag. A japánok, az atombomba tragédiájának megrázkodtatása által, képesek voltak egybõl átváltani egy nagyon kemény feudális rendszerbõl, egy mondern társadalomba.

Az embereknek, a népeknek megvan a képességük, hogy önmagukat megtagadva, önmaguk fölé emelkedve megújuljanak. Mindig van valami új dolog, ami felfedezésre vár. Kár elszalasztani azt egy állítólagos dicsõséges múltért...